Club 202 Bëlga koncert - 2011 március - 3.

Egy hete a Club202-n voltam koncerten. A beszámolót azért most írom le, mert azóta nem volt időm leírni, megfáztam ill. különféle dolgaim voltak. De úgy gondoltam, hogy ez a koncert mindenképpen megér egy beszámolót.
Nagyon vártam már ezt a koncertet, mivel idén már 2 koncerten voltam de egyik sem volt az igazi, az elsőt ahogy már elmondtam, nem is nevezném koncertnek, a másodikon pedig pocsékul éreztem, megannyi rossz emlékem van, emiatt nem is írtam beszámolót erről.
Ezért már nagyon vártam ezt a napot. Főleg, hogy múlt héten volt a születésnapom,
és ez a koncert nagyon jó volt, így ez számomra még különlegesebb, bár hozzáteszem, hogy 2008-ban már olyan koncertem is voltam, ami a születésnapom esetéjén volt pont.
Koncerthely maga a külvárosban volt, de szerencsémre a 7-es busszal könnyen eljutottam oda.
Ez egy újabb olyan hely ahol még sosem jártam, bár még hasonló helyen sem jártam.
Ugyanis itt a színpad nagyon magasan volt. Ami nagyon furcsa volt számomra, de ez végül is nem befolyásolta a koncertélményt.

A koncert 11 után kezdődött nem sokkal. Titusz megjelent a színpadon, és nem sokkal utána már szólt is az elmaradhatatlan Discobaby. És természetesen a fiúk is megjelentek a szám közben, és természetesen a 3 hülye ez a nap is meglepte a jó népet, hisz most fák helyett, egy létrával és egy székkel jelentek meg koncert közben.

A képen jól látható, hogy Tokyo le is adta létrát a közönségnek a Boros alatt, amit Bauxit egyből kihasznált, és rá is állt a létrára a része alatt, a létra meg egy ideig ott maradt a közönség között, ugyanis fiúk azért adták le, hogy hát vki majd kap az alkalmon és kihasználja, de végül is senki nem kapott rajta, így Tokyo visszavette, de az eszköz továbbra is használatban maradt Tokyo ugyanis a Fáká! alatt folyamatosan pózolt a létrával.
Ill. még egy "érdekesség" volt, hogy Bauxit egy papír darabot olvasott, ami közben jókat derült, ennek a levél tartalmát később fel is olvasta Még5, és persze a felolvasás után nem bírták megállni hogy ne kommentálják.

Koncert kezdés rendhagyóra sikeredett, bár először az Álomarcú lányt "harangozták be" /ami nem is kicsit lett volna meglepő/, de ami végül is jött az egy jó formán sosem játszott szám, az Igazi Hip-Hop. Amiért külön nagy köszönet a fiúknak! Ez az a dal amit őszintén megmondva nem tudom, hogy hallottam e koncerten már, nem tartom kizártnak, hisz már 8 éve járok koncertekre, de ha hallottam is már nagyon régen, olyan 2003 környékén. Ezután egy már jól megszokott szám "kezdő szám" következett a Bzmg , a "leghíresebb lemezünkről."- mondta Tokyo.
Ezután a Királyok a házban jött, ami jól megszokott a koncerteken, bár nem az a szám ami mindig előkerült tavaly olyan 4* hallottam a 11 koncertből.
Ezután egy újabb ma már ritkaság számba menő dal jött, ez pedig a Metasláger volt, és nem csak maga zeneszám volt érdekesség, hanem az alap is ami alatta ment ugyanis az nem az alap, ami a lemezen található, ha stílust kéne mondanom, akkor nem tudnám pontosan megmondani, de abszolút disco stílus volt, bár technonak nem mondanám.
A szám végén ment is Hájpá Hájpá.
Ezután olyan számok jöttek sorba, amelyek megszokottak a koncerten:
Felveszem a Nyújork Jenkis Kabátom, Készüljél fel a hangulatra, Fesztivállapot, Boros, Nemzeti Hip-hop és Bebukta, Fáká!, Zsolti a béka, Nem imádlak.
És ezek után jött egy olyan szám amely bár előszokott fordulni, nem általános, oly annyira, hogy a 11 tavalyi koncertből egyszer nem hallottam, ez a szám Kavboj volt. Nagyon hiányzott már, és jól volt újból hallgatni nagyon, még ha ez a Kavboj kicsit más is volt, ami a fejemben él így koncertek kapcsán. A szám előtt kaptak a fiúk 4 felest, amit le is gurítottak szépen. Ezt a kis közjátékot meg is hallgathatjátok: http://soundcloud.com/raikkonenf1/k-zj-t-k/s-sKMVD
De azért az érdekességeknek itt még nincs vége, hisz a Kavboj után a Hexameter, és a Politikus 2 jött, ezt a két számot még nem adták elő olyan sokszor a fiúk, bár a Politikus 2 várható volt, mivel ezt a koncertet, úgy harangozták be, hogy az Arany 1. éves szülinapi koncertjét.
És itt még mindig nincs vége az érdekességeknek. Ugyanis ezután a Kalauz 1 jött, ami önmagában nem volna meglepő, csak hogy Billie Jean nélkül volt most, "Többé nem haverom kalauz" refrénnel.
Ezután már csak három szám maradt a "záró szám": Gyaloglás vége, és a két ráadás szám a Zenevírus és az Egy-két-há.
Vagyis a zárás sem maradt el meglepetés nélkül, ugyanis a nótacsokrok kimaradtak, amihez még nem volt szerencsém, ugyanis Farost lemezbemutató /Júniusi ZP/ óta mindig játszottak ahol én ott voltam /bár volt már olyan alkalom vidéken ahol nem/.

Összegezve ez egy igazán rendhagyó koncert, ami az elejétől a végéig tartogatott komoly meglepetéseket legalábbis számomra mindenképpen, de azt kell mondjam valahol itt leledzik az igazi koncert kvintesszenciája, hogy mindig megújul valamilyen módon, bár ez a Bëlgara úgy hiszem mindig is igaz volt, hisz nem nagyon találunk két ugyanolyan koncertet, még ha ugyanazok a dalok is hangzanak el, mindig meg vannak azok az apróságok, ami növeli a koncert értéket, és többek között ezért is érdemes koncertre járni, na meg az sem elhanyagolandó dolog, hogy Bëlga koncerten sokkal jobb, mint lemezen, hiába bakiznak koncertek közben, de az ember sokkal jobban magáévá tudja tenni a dalokat, és ez nagyon fontos, és a harmadik dolog már mondhatni ebből következik, hogy egy Bëlga koncerten jól kiélheti, kitombolhatja magát az ember, persze bizonyos kereteken belül, figyelve a körülettünk lévőkre is.

Koncert képgaláriája itt tekinthető meg:
https://picasaweb.google.com/koncerzus/BelgaKoncertClub202Marcius2011#
Koncertről készült videó felvételeket itt lehet megnézni:
http://www.youtube.com/view_play_list?p=1E5744C6C5144EA4

Anna Karenina - Madách Színház - 2011.03.10

Az Anna Kareninán jártam ma este. Ez az a musical volt, amit már rég óta meg akartam nézni, több okból is. Egy részt a CD nagy hatással volt rám. Másfelől, már a musical ismerte előtt is érdekelt maga a mű, de magát a művet sosem olvastam el, sőt filmben sem néztem meg. De ami miatt érdekelt ez a darab, az egy mondat volt, amit az irodalom tanárom mondott, és sosem felejtem el. Ez mondat az volt, hogy ez egy olyan mű amiből a legtöbbet lehet megtudni a női lélekről. És nem is tévedett a tanárom, mivel tényleg nagy sok úgymond titokra világít rá ez a mű.
Mielőtt belekezdenék a darab elemezésébe el kell mondjam, hogy életem nem volt még ilyen színházi élményem, ugyanis több darabot is láttam már élőben, más darabokat DVD-n.
De ez a darab amit a leginkább kiemelnék mind közül, bár hozzá teszem, azért volt már hasonló élményem, de otthon a monitor előtt, és nem színházban ülve.
Ezt a darabot kizárólag felnőtteknek ajánlom, mivel nagyon komoly kérdéseket feszeget.

A darabnak több szereplője van, akik vmilyen módon kapcsolódnak egymáshoz.
A címszereplő Anna Karenina egy férjes asszony, aki egy bálon megismerkedik Vronszkijjal, és innentől kezdve az addigi élete fenekestül felfordul. Ugyanis Vronszkij mindent megváltoztat, ő ugyanis a hiányzó láncszem az életéből, ugyanis Anna boldogtalan, ugyanis kényszerházasságban él.
És akkor itt már van egy olyan dolog, ami sok-sok titok közül egy. Még pedig az, hogy mi az amitől Anna boldogtalan? Egy olyan dolog van az életében van, amitől nem boldog, már pedig az a házassága, hiába rendes férje, hiába van egy fia, mindez kevés boldogsághoz, hisz az igazság, hogy nem szereti a férjét. És ez már rávilágít egy igazán fontos problémára, ami XIX. században jellemező volt, és ezt be is mutatja a darab. Még pedig az, hogy nem nők választják meg a sorsukat, a nők kapnak egy fajta neveltetést, megtanítják őket az illemre és arra, hogy mi a kötelességük, de mit sem törődnek azzal amit valójában éreznek.
Vagyis én úgy látom, hogy Anna nem bűnös, sőt Anna egy tiszteletre méltó nő, aki felvállal egy bizonyos életet. És akkor itt rátérnék az áldozat kérdésére. Hogy kit itt az igazi áldozat.
Vronszkij, Anna, Karenin? Erre a kérdésre nem egyszerű a válasz, de szerintem a legnagyobb áldozat Anna mindenképpen. Hisz ki hibáztathatja őt azért, hogy elege lett a sivár életéből?
Szerintem senki. Én sem teszem meg. Mivel az embere élete nem szenvedésre lett ítélve.
Nem állhat abból az élete senki sem, hogy mindent el kell tűrnie, ami nem tetszik.
Úgy hogy azt hiszem Anna ebből a szempontból nézve nagyon is jó példakép lehet még ma is. Viszont ez csak egy része, egy szelete a személyiségének.
Ugyanis Anna nem csak nő, hanem anya is, és az anyai érzések nem vesznek ki belőle. Még Velencében is, távol az Oroszföldtől is a fiára gondol, szeretné újból látni őt.
Ezért vissza is utazik a szülőhazájába, de ekkor már Karenin életébe belép egy másik nő, Lydia Ivanova, aki irányítja a férfit, és szerintem itt választ is kapunk arra a kérdésre, hogy Anna rosszul döntött e amikor Vronszkijt választotta, mivel Karenin ezzel bizonyította, hogy teljesen méltatlan Annara, mivel nem több mint egy bábú, akit úgy lehet mozgatni, ahogy akarja a másik fél.
De ez így is van rendjén, hisz a darab végülis Annaról, és az ő személyén keresztül mutat be sok mindent.
De azért Anna élete azután sem lesz felhőtlen, hogy Vronszkijjal össze köti az életét.
Ugyanis folyamatosan vívódik csak, és nem csak a fia miatt. Hanem azért is amit gondolnak róla az emberek, összesúgnak a háta mögött, és Karenin is teljesen közönyös lesz bele szemben, többszöri kérésére sem megy bele a válásba, amivel végképp bizonyítja, hogy nem érdemli meg őt. Hisz ha valaki valakit igazán szeret, azzal szemben önzetlen, vagyis képes lemondani róla, de Karenin erre nem képes, bár ezért nem csak az ő hibás.
És itt még lenne egy fontos megállapításom, még pedig az hogy Annat nem csak azért vetik meg az emberek, mert a viselkedése ellentmond a XIX. századi elit társadalmi normáknak, hanem azért is mert szívük mélyén irigyek rá, ő ugyanis megmerte azt tenni, amit sok nő abban korban, vagyis választott magának egy másik utat, amivel megálljt parancsolt az alárendeltségnek.
És akkor nézzük Vronszkij-t közelebbről. Vronszkij egy fiatal arisztokrata, aki először Kittynek udvarol, és a lány egyből bele is szeret, ezért Levint ki is kosarazza, aki teljesen bele szeretett a lányba. Csak hogy ezután jön a bizonyos bál, amiről már írtam, itt ismerkedik Anna és Vronszkij, ezt az eseményt Kitty emlékei által láthatjuk a darabban.
És amiután Kitty is pofára esik, azután depresszióba zuhan, úgy érzi, hogy nincs értelme az életének mert Vronszkij nem szereti, és mivel úgy gondolja, hogy senki nem értheti meg, ezért nem is beszél arról, hogy mi bántja. De a nővére Dolly megkérdezi tőle, és akkor mindent elmond. Bár ebben a darabban nincs benne, de az eredeti műben szerepel, az hogy Sztyivanak, Dolly férjének szeretője van, de ez a kapcsolat nem marad titokban Dolly ugyanis megtudja, hogy megcsalták. Sztyiva végső elkeseredésében hívja meg húgát Anna-t, hogy beszéljen Dollyval. Anna ebbe beleegyezik, és ezzel hozzájárul hogy a fivére és felesége kibéküljenek. Mindezt azért mondom el, mert nagyon fontos szerepe van annak megértésében, amit Kitty mond, "Szegény Dolly, te sírsz!
Ó, hányszor érezted, amit most én!", illetve magyarázat ad arra amit előtte Dolly mond
"Felejtsd el, ahogy más
megpróbál feledni minden csapást!
Aki ábrándoknak hitt,
végül csalódik mind,
s van, kit ez fölemészt! "
Szóval jól látható a dolgok összefognak Dolly nagyon is átérzi azt a helyzetet amibe a húga került, és megpróbálja megóvni őt. Kitty végül elfelejti Vronszkij-t, és összeházasodik Levin-el, akibe ő is bele szeret. De Kitty-t ez a dolog meg változtatja:
"Kit megcsaltak már, bárhogy kíván, sosem lel feledést!.."
Ugyanis egy nagyon féltékeny nő lesz belőle, ez magában is darabban is előjön, amikor Levin beszámol, arról, hogy találkozott Annaval, akkor Kitty már is azt mondja a férjének, hogy biztos elcsábította őt is Anna, akit magának az ördögnek titulál. De végülis rendeződik a házasságuk.
Kis kitérő után visszatérnék Vronszkijra, az ő személyét csak a darab alapján tudom megítélni, és amit ott láttam. Az alapján nem tudom hibáztatni Vronszkijt, mivel a darabban az látható, hogy ő végig szereti Annat, nekem ez jött le. De mindezek ellenére, nincs meg benne az elhivatottság Anna felé, ahogy jönnek a problémák, akkor nem áll ki mellette.
Akár a színházban, vagy akkor amikor Karenin végleg elutasítja Annat a válás ügyében.
Vagyis előtte van a boldogság és szép élet lehetőség, de nem ragadja azt meg.
Bár ide tartozik, hogy Vronszkij egyszer meg akarta ölni magát, de nem halt bele a lövésbe, ill. egy lóversenyen leesett a lóról. Szóval úgy érzem Vronszkij esete már önmagából hordozza a tanulságot, hogy ha bármi jó ér az életben azt ragadd meg, és állj ki mellette, mert ha nem teszed, akkor azt egész életedben bánni fogod.
Lassan a végére is érik a jellemzésnek, és láthatjuk, hogy itt teljesen különböző karakterek vannak. Van egy igazán komoly erős nő, egy fiatal férfi aki maga sem tudja mit akar az élettől, egy rendes ám manipulálható férj, és akkor még ott van társadalom, ami jelen esetben az arisztokrácia. Hisz a szereplők arisztokraták, sőt hercegi családból származnak.
Így még nagyobbak az elvárások különösen a nők felé, ezért is annyira megbotránkoztató az emberek számára amit Anna tett, bár a darab elején van erről egy dal "Az asszony és árnyéka", amely arról szól, hogy a nőknek szükségük van egy "árnyékra".
És most már azt is tudjuk, hogy miért. Mivel az arisztokrácia világában az érdekek diktálnak, és nem pedig az érzelmek. Az érzelmek ebben a világban semmit sem jelentenek,
ezt pedig ki így, ki úgy dolgozza fel. Én úgy érzem, hogy a már idézett tizenhét év című vége Annaról is szól: "Aki ábrándoknak hitt, végül csalódik mind, s van, kit ez fölemészt!"
Jelen esetben minden nő álmodozik arról, hogy egyszer férjhez megy és az majd milyen szép lesz, de egy szerelem nélküli világban ez nem így van. És ki így, ki úgy dolgozza fel a történteket, Annat ez a dolog teljesen felemésztette, nem véletlen, hogy Vronszkij ekkora hatással volt rá, hisz az élete romokban hevert.
A tragikus végkifejlethez végülis az járul hozzá, hogy Anna számára nem maradt már semmi az életben azok akik igazán számítottak neki, azokat elvesztette a fiát és Vronszkij-t.
És amit már mondtam. Vronszkij mindezt magának köszönheti, mivel neki ki kell volna állni mellette. Bár hibaztathatnánk Annat is, hogy neki is ki kellett volna állni a szerelme mellett végig, nem utat engedve a komoly veszekedéseknek. De abban a korban, és abban a társadalomban ahol Anna élt, egy nő nem állt ki önmagáért teljes vállszélességgel. Ahogy elmondtam Vronszkij volt az akinek támogatnia kellett volna a szerelmét, de ehelyett ő eldobta magát a boldogságot, ezzel helyt adva a ridegségnek ami végül is Anna halálához vezetett.
De egy fontos dolgot kihagytam. Karenin először megbocsájt Anna-nak, amikor ő haldoklik a szülése után. Ez az amit Vronszkij nem bír elviselni, és ezért kísérli meg az öngyilkosságot. Hisz elvette Annat Karenintől, de ő még sem ellenséges vele, ráadásul még Anna is őt szólítja.
És itt visszatérnék a darab kezdetére, ami a történet, vagyis Anna halála után van már.
Ekkor Vronszkij-t behívják katonának, de ő teljesen megváltozott "az ember aki voltam, már csak rom", nem tudta túltenni magát azon, hogy Anna öngyilkos lett, és ezért saját magát okolja, ez tisztán érezhető a szavaiból: "Tévedsz, tévedtek mind!
Anna itt van, és velem lesz már halálomig". És ez a vége.
Hogy ki itt az áldozat, ki a bűnös, ki a rossz, és ki a gonosz, ezekre kérdésekre nehéz választ adni. Ugyanis valamilyen szinten minden érintett áldozat, de ahogy kifejtettem, az nem mindegy hogy miképp, és miképpen reagálnak erre a szerepre. Karenint pont ezért nem tartom igazi áldozatnak, ő kimondottan a személy a darabban aki nem szimpatikus karakter, még akkor is ha alapból ő egy rendes ember. De nem több, egy tipikus hivatalnoknál, vagyis nem csak rendes, de egyszerű, lapos, és manipulatív.
És ezért gondolom, hogy ő az aki nem szimpatikus. Vronszkijról nem tudnám ezt elmondani a darab alapján, mert ő belátja, hogy hibázott, és ezt hibát nem tudja eltörölni sosem, és ezért lesz mindig vele Anna.
Többi karakter áldozati szerepéről már írtam, így azt nem ismételném meg.

Ezen érzéseim nekem a darab alapján keletkezett, illetve egy kicsit utána jártam a történetnek a neten, a regényt magát nem ismerem, de ahogy már tapasztaltam több fontos kérdésre is választ ad, ezt abból tudom, amit olvastam.

És akkor most magáról az előadásról írnék.
Merőben új élmény volt, mivel ezt megelőzően nem ültem még a földszinten a nézőtéren /most a 8. sorban/ a Madáchban, ill. esetleg középiskolai színházi látogatáskor ülhettem ott esetleg.
A CD-t jó néhányszor meghallgattam, és mint már az nagyon meggyőző volt, hogy ezt látnom kell. Nagyon jól megkomponált zenéről van szó, minden szituáció és érzelem olyan dal társul, ami illik az adott dologhoz
De ez mind semmi, ugyanis a színházban ez még nagyobbat szólt.
Nem csak azért mert mások adták elő, vagy mert az eredeti előadók rosszak lennének.
Egyszerűen sokkal nagyobb élmény volt. Mivel itt teljesen életre kelt az előadás.
És ezt nyugodtan lehet szó szerint érinteni. Különösen tetszett a bál vagy az esküvő, ezek nagyon jól kidolgozott jelenetek, az embernek ténylege az az érzése, hogy részese ezen eseményeknek.
A szereplőkben én nem találtam hibát, mindegyik tökéletesen a saját karakterét. Lilla is tökéletes volt, ez a szerepet, tényleg mintha ráírták volna, pedig amikor ez a darab készült, akkor még Lilla nagyon fiatal volt, még középiskolába járt, hisz még nem volt 18 amikor bemutatták az Operettszínházban 1994.01.21-én, egyébként a Rockszínház előadása volt eredendően a darab.
Annyira együtt él ezzel a figurával Lillával, hogy az embernek egy percig nincs kételye afelől, hogy ő most kicsoda, hanem kétséget kizáróan alakítja Annat, és nem csak főrészekben és fődalokban, hanem mindig amikor a színpadon van. Engem teljesen lenyűgözött a játéka és ahogyan alakította a szereplőt, és ehhez tökéletes énekhang párosult.
Vronszkij-t alakító Posta Victor is nagyon jó volt, a Józsefben már volt szerencsém látni, de az ottani szerepe, a Fáraó, nem rejt magában annyi kihívást, mint Vronszkij személye, már csak azért nem, mert az csupán egy mellékszerep, itt meg ő az egyik főszereplő.
Engem ő is teljesen meggyőzött mind játékban, mind pedig hangban tökéletesen a játszotta a szeretőt.
Karenint alakító Sasvári Sándorra sincs semmi panasz, még sosem láttam élőben őt, csak felvételen, ill. CD-n, de mindig is tetszett a hangja, és emellé van még egy igen komoly megnyerő fellépése is, végül is 1994-ben ő játszotta még Vronszkij-t, ami szerintem nem is csoda, hisz pont ebből tulajdonságokból adódóan ő egy vonzó személyiség a nők számára.
De mint férfi, engem jobban érdekel a női karakterek, különösen kíváncsi voltam Kitty-re, akit ezen az estén Haffner Anikó alakít kitűnően, az elejétől a végéig. Ugyanis ahogy elmondtam Kittynek több arculatát is láthatjuk a darabban a szerelmest, a csalódott, és féltékeny arca is megmutatkozik, és leginkább azért illeti dicséret mert 37 évesen is tökéletesen játszotta a 17 évest. Mondjuk a korának most nézte utána és meg is döbbentem, azért nem gondoltam volna, hogy már a negyvenhez közelít. Az ő hangját, amúgy már ismertem, hisz ő szinkronszínész is. De visszatérve nagyon tetszett ez a szereplő, mert teljes mértékben éreztem nála azt a kislányos bájt, ami ehhez a szerephez elengedhetetlen.
Gallusz Niki az egyik kedvencem is szerepelt a darabban /vele láttam a Józsefet tavaly/, ő is szereplője volt a darabnak, ő Betsyt alakította, ez aztán tényleg csak mellékszerep, de ebben a szerepében is tetszett nekem Aminek külön örültem, hogy Laklóth Aladárt is láthattam színpadon, őt ugyanis még nem láttam eddig színházban, csak rally versenyen navigátorként.
Ill. a maestro maga a zeneszerző Kocsák Tibor volt.
Végezetül ajánlom ezt a csatornát, itt részletek lehet megnézni a darabból Lillával: http://www.youtube.com/user/kaveautomata

Szép nyári nap

Ma megnéztem a szép nyári nap DVD-t.
Maga a felvétel néztem nem volt a legjobb hisz nagy részt nagyon távoli volt.
Meg kell mondjam vcgyes benyomásaim vannak.
Ennek több oka is van. Egyrészt nem igazán vagyok vmi nagy Neoton fan, másfelől maga a darab sem volt akkora élmény. Az alaptörténete nem rossz a darabnak.
Kommunizmus alatt egy nyári táborban játszódik. A történet középpontjában fiatalok vannak, akik vagy szerelmesek, vagy éppen szakítanak, vagy keresik a párjukat.
Darabban meg van a kettősség. Hisz van egy könnyed oldala, másfelől pedig megmutatkozik a kommunizmus árnyoldala is, a személyi szabadság teljes hiánya, ugyanis besúgó figyeli meg az egyik főszereplőt Pétert, aki folyamatosan jelent felettesének Kovács elvtársnak.
Azért vannak dolgok amik nagyon tetszettek. A végén van egy levél ami Péter írt /" a rendszer maga a hiba"/, és arra volt egy reakció Panni nénitől az különösen vitte a prímet.

Miért?

Miért, Miért, Miért, Miért? Teszem fel újból és újból ugyanazt a kérdést.
Az élet miért azokkal bán el, akik a legtisztességesebbek, és legszimpatikusabbak az életben?!
A vasárnapi napon nagy tragédia történt egy formula1-es versenyzővel. Egy olyan pilótáról beszélünk, akit nem lehet nem szeretni. Ugyanis ő az az ember, aki vérbeli versenyző, és nem egy szimpla versenyző, akit csak felépítettek mesterségesen, és csak PR szövegeket tolja.
Még is vele történt meg egy jó formán lehetetlen baleset. Amit hosszú lenne leírni, így egy képpel szolgálok:



Kép sok kérdésre választ ad, pl arra, hogy nem magával az ütközéssel volt gond.
Ha nem hogy Kubica egy olyan helyzetbe került, aminek jó formán semmi esélye nem volt.
Hisz jól látható, hogy szalagkorlát behatolt az autóba. Bár őszintén megmondva, még is milyen kocsi az amibe betud hatolni a szalagkorlát? Bár nem csak az autóval voltak problémák, hanem magával a korláttal, ami nem volt biztonságos.
Szóval itt több komoly merül fel. De sajnos, ezek a problémák már nem változtatnak a történteken. És a kérdésre, hogy miért ez miért pont Robert-el történt, azóta sincs válasz.
De ami a legfontosabb, hogy ezekben nehéz időszakban is fontos az összetartás.
Így hát zárszónak, csak annyit, hogy VELED VAGYUNK ROBERT!

Mozart, l'opéra rock

Előjáróban:
Darab története eltérő a Lévay féle darabtól. Bár vannak hasonló vonások. Pl. a darab kezdetén Mozart épp úgy olyan kicsapongó, mint a Lévay féle darabban. Természetesen az édesanyja kíséri itt is őt, amíg meg nem hal. Viszont ami nagyobb eltérés, hogy itt Mozart Aloysiaba szeret bele először. De ennek végülis nem lesz jó vége, így Mozart csalódik, és Constanze mellett köt ki. Hasonló vonások nem érnek véget, itt is a szülők akarják, hogy Wolfgang elvegye Constanze-t, és alá is íratják ezt vele. Ám de ebben a darabban Constanze eltépi a papírt. A darabban fontosabb szerepet kap Salieri, Mozart nagy riválisa,
aki a 2. felvonásban jelenik meg.
Leopold és Nannerl Mozart is szerepelnek ebben a darabban is, végül is Nannerl szerepe ami ebben a darabban kevésbé kerül előtérbe, bár azért van szólója, illetve Constanze-val illetve az az apjával vannak közös dala.
Illetve a darabban van még egy Rosenberg, akinek csak szövege van, de így is főszereplők között van. Illetve ebben a darabban is szerepel egy szimbolikus szereplő, egy bohóc. Ami jelen esetben a szereplő félelmeit testesíti meg. Illetve van egy Diva, egy opera énekesnő a darabban aki pl. zárószámban is részt vesz Nekem a DVD-n szereplők közül egyedül Constanze, az aki nem igazán jött be, ezzel szemben pl. Nannerl nagyon is bejött pl., és az az összes szereplő rendben volt. W.A. Mozartról nem is írnék különösebbet mert ő egyértelműen jó választás.

Tegnap megnéztem a DVD-t.
Az előadást már korábban is láttam, de az csak kézi kamerás felvétel volt. Bár meg kell mondjam nem sokat változott a véleményem az akkorihoz képest.
A negatívumok továbbra is megvannak.
Sok a próza, bár vmelyest elviselhetőbb ezen DVD-n.
De így is probléma a sok szöveg a darabban. A legjobban egy rossz focimeccshez tudnám hasonlítani, ahol a bíró minden apró szabálytalanságot lefúj, és ezért nincs folyamatos játék.
De azért némi tudatosság érezhető a dalok felvezetősénél, bár nem minden esetben.
Pl. a L'Assasymphonie kezdetére teljesen be lehet aludni, hisz nagyon sok a szövegelés, mindez bármiféle tudatosság nélkül. Olyan érzése van az egésznek, hogy na kifogytunk a szövegből akkor jöjjön egy dal. Pedig ez a darab egyik legfontosabb dala, amit finálé után is játszanak. Igaz ez a DVD-n nincs rajta, mert ez a fajta finálé később keletkezett.

Vannak egyéb úgy nevezett negatív dolgok, de ezek végül is érthetőek, mivel marketing szempontok miatt vannak. A darab úgy készült, hogy fiataloknak, a tinédzsereknek tetsszen.
Ezért van kifestve pl. Mozart is. De amúgy nagyon korhű a darab a ruhák, a jelmezek nagyon jók, szóval az embernek tényleg olyan érzése, mintha Mozart korában lenne.
De ennek ellenére vannak azért erősen túlzásba vett dolgok, pl. rózsaszín kalap, vhogy nagyon nem illik a darabba.
Mondjuk a DVD-n több helyen van egy nagyon illúzió romboló dolog, ugyanis többször látható a darab közben az az együttes, aki szolgáltatja a zenei aláfestést. Ez a dolog nagyon zavaró, mert kizökkenti a nézőt az előadás menetéből, legalábbis én így látom.

De mindenezek mellett is maradt még egy elég komoly negatív.
Még pedig, az hogy bár hiába nagy színpad ezt a darab során nem használják ki, jó formán csak főszereplők vannak fenn. Ami azért olyannak hat mint amikor Puskás stadionban csak mondjuk néhány ezren vannak.
De amikor még is fenn vannak a táncosok, akkor sem érződik az egység a darabban, vagyis nincs egy jól megtervezett koreográfiája a darabnak.

És akkor végére hagytam magát a zenét. A zene kiváló, nem hiszem, hogy bármi kivetni valót lehetne találni benne, tökéletes alapanyag.

És akkor elérkeztünk az összegzéshez.
A darab messze van a tökéletestől, de még a jótól is. Az említett kiváló hanganyag mellé egy mindenféle összhangot nélkülöző előadást sikerült rakniuk.
Így 60%-osnak mondanám az előadást.

Fekete epe est - Bëlga [koncert] előadás - 1.

Idei első koncertemen január 2-án voltam. Ezt pedig Fekete Epe est volt, amit Kistehén zenekar hívott létre az elmúlt évben, most volt a 2. ilyen est amire immáron kedvenc együttesemet Bëlga-t is meghívták.
Koncertre siettem ugyanis 8-ra volt kiírva, én fél nyolc után vmivel értem a helyszínre, és akkor be kell állnom az elég hosszú sorba a jegy miatt. Azután egyből színpadhoz igyekeztem, ahova szintén egy kisebb időbe került bejutni, mivel elég sokan voltak, de koncert kezdés előtt bőven ott volt. És maga koncert nem is indult el pontban nyolckor.
Koncertről az ildomos tudni, hogy ez egy melankolikus este. Leginkább egy színházi előadásra hasonlított, ugyanis székeken ült mindenki. Én az első sorban.
Talán túlzás is rá a koncert szót használni, hisz roppant távol állt egy normál koncerttől ezért a továbbiakban inkább előadásnak fogom hívni. Az ember gyakorlatilag kussban ültek, néha behallatszódott egy-két nevetés a koncert alatt.
A műsort Kistehén kezdte meg, ők lejátszottak pár dalt, majd őket váltotta a Bëlga.
Egyből egy olyan számmal kezdtek, amit még nem lehetett hallani korában élőben, ez pedig a Rám talál a szó volt, ami nem mellesleg egyik személyes kedvencem. Szóval ezért már megérte elmenni. Továbbiakban még két olyan szám is hallhatott a közönség tőlük, amit még soha. Ezt majd alább részletezem.
Előadás közben zajlott az emberek kussban voltak, a számok pedig teljesen illettek az estéhez.
Bár magam részéről hiányoltam Stresszek című számot, sőt még Probléma is nyugodtan lehetett volna. Illettek volna az esethez.
Még azt érdemes tudni, hogy nem csak a két zenekar osztozott az esten, hanem volt két író akik felváltva felolvasták irományaikat. Név szerint Háy János és Darvasi László.
Nekem ebben sok örömöm nem volt, bár volt egy két olyan mondat amin el lehet gondolkozni, de összességében ezt én MŰvészetnek hívom. A mai modern szépirodalom számomra roppantul mű, nagyon nem tetszik. Elveszett már az a korszak, amikor igazán nagy művek születtek mind a világban, mind Magyarországon. Ez a korszak a romantika korszaka volt: Victor Hugo, Jókai Mór. Ugye ismerősek ezek a nevek mindenkinek. Nyomorultak, A párizsi Notre Dame, Aranyember, A kőszívű ember.
Amúgy maga az előadás nem sok következetességet tükrözött. Bár a Kémia című dal után jött egy Nátriumbenzonát című iromány.
És talán pont az irodalmi oldal miatt is Hexameter című számuk is előkerült.
Öszintén megmondva, én nem repestem az örömtől. Platinát mindenidők leggyengébb Bëlga albumának tartom, amit bár nagyon vártam, óriási csalódás lett.
Fizika és Halmazok kivételével meg sem közelítették a Királyok a házban, Ló-rider, és Madártani intézet színvonalát, inkább csak puskaként szolgáltak.
Így részemről érthetetlen hogy ez a két dal, hogy került a koncertre, hisz ez nem szokásos Bëlga koncert, szóval nem volt teli egy csomó tizenévessel, inkább a 20 év felettiek voltak, de voltak öreg emberek.
Mondjuk az est célja nem vidámság volt, épp ellenkezőleg, ha innen nézzük, ha tökéletesen célt értek. Ehhez komor hangulathoz az is hozzátartozott, hogy sokáig semmiféle kapcsolat nem volt nézők és fellépők között, aztán Tokyo teremtett egy fajta kapcsolatot, felszólította azokat akik nevettek, hogy ne nevessenek, persze ők tovább nevettek.
Itt el kell mondanom, hogy nagyon komolyan csinálták meg az estét,vagyis közönséggel ellentétben ők tartották ezt a hangulatot végig. Igazából színpadon sem történt nagy vidámságnak helyett adó okok. Kémia alatt volt egy kis break.
Illetve volt egy látnivaló amikor egy lány jött a színpadra akin mindössze egy melltartó és egy bugyi volt. Ez persze megtetszett fellépőknek is. És közelebb mentek.
Itt megfigyelhető volt némi hülyülés, ugyanis felkerült egy kemény szelet lány alsóneműjére Bauxit által, amit Még5lövés szépen lekapott és megevett. Tokyo meg simán feküdt alá, pontosabban a masszázságy alá.
A koncert alatt mozogtak a srácok pl. Bauxit fogta a székét és beült a dobossal szemben.
Magas székei voltak a Bëlgasoknak, amolyan bárpult székek. Tokyonak ez nem tetszett annyira, így megdöntötte.
Hülyülésen kívül voltak más normál koncertre emlékeztető jelenet sorok, pl. volt az elmaradhatatlan fetrengés pl. az Erős kép alatt, amit most zsinórban kétszer hallottam. Ugyanis a legutolsó koncerten is volt amin voltam, ahogyan arról már beszámoltam.
Elhangzott a Jó is, ami ezt megelőzően a Gyémánt lemezbemutató koncertjén hangzott el.
Illetve a fetrengésen kívül a szokásos punnyadás is volt, ami most nem egy trambulinon ment végbe, hanem egy fekete kanapén. Még5 ki is használta egyből :D
Na de most jöjjenek a ritkaságok.
Volt a DigiParaFixió a Farost című lemezről. Ez a szám amiről megosztott a véleményem, maga a szöveg jó, de nem tetszik az alapja, olyan amitől az embernek csak feje fájdul meg, vagyis elég torz.
Ezután már csak két dal volt.
Először az Ingyen jött vendégfellépőkkel, a hegedűs Kácival és a szintis Sanyival.
Ők maradtak az utolsó számra is, de ekkor már nem a hangszerükkel, hanem csak a hangjukkal.
Ugyanis az utolsó számot a Kis Tehén és Bëlga együtt énekelte el amibe Kácit és Sanyit is bevonták. Mondhatjuk ez volt melankólia csúcsa, a szomorú végkifejlet. Ugyanis egy olyan számot adtak elő, amit leginkább öngyilkosoknak ajánlom, de normál embereknek semmiképen sem. Ez pedig a Mi vagyunk az emberek.
Az egyetlen Bëlga szám amit mindössze egyszer bírtam végig hallgatni, bár Faroston még voltak töltelék számok, de az más kategóriát képvisel nálam.
A végén azért meghajlás is volt, és vastaps. Visszajöttek a fellépők, és Kistehén egyik tagja egy szál gitárral eljátszotta himnuszt, Tokyo volt az aki intette a népet, hogy álljon fel, de csak kevesen tették meg, én sem pl. Ugyanis ez azért már túlzás volt. És ez már inkább vicc csinálás kategória.

Magát az eseményt ha értékelném kéne akkor olyan 50%-ot adnék rá.
Ezt azért mert volt két ritkaság amit tényleg jó volt legalább egyszer meghallgatni.
Viszont ahogy említettem jó pár negatívum is volt. De köszönettel tartozom a fiúknak, hogy előadtak ezeket a dalokat ezen a napon. Úgy hogy köszi Bëlga!
De amúgy ahogy az előadás rendhagyó, úgy az én látogatásom, nem hiszem, hogy elmennék máskor ilyen koncertre, hisz a szomorúsághoz, nem kell koncert, viszont ahhoz, hogy jobban érezze magát az ember, na ahhoz annál inkább.
Ha minden igaz Februárban Eger Ifiház a következő állomás.

Tour de ski Nők

Ma véget ért a Tour de Ski, ami még szilveszterkor kezdődött, és azóta a versenyzők 8 szakaszt teljesítettek 10 nap alatt. Az utolsó szakaszon /ami egy handikapes indítású verseny volt/Therese Johaug volt a legjobb, számomra ő a Tour embere, hisz 10-en kívül is volt, és onnan jött fel másodikra, meg nem mellesleg kedvelem is Johaug-ot, emlékszek arra, amikor 2007-ben vb-n dobogóra állhatott 30 km-en, akkor még nagyon fiatal volt, és kevés VK szereplője volt, ezzel robbant be igazán.
Tour-t természetesen Kowalczyk nyerte, aki szinte biztosan megnyerte a VK-t is, ugyanis a fő riválisa Bjoergen kihagyta a Tourt, így nagyon nagy hátrányba került olyan 600 pont, vagyis 6 győzelemnyi hátrányba.
Marianna Longa lett 3., aki végig kiegyensúlyozott volt, és klasszikus stílus mellett a szabad stílusban is ott volt a legjobbak között. Follis lett a 4., aki nem igazán bírta az utolsó szakaszt.
Kalla a 2008-as győztes lett az 5., aki nagy hátrányból jött, és teljesítette azt ami tudott, vagyis hogy Majdic elé bejöjjön.
Még annyit kell tudni erről az utolsó szakaszról, hogy ez egy olyan szakasz, amihez hasonló nincs a világkupában, ugyanis egy alpesi sí lejtőn mennek felfelé a szakasz kb felén.
És ez jelenti az igazi kihívást, az utolsó kilométerek.
Érdekesség, hogy norvégok TOP10-ben 4 versenyzővel is képviseltetik magukat, pedig többen nem is indultak el a Tour-on Bjoergen, Steira, és Skofterud sem pl.
A legjobb finn a 8. helyezett a mindössze 20 éves Lahtenmakki lett aki idén robbant be igazán. Roponen 11., és Saarinen 13. helyen végzett az összetettben.
40 alatti célbaérkező volt a végén, ami nem egy nagy szám, de idén nem is volt sok induló.