Két napon mindössze Marley és Fred volt azonos főbb szereplők közül, Németh Attila és Gömöri András Máté.
Első nap kapcsán: Scrooge Földes Tamást alakította, már vártam hogy viszont lássam ebben a szerepben is, és Dzsoni még mindig elképesztő, mondjuk fura, mert tavaly jobban éreztem nála a kontrasztot a darab eleje és vége között, vagyis nem utáltam kimondottan a darab elején, persze nagyon is jól játszotta a szerepet, de tényleg másnak éreztem a két előadást, mondjuk igaz 1 évvel azelőtt látta vele ezt a darabot, viszont a hangja az mindig gyönyörű, és az előadás vége a csúcspont, amikor felébred, és kezdődik párbeszéd Dilbertnével, az egy nagyon humoros rész, de ami utána jön az Isten Pénze az az egyik legjobb zárás musicaleknél, nagyon nagy,
És akkor rátérnék a másik Scrooge-ra Szomor Gyuri ő elképesztő volt, hangilag teljesen más, mint Dzsoni, és érdekes, ahogy mentünk bele darabba, úgy éreztem, hogy fejlődik hangilag, és végén ő is lenyűgöző volt. De nála a csoport az első felvonás vége, erre annyira nem is figyeltem fel eddig, pedig ez nagyon jó szituáció, és maga dal is elképesztő, ugyebár itt jön rá Scrooge, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni, elég keserű ez a változás, de teljesen más Gyurinál, ő valami hihetetlenül agresszíven, dühvel átitatva adta elő ezt a dal, ez konkrétan ledöbbentett, amikor kijöttem az első felvonásról néztem is egy kicsit magam elé.
Van egy érdekes rész a darabban, amikor az első felvonás vége fele az ifjú Scrooge elszakad Belletől, akkor az idős énje énekel egy pár sort, és ahogy azt Dzsoni előadta, na azt nehezen lehetne leírni, de alapvetően dühös volt, és ahogy utána reagált, egyszerűen ment volna Belle után, rajta annyira látszódott, hogy szerette ezt a lányt, bár ki is mondta, de anélkül is érződött, és ez elképesztő. Ez a jelenet teljesen megmaradt bennem ez amúgy Gyurinál más volt,ezen a részen törik meg Scrooge először, és Gyuri hangjából a remegés, reszketés volt érezhető, vagyis félelem, és ha innen nézzük nem is furcsa, a korábban említett első felvonás végés csúcspont Gyurinál, viszont talán pont azért, mert Dzsoni alapvetően itt dühös saját magára, ezért az ő dala nyugodtabb hangvételű, mondjuk én szerencsés vagyok, hogy mindkettőt láttam és rövid időn belül, hisz akármilyen gonosz is volt Ebenezer, még is csak igaz az amit Crachit mond róla a darabban, hogy boldogtalan.
És a dal szomorú tanulsága az, hogy az élet egyirányú folyó, és nem változtathatjuk meg múltunkat, bármennyire is fáj, ezért éljünk úgy, hogy ne kelljen megbánnunk ilyen dolgokat.
Végezetül érdekes különbség, hogy míg Dzsoni a marhaság szót használja, addig Gyuri alapvetően hombugot, ami az eredeti angol szó, és ugyebár a magyar nyelv is átvette.
Marley-t ugyanaz játszotta, de még is mintha két külön ember játszotta volna. 25-én én erőlködőnek éreztem Németh Attilát, mint aki csak most került volna be a szerepbe, ettől függetlenül nem volt rossz, csak voltak pillanatok kimondottan nem jöttek ki jól, de jött az új nap, és 26-án már teljesen más volt, sokkal jobb, nem is emlékszek olyan pillanatra tőle arról az estéről ami rossz lett volna, sőt bár azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő eredetileg Gyuri párja, ők vannak egy szereposztás, Dzsoninak eredetileg Szilveszter a párja, akit sajnáltam, hogy nem láttam egyik napon sem, mert ő elképesztő ebben a szerepben, de Attila is beletudta venni az egyéniségét, és a második nap már a humoros jelenetek is egész jók voltak.
Crachit itt alapvetően Pálfalvy Attila pártján vagyok, vele láttam tavaly is pl., de azért kíváncsi voltam Szerényi Lacira, mrá csak azért is, mert kétszer láttam az Abigélben, és ott igen üde meglepetés volt mindkétszer. Viszont Attila magasan vitte a prímet, ehhez a szerephez alapvetően komoly szerénység kell, gondoljunk csak bele, Bob az az ember, aki még halála után sem szidja Scrooge-t, sőt az Istent arra kéri, hogy ne ítélje el őt, ez nagyon megható része a darabnak, A karácsony egy üzenet, a szeretet üzenete, Jézus eljövetele, a Remény, és ezt az üzenetet pont Crachiten és családján keresztül láthatjuk. És ezt Attila magas fokon visszaadta, de ezt Laciról nem tudom elmondani sajns, vele hasonló helyzet, mint az első napon volt Németh Attilával rossznak nem mondanám, de hiányérzetem volt, és Laci alakításában ha kitudnék emelni valamit az az agresszió, és ez nem tetszett pont, Bobnak van egy kifakadása a darabban ugyebár "zsugori görény".
Ifjú Scrooge-t az első nap Kocsis Dénes alakította, Belle-t Simon Panna. Simon Panna-t már láttam egy párszor, de még mindig nehéz megítélnem, viszont a darab elején jó volt, és aztán amikor jön az első karácsony Scrooge-al, ott is nagyon jó volt, szóval a naivitás teljesen rendben van.
Viszont aztán Scrooge megváltozik, korábban említettem már ennek a jelenetnek a végét, most az elejét említeném, na itt Panna meglepően agresszív volt, ez nem vártam tőle, hisz Belle karakteréből ez nem következik, de úgy látszik ha Simon Panna akkor agresszivitás, elég az Abigélt felelevenítenem, ott végképp brutális volt, viszont ez csak egy pillanat, hisz ezután indul be Ebby ahogy Belle hívja, és ez egy nagyon durva jelenet, ilyen agresszíven fellépni még nem lehet Dénest, szóval ez tőle teljesen új volt, de nagyon jól csinálta, olybá tűnt mint ha Panna ereiben meg is fagyott volna a vér.
A második nap a tavaly is általam látott Veréb Tamás-Vágó Detti kettős alakította a szerelmeseket. Viszont nálam mindig ők a nyerők, nyilván a kedvenceim, de amit művelnek az egyszerűen elképesztő, Dettinél egy percig nem volt meg az a fajta agresszivitás, ő teljesen más Belle, ő nagyon szenvedő Belle, emlékezetes marad, hogy amíg Panna kb. moccani nem moccant amikor Scrooge szorongatta őt, addig Detti jelezte, hogy ez bizony fáj neki, és nyilván ez nem csak fizikai fájdalom volt, és hát Tomi is elképesztő volt itt, nála az átváltozás az teljesen brutális, ahogy áttudott lényegülni, a Belle-el való első duettje is nagyon szép volt, meg volt benne teljesen a az a lágyság ami oda kell, és ezért is gondolom, hogy ez az egyik legjobb alakítása ez, ha nem a legjobb jelenleg,és a jelenet vége itt is brutális az első napi verziót le is írtam erről, itt azt emelném amit tavaly is, hogy itt mintha meghalt volna az ifjú Scrooge olyan arca volt Tominak a végén, ami ezt sugallta, mint egy élőhalott.
De hogy pozítivumokról is írjak az első nap kapcsán az megmaradt, hogy Dénes milyen büszkén mutatta a zakójával, hogy az ő kedvenc színe is a kék. Tominál ez nem volt meg, úgy hogy ezért is maradt meg, meg az a jelenet, amikor Scrooge közli, hogy ő nem "Eddy", erre teljesen más volt Panna reakciója és más Dettié, mindketten nevettek, de Panna próbálta elfojtani, Detti viszont abszolút nem, amúgy érdekes volt látni mindkettőjüket, mert két teljesen különböző párost alkottak, Dénes és Panna alapvetően az agresszívebb kettős, Dénes amikor kimondja, hogy "gyűlölöm a szegénységet", azzal gyakorlatilag eldönti a sorsát, Tominál viszont nem így volt, az ő sorsa itt még nem dőlt el, csak a következő karácsonykor, és lehet ezért is van különbség a két véghelyzet között. És Detti-Tomi páros kapcsán természetességet emelném ki, nem mintha a másik párosra az ellenkezője lenne igaz, egyszerűen csak mások, ahogy írtam.
Amúgy különös a Saigonban is hasonlóképp éreztem vele kapcsolatban a legvégén.
Fred szerepében sajnos megint elkerültem Szabó Dávidot, no nem mintha Gömöri András Máté ne lenne jó, hisz rá nem lehet panasz, bár ezt tavaly is írtam a darab komoly hiányának tartottam, hogy a jelen karácsonyainál Fred karácsonyát nem mutatják meg, ez belefért volna, azért 2 felvonás rövidebb, mint az első, és azért ez is mutatja a karácsony miben létét, meg azért Fred is többet érdemelne. Meg ő a mű végén is visszatérő szereplő, nyilván az további időt vett volna igénybe, de szerintem azért meg lehetett volna oldani, de kb. ennyi a darab negatívuma.
Amúgy ha már Fred akkor ez eddig nem volt teljesen tiszta, de az első nap leesett, hogy valójában nem azért utálja Ebenezer őt, amit kimond száján, hanem azért, mert ő vette el Fannyt tőle, és azt láthatjuk, hogy mennyire szerette a nővérét. És ez az első nap el is gondolkoztatott azon, hogy mi lett volna ha nem hal meg Fanny, Ebby akkor is ilyen emberré vált volna? Hisz az ok adott, nem akart többé szegény lenni, ezt ahogy ifjú énjével együtt mondja, az nagyon sokat mondó.
És ha már Fanny, akkor az első nap Mara volt, ő még most is pozitív számomra, bár tavalyi évben jobban tetszett.
Zsuzsit a Szép Nyári Nap után vártam nagyon, hogy újra lássam, bár mást kaptam amire vártam, ez abból is fakadhat, hogy azért ez tényleg egy kis szerep, alapvetően jó volt Zsuzsi, de ebben az előadásban a pluszt nem éreztem nála, de jó volt látni, még ha rövid időre is.
Egyetlen olyan szerep ahol mindkét nap új embert láttam az Fezziwig, először is tavaly sajnáltam, hogy nem Serbivel láttam, ezt most bepótoltam az első nap, Serbi az Serbi, az ilyen táncos komikus szerepeket a kisujjából kirázza,döbbenetes élmény volt, pedig tavalyi sem volt semmi Peller Karesz nagyot nyújtott, azóta még jobban lenyűgözött még az 50. Musicalpluszon Halloweenkor
Viszont a 2. nap Sipos Imre alakította ezt a szerepet, akit egyáltalán nem ismertem, de panaszom nem lehetett rá, más volt mint Serbi, de nagyon jó, Fezziwigiket is nagyon eltalálták ebben a darabban.
És ami még egy jó dolog, hogy Crachitné személyében a 2. nap Nádasi Veronika volt, jobban megnéztem volna Pálfalvy-val az ő párja mint tavaly Kalocsai Zsuzsa volt, bár ez a szerep aztán tényleg kicsi, így végül ez tényező nem osztott nem szorzott.
Dilbertné nem egy fontos szereplő, neki nincs is dala a a darabban, de azért emlékezetes, főleg ha a darab végét nézzük, meg vannak jelenetei, mondjuk Lehoczky Zsuzsa nagyot alakít szerepben első nap volt most ő, második nap Kolti Helga, ő sem volt rossz, de Zsuzsa a nyerő nálam.
Illetve még kitérnék a jövő karácsonyára ahol van egy igen különös dal, nekem nem a kedvencem, van benne rap is, ezt színházban furcsa hallani, aztán inkább olyan blues-osabb szám lesz belőle, ami nem az én műfajom, de viszont a helyzethez nagyon is illik, meg Gáborról írtam korábban hozzá nagyon illenek az ilyenek szerepek, a darab elején amúgy tanárbácsi, de nyilván ez a hangsúlyosabb alakítása. Van ebben a dalban azért némi humor is, persze fekete humor, hisz ekkor adnak túl Ebenezer dolgain.és fura ez nem szép látvány, ahogy a sírral is bánnak pl.
Gyerekeket még kiemelném az elképesztő amit művelnek, a darabban van egy dal, ami a karácsonyról szól, ami önmagában komoly értékkel bír, de azt ahogy előadják, na az nem semmi.
Koldusgyerektől v. a Kicsi Timtől hallani, illetve a végén az egész színház ezt énekelte, mondjuk ha már ráadás a tapsrendnél figyeltem, hogy Crachit legelöl van, de a családja az nem is volt a közelében, nekem ez egy kicsit furcsa, úgy lenne az igazi, ha ők együtt lennének, még ha vannak is egy páran, de enne is meg lehet az oka.
És ha már érték azzal zárnék amit még troli megállóban hallottam az első előadás után, hogy ennek a darabnak üzenete van ma is, és ez így van, nem véletlen, hogy annyi módon dolgozták már fel, és újból és újból hozzányúlnak ehhez az alkotáshoz, és büszkék lehetünk, hogy egy ilyen nagyszerű msuicalt csináltunk belőle, amúgy pont most karácsonykor a tv-ben is láttam egy Karácsonyi Énekből készült musicalt, Scrooge néven, ott a dalok angolul voltak feliratozva, de az is tetszett,
érdekes, hogy ott Scrooge halálakor egy dicshimnuszt hallhatunk, ami azért tömör gúny, de ez a dal a film végére viszont tényleg betölti a szerepét. Na de azért is említettem ezt meg, mert így készültem erre a dupla előadásra, bár alapvetően elszoktam kerülni most már előadás előtt az ilyeneket, hogy csak az adott előadással tudjak törődni.
Két teljesen más élmény volt, de egyik nap sem panaszkodhattam, és most már tényleg csak Szabó Dávid maradt ki nekem, akit még szívesen megnéznék a darabban, de ennek is eljöhet az ideje.
Az első napon az erkélyen volt jobb oldalt, ez jó választás volt, hisz azért baloldal hangsúlyosabb, bár néha hajolhattam, főleg, hogy egy gyerek volt mellettem, aki rendre behajolt, de összességében ez nem zavar, a második nap földszinten baloldalt a negyedik sor szélén voltam, ott is előrébb hajoltam, mondjuk ott mögöttem, mellettem nem volt senki, meg egy jobban láttam, mert előttem egy magasabb nő ült, mondjuk én rendre kifogom az ilyeneket mostanság, de nem volt ez rossz végülis, és a baloldalról is láttam a lényeget, mondjuk a darab elején amikor Scrooge eljött mellettem az nem semmi volt, meg aztán végén is onnan jöttek be az emberek.
Először is köszönöm Istennek, hogy idén is láthattam ezt a darabot, ráadásul karácsonykor, tavaly nem sokkal utána sikerült látnom, és úgy is felejthetetlen élményt, de az idei még speciálisabb.
És a második előadás különleges élmény volt, köszönöm a családomnak, akik velem együtt nézték az előadást, és közülük mondta azt valaki, hogy a darab igazi üzenete a szeretet, ami nem csak karácsonyra szól. Érdekes és egyben igaz meglátás. És ezzel is zárok. Remény mindig akad, csak szeretni kell.
