Ez egy igen komoly élmény volt, jártam már musicaleken, de közülök is ez volt a leglátványosabb. De még mielőtt kitérnék a darabra, az előtt egy igen fontos dolgot kell leírnom. Olvastam pár rosszabb véleményt darabról, volt aki odáig is elment, hogy gúnynevet gyártott a darabhoz, ezeknek az embernek üzeném, hogy KOMOLYAN SZÉGYELLJÉK magukat, ugyanis egy roppant komoly darabhoz volt ma szerencsém, ráadásul kétszeresen, hisz délelőtt a győri előadást néztem meg dvd-ről. Az sem volt semmi, oly annyira, hogy voltak dolgok amit abból a darabból átültetnék az Opis /Operettszínházas/ előadásba.
Ez a darab egy igen komoly dráma, minden meg van benne ami egy jó darabhoz szükséges, és ez a fontos szó, egy jó darabhoz, ugyanis azt el kell ismerni, hogy ez a darab nem attól olyan jó, hogy dalok többsége az ember fülébe mászik, vagyis nem slágerek viszik a hátukon a darabot, hanem a történet maga, na meg persze az említett látvány, hisz a darab története miatt sem elhanyagolható tényező a látvány.
De ha már itt tartok akkor ezt ki is fejteném a látvány egy részt komoly effektusok okozzák, a darab elején helikopterzaj teljesen élethű és már indul is darab. A katonai részek nagyon látványosak, persze a leglátványosabb dolog az amikor távoznak a helikopteren át Chrisék. Az amerikai álom különösen látványos.
Az egész színpadot betöltik a táncosok, a darab egyik csúcspontja mindenképpen, tényleg olyan milyen egy álom, mint egy igazi revü, a legnagyobb talán az, amikor egy autó jelenik meg színpadon, és annak tetején táncol a Professzor. Látványos és egyben egy komoly feladat is, de hibát nem láttam benne.
És akkor most vetném össze először győri és az opis előadást. A győri előadás látvány szempontjából sokkal pimaszabb volt, értem ez alatt azt is, hogy a darabból nem hiányzott meztelenkedés sem.
Bár nem is utóbbi amivel egy kis problémám van, hanem hogy például amikor a győri előadás elején megjelenik Kim, akkor a Prof lekapja róla a ruháját, ezzel is érzékeltetve, hogy mi a feladata, ezzel szemben az opis előadásban marad ugyanabban a göncben. Ebben a helyzetben mindenképpen győri megoldást részesítem előnyben, hisz végülis itt arról van szó, hogy egy fiatal lánynak nincs más választása,mint felvállalni egy sanyarú sorsot Mondjuk azt hozzátenném, hogy győri előadásban nem lesz meztelen Kim ennél a jelentnél, erről természetesen szó nincs. Meztelenkedésbe nem mellék bele, hisz az teljesen érthető, miért hiányzik ebből a darabból. Bizonyos szempontból túlzás /hatásvadászat/ lenne, más szempontból nézve, azért az Opis művésznők közül aligha lenne aki bevállalná ezt.
Pisztoly lővések is nagyon hatásosak voltak, legalábbis nálam beváltak, bár én mondhatni ijedős típus vagyok.
Látvány után essen szó díszletről. Na ez amit színtén csak dicsérni lehet. Az előadás során folyamatosan mozgott a díszlet, és szinte mindent díszletelemekkel oldottak meg, a kivetítő leginkább két felvonás elején volt használatban, illetve az Amerikai álom alatt is, bár az önmagában is elég látványos volt, mint ahogy leírtam. Díszletek csillagos ötöst érdemelnek, minden aprólékosan ki volt dolgozva, a báron át a szállódi szobán át, Ho Si Minh /alias Ho apó :D/ szobortól Kim menedékéig. Tényleg pazar a darab innen nézve nézve is. Prof szobájába is önmagért beszél szerintem, még egy Ho apó kép is található a szobájában.
De ha már itt tartunk, egy fontos dolgot itt megosztanék, a győri darab nem csak külsöségekben adta magát, hanem szövegben is, de ezt itt ugyanígy visszaköszönt, volt pár nyomdafestéket nem tűrö kifejezés, amit most inkább nem részleteznék.
És azért volt haszna abszolute, hogy megnéztem a győri előadást, hisz ugyebár szóló szaxofon után van egy időugrás 3 év egész pontosan,és ez Ho Chi Minh transzperensekből látszik igazán, de mivel én magam nem ültem valami közel a színpadhoz,így nem igazán láttam,hogy mi szerepel rajtuk, de győri előadás hasonló megoldást mutatott be,bár ott nem volt Hó apó szobor, viszont a plakátok megvoltak, és azokból derült ki, hogy na most 3 évet ugrott a történet. Illetve egy papír sárkány volt, eleinte csak egy rövidebb, majd a dal végére, már egy igen hosszú sárkány alakul ki. Ez egy nagyon kildolgozott jelenetsor, nagyon precíz, nagyon jó a koreográfiája.
De ha már a történet, akkor most ezt veszem gorcső alá a kezdtektől.
Mint már említett Kim érkezésével kezdődik a darab, Saigonban egy helyi bárban ahol Professzor az atyaúristen, és egész kis vagyonra tesz szert, hisz rengeteg amerikai /jenki/ katona tölti itt az idejét. Sok jenki nem csak, hogy iszik mint a gödény,de a szebbik nem társaságát sem vetik meg. De mint mindenütt, itt is van kívétel, még hozzá a főhős Chris, aki teljesen maga alatt van attól, amit átélt a háborúban, és undorodik, ettől a fertőtől, de hirtelen megpillanat egy lányt Kim-et, aki elsőre látásra megtetszik neki. John meg is veszi neki ajándék gyanánt, hogy kilábaljon végre a gödörből, ez sikerül is neki /még ha csak időlegesen is/. Egyszerűen csak úgy szárnyal a boldogságtól, és itt hangzik az a dal, ami nekem a legjobban tetszett, már győri előadásban is ez fogott meg a legjobban, de itt még inkább elmondható, ez pedig Napfény, holdfény. Egyszerűen gyönyörű ez dal, ami Kim és Chris duettje. Amit így kiemelnék, hogy dal alatt, van egy Titanic szerű jelenet , amikor a két szerelmes mondhatni szárnyal, igaz itt nem egy hajón vannak, de nekem egyből ez jutott. De némi hiányérzetem maradt a jelenet kapcsán.
A dal témája természetesen az egymásra találás.
Bár hozzám ez a téma roppant közel áll, ez a legszebb érzés, ezt nyugodtan mondhatom.
A kedvenc duettjeim is erről szólnak a Fantomból a Csak ennyit kérek én, illetve magyar musicalek között a Nézz rám. Ezen dalok ugyanis kezdetet jelentik, a legfantasztikusabb dolog kezdetét.
De ahogy az életben sajnos lenni szokott semmi sem tart örökké. Saigon a végnapjait élte, az USA kiszállt ebből a háborúból.
De még idáig eljutnák az előtt, még lezajlik Kim és Chris "esküvője", ami inkább eljegyzésre hasonlít, bár nem ismerem vietnami szokásokat.
Ezután teszi tisztelét Thuy /Kim unokatestvére/ először a színpadon, aki szintén egy szerelmes férfiú
méghozzá Kim-t szereti.
Ez azér darab alatt nyilvánvalóvá válik, bár azért az ő szerelme elég önző is, erre mindjárt visszatérek.
Majd ezután következik a szóló szaxofon, majd az időugrás.
Ezután megint Thuy a főszereplő, illetve az új világ katonái, akik ecsetelik helyzetet, amit Prof is megtesz majd. Ugyanis Kim-et még most sem bírta elfelejteni, és mivel három év után sem találja, ezért előkeríti a professzort, ami könnyen ment neki, hisz időközben népbiztos lett belőle.
És alkut ajánl neki, vagyis hogy végre szabad lehet /átnevelő táborokban töltötte ugyanis az elmúlt 3 évet/, amennyiben megtalálja Kim-t neki. Ez természetesen sikerül is neki.
De még előtte egy igen komoly jelenet veszi kezdetetét, a Még mindig hiszem cím Kim-Ellen duett.
Itt látható először Ellen, Chris felesége, aki aggódik a férjéért akit rémálmok gyötörnek, miközben Kim még mindig bízik benne, hogy Chris egyszer visszatér hozzá,mit sem sejtve arról, hogy neki már van egy "boldog" élete az USA-ban.
És itt egy nagyon komoly jelenetsor kezdődik Kim és Thuy jelenete, amiben azért a Prof ill. katonák is részt vesznek. De ez leginkább Kim és Thuyról szól. Thuy győzködi, hogy jöjjön hozzá, mellette minden meglehet, illetve a visszatérő /Thuy ugyanis elküldi érkzése után/ Prof ugyanezt teszi, de Kim hajthatatlan, ugyanis az élete gyökeresen megváltozott, nem csak a szerelem miatt, hanem azért is mert az életben maradt egy komoly fény, ez pedig nem más, mint Chris és az ő közös fia, Tam. Ez ugyanis komoly nővé formálta őt, aki semmitől sem riad vissza, egy anyatigris ereje van benne, ami ki is ütközik. Ugyanis Thuy képtelen elengedni Kim-et, ezért megfenyegeti hogy megöli a fiát, ha nem hallgat rá, de Kim hajthatatlan és pisztolyt ránt, hogy védje a fiát, csak hogy Thuy sem hátrál meg, így lelövi őt. Persze felmerül a kérdés, hogy honnan van Kimnek pisztolya, a kérdésre meg van a magyarázat, de ez csak második felvonásban derül ki, ugyanis ott van egy visszaemlékezés. De én ezt most leírnám. A lényeg, hogy Chris elintézi hogy Kim vele jöhessen megszerzi neki a vízumot, de már késő. Ugyanis az amerikai katonáknak távozniuk kell, Chris persze mindent megprobál, de hiába, ahogy a Kim is hiába probálkozik, hogy engedjék be, nem jár sikerrel. Így szakad ketté két boldog ember, egy pár.
John ezt nagyon nehezen viseli, úgy kell két embernek vinnie, mert nem akarja ott hagyni Saigont,roppant drámai jelent sor, de legdrámáibb az az összhatás amit tömegáradat a rácsok mögött,illetve a helikopter kelt, az egyszerűen brutális. Chris elment, de Kimnél maradt a pisztolya, ez az amit Thuy megölésére használ.
Amúgy ezt a kérdést lehetne elemezni, de ez bár gyilkosság, inkább az önvédelem kategória, hisz Kim-et teljesen sarokba szorította Thuy, aki képtelen volt lemondásra. Vagyis ezért aligha hibáztatható Kim, már csak azért sem,mert fiát védte, és ez a pillanat, ahol Kim már más ember. És most ellent fogok mondani sokaknak, itt végleg megszűnik naívának lenni. Ugyanis egy naiva erre nem képes.
Kim menekülni kényszerül, de mivel nem ismer mást, így professzorhoz menekül aki nagyban nosztalgiázik, miközben arról énekel, hogy az élet megalkuvásról szól, ha élni akar, akkor hallgat, és bólogat, ennek a gondolkodásnak szól a Ho Si Mih kép is. Ő azért is énekel erről, mert mondhatni már feladta, hogy kijut innen, de ekkor jön hozzá Kim a gyerekével, és amikor megtudja, hogy ő Chris fia akkor egyből a menekülése kulcsát látja benne, így bújtatja Kimet, majd utána Bangkokba szöknek, miután megkente az őrszemet a Professzor, itt az első felvonás vége.
A második felvonás kezdete elég szomorú, ugyanis Bui-Doi-król szól, vagyis azokról a gyerekekről, aki vietnami anyától és amerikai apától születtek, ennek a szónak jelentése "élő szemét". De mindezekelőtt még volt bejátszás szomorú történelmi tényekről. Ez a jelenetsor amúgy atlantai konferencián játszódik,ahol John szólal fel ez ügyben, majd ezután közli John-al a hírt, hogy Kim nem csak hogy életben van, de van egy fia is. Végülis ebben a felvonásban sok történés nincsen. De azért megy tovább a cselekmény.Miután Chris megtudja mi a helyzet, úgy dönt, mindent elmond Ellennek, és elutazik John-al Bangkokba.
És a következő kép már Bangkok, Thaiföld fővárosa.Erről az országról annyit érdemes, tudni, hogy akkoriban katona diktátorok uralkodtak jobbára,bár hivatalosan alkotmányos monarchia volt az ország, de ez csak névleges volt. De mindezek ellenére, Bangkok kiemelt turistaparadicsom volt, mint ez ebből jelenetből is kiderül, pl. japánokat lehet találni a tömegben. Prof az egyiknek felfújható gésát ajánl, az egy elég vicces jelenet. Amúgy itt már egy másik Professzort láthatunk, ez a Prof ugyanis nagyon frusztrált, hisz ő Saigonban stiricik királya volt, míg itt egy ezredik senki, aki kuncsaftokat szerez egy helyi lokálnak.
Amúgy ennek az oka igen prózai. Bangkok nem csak,hogy turista paradicsom, de egyben prostituóció melegágya volt már akkoriban, így ami mondjuk egy háború sújtotta Vietnamban egyedi volt, az Bangkokban már nem az. John megjelenik a jelenetben aki Kim-et keresi, de a Profba botlik bele, aki elvezeti Kimhez.Prof akar beszélni John-al, de ő Kim-el akar beszélni, ugyanis ő azért jött előre, hogy közölje a hírt Kim-el, hogy Chris megházasodott, de ezt végül nem tudja megtenni. Így hát elmegy Chrisért, közben a Prof visszatér és számon kéri Kim-et, hogy engedhette el John-t,ő elmondja neki mi a helyzet, bár ez ő Profnak nem kóser, ezért új tervet agyal ki,még pedig, hogy megszerzi Chris címét, de mindeközben Napfény, holdfény repríze lezajlik,és fenn említett visszaemlékezés.
Érdekesség, hogy míg itt az ajtón tért vissza és utána kezdett elbeszélni, addig a győri előadásban benézett az ablakon és ott kezdte a mondandóját, ez egy roppant érdekes megoldás, meglehetősen vicces.
És közelítünk a darab végéhez már igen erősen. Prof terve itt is sikerül megszerezi a címet. Kim el is megy a címre, ahol találkozik Ellen-el, akit John hitvesének hisz,de ő Chris felesége, amit közül is vele, ekkor Kim szíve teljesen megszakad, de újabb bizonyságot ad arról, hogy nem egy naív fiatal lány, hisz ahelyett, hogy a nő ellen harcolna, csupán annyit kér, hogy a fiát vigyék magukkal, de Ellen ezt visszautasítja mondván, hogy ők inkább saját gyereket szeretnének. Kim azt nem akarja elfogadni ezt a helyzetet. A legdurvább ebben jelenetben az a kép ami fentebb található az írásomban, ahogy Kim egyszerűen rárivall Ellenre, ez az a jelenet, amit talán legjobb Kimtől.
Ellen persze rádöbben, hogy Kim nem egy egyszerű kaland volt Chris számára. Erről énekel, a Most, már hogy láttam című dalban. Ezután John és Chris visszatér, akik nem találták meg Kim-et.
És most lehet megint megfognak kövezni, de aligha érdekel. Chris itt írja le magát nálam. Az ami előad nálam a szánalmas kategória, ahogy megmagyarázza, hogy nem is szerette Kim-et igazából, csak tisztasága az ami nagy mocsokban lenyűgözte, ez az önámítás magasfokon. Ugyanis annak hogy Chris igazán szeretné Ellent semmi tanújelét nem adja. Amikor Ellen sarokba szorítja mellette dönt ugyan, de ez gyávaság következménye. De elég életszagú helyzet ez. Nagyon sok úgy élik le az életüket, hogy a nagy szerelmüket szem elől vesztik, majd egy olyan ember mellett élik le az életük, akit igazából nem is szeretnek.
Nekem teljesen ez jött le Chris és Ellen házasságából. Bár teszem hozzá ez John szemszögéből van így, Ellen szeretheti Chris-t, bár megjegyzem, a győri és opis előadás között nagy különbség van. Ugyanis Balogh Anna nekem teljesen unszimpatikus, eléggé egy rideg nőnek tűnt, sem mint egy olyan nőnek akinek a férje lenne a fontos, ehhez képest Detti aki ma este ellent alakította, sokkal inkább volt egy jó szerető feleség, aki aggódik a férjért, nem önmagáért aggódik, hogy vele mi lesz. Mondjuk el lehet dönteni, ki melyik alakítással szimpatizál, mindegyikben van ráció. Balogh Anna által megformált Ellen igen sok mai nőre hasonlít, akik biztos párkapcsolathoz, házassághoz ragaszkodnak foggal-körömmel, még akkor is ha az a végső romlás felé tart, vagy már ott van. Ebből gondolatsorból is kiviláglik, hogy milyen komoly darab a Miss Saigon.
Persze fennáll az esélye, hogy Chris és Ellen boldogok, bár szerintem ez lehetetlen, abból amit látni, nekem nem ez csapódik le, és bár most előre szaladok, de soha nem is lesznek azok. Mondjuk Detti Ellenje nagyon is szerethető, de más az amikor szerethető egy ember, és más az amikor valamikor szerelmes valakibe.
Ugyanis van még egy ok, ami az álláspontom mellett szól, még pedig, hogy Ellen hozta ki a gödörből Christ, vagyis nélküle még valószínű most is nagyon mélyen lenne. És ez a dolog sincs távol a való élettől, amikor a hála köt az egyik embert a másikhoz. Mondjuk szerintem ez nem helyes. Én sok dologban konzervatív vagyok, és hiszem, hogy a szerelem az ami kizárólag egyesíthet két embert, ugyanis minden ember félember a hozzátartozó párja nélkül, és csak akkor lesz egész, ha megtalálja ezt a párt. Csak hogy Chris és Ellen puzzle darabja nem illik egymásba.
Még kiemelendő a jelenetkapcsán, hogy Chris egyre inkább elsüllyed a mocsárba jelenet kapcsán, ugyanis olyan ötletek jutnak az eszébe mi lenne ha csak pénzelné Kim-et, itt is eltudnának jól élni, de ez az ötlet Ellen-nek sem tetszik.
Ezután jön az Amerikai Álom, amihez aligha tudnék valamit hozzátenni leírtakon kívül, roppant látványos jelentsor, tényleg elképesztő. Ahogy maga a darab is, az ember minden érzékszervére, és testrészeire is kihat.
Amúgy amikor Prof elkezdi a dalt, még a valóságban van Bangkokban, de aztán megjelenik az álomképe, majd a végén visszakerül a keserű valóságba, amit abból vesz észre, hogy felkap egy pénzdarabot a földről, és akkor megszólal "ez még nem Amerika". Mondjuk győri előadásban autó nem volt, helyette volt szabadságszobor, amely egy nő formájában jelent meg, és természetesen szintén nagyon látványos volt ez a jelenet, ami elengedhetetlen, ugyanis Győri színpadnak eszméletlen méretei vannak, 1. v. 2. legnagyobb kőszínház Magyarországon emlékezetem szerintem, szóval egy ilyen helyet mindenképpen be kell táncolni.
Amúgy olyan nagy színpad, hogy színpad hogy két szélen az ember, akkor nem igazán hallják egymást.
Ezután már tényleg végkifejlet van hátra, amely roppant drámai. És ezt többféleképpen lehet értelmezni,olvastam már erről korábban, de én másképp látom itt is dolgokat.
Kim felkeszíti a gyerekét arra, hogy az apja elvigye, és megnyugtatja, hogy minden rendben lesz.
Ezután útjára bocsájtja Tam-et, egy Goodbye-al /Tam egyetlen mondata/ , egy puszival, egy öleléssel.
Amiután Tam elmegy pisztoly ránt, és meglövi magát. Tam azonnal berohan, /ahogy az eredeti Rockszínházas előadásban is tette ezt/ , egyből utána jön Chris, koreográfiája jelenetnek nagyon hasonló. Chris odarohan átöleli, így Kim boldogon hal meg, de Chris csak ezután csókolja meg. Közben John tartja vissza ellent.
Győriben kicsit más a képlet,ott csak később rohan be a gyerek, először Chris rohan be, majd jön vele Ellen, mondjuk ebben jelenetben nyújtja ellen a legjobb formáját, ha azt nézzük, bár ez csak nézőpont kérdése, ugyanis felkapja gyereket, hogy ne lássa így az anyát,bár ez csak pillanatnyi állapot. Viszont itt a jelenet is más, mondhatni apró változás, de igen is fontos. Ugyanis Chris amikor karjába fogja Kim-et akkor egyből gyengéd hozzá majd megcsókolja amikor még él /ahogy ez broadway darabban is van/. Chris szerelme megint kiütközik, nem véletlen,hogy az Opis verzióban Ellent vissza kellett tartani /ez azért komoly bizonyítéka annak, hogy szereti Christ/, hisz Chris érzései itt jönnek felszínre. Bár itt van egy komoly probléma az a szenvedély,amely a győri előadásban meg volt, az itt egyértelműen hiányzott, az valami döbbenet, hogy csók alig csattant a darab alatt, már pedig ez elvárás lenne, és itt is csak akkor amikor Kimnek vége, amúgy győri előadásban Chris feje mindent elmond szerintem, a helyzetről, úgy gondolom, hogy Chris és Ellen együtélésének ebben a pillanatban befelegzett, mivel Chris aligha tud majd ennek tudatában boldog lenni,bár már megelezőleg sem volt az.
Viszont szenvedély helyet a komoly és mély érzelmek amik diktálnak inkább,bár abba most nem mennék bele, hogy szerelemnél aligha lehet komolyabb és mélyebb érzelem bármi. Tény, hogy sok féle ilyen érzés található darabban, és sokféle lelkiállapot, hasonló szituációknál más-más reakciókat tapasztalhatunk.
Gondolok itt Thuyra., aki nem tud lemondani Kimről, Kim viszont Chrisről, és fiáról is lemond.
Igazi tragédiai befejezése van, ugyanis a tragédiákban a vétkesek elnyerik a büntetésüket, Christ vétkesnek vélem, az alább felvázoltak alapján, és azzal a tudattal kell élnie, hogy élete szerelme nincs többé.
De akkor most rátérnék az okra. Ugyanis Kim öngyilkossága szerintem nem önfeláldozás, vagy ha az is csak részben az. Kim szerintem nem tudott azzal tudattal tovább élni, hogy minden jó eltűnt az életéből, hisz Chrisről lemondott 317-es szobában, és ezzel együtt a fiáról is, vagyis nem maradt már mi miatt érni, nem hiszem, hogy pusztán azért lett öngyilkos, hogy Chrisnek ne legyen más lehetősége, már csak azért sem, mert nem beszélt Chris-el, így nem tudta, hogy mi a válasza erre. Bár felfoghatjuk úgy is, hogy ezért tette,ebben az esetben Chris már későn érkezett. Bár az én értelmezésem szerint ez nem áll fenn.
Hogy mire alapozom a nézetemet? Arra, hogy Kimnek milyen fontos volt Chris, majd hogy beszélt a fiáról Thuynak, hogy a fia az egyedüli fénysugár az életében, csak hogy ez a reménysugár kihunyt. Ezt abból is gondolom, hogy nem tétovázott, egyszerűen nem akart tovább élni fia és szerelme nélkül.
Kim újabb tragikus hős, és újabb olyan karakter, akit nem tudok elitélni a tettéért. Teljesen megértem azt, amin keresztül ment, egyszerűen borzalmas lehetetett neki, és ezek ugyebár pluszba rakodtak a vállára, hisz nem tudott normális életét élni. Amúgy már utaltam Rómeó és Júliára, most újból megtenném. Legfőképpen azért,hogy megértsük miért tette amit Kim tett, ahogy a két szerelmest egyáltalán nem tudom elitélni, úgy Kim-et sem, ugyanis teljes üresség vezetett az öngyilkosságukhoz, képtelenek volt tovább így élni.
Olyan színtű fájdalomról beszélünk, amihez hasonlót már én is megtapasztaltam, még ha az én életem merőben más, mint ezeké a karaktereké, de áttudom érezni milyen az ember amikor az ember teljesen kiürül.
Lehetne ez még boncolgatni, de ezt most abba hagyom.
Akkor a szereplőkről pár szót.
Először is nézzük Kim-et. Dancs Annamari alakította meglehetősen jól. Ő azért valljuk be ebben a szakmában még gyerekcipőben jár, de az látható, hogy gyorsan tanul. Ráadásul nagyon fontos, hogy ez az első musical szerepe, igaz, hogy operettekben már pár év szerepel, bár először csak Bukaresten, majd tavaly kapott az Opiban lehetőséget a Csárdáskirálynőben. Amúgy érdekesség, hogy én megnéztem vele egy interjút, amiben mesélt a Miss Saigonról, és arról, hogy neki tanácsoltak, hogy induljon a meghallgatásom, mert önmagától ezt nem tette volna meg,ami érthető. Ugyanis Annamarinak gyönyörű hangja van, de musical számára újdonság, de szépen helyt áll. Bár hozzátenném az előadás alatt azért többször látszódott, hogy ő klasszikus vonalon edződött úgy mond, ugyanis sok helyen nem tipikusan musicalesen énekelt, bár szerencsére nem is operettesen. Nem szeretek hibákról beszélni, bár azt kell mondjam, hogy az s,c,cs hangjai nem igazán voltak a helyükön, amennyire én ezt laikusként megtudom itélni, túlzásba vitte néhol a hangsúlyozást, de gyönyörűen énekelt. Napfény, holdfény (+repríz), Még mindig hiszem nagyon tetszett.
Amúgy a Miss Saigon kapcsán nyilatkozot Kimről, hogy milyennek gondolja őt, amire emlékszek ebből hogy azt emelte ki, hogy milyen komplex ez a szerep, az egyik legkomplexebb karakter Kim szerinte, amit én is osztok, hisz a szűzleány szereptől eljut odáig, hogy lemond még a saját gyerekéről is az ő boldogságát szem előtt tartva, viszont azt kell mondjam ha innen nézzük a dolgokat, akkor még is csak részben az önfeláldozás a halála, csak nem azért öli meg magát, mert hogy fiának biztos jobb sora legyen, hanem egyszerűen azért, mert döntésének ez a következménye, a már ecsetelt teljes üresség. Akárhonnan nézem, nálam Kim a nyerő ebben a daraban, olyan erő van ebben NŐben, ami bőven nincs meg minden nőben, és ez nem feltétlen a szenvedés, sanyarú sors következménye, ugyanis minden ember máskép reagál egy helyzetre, valaki erősebben, valaki gyengébben jön ki belőle, Kim egyértelműen megerősödött az évek során.
Ami fontos hogy Annamari megdöbbentően kicsi, ezért nagyon is hiteles ebben a szerepben, hisz az ázsiai lányok nagyságrendileg átlagban 5 cm-el alacsonyabbak, mint az európai lányok.
Összeségében Annamari nagyon is jól alakította Kim-et, döbbenetes, hogy pár hónap alatt hova fejlődött, és szerintem még van benne tartalék jócskán. Le a kalappal.
Christ Dolhai Attila alakította, ő az egyik kedvencem, most volt hozzá szerencsém először élőben felemás érzéseim vannak. Bár ez nem feltétlen az ő hibája. Ugyanis beszélt a komoly szenvedély hiányáról, ez szerintem komolyan rányomta a bélyegét az egész előadásra, bár meg kell nézzek mást is, hogy ebben a témában komolyabban tudjak véleményt formálni, Dénesre kíváncsi lennék mindenképpen. Na de vissza Attilához hangban úgy szólt ahogy reméltem, még ha amúgy másra számítottam, bár ez tudjuk be a koncepció hibájának mint ahogy írtam.
Most nem egy főszereplőről ejtenék szót, de igen fontos. Nem titkolt célom volt elkerülni kiskerot, személyes ellenszenvem okán, ez sikerült, és sokkal jobban,mint reméltem. Ugyanis egy fiatal tehetséges művész, Ambruzs Ádám játszott ma Thuy-t,engem megnyert teljesen. Hangilag nagyon rendben volt, és játéka is tetszett, olyan kegyetlen figurát hozott, hogy az eszméletlen, bár ennek a figurának, van egy szerelmes oldala is, ami miatt képtelen lemondani Kimről, és soha nem adja fel, másfelől felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet szerelmes az az ember aki képtelen lemondásra, ugyanis aki igazán szerelmes, az képes lemondásra, ahogy pl. Fantom is megtette, és hagyta elmenni Christine-t, Thuy erre képtelen, mint ahogy azt fejtegettem már. Rémálom egy külön szám még, ez a második felvonásban van, amikor megjelenik újból Thuy a színpadon, ez a jelenet is tetszett. Thuy még itt is kegyetlen, fenyegetőzik most is, Kim meg menekül.
Ez nagyon durva jelenetsor, az a rémület ami Annamari arcán látható, az még távolról is látható volt.
Professzor roppant érdekes karakter, akit Mészáros Árpád Zsolt /MÁZS/ alakított, akit szintén most először láttam élőben, és semmiképen sem bántom, mivel jó Profot hozott Árpi.
A darab igazi negatív karaktere nem ő szerintem, sőt ő is inkább egy áldozat.
Ezért szerethető is, másfelől, ez a darab igen sok komolyságot hordoz magában, igen sok kegyetlen dolgot, de Professzor az aki még is mosolyt tud csalni az emberek arcára. Roppant élés eszű alak, aki mindenre tudja a megoldást, vagyis vág az agya, mint a borotva, ezért is nevezik Professzornak, vagy "Mérnök" /Engineeer/-nek. És neki is ugyanaz a célja, ami minden vietnaminak célja volt, hogy eljusson Amerikába, már a kezdetektől ez a célja. Próbál is vízumot szerezni, de senki nem segít neki, pedig egy csomó pénzt felkinál. Érdekes, hogy amikor Kim elmegy Chrishez, akkor Professzor vigyáz Tamre, és elég jól elvannak, amennyit látni ebből. Ennek is prózai oka lehet, gyanis Prof is félvér, félig vietnámi, félig francia.
Ugyebár franciák felségterülete volt Vietnam, és ő közték a harcot a kommunista ország rész ellen, de elbuktak és ezért szállt be az USA. De visszatérve Professzor az esze mellett, a showt csinálja egyértelműen, és azt igen jól. E a szerepel szerintem jól MÁZSnak, élete egyik legnagyobb szerepe azt meg kell hagyni.
És azért ez olyan szerep ahol van út kiteljesedésre, hisz roppant összetett a karaktere.
Persze lehetne boncolgatni még, de jelenleg semmi más nem jut eszembe. Bár el kell ismerni, hogy óriási szerep, nem véletlen, ezért Jonathan Pryce /aki már elmúlt 40 amikor elkezdte játszani ezt a szerepet/ Laurence Olivier , Drama Desk, Tony díjat, ugyanezen díjakat elnyerte Kim is természetesen vagyis Lea Salonga, aki egy élő musical legenda, a Nyomorultakban is szerepelt ő Éponine és Fantine szerepében is , illetve több Disney rajzfilm eredeti hangja pl Jázmin, vagy Mulan hangja. Illetve az eredeti Broadway előadás Johnja, Hinton Battle is Tony díjat nyert a szerepéért.
És ha már John, akkor következzen ő. György-Rózsa Sándor alakította Chris barátját, igen jól.
Ahogy reméltem, ő róla ugyanis láttam már youtube videót, szóval valamelyest képbe voltam mire számíthatok
Most megint őszinte leszek, Feke Pál a második olyan személy akit probáltam elkerülni, még pedig azért mert nekem nem jön be hangja, hangszíne, amúgy nincs vele problémám, mint a másik delikvenssel.
Sanyi nagyon jól alakította Chris barátját, aki tényleg igazi barát, ha bajban volt ő segített, ez amúgy egy mellékszerepnek minősül, ebben a kategóriában kapta meg a Tony díjat Hinton Battle. De amúgy tényleg az, hisz nincs annyit színpadon, de igen fontos karakter, hisz ő falaz Chrisnek Saigonban amikor együtt van Kimmel, majd később ő szól Chrisnek, hogy van egy fia, ő indul közölni Kimmel azt a hírt, hogy Chris megnősült, bár erre képtelen. És ugyebár ő foglalkozik a buo-doi gyerekekkel. Ez ugyebár John fődala, ez nagyon tetszett Sanyitól, szépen énekelte, teljesen átadta azokat az érzelmeket, amiket ez a dal hordoz, hisz már az alaptémája is szomorú a dalnak. Ez volt az előadás alatt az egyik olyan nagy pillanat amikor teljesen ledöbbentem. De az a dal is tetszik, amiben Kim-mel probálja közölni a helyzetet, az is szép volt.
Ellen, őt mint már mondtam Vágó Bernadett alakította, őt is most láttam először élőben és nem csalódtam.
Tökéletesen azt hozta amit elvártam. Egyrészt hangja, olyan mint egy álom. Alig énekel de amikor megszólal, akkor eláll az ember lélegzete kb, mert olyan gyönyörűen énekel, másrészt ahogy írtam Detti egy szerethető Ellent hoz, aki szerelmes a férjébe, legalábbis erre lehet következtetni, gondoskodó egyén, akinek a férje nagyon fontos, nem érződik rajta az önzés, és ez fontos,nagyon fontos, hisz ez az amikor igazán szereti az egyik ember másikat, és nem csak alibi kapcsolatról beszélünk. Amúgy ez a féltés, már Még mindig hiszem alatt már meg van Ellenben.
Ezek után alig várom, hogy Kimként is megnézhessem Dettit.
Már csak kisszereplők maradtak. Gigi egészen jó volt, bár az ő szerepe igen kicsi, de ő kezdi el A lelkem moziján című dalt. Ez olyan kis szerep, hogy megítélni igazából nem tudom, hisz egy prostiról van szó.
De a dal részét szépen énekelte.
Többi szereplőt a rend kedveéért mondom el csak, hisz róluk nem igazán tudok mit írni.
Tam: Visnyei Máté, Tulajdonos: Csuha Lajos, Schultz: Petridisz Hrisztosz
Tammal kapcsolatban annyit, hogy nem hiszem, hogy valaha találnak tökéletes gyereket erre a szerepre Máté 5 éves, ez azért meg is látszódott, de ez végülis nem probléma. Minden nem lehet tökéletes egy darabban, mert az életben sem minden az. Ami még fontos, hogy csak úgy lubickolt a sikerben a kis Máté, ő is komoly tapsot kapott, ami szerintem érthető, hisz egy komoly kulcsfigura a darabban ezt ne felejtsük el.
Összeségében egy kiváló darabhoz volt szerencsém, mindenkinek ajánlani tudom, 3 szereposztásos, szóval mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét. És azért a mai szereposztásból látszik, hogy szereposztások is keveredhetnek, bár ez nagy részt másodszereposztás volt, egyedül Dolhai volt az elsőből, ettől függetlenül ez is pazar volt, és szerintem szó nincs arról, hogy az első ami mindent visz, a másodszereposztást, meg le lehet írni, mert nem lehet leírni, és ehhez kellettek a nagyszerű művészek, a legnagyobb ovációt talán MÁZS kapta, aki még egy kicsit bohóckodot is tapsrend alatt. De mindenki komoly tapsot kapott. Ja és ami döbbenetes volt, hogy totál teltház volt, üres széket nem láttam.
Az előadás tényleg minden igényt kielégített, még úgyis hogy voltak olyan dolgok amiket hiányoltam. El kell ismernem, hogy Kero ezzel a darabbal most nagyot alkotott, ezért megérdemli a gratulációt és a kalap emelést. Ezt a darabot 18 éves kortól mindenkinek ajánlom, azalatt a sok szörnyűség miatt nem. Ugyanis szerintem fontos, az hogy egy ember értsen egy darabot, és ehhez kell legalább 18 év szerintem. Most megint visszautalnék a Rómeó és Júliára 15 évesen mindenki elolvasta vélhetően a darabot, de igazából roppant kevesen vannak,akik meg is értették, sőt alig ha van olyan, bár semmit szabad kizárni, de a nagy többségnek később esik le a darab igazi súlya, ezzel amúgy én is így voltam, bár engem 15 évesen magával ragadott a történet, de ma már ugyanezt a történetet több aspektusból is ismerem, és ez fontos.
Ill. úgy gondolom, világ jelenleg nagyon szörnyű, ezért sem ajánlom 18 év alatt senkinek a darabot, hisz sajnos nem kell ahhoz színházba menni, hogy tragédiákba botoljunk.
De most már tényleg befejezem. Köszönöm mindazoknak, akik elnézik nekem, hogy ennyit írtam, és végig is olvassák az írásomat, és csak azt remélem, hogy aki így tett, az talál benne legalább egy értékes gondolatot, meglátást, és ha nem is tetszik az illetőnek az összkép, de azért az egy gondolatért, egy emberért már megérte megírni a beszámolót.
