Az előadásról annyit, hogy ez egy thriller adoptáció, amit 1940-ben a nagy Alfred Hitchcock vitt filmre, ami zseniálisan sikerült, nagyon eltalálták Én-t, ill. az a Laurence Olivier lett Maxim, aki ma már ott van halhatatlanok csarnokában. Nagy kihívás volt ebből musicalt csinálni, és sikerült is adoptálni a zenés színházba ezt a művet. A mű részletezése nagyon nem mennék bele, mert fellelhető az interneten a film sőt musical magyar változata is.
Én, nem tévedés ez a szereplő neve, az ő visszatekintését láthatjuk a múltba, a neve nem derül ki, ő egy női szereplő, egy igazi "heroine" ahogy az angol mondja. Vágó Detti alakította ma este. És itt megélnék egy pillanatra. Eredetileg ne ő hanem Szinetár Dóra ill. Bereczki Zoltán alakították a két szereplőt, ennek az előadásnak volt szerencsémnek a felvételét látni, sajnos élőben nem láttam viszont, ami egy igen fájó dolog számomra (mindketten zseniálisak voltak a szerepükben), de ezen nem lehet változtatni. Amikor ők elhagyták a színházat az magával hozta az új párost Vágó Bernadett-Homonnay Zsolt kettőst, amikor ezt olvastam nagyon boldog voltam, és őket mindenképpen szerettem volna megnézni, és erre sor is került most.
És nem igazán találom szavakat, hisz láttam már Dettit párszor élőben, előadásban ez a 3. alkalom, és egyre jobban elbővül, de tényleg. Egy tünemény ez a nő, hihetetlen hogy mennyire egyben minden megjelenésben, mind beszédben, minden énekben lenyűgöző.
Én szerepe nem könnyű hisz nem végig ugyanazon az íven halad. Teljes kontrasztot kapunk ha az első és második felvonást nézzük, és ez okozza nehézséget, hisz könnyebb megfogni a szerepet az egyik végéről, mintsem mindkettőt, de itt erről szó nincsen, mivel valami elképesztőt alakít Detti. Egy nagyon félszeg fiatal nőről van szó, akinek Maxim tárja fel a világot, majd úgy tűnik ennek a világnak a vége ekkor hangzik el a Palack dal, ami lenyűgöző volt, teljesen átadta azt a szereplői érzéseit, és itt nagyon lehetett sajnálni őt. De engem az előtte való egymásra találás is meghatott a kis kiruccanásnak, az ilyen pillanatok meghatározóak és ezt nagyon átéreztem, és itt hangzik el először a palackban őrzés, nagyon szeretem ezt a részt: "fontos lett egy másodperc.."
Következő fontos pont ezt a könyvtár jelenet amely az egyik kedvencem, legalább is az eleje, az előtti rész, hogy Mrs. Danvers megjelenne. Ez az egyetlen idilli házastársas jelenet a darabban, a kedvencem amit kiemelnék, amikor Maxim ül a fotelben Én pedig odamegy letérdel a fejét a párja térdére teszi.
Itt kézzel tapintható kettőjük szerelme.
Majd ugrás megint az időben, méghozzá kedvenc jelenetemhez a Bálhoz, ahol Én-t gyönyörű ruhában láthatjuk, egyszerűen meseszép kosztümben, és elénekel egy gyönyörű szólót ezen összhatás miatt is ez a kedvenc részem a darabban és továbbra is az.
Következő ugrásnál már a második felvonás elején járunk, itt Én nagyon gyötrődik, saját magát marcangolja, teljesen maga alá kerül, sőt eljut a pontra, hogy feladja, mivel úgy érzi nem győzheti le Rebeccat, és leginkább Maxim megbocsájtására és elfogadására, ezzel kezdődik a második felvonás.
És aztán Maxim keresésére indul és meg is találja, és ami ezután jön ott szó szerint úgy éreztem, hogy megszakadt a szívem, mert ott a fentiek tükröződnek vissza, a lemondás, Rebecca szeretete, de persze én Maxim megbocsátására és elfogadására vágyik igazán, ezek az érzések nagyon megtaláltak.
Megtudja Maxim múltját, ami megváltoztatja teljesen. Fiatal félénk, naiv lányból egy igazi nő lesz, "eltűnt a szeméből a gyermek", amit sajnálok, hogy ennél jelenetnél nem láttam Én arcát, csak Maximét. De elég volt hallani őt, sugárzott belőle magabiztosság, és kétkedésnek helye nem volt.
És itt kezdődik az igazi kihívás, de Detti itt is lenyűgözött, úgy kezdett el mozogni, mint egy dáma.
Megtörtént a nagy átalakítás, és elérkeztünk ahhoz a kulcs jelenethez ahol a vér elválik a víztől, amikor Mrs. Danvers-el szemben is kiállt önmagáért, ezt is tökéletesen csinálta, nem volt benne semmi görcs vagy kétkedés, és a végére teljesen megalázta a házvezetőnőt, nagy jelenet volt.
És most a végére ugrok a történetnek, hogy a történet keretbe legyen foglalva, még egyszer egymásra talál a de Winter házaspár, ez egy komoly csúcspont, és itt is van egy jelenet amit kiemelnék Detti tekintete és beszéde, amikor azt mondja, hogy "most már senki sem kételkedhet az öngyilkosságban", ez teljesen magával ragadott, egy megkönnyebbült, felszabadult személy arcát tükrözte.
Maxim, őt Zsolt alakította, ahogy fentebb írtam, ő is egy másfajta Maximot játszott, mint az előde vagy a váltótársa, Szabó P. Szilveszter. De ez egy abszolút pozitív élmény volt.
És ha valakire igazán kíváncsi voltam az ő, nem csak azért mert ő is nagy kedvencem, hanem azért, mert úgy vélem, hogy alapvetően ez nem egy hozzá illő szerepe, ahogy a Halál sem az Elisabethben, de ez nem baj, mivel ez egy komoly kihívás számára, amit ő szintén sikeresen vitt véghez.
De az elején nem tudtam hova tenni, de ez érthető, hisz Maxim kulcsjelenetei később jönnek az előadásban.
Első benyomásom az volt, hogy alapvetően egy finom gentlemant alakít, de hamar kiderült, hogy ez csak felszín, mert a lelke mélyén ott van az igazi gyötrődés, ekkor mondja Én, hogy "nagyon boldogtalan" ember ez is kimondottan emlékezetes maradt Dettitől, és itt is 100%-ig rendben volt a hangsúly.
Zsolt és Zoli Maximja között találunk hasonlóságot, még pedig alapvetően mindketten belül szenvednek, de Zsoltnál sokáig semmi jelene nincs ennek kívülről, ez a könyvtárban jelenetben változik meg, amikor is a végén válik nagyon mérgessé, ezt külön kiemelném, mivel ennek az oka, hogy igazán belül őrlődik, és én ebből kifolyólag éreztem tökéletesen idillinek a könyvtár jelenetet, ahol tényleg egy egymáshoz tartozó párt látunk. De Rebecca mindent tönkretesz itt is, és ebből kifolyólag kapunk kapunk egy külön kontrasztot, amely a Jöjj, szörnyű az éjben tükröződik. "Egy kedves lány majd segít" ez máshogy hangzott, mint ami a fejemben volt, ami érthető, hisz ez egy másik Maxim. Én ezt éreztem a kulcspontnak, ahol már kétségbeesés, és tehetetlenség is érződik, ez volt téboly kezdete.
A tetőpontja pedig a csónakházas jelenet az első felvonásban, és ez szó szerinti csúcs, itt már az tényleg az őrület veszi át a irányítást, és ezen az estén ez hatványozottan igaz, ugyanis nagyon brutálisan adta elő Zsolt ezt a dalt, fenomenális volt egyszerűen. És ezzel vége az első felvonásnak.
A második felvonásban van a szereplő kulcsdaal, a darab legfontosabb dala a Jégmosoly, erre nincsenek szavak igazából, nekem különösen az tetszett, amikor eljut a végén a csónakházas jelenethez, itt van egy komoly kontraszt a dalban, amit itt még komolyabb volt, finom és egyben lágy volt, szemben azzal, hogy mi volt előtte és utána, tökéletes volt dal, egyszerűen oda szögezte az ember szemét ahol éppen Maxim volt.
Nem csoda, hogy milyen tapsözön volt a dal után. De ami ezután jött az ezzel egyenértékű volt.
Amit kiemelnék az Zsolt arcjátéka, mert ez félelmetes volt, itt azt a mondatot emelném ki, hogy amikor "eltűnt a gyemek a szemedből" egyszerűen döbbenten néz a feleségére, és ekkor éreztem azt, hogy ő tényleg azt hiszi, hogy elvesztette őt, ez is egy új érzés volt a darab kapcsán.
Ami még ki emelném vele kapcsolatban, hogy úgy éreztem, hogy ő letudott teljesen számolni múlt démonaival, amikor Frank azt mondja, neki hogy "szabad ember" akkor nem látni nála a kétkedést, amit korábban láttam másoktól, és ez elmondható a végére végére is, amire talán a legjobb szó normális, vagyis a jövőbe tekintés, de együtt. Illetve amikor Manderley lángolt úgy éreztem, hogy kastéllyal együtt vált hamuvá Maxim fájdalmas múltja,
Mindezeket összegezve nagyon komoly érzelem adagot kaptunk, egy összeillő és együtt mozgó párt, egy szép szerelmet, szép befejezéssel.
De nem véletlenül mondtam, hogy nagyon jó volt brutális és egyben nyers is volt, és mindez teljesen természetesen jött nála. Amit kiemelnék vele kapcsolatban az bizonyos nézései ami után azt mondja Én, hogy "leveleimet", ő utána úgy néz vissza, mint ha Én teljesen ostoba volna, illetve még egy hasonló eset rémlik, de ezt nem tudom felidézni.
Alapvetően a második felvonás eleji Rebecca dal a csúcspont nálam, ez thriller volt a javából, de ez elmondható az egész második felvonás elejére, de ez igazság szerint erre utólag jöttem rá az összképet tekintve, mert itt azért voltak félelmetes dolgok.
Ezután van egy rövidebb jelenet nagyon brutális volt szerintem, amikor kinn állnák az ablaknál, akkor Kata úgy beszélt Én-nel, mint egy Gonosz Boszorkány, nekem teljesen az érzésem volt.
Összességében tetszett Kata alakítása, mert vele kapcsolatban nem igazán ilyen kép él bennem, de pont ezért a sokoldalúságért olyan jó ő.
Beatrice (Bee) Nádasi Veronika alakította jól, sőt mondhatni nagyon jól. Igazából én azt sajnálom, hogy Füredi Nikivel nem láttam darabot, mert az a nő egy tünemény alapvetően, ráadásul ez a nagy ő szerepe, egy hatalmas pluszt tud hozzá rakni hangban a darabhoz, de alapvetően Veronika szerepe is. Vele nem volt problémám sosem, sőt felvételen láttam Mrs. Danversként és kimondottan tetszett, ráadásul vele kapcsolatban viszonylag friss jó élményem is Rómeó és Júliából, ahol Dadaként győzött meg, most is szépen és jól énekelt szerintem, bár a kedvenceim közé nem veszem fel, mert ahhoz ő más világ, de ez nem baj.
Rokonokban alapvetően tetszett, de kulcs a szóló ebben a szerepben, és ezt nagyon jól kivitelezte, bár volt ahol azt éreztem, hogy egy picit kevesebb, több lett volna, de alapvetően nagyon jó volt. Az a kép maradt meg bennem, amikor nyújtja ki a kezét a dal közben.
Egy asszony ereje, ez végképp rendben volt, bár amikor dvd-n láttam ebben a szerepben, akkor is ez tetszett tőle a legjobban. Én-el nagyon jó kettőst alkottak, elsöprő ez a dal.
Frank Crawley. Ugyanazt tudom elmondani, mint Bee kapcsán, de ehhez egy adalék, ezt az egy szerepet tekintve történt változás, mert eredetileg Pálfalvy volt a szereposztásban, de Földes Tamás játszotta ezen az estén. Pedig Pálfalvy-t is nagyon vártam, az ő Frankje elképesztő melegséggel bír (a szó jó értelemében véve), ő egy csupa szív, segítőkész embert formál meg, ezt jött lett felvételekről amiket láttam.
Földes Tamás is nagyon jó volt, de itt is pici plusz hiányt emelném ki. Bár ez a darab összélményén nem változtatott. Azért vannak pillanatok amiket kiemelnék, a Szívjóság, tisztaérzés pl. alapvetően tetszett, érdekes, hogy ezelőtt a dal előtt olyan érzésem volt, mintha visszafogná a beszédhangját, annak érdekében, hogy hiteles legyen az alakítása. A másik pedig telefon, "szabad ember vagy" rész, az teljesen rendben volt.
Mrs. Van Hopper. Szulák Andrea alakította érdekesen, de egyben nagyon jól.
Pl. az ahogy kellette magát Maximnak még Monte Carloban, az nagyon vicces volt. Ezek az apróságok mutatják, hogy mennyire illik hozzá a szerep, hangban is hozta magát, bár elég távol áll tőlem, bár meghallgattam anno mozifilmes cd-jét az egész kellemes volt összességében. De visszatérve tényleg meg voltak a pillanatai, amikor kinevette Én-t az is nagyon jó volt, illetve az újabb flört a szólója előtt, az szintén vicces. Maga az I'm american woman egy bónusz dalként fogható fel, igazi ziccer ezt előadni, ezt teljesen rendben volt, amúgy egy csipetnyi Usa volt ez a jelenet, volt benne börleszk, aminek főszereplője az új társalkodóhölgy volt, na meg a nemzeti lobogó is előkerült a végére.
Jack Fawell. Bálint Ádám formálta meg. Őt sokáig utáltam megasztáros múltja miatt, de pont Rebecca miatt ismertem el anno, amikor dvd-n láttam, és teljesen mértékben ezt a hozta. Egy roppant lusta, számító, piti gazembert. Viszont énekben felejtős, az mintha nem is lenne nála, bár ennél szerepnél ez elhanyagolható, de a szólóját nagyon jól adta elő, és utána jön az a rész ahol kibújik a szög a zsákból, ott már nem tartóztatja vissza magát, ennek folyománya az, hogy eléri a célját, vagyis megutálja az ember, én legalábbis nagyon megutáltam Fawellt, ugyanis folyamatosan mélyebbre süllyedt előbb zsarolt, de az nem jött be, ezután Julyan ezredest akarta meggyőzni, de ez sem jött be, ezért kel ki teljesen magából utána.
Vele kapcsolatban az volt a plusz, hogy igen komolyan flörtölt Én-el, már első látásra szerette volna elcsábítani.
Ben. Őt Pirgel Dávid alakította. Itt is sajnáltam, hogy nem Sánta Laci van, akit kimondottan kedvelek, de ezen aztén is elfelejtkeztem róla, ami nagyon nagy szó, mivel Dávid kimondottan azok közé tartozik akiket nem szeretek, és most nem mennék bele a miértjébe, de ez a ő szerepe, végig teljesen hitelesen játszotta az értelmi fogyatékost, ami azért nem egyszerű, hisz egy pillanatnyi kihagyás végzetes lehet, de ilyen nem volt, hangban is egész jó volt, szóval le a kalappal!
Gilles, Bee férje. Őt Csuha Lajos alakítja, aki szinte elmaradhatatlan egy-egy darabból, ami érthető, hisz jók az alakításai, bár hozzátenném, hogy én ehhez a szerephez is idősnek éreztem, bár itt közel sem annyira zavaró, mint Rómeó és Júliában ahol a legfrissebb Júlia az unokája is lehetne. Mondjuk alapvetően Rokonok-ra szorítkozik az ő szerepe, bár a bálon is látni, de ott nem hangsúlyos. Viszont Rokonok teljesen rendben van vele, jó kis hármast alkottak ebben a jelenetben.
Julyan Ezredes. Jantyik Csaba. Ő egy kimondottan szimpatikus musical színész számomra, korábban több felvételen is láttam, halottam, és tetszett leginkább a Muzsika hangjában. De róla elmondható, hogy minden szerepet nagyon jól adoptál, és mint tudjuk, nincs kis szerep. Ebben a szerepben legnagyobb érdem, hogy egyenlő partnere Fawellnek, sőt fölé is kerekedik, ami mutatja játékának a sikerét.
Összegezve, elképesztően jó alakításokhoz volt szerencsém, a darabban is minden helyén volt,
a zenekar is, most nem volt olyan érzésem, hogy darálják a darabot, teljesen normális lefolyású volt.
és amitől kiváló ez a darab, hogy szinte bárki megtalálhatja benne a számítást, hisz krimi, thriller, romantika és némi humor ötvöződik az előadásban, amely élőben még nagyobb élményt kölcsönöz az embernek.
