Iskola - Bëlga Lemezbemutató koncert - 2012 December - 7.

Nem mindennapi koncert volt 14-én, ünnepi lemezbemutató koncert, ami mellé ünnepi lakoma is dukált, az évben számomra utolsó Bëlga koncert.
Na de haladjunk szépen sorjában. Iskola egy új régi szórakozóhely, korábban Tűzraktér volt ezen a helyen, de ez megszűnt, és helyébe került az Iskola, elég friss az új hely, de egyben igen is jó. Több ilyen helyre van szükség, ami Morrison2-t idézi meg leginkább, bár itt színpad magasabban volt, de így is jó közel voltak a fiúk. A koncert maga 8-ra lett kiírva, de sokkal később kezdődött meg. Háttérben zajlott már a készülődés, de a percek ilyenkor mindig lassan telnek, a rajongók is türelmetlenek voltak, így be-be néztek a függöny alá,   hogy mi a helyzet éppen abban a pillanatban. De aztán csak elérkezett a kezdés, a szokásos Disco Baby-Bzmg kombó (na meg előtte a szintén szokásos zászlóvágásos koncertadás), majd nem sokkal később, a lemez tényleg bemutatása is megtörtént, csorogtak a számok, általában 2-esével, közben a régebbi dalok is voltak. Ami említésre méltó, hogy mind a 8 új dal lement, egy sem maradt ki. Koncepció lemez révén ezekkel a dalokkal úgy vélem nem fogunk sűrűn viszont találkozni, ezért is volt jó ez a koncert. Meg persze az ünnepi asztalért, amin aztán volt minden. Egész disznó, csirkecomb, narancs, és még torta is. Amiből kaptam is egy szeletet Még5lővéstől, nagy köszönet érte neki.

 Kép:  Iskola

De a finomságokból nem fogytunk ki. A Csoki alatt pl. szaloncukrot osztogattak a fiúk, amiből nekem is jutott, ezért is jár a merci. Ami még nem volt mindennapi, hogy a sok finomság mellé kenyér is dukált, de nem is akármilyen, egy jól megtermett olyan 3kg-os bazi nagy kenyér, amiből szeleteltek a fiúk, majd beadták a közönségbe. Az ünnep nem lehet karácsonyfa nélkül, az is volt, nem egy tetszetős darab, sőt igen gicces rózsaszín (hideg kiráz ettől a színtől) darab, de ehhez az estéhez tökéletesen passzolt, a koncert végén a "fa"-t is elérte a vég, jól szétkapta Tokyo. Már ezen dolgok miatt sem tömegkoncert volt, de ami irtó fontos volt, hogy a fiúk nagy elemükben voltak, csak úgy kicsattantattak az energiától, 1-2-3-ban pl. volt az a rész "mindketten ezt komázzák", pedig itt rendre cenzúrázott szöveget szokta mondani Tokyo, most ez nagyon jól jött ki. Az ünnepek keveredtek, a gumimalac is előkerült pl., illetve lufik is, amellyel ment pinpong, ugyanis a fiúk bedobták a közönségbe, majd vissza, egyik el is talált engem, de nem volt vészes.
Szerkók sem voltak mindennapiak. Nem a megszokottak voltak, még a cipők sem. Tokyo volt a legnagyobb, ő úgy nézett ki, mint egy vérbeli melós, ebben a szerkóban. Titusz meg ingben volt, ami szintén nem a szokásos. Ez az a koncert volt, ami minden elemében csillagos ötös volt.
"Ez volt életem koncertje".
Fényképek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.452552438146021.105972.408013172599948&type=3

Minden lehetség az életben - Risztov Éva

Risztov Éva. Egy ember akinek ma egy ország száj tátva nézte minden lélegzetvételét.
Egy név akinek egy ország szurkolt még 8-10 éve, de túl nagy terhet raktak rá, ő nem bírta el ezt, majd visszavonult, és a feledés homályába került, egészen az idei évig, amikor is Debrecenben rendezett európa bajnokságon felállhatott dobogóra, de erre még mondhatjuk otthon volt, ez benne van a pakliban, pedig egészen másról van szó, és ma kiderült, 2009-ben tért vissza, és teljesen tudatosan építette fel újra a karrierjét, lépésről-lépésre, kockáról-kockára haladva, a vége pedig egy megvalósult álom, egy igazi csoda, egy olyan teljesítmény amire nagyon sokáig emlékezni fogunk. Vannak akik megkérdőjelezik, hogy még is mi a jó sportban, Risztov Éva megmutatta, miért a sport az egyik legfontosabb dolog az életben, az ő sikere olyan, mint amikor az ember megy a sivatagban nagyon sokat, és nem talál vízet, de nem adja fel, és a végén rátalál a vízre, és kiélvezi minden cseppjét független attól mekkora is az adott folyadék mennyisége.
Így volt ezzel Magyarország is, mert ez olyan siker aminek minden pillanatát élvezni kell, mert ez édesebb, mint a méz. Egy igazi sportember sikere, aki főnixmadárként újjáéledt, és teljes fényében tündökölt az olimpián a 10km-s maratoni úszás alatt (vízben nagy a légellenállás, ezért szárazföldi maratonnak felel meg ez a táv, közel 2 óra az úszóknak, ahogy a futóknak is nagysándrendileg ennyi.)  Sport számos nagy sportembert adott a világnak olyanok, mint Lance Armstrong, Magic Johnsson, Alessandro Zanardi, akik megjárták a poklot is, de sosem adták fel, és visszatértek. Zanardi példája különösen példaértékű mert ő lábát vesztette el, még is kórházi ágyon amikor felébredt a kómából, azt mondta, hogy visszafog térni, és nem a levegőbe beszélt, hisz pár év múlva, 2004-ben túraautób európabajnokság Monzai hétvégéjén egy speciálisan átalakított BMW-be ülhetett be, de nem csak egy futamra teljes szezont lehúzta a BMW-el. Első futamon már is pontott szerzett ami dupla öröm, hisz nem csak hogy sikerült a visszatérése, hanem ugyebár hazai pályán is érte el ezt. 2005-ben a széria átalakult világbajnoksággá, ezzel FIA létrehozta a harmadik világbajnokságát az F1 és WRC mellett, ő itt is folytatta, sőt megszerezte első győzelmét is a szériában, amit nem felejtek el sosem, amikor láttam ezt a pillanatot, kissé megkönnyeztem, ő az első aki mesterséges végtaggal sikert, győzelmet ért el az autósportokban, ez világszám volt. Még további 3 győzelem követte ezt, beosztta minden évre, kivétel 2007, de akkor is dobogóra állt egyszer.
Éva bár nem halál torkában tért vissza, hanem egy teljesen feladott karrierből, úgy hogy elkezdte civil életét, várt sikerek elmaradása miatt, hisz ahogy mondtam nagy volt rajta a nyomás, az olimpia ezt csak fokozta, utána már nem tudott sikereket elérni az "ezüstlány", ezt nevet kapta anno. Bevallom anno én is csalódott sőt mérges is voltam, hogy az olimpia nem jött össze neki, túl fiatal voltam akkor, és sok mindent nem értettem, pl. azt hogy egy csúcsokot úszó lány, hogy lehet, hogy még érmet sem nyer az olimpián. De itt és most elnézést kérek Évától, mert nem ezt érdemli, azt érdemli amit kapott az olimpia 13. napján. 

13 ez az a szám amitől sokan írtóznak, ami sokat kísért, de úgy vélem le kell számolni a babonákkal, igen is ez egy szerencsés szám. Ez nap elhozta a csodát, és a reményt. Mert nem csak egy megvalósult álom, hanem egy csoda is ez az arany, egy igazi húsvér életbeli csoda, ami minket magyarokat érint, mindannyiunkat. De nem csak csoda ez, hanem maga a remény. Remény arra nézve, hogy akarattal, szorgalommal, kemény munkával bármit el lehet érni az életben. Ez azért különösen fontos mert egyre többen gondolják úgy, hogy nem érdemes küzdeni, mert bármennyire is akarnak valamit az nem jön össze. Risztov Éva ma megmutatta, hogy IGENIS ÖSSZEJÖN. Legyünk büszkék rá, és ne felejtsük el sosem amit véghez vitt.
Mert ő adta meg az olimpia sava-borsát, ő tette igazán életszerűvé azt a közhelyt, hogy a magyar emberek egyedüli reménye az olimpia, hisz vannak akik ezt is cáfolják, hogy ugyan mi a helyzetünk annyira rossz, de ma egy fiatal lány megmutatta, hogy bármilyen mélyen van az ember onnan van vissza lehet, nem lehet olyan rossz helyzet, amiből ne lenne. Aki látta őt ma, az nagyon jól tudja ezt. És persze most jöhet válasznak az, hogy mire fel ez a fennkölt hangnem, erre én csak annyit tudok mondani, hogy ezt a győzelmet megkönnyeztem, ez nálam nagyon ritka, sportban Zanardis esetet leszámítva nem is jut eszembe ilyen.
Elképesztő volt látni ezt a versenyt, nyílt vízen úsztak a Hyde Park-ban, félelmetes látvány, én sok medecnés úszást láttam, de ez annyira valós érzéseket kelt az emberben a természet láttán, és a lelátók látán, nekem sífutóversenyek ugrottak, onnan is hosszabb versenyek, ahol ülnek, állnak az emberek és közben mennek el futók, annyira természetes annyira magától értetödő, annyira szép ez, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni, meg kell nézni, csodálni kell, és kiélvezni minden másodpercet, olyan ez, mint egy jó fagyi, amivel nem siet az ember, amennyire csak lehetséges ez, hanem kiélvez minden falatnyi nyalást.
Versenyről is szólnék röviden. Éva végig vezetett mondhatni, és sikerült is egy kis előnyt kialakítani, de a végére az előny elkezdett vészesen csökkeni, és akkor úgy tűnt, hogy a győzelem egyre inkább kicsúszik Éva kezei közül, de ő kontrollálta a helyzetet, és a végére még maradt energiája, míg az amerikai lány,  Anderson már nem tudott igazán újítani, a végén célfotót írtak ki, de látható volt, hogy Éva nyert még ha nem is sokkal, de ez az ami legkevésbé sem érdekelte az embert.
Verseny króniájához még hozzátartozik, hogy hazaiak szomorkodhattak, hisz nagy reménységük, Payne végül a dobogóról is lemaradt és 4. lett.
És a vége olyan volt, mint maga a verseny, nagyszerű pillanatokkal. A legnagyszerűbb az volt, amikor anya és lánya találkozott, igazi érzelmes találkozás volt amiben Éva a homlákora kapott egy csókot az őt világra hozó személytől, azt kell mondjam nem mindennapi képkockák voltak ezek, ezek azok a pillanat amit az ember teheti visszanézi, és leállítja itt a felvételt, és gyönyörködik.
Úgy vélem lehetne meg sorolni a jelzőket eme sportesemény és BAJNOK láttán, hisz ez felejthetetlen, de nem lehetünk itt a reggelig.
A lényeg csupán annyi, hogy nem sok olyan eset van a sportban amikor az ember ennyire őszintén és tiszta azt mondja, hogy ez a lány MEGÉRDEMLI a sikert, megérdemli az aranyat. És ezután siker után minden rosszakaró hang elcsendesedik, és fejet hajt, mert ma új KIRÁLYNŐ született Risztov Éva személyében.
Köszönjük Éva neked ezt az élményt, mert sok aranyat értünk már el, és fogunk, de ezt sosem feledjük el.
És veled leszünk, mert te egy igazi húsvér LEGENDA vagy, akire mindenki felnézhet.
Merjünk nagyot álmodni, mert érdemes!
Fotógaléria, eme nagyszerű sikerről: 
https://picasaweb.google.com/koncerzus/CsodaRemenyMegtestesultAlom

Park - Bëlga koncert - 2012 Augusztus - 5.

Először jártam a Parkban, Budapest idén nyílt szabadtéri szórakazóhelyében amelyet a ZP-hez tudnék hasonlítani, de azért más, mint a ZP, július végén az új Zöld Pardonban is jártam, így tudok viszonyítani.
Színpad itt nagyobbnak tűnik, viszont sokkal távolabb van, elég sokat járok koncertekre, de azt kell mondjam, hogy ehhez hasonlót még nem tapasztaltam, olyan érzést kelt az emberben az első sorban, mintha nem is ott volna, hanem jócskán hátrébb. A negatívumokról ennyit.
Amúgy kellemes kis hely szó mi szó. 

Koncertre kicsit korán értem ki, pedig 7 óra már elmúlt, de nem voltak még sokan. De aztán telt múlt az idő, és eljött a kezdés ideje is, ami mondhatni a már ZP-ben is megszokott fél 9-kor volt, illetve egy pár perccel korábban csendült fel a Disco Baby, majd megjelentek a fiúk színpadon, zászlókkal ("ë" betűs) a kezükben, mindenkinek jutott egy, Titusznak is ő már saját bevonulásánál magával hozta, majd leszúrta a keverőpult mellé. A koncertet én úgy nevezném, hogy ez volt a Bëlga olimpia, ez a zászlók  láttán ugrott be, illetve melegítőkbe bele volt varrva mindenkinek a saját neve, ez is egy olimpiai utalás szerintem.
Már megszokott módon itt is volt magyar zászló a mikrofonokra aggatva, amit el is vágták, ezzel átadva a koncertet a nagyérdeműnek.
Ezzel amúgy jocskán megleptek engem, de hát ezért is szeretem többek között a 3 hülyét. :)
De ha már olimpia, akkor nem lehetünk himnusz nélkül, és nem is voltunk hisz felcsendült ezen az estén Nemzeti Hip-Hop, amely nagyon illett ehhez az estéhez. Én pl. több, mint 2 éve nem hallottam koncerten ezt a dalt, igaz idén már nem először fordult elő koncerten az első Park-os koncerten is volt, amit én sajnos kihagytam, hosszabb idő után ez volt az első normál Bëlga koncert amit kihagytam Pesten (nem számítva gólyabálos koncerteket, mert azokon nem igazán voltam)
Nagyon jó volt újból hallani, remélhetőleg most már állandó száma lesz a koncerteknek.
Ami viszont egyre inkább hiányzik az a Kalauz 1, mert ez már sokadik alkalom hogy nem volt, most 2-ből sem volt részlet. De vannak más dalok is amiket szívesen hallgatnék koncerten olyanok is amiket sokat játszottak, de hát az idő ugyebár megkötött. A koncertek így is hatalmas élményt jelentenek ez a Parkban sem volt másképp.
Főképp hogy nagyon elemükben voltak a fiúk, még divatbemutató is volt a koncert, bemutatták a "kollekció"-t a lányok nagy örömére, de sokan, köztük én is nevetésben törtek ki e láttán.
Még5 amúgy is vitte a prímet ezen az estén, úgy riszálta magát, mint egy nem éppen jó hírű nő személy, nem semmi látvány volt, meg úgy általában szándékosan rájátszott a dolgokra.

Az egész annyiból állt, hogy legkapták a névre szóló melegítőiket, és mint modellek úgy jöttek előre színpadon. Igen ezt még nem mondtam, a színpadnak volt egy úgymond kifutó része, ami előre nyúlt, itt amúgy többször előre jöttek a koncert alatt, illetve ha már előre jöttek a mögéjük beállt valaki és lengette valamelyik "ë" zászlót, érdékes látvány volt.

Szerkójuk kapcsán Bauxit: fekete melegítő, fekete póló, piros short, fehér cipő.
Tokyo: vörös melegítő, fehér póló, kék short Még5: vörös melegítő, kék póló, kék short ill. mindkettőjükön a megszokott színes vászoncipő volt.
De hár a zászlók szóba kerültek ennyivel nem úsztuk meg. Különféle érdekes tárgyak kerültek elő a koncert alatt, pl. fűnyíró, amit tologattak a színpadon, a legnagyobb az volt, amikor a Szerelmes vagyok alatt Tokyo tologatta, de a láncfűrész is előkerült, no nem igazi, úgy vélem gumiból van, korábban is előkerült már koncerteken, Bauxit az első sorban be is szúrta a közönség fölé, ugyanis lejött a színpadról ez nála többször is előfordult, illetve Még5 is lejött az 1-2-3-nál, amikor éppen az ő része kezdődőtt. Így koncert végülis jól zárózodott, hisz test közelbe kerültek a fiúk. Amúgy koncert közben Titusznak is mondták, hogy fáradjon már le zászlójjal együtt és lengesse azt, de ő végül nem jött le (Kobucicaban lepacsizott az első sorral.)
De még maradt tárgy a Melós alatt előkerült egy festéklehúzó vagy micsoda, amivel Bauxit szemlétette a dalt, nekem ez is tetszett.
Tokyonak a koncert alatt egy nejlonszatyor volt a kezében.  El volt vele, mint majom a banánnal.
Ill. a shortján hátul magyar zászlóból volt egy kisebb darabka, ez is már megszokott látvány az előző koncerteken is így volt.
A közönség amúgy nem úszta meg szárazon koncertet, különösen az első sor közepe, ugyanis időnként a fiúk szíkvízzel locsolta őket, ez úgy elképzelni, mintha szódás szifonnal locsolnák az embereket, ezt is jól megnyomták és jött belőle a cucc, de a bal oldal is kapott belőle, bár sokkal kevesebbett, illetve koncert végén én is kaptam belőle egy keveset.
Ha már a publikum szóba került, érdekes látvány volt, ahogy az első sor mondhatni ki akart bújni a fótózás alól a koncert alatt,na de ezzel nem lehetett kifogni a fotóson, feltalálta magát. Őszintén megmondva valamennyire engem is zavar, ha éppen nagy tombolás közben előttem van és még vaku is villog, de ősszeségében nem sokat számít ez, sokszor nem is lehet észrevenni, az ember annyira belemerül a koncertbe.
Megszokott jelenetsor az, hogy koncert alatt különféle tárgyak kerülnek fel a közönség soraiból a színpadra, most egész pontosabban egy kis csizma került a színpadra, ami Tituszhoz került, és zászlója mellett foglalt helyet.
Akadt a koncerten még közjáték pl. az első szám után megjegyezte Bauxit, hogy állatsimogató rész található a színpad alatt, aranyos alpakkák pl. ; szintén Bauxit jegyezte, hogy sötétben koncerteztek volna, ami nagyon jó lett volna, de fénykeverőpult "meggyógyult".  

Számokról előjáróban annyit, hogy mindig vannak olyan dalok, amik nem sűrűn játszottak, de valamikor előkerülnek, majd utána játsszák egy darabig. Ezek közül alig akad olyan amire az ember azt mondaná, hogy ez meglepő, de akad ilyen, és ez monstanában így van, ugyanis Fehérlófia idén már sokadszorra kerül elő, egész pontosan már az első Park-os koncerten is volt, majd Kobuciban és itt is, ezért is bántam, hogy lemaradtam az első Park-os koncertről, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy az idén még elő kerül ez a dal, de ezzel úgy vélem nem vagyok egyedül, ugyanis kétszer hallottam az idei év alatt élőben, de a kettő között évek teltek el, idén már meg van ez a szám ez félelmetes. Fehérlófia egy remekmű, így természetesen ennek nagyon örülök. Viszont van egy párja is ennek a dalnak ami szintén sorozatban kerül elő, bár ez kevésbé meglepő, ez pedig, nem más, mint Képviselő boogie.
Viszont a már megszokott "hét száma" ezen a koncert elmaradt.
1 Bzmg, 2. Gyere kislány, 3. Fesztivállapot, 4. Parody, 5 Szerelmes vagyok,
6 Boros (konf.: Hamarosan 3 hülye énekel borokról itt a Bëlga koncerten),
7 Mariann, 8 Get one rhyme, 9 Képviselő boogie (mondhatjuk rock blokknak)
10 Nemzeti Hip-Hop, 11. NY jenkis (kajakra seggbe helyett "seggnyalás..." volt megint) 
12 Kavboj, 13 Melós, 14 Fehérlófia I, 15 Gyaloglás vége
ráadás: 16 Fehérlófia II ("történetnek véget kell érnie"), 17 Bebukta, 18 Az a baj, 19 Egy-két-há
   Képeim: https://picasaweb.google.com/koncerzus/BelgaKoncertPark2012Augusztus
Képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.212910632167963.47204.106167332842294&type=3
Képek+videó: http://zsibi.com/120802belga/
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=6R0TilUPgoA
http://www.youtube.com/watch?v=MfA534m8L9I
http://www.youtube.com/watch?v=ZFsLumER6-I

Kobuci vol. 3 - Bëlga koncert - 2012 Június - 4.

Kobuci Kert számomra már-már kultikus hely az elmúlt két év miatt. És ahogy szokták mondani a múlt kötelez, és kötelezett is, mert hatalmas koncert amit nagyon élveztem, még úgy is hogy ez volt az első Kobuci amire egyedül mentem. A közönség nagyon jó volt, a fiúk nagyon elemükben voltak.
A koncert előtt a mikrofonokra magyar zászló szalagot tekertek, amit Bauxit bejövetelük után elvágott, ez átadva ünnepélyesen a Bëlga koncert a nagyérdeműnek, illetve egy darabot levágtak belőle, amit egy szerencsés rajongó kaparintott meg.  De mindezek előtt lement a Disco Baby, illetve utána a Sorban is, ekkor még fiúk nem jöttek fel a színpadra, bár olyan érzésem volt, hogy ezt élőben adják elő tekintve, hogy nem olyan volt ez, mint a CD-n, a szám végén jöttek fel, ekkor vette kezdetét a koncert.
Megszokott koncert nyitó számmal kezdődött el természetesen a hepaj, vagyis Bzmg-el, minő meglepetés.

Ezután Zsolti a Béka, Parody, Gyere kislány, Boros következett, igazi jó kis kedvcsináló, hangulatfokozó dalok, és kellettek is ezek nagyon, ugyanis ezek után egy igazi ritkaság következett még pedig a Képviselő boogie (Jön a Gólem lemezről) jó kis tombolós dal ez mondjuk, szóval abszolute koncertre sosem tartozott igazán nagy kedvenceim közé, hisz jóban szeretem azon dalokat, amikben frappáns szövegek, de kell ilyen is. Ezután úgy tűnt, hogy újabb ritkaság jön Titusz a Budapest-et indította el, de Bauxit leállította mondván, hogy erre nem kiváncsi a publikum, ezzel mondjuk vitatkoznék, de mondjuk üsse kő, hogy most nem volt, tavaly év végén egyszer játszották, az is megmaradt.

Mariann következett BP helyett, egy érdekes jelenet volt, hogy most amikor odakerül a sor, hogy "csajomat, kicsit sokkal jobban néz ki", akkor Bauxit felé ment a mutatás és nem Titusz felé.
majd egy már-már szokásosnak mondható Még5 szóló ezen az az estén a Jenő, hogy miért mondható szokásosnak, mert vagy a Jenő vagy Kavboj elő szokott kerülni a koncerteken egyik jobb, mint a másik. Jenő mondjuk nagy kedvencem, így nagy örömmel fogadtam. Ezután következett a Bebukta, majd Fesztivállapot, Nyújork Jenkis, "hét száma", Gyaloglás vége.

Fesztivállapot alatt Még5 és Bauxit nagyban ugrándoztak, tomboltak a színpadon, mintha tényleg egy fesztiválon lennének, hatalmas jelenet volt, ez a szám 2010 óta szinte minden koncerten van, de ezt a jelentet még nem láttam, nagyon ott volt a szeren. Ezután Tituszt leküldték a fiúk, hogy fogjon kezet az első sorral, úgy hogy szépen lepacsiztunk vele. Tokyo oda szólt közben hogy "édes pofa, mi?". Ezen jót mosolyogtam.
Nyújork Jenkisben most Kajakra seggbe helyett "Seggnyalás rákot okoz" szöveggel állt elő Tokyo, na ez sem volt gyenge XD
És ezután elérkeztünk egy újabb csemegéhez ez is igazi ritkaság, már csak a dal hosszából kiindulva, hisz jó 10 perces dalról beszélünk, amely két részre oszlik. Aligha nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy ez Fehérlófia. Én már azelőtt tudtam, hogy a "Gépkocsi" véget ért volna, mivel Tokyo még a szám elején lement a színpadról és mesekönyvvel a kezében tért vissza. Ez azért volt számomra annyira egyértelmű, mert a PECSA-ban így adták elő Fehérlófia-t még 2010 szeptemberében. Nem is kell mondanom, hogy ez volt nap fénypontja, hisz ez egy hatalmas dal, és közönség is nagy örült, hogy ez következik. Tokyo konferálta be a számot, hogy akkor most egy mese jön erre beüvöltette vki a közelemben, hogy Fehérlófia. A szám közben Titusz nagy büszkén beállt Még5 mellé, aki átkarolta őt, ez egy említésre méltó jelenet, hisz nem sűrűn szokta elhagyni a kis kuckóját Titusz, persze előfordult már korábban is.
Ahogy anno Pecsaban itt is levonultak az első rész a végén egy kis szusszanásra majd visszajöttek és leadtak a 2. részt.

És most nem spóroltak a ráadásul, bár úgy tűnt, hogy ezen kívül már csak 1 szám lesz, de leállítok annak bizonyos konferálását, és Bauxit kialkudott még 10 percet.
Így szerelem egy másik stációja konkrétan az első a Szerelmes vagyok is előkerült.
Majd ezután lehetett kérni, de a közönség nem nagyon volt egységes, így már a Gyaloglás vége előtt beharangozott Az a baj következett. Majd a már korábban beharangozott "semelyik oldalon nem feliratozzuk" 1-2-3 következett, ami most nem is volt rossz. Még ekkor is elemükben voltak a fiúk, olyan érzésem volt, hogy 1-2 szám még simán lemehetett volna, de hát az idő kötelez. Még is megszokottnál egy-két percet tovább tartott ez a koncert, még ha összesen 20 dal sem volt (nem számítva Disco Baby-t és Sorban-t).

És akkor most pár dologról röviden. Az öltözékük természetesen már nyári volt, Még5, Tokyo short-ot és egy felsőt viselt, illetve Tokyo még egy mellényt is, Bauxiton viszont egy hosszú fekete melegítő volt (le a kalappal előtte) , mondjuk emellett egy fehér atléta volt rajta, így talán annyira nem volt melege, bár igen kellemes idő lett a koncertre, de azért úgy hogy az ember folyamatosan mozog koncert közben azért még is.
Cipő Tokyon és Még5-ön szokásos színes vászon cípő, Bauxit pedig fehér vászoncipő volt.

Viszont nem véletlen mondtam, hogy elemükben voltak, az hagyján hogy mindhárman meglátogatták időnként Tituszt és kütyüivel szórakoztak, de volt sztorizás is, poénkodás is, ill. Tokyo pl. különféle Bëlga dalokat dúdolgatott, bár ezek nem mentek le. A legnagyobb az volt, amikor Még5 mesélt a sapkájáról, hogy teljesen izzzadság szagú és mondhatni fiboman  invitálta a többieket hogy szagolják meg, de még volt egy nagy beszólása Tokyonak, hogy ő ugyanúgy beleizzadt felsőjébe, de annak semmilyen szaga nincs, még öblitő szaga sem, ez volt az est egy másik fénypontja, hisz ez még is mosolygásra késztet, hatalmas volt. 
Még5 koncert közben mutogatott köztük a középső ujját, vagy éppen ejnye-bejnyézett.

Illetve még a másik szövegébe is beleszóltak, mondjuk itt egy-két mondatról volt szó, de igen érdekes volt, ez is mutatja mennyire kicsattantak az energiától a fiúk ezen az este.
Mint az olvasható Kobuci most is kitett magáért, eszméletlen jó koncert volt, eszméletlen jó hangulat.
Megpróbáltam vissza adni milyen is lehetett ott lenni, bár ahogy szokták mondani, ott kell lenni, és át kell élni az ilyen dolgokat, de ha más nem arra jó ez, hogy évek múlva is jókat derüljön az ember soha rosszabb Kobuci koncertet. 

Képek: https://picasaweb.google.com/koncerzus/BelgaKoncertOtkert2012Marcius
 http://kobuci.hu/hu/galeria/B__lga___Szilagyi_Sandor_kepei 
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=yBDu4DhtEVQ

3. Vadas Gála - 2012 március

Ma délutánt egy jótékonysági gálán töltöttem el, és egy újabb igen jó élménnyel gazdagodtam.
Ez a gála Vadaskert Fejlesztő és Felzárkóztató Általános Iskola-ért jött létre, az ő támogatásuk végett.
Ez az első jótékonysági gála amin részt vettem, sőt ez az első gála is, és nagyon szép és jó emlékekkel gazdagodtam, amiért hálás vagyok mindazoknak akik részt vettek ebben a nagyszabású produkcióban legyen az fellépő vagy szervező.
Konferálás nem maradhatott el, bár ez más volt, mint amit mondjuk musicalplusz-on tapasztaltam, egy részt komolyabb volt, másrészt legtöbbször csak azt vetítette elő hogy épp most milyen blokk jön, dal cím/előadó sorolás nem volt, de ez legyen legkisebb baj. Két konferáló a Napló című tv műsor riporterei voltak, Dorogi Gabriella és Való Gábor egészen pontosan /2. részt Gabriella egyedül konferálta már/
De azért akadt egy jelenetsor ami mosolyt csalt az arcomra amikor is Gábor azt szófordulatot használta, hogy ma esti délután :)
Illetve egy fontos dolog konferálással kapcsolatban úgy konferálták fel ezt a délutánt, hogy utazás lesz térben és időben (és az is volt).
De más szempontból is újdonság volt számomra ez a gála, hisz volt jó pár fellépő akit ezt megelőzően nem is hallottam. A délután jobbára a fiataloké volt a főszerep, de azért az idősebb generáció is képviseltette magát.
Illetve annyit még megemlítenék, hogy bár elvileg minden jegy elkelt, de teltház nem volt, bár nagyon sokan voltunk azt meg kell hagyni, de néhol akadtak üres székek, pl. mellettem levő is az volt.
Az első blokk egy mediterrán blokk, igazi latinos dallamokkal. Az első dal egyből egy musical dal volt még pedig az Anconai szerelmesekből a Solo noi című dal, Borbély Richárd előadásában nagyon kellemes kis kezdés volt, és nem volt megállás utána egyből jött a következő szám egy régi örökzöld a Jamaikai trombitás Bajza Viktória előadásában őt névről ismerem, mivel a Madách Színház tagja, azt tudom róla, hogy Madame Giry-t alakítja, igaz én nem vele, hanem Bencze Ilonával láttam a darabot.
Ez is roppant kellemes volt, mondjuk nem éppen az én világom az ilyen típusú dalok, de nem zárkózok el tőlük, már csak azért sem mert kuriózum számba megy.
Ezután jött a délután első olyan produkciója amit különösen megsüvegelek, ami számomra komolyabb hatással volt. Ez pedig a latin szerenád volt, azt hozzá tenném, hogy alapvetően nem vagyok Neoton rajongó, de ennél a dalnál az összhatással, külön kiemelendő, hogy kiváló volt a zenei alap a dal alatt, illetve amit még kiemelnék az a női énekes, Borszéki Éva, ő számomra délután pozitív "csalódása" számomra, mivel roppant szép hangon énekelt a délután folyamán nem is akármilyen dalokat, a párja Borbély Richárd volt.
Folytatásban nagy örömre egy Andrea Bocelli dal a Con te partiró következett magyarul, mely dalt Kecskeméti Róbert adott elő kiválóan szólaltatta meg ez a dalt, nagyon tetszett.
Majd újból Bajza Viktória, egy még régibb dallal A kettőnk életét Karády Katalintól.
Ezután végre egy kis musical blokk következett Rebeccaból az I'm American woman 
Máthé Beától, illetve Funny Girl-ből a Ne küldj eső-t, amely eredeti címe Don't Rain On My Parade, illetve magyar rajongók Napfényt akarok látni címen is ismerhetek Musical Duett koncert-en hangzott ez a dal, amely rákerült a cd-re, és dvd-re is.
Ennek a dalnak különösen örültem, mert ha valami akkor Funny Girl tényleg kuriózum számba megy.
Mert bár a film nagy népszerűségnek örvend, de mint darab ez már kevésbé mondható el róla.
Ezt a dalt is Éva énekelte, ahogy korábban említett Neoton Slágert.
Ezután egy kisebb blokk volt Pécsi Ildikóval, ő előadta az Altatót, de közönség alvás helyett, inkább nevetett, ami nem is csoda, illetve utána a Koncert vége dalt énekelte el, amely dalnak ő írta a szövegét, Gyarmati István szerezte a zenéjét, ez a dal is kuriózum a maga nevében tekitnve, hogy sanzonról van szó.
Ezután egy instrumentális /mivel elment az énekes, Kiki hangja/ gitáros produkció következett  Diószegi Kiki és Csordás Balázs előadásában,ill. az iskola diákjai is szerepeltek ebben a dalban.
Ezután folytatódott az utazást, vissza megint a múltba a két világháború közötti gengsztervilágba a Harmonia Garden együttes zenélt ezekben a percekben, a django zene szólt, az első dalukat Mókussal vagyis Szirtes Edinával közösen adták elő, a másodikban ő már nem vett részt.   Itt kitérnék arra, hogy szemléltetés maga kitűnő volt, ez nem csak erre blokkra igaz, hanem úgy általában. Komoly mordállyal jelent egy meg izmos férfi színpadon bemutatva, hogy milyen is lehetett ez a korszak.
Ezután jött az első rész záró blokkja, egy újabb musicalblokk nem is akármilyen.
Valahol Európában-ból két dal Gór Nagy Mária Színitanoda gyerek tanulói a Gyerekjáték adták elő,
ez különösen tetszett nekem, nagyon jó volt, ezt követte a Miért van? Virsinszki Zoltán előadásában.
Két dal közötti különbség kontrasztosabb nem is lehetne, mert amíg gyerek szép életről álmodoznak, addig Hosszú már istent kéri számon, hogy miért hagyta cserben őket. A képi megjelenítése dalnak brutális volt, míg a gengszter blokkban egy mordályos férfi, ebben blokkban több fegyverrel felszerelt férfi volt.
Drámai pillanatok voltak ezek színpadon történt durvaságot tekintve magasan ez volt az első.
Az első rész utolsó dala a Hair-ből volt még Manchester England című dal Virsinszki Zoltán és Borbély Richárd előadásában, nem semmi zárószám volt jól adták elő a fiúk a dalt, és ez a dal mondhatni a kedvenc dalom Hair-ből, és mondjuk ha Hairből énekelnek nem éppen ez kerül elő, szóval ez is igazi csemegének számít, és ráadásul második felvonás tartogatott pár csemegét.
A második felvonás komolyan kezdődött egyből Katedrális jött  a Notre Dame de Parisból Reith Ferenctől, egész jó volt ami azt illeti, tény, hogy hallottam már olyat ami jobban tetszett nekem tekintve, hogy láttam már jó pár változatot ebből a dalból. De ettől függetlenül jogosan kapott nagyon nagy tapsot, oly annyira, hogy a legnagyobb sikert aratta a délután, rá is szolgált, szép bemutatkozás volt ezt meg kell hagyni. 
Ezután nem egy újabb dal, hanem egy elbeszélés következett Hamvas Béla Áldás című elbeszélése amely a Babérliget című esszékötetéből származik. Tanulságos kis történet volt, meg kell hagyni amit Ruzicska László adott elő.
Komolyság tovább folytatódott, sőt az egyik legkomolyabb musical következett egy dal még pedig a Rentből,ez a musical 90-es évek közepén sokkolta az USA-t majd a világot, nem csak hogy komoly díjakat zsebelt be, de ennél sokkal többet tud felmutatni a musical. Ugyanis musicalt szokta az a kritika érni, hogy komolytalan az egész, ez persze nem igaz, de hogy mennyire nem az, arra a Rent a legjobb példa, amely komoly társadalmi problémákkal foglalkozik többek között az AIDS-al, a melegekkel egyaránt, bár ennek a musicalnek a Bohémélet című opera az alapja, a szereplők nevei is mind levezethetőek az operához. De persze nem ez az első eset, amikor egy opera egy musical történetének az alapja Miss Saigon, ráadásul az is egy Puccini operából eredeztethető a Pillangókisasszonyból. De két történet merőben más, Miss Saigonról írtam már abban komoly drámaiság nagyon, a háború és annak következményei, itt merőben más helyzet, hisz társadalmi problémákkal foglalkozik, ami nem éppen egy divatos téma, még prózai darabokban sem jellemző ennek a színre állítása, mivel ehhez nagy bátorság kell, hisz az emberek az ilyen dolgokról szeretnek nem tudomást venni. De Rent hatalmas siker volt 12 évig játszották a Broadway-en, több mint 5ezer előadást élt meg ez alatt az idő alatt ami döbbenetes szám, amely az összesítésben 9. helyre elegendő.
A dal címe Egy másik nap, Roger és Mimi duettje, Mimit Fejes Szandra énekelte nagyon jól. Jó volt tavaly ősz után újból látni hallani őt élőben, Roger-t Zádori Szilárd szólaltatta meg.
Ezután következett a női sorsok blokk, cím magáért beszél úgy vélem, a nők kiszolgáltatottság került terítékre, különböző dalok által. De ettől függetlenül köszönet Reith Ferenc-nek ezért a dalért, mindig örömre szolgál francia musical dal(o)kat hallgatni.
Először is Veréb Tamástól Donna a Hairből /erről egy kicsit később írok/, majd ezután jött egy olyan dal ami számomra újdonság a Diótörő és Egérkirály című magyar című musicalből volt nagyon szép dal, a Szerelmes csillagok Borszéki Éva előadásában, mondhatni ezzel győzött meg leginkább, bár azért még volt dala a továbbiakban is.
Erről a musicalről hallottam  ugyan, de a csak névről, így erről dalról sem, tudtam semmit pedig a darab szerzői nem akárkik. Szomor György az egyik szerző aki Robin Hood zenéjét is szerezte, illetve Monte Cristo grófjának a zenéjét is, amiben címszereplő is, ez utóbbi hatalmas siker a RAM-ban, illetve Robin Hood is igen sikeres dal, ha más nem az mutatja, hogy már ez a 3. év amikor játsszák a darabot. A másik szerző Valla Attila, ő fordította a Vörös Pimpernel, Jekyll és Hyde,illetve Hair szövegét is. Végezetül Szurdi Miklós aki rendezője is volt a darabnak amellett, hogy szerzője is, ő az Aida című musical szerzője, amely darabnak Elton John szerezte a zenéjét, és egy bizonyos Tim Rice írta a szövegkönyvét, aki korábban Disney rajzfilmhez, musicalhez írt zenét, illetve Andrew Lloyd Webber-el dolgozott többször együtt (Jézus, József, Evita).
Ezután jött mondhatni egy kakukktojás dal, mivel ezen blokkban olyan dalok kerültek terítékre amik fellépések nem sűrűn kerülnek elő, és nem feltétlen azért mert az adott darabból nem énekelnek egyáltalán, hanem arról van szó, hogy nem éppen ezen dalok szoktak előfordulni.
Ez a dal Kabaré-ból volt Mein Herr, Stróbel Dórától, szintén egy komoly Broadway sikerről van szó, jelenleg a Centrál színházban lehet megtekinteni ezt a darabot. Ez a dal is nagyon jó volt, az ember tényleg úgy érezhette mint ha egy revüt látni voltak lányok rendesen, illetve ami érdekesség volt, hogy 3 szék lefele lógott fentről, nem engedték le azokat, csak úgy lógtak Ez a dal is tetszett nekem nagyon, mondjuk az ezt követő még annál is jobban, mivel Miss Saigonból jött egy dal, ott lehet miből válogatni ha női sorsokról beszélünk, én azt gondoltam, hogy Még mindig hiszem következik, amit 3* hallottam zsinórban nem olyan rég, de most nem az volt, és nem is nem baj, mert ami volt az nagyobbat szólt. A délután egyik legjobb produkciója volt ez a Lelkem moziján című dal, amelyben Gigi és Kim énekelnek duettnek nem igazán nevezném, hisz duett lényege az együtt éneklés, itt inkább egymás mellett énekelnek, de ez is egy szépsége ennek a dalnak.
Emellett Saigon egyre inkább elnyeri a tetszésemet, tavaly már komoly gondolatokat váltott ki belőlem a darab, de ahogy egyre inkább hallom a dalokat élőben annál jobban tetszik, mert más mondjuk a CD-t hallgatni, és más amikor az ember ott van élőben és hall egy ilyen dalt tapasztalt vagy tehetséges fiatal művészektől. Kimet Éva énekelte ebben a dalban, míg Gigi Máthé Bea volt.
Ezután pedig Chicago jött, és ha az ember meghallja ezt szót akkor Velma Kelly jut eszébe, de nem ő következett, hanem Morton Mama börtöndala Bajza Viktória előadásában. Chicago mint musical hasonlít a Cabaret-hez már csak azért is mert hasonló időben játszódik, vagyis ez a dal egyféle revü jelleget öltött magára. Nagyon jó produkció volt, és roppant szórakoztató, ugyebár Morton Mama a börtön az "úr",
aki segít a lányoknak persze komoly pénzekért cserébe, de ennél durvább a helyzet azért, a dal talán legviccesebb része amikor lányok nyakuk köré tekerik a pórázt, majd utána "leülnek" Morton gazdihoz, aki mondhatni megsétáltatja őket. A nagy finálénál meg elárasztja a pénz őt, ami az égből esik le :)
Végezetül talán annyit, hogy ebből a blokkból Sose sírhatsz ha fáj-t kissé hiányoltam, teljesen beleillett volna képbe, de összességében nagyon jó blokk volt ez.
A következő blokkban szintén musical dalok kerültek terítékre, a téma persze változott, ez a blokk volt délután a legkomolyabb blokkja, amelyet Tomi nyitott meg. Annyit elárulok ami nem nagy titok,hogy Tomi nem hozott ide új dalt, de mint ez látható aligha baj.
De még mielőtt rátérnék erre az előtt beszélnék a Donna-ról.
Először is ezért külön köszönet Tominak, mert eddig még a másik oldalát nem igazán láttam bár Robin Hoodban van egy két vicces momentuma, de ha mint dalt nézzük akkor ez volt az első olyan alkalom, amikor nem egy komoly drámai dalt hallottam tőle élőben, ez a dal egy felvágós, vagány fickó dala, aki éli az életét, de emellett még kegyetlen is volt, a dal végének meg volt a maga dramaturgiája ahogy odaszórta a pénzt, az őt körülvevő lánynak /Éva/ , majd otthagyta.
Örömömre szolgált ezt oldalát is látni Tominak, mondjuk maga a dal nem mondhatnám hogy kedvenceim közé tartozna, de nagyon jó élmény volt, és persze gyönyörűen énekelt Tomi, de ezt már megszokhattuk tőle.
Viszont most jön a teljes kontraszt, ahogy már korábban említettem a a Valahol Európában két dala között komoly kontraszt van, addig Tomi két dala között is komoly kontraszt van.
Előre beharangozták mely musicalből lesznek dalok, bár akkor csak sejthettem, hogy az jön amit gondolok, szeretnék, és az jött. A William dala. Tavaly musicalpluszon kissé csalódás volt számomra, hogy nem ezt énekelte a Robin Hoodból, de most viszont ez volt. És hogy milyen hatása volt szavakkal nem tudom leírni.
Többször volt már szerencsém Tomit élőben látni, minden fellelhető felvételét megnéztem, így nagyon is tudatában vagyok annak, hogy komoly drámai tehetsége van, ezért is van szerintem, hogy ezt az oldalát mutatja meg inkább. Amit leművelt ebben a dalban arra aligha vannak szavak, EGYSZERŰEN TÖKÉLETES volt. Olyan átéléssel adta elő, hogy volt olyan rész a dal ahol lehetett hallani hangjában, hogy elérzékenyült, bár lehetett érzéki csalódás is, de aligha. Mert több helyen érződött, hogy Tomi teljesen együtt él a dallal és William fájdalmával, ráadásul a dal végén láthatóan elérzékenyült. Egy tökéletes előadás tökéletes lezárása volt ez. Azt kell mondjam, hogy SOHA NEM SÍRT MÉG ENNYIRE AZ ÉG.
Ez a másik tökéletes példa arra, hogy egy musical milyen komoly bír lenne, ez a dal egyszerűen brutális.
Akármikor hallgatom ezt a dalt nem akarom elhinni amit hallok, hallom és értem miről énekel, de egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ilyen kegyetlenség létezik a Földön. És ahogy sok mindent ez is youtube-nak köszönhetem, mert ott találkoztam először ezzel a dallal, és akkor fogalmazódott meg bennem az, hogy nekem látnom kell ezt a darabot, és már kétszer láttam is azóta. Különösen ha itthon hallgatom a dalt egyszerűen ingatom a fejem, annak jelenként, hogy tényleg nem értem ezt a durva bánásmódot.
Ami még kitűnő jelző erre a dalra, illetve annak hatására az a félelmetes, őszintén megmondva, sok olyan dal van tetszik nagyon megtapsolom nagyon tetszik, de tovább tudok menni utána. Itt egyszerűen leblokkoltam percekig döbbentem ültem a székben figyelve a következő produkciót közben. Érdekes, hogy amikor másodjára hallom ugyanazt, az sokkal jobban betalál nálam, elsőre nem feltétlen, most is ahogy meghallgattam itthon Tomitól ezt a dalt teljesen más érzés, már könnyezés határon mozog nálam ilyenkor dolog, bár nem sűrűn szoktam elérzékenyülni.
Ezután egy Jézus Krisztus Szupersztár blokk következett Én, hogy szeressem őt, Getshemane, Heródes dala.
Ezt a darabot tavaly két változatban is láttam, így tudtam melyik dalnál mire számítsak, azt kell mondjam hogy nagyon jó produkciók voltak.  Én, hogy szeressem őt kellően lágy, szépen csengő,  Getshemane roppant látványos volt oly annyira, hogy már előre vetítették a történéseket a keresztre feszítést, a 2 latort, ezt a táncosok csinálták meg nagyon jól, le a kalappal előttük, bár eddig sokat nem kerültek szóba, de igazán kitettek magukért. Szatmári Gábor énekelte Jézus ezen szólóját nagyon jól, persze ehhez a dalhoz már komolyabb emlékek fűzödnek, de nem zárkózok el az új emlékektől még akkor sem ha annak nincs olyan hatása, abban is jót próbálom megkeresni.
Heródes dala érdekes volt. Heródes az aki humort szolgáltatja ebben a darabban roppant vicces a dala.
Kristóf Dániel adta elő ezt a dalt nagyon jól meg volt a maga kellő humora ennek a produkciónak.
És az ő jelenetét én különböző módokon feldolgozva láttam, ez sem volt kivétel ez alól.
Itt a dal vége fele, már Jézus elhagyta a színpadot, viszont a sajtó képviselői már korábban megjelentek és villantak a vakuk, a végén őket zavarta ki Heródes, nagyon ütős ki jelent sorozat volt ez.
Annyi érdekesség van a dolognak, mind Gábor, mind Dániel szerepeltek Szolnokon Jézus Krisztus Szupersztárban, igaz ott kis szerepekben, pontosabban egy-egy apostolt játszottak ott.
A blokkot egy Rudolf dal zárta az Így vagyok csak én, amit Zádori Szilárd adott elő. Ez is tetszett, és jónak is tartom Szilárdot, de rám nincs olyan hatással, mint Tomi. Szilárd amúgy igazán azzal robbant be, amikor tavaly megnyerte Lévay nemzetközi versenyt a férfi szóló kategóriában.
Érdekesség, hogy Fejes Szandra karakterszínészek között lett 2.
Ezután köszöneteké volt a főszerep, egy szűk negyed órás köszöntő vette kezdetét.
Ezután következett az utolsó blokk, amit az előbb említett Szandra kezdett. Ehhez kapcsolódik közvetlenül, hogy volt egy kis technikai zavar, ugyanis köszönőbeszédeknél kinyílt a függöny, ahol már finálé szereplői várakoztak, igen érdekes szerkóban ami azt illeti, láncfűrésszel a kézben. Illetve most jut eszembe itt még akadt egy poén  Dorogi Gabriella részéről, aki meglátta melós fiúkat szerszámmal kézbe, csak hogy annyit mondott, hogy "átadom mikrofont, ne engem mészároljanak le." Ez nagyon nagy volt :)
De visszatérve az utolsó blokkhoz, igen látványos és egyben vicces is volt Szandra száma amire számítani lehetett mivel előre le lett lőve a poén, de azért jól szórakozott a nagyérdemű.
A dal a Simply the Best volt Tina Turnertől, és pont nem rég hallgattam meg ezt a dalt, mert múlt héten lett volna 52 éves Ayrton Senna, akire teljesen passzol a dalszöveg, de ha már szóba hoztam Sennat. Tina Turner Ausztráliában koncertezett, amikor ott volt f1-es futam 1993-ban, és Senna is ott volt a színpadon, és oda is hívta, és megkérdezte a közönségtől, hogy kicsoda Ayrton, amire a válasz csak ennyi volt, hogy "Best", és ezután kezdte el énekelni a dalt.
És ezután is azt mondom, hogy jó volt Szandrát látni megint, bár musicalplusz jobban tetszett a dalok miatt ott két Rómeó és Júlia dalt is előadott, illetve ott két szóló is jutott neki ez nem elhanyagolható, persze nem lehet telhetetlen az ember. Más volt ez a délután, de ez is nagyon jó volt. Köszönet érte Szandra!
És most záró blokk záró része következett ahol a legnagyobb sztár lépett fel, őszintén megmondva nekem annyira nem jött be. Vastagh Csabáról van szó, ő 2,5 dalt adott elő, de már teljesen más stílusban, ő próbálta koncertesíteni ezt a gálát, ami végül is sikerült neki végére egész sokan nyomták a boogie-t, az első sor előtti rész szinte megtelt. Nagyon élvezték a dolgot. Sexbomb-al indított, majd utána Őrizd az álmod-ot énekelte, amit eredetileg a testvérével énekel, illetve egy kis ráadásnak, fél számnak volt még Jégszív de ezt úgy hogy már 2. sorból énekelte, ez is koncert feelingű dolog volt, ZP demonstráción volt ilyen, hogy jóformán közönségig kijöttek a színpadtól, ott több, mint 40ezer ember volt, és nagyon jó hangulat, ez pedig egy gála volt. Emellett valahogy Vastagh Csaba nem az én hangom el kell ismerni, hogy ő is és testvére is tud énekelni. de valahogy nekem ők nem az igaziak, sőt talán Tamás aki valamivel közelebb áll hozzám, bár annyit nem hallgattam őket, hogy ez megtudjam ítélni.
És persze a Finálé sem maradhatott el a Holnap hídja amit a fellépők közösen énekeltek, itt Tomi is kapott szerepet ő kezdte el a dalt, illetve később is kapott egy rövidebb szóló részt, így mondhatni 3 dala volt Tominak ezen az estén. Holnap hídja egy nagyon jó dal, és teljesen méltó ehhez gálához, hisz a jövőről szól, és arról, hogy az emberek építik a jövőt, csak rajtunk múlik, hogy jó avagy rossz lesz jövő, nem máson.
Amit nem érintettem de röviden kitérnék rá, az egész délután szervezettsége igen magas fokú volt.
Az ember úgy érezhette hogy tényleg tett egy utazást ide vagy oda, vagy úgy érezhette magát mint egy darabban, hisz minden adott volt ehhez, a legapróbb részletig ki voltak dolgozva a jelenetek nem volt hiányérzete az embernek. Táncosok nagyon jók voltak, koreográfia nagyon jó volt, még mindig a mi lányaink, a magyarok legszebbek és legszexysebbek.És amit kiemelnék a sokszínűség ugyebár dalok téren is igen sokszínű volt a dolog, volt  pop, rock, musical, swing (django), sanzon, örökzöld sláger szóval, minden mi szem szájnak ingere. De a fellépők terén is hisz a legkisebbek is képviseltetve voltak, de ugyanúgy az idősebb korosztály is Bajza Viktória és Pécsi Ildikó személyében, és persze kettő közötti korszak a fiatalság volt leginkább jelen.
Bár már elmondtam de nagy köszönettel tartozom akik ezt összehozták szervezőknek, rendezőnek, munkatársaknak, és nem utolsósorban a fellépőknek, aki csodálatos délutánt varázsoltak a közönségnek.
Maximális respekt! És ezért is örülök, hogy ha más nem belépőjegyem megfizetésével egy jó célt támogattam, és ez mindig nagy örömre szolgál.
Holnap hídja videó: http://www.youtube.com/watch?v=6kMIRmofk8s
Valahol Európában videó: http://www.youtube.com/watch?v=TfQ_ebmC9HQ
Veréb Tomi videók: http://www.verebtamas.eu/videok.htm

                                               
                                            

Ötkert - Bëlga koncert - 2012 március - 2.

Idei második Bëlga koncertemet Ötkert nevű szórakozóhelyen töltöttem, ez a hely belvárosában van közel a Roosevelt térhez, a Duna parthoz. A hely nevéből arra következtethet az ember, hogy ez egy szabadtéri szórakazóhely, de nem az, és szerda este sem volt melegebb az idő.
Ráadásul hosszabb idő után most rengeten voltak koncerten, aminek az oka belváros mellett abban keresendő, hogy ingyenes volt a koncert, ez azért nem sűrűn fordul elő Budapesten. És a sok emberből kifolyólag remek hangulat uralkodott a koncerten.
A fiúk az öltönyt lecserélték melegítőre, kivéve Még5, nála meg maradt fehér mellény+ piros ing+sort kombináció. Egyen cipő most sem volt, Még5 és Tokyo szokásos színes vászoncípőben, míg Bauxit fehér csukában víritott ezen az estén.
Nagy említésre méltó intermezzo nem történt a koncerten, már csak azért sem mert ezen a helyen sem volt megoldható trambulin, így az megint elmaradt, bár Tokyonak ez most volt akadály elugrándozott magában időnként. Viszont volt egy vetitő Bauxit az előtt játszadozott. :)
Illetve a Nem imádlak alatt Bauxit és Még5 vonatozott :D
Ezen a koncerten dal közben sem történt nagy intermezzo, bár voltak kisebb technikai problémák, Bauxitnak nem volt szerencséje, az állványa nem volt jó, majd a mikrofonja sem akart megszólalni, szerencsére ezeket hamar megoldották.
Viszont voltak visszatérő dalok, illetve egy komoly ritkaság.
Pl. szerelem 3 stációja is visszatért, hisz abból mostanság olyan 2 volt.
A Discobaby természetesen nem maradt el, bár ezt mindig fontos megemlíteni, hisz vannak ritka vannak olyan ritka alkalmak amikor elmarad.
Az első szám nagy meglepetést hozott: Bzmg egy kis angolosítással.
Folytatás: Mariann, Parody, Szerelmes vagyok, Boros, Fesztivállapot,
Nyújork Jenkis
És akkor itt jön az első visszatérő dal még pedig a Nótacsokor, ráadásul mind a három volt, még pedig Bazsar, Gyöngyvirág, Tulipán sorrendben.
Láthatóan élvezte a közönség ezt a kis csokrot, és természetesen én is, hisz vártam, nóták visszatérését, és gondoltam, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik, és szerencsére előbb következett be.
Folytatás: Nem imádlak /3 stáció teljes/, Komment, Hét száma, Az a baj
Tavalyi jó szokásukat megtartották a fiúk, és előálltak egy olyan dalra, amire még mi a kisebbség, legnagyobb fanok sem számítottak. Ez a dal pedig Gyújtasz, főnököm? Ezzel kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy a dal maga nem tartozik a kedvenceim közé, ezért amikor bekonferálta Tokyo, hogy egy ritkán játszott dal jön, és utána elkezdődött a zene, nem tudtam, hogy mi következik, de aztán persze leesett. Fontos dolog viszont, hogy egy koncert más, koncerten jó meghallgatni egy ilyen dalt, mert könnyen lehet, hogy ilyen többet nem lesz, és kevés olyan dal van amit ne hallgatnék meg a koncerten tőlük. Ehhez hasonlóak bármikor jöhetnek.
Folytatás: Zsolti a béka, Csecs /bekiabálások miatt/, Gyaloglás vége /levonulás/
Ráadás: Bebukta, Egy-két-há, és egy újabb visszatérő: Kalauz 1 /Billie Jean verzió/
/legutoljára októberben halottam a Szeparéban/
Összefoglalva nagy koncert volt hatalmas élmény, extra történések, extra élmények annál inkább voltak, ez az koncert amin ott kell lenni.
Képek: https://picasaweb.google.com/koncerzus/BelgaKoncertOtkert2012Marcius
Videók: http://www.youtube.com/playlist?list=PL3BA24E0744DDAD04&feature=mh_lolz
Talpra Magyar! További szép napot neked!

Robin Hood - RAM Colosseum - 2012 március

Történelmi nap volt tegnapi. Velem még nem fordult elő, hogy egy ugyanazon előadást kétszer is megnéztem volna amióta színházba járok. Gyerekkoromból úgy rémlik a Padlást kétszer is láttam, de akkor még ugyebár vittek, semmint magamtól mentem, bár a Padlás igen meghatározó élmény volt számomra, mint azt már korábban írtam. Bár való igaz, hogy Jézus Krisztus Szupersztárt kétszer láttam, de két külön produkciót, ami nem csak abban volt eltérő, hogy más színházak adták elő, hanem abban is hogy az egyik modern feldolgozás volt, a másik sokkal inkább korhűségre fektette a hangsúlyt, de erről is írtam már /tavalyi beszámolóm: 
http://agostinho-gls.blogspot.com/2011/08/robin-hood-margit-sziget-2011-augusztus.html/ , ahogy Robin Hood musicalről is, így az alaptörténetet most nem fogom részletezni.
Illetve még egy érdekesség ez 70. bejegyzésem.
Kezdés kapcsán nem tudok nyilatkozni, nem figyeltem mikor kezdtek, bár az érdekes, hogy bemondták, hogy 3 perc múlva kezdődik az előadás, de több idő telt elt, mint 3 perc.
Amiről előszőr írnék, pontosabban írtam volna az pedig nem más, hogy miben változott a darab a tavalyihoz képest, tekintve, hogy tavaly szabadtéren a Margitszigeten volt látható előadás, most pedig kőszínházban még pedig a RAM-ban, vagyis a Radnóti Miklós Művelődési Központ-ban.
Színpad merőben érdekes, mert folyamatosan emelkedik, nem pedig egy vonalban, ahogy sok helyen úgy van.
Színpad méretével nincs probléma, bár némely esetben lehetett érzékelni, hogy ez nem Margitsziget, amikor többen voltak színpadon és egy helyre probáltak beférni, akkor azért ezt kitűnt nagyon, de amúgy nem feltétlen, már csak azért sem, mert a díszletet is sikerült beilleszteni erre a színpadra is.
De abból kitűnt, hogy szereplők nem vesztek el igazán színpadon, így egy-egy jelenet sokkal hatásosabb volt, mint a szabadtéren, ahol a nagyobb tér ez kevésbé lehetséges, de ugyebár ez is csak egy nézőpont, a szabadtérnek és a kőszínháznak is meg van a maga varázsa, hisz egy fedett pályás sportlétesítmény is nyújthat akkora élményt mint egy szabadtéri stadion.
Korábban láttam egy interjút ahol maga Szomor Gyuri beszélt arról, hogy ők ugyanazt probálják színpadra vinni itt is amit Margitszigeten, és ez így is volt. Igen minimális változások voltak, pedig itt a tér jócskán kisebb,
de sikerült mindent elhelyezni.
A darab kezdete érdekes volt, szabadtéren nagyon látványos volt, hisz mondhatni egy erdő vette körül a színpadot egész pontosan pár fa, de az minden oldalról, itt vetitőt alkalmazták erre a célra, illetve darab során más dolgokra is.
Ami különbség volt, hogy a szabadtéren a széksorok mellett jöttek fel a szerzetesek a színpadra, itt viszont nem, itt a színpad mögül jöttek elő. Gyönyörű ez a jelenetsor, az egyetlen "hiba" ebben, hogy két női énekes színpad hátsó részén van, így belőlük jó formán szinte semmit sem lehetett látni. Az egyik nő ugyebár Lady Marian /Andrádi Zsanett, Zsaki/, a másik pedig csak egy lány szereposztásban nem szerepel, pedig emellett darab másik igen szép dalát is ő énekli az Itt a hazánk-at. És ő Szomor Lilla volt most is.
A komoly bevezető után szerzetesek jöttek, na ez az a rész ahol az ember könnyezik a röhögéstől, különösen az első megjelenésük, és teszem ezt  annak ellenére, hogy már ki tudja hányszor hallottam már ezen részeket.
Ködgépes rész a legnagyobb, amikor megemlítik vele majd befújnak vele, illetve amikor megemlítik hogy nagyon-nagyon ködös hajnalom, akkor még nagyobb köd keletkezett.
Ezután következett az a jelent amit vártam, hisz William ekkor lép először színre, akit Veréb Tamás alakított, és nem titok, hogy miatta esett a választásom erre az előadásra, hisz már februárban volt két előadás.
De persze vele együtt Lady Marian illetve a visszatérő Robin /Kovács Áron/ is színre lép.
És azt követkő jelenet a darab legkritikusabb pontja, mivel ez a jelenet tartalmazza a Félsz-t, amely darab legnehezebb dala. Kiváncsisággal és némi félelemmel vártam ezt a pillanatot, de Áron minden kétséget eloszlatott, hihetetlen volt, sokkal jobb, mint tavaly nyáron, talán amiben tavalyi jobb volt, hogy dal vége akkor félelmetes volt ez igaz repríz ezt most nem mondanám, más élmény volt, bár ennek lehet a kőszínház is oka. De az ahogy felépítette Áron a dalt az elképesztő volt, a dal igazi nehézsége az, hogy több ívű a dal közepén van egy komoly törés benne, amely egy sokkal lágyabb tónust igényel, igazából ez a kritikus rész, hogy ez lágyság meg van e, és utána van egy rész amely az egyik kedvencem amikor ez a lágyság visszafordul abba az indulatba ahonnan elkeződött maga a dal. Bár már írtam erről dalról, de ez elképesztő nem csak dalban van több ív, hanem a közvetített érzelmekben is az eleje az indulatról szól, a folytatás viszont már nem, ugyanis dal a háború gyötrelmeit mutatja be, de a dal elején általánoságban esik szó ezekről, míg a közepén személyes kapcsolatokról van szó, ami az egészben a legfájóbb, és ezért is van az átmenet.
Hisz ha az ember belegondol a saját életében is átélhet ilyet, ha szörnyűségeket lát a világban akkor az indulat eluralkodik rajta, de ha a szörnyűségek őt érintik akkor leblokkol az ember, és itt is ez történik.
Ez dal tényleg elképesztő és pont ezért, mert valódi emberi érzelmeket ad át professzionális módon.
És tudom, hogy ezt már írtam, de az átmenet tényleg elképesztően jó, ahogy fokozódik Robinban a feszültség de ez nem tőr ki azonnal, csak fokozatosan. És meg is emelem a kalapom Áron elől aki ezt így elő tudta adni, hisz ez nagyon nem könnyű indulat, szenvedés, majd a végén a kettő keveredik. Nem semmi, ez a dal páratlan.
És akkor jöjjön a másik nagy dal, amely akár jobban üthetett volna, mint a Félsz, de sajnos nem ütött.
Persze ilyen dalok esetében nüanszok döntenek, nem arról van szó, hogy nem volt jó, vagy éppen nagyon rossz volt, csak arról, hogy Félsz magasra tette a lécet.

Őszintén megmondva tavaly szeptember óta vártam erre a pillanatra, hogy újból láthassam Tomit, de ami itt bekövetkezett arra nem számítottam, egyáltalán nem. Ugyanis Tomi rontott a dalban egy nagyobbat, mondjuk azért is tűnt nagy rontásnak mert az eredeti szöveg hosszabb lett volna, ráadásul egy apró szünet van utána, sajnálatos dolog nagyon, de azért szerencsére még a dal elején következett be és jól jött ki ebből Tomi amiután hengerelt rendesen, és ha én magam nem is az ég tényleg sírt.
Ezután rossz érzéseim voltak a folytatással kapcsolatban, de Tomi folytatta az előadást sokunk örömére. 
És most visszakanyorodok az előadás elejére, az előadás megkezdése előtt a rendező, zeneszerző
Szomor György lépett színpadra, és bejelentette, hogy bár hangszálproblémái vannak Forgács Péternek /Nottinghami bíró/, de vállalta a mai előadást. Ez a probléma az első felvonás alatt nagyon is hallható volt, pedig őszintén bevallom nekem nincs zenei hallásom, ezen a téren sosem érdekelt a zene. Viszont a prózánál különösen hallani lehetett, hogy tényleg gondok vannak, de még az énekben is lehetett az első felvonásban, a másodikban viszont már kellemes meglepetés volt, hogy jobban szólt Forgács Péter legalábbis szerintem. Viszont azt kell mondjam, hogy bár nagyon komoly problémáról van szó, hisz egy ilyen gyulladás kellemetlen, de azt kell mondjam, hogy ez még jobbá is tette a Bíró karakterét, hisz ez egy rendkívül megátalkodott, aljas karakter, aki ezáltal még félelmetesebb lett, én csak döbbenten ültem székemben Forgács Péter alakításakor, tényleg nagyon jó volt, mert ha hangilag nem is volt a top-on de ő volt ezen az estén a megtestesül Gonosz, az a személy akit az emberek még szánni sem tudnak, bár azért "Robin Hood" dal alatt van ugyebár egy felnőtteknek szóló jelenetsor ami roppant vicces, de az összkép ettől még nem változik.
Nem csak a dalok, de közjátékok is érdekesek a legjobban az maradt meg amikor vásáron Robin Hood elkapja bírót és kést szorít a bíró torkának, és átadja az üzenetét, de nem is maga ez a jelent, hanem ezután a jobbkezével, Gisborne-al /Gerner Csaba/ van egy jelenete, amiben Gisborne jelenti, hogy letartóztattak mindenkit, majd a Bíró többször visszakérdez, de a válasz a "mindenki", és még egy nagy mosolyt is hozzátesz Gisborne, ez nagy jelenet volt, illetve ha már megemlítettem Robinos jelenetet annak a vége érdekes, ahogy azt mondja a Bírónak "megölöm", mint egy ostoba bohóc, és vissza is húzza a maszkját.
Gisborne is fontos szereplők között van, és ezen esetén is jól hozta ezt a figurát Gerner Csaba, sőt még egy kis plusz is volt a játékában, mint írtam.
Lady Marian szerepében Zsaki tündökölt ezen az estén, tavaly fedeztem fel őt igazán, hogy mennyire jó, amikor láttam ezt a darabot, de amit tegnap művelt az messze felülmúlta a tavalyit minden tekintetben.
Úgy vélem, hogy kiváló hangi teljesítmény mellé kiváló színészi teljesítmény párosult és ezt leginkább az apróságokból lehet lemérni. De hozzáteszem mindenek van oka ennek is. Tavaly nyáron volt az előadás szabadtéren, az azért más hisz ilyenkor színészek nincsenek annyit foglalkoztatva, most pedig hétről-hétre előadásaik vannak, így benne vannak píxisből ez pl. könnyen lehet hogy ok, de lehet, hogy teljesen más az ok.
De nem is számít, az igazán számít az az élmény.
Kád ma sem maradhatott el, és ha már kád itt megemlítem, hogy ehhez jelenethez kapcsolódik a darab tegnapi számomra gyenge láncszeme Maryan szolgálója, Lulu ugyanis más volt, mint tavaly akkor Palla Szabina volt, most Miklós Eponin játszotta ezt a szerepet, és teljesen más volt, Szabina játszott és vicces volt az akcentusa amit végig vitt a darab alatt, ezzel szemben Eponin prózája cseppet sem tetszett, sokkal nyersebb volt, és nem állt össze egy egésszé. Nem szeretek negatív dolgokról írni, sőt megszoktak ragadni a dolgok pozitív oldalát, de itt nem érzem a másik oldalt, sajnálom.Jelenet kapcsán volt egy érdekes dolog, még pedig egy úgy volt, és ez a RAM-os videóból is látszódik, hogy amikor Robin kiszáll a kádból akkor habdarabok vannak a ruháján, viszont ebből tegnap semmi sem látszódott, legalábbis én nem láttam, ez meglepő is volt számomra.De Zsakinál tartottam aki számomra ezen estén lett egyenlő Lady Marian-al, ha mondjuk pusztán megjelenést nézzük akkor tavaly is így éreztem, és akkor is szépen szólt, viszont most sokkal több momentum maradt meg vele kapcsolatban, és nem csak az oka, hogy most már alapjáraton arra figyeltem, hogy mit csinál a színpadon, hanem legfőképpen az, hogy igen komoly pluszok kerültek bele az előadásába.
Amit leginkább kiemelnék az a szólója, ami egy igen keserédes dal, hisz dallam és szöveg más-más érzést tükröz.
Dallam az ami édessé teszi a dalt, a szöveg viszont igen keserűvé. Lady Marian drámája az ember szeme előtt történik, és az ahogy történt az a hitelesség csúcsa, sőt soha nem éreztem még ennyire élethűnek az előadását, pedig ezt láttam élőben is, illetve másik két előadásról láttam felvételt erről a dalról.
Hasonló érzések fogtak el, mint elöző hónapban amikor Octavia dalát hallottam tőle, pontosabban mondva pont az a dal jött fel bennem ezután a dal után, ugyanis az volt csúcs amit eddig láttam Zsakitól, de most már a tegnapi "Hány élet veszne el". És persze sorolhatnám a jelzőket, de ahelyett csak annyit mondok, hogy ez az a drámaiság az a dolog, amit nagyot lehet szeretni, hisz el lehet énekelni egy dalt anélkül, hogy átadná az illető dal üzenetét, de a csúcs az amit tegnap halhatott a publikum, mert ebben dalban teljesen tetten érhető volt Marian tragédiája.
Bravissimo Zsanett!
Illetve van egy komoly apróság amit megemlítenék William halálánál, most másképp viselkedett Zsaki,
megcsillantotta ugyanis Lady Marian egyik nagy előnyét a gondoskodást, ezt bizonyos apró mozdulatokból lehetett érzékelni. 
De nem csak az apróság voltak nagy jelenetőségűek, hanem az ahogy Zsaki megszólaltatta a dalokat, eszméletlenül gyönyörű hangon, amiben minden benne volt, ezt bárcsak szavakba lehetne önteni, de nem lehet.
William halála egyik darab legdrámaibb pillanata, hanem a legdrámaibb pillanata, hisz amikor egy ártatlan nőt szurat le Bíró, az is ezen pillanatok közé tartozik, és az az a pillanat ahol legjobban érződik amit mondtam korábbam, hogy a Bíró a megtestestült Gonosz.
De magáról dalról roppant meginditó, tavaly szeptemberben írtam ezt egy fórumba.
"Ha meghallom Tomitól William dalát/halálat, összeszorul a gyomrom, és egyszerűen ledöbbenek, hogy ez tényleg megtörtént, teljesen elhiszik mindent Tominak." 
Ezeket szavakat most sem tudnám igazán mivel kiegészíteni, az előadás vége elképesztő, darab során vannak elképesztő dolgok dolgok, ezek dal formájában természetesen, de a vége az ami megadja az egésznek a sava-borsát, amely teljesen ledöbbenti az embert, az előtt csak egyik ámulatból esik a másikba, de ahogy közeledik darab vége, azáltal lesz egyre komolyabb dolog.
Maga az előadás olyan, mint egy művészi montázs, amin minden szerepel, ahogy darabban is.
Vannak részek, amik szórakoztatják az embert, amikor sírve könnyezik a nevetéstől, máskor meg legszívesebben felállná és csápolna, mert úgy érzi magát, mint ha egy rock koncerten lenne, és ott vannak drámai pillanatok egyaránt, és szép pillanatok.
Ilyen szép pillanat az Itt a hazánk. Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni, hogy nagyon nem mindegy, hogy egy felvonáás hogy zárul, hisz emberek vagyunk sok esetben az marad meg legjobban amit utoljára láttunk, és nagyban növelheti egy jó lezárás az átélt élményt, még akkor is ha azt megelöző részek nem voltak jók, persze itt erről szó sincsen. Sőt azt kell mondjam, hogy bár voltak olyan dalok amikkel nem igazán szimpatizáltam ebből a darabból, ezek a dalok is meggyőztek tegnap.
Itt a hazánk eredetileg egy tradicionális kelta népdal, itt meghallgatható angolul:
http://www.youtube.com/watch?v=0uKZc3kgm3c
Ezt a szólót már a darab elején megjelenő Szomor Lilla énekli, illetve Tomi is betársul a dalba.
Ezzel kapcsolatban viszont most nem jó élményben volt részem, ugyanis az előadás alatt többször is volt gond hangosítással ebben a dalban is volt gond vele, Tomit alig lehetett hallani dal közben, illetve a 2. felvonás kezdeténél a Még pár percnél is volt egy kimaradás amikor Áron elkezdi a dalt, ez fel is tűnt az embereknek volt is megjegyzés az eset kapcsán közeli környzetemben, bár hogy ki mondta azt nem tudom, nem is figyeltem rá, meg amúgy sem lényeges, mivel egyedül mentem el meg nézni a darbaot.
De a probléma ellenére ez egy gyönyörű dal, gyönyörű zenével és gyönyörű kelta körtánccal, ez a körtánc új élmény volt számomra, illetve lehet csak annak hatott a szabadtéri előadásról nem rémlik nekem ez ugyanis, de ez nagyon meggyőzött, kelta dallamvilág nagyon vonzó számomra és táncaik is nagyon jók, ezért is volt ennyire fantasztikus ez a jelenet.
Tomi kapcsán még annyi megjegyezni valóm van, hogy figyeltem az előadás alatt többször is, hogy táncok hogy mennek neki , nem fedeztem fel komoly problémát, a dolog ezen részt is jól oldotta meg.
Little John /Hajdú Steve/ az a karakter aki erendően szimpatikus számomra, ennek pedig a filmélmények az okai, azok meghatározóak voltak számomra ugyanis.
John belépője nagyon jóra sikeredett. Ez tipikusan az rész, amikor az ember sírva könnyezik.
Ez annyira jó jelenet volt, hogy ez a két mondat megmaradt bennem.
"Édes drága jó istenem hát nincs is szebb, mint az önzetlen, igaz férfi szerelem. Isten hozta önöket hölgyeim!" 
Csavargó blues vagy más néven a "Kopott a csizmám" is elnyerte most a tetszésemet ami ugyebár Steve szólója, elképesztő amit nyújt ebben a dalban, de nem csak ő hanem mindenki aki színpadon van, és ebben jelenetben nagyon sokan vannak a színpadon. Meg van a maga hangulata, a feeling-je ennek a dalnak, amihez mindenki hozzátesz. A dal egy szál hegedűvel kezdődik, majd pár sor után a zenekar is beszáll, de Robin és William sem maradhat ki a buliból Tomi egy fabotot használt gitár gyanánt ami azt illeti, az ember itt érzékeli igazán azt, hogy na most fel kell kelnie a székból, hogy kitombolhassa magát.
Steve kapcsán még az előadás végét említeném, amikor mesél Robin és Marian babájának, ami improvizáció lehetett mivel az előző előadásról más szöveg rémlik nekem, de mindenesetre nagyon ütött, ezt már nem tudom visszaidézni sajnos, de valami olyasmit mondott, hogy mi van akkor ha egy csodálatos, gyönyörű nő autót nyit neked? akkor eltévesztetted a házszámot. Na ezen viszont sírva könnyeztem, hatalmas volt ez is meg ahogy bíróról beszélt. Steve mindenképpen egy üde színfoltja a darabnak, az ilyen alakítások nélkül kevesebb lenne egy darab.                                  
De nem ő az egyetlen önjelölt Humor Harold a darabban /kizárólag a szó jó értelmében véve/,
 a másik nagy kedvencem Tuck barát /Gesztesi Károly/ is hozta a formáját. Na ő az a karakter aki már filmekben is humorforrásként szolgált, itt is az első mondától az, ahogy beszél istennel majd az azt követő rész sem éppen semmi, amikor Robin Hood és többiek előtünnek, hogy megszerezzék a bort, de ez nem egyszerű, Robin kap is egyet Tuck baráttól egy kacsával sóz rá egy nagyot, méghozzá pecsenyekacsával, de ahogy beszél erről a szárnyasról, na akkor sem marad szárazon az ember szeme, ezek az apró momentumok nagyban hozzájárulnak az élményhez.
De ami legjobban vitte a prímet az az esküvő, na az improvizáció csúcsa, amit előadott ott Tuck azt vétek lett volna kihagyni. Megjegyezte, hogy Gisborne-nak egy hajbeültetésre lenne szüksége, illetve Bírótól megkérdezi, hogy be van e rekedve, de az még hagyján, utána azt mondja neki, hogy hangosabban kéne beszélnie, mert nem hallja, erre Bíró azt válaszolja neki, hogy tudna hangosabban beszélni, ha elszállt a hangja, erre Tuck annyit mondott, hogy szóljon rá hangjára: "Hangom gyere vissza". Na ez volt a csúcs, itt is sírva könnyeztem már.        
De még ezelőtt van a bordal, amely "Kopott a csizmám"-hoz hasonlóan átütő, és szintén meggyőzőtt.
Ezt előzi meg az említett Tuck belépő, amúgy dal maga roppant vicces, legalábbis az eleje, ahogy rászól a többiekre, egyik pillanatban még csítitja őket, a másikban viszont már arra biztatítja, hogy hangosabban énekeljenek. De ez a dallam amit kicsattanó öröm jellemez elég csak megnézni szereplők arcát, más mint a "Csavargó Blues", hisz ott kiéli magát az ember, itt sokkal inkább átadja magát a gyönyörnek.
Ide tartozik még, hogy tavaly nem volt ráadás amikor voltam, most viszont ez a Bordal volt, és teljes mértékben ínyemre volt ez a plusz.
"Itt a hazánk" dallama ének nélkül a második felvonásban többször visszatér Még pár perc után, illetve azután hogy William egy maga kiállt a király ellen küldött bérgyilkosok ellen. Ugyebár ezt korábban kifejtettem de ez a dal hazaszeretetről és darab fontos részein visszatér, bár az utóbbi jelenet fontosabb ugyebár, amikor a királyt megmenti William, és közben halálos sebet szerez. Ez számomra egy új felfedezés volt, bár lehet korábban is meg voltak ezek a reprízek, de nem ragadtak meg bennem, most teljes mértékben igen.
Végezetül maradt a címszereplő Robin Hood /Kovács Áron/. Áron sokat fejlődött tavaly óta, és ezt nem csak a Félsz miatt mondom, de aligha van olyan szakma ahol ne számítana a megszerzett tapasztalat.
Ő pont az az ember aki megérdemeli, hogy fejet hajtson előtte az ember, hisz amatőrként kezdte, kívülállóként, még is komoly dolgokat rakott le asztalra mindezek ellenére, és ezt értékelni kell.
És sajnos sokan nem teszik ezt. Lehúzni divat bárkit, és ha valaki még sem húzza le az adott ileltőt, dolgot, akkor ferde szemmel néznek rá. Rám mondjuk nézhetnek akárhogyan a véleményem nem változik :)
Ha csak Félsz-et nézzük akkor is rászolgálna a dicséretre, de ő ennél sokkal többet tesz, hisz nem sok olyan jelenet van amin ő nincs jelen, ez pedig kegyetlenül nagy meló, de ő ezt sikerült teljesíti.
Meg jó jeleneti vannak nagyon, bár rossz jelenet nincs is darabban. Áronnak olyan jeleneti vannak, mint a Cirkusz, Játék volt, Nászéjszaka csak hogy párat soroljak.És a két utóbbi kapcsán megjegyezném, hogy két szerelmes, Robin és Marian ma is kitettek magukért, kettejük között komoly volt az összhang, Játék volt, pedig még mindig elképesztő duettm rám már elsőre is nagy hatással volt ez a hatás azóta is tart gyönyörű tényleg, bár tavalyi előadás kapcsán jobban bennem maradt ez a dal, ebbe az is belejátszhat, hogy akkor hallottam először, és az első élmény meghatározó, szenvedély szinte tapintható különösen szépek voltak az apró, ám de annál intimebb jelenetek.Illetve zárójelenet ami nagyon fontos, a "Dombtetőn"...  Ez  egy rövid, de annál elképesztőbb dal, ami Willamről szól magától érthetően. Korábban említettem, hogy Steve mesél a Marian és Robin babájának, ez a baba William nevet viseli nem véletlen, hisz őt nem elfelejteni, komoly veszteség Robin számára.
Egy szereplő maradt a Oroszlánszívű Richárd király. Az ő szerepében változás állt be, még tavaly Vikidál játszotta a szerepet, idén már Vári János játszotta ezt a szerepet egész jól, mondjuk ez pár mondatos prózai szerep csak, de nem mellékes, az a pár mondat önmagáért beszél.
A dalban legjobban ez tetszik: "És volt egy srác, akin a halál sem győz.", ezzel is Williamra utal Robin.
Az említett intermezzo után van felvonás zárása, ahol nincs annyi ember színpadon, mint az első felvonás végén.De mondanom sem kell, hogy kitünő keresztmetszete ez is felvonásnak, és nagyon jó lezárása.
Látványt ma sem aprózták el. A csúcs természetesen a Tűz van, babám!" volt, na az elképesztő volt, színpad szélén két darab tűzcsináló szerkezet, amiből időnként lángok csaptak elő, számomra elég kellemetlen volt, mert csípte nagyon az arcomat, így jelenetsorán többször semmit sem láttam. de túlestem ezen is. Viszont az mindenképpen megmaradt, hogy ebben dalban Forgács Péter már igen jól énekelt, Még pár percnél is hallható volt a változás, itt is, de én ezt nevezném meg a csúcspontnak tőle.
Mindenképpen érdekes élmény volt ez is. Hangosításról már írtam, sajnos azzal többször volt gond.

Fénytechnikával ellenetétben aligha volt probléma, az ember bámult és bámult, ez is fontos része annak amúgy, hogy Csavargó Blues alatt az ember egy koncerten érezhette magát. 
Bár meg kell valljam, hogy azért ezeknek jeleneteknek mármint "Kopott a csizmám", Bordal-nak is volt egy kizökkentő hatása, de ez nem nevezhető tartósnak /már csak azért sem mert közönséget nem láttam igazán tapsolni illetve volt hogy előttem páran tapsoltak dal közben, de nem volt általános, mögöttem sem lehetett nagy taps áradat, vagy legalábbis fülem nem érzékelte/ így nem volt ezzel a gond, de ahogy korábban mondtam már a dalokkal nincs probléma, csak bizonyos esetekben a kevesebb néha több. Nekem legalábbis ilyen érzésem volt ezekkel kapcsolatban.
Még egy érdekes dolog, láttam gyerekeket most is az előadáson, közvetlen előttem is ültek,
ez azért meglepő kissé, hisz ez nem igazán gyerekeknek való történet véleményem szerint.
Hogy miért? Vannak benne igen durva dolgok, amiket fentebb ecseteltem már, ezek olyanok amik nem kellene látnia egy gyereknek véleményem szerint, hisz bár maga történet erendően egy mese is lehetne, ez alapvetően inkább felnőtteknek szóló történet, de ha más nem én kamasz kor előtt nem ajánlom a megtekintését.
De visszatérve a látványra amit még ki kell emelnem az nem más, mint a harcok, ezek szabadtéren is meg voltak már, de teljesen más volt tegnap látni, kisebb színpad miatt nagyon kiütközött, hogy miféle munka van emögött, erről szó is esett egy interjúban. Kaszkadőr jelenetek is megmaradtak ugyebár. Amúgy pont ezek miatt olyan érzésem volt, mintha filmet néznék, mivel a filmekben van ennyire aprólékosan kidolgozva az ilyen jelenetek, ez a gondolat már korábban is felvetődött bennem, de mostani előadás az ami előhozta belőlem ezt az érzést, de még is ez egy darab, amiből szó szerint semmi sem hiányzott, és bár tökéletes darab nem nagyon létezik, de ez darab közel áll a tökéleteshez, mert nem csak felvonultatja ezen dolgokat, hanem jól is adagolja őket.
Ezért az ember joggal érezheti azt, hogy egy filmet lát egy darabom belül.
Film kapcsán azt kell mondjam, hogy némely vicces jelenetsor és a harcok amik egy igazi Robin Hood kalandfilmre emlékeztetik az embert, viszont ha zenei oldalt nézzük, az embernek Disney rajzfilmek juthatnak eszébe, ahol a próza dominál, de időnként zenei betétek vannak, és nem is akármilyen dalokról van szó, ugyebár nagyon sok ilyen rajzfilm nyert Oscar, Golden Globe ill. Grammy díjat is, és az emberben nem is merül fel kérdés, hogy miért. Mondjuk annyi különbség, hogy egy rajzfilm szűkre szabva, egész pontosan  a műsoridő stáblisták nélkül olyan 70 perc, ezért ritka az amikor egy hosszabb dal van rajzfilmekben. Ezzel szemben ez darab olyan 2 órás, több, mint 1 órás az első felvonás, a második felvonás pedig olyan 50 perc körüli.
Ez azért mutatja, hogy darab nem olyan hosszú, hisz sok előadás ha 2 felvonást nézzünk akár még 2,5 órát is elérheti, bár nem is rövid hisz a Jézus Krisztus Szupersztár, és a József igen rövid darabok, különösen az utóbbi, ha nem nézzünk a ráadást, de a Szupersztár is messze van 2 órától.
Bár ezekben darabokban nincs annyi történetés ráadásul próza is hiányzik belőlük.
De a lényeg az, hogy amit én a darab gyenge pontjának tartok, az a dalok száma, hisz tényleg igen komoly, és nagyon nagyot szóló dalok vannak az előadásban, de ettől független úgy érzem, hogy több dalra volna szükség, persze nem drasztikus növelésben gondolkozok, szerintem még 2 dal is sokat segíteni a darabon.
Tapsrendnél komoly ováció volt, de a legnagyobbat Tomi kapta mind közül. Én is megtapsoltam őt rendesen, de a többieket is, hisz kivette mindenki a maga részét az előadásból.
Össszeségében azt kell mondjam, hogy nem véletlen hogy ez a darab kedvenceim közé tartozik, mivel nem tudok olyan dolgot mondani, ami hiányozna belőle, minden benne van ami szem-szájnak ingere. Komoly, gyönyörű, ill. szórakoztató dalok, könnyfakasztó pillanatok, rengeteg olyan pillanat ami leterheli az ember rekeszizmát, oly annyira, hogy eközben sem marad szárazon a szeme, látvány magas fokon, valódi érzelmek /hazaszeretet, szerelem, fájdalom/ teljesen hiteles tálalásban, "film" ill. "koncert" érzés, és még improvizáció magas fokon. Ha egy szóval kéne jelemeznem, ez maga az ÉLMÉNY.
Végezetül szeretném megköszönni a művészeknek az élmény! Köszönöm Zsaki! Köszönöm Tomi!
Köszönöm Áron! Köszönöm Csaba! Köszönöm Forgács Péter! Köszönöm mindenkinek, aki részt vett ebben nagyszerű produkcióban, táncosoknak különösen!

Akit még ez sem győzött meg, hogy látnia kell a darabot, az nézze meg ezt a videót:
http://www.youtube.com/watch?v=ZXPdamSawYA
Képek a RAM-os előadásból:                                                                                                        
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.283919331676139.60322.131684923566248&type=1

Valentin napi Musical+ 2012

Vasárnap délután a Valentin+ rendezvényen jártam, amely szám szerint a 35. Musical+, ez a második pluszom, az első 32. volt még tavaly ősszel, amiről beszéltem már. A helyszín változatlan volt most is, vagyis az ex Pataky, jelenleg
Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ. És természetesen teltházas volt a rendezvény.
Az első pluszom vegyes élményeket hagyott bennem, ahogy arról beszámoltam, ez viszont merőben más volt.
Ugyanis fantasztikus délutánban volt részem, illetve lehetett része annak aki eljött. De még mielőtt erre kitérnék még néhány szóban pár apróságra.
Először is ahogy az lenni szokott a műsor nem kezdődött el időben, csak olyan negyed 3-kor kb.
Az első dal alatt a függöny nem nyílt szét teljesen így a teljes díszletet akkor még nem láttam, csak egy részét, de ahogy véget ért a dal a függöny is szét nyílt. És egy merőben kellemes látvány tárult az ember szeme elé.
Természetesen voltak szívek, ezek magasabban voltak elhelyezve, a földön pedig nyíló virágok voltak, illetve a legszembeötlő tárgy az nem volt más mint két egymással szemben levő hattyú, amely szerintem a díszlet legszebb része volt mindenképpen. Ez a három dolog tökéletesen kifejezte, hogy miről fog szólni ez a délután, mi is az Valentin nap.
Ami ezután jött az nem más mint a konferálás, amely az ilyen események legviccesebb része.
Sánta Laci volt aki konferált egyedül. És mielőtt a dalok felsorolása sorra került volna. Az előtt még elmesélte ezen nevezetes nap eredetét, amin szakadt az ember a nevetéstől, és nem azért mert a sztori annyira vicces volt, hanem azért egy pár mondatos történetbe belegabalyodott Laci. Oly annyira, hogy már a Detti és Géza is belépett színpadra hátha segítségre szorul. A legviccesebb a történetben az volt, hogy a kivégzés szó megszámlálhatatlan mennyiségben került be a sztoriba. De ha nagy nehézségek árán, de tovább folytatódott a show. De természetesen dalok felsorolása sem olyan volt, mint egy versmondó versenyen.
Teljesen ismeretlen előadók teljesen ismeretlen dalokat adnak elő, ez a szólam még többször előkerült a délután. De persze nevek mellé csatolásával együtt.
Ez az első konf volt a csúcs, a többi már nem sikerült ilyen hosszúra, de végülis ez volt bevezető meg kellett adni a módját.
Most előadókként fogom górcső alá venni a délután történeseit.
A du.: a fellépői: Mahó Andrea, Vágó Bernadett, Andrádi Zsanett, Egyházi Géza, Serbán Attila, Sánta Laci
Kezdeném azzal, aki elkezdte a délután még Serbán Attilával /Serbi/. Még hozzá nem is akárhogyan, ez a kezdés minden képzeletet felül múló volt, legalábbis számomra mindenképpen, de ahogy olvastam sokaknak elnyerte a tetszését. Ugyanis egy igazi kuriózummal indult a dal még pedig Notre Dame de Paris francia musicalből Phoebus szólójával, de nem francia, hanem angol nyelvű előadásban, a szám eredeti címe: Déchire, a szám angol címe: Torn Apart, illetve már magyar nyelvű változata is készült Két örvény címmel.
A magyar cím igen kifejező, ugyanis a dal arról szól, hogy Phoebus két nő között őrlődik, még pedig Esmeralda és Fleur-de-lys között. Még annyit, hogy én nagyon szeretem a francia musicaleket, Notre Dame meg azok közül az egyik kedvencem, így nagyon örültem amikor felcsendültek az ismerős dallamok. A dal előadása meg elsöprő volt, olyan mint ha 10 kiló C4 ledobtak volna a nézőtérre. Serbi hangja gyönyörűen szólt, és az átélés amivel előadta a dalt az elképesztő volt, különösen a dal vége, ott ha az ember figyelte az arckifejezéseit azok önmagukért beszéltek, de tényleg. Mint látható Serbi most is kitett magáért hisz valami újdonsággal, egy igazi ritkasággal állt elő, hisz ez a dal bár van magyar nyelvű változata is, nem egy megszokott vendég az ilyen fellépéseken, hisz a Belle-t, vagy a Katedrális-t szokták a darabból énekelni.
Hisz ezek dalok nagyon népszerűek, ráadásul már két különböző magyar szöveg is van ezekhez a dalokhoz.
De Serbi repertoárja még tartogatott a hallgatóság számára igazi ritkaságot, erről egy kicsit később írok.
A következő dal a báli dal a Bűbáj című Disney alkotásból, amely egy igazi remekmű, amiben igen jó és szép dalok is vannak, de ez nem meglepő hisz a zenekért felelős egyik személy Alan Menken sok Disney film zenéjét szerezte már, és több Oscart ill. Grammyt is nyert, a szövegíró pedig az Stephen Schwarz aki jelenleg is listavezető Wicked /amelynek főszereplője, az épp ezért kapott Tony-díjas Idina Menzel is szerepel a filmben/ zenéjét szerezte és szövegét írta, illetve több Disney rajzfilm szövegét írta, és az Egyiptom hercege zenéjét és és szövegét is ő szerezte. Ez a két ember garancia a sikerre, és ez a sikeres meg is van, ugyanis ez a báli dal, ami eredeti címen So Close egy nagyszerű dal, a filmben elhangzó dalok között a legjobb.
A film maga pedig olyan ami belopja magát az ember szívébe, nagyon jó osztályzatokat kapott, még legkritikusabb oldalakon is, így ha valaki nem látta volna mindenképpen ajánlom, hisz a történet sem mindennapi. Tündérmesék világából a valós világba pottyan egy lány, amely merőben más mint amit megszokott, dal sok nincs ebben a műben, viszont minden megtalálható benne, a humortól a felnőtté váláson át.
Ezt a dalt már volt szerencsém élőben meghallgatni, még hozzá november 25-én egy fellépésen, akkor láttam először Serbit fellépésen korábban csak a Madách Színházban, nagyszerű este volt, nagyszerű dalokkal, és többek között ez is köztük volt.
Még annyit, hogy a filmben ezt a dalt Szolnoki Péter énekli igen jól, bár már az első alkalommal is letaglózott a dal szigorúan pozitív értelemben véve, ez most se volt másképp, sőt most még talán jobb is volt, mint első alkalommal. A Torn Aparthoz hasonlóan ez is egy komolyabb hangvételű dal, hisz a két főszereplő bár közel áll egymáshoz, hisz éppen táncolnak, de még is távol vannak, hogy miért abba nem mennék bele a filmből kiderül. Vagyis ehhez a dalhoz újfent kell az, hogy igazán átélje az ember szituációt. De komolyság mellett keserédes is, hisz van benne egy igen szép jelenet amikor a két szereplőn van abszolút hangsúly, és az ő táncuk látható, ez a jelenet ezen eseményen is látható volt, illetve a korábbi fellépéseken is, hisz Serbinek szokása felkérni egy lányt ilyenkor, most Vágó Detti volt a szerencsés akit megtáncoltatott, aki érdekes módon mezítláb táncolt. Még annyit, hogy nem véletlen, hogy ez a dal kiemelkedik a film dalai közül, hisz roppant elég szagú az egész, hisz ez bárkivel megeshet, így sokan érezhetik úgy hogy ez dal rólam is szól.
A következő dal amiről beszélnék szintén egy olyan dal ami novemberi fellépésen már elhangzott, illetve a tavaly musicalpluszon igaz ott Egyházi Gézától és magyar nyelven. Ez a dal a Love Never Dies-ból van, az Operaház fantomjának folytatásából, a Fantom szólója: Til I Hear You Sing címre,
magyar címe: Míg hangod újra fel nem cseng. Még mindig egy komoly hangvételű dalról van szó.
De ez megint másról szól, mint az előző hisz mindkét cím igen találó. Ez a dal a várakozásról, a vágyakozásról szól, és természetesen Christine-ről, Erik szerelméről.
Ez a szám más, mint a nagy előd musical dalai, de teljesen méltó azokhoz. Roppant lágy dalról van szó, ami ugyebár a témából is következik egyenesen, de ez is olyan dal ami felülmúlja az ember képzeletét.
Egyszerűen hihetetlen élmény meghallgatni azt a dalt, de ehhez az előadónak is partnernek kell lenni és Serbi természetesen az volt. Olyan lágy volt ebben a dalban aminek lennie kell, vége a dalnak meg egy igazi kitörés, ahol az ember teljes mértékben érzi színpadon levő karakter vágyait. Nem tudok ehhez mit hozni tenni csak annyit, hogy döbbenetes, hogy Serbi mire képes, ez novemberi estén is kiderült a Jekyll medley-vel, ami egy külön kategória, hisz baromi hosszú, és mindkét karakter szóhoz jut benne.
De különböző arculatoknak nem itt volt a vége részéről.
A következő produkció igen magas színvonalú volt, 2. rész nyitó dala, még pedig a Queen-től Barcelona magyar szöveggel. Ez a dal 1992-es barcelonai olimpia hivatalos dala is volt, de nem erre készült, ugyanis 1987-ben csendült fel először.
Természetesen ahogy akkor most is egy duettről beszélünk. De mielőtt ebbe belemennék fontos megemlítenem, hogy az első olyan dal az eddigiek közül amit Serbi színpadon is előad,  még pedig az Egy bohém rapszódiája című emlékkoncertben, igaz ott a partnere Szóka Júlia, most viszont Mahó Andi, és ezt mindenképpen délután egyik fénypontjának tekinthető,hisz más duettjük nem volt. Két gyönyörű, nagyszerű, elképesztő hang találkozásának lehet a publikum fültanúja.
És szemmel láthatóan Attila és Andi is nagy élvezte ezt a dalt, ezt mosolyukból lehetett látni különösen Andinál. Ez a dal viszont már megint más oldalát mutatja meg a szerelemnek, nem mást, mint a beteljesülést.
Ahogy a refrén szól: "Ez volt az első együttlét". Roppant szép a magyar szövege a dalnak,  de persze az a legfontosabb, hogy akik előadják, hogyan képviselik magát ezt a nagyszerű dalt. Ha osztályoznom kéne ez csillagos ötös volna, hisz ez produkció tényleg olyan, volt mint egy álom, olyan amikor az ember hagyja hogy elsodorja az ár, mert olyan finom szellő fúj, de tényleg, két gyönyörű hang tökéletes harmóniában volt egymással.
A következő dal amiről beszélnék kapcsolódik az előzőhöz. A dal előtt volt is egy bevezető, amiben szerepelt az, hogy  ez dalt Serbi a szervező /Mary/ kérésére adta elő, egy igazi ritkaságról van szó, amit Attila is évekkel ezelőtt énekelt utoljára. Ez a dal nem igazán kapcsolódik ehhez a naphoz, hisz a Valentin nap magáról szerelem magasztalásáról szól ez pedig pont ellentétes ezzel. Ez is egy Queen dal Too much love will kill you /Túl sok szeretet/szerelem meg fog ölni/, érdekesség hogy ehhez a dalhoz is készült magyar szöveg Földes Tamás jóvoltából, amit az emberek az Adagio együttestől ismerhetnek A szerelem megöl majd címen.
Ez a dal számomra teljesen új volt, vagy legalábbis újnak hatott, mivel emlékezetemben nem szerepel ez a dal, de mindenképpen kellemes volt, roppant kemény dal ez és tényleg kiütközik, hogy mennyiben más mint a többi, de nem baj ez, hisz az éremnek a legtöbb esetben két oldala van, még ha az ember próbálja is előkerülni a borús oldalt, az sajnos sokakat utol ér. Az előadás itt is kitünő volt, mindig meglepődök, hogy mikre is képes Serbi és ez most sincs másképp hisz már lassan alakul egy körív amiben a szerelem különböző szeletei vannak, de ennek még nincs vége. Hisz eddig leginkább az ürömről írtam, de most a boldogabb rész következik.
Azért egy szelet már volt ebből a részben a Barcelona ugyebár, és ezek a dalok szintén duettek még pedig Vágó Dettivel. Két olyan dalról van szó, ami a nagyközönség számára már jól megszokott.
Az első ilyen dal az Új élmény az Alladinból, a második pedig az Értem születtél a Rudolf című musicalből.
Dalokra nem térnék hisz ezek tényleg nagy ismertek és a szerelmi lényegi részéről a boldogságról szólnak.
Értem szüllettél egyik személyes nagy kedvencem, élőben még nem hallottam, így ez különleges élmény volt főképp, hogy két kedvencem szájából hallhattam. Sőt ez ott volt kéréseim között, igaz egy kicsit más felállásban, de ez így még jobban sült el. Hisz Dettinek eszméletlenül gyönyörű hangja van, bár nem ezek duettek legjobb produkció erről a délutánról számomra, de ezek is nagyon fontosak.
Most egy kicsit kitérnék egy fontos dologra. Ez a délután hatalmas élmény volt számomra, olyan dalok voltak, olyan előadoktól, hogy hozta azt a színvonalat amit elvártam, sőt talán felül is múlta azt.
De fontos megemlítenem, hogy én fontosnak tartom, hogy az ember minél több ritkaság számba menő dolgot halljon, vagyis olyat ami eltér a többi alkalomtól. Disney-nek vannak olyan szintén szép dalai, amik ugyanígy illenek ehhez a témához, csak nem kerülnek be a repertoárokba, vagy ha még is akor ritkán.
Igazából most két dalt tudnék megnevezni Herkulesből az Ez nem lehet szerelem című Megara szólót, illetve az Aranyhajban is van gyönyörű szerelmi duett. De ez persze nem von le semmit a műsor értékéből,de az én agyam általában járni szokott, hogy mi az amitől az elképesztően jó, még jobb lehet:
Dalok kapcsán van egy érdekes történetem, de hogy melyik dalhoz kapcsolódik a kettő, azt már meg nem mondom. A sztori úgy kezdődik, hogy az egyik szám alatt Detti és Attila túl közel kerülnek egymáshoz, mondhatni kebelbarátok lettek, ráadásul Serbi ebben pozicióban lefele nézett és tetszett neki a látvány, ez látszódott az arcán.De a sztori itt még nem ért a véget, a végén amikor vissza lettek tapsolva akkor Serbi megállt egy pár pillanat erejéig még a színpadon és jelezte az újjával, hogy nagyon király, vagyis lájkolta a látványt. Ez volt a délután egyik legjobb jelenete természetesen a nevetés nem maradt el.Következő fellépő akiről beszélek az est talán legfényesebb csillaga Mahó Andi.
Akit tavaly volt szerencsém az Operaház fantomjából látni, ami teljesen ki is ütött, hisz úgy énekelt Andi, mint egy igazi angyal, ami döbbenetes élmény volt, hisz hasonlóban volt már részem, de ennyire letaglozó élményben még nem. És ahogy az nap este teljesen elvarázsolt Andi, ez nem volt másképp ezen a délutánon sem.
És ahogy Serbi repertoárja sem volt semmi Andié sem.
Kezdésnek itt van a Miénk az éj a West Side Story-ból Egyházi Gézával, ez a musical ugyebár egy modern Rómeó és Júlia történet és ez jelenet az erkély jelenetnek felel meg.
Ez a dal merőben érdekes volt, ugyanis a dal kezdetét át írták személyre szabottan így belekerült "Mahócska" és Géza" is, ráadásul nem is színpadon kezdtek ha nem terem két szélőben az ülőhelyek mellett, majd utána mentek fel színpadra. Először néztém is hogy hol lehetnek, első reakcióm az volt, hogy biztos nem jöttek még elő a színpad mögül, de aztán láttam, hogy Andi ott áll pár méterre tőlem.
Színpadon sem egyszerű műsorszámot adtak elő, ugyanis befogták a szerelem hattyúkat, és azokon ülve énekeltek, a délután egyik legszebb jelenete volt ez.

Andi amúgy igazi naíva játszotta is Maria szerepét Kaposváron pár éve.
De ahogy Serbinek Gézának is nagyon szép hangja van, amit az éjszaka során bizonyított pl. további Andis duettekben.
Ezek közül a legfontosabb egy Andrea Bocelli dal, még hozzá Vivo per lei magyar szöveggel. Vagyis egy újabb igazi kuriózumot hallhatott az ember. Nekem személyes nagy kedvencem Andrea Bocelli, szeretem a dalait, és vannak azon belül is kedvenceim ez a dal oda tartozik, hisz ez egy nagyszerű dal.
Még hozzá egy szerelmi vallomás. Ez egy igazi öröm ének két nagyszerű előadótól, hamár Barcelona-nal azt mondtam, hogy tökéletes volt a harmónia akkor ez itt is igaz. És elképesztő, hogy Andi milyen magas hangokat tud kiénekelni, ez már Fantom előadáson is tapasztaltam, de itt ugyanúgy.
Ahogy Serbi Andi is énekelt egy film zenét, még hozzá nem is akármilyet. Egy több, mint 50 éves klasszikus filmből az Álom luxuskivitelből énekelte a Moonriver-t, ha egyéni fénypontot kellene megnézni Andi kapcsán mindenképpen ez volna az, bár ez nem nehéz tekintve, hogy más szóló dal nem rémlik tőle a délutánról.
A következő duett szintén Gézával egy olyan dal amit Miénk az éjhez hasonlóan színpadon is előadott már, ez pedig egy csodaszép duett az Aidaból a Fent pár csillag rosszul állt.
Ez annyira szép, hogy ebből idéznem kell.

Pár perc az élet, ez egy kegyetlen világ
Egy ölelés, egy nevetés, egy pillanat s elszáll
És vár egy másik élet hosszú hűvös éjszakán
Nincs ölelés, nincs nevetés, de a szív dobog tovább
És eljön majd a nap, mikor nem gondolsz rám.

Ha nem leszel, én sem vagyok, oly egyszerű ez így
Egyből újra két út egy percig összeér
Gyertyát gyújt ott fenn az ég mi túl gyorsan leég
Csillagunk az éjjbe fullt az égnek tengerén
Fénye meghalt már, tovább csak bennünk él.

Nem véletlen idéztem, úgy gondolom, hogy ez a szöveg mai emberhez is ugyanúgy szól emellett roppant mélyreható, így igen mélyen érintheti az embert. Már volt szerencsém ehhez a dalhoz korábban az interneten, de ez felállás sokkal inkább az ínyemre van, hisz két gyönyörű hangú ember duettjét halhatta nézőközönség, akik felhívták a figyelmem arra, hogy milyen nagyszerű dal ez.
És emiatt ez a performance szintén est egyik fénypontjai közé sorolható.
Illetve egy duett maradt még szintén Gézával ez egy operett duett. Ez a műfaj kicsit se a kedvencem.
A Lili bárónőből Tündérkirálynő légy a párom című dal. Mondjuk szövegileg egész jó, de nekem az operettekkel zeneileg van problémám, nagyon nem az én műfajom, így ebbe nem mennék is belé.
De azért kiemelném, hogy ebben a dalban is 100 fokon égtek, és rendkívül szépen énekeltek.És ha már az elmúlt sorokban annyiszor szóba került Egyházi Géza akkor jöjjön ő.
A kimaradt dalokat venném sorra. Először is Vágó Dettivel volt egy duettje, még pedig az
Elisabethből a Ha kell egy tánc. De mielőtt dalra rátárnék egy fontos dolgot mondanék. Több minden miatt különleges egy ilyen rendezvény, az egyik ok a korábban már említett kuriózumok, a másik ok, pedig felállások, hisz itt ilyen felállásban láthatja a publikum a fellépőket amilyenekben egy darab mondjuk nem, hisz pl. Géza nem egy kiköpött Halál karakter, de még is roppant kellemes volt a duettjük, bár azt teszem hozzá hogy Detti viszont színpadon játszhatta el sokszor Elisabeth szerepét ezért is érdekes felállás ez. Bár érdekes, hogy az Elisabethből ez került be a műsorba, hisz hogy is mondjam ha szerelmi duett, akkor Lehull a fátyolt nevezném meg a darabból.
Ettől függetlenül ez egy gyönyörű duett, és jó lenne ha amennyiben visszatérne az Elisabeth ez a dal is be kerülne a darabba, hisz legutóbbi felújításokor nem került, viszont a közönség szereti, ezért az egyik leggyakrabban előforduló dal a darabból.
Ez a dal még a műsor elején volt, most a végére szaladok, itt viszont már nem egy duett-et, hanem egy csodaszép szólót énekelt Géza. A Love Story betétdalát magyarul. A filmben Sárosi Katalin énekli ezt a dalt, viszont nem szokatlan, hogy férfi is énekli ezt a dalt, pár éve Kasza Tibi feldolgozta ezt a dalt, és sikeres is lett a dal, az én tetszésemet is elnyerte az ő előadásban ez a szám. De úgy hiszem, hogy az ilyen klasszisoknak egy ilyen rendezvényen mindenképpen helyük van, tavaly a Végtelen szerelmen voltam, amely egy koncert volt Madáchban erről is volt beszámolóm, annak a koncertsorozatnak a címét egy Lionel Richie dal adta az Endless Love, amiből magyar szöveg is készült és értelem szerűen az hallgat Végtelen Szerelemre.
Ez egy másik olyan klasszikus, amely szintén olyan dal, amiknek helyük van az ilyen eseményeken, ez a dal mondjuk elmaradt, de nem probléma, hisz végtére is egy repertoár véges és minden nem kerülhet bele, sokszor csak mindenből egy csippetnyi kerül a műsorba.
Még egy volt egy szóló, még pedig egy operett dal, viszont ez dal egész kellemesnek hatott, nem is volt hosszú, csak két perces, de zeneileg sem volt vele semmi problémám. Géza meg gyönyörűen énekeltem ezt a dalt, szóval egy  rossz szavam nem lehet.
Illetve két duett maradt Zsakival, ami magától értedődö, hisz ők ketten Vámpírok Bálja főszereplői, de ebből musicalből nem volt duett ezen a délutánon, helyette viszont volt az egyik legszebb magyar musical duett az Anna Karenina-ból a Miért, illetve a Mozart!-ból a Szeret mind ki ismer duett ennek roppant humoros volt az eleje, ugyanis itt van egy rövid prózai rész, amit Géza átír egy "kicsit", ez roppant vicces volt, a publikum csak úgy fogta a hasát.
Sajnos a Vámpírok Bálját még nem láttam tekintve, hogy elég borsos a belépő, de ami késik nem múlik, viszont most láthattam ha csak két dal erejéig Zsakit és Gézát együtt, ez is megért egy misét.De hamár itt tartok, akkor következő fellépő Zsaki vagyis Andrádi Zsanett.
Ő azt hozta amit vártam tőle, hisz már láttam Robin Hoodban Marianként, és az győzött meg igazán, hogy milyen komoly talentumról is van szó személyében. Egy bájós, gyönyörű hangú fiatal nőről van szó, egy igazi kicsicsoda, akinek nem csak hogy komoly múltja, de komoly jelene is van, és jövője is lehet, amit teljes mértékben megérdemel.
Vele kapcsolatban sem volt igazi negatívum a délután, bár sajnos csak 4 dalt adott elő, 3 duett-et, és egy szólót, de nagyon jó dalokat választott, ketttőt már megemlítettem, és még maradt ugyannyi.
Először is jöjjön a szóló dal. Ez nem más mint a Sztárcsinálokból Octavia dala. Ez a darab volt az első magyar rockopera. Ez a dal egy komoly hangvételű dal, amely az árnyoldalt mutatja, egy olyan nő dala az akit elhanyagol a férje, és ezt feleség érthetően nehezen viseli. Ezt a musicalt még nem láttam, így nem ismerem a történéseit, de a valóságban Octavianak szomorú vége lesz, mivel Nero meggyilkoltatja, hogy a legújabb kedvesét elvehesse.
Viszont utána olvastam annyit találtam, hogy főszereplők közül szinte mindenki meghal, ebből azt valószínűsítem, hogy Octavia is hasonló sorsra jut a darabban.
Ez csak egy adalék, hogy mire is kell gondolni a dal kapcsán. De van egy fajta kettőség ebben a dalban, mivel ha az ember hallgatja teljesen libabőrös lesz, bár erre is van magyarázat, dal zenéje élményszáma megy.
És én abban szerencsés helyzetben vagyok, hogy már kétszer is hallhattam élőben ezt a dalt, mivel az első pluszomon is volt, ott Janza énekelte. Zsakitól persze teljesen más volt, hisz merőben más hangja van, de úgy vélem, hogy jó hallhattam mindkét produkciót pont azért mert két egymástól elütő performanceról van szó, kettőt nem szabad összemérni egymással pont ezért, de viszont arra jó, hogy az ember meglássa, hogy ezt nem csak egyféleképpen lehet, és a kettő közül mindenki megtalálhatja a neki tetszőt.
Most egy kicsit bajban vagyok, mert nehéz eldönteni, hogy ez dal, vagy következő vitte e jobban prímet.
Ez a dal egy gyönyörű szóló előadás, nagyon szépen, érzelmekkel telve énekelte Zsaki Octavia dalát.
De egy dal maradt még és ez nagyon magas színvonalú volt. A délután egyetlen női duettje Miss Saigonból a Még mindig hiszem Vágó Dettivel, ez a felállás már önmagában is garantálja, hogy egy emlékezetes produkció születik, de ami történt, minden képzeletet felülmúlt.
A dal normálisan elkezdődött egy kitűnő zenei alappal indult ráadásul, de Kim részének vége fel a zene teljesen eltűnt, a technika ördöge közbe szólt, és ebből lehetett volna komoly baj is, de nem lett.

A szándékosság kizárható, ugyanis egy kis fáziskéséssel de Zsaki reagált arra, hogy eltűnt zene, a délután egyik legaranyosabb jelenete volt, ahogy oldalra biccentette a fejét vigyorral az arcán, az ilyen apró pillanatokért már érdemes volt elmenni, persze sok nagy pillanatért még inkább.
Zene eltűnése után, ahogy mondtam nem lett baj dal ment tovább normál mederben de immáron acapella módon, és itt meg kell említenem, hogy le a kalappal a lányok előtt, különösen Zsaki előtt, mert ezt megoldani azért nem volt egyszerű feladat, bár neki azért annyi szerencséje volt, hogy már nem volt sok szövege hátra, de kevés is bőven elég, hogy az ember tévesszen, Dettin viszont nagyon látszódott, hogy ő még álmából felkeltve is elnyomja simán ezt a dalrészt, ami nem is csoda, hisz ő játssza ezt a szerepet jelenleg tavaly nyár óta, így nagyon benne van, bár ettől függetlenül ő is megemeli a kalaplengetést, hisz azért még is komoly nehézség volt ez a helyzet. Őszintén megmondva kicsit vegyes érzéseim vannak dolog kapcsán, én jobb szeretem ha van zenei alap egy dalnál, viszont ez a kényszer szülte produkció ritkaság számba megy, és cseppet sem bánnom, hogy hallottam, hisz így zene nélkül végképp kijön hogy milyen csodálatos hangja van ennek a két lánynak.
És ha már Detti ennyiszer említésre került, akkor jöjjön ő. Ő volt délután legtöbbször színpadon tagja, 10 dalban szerepelt egészen pontosan, ebből eddig 4 duett került említésre.
De a duettek után jöjjenek a szólók. Ebből szám szerint 2 volt, ezek közül az egyik Rudolf musicalből Csak szerelem, ez egy nagyszerű musical egy legnagyszerűbb dala, a korábban már említett Értem születtél az egyik legnagyobb kedvencem ebből a darabból de ezt a szólót is szeretem nagyon.
És most is szépen énekelte Detti ez a dalt, de voltak benne "érdekes" részek, bár lehet nem ez a legjobb szó rá illetve ez nem csak erre a dara volt jellemző, több esetben játszott a szóvégekkel a dalban.
De ezek csak pillanatnyi dolgok, összességében nagyon is tetszetős volt produkció.

A következő szóló már kevésbé. Ez pedig egy pop dal. És jelen esetben több problémám is.
Először is a dal maga nem tetszik, szövege, mondanivalója sem, és zeneileg sem, ez utóbbi aligha meglepő, hisz dalért rakoczai viktorka ex vip tag, bár ennél sokkal rosszabb szerzeménye is vannak, ez a dal sem lopta be magát a szívembe, a másik tényező, hogy ez a stílus nem is áll jól Dettinek, de nagyon nem. Már csak azért sem, mert az eredeti előadó Wolf Katinak nagyon más hangja van, és ebben a dalban vannak mélyebb részek, amik Dettitől erőlködésnek hallatszódott leginkább. Bár azt hozzátenném, hogy nem először adta elő a dalt, ez később le is esett, hogy youtube-on már belebotlottam egy felvétel videóra ebből a dalból.
De hogy pozitív is legyek, hisz az nagyon fontos. Inkább hallgatok kiváló előadóktól rosszabb dalokat, mint közepes vagy rosszabb előadóktól jó dalokat, és még hozzáteszem 10-ből 1 ilyen dal belefér.

És akkor már csak duettek maradtak, ebből akadt még azért, ezek duetteket Sánta Lacival énekelte Detti.

Szépség és Szörnyeteg duett volt az egyik ilyen duett. Ezt a dalt aligha kell bemutatni, hisz a rajzfilmet Oscar-díjra jelölték a legjobb film kategóriában, és ebből készült ugye musical is. Amit még nem említettem, hogy vetítés is volt a dalok alatt bár ez egy képben merült ki, talán a legszebb kép ez alatt a dal alatt volt, egy jelenet a rajzfilmből amikor Belle és Szörny táncol.
De ha már szépség szóba került, akkor megjegyzem, hogy Betti minden tekintetben gyönyörű volt ezen a délután megjelenés,külső és hang egyaránt. És igaz erre a dalra is.
Győnyőrűen szólt itt Detti hangja nagyon, nagyon komolyan vették Lacival dalt, még egy kis tánc is volt a dal közben, szép jelenet volt.
A következő duett a Jekyllből az Ördögi tánc, ez külön megért egy misét, ebben a dalban Detti nagyon érzéki volt, ahogy a dal ezt meg is kívánja, hisz ez a dal testi vágyakról szól. Ez az a musical amúgy amiben összes dal nagyon jó, nem talál olyat az ember amire azt mondaná ez kilóg sorból, számítottam rá, hogy lesz dal ebből a darabból, bár én magam jobban örültem volna az Így fogadj el című dalnak, de ahogy mondtam ebben a musicalben kitűnő dalok vannak az Ördögi tánc is az, viszont ahogy mondtam ez a dal vágyakról szól, Így fogadj el viszont két szerelmes dala, így ott sokkal inkább az érzelmek motiválnak.
De azért nagyon örültem ennek a dalnak, hisz Jekyllből mindig nagy öröm bármit hallani. És ha minden jól megy nem sokára látni is fogom a darabot, tekintve hogy Győrben bemutatásra kerül a következő évadban.
Fame-ből Nem volna játék is előadásra került, na ez meglehetősen komolytalan sikeredett, bár az eleje még nem az egész rendben, de utána már inkább humorba ment a szám. Pl. ahogy közel kerültek egymáshoz Laci meg lökte Dettit, ő meg vissza és megint vissza, na meg dal közben Laci mutogatott Detti felé, az is érdekes volt, de a csúcs hátra volt a dal végén mondjuk egy ölelés helyett egy ötöst adott Dettinek.
Detti meg is jegyezte, hogy ahogy "kezd egy kicsit beleszeretni rögtön pacsit ad neki", majd taszajtott egy kicsit Lacin, aki erre Laci sértődötten csak annyit mondott, hogy "Olyan gáz amikor egy ember túl sokat beszél, menjünk ki", és ezzel távoztak.
Már csak egy duett volt hátra. Ennek a számnak nagyon örültem, ugyanis egy igazi ritkaság.
A Bűbájból az Így jössz majd rá című dal. Ez az ami kiérdemelte a délután legaranyosabb produkciója díját.
Már ahogy kezdte Detti az is roppant elbűvölő volt, de ebben az egész dalban az volt, sőt az egész produkció olyan filmszerű volt, film itthoni változatában is Detti énekli ezt a dalt, de nem csak a dalt hanem szereplőt is végig ő szinkronizálja. De merőben más egy élő produkció, mint egy film, bár ahogy filmben itt is teli volt élettel a dal, ami arról szól hogy, hogyan szeressünk, hisz a szeretet a cselekedetekből mutatkozik meg.
Roppant kellemes dal, roppant jó előadás, Detti kapcsán az volt az érzésem a dal kapcsán, mintha egy hawaii szépség állna a színpadon. Ha valamit meg kellene nevezni a délután legjobb produkciójának tőle, ez lenne amit megneveznék, bár sok más nagyszerű dalt énekelt el, de ez igazán különleges volt.
És akkor már csak egy szereplő maradt még pedig Sánta Laci.
Laci szintén egy igen jó hangú előadó, ez mondjuk nem mindig jött ki délután folyamán, de rendkívül szórakoztató személyiség, ez sem mellékes tényező.
Az első szóló amiről beszélnék az a Kisfiú Légy jó mindhalálig-ból. Na ez pl. nagyon szép volt Lacitól, kimondottan tetszett ez a produktuma. Azt hozzá tenném, hogy jelenleg Tatabányán szerepel ebben a darabban Török Jánosként, és ott énekli ezt a dalt színpadon, illetve gyerekkorában Nyilas Misi is volt Békéscsabán. De mindenképpen jó, hogy olyan dalokat is hallhat az ember, amit az illető színpadon is előad, ugyanis más egy fellépés, mint egy darab, mindkettőnek meg van az előnye, az ilyen fellépéseknek az előnye, hogy itt maga az adott dal van középpontban, míg egy előadásban ez a sok dal közül csak egy.
Darabnak persze nyilvánvaló előnye, hogy külön díszlet, jelmez áll rendelkezésre, még van a maga menete, ezzel szemben egy fellépésen in medias res módon adják elő a dalokat.
Ahogy ezt korábban leírtam már fellépés olyan dolgokat is adhat, amit egy előadáson nem lehetséges, ilyen pl. az egyedi felállások, így "bárki" lehet Halál , Tony vagy éppen Júlia, és ugyebár a ritkaságok de lehetne ezt ecsetelni.
A második szóló amiről beszélnék egy olyan dal, amit szerettem volna hallani már élőben nagyon, és pont Lacival, ez pedig az Őérte a Vámpírok Báljából, emlékszek arra az időre, amikor a darab teljesen friss volt, és csak egy demo cd volt elérhető arról lemezről ezt a dalt nagyon sokszor hallgattam, roppant közel áll hozzám ez a dal. Egész kellemes produkció bár komoly baki csúszott bele, ami miatt újból kellett kezdeni Lacinak az egészet, bár ugyanazt részt másodszorra is elrontotta, de ott nagyon gyorsan korrigált.
Nem gondoltam volna, hogy ezt a dalt fogja elrontani, de mentségére legyen mondva 3 éve nem énekelte ami hosszú idő. Közjáték persze nevetésre késztette az embert, de összességében ez kellemes, és mindenképpen maradandó emlék, már csak azért is mert nagyon szépen énekelte a dalt.
A dal közbeni és utáni közjáték itt meghallgatható: http://soundcloud.com/szinido/sets/oerte-kozjatek
Itt pedig 2. rész két konferálása hallgatható: http://soundcloud.com/szinido/sets/santa-laci-2r-konf
A harmadik szóló na ez egy a 2. olyan dal, ami cseppet sem tetszett, egy Mester Tamás szám: Szeretlek valamiért, ez zárta az 1. részt. De ha már nem tetszett a dal, akkor jól szórakoztatott.
Ebben a dalban Laci előadta a nagy rocksztárt, ehhez különböző kellékeket is kapott. Először is mikrofonállványt a hozzávaló mikrofonnal, majd egy álló ventilátort. Ezeket Detti hozta be neki, és ha már Detti a kettőjük közötti műsor tovább folytatódott, mivel Detti az egyik ilyen esetnél bemutatta az öklét Lacinak sértődötten, ez roppant mulatság jelenet volt, majd távozott, de ezzel a show még nem ért véget.
Laci fogta az ingét és eldobta amiért Detti jött be színpadra, úgy kapta fel, mint ha valami felbecsülhetetlen ereklye volna, tündéri és egyben nagyon szórakoztató egy jelenet volt.
Majd ezek után megtépte pólóját Laci, és félmeztelen énekelte tovább a dalt.
Ez produkció, egy paródiának is beillett volna.
 És ezzel az esemény végére értünk, már csak a finálé volt hátra, a Szívből Szeretni a Rómeó és Júliából.
Ezzel igazi kerettel zárult a délután, mivel francia musicallel kezdődött a rendezvény, és azzal is zárult.
A rekeszizmokat a zárás sem kimélte. Először is Géza és Attila lépett a színpadra, akik felforrósították kissé a levegőt, de aztán jöttek a lányok akik lehütötték a kedélyeket. Géza párja Detti lett, Serbié pedig Andi.
A két jó madár vagyis Sarah és Alfrérd vagyis Zsaki és Laci a szerelem hattyúk mögött nyomták a háttértáncot, ami igen komoly humorforrása volt ennek a produkciónak. Robot mozgás, és legbugyutább diszkós táncok is előkerültek, így az emberből tényleg csak úgy tört elő a nevetés.
Összefoglalva. Erra a délutánon megtaláható volt a bánat, fájdalom, öröm, boldogság, vágyakozás, csalódás, testi vágyak, nevetés és sok szép apró pillanat. Egy teljesen élményszámba 2,5 óra, amely tökéletes szórakoztatást nyújtott.
Köszönet ezért a csodálatos délutánért fellépőknek és Mary-nek is.
Végezettül maradt még egy kis humoros szösszenetem:

 http://soundcloud.com/szinido/egyhazi-geza-poenja

Az eseményről készültek képek és videók is. Én ezekből ennyit találtam. Jó szórakozást kívánok!

Képek: https://picasaweb.google.com/tiggifoto/ValentinPlusz
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.365581616787791.92030.100000078675271&type=3 
Videók: http://www.youtube.com/user/indria7
http://www.facebook.com/video/?id=159240410759674
http://www.youtube.com/user/nessiee10
http://www.youtube.com/user/HUNHORUSLET
http://www.youtube.com/user/stephenh5600