Barba Negra Bëlga koncert - 2011 december - 11.

Évadzáró koncert volt a tegnapi. Egy igazán különleges alkalom, egy igen friss koncerthelyen, Móricz Zsigmond körtértől nem messze, Budán. Egész nagy helyszínről beszélhetünk.
A legnagyobb különlegesség egy általunk rajongók által kiötlött dolog, vagyis hogy megajándékozzuk a fiúkat karácsonyra, de nem is akármivel, egy új trambulinnal, ugyanis régi a nyáron felmondta a szolgálatot.
Persze ha használják ezt az eszközt, akkor előbb-utóbb gallyra megy. De ez csak az egyik része volt a meglepetésnek, bár ezt lehet a fontosabb résznek mondani, a másik rész a személyes üzenetek.
A rajongók egy hosszú szalagra írhatták fel az üzeneteiket, és ezt átadásra került a trambulinnal együtt.
Mindkét dolog már önmagában is egy szép gesztus, így együtt tökéletes karácsonyi ajándékot alkottak de ha már karácsony, akkor még annyit megjegyezném, hogy külön karácsonyi izzósort is kapott a trambulin.
Illetve még színpad széle is kapott egy ilyen izzósort, bár egy kissé lecsúszott ott ahol én álltam, a szokásos helyemen. :)
Illetve hogy meglepetésnek ne legyen vége, a színpadra került még egy trambulin, bár az sokkal kisebb volt.
És már a koncert alatt érte károsodás, hisz nem olyan strapabíró, mint mi ajándékunk.

Fiúk szereléséről röviden csak. A képen látható, hogy egyen szerkóban voltak, fehér öltöny, fehér mellény, és ahogy Gödörben itt rövidnadrágban léptek színpadra, és az elmaradhatatlan színes vászoncipőt viseltek mind3-an úgy kivételesen nagy különbség csak sapkájukban volt, de mint látható az is megszokott színeket képviselte. Bár annyit még elmondanék, hogy Tokyo nem igazán bírta a hőmérsékletet, így ő kigombolta az öltözékét, de nem vette le a zakóját.  Illetve szőrös karvédő most csak Bauxiton volt csak a koncerten.
Illetve Tokyo lábán észrevehető volt egy tetkó, ezt először csak egy pillanatra kaptam el a szemeimmel, de utána direkt figyeltem, hogy jól láttam, és igen jól láttam.
Sok érdekes dolog láthatott az ember a koncerten. Pl. egy létra be volt készítve a fiúknak, ami használatba is került, ugyanis fiúk lufikkal jelentek meg a színpadon amik a shortjukhoz voltak erősítve. Még5 nem igazán jól ezért el is repült a luficsomag. Megpróbálták leszedni, pl. mikrofonállvánnyal, az komoly jelenet volt, de nem ment. Aztán leesett nekik, hogy ott a létra, így fogták létra odavitték, bár elsőre az eltévesztették az irányzatokat, aztán az egyik hangfal közé berakták a létrát, Bauxit tartotta, míg Még5 felment, és lehozta.
Ez már önmagában vicces jelenet volt, de Még kálváriája nem ért véget. Ugyanis ezután még folytatódott a közjáték, hisz nem tudta magának bekötni a lufikat, így segítséget kellett igénybe vennie, Bauxit vállalkozott eme nemes feladatra.
De ezzel nem ért véget a dolog, mivel a pakk előre jött, és teljesen Még5 képébe lógott. Ő próbálta különféle módokon hátra rakni a cuccot, de nem sok sikerrel, aztán egyszerűen csak átlépte.
De még itt sincs még a sztorinak, ugyanis kaptak fiúk egy-egy műanyag kardot.
És ezt fiúk valahogy megpróbálták rögzítene. Tokyo oldalt tudta rögzíteni, Még5 viszont szerencsétlenül járt, mert kardja beleakadt a lufi zsinórjába, így még azzal is megszenvedett, de végülis kiszabadította a tőrét.
Még5-el kapcsolatos sztori, hogy egy bazi nagy labda is került a színpadra. Amivel jól elvolt.
Az hagyján hogy ráült, de az volt a legnagyobb amikor végig ment színpadon, és körbe pattogtatta, mint valami kosárlabdát.
Létra sem maradt kihasználatlan, ugyanis arra aggatták fel a lufikat, és kardokat is.
A lufikat a koncert vége fele elkezdték osztogatni, a szerencsések kaphattak egy-egy lufit. Én is szerválhattam volna egyet, de nem vagyok egy nagy lufi rajongó.
Illetve trambulinnal kapcsolatos, hogy leszedték a fiúk a szalagot róla, és egy fajta kordonként került használatba, végig ment a mikrofonokon, illetve a másik vég létra volt, de elég hamar bedőlt a dolog, de ezen rövid időszak alatt elolvastak egy két üzenetet.
Illetve még egy létrával kapcsolatos történet. Bauxit koncerten egyszerűen csak vállra vette, és úgy nyomta le az egyik dalt.
Sok pozitívumot írtam, de sajnos volt negatívum is. Ugyanis közvetlen körülettem valaki állandóan belógott a színpadra, pontosabban próbálták elérni a színpadot kisebb-nagyobb sikerrel.
Még5 jól el volt az egyik rajongója, ugyanis ő leakart kezelni vele, de ő el-el húzta mindig a kezét, az azért jó kis jelenet volt, ami mosolyt csalt az ember arcára.
Másik esetben viszont egy rajongó egy cigit próbált adni Még5-nek, de ő nem vette a lapot először, de a srác nem adta fel és végül a dohányárú eljutott a címzetthez.
Szerencsére annyira nem volt zavaró, hogy elvegye a koncertélményt teljesen, sőt nem rontott rajta sokat, bár elég unalmas volt dolog, de fáradhatatlanok volt ezek a rajongók.
Illetve ha már szóba került kordon és színpad. Ugyebár kordon volt, színpad is magasabban volt, de végül is nem volt olyan vészes, mint amilyenek elsőnek tűnt.
A koncert kezdés mondhatni rendhagyó volt, hisz nem a Discobaby-vel kezdődött a koncert, hanem a porszívócsővel, amit finoman szólva sem bírok, így elég lehangoló volt, de a Disco Baby-vel "folytatódott", így az igazi felvezető már megalapozta a hangulatot, és teljesen kitörölte az előző track-et.
A kezdés rendhagyó volt, ám igen stílszerű. Őszintén megmondva nem emlékszek hasonló kezdésre bár már nagyon vártam egy ilyet. Ugyanis a Készüljél fel a hangulatra-val kezdtek a fiúk.Itt nem szám maga a rendhagyó, hanem hogy kezdőszám volt, pedig maga a dal adná magát kezdésnek.
Következő számok: Szerelmes vagyok, Komment, Boros, Mariann, Melós, Fáká!, Zsolti a béka,
Mit parodizálsz, Puputeve /nap első "ritkasága", Még5 része nélkül, gyors kezdéssel/,
"Hét száma" /ez hasonlóan lazítós kis dal volt, mint a Gödörben, bár ez más dal volt/,
Az a baj /végén felgyorsulós/, Gyaloglás vége. És a koncert itt ért "véget".
Fontos dolog a számokkal kapcsolatban, hogy felkonferálást ezen a koncerten egy "gépi" hang adta.
Ez egy női hang, akit már pl. a tavaly Aranylemezen is hallhattak a rajongók, ebből is látszódik, hogy a fiúk a koncerteken mindig próbálkoznak valami merőben új dologgal.
Ráadás most elég hosszú és tartalmas volt.
Bzmg-el kezdték, ráadásul hangszerrel, Titusz beállt dobolni de elég gyorsan kezdett, a fiúk rá is szóltak, hogy lassítson, az eddigi koncerteken is meg volt a maga feelingje az ilyen jeleneteknek, különösen ennek is, hisz Titusz nem először dobolt ezalatt a dal alatt. A dal kapcsán leginkább a végét emelném ki, ugyanis ott nagyon felpörgött Titusz, és vele tartotta tempót Még5 is.
Ezután viszont egy szó szerinti ritkaság ami feltette koronát erre az évre, ami teli volt olyan dalokkal, amit vagy egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán halhat a közönség. Ez előbbi kategóriába tartozik ez a dal, még hozzá a Budapest. Mondjuk tény, hogy ez a dal hozzám nem áll nagyon nagy közel, de ez is egy igen jó féle Bëlga dal, és mindenképpen nagy öröm volt koncerten is hallani.
Ezután következett az Egy-két-há. Számmal kapcsolatban annyi megjegyzendőm van, hogy ahogy az idén nyári ZP-s koncerten itt is igen sokszor skandálták az egy-két-hát, igen hangosan ez azért elég zavaró volt, bár volt Nemzeti Hip-Hop hang is tömegben, de az 1-2-3 mindent elnyomott.
Amúgy a fiúk nagyon unják a dalt, ez onnan látszódik, hogy lecsalták a refrént nagyon is, Még5 volt aki leginkább énekelte, Tokyo inkább csak a cenzúrázott változott. Bauxit amúgy a koncert alatt többször is cenzúrázta magát, remélhetőleg ezen "jó szokását" nem viszi át az új évre.
A záró szám is rendhagyó volt, már csak azért is, mert Miskolci Bëlga nem volt most, egy igen rockos dallal, az új világgal zártak a fiúk, így Kaller 1 elmaradt az év utolsó estén, hát igen ez a bliccelők napja volt.
Illetve most az Arany lemezről sem volt dal, pedig Bebukta megszokott része a koncerteken, ennek párja volt egy darabig a Nemzeti Hip-Hop ami az idén nem tért vissza. Remélhetőleg az új évben visszatér ez is.
Képek a koncertről: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.347995025213995.98919.230681133612052&type=3
Végezetül szeretném megköszönni a fiúknak ezt a fantasztikus évet, ezt a 10+1 koncertet, egy külön élmény volt leginkább tavasztól. És kívánok minden nekik, minden kedves olvasónak és rajongónak boldog új évet. Mivel ebben az évben nem igen jelentkezek új írással. BUÉK skacok!

Karácsony Dolhai Attilával - 2011 Operettszínház

Tegnap du. Dolhai Attila karácsony koncertjén jártam.
Ez volt 3. alkalom amikor élőben láthattam Attilát az idén és összességében egyaránt, de koncert ezt megelőzően nem, mint ahogy az már beszámolóimból kiderült.
Igen jó délután volt, bár nekem a koncert 2. része az ami jobban tetszett.
A koncerten az idén az Operettszínház zenekara volt az aki leginkább szolgáltatta a zenei aláfestést, amit Szabó Mónika vezényelt.
Az első blokk volt az operett blokk. Marica grófnő, Bajadér és Mágnás Miska is terítékre került pl.
Én ezt műfajt nem szeretem, és nem is tartom nagyra, így kevésbé hozott lázba, bár a közönség élvezte nagyon és Attila is. Volt egy kis tánc is részéről, nagyon jó kedvű kis délután Gipsyland-es rész alatt sem aprózta el a mozgást.
Az első dal után hosszan szólt a taps. Attila meg is jegyezte, hogy ha ez minden dal után itt lesz, akkor az esti koncerten is itt leszünk. Érdekesség, hogy olyan 1 órával később, már azt mondta, hogy nagyon jó, hogy ennyit tapsolunk, mivel így legalább kifújhatja magát.
A következő blokkban is volt egy operett dal, még hozzá a Cigányszerelemből, de ez már Gipsyland-es blokk volt. Ez volt a délutánnak azon része, amikor nem az Operettszínház húzta a talpalávalót.
Ez a rész már merőben jobb volt, mint az operettes rész, bár  Bajadér dal nem is volt olyan rossz.
A délutánnak ezen részében már egy új dal is elhangzott. Illetve volt olyan dal /Ha/, ami már Parlamenti gyerekkarácsonybon debütált. Érdekesség, hogy ennek a dalnak hosszabb címe lett volna, de mivel az túl hosszú lett volna, ezért maradt eme két betűs cím.
Bár már egy kicsit előszaladtam hisz ez már később volt.
Sorsaink és Rád talál a boldogság címe dalok voltak ebben a blokkban.
Boldogság előtti rész nagyon vicces volt.
Mert rákérdezett, arra hogy tudjuk e mi boldogság. Persze a legtöbben igen feleltek, de volt egy merész ember /Attila szerint/ aki nemet mondott. Rákérdezett még egyszer, de akkor már a bátor illető is hallgatott.
Volt új dal is repertoárban, ráadásul kettő is, Túl forró mén és Swing címen.
Még egy szám maradt az este első karácsonyi dala Let't it snow magyar változata "Legyen jó".
Ennek az érdekessége, hogy ezt külön énekeltetni akarta a közönség, de a dallam nem akart jönni, így folyamatosan besült, ez rendkívül vicces jelenet volt, aztán egy idő után feladta, és azt mondta, hogy akkor gyakorlás nélkül belevág a dalba, de a közönség nagyon jól abszolválta ezt a nem túl bonyolult feladatot.
Ez azért azért visszatérő jelenet volt, már mint közönség énekeltetése, bár ez koncerteken teljesen természetes, főleg az ilyeneken van rá szükséges, hisz itt az ember ül egy székben egy színházteremben, és nem egy klubban, vagy egy szabadtéri koncerten éli ki magát, hisz ott hangulat általában adott.
Ezután következett a már általam is annyira várt musical blokk, itt 4 musicalből hangzott el dalok, részletek.
West Side Story-val kezdődött ez a széria, aztán Mozart! részletek, amit női sztárvendég, Vágó Detti kezdett.
Nem kell mondjam, hogy mennyire örültem, amikor Detti jelent meg Attila konferálása után.
Illetve Rudolfot is felkonferálta külön Attila, amit ugyebár együtt játszott Dettivel ugyebár, illetve megjegyezte, hogy Detti elment Pécsre is játszani a darabot, erre Detti azt mondta, hogy "nem jöttél utánam", erre Attila úgy reflektált, hogy "nem engedtek. psszt!"
Ő ugyebár egyik nagy kedvencem, így számomra külön öröm már az magában, hogy ő volt az est női csillaga, és akkor még java hátra volt. Hisz Mozart! után Rudolf jött. West Side Storyból csak egy dal volt, de az összes többi kis blokknál Detti is kapott 1-1 szóló dalt.
De ha már West Side Story fontos megjegyeznem, hogy Attilának nem sikerült teljesen átvedleni magát a musical rész bevezetője alatt. A zenekar játszotta a Miénk az éj-t, ennek a musicalnek a méltán híres nagy duettjét. Attila meg is jegyezte, hogy sok gyors öltözésben volt része a múltban, de ez most kifogott rajta.
De hát nem volt mese tovább kellett menni a műsorral.
Érdekes megjegyezni, hogy musical blokk nagyon jó volt, nem csak azért mert nagyszerű darabokból nagyszerű dalok hangzottak el, hanem azért is mert nem a darabok igazán közkedvelt dalai hangzottak el, leszámítva a kezdő Maria-t, illetve a Csak a szerelem című dalt. Rudolfból nem az Értem születtél, Hétköznap hős, Holnap hídjai /bár igaz, hogy a darabban szóló, de fellépéseken rendre többen szokták énekelni/ Miss Saigonból nem a Szóló Szaxofon volt.
És ezzel elárultam, hogy a záró blokk Miss Saigon volt. Számomra ezen blokkon belül volt az est csúcspontja, még pedig a Napfény, holdfény /Sun & Moon/ című dal.
A dal itt megtekinthető:    http://www.youtube.com/watch?v=Z9_ZmZw7-4A
Maria kapcsán hogy szintén gyönyörűen szólt, ez a dalt már volt szerencsém élőben hallani Mihálka Gyuritól, igaz ő énekelte ez a dalt, de nagyon gyönyörű volt, Attila előadása is elképesztő volt, lehetne a jelzőket sorolni, de a legjobb az ha az ilyen perfomancekat megtudja hallgatni az ember.
Mert egy ilyen akkor jön a legjobban át legjobban. Persze itt van különbség az élő és felvétel között, de ha jó felvétel akkor az képes hasonló élményt kiváltani az emberből.
Miss Saigonra visszatérve el kell mondanom, hogy itt újabb baki konferálásnál, ugyanis úgy konferálta be a darabot, hogy Szegeden volt premierje, miközben Sopronban volt ugyebár.
Illetve volt egy még viccesebb rész, amiben belegabalyodott a nevekbe. Ugyanis elkezdte ecsetelni, hogy ilyen formában Kimként és Chrisként nem voltak még jelen a színpadon, de Ellen-el viszont volt már :D
Ez zavarta meg igazán, de a végén azért csak kijött Kim és Chris és neve is. Úgy látszik Attilának nevek nem erősségei, legyen szó helység avagy személynevekről is.
Napfény, holdfény mindenképpen csúcs volt, mert mint mondtam az már egy kegyetlenül jó dolog, hogy Attila és Detti együtt, de ez a másik jó dolog. Volt szerencsém ezt a dalt hallani Dettivel már de csak felvételről amin Kocsis Dénes volt a partnere, roppant szép felvétel volt az is, de azért ez merőben más élmény volt, nagyon jól szólt együtt Attila és Detti. Zenei alap érdekes volt amúgy, mivel a darabból más alapra emlékszek, ebben voltak keleti zenei motívumok, ez külön széppé tette az amúgy is kiváló minőségű dalt.
Detti amúgy nem csak hangjával kápráztatta el közönséget, megjelenése is rendkívül szép volt, egy gyönyörű fekete ruha volt rajta.
Ezután való blokk egy elég vegyes blokk volt. Amiben aztán különféle zenék előfordulatak. Jöttek új saját dalok is mint az említett Ha, Ragyogás, ill. az Éld át /Soproni kosárcsapatnak iródott/
Ez utóbbi előtt elmondta, hogy az ihlet onnan adódott, hogy Sopronban volt egy fellépése egy kosármeccsen Szívből szeretni-t énekelte, de amikor belépett a stadionba, csak annyit hallott, hogy "Sopron".
Ami ugyebár komoly kontrasztban a Rómeó és Júlia nagy duettjével.
Így született ez a dal, ami ezt a helyzetet akarja visszaadni. De elhangzottak Edda dalok is.
Az Ünnep és Érzés című dalok. Ünnep egyértelmű ugye már, hisz a téma adott. El kell ismernem, hogy ez kiváló szerzemény, de én leginkább szövegét díjazom zeneileg annyira nem jó. Eddanak van egy másik karácsonyi dala azt sokkal többre értékelem, pedig egy hete sem ismerem még, ez az Akitől minden szép című dal. Érdekes ennek a sztorija is, hisz a Tescoban hallottam, és hamar felfigyeltem rá, pedig elég korán volt még nem volt 8 óra reggel, de ez a dal megmaradt bennem, így lerögzítettem telefonomra. Dal végére esett le igazán, hogy ezt mintha Pataki énekelné, szóval Edda lehet, hazamentem és rákerestem a youtube-on, összevetettem az általam felvett-el, erre azért volt szükség, hogy biztos legyek a dolgomban, hisz ezt nagyon fontosnak tartom, mert a youtube-on már megtaláltam a dalt, de nem voltam benne biztos 100%-ban, hogy ez lesz.
De vissza a koncerthez, itt is volt énekeltetetős rész a dalok közben, illetve a végén is. Egyik sem egy meglepő dolog. Koncerteken rendre alkalmazzák a végén énekeltetős dolgot, mondjuk ebben a legnagyobb ráció az, hogy addigra a szöveget csak megjegyezi a jó nép, már aki nem tudta természetesen.
Másrészről ez egy plusz ráadás, rock bandák előszeretettel alkalmazzák az elnyújtott hangszeres szólókat.
Ez az énekeltetés inkább pop zenére jellemző. Ünnep elmondta, hogy Pataki el sem hinné valószínű, hogy az Operettszínházban elhangzanak az ő dalai.
Illetve régi emlékeket idézett el, a Kölyköd voltam-ot énekelte gyerekkorában sokszor, ez a nagy lázadó korszak volt.
Illetve még az Érzés előtt elmondta, hogy ez a a dalt az X-faktorban hallotta nem olyan rég Muri Enikőtől ezért is érezte, hogy ezt el kell énekelnie.
De a koncert nem állt meg, elhangzott Godspell dal. Ez a musical is kapcsolatban áll Jézussal.
Volt ráadás is koncerten még pedig egy  Leonard Cohen igen komoly klasszikusa a Hallelujah, de nem angolul, hanem magyar nyelven, ami számomra új volt, több előadótól is hallottam már ezt a dalt, magyarul még nem, illetve Szabadság vándorai. Ráadásokat komoly visszatapsolások előzték meg nem adták olcsón bőrüket :) Legutolsó számnál sokan felálltak.
Illetve még maradt egy sztori Mózes Katinka egy képét meg lehetett nyerni, a nyertes személyét bemondták, Attila kért is nézőtéri fényt, de a nem jelentkezett az illető, pedig Attila addig szólította egy darabig, oly annyira, hogy végén már bele is tört nyelve a nevébe, ez is vicces jelenet volt. De mint azt korábban ecseteltem ez Attilánál korábban is előfordult már hasonló az este.
Illetve elmondta, hogy jövőre be lehet nyújtani a kívánságlistát, de idén az volt amit ő akar. De ez is vicces jelenet volt. Hisz komoly alázat az meg volt az ő részéről és Detti részéről is, megtapsolták a zenekart és közönséget egyaránt. Az utolsó dalt már nagyon sokan felállva hallgatták.
Összegzésnek annyit, hogy igen jó kis délután volt.

Elhangzott dalok:

I. Operett blokk
1. Bajadér - Ó, Bajadérom
2. Mágnás Miska - Cintányéros cudar világ
3. Marica Grófnő - Hej cigány

II. Gipsyland blokk
1. Cigányszerelem - Vad cigánylegény
2. Sorsaink
3. Rád talál a boldogság
4. Túl forró mén
5. Swing
6. Legyen hó /Let it snow magyar feldolgozása/

III. Saját szerzemények
1. Ha
2. Éld át /Soproni kosárlabda csapatnak/
3. Ragyogás

IV Musical blokk
a/ West Side Story 
1. Maria
b/  Mozart!
1. Hol van a zene? /Vágó Detti szóló/
2. Árnyékdal /repríz/
c/ Rudolf
1. Így vagyok csak én
2. Ez most más
3. Csak a szerelem /Detti szóló/
d/ Miss Saigon
1. Istenem, miért?
2. Napfény, Holdfény
3. Most, már hogy láttam /Detti szóló/

V, blokk
a/ Edda dalok
1. Ünnep
2. Érzés
b/ Godspell musicalből egy dal

VI. blokk, Ráadás
Hallelujah /magyar nyelven, Leonard Cohen dala/
Szabadság vándorai /Demjén Ferenc/

Ha valami nem stimmelne azért elnézést kérek, probáltam emlékezetemből és beszámolókból kiindulva összerakni a dolgokat.

Jézus Krisztus Szupersztár Szolnok 2011 dec 22

Új dolgok hadával találkoztam tegnap. Új város, új színház, más rendezés, és merőben más hely a színházban.
Ugyanis tegnap ültem először az első sorban színházban. Ez merőben más élmény, mint az eddigiek.
Összességében vegyes érzéseim vannak ennek kapcsán. Őszinte megmondva ez azért egy igen jó dolog, de másrészt jobb az ha van egy bizonyos távolság. Legalábbis én így vélem. Koncertekre is járok, mint a beszámolóimból kiderül, ott azért elég ritkán van olyan, hogy közel vannak a hallgatósághoz, bár egy-két ilyen hely akad. De ott is előfordult, hogy furcsán éreztem magam, pedig én koncerten rendre az elsősorban vagyok. Nehéz megfogalmazni ezt a dolgot, bár lehet, hogy azért van ez feszélyezettség , mert nem vagyok az ilyen helyzetekhez hozzászokva. Bár koncerteken több helyen előfordult, hogy lejöttek a színpadról és a kordon előtt sétáltak, de az merőben más ha ez mondjuk a közelség egész végig meg van. Persze ha már koncerteknél vagyok ott előfordul hogy még az első sor is igen távol van a színpadtól, az pl. nem feltétlen jó dolog, bár mindkettőnél igaz, hogy jó közel lenni a tűzhöz, vagy legalábbis minél közelebb mert annál inkább átérzi az ember az egészet.
Na de akkor most többi új dologról pár mondat.
Új város. Sosem jártam még Szolnokon. Most sem láttam belőle sokat, bár színházba oda-vissza sétáltam.
Az út a vasútállamostól egyenes a Szigligeti színházba visz egy lekanyarodással a végén. Ez az utca merőben olyan, mint bár melyik ilyen vidéki városi utca, teli van kisebb boltokkal, bankokkal, postával, vagyis igazán meglepő nincs benne.
Bár ami után megérkeztem nem voltam benne biztos, hogy merre kell menni, pedig megnéztem térképen előtte, de nem raktároztam el kellően az utcanevet, de egy kisebb kitérő és útbaigazítás után már tiszta volt a dolog. Amúgy elég jól tájékozódom, már ha tudom merre és hogyan kell menni.
Megérkeztem a színházba, egy vidéki színházba. Ez a második vidéki színház ahol életében jártam. Egri színházban voltam párszor még főiskolás éveim alatt, bár ott prózai darabokat néztem meg. Ez az első alkalom, hogy zenés darabot, egy musicalt láttam vidéken.
Színházról nem tudtam sokat, csak egy két dolgot, pl. méreteiről hallottam már, így tudtam kb. mire számíthatok.
Meglehetősen kis színházról beszélünk. Színpad maga nem valami nagy. Bár némely esetben úgy éreztem, mintha túl nagy is lenne. Amikor nem voltak sokan a színpadon és távolabb is voltak az emberek.
Ebből szempontból voltak komolyabb kontrasztok, néhol nem is értettem, hogy mi indokolja ezt a távolságot.
Másodszor láttam élőben ezt a darabot, de ez a darab merőben más volt, mint a Madách előadása.
Erre még kifogok térni többször is. A Madách előadásra az új a legjobb jelző, míg a Szigligeti előadásra az archaikus a jó szó. A Madách előadása minden tekintetben új, a musicaleknél az egyik legalaposabb dolog a dalszöveg, a Madách előadása új dalszöveggel bír, Miklós Tibor újrafordította a szöveget, így teljesen más szöveg tárult az ember elé, nekem tetszik az új szöveg is, ami szerintem sokkal kifejezőbb szöveg.
A Szigligeti előadás ezzel szemben az eredeti magyar fordítás szövegével megy, ez viszont sokkal letisztultabb, és érthetőbb a hallgatóság számára. A rendezésre végképp illik ez a két jelző. A Madách előadása merőben új. Már az eleje is ahogy átöltöznek az ókori ruhában, egy komplett ruhatár ereszkedett le a színpadra.
Júdás meg végig vörös bőrdzsekiben van. Ezzel szemben a szolnoki kezdet merőben más, itt ugyanis a gyerekgyilkosságokat ábrázolják, ami ugyebár nagyon durva jelent sor. Bár a Bibliában csecsemőket mészároltak le, itt nagyobbacska kisgyerekek voltak, ami érthető.
Energikusság a koreográfiából is kitűnik, a Madách koreográfiája merőben jobb, persze neki van egy kitűnő szakemberük, a Szolnoki sem rossz mondjuk. De Madách-os Simon dal, az mindent vivő.
Szóval míg Madáchos előadásban modernitás tetten érhető, ebben az előadásban ez nem igazán.
Az egész tényleg olyan, mintha az ókori Izraelben lennék, szereplők megjelenése teljesen korhű, aligha lehet beléjük kötni. Ami viszont zavaró volt azok angyalok, a szárny még oka, de a hajuk az borzalmas volt, ugyanis csillogott a fejtetejük rendesen, amit én magam részéről nem díjazok, ez már egy fajta hatásvadász elem ami igen zavaró számomra, engem a francia Rómeó és Júlia felújításában is zavart, hogy csillogó kabátban van a három jó barát, ezt komoly túlzásnak tartottam ott is
Érdekes a darab Heródes ábrázolása. Heródes az a figura, aki szolgált némi humort, ugyanis az előadásnak ez egyetlen olyan része ahol derülhet egy kicsit az ember. Mondjuk a Madách Heródes ábrázolása nagyban eltér az ittenitől. Itt Heródes, egy Napoleón magasságú ember a fején papír koronával, ami megint egy érdekes dolog, hisz kaphatott volna normálisabb fejdíszt, másfelől viszont ez csak növeli az ember irányába érzett szánalom szinjét. Madách ezt a szerepet Nagy Sanyi alakította, nekem nagyon tetszett, az itteni Heródes Ónodi Gábor volt, ő merőben, mint Nagy Sanyi, hangban, magasságban is. De összességében mindenképpen jó alakítást nyújtott, ének részével sem volt probléma szerintem. De azért apróságokat megemlítenék amik fontosak. Az egyik ahogy jelenet kezdődik Heródes fatákolmányon van, és csak fejét látni, mivel éppen pózol egy embernagyságú dolog előtt. Nem tudom hogy nevezik ezt az izét. A lényege az egésznek, hogy ember nagyságú papírbábún dugja ki a fejét, ilyennel az ember találkozhat, főleg ha turista az illető, de akár Ferrari versenyző is lehet :D
A másik dolog hogy ugyebár ebben a dalban tánc is van, ami magában hordozz egy cseppnyi humort.
Ugyanis tánc közben folyamatosan Jézus felé rúg, Ezen gyerekes mozdulat Jézus és Heródes termete közti különbség egy csöppnyi mosolyt csal az ember arcára.A következő szereplő Péter, na ő már egy olyan ember akit egy egész ország ismer a Barátok Közt egykori Tónija, Dósa Matyi. Akiről pár éve tudtam meg, hogy elkezdett énekelni, és a színház, musicalek irányába ment el. Az albumát meg is hallgattam le is döbbentem, hogy nagyon tud srác. Ez élőben sem volt másképp.
Rendkivűl szép hanggal rendelkezik, és jól is játssza a szerepét, teljesen érthető, hogy úgy dicsérik őt rászolgált ugyanis, bár egy dolgot megjegyeznék, hogy mindezek ellenére, ő külsőleg nem egy igazi Péter, nem csak fiatal kora miatt, hanem alkata miatt is, Péter halász volt, ezért egy komolyabb testalkatú izmosabb embernek ábrázolják őt. Dósa Matyinak nincs váltótársa, mint ahogy apostol társainak sem, illetve Annás papnak sincsen. Mondjuk Dósa Matyi pont a tehetsége érdemelte ki ezt a szerepet, akit legígéretesebb férfi színésznek választottak Kecskeméten.
Vele kapcsolatban két fontos dolog van, az egyik az árulás, a másik pedig Mária Magdolnás duett.
Ez utóbbi természetesen csúcs, a darab egyik legszebb dala. Erről már majd Mária Magdolnánál írok.
A következő szereplő: Kajafás róla kimondottan jó dolgokat tudok mondani. Hangban és játékban is nagyon jó volt. Ezt a szerepet Barabás Botond alakította ezen az estén. Nála is meg volt az a nagyon mély tónus ami ehhez karakterhez rendkívül fontos, ez a Madáchban is így volt. Ami velem kapcsolatban a negatívum, hogy ehhez szerephez nekem fiatalnak tűnt, az ókorban főpapok elég idősek voltak, ezért ez meglepő.
Szóval a probléma hasonló itt is mint, ami Péternél volt, de ezt felfoghatjuk részletkérdésként bár szerintem igen fontos kérdés. Bár hozzá teszem, hogy azért ez egy vidéki színház produkciója, amiben azért túlnyomó részt saját művészek szerepelnek, akik nem nagy számban vannak ugyebár.
Kajafás már az első megjelenésekor sem egyedül lép a színpadra, hanem Annás pappal  /Zelei Gábor/ együtt.
Annás egy roppant érdekes alak, először mintha védené Jézust, hogy ő nem zavar sok vizet, felesleges vele törődni, de aztán másik arcát mutatja, itt külön kiemelkedő amikor Júdás meglátja mit tett, akkor Annás roppant brutálisan válaszol neki, különösen a tekintete önmagáért beszélt, ahogy mondja neki, hogy még nép is Jézus ellen fordult, szóval nincs miért aggódnia.
Érdekesség, hogy az apostolok között Gerner Csaba is ott volt, akit a Robin Hoodban láttam még a nyáron, bár azért az még is más, hisz ott még rövid szólója is van, na meg duettje. Bár nem nagy szerep, de még is aktív szereplő volt.
Illetve fontos megemlíteni hogy Zelóta Simont Kalapács József alakította, ő is egy olyan ember, akit sokaknak nem kell bemutatni, a Pokolgép, és az Omen egykori énekeséről beszélünk ugyanis. Az ő szereplése is érdekes volt mindenképpen, ez egy 1 dalos szerep, szóval sok vizet nem zavar, de fontos dal, hisz ekkor a színpad teli van táncosokkal, ahogy már említettem Madáchban ez külön üdítő élmény volt, hisz ez dal egy igazi revü jelenet . Bár itt merőben más a jelenet, ahogy mondtam, de ez sem volt rossz, sőt kimondottan jó volt.A következő szereplő egy olyan ember akit nevezetünk a leggyengébb láncszemnek is. Pilátusról van szó, akit Király Attila alakított. Őt legtöbben ismerik, hanem is az arcát, de hangját mindenképpen, mivel sokat szinkronizál, nekem is ismerős volt hangja, ezért itthon utána is néztem. Johnny Depp-et is szinkronizálta a Karib Tenger Kalózaiban pl. Mondjuk ha itt is beszélnie kellett volna nem is lett volna gond. Csak hát ez musical. És énekhangban nagyon kilógott a sorból. Igen rekedtes hangja, ami inkább prózának hatott semmint dalnak. Ezért az álma nem is igazán jött át. Madáchban ezt a szerepet az élő legenda Sasi játszotta, amikor voltam, és ő kimondottan tetszett ebben a szerepben, őt hallgatni még ma is élményszámba megy.
De most Szigligeti színházban vagyunk. Viszont amikor Jézust eléje viszik onnantól kezdve egész jó volt, játékban legalábbis mindenképpen. Mondjuk a helyzete nem egyszerű eléje hoznak egy ártatlan embert, akinek a vérét kívánja a tömeg, másrészről ő semmit sem tesz, hogy megvédje magát.
Ez mindenképpen érdekes szerep, hisz kontrasztos, az egyik oldalon ott a hatalom, a másik oldalon pedig a tehetetlenség, és ahogy Jézus mondja minden elrendeltetett, ő semmit sem tehet.
És most mielőtt újabb szereplőre térnék rá fontos dologra térnék ki. Nem ez a darab ami alapjáraton nagy látványvilággal bír, igazán látványos dolog, a templom és az ottani vásári emberek világa.
Ami nekem nem igazán tetszett. Tűzdobáló itt is volt, ez már a magyar RJ-ben sem tetszett, pedig azt csak felvételről láttam, ide meg aztán még kevésbé való, hisz semmi köze nincs ehhez a történelmi korszakhoz, az ilyen emberekről nekem mindig a VV ötlik fel, még jó régen láttam pár adást, és ott volt talán fináléban, hogy ilyen tűzdobálók szórakoztatták a jó népet. Szóval ez nem egy jó emlék, bár maga az ilyen fajta látványosság alkalmazásával sem értek egyet. Robin Hoodban volt igen látványos jelenetsor, amikor színpad lángra borult, de ott volt funkciója a dolognak. Emellett volt gólyalábas emberke is. Komoly túlzásnak érzem ezt jelenetet, olyan érzésem volt, mintha látványos dolgok híján a rendező erre az egy pontra rakott volna rá mindent.
Bár még igen látványos dolog akadt, ami kicsit visszásnak tűnt, így gondolkozóba ejtett, bár volt egy logikus válaszom erre, és ezt meg is erősítette a rendező egy interjúban.
Ez jelenet a korbácsolás jelenete, aminek az az érdekessége, hogy nem Jézus lesz véres, hanem az emberek lesz ruhája véres, és ez nem egy pillanat történik meg ha nem folyamatosan.
De ennek az egésznek szimbolikus jelentése van, hisz az igazi bűnösök azok akiknek új színt kap ruhájuk, és nem az akit korbácsolnak. Ez viszont egy érthető és egyben logikus magyarázat.
De visszatérve a szereplőkre.most következik a három legfontosabb szereplő.
Az első Júdás. Júdás rendkívül fontos szereplője ennek a műnek, hisz a Jézus Krisztus Szupersztár egyedisége abban rejlik, hogy az ő szemüvegén keresztül látjuk a darabot.
Azt ő alakító Vári-Kovács Péter egy kiváló művész, a budapesti Centrál színház színésze.
Kimondottan tetszett az alakítása, pedig Madáchban egyik nagy kedvencemmel Serbivel láthattam ez a darabot. Szerintem nagyon jó Júdást láthattunk, legalábbis ha ebből darabból indulunk ki, hisz a Biblia nem foglalkozik ennyit vele, így csak darab koncepciója alapján lehet erről komolyan nyilatkozni.
Ráadásul beszámolók amik olvastam eléggé lehúzták a másik Júdást, így örültem is, hogy Péter van inkább, és nem is kellett csalódnom.
A darabban pedig Júdás egy ember a szó szoros értelmében, aki nem érti meg Jézust, nem érti miért "változott" meg, pedig ő nem változott, pusztán Jézus nem olyan amilyenek elképzelte őt.
És ez már az elejétől látszik, hisz számon kéri Jézust, majd utána Mária Magdolnát is.
De az egésznek nincs semmi keletje. És ez már olyan pont ahol Júdás komolyan eltávolodott Jézustól, de nem ez a pont ahol dönt. Döntés akkor jön el számára, amikor rájön, hogy Jézus nem fog változni önszántából, különösen fontos, hogy Mária Magdolnával látja Jézust a végső döntése előtt.
Akit már előzőleg sem szívlelt Júdás. Ez jelenet nagyon is egyértelmű, hisz Júdás emberként gondolkozik, szerinte példamutatóan kell élniük, mert hanem így tesznek akkor elbuknak.
Az árulás előtt még az úrvacsora zajlik le, itt nekem nagyon tetszik új Madáchos fordítás, ahogy Júdás ostorozza Jézust, azt részt nagyon eltalálták sokkal jobban átjönnek Júdás érzései.
Ezután történik meg az árulás. És ez még az a pont, ahol Júdás azt hiszi, hogy ezzel segít.
De nem éri el az elgondolt célját, hisz Jézus sorsa előre meg volt írva, és a papoknak is konkrét céljuk volt vele.
Amikor ez kiderül, akkor "világosodik" meg Júdás. És itt nem véletlen az idézőjel, mert rájön, hogy mit is tett, de meg is őrül, ez az őrület rész hasonlít a Madách-os, itt nagyon éreztem a párhuzamot Serbi és Péter között.
És ez különösen hangban jött ki, ott voltak igen hasonló tónusok.
Mindenképpen érdekes jelenet ez. Azért hasonlóság mellett eltérések is vannak. Szerintem nagyon hatásos jelenet ez, fontos jelenetsor, ami 100%-os produkció volt.
Júdás földi pályafutása már véget ért, bár színpadra még visszatér a Szupersztár dallal.
Amit még fontos elmondani Júdásról, hogy van benne valami kettősség, egyrészt a feszültség és az indulat munkál benne, másrészt a jóság is benne van. Illetve a vérdíj jelenet különösen érdekes, az a helyzet, amikor Júdás földön térdel, és ledobják neki a pénzt, nagyban mutatja a tehetetlenségét, és hogy nem maradt más választása. Mindenképpen egy érdekes karaktert formált meg Péter, és nagyon jól.
Mária Magdolna, akit Kertész Marcella alakított. Ő mindenképpen egy érdekes karaktere a darabnak, hisz ő egy női karakter, még egy fontos karaktere a darabnak, ezért az ő személye, alakítása nem mindegy, hogy milyen.
De ahogy csupa pozitívat olvastam Marcelláról, így mindenképpen pozitívan álltam hozzá és igazuk volt.
Hisz Marcella is nagyon jól formálta meg a karakterét. Az ő szerepében is fontos tehetetlenség érzése, hisz ő szerelmes Jézusba, de ez veszett fejsze nyele, és ezzel ő tisztában is van. Ami külön tetszett, hogy a játéka is nagyon jó volt, egy gondoskodó személyt hozott, aki sokszor a háttérben van, és segíti próbál a maga módján. Már pedig ez kitűnő ábrázolása a karakternek, ez a helyes ábrázolás, hisz nem a múlt fontos, hogy ő milyen személy volt, milyen vétkei voltak, hanem hogy milyené lett.
Minden nagyon jól van dal szépen szólt, de problémám van vele. Nem igazán értem, hogy lehet, hogy tanítványok nem voltak teljes számban jelen, de ez kisebb gond. A nagy gond, hogy minden tanítványra jutott szinte egy-egy nő, amely igen ellentétes azzal amit képviseltek, de ha egy szóval akarnám kifejezni, azt mondanám botrányos ez a jelenetsor. De a dal tényleg gyönyörűen szólt.
A szólójánál ez a reménytelenség, tehetetlenség ott van a szemeiben. Ez az érzés több síkú. Első síkja a múltjából fakad, hogy nála nem az érzések, a szerelem, hanem testi kéj dominált, vagyis ez számára teljesen új helyzet. A második sík pedig nem más, mint az, hogy Jézusról van szó, a Messiásról, aki ugyebár nem egy egyszerű halandó.
De a kérdései költőinek mondható, hisz nincs válasz rá, pontosabban van, csak az nem amire egy ilyen érzelmi állapotban levő nő vágyik. De nagyon fontos, hogy ezen érzések őszinték, hisz Mária nem próbálkozik be Jézusnál, nem dobja be nőiességét, sokkal inkább egy normális nő, akiben törődés érzete munkálkodik leginkább.
Péterrel való duettje egy másik komoly csúcspontnak nevezhető. Ez a dal az alázat dala, a dal maga az alázat.
Hisz nagyon fontos, hogy viszonyulunk egy adott helyzethez az életben, indulattal avagy alázattal.
Az indulat számon kéri a másikat, itt szó nincs számon kérésről. Arról szól hogy lesz új kezdet, folytatás?
A jelenet maga roppant érdekes, mert nem csak Péter és Mária Magdolna vannak a színpadon, hanem Jézus és Júdás is megjelenik. Jézushoz odamegy Mária Magdolna, na ez a rövid kontaktus ahogy hozzáér a Megváltóhoz, na ez ahol leginkább tetten érthető az alázat. Persze a dal nem csak magáról az alázatról szól, tehetetlenség itt is tetten érhető.
De ami nagyon fontos, hogy a dal alatt Júdás is megjelenik, ami már előre vetíti a következő jelenetet /öngyilkosságát/.  Mindenesetre beszédes jelenetről van szó. 
De a legszebb persze Péter és Mária Magdolna kettőse. Ezt leírni nem is igazán lehet beszéljen helyettem itt is egy kép.
  
És akkor eljutottunk Jézushoz, akit egyik nagy kedvencem Dolhai Attila alakított.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy az alakítása milyen lehet, drusszája alakítása nagyon tetszett, rendkívüli volt az alakítása meg kell hagyni. Dolhai szereplése viszont más milyen volt, szintén nagyon jó volt.

Komolyan át lehetett érezni a szenvedést, azt amin keresztül ment. Életének utolsó napjait látjuk ugyebár.
Ez rendkívül fontos dolog a darab szempontjából, hogy ez nem ad egy Görbe tükröt, arról a 3 évről amit ő szolgálattal töltött el, pusztán az utolsó napokat veszi górcső alá a Jeruzsálembe vonulástól a keresztre feszítésig. Itt el kell mondanom, hogy amikor kijöttem az előadásról vegyes érzések kavarogtak bennem, és még sem tudtam amikor elkezdtem beszámolót írni, hogy mit is kéne írnom, mert a darab megnézése után csak úgy "pislogtam", nem igazán esett le, ezzel hasonlóan voltam Madách előadása után is.
De erőt vettem magamon és most az ünnep előtt még leírom ezzel kapcsolatos érzéseimet.
Amit fontos elmondom, az nem igazán pozitív dolog lesz, de Jézus részéről több indulatos tett is volt, ami nem az ő karakteréhez tartozik, bár a templom jelenet még érthető, az utolsó vacsorán történtek már kevésbé.
Illetve még az első felvonásban is volt olyan jelenetsor amit túlzásnak ítéltem meg.
Ezt két dolog miatt mondom el, fontosnak tartom a részleteket is kielemezni, másrészt ez így korrekt, hogy nem hallgatok el semmit.
De ezen túltekintetve nagyon komoly előadást láthattunk, nekem ne szokásom sírni, bár voltak olyan jelenetek amit nem is külsőleg, de belülről megkönnyeztem. Már csak azért is volt, mert úgy vélem, hogy volt bennem némi elfojtás, ezt abból is gondolom,hogy ami után kiléptem színházból és elindultam a vonat felé,aközben pár könnycsepp lehullott az arcomra, és ezt így kell elképzelni, nem egy komoly, fájdalmas zokogás volt, pusztán egy bizonyos érzésnek, a látottaknak a folyománya.
Ez a második alkalom, hogy élőben csodálhattam meg Attilát, bár mindenképpen ez a fontosabb alkalom.Chris szerepe ugyanis teljesen más, azzal a szereplővel, én magam nem tudtam azonosulni. Leírtam, hogy miért nem. Ez banális dolog ugyan, de számomra nagyon fontos. Viszont itt olyan szereplőt alakított, akivel tudtam azonosulni, mivel ez az ember alakított, az én életem része is, egy darabka az életemből.
Jézus Krisztus amellett, hogy a hit egyik alapköve, egy igazi példakép is számomra, ahogy sokak számára.
Ahogy ő élt, ahogy hozzáállt az emberekhez, ahogy felvállalta ezt az egész küldetést. Ezért is fontos amit kiemeltem az indulatukról.
De rátérve Attilára nagyon szépen szólt a hangja ezen az estén, gyönyörű volt, olyan amilyet az ember szívesen hallgat, amikor kellett finom, lágy volt, amikor egy picit keményebb, akkor az volt.
De úgy vélem, hogy a nagyon finom, nagyon lágy énektónus az ami igen nehéz egy ember számára.
De Attila ezeken részeken is nagyon szép szólt. Persze ennél szerepben nem kérdés, mi a csúcspont dal szempontjából, a Gethsemane egyértelműen. Ez a Madáchban is félelmetes volt, itt is az volt.
Egyszerűen döbbenetes. Ez a dal is tehetetlenség dala, bár talán nem ez az idő való szó, de talán még is.
Mivel ez az érzés munkálkodik amellett, hogy nem érti, hogy miért kell neki meghozni ezt az áldozatot.
De ez a dal nagyon nem egy síkú és van benne egy szünet /taps járt ekkor/, az ezután való rész az egyik kedvencem a dalból ez ugyanis már beletörődésről szól, vagyis hogy Jézus elfogadja a sorsát.
Amit kevésbé értek, hogy dal elején Jézus még közel van a hallgatósághoz, majd utána eltávolodik, ezt a dolgot, valahogy nem tartom valami jó ötletnek, mert fontos lenne, hogy a dal alatt Jézus végig ott legyen az emberek előtt, hisz ez tényleg A kulcsmomentum.
És innentől kezdve nagyon is tudatos amit tesz. Kedvenc részem amikor visszakerül Pilátus elé és a korbácsolás után kialakul egy rövid párbeszéd Pilátus és Jézus között. Pilátus próbálja megmenteni Jézust, de ő visszaválaszol neki, és ez válasz önmagáért beszél "Semmi sincs kezedben... Minden elrendeltetett."
Ezután Pilátus belátja, hogy nem tudja megmenteni Jézust, és engedve a nép akaratának a kereszt halálba küldi, és mossa kezeit.
Érdekes meglátás Webber meglátása, hogy Pilátus megakarta menteni Jézust, de tehetetlen volt, ezért mondott le erről végről, más ábrazolásokban viszont Pilátus azért enged a népnek, mert fél attól, hogy lázadás törne ki.
Ugyanis ebben a korban voltak a rendszer ellen lázadók, a zelóták, ők úgy vélték, hogy csakis emberi erővel fegyverrel lehet visszaszerezni az országot a rómaiaktól. Érdekes kérdés, hogy Barabás akinek a szabadon engedését kérte a nép, az vajon ki lehetett. Mert azt nehéz elképzelni, hogy főpapok elérték volna azt, hogy Jézus ellen legyen a tömeg alapból, az sokkal valószínűbb, hogy mindez arra vezethető vissza, hogy Barabás maga is zelóta volt, vagyis a zsidó nép egy titkos reménye. A darab erről témáról nem ejt szót.
De igen fontos Pilátus személye szempontjából, mindenki eldöntheti, hogy mit gondol erről az emberről, segítőkész vagy egy szimpla gyáva kukac volt.
Darab zárása mindenképpen érdekes, és elgondolkoztam vajon jó ez a sorrend amit láthat közönség, vagyis miután megtörtént az ítélet Júdás lép színpadra, és énekli szupersztárt, és az csak ezután jön a keresztre feszítés. Összességében ez a helyes út, bár tény, hogy megszakítja a folyamatos cselekményt ez a jelenetsor, de ad az embernek egy kis időt fellélegzésre, itt szusszanhat egy kicsit, de a java még csak ezután jön. Keresztre feszítés után Jézus szenved de nem sokáig, ugyanis elhangzik egy kulcsmondat. "Kezedbe ajánlom lelkemet." és abban a pillanatban meghal. Fontos tényező, hogy ez mindössze pár órával megfeszítés után történt, ez már maga egy csoda, ugyanis nem véletlenül feszítették keresztre az embereket a rómaiak, ez egy roppant fájdalmas halál, amely több napig eltart, de nem Jézusnál. És még nincs vége, hisz nem ez zárókép, ezután van János 19:41 című dal. Az idézett vers pontosan így szól:
"Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyheztetett vala."
Tanítványuk maguk veszik le a keresztről Jézust, de ott van Mária /Lugosi Claudia/, a Megváltó anyja  is aki kezébe veszi Jézust, és ezzel ér véget a darab.
 
Képek forrása: infokarcag.hu

Ami fontos még, hogy több Biblia is kép is megjelenik az előadásokon, pl. kisgyerekek, akikről azt mondta Jézus, hogy "engedjétek őket hozzám jönni", ott van még bevonulás Jeruzsálembe.
Illetve ami biblikus nagyon, hogy Jézuson nem volt lábbeli, mezítláb mászkált, hogy a Madáchban is így van e azt nem tudom, mivel ott jóval távolabb ültem a színpadtól az erkélyen.
A darab természetesen megkapta méltó elismerését, ez azt jelenti, hogy állótaps és ováció volt a legnagyobb természetesen Attilának jutott, de azért többieknek is kijutott belőle. Volt ráadás éneklés is. Attila szemlátomást boldog volt, ami nem csoda, ilyen fogadtatást kapcsán viccelődött is azzal, hogy beugrik a zene kari árokba. De ha már szóba került az árok, megemlíteném, hogy karmester fejét lehetett látni az egész előadás alatt, illetve a szünetben benéztem az árokba, hát  a színház méretéhez passzoló nagyságú volt, szóval nem zenészek garmadáját kell elképzelni.
Színpad sem volt nagy, a díszletelemeket úgy mozgatták jelenetek előtt-után, illetve két jelenet között a passzív fél a színpadon maradt.
Persze a kis térnek is meg van a szépsége, és kifejező ereje, de ezt az előadást nagyobb színpadon megnéztem volna, mondjuk nem győri nagyságún, mert az hatalmas.
De azért így is előfordult, hogy az ember kapkodhatta a fejét, hogy épp mit nézzen a színpadon, bár én nem vagyok ez a fajta ember, én egy adott jelenetben egy adott pontot nézek amennyiben az változatlan, persze ha közben mozog az illető, vele mozdul szemem is. Az ember szeme is ki volt szolgálva, még az igazán komoly látványelemek a templom jelenetre összpontosultak, mint az már említettem. de persze ez nem feltétlenül baj, hisz ebben a darabban az egyéni érzések amiknek igazán dominálniuk kell, az hogy szereplő milyen lehet belül, mit gondol, mit érez, mit és miért tesz.
  Összességében ez egy nagyon jó, pozitív élmény volt, le a kalappal vidéki társulat előtt, és a vendégművészek előtt is, egy csapatot alkottak, és bár nem volt tökéletes az előadás elérte a hatását. Köszönöm az élményt.Az előadás utána amúgy kimondottan úgy éreztem, hogy nekem ezt az előadást látnom kellene még egyszer, hogy igazán feltudjam dolgozni. De most csak ennyi tellett tőlem. A Bibliai dolgokra is kitértem ahol fontosnak tartottam, remélem ezt mindenki megérti. Köszönöm, hogy elolvastad az írásom. Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!

Miss Saigon - Operettszínház - 2011.11.26.este

Ma este Saigonban jártam, második látogatásom az Operettszínházban,aminek örülök, hogy szereposztásban semmi változás nem történt, így azt kaptam, amit kinéztem.
Ez egy igen komoly élmény volt, jártam már musicaleken, de közülök is ez volt a leglátványosabb. De még mielőtt kitérnék a darabra, az előtt egy igen fontos dolgot kell leírnom. Olvastam pár rosszabb véleményt darabról, volt aki odáig is elment, hogy gúnynevet gyártott a darabhoz, ezeknek az embernek üzeném, hogy KOMOLYAN SZÉGYELLJÉK magukat, ugyanis egy roppant komoly darabhoz volt ma szerencsém, ráadásul kétszeresen, hisz délelőtt a győri előadást néztem meg dvd-ről. Az sem volt semmi, oly annyira, hogy voltak dolgok amit abból a darabból átültetnék az Opis  /Operettszínházas/ előadásba. 

Ez a darab egy igen komoly dráma, minden meg van benne ami egy jó darabhoz szükséges, és ez a fontos szó, egy jó darabhoz, ugyanis azt el kell ismerni, hogy ez a darab nem attól olyan jó, hogy dalok többsége az ember fülébe mászik, vagyis nem slágerek viszik a hátukon a darabot, hanem a történet maga, na meg persze az említett látvány, hisz a darab története miatt sem elhanyagolható tényező a látvány.
De ha már itt tartok akkor ezt ki is fejteném a látvány egy részt komoly effektusok okozzák, a darab elején helikopterzaj teljesen élethű és már indul is darab. A katonai részek nagyon látványosak, persze a leglátványosabb dolog az amikor távoznak a helikopteren át Chrisék. Az amerikai álom különösen látványos.
Az egész színpadot betöltik a táncosok, a darab egyik csúcspontja mindenképpen, tényleg olyan milyen egy álom, mint egy igazi revü, a legnagyobb talán az, amikor egy autó jelenik meg színpadon, és annak tetején táncol a Professzor. Látványos és egyben egy komoly feladat is, de hibát nem láttam benne.
És akkor most vetném össze először győri és az opis előadást. A győri előadás látvány szempontjából sokkal pimaszabb volt, értem ez alatt azt is, hogy a darabból nem hiányzott meztelenkedés sem.
Bár nem is utóbbi amivel egy kis problémám van, hanem hogy például amikor a győri előadás elején megjelenik Kim, akkor a Prof lekapja róla a ruháját, ezzel is érzékeltetve, hogy mi a feladata, ezzel szemben az opis előadásban marad ugyanabban a göncben. Ebben a helyzetben mindenképpen győri megoldást részesítem előnyben, hisz végülis itt arról van szó, hogy egy fiatal lánynak nincs más választása,mint felvállalni egy sanyarú sorsot Mondjuk azt hozzátenném, hogy győri előadásban nem lesz meztelen Kim ennél a jelentnél, erről természetesen szó nincs. Meztelenkedésbe nem mellék bele, hisz az teljesen érthető, miért hiányzik ebből a darabból. Bizonyos szempontból túlzás /hatásvadászat/ lenne, más szempontból nézve, azért az Opis művésznők közül aligha lenne aki bevállalná ezt.
Pisztoly lővések is nagyon hatásosak voltak, legalábbis nálam beváltak, bár én mondhatni ijedős típus vagyok.
Látvány után essen szó díszletről. Na ez amit színtén csak dicsérni lehet. Az előadás során folyamatosan mozgott a díszlet, és szinte mindent díszletelemekkel oldottak meg, a kivetítő leginkább két felvonás elején volt használatban, illetve az Amerikai álom alatt is, bár az önmagában is elég látványos volt, mint ahogy leírtam. Díszletek csillagos ötöst érdemelnek, minden aprólékosan ki volt dolgozva, a báron át a szállódi szobán át, Ho Si Minh /alias Ho apó :D/ szobortól Kim menedékéig. Tényleg pazar a darab innen nézve nézve is. Prof szobájába is önmagért beszél szerintem, még egy Ho apó kép is található a szobájában.
De ha már itt tartunk, egy fontos dolgot itt megosztanék, a győri darab nem csak külsöségekben adta magát, hanem szövegben is, de ezt itt ugyanígy visszaköszönt, volt pár nyomdafestéket nem tűrö kifejezés, amit most inkább nem részleteznék.
És azért volt haszna abszolute, hogy megnéztem a győri előadást, hisz ugyebár szóló szaxofon után van egy időugrás 3 év egész pontosan,és ez Ho Chi Minh transzperensekből látszik igazán, de mivel én magam nem ültem valami közel a színpadhoz,így nem igazán láttam,hogy mi szerepel rajtuk, de győri előadás hasonló megoldást mutatott be,bár ott nem volt Hó apó szobor, viszont a plakátok megvoltak, és azokból derült ki, hogy na most 3 évet ugrott a történet. Illetve egy papír sárkány volt, eleinte csak egy rövidebb, majd a dal végére, már egy igen hosszú sárkány alakul ki. Ez egy nagyon kildolgozott jelenetsor, nagyon precíz, nagyon jó a koreográfiája.
De ha már a történet, akkor most ezt veszem gorcső alá a kezdtektől.
Mint már említett Kim érkezésével kezdődik a darab, Saigonban egy helyi bárban ahol Professzor az atyaúristen, és egész kis vagyonra tesz szert, hisz rengeteg amerikai /jenki/ katona tölti itt az idejét. Sok jenki nem csak, hogy iszik mint a gödény,de a szebbik nem társaságát sem vetik meg. De mint mindenütt, itt is van kívétel, még hozzá a főhős Chris, aki teljesen maga alatt van attól, amit átélt a háborúban, és undorodik, ettől a fertőtől, de hirtelen megpillanat egy lányt Kim-et, aki elsőre látásra megtetszik neki. John meg is veszi neki ajándék gyanánt, hogy kilábaljon végre a gödörből, ez sikerül is neki /még ha csak időlegesen is/. Egyszerűen csak úgy szárnyal a boldogságtól, és itt hangzik az a dal, ami nekem a legjobban tetszett, már győri előadásban is ez fogott meg a legjobban, de itt még inkább elmondható, ez pedig Napfény, holdfény. Egyszerűen gyönyörű ez dal, ami Kim és Chris duettje. Amit így kiemelnék, hogy dal alatt, van egy Titanic szerű jelenet , amikor a két szerelmes mondhatni szárnyal, igaz itt nem egy hajón vannak, de nekem egyből ez jutott. De némi hiányérzetem maradt a jelenet kapcsán.
A dal témája természetesen az egymásra találás.
Bár hozzám ez a téma roppant közel áll, ez a legszebb érzés, ezt nyugodtan mondhatom.
A kedvenc duettjeim is erről szólnak a Fantomból a Csak ennyit kérek én, illetve magyar musicalek között a Nézz rám. Ezen dalok ugyanis kezdetet jelentik, a legfantasztikusabb dolog kezdetét.
De ahogy az életben sajnos lenni szokott semmi sem tart örökké. Saigon a végnapjait élte, az USA kiszállt ebből a háborúból.
De még idáig eljutnák az előtt, még lezajlik Kim és Chris "esküvője", ami inkább eljegyzésre hasonlít, bár nem ismerem vietnami szokásokat.
Ezután teszi tisztelét Thuy /Kim unokatestvére/ először a színpadon, aki szintén egy szerelmes férfiú
méghozzá Kim-t szereti.
Ez azér darab alatt nyilvánvalóvá válik, bár azért az ő szerelme elég önző is, erre mindjárt visszatérek.
Majd ezután következik a szóló szaxofon, majd az időugrás.
Ezután megint Thuy a főszereplő, illetve az új világ katonái, akik ecsetelik helyzetet, amit Prof is megtesz majd. Ugyanis Kim-et még most sem bírta elfelejteni, és mivel három év után sem találja, ezért előkeríti a professzort, ami könnyen ment neki, hisz időközben népbiztos lett belőle.
És alkut ajánl neki, vagyis hogy végre szabad lehet /átnevelő táborokban töltötte ugyanis az elmúlt 3 évet/, amennyiben megtalálja Kim-t neki. Ez természetesen sikerül is neki.
De még előtte egy igen komoly jelenet veszi kezdetetét, a Még mindig hiszem cím Kim-Ellen duett.
Itt látható először Ellen, Chris felesége, aki aggódik a férjéért akit rémálmok gyötörnek, miközben Kim még mindig bízik benne, hogy Chris egyszer visszatér hozzá,mit sem sejtve arról, hogy neki már van egy "boldog" élete az USA-ban.
És itt egy nagyon komoly jelenetsor kezdődik Kim és Thuy jelenete, amiben azért a Prof ill. katonák is részt vesznek. De ez leginkább Kim és Thuyról szól. Thuy győzködi, hogy jöjjön hozzá, mellette minden meglehet, illetve a visszatérő /Thuy ugyanis elküldi érkzése után/ Prof ugyanezt teszi, de Kim hajthatatlan, ugyanis az élete gyökeresen megváltozott, nem csak a szerelem miatt, hanem azért is mert az életben maradt egy komoly fény, ez pedig nem más, mint Chris és az ő közös fia, Tam. Ez ugyanis komoly nővé formálta őt, aki semmitől sem riad vissza, egy anyatigris ereje van benne, ami ki is ütközik. Ugyanis Thuy képtelen elengedni Kim-et, ezért megfenyegeti hogy megöli a fiát, ha nem hallgat rá, de Kim hajthatatlan és pisztolyt ránt, hogy védje a fiát, csak hogy Thuy sem hátrál meg, így lelövi őt. Persze felmerül a kérdés, hogy honnan van Kimnek pisztolya, a kérdésre meg van a magyarázat, de ez csak második felvonásban derül ki, ugyanis ott van egy visszaemlékezés. De én ezt most leírnám. A lényeg, hogy Chris elintézi hogy Kim vele jöhessen megszerzi neki a vízumot, de már késő. Ugyanis  az amerikai katonáknak távozniuk kell, Chris persze mindent megprobál, de hiába, ahogy a Kim is hiába probálkozik, hogy engedjék be, nem jár sikerrel. Így szakad ketté két boldog ember, egy pár.
John ezt nagyon nehezen viseli, úgy kell két embernek vinnie, mert nem akarja ott hagyni Saigont,roppant drámai jelent sor, de legdrámáibb az az összhatás amit tömegáradat a rácsok mögött,illetve a helikopter kelt, az egyszerűen brutális. Chris elment, de Kimnél maradt a pisztolya, ez az amit Thuy megölésére használ.
Amúgy ezt a kérdést lehetne elemezni, de ez bár gyilkosság, inkább az önvédelem kategória, hisz Kim-et teljesen sarokba szorította Thuy, aki képtelen volt lemondásra. Vagyis ezért aligha hibáztatható Kim, már csak azért sem,mert fiát védte, és ez a pillanat, ahol Kim már más ember. És most ellent fogok mondani sokaknak, itt végleg megszűnik naívának lenni. Ugyanis egy naiva erre nem képes.
Kim menekülni kényszerül, de mivel nem ismer mást, így professzorhoz menekül aki nagyban nosztalgiázik, miközben arról énekel, hogy az élet megalkuvásról szól, ha élni akar, akkor hallgat, és bólogat, ennek a gondolkodásnak szól a Ho Si Mih kép is. Ő azért is énekel erről, mert mondhatni már feladta, hogy kijut innen, de ekkor jön hozzá Kim a gyerekével, és amikor megtudja, hogy ő Chris fia akkor egyből a menekülése kulcsát látja benne, így bújtatja Kimet, majd utána Bangkokba szöknek, miután megkente az őrszemet a Professzor, itt az első felvonás vége.
A második felvonás kezdete elég szomorú, ugyanis Bui-Doi-król szól, vagyis azokról a gyerekekről, aki vietnami anyától és amerikai apától születtek, ennek a szónak jelentése "élő szemét". De mindezekelőtt még volt bejátszás szomorú történelmi tényekről. Ez a jelenetsor amúgy atlantai konferencián játszódik,ahol John szólal fel ez ügyben, majd ezután közli John-al a hírt, hogy Kim nem csak hogy életben van, de van egy fia is. Végülis ebben a felvonásban sok történés nincsen. De azért megy tovább a cselekmény.Miután Chris megtudja mi a helyzet, úgy dönt, mindent elmond Ellennek, és elutazik John-al Bangkokba.
És a következő kép már Bangkok, Thaiföld fővárosa.Erről az országról annyit érdemes, tudni, hogy akkoriban katona diktátorok uralkodtak jobbára,bár hivatalosan alkotmányos monarchia volt az ország, de ez csak névleges volt. De mindezek ellenére, Bangkok kiemelt turistaparadicsom volt, mint ez ebből jelenetből is kiderül, pl. japánokat lehet találni a tömegben. Prof az egyiknek felfújható gésát ajánl, az egy elég vicces jelenet. Amúgy itt már egy másik Professzort láthatunk, ez a Prof ugyanis nagyon frusztrált, hisz ő Saigonban stiricik királya volt, míg itt egy ezredik senki, aki kuncsaftokat szerez egy helyi lokálnak.
Amúgy ennek az oka igen prózai. Bangkok nem csak,hogy turista paradicsom, de egyben prostituóció melegágya volt már akkoriban, így ami mondjuk egy háború sújtotta Vietnamban egyedi volt, az Bangkokban már nem az. John megjelenik a jelenetben aki Kim-et keresi, de a Profba botlik bele, aki elvezeti Kimhez.Prof akar beszélni John-al, de ő Kim-el akar beszélni, ugyanis ő azért jött előre, hogy közölje a hírt Kim-el, hogy Chris megházasodott, de ezt végül nem tudja megtenni. Így hát elmegy Chrisért, közben a Prof visszatér és számon kéri Kim-et, hogy engedhette el John-t,ő elmondja neki mi a helyzet, bár ez ő Profnak nem kóser, ezért új tervet agyal ki,még pedig, hogy megszerzi Chris címét, de mindeközben Napfény, holdfény repríze lezajlik,és fenn említett visszaemlékezés.
Érdekesség, hogy míg itt az ajtón tért vissza és utána kezdett elbeszélni, addig a győri előadásban benézett az ablakon és ott kezdte a mondandóját, ez egy roppant érdekes megoldás, meglehetősen vicces.
És közelítünk a darab végéhez  már igen erősen. Prof terve itt is sikerül megszerezi a címet. Kim el is megy a címre, ahol találkozik Ellen-el, akit John hitvesének hisz,de ő Chris felesége, amit közül is vele, ekkor Kim szíve teljesen megszakad, de újabb bizonyságot ad arról, hogy nem egy naív fiatal lány, hisz ahelyett, hogy a nő ellen harcolna, csupán annyit kér, hogy a fiát vigyék magukkal, de Ellen ezt visszautasítja mondván, hogy ők inkább saját gyereket szeretnének. Kim azt nem akarja elfogadni ezt a helyzetet. A legdurvább ebben jelenetben az a kép ami fentebb található az írásomban, ahogy Kim egyszerűen rárivall Ellenre, ez az a jelenet, amit talán legjobb Kimtől.
Ellen persze rádöbben, hogy Kim nem egy egyszerű kaland volt Chris számára. Erről énekel, a Most, már hogy láttam című dalban. Ezután John és Chris visszatér, akik nem találták meg Kim-et.
És most lehet megint megfognak kövezni, de aligha érdekel. Chris itt írja le magát nálam. Az ami előad nálam a szánalmas kategória, ahogy megmagyarázza, hogy nem is szerette Kim-et igazából, csak tisztasága az ami nagy mocsokban lenyűgözte, ez az önámítás magasfokon. Ugyanis annak hogy Chris igazán szeretné Ellent semmi tanújelét nem adja. Amikor Ellen sarokba szorítja mellette dönt ugyan, de ez gyávaság következménye. De elég életszagú helyzet ez. Nagyon sok úgy élik le az életüket, hogy a nagy szerelmüket szem elől vesztik, majd egy olyan ember mellett élik le az életük, akit igazából nem is szeretnek.
Nekem teljesen ez jött le Chris és Ellen házasságából. Bár teszem hozzá ez John szemszögéből van így, Ellen szeretheti Chris-t, bár megjegyzem, a győri és opis előadás között nagy különbség van. Ugyanis Balogh Anna nekem teljesen unszimpatikus, eléggé egy rideg nőnek tűnt, sem mint egy olyan nőnek akinek a férje lenne a fontos, ehhez képest Detti aki ma este ellent alakította, sokkal inkább volt egy jó szerető feleség, aki aggódik a férjért, nem önmagáért aggódik, hogy vele mi lesz. Mondjuk el lehet dönteni, ki melyik alakítással szimpatizál, mindegyikben van ráció. Balogh Anna által megformált Ellen igen sok mai nőre hasonlít, akik biztos párkapcsolathoz, házassághoz ragaszkodnak foggal-körömmel, még akkor is ha az a végső romlás felé tart, vagy már ott van. Ebből gondolatsorból is kiviláglik, hogy milyen komoly darab a Miss Saigon.
Persze fennáll az esélye, hogy Chris és Ellen boldogok, bár szerintem ez lehetetlen, abból amit látni, nekem nem ez csapódik le, és bár most előre szaladok, de soha nem is lesznek azok. Mondjuk Detti Ellenje nagyon is szerethető, de más az amikor szerethető egy ember, és más az amikor valamikor szerelmes valakibe.
Ugyanis van még egy ok, ami az álláspontom mellett szól, még pedig, hogy Ellen hozta ki a gödörből Christ, vagyis nélküle még valószínű most is nagyon mélyen lenne. És ez a dolog sincs távol a való élettől, amikor a hála köt az egyik embert a másikhoz. Mondjuk szerintem ez nem helyes. Én sok dologban konzervatív vagyok, és hiszem, hogy a szerelem az ami kizárólag egyesíthet két embert, ugyanis minden ember félember a hozzátartozó párja nélkül, és csak akkor lesz egész, ha megtalálja ezt a párt. Csak hogy Chris és Ellen puzzle darabja nem illik egymásba.
Még kiemelendő a jelenetkapcsán, hogy Chris egyre inkább elsüllyed a mocsárba jelenet kapcsán, ugyanis olyan ötletek jutnak az eszébe mi lenne ha csak pénzelné Kim-et, itt is eltudnának jól élni, de ez az ötlet Ellen-nek sem tetszik.
Ezután jön az Amerikai Álom, amihez aligha tudnék valamit hozzátenni leírtakon kívül, roppant látványos jelentsor, tényleg elképesztő. Ahogy maga a darab is, az ember minden érzékszervére, és testrészeire is kihat.
Amúgy amikor Prof elkezdi a dalt, még a valóságban van Bangkokban, de aztán megjelenik az álomképe, majd a végén visszakerül a keserű valóságba, amit abból vesz észre, hogy felkap egy pénzdarabot a földről, és akkor megszólal "ez még nem Amerika". Mondjuk győri előadásban autó nem volt, helyette volt szabadságszobor, amely egy nő formájában jelent meg, és természetesen szintén nagyon látványos volt ez a jelenet, ami elengedhetetlen, ugyanis Győri színpadnak eszméletlen méretei vannak, 1. v. 2. legnagyobb kőszínház Magyarországon emlékezetem szerintem, szóval egy ilyen helyet mindenképpen be kell táncolni.
Amúgy olyan nagy színpad, hogy színpad hogy két szélen az ember, akkor nem igazán hallják egymást.
Ezután már tényleg végkifejlet van hátra, amely roppant drámai. És ezt többféleképpen lehet értelmezni,olvastam már erről korábban, de én másképp látom itt is dolgokat.
Kim felkeszíti a gyerekét arra, hogy az apja elvigye, és megnyugtatja, hogy minden rendben lesz.
Ezután útjára bocsájtja Tam-et, egy Goodbye-al /Tam egyetlen mondata/ , egy puszival, egy öleléssel.
Amiután Tam elmegy pisztoly ránt, és meglövi magát. Tam azonnal berohan, /ahogy az eredeti Rockszínházas előadásban is tette ezt/ , egyből utána jön Chris, koreográfiája jelenetnek nagyon hasonló. Chris odarohan átöleli, így Kim boldogon hal meg, de Chris csak ezután csókolja meg. Közben John tartja vissza ellent. 
Győriben kicsit más a képlet,ott csak később rohan be a gyerek, először Chris rohan be, majd jön vele Ellen, mondjuk ebben jelenetben nyújtja ellen a legjobb formáját, ha azt nézzük, bár ez csak nézőpont kérdése, ugyanis felkapja gyereket, hogy ne lássa így az anyát,bár ez csak pillanatnyi állapot. Viszont itt a jelenet is más, mondhatni apró változás, de igen is fontos. Ugyanis Chris amikor karjába fogja Kim-et akkor egyből gyengéd hozzá majd megcsókolja amikor még él /ahogy ez broadway darabban is van/. Chris szerelme megint kiütközik, nem véletlen,hogy az Opis verzióban Ellent vissza kellett tartani /ez azért komoly bizonyítéka annak, hogy szereti Christ/, hisz Chris érzései itt jönnek felszínre. Bár itt van egy komoly probléma az a szenvedély,amely a győri előadásban meg volt, az itt egyértelműen hiányzott, az valami döbbenet, hogy csók alig csattant a darab alatt, már pedig ez elvárás lenne, és itt is csak akkor amikor Kimnek vége, amúgy győri előadásban Chris feje mindent elmond szerintem, a helyzetről, úgy gondolom, hogy Chris és Ellen együtélésének ebben a pillanatban befelegzett, mivel Chris aligha tud majd ennek tudatában boldog lenni,bár már megelezőleg sem volt az.
Viszont szenvedély helyet a komoly és mély érzelmek amik diktálnak inkább,bár abba most nem mennék bele, hogy szerelemnél aligha lehet komolyabb és mélyebb érzelem bármi. Tény, hogy sok féle ilyen érzés található darabban, és sokféle lelkiállapot, hasonló szituációknál más-más reakciókat tapasztalhatunk.
Gondolok itt Thuyra., aki nem tud lemondani Kimről, Kim viszont Chrisről, és fiáról is lemond.
Igazi tragédiai befejezése van, ugyanis a tragédiákban a vétkesek elnyerik a büntetésüket, Christ vétkesnek vélem, az alább felvázoltak alapján, és azzal a tudattal kell élnie, hogy élete szerelme nincs többé.
De akkor most rátérnék az okra. Ugyanis Kim öngyilkossága szerintem nem önfeláldozás, vagy ha az is csak részben az. Kim szerintem nem tudott azzal tudattal tovább élni, hogy minden jó eltűnt az életéből, hisz Chrisről lemondott 317-es szobában, és ezzel együtt a fiáról is, vagyis nem maradt már mi miatt érni, nem hiszem, hogy pusztán azért lett öngyilkos, hogy Chrisnek ne legyen más lehetősége, már csak azért sem, mert nem beszélt Chris-el, így nem tudta, hogy mi a válasza erre. Bár felfoghatjuk úgy is, hogy ezért tette,ebben az esetben Chris már későn érkezett. Bár az én értelmezésem szerint ez nem áll fenn.
Hogy mire alapozom a nézetemet? Arra, hogy Kimnek milyen fontos volt Chris, majd hogy beszélt a fiáról Thuynak, hogy a fia az egyedüli fénysugár az életében, csak hogy ez a reménysugár kihunyt. Ezt abból is gondolom, hogy nem tétovázott, egyszerűen nem akart tovább élni fia és szerelme nélkül.
Kim újabb tragikus hős, és újabb olyan karakter, akit nem tudok elitélni a tettéért. Teljesen megértem azt, amin keresztül ment, egyszerűen borzalmas lehetetett neki, és ezek ugyebár pluszba rakodtak a vállára, hisz nem tudott normális életét élni. Amúgy már utaltam Rómeó és Júliára, most újból megtenném. Legfőképpen azért,hogy megértsük miért tette amit Kim tett, ahogy a két szerelmest egyáltalán nem tudom elitélni, úgy Kim-et sem, ugyanis teljes üresség vezetett az öngyilkosságukhoz, képtelenek volt tovább így élni.
Olyan színtű fájdalomról beszélünk, amihez hasonlót már én is megtapasztaltam, még ha az én életem merőben más, mint ezeké a karaktereké, de áttudom érezni milyen az ember amikor az ember teljesen kiürül.
Lehetne ez még boncolgatni, de ezt most abba hagyom.

Akkor a szereplőkről pár szót.
Először is nézzük Kim-et. Dancs Annamari alakította meglehetősen jól. Ő azért valljuk be ebben a szakmában még gyerekcipőben jár, de az látható, hogy gyorsan tanul. Ráadásul nagyon fontos, hogy ez az első musical szerepe, igaz, hogy operettekben már pár év szerepel, bár először csak Bukaresten, majd tavaly kapott az Opiban lehetőséget a Csárdáskirálynőben. Amúgy érdekesség, hogy én megnéztem vele egy interjút, amiben mesélt a Miss Saigonról, és arról, hogy neki tanácsoltak, hogy induljon a meghallgatásom, mert önmagától ezt nem tette volna meg,ami érthető. Ugyanis Annamarinak gyönyörű hangja van, de musical számára újdonság, de szépen helyt áll. Bár hozzátenném az előadás alatt azért többször látszódott, hogy ő klasszikus vonalon edződött úgy mond, ugyanis sok helyen nem tipikusan musicalesen énekelt, bár szerencsére nem is operettesen. Nem szeretek hibákról beszélni, bár azt kell mondjam, hogy az s,c,cs hangjai nem igazán voltak a helyükön, amennyire én ezt laikusként megtudom itélni, túlzásba vitte néhol a hangsúlyozást, de gyönyörűen énekelt. Napfény, holdfény (+repríz), Még mindig hiszem nagyon tetszett.
Amúgy a Miss Saigon kapcsán nyilatkozot Kimről, hogy milyennek gondolja őt, amire emlékszek ebből hogy azt emelte ki, hogy milyen komplex ez a szerep, az egyik legkomplexebb karakter Kim szerinte, amit én is osztok, hisz a szűzleány szereptől eljut odáig, hogy lemond még a saját gyerekéről is az ő boldogságát szem előtt tartva, viszont azt kell mondjam ha innen nézzük a dolgokat, akkor még is csak részben az önfeláldozás a halála, csak nem azért öli meg magát, mert hogy fiának biztos jobb sora legyen, hanem egyszerűen azért, mert döntésének ez a következménye, a már ecsetelt teljes üresség. Akárhonnan nézem, nálam Kim a nyerő ebben a daraban, olyan erő van ebben NŐben, ami bőven nincs meg minden nőben, és ez nem feltétlen a szenvedés, sanyarú sors következménye, ugyanis minden ember máskép reagál egy helyzetre, valaki erősebben, valaki gyengébben jön ki belőle, Kim egyértelműen megerősödött az évek során.
Ami fontos hogy Annamari megdöbbentően kicsi, ezért nagyon is hiteles ebben a szerepben, hisz az ázsiai lányok nagyságrendileg átlagban 5 cm-el alacsonyabbak, mint az európai lányok.
Összeségében Annamari nagyon is jól alakította Kim-et, döbbenetes, hogy pár hónap alatt hova fejlődött, és szerintem még van benne tartalék jócskán. Le a kalappal.
Christ Dolhai Attila alakította, ő az egyik kedvencem, most volt hozzá szerencsém először élőben felemás érzéseim vannak. Bár ez nem feltétlen az ő hibája. Ugyanis beszélt a komoly szenvedély hiányáról, ez szerintem komolyan rányomta a bélyegét az egész előadásra, bár meg kell nézzek mást is, hogy ebben a témában komolyabban tudjak véleményt formálni, Dénesre kíváncsi lennék mindenképpen. Na de vissza Attilához hangban úgy szólt ahogy reméltem, még ha amúgy másra számítottam, bár ez tudjuk be a koncepció hibájának mint ahogy írtam.
Most nem egy főszereplőről ejtenék szót, de igen fontos. Nem titkolt célom volt elkerülni kiskerot, személyes ellenszenvem okán, ez sikerült, és sokkal jobban,mint reméltem. Ugyanis egy fiatal tehetséges művész, Ambruzs Ádám játszott ma Thuy-t,engem megnyert teljesen. Hangilag nagyon rendben volt, és játéka is tetszett, olyan kegyetlen figurát hozott, hogy az eszméletlen, bár ennek a figurának, van egy szerelmes oldala is, ami miatt képtelen lemondani Kimről, és soha nem adja fel, másfelől felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet szerelmes az az ember aki képtelen lemondásra, ugyanis aki igazán szerelmes, az képes lemondásra, ahogy pl. Fantom is megtette, és hagyta elmenni Christine-t, Thuy erre képtelen, mint ahogy azt fejtegettem már. Rémálom egy külön szám még, ez a második felvonásban van, amikor megjelenik újból Thuy a színpadon, ez a jelenet is tetszett. Thuy még itt is kegyetlen, fenyegetőzik most is, Kim meg menekül.
Ez nagyon durva jelenetsor, az a rémület ami Annamari arcán látható, az még távolról is látható volt.
Professzor roppant érdekes karakter, akit Mészáros Árpád Zsolt /MÁZS/ alakított, akit szintén most először láttam élőben, és semmiképen sem bántom, mivel jó Profot hozott Árpi.
A darab igazi negatív karaktere nem ő szerintem, sőt ő is inkább egy áldozat.
Ezért szerethető is, másfelől, ez a darab igen sok komolyságot hordoz magában, igen sok kegyetlen dolgot, de Professzor az aki még is mosolyt tud csalni az emberek arcára. Roppant élés eszű alak, aki mindenre tudja a megoldást, vagyis vág az agya, mint a borotva, ezért is nevezik Professzornak, vagy "Mérnök" /Engineeer/-nek. És neki is ugyanaz a célja, ami minden vietnaminak célja volt, hogy eljusson Amerikába, már a kezdetektől ez a célja. Próbál is vízumot szerezni, de senki nem segít neki, pedig egy csomó pénzt felkinál. Érdekes, hogy amikor Kim elmegy Chrishez, akkor Professzor vigyáz Tamre, és elég jól elvannak, amennyit látni ebből. Ennek is prózai oka lehet, gyanis Prof is félvér, félig vietnámi, félig francia.
Ugyebár franciák felségterülete volt Vietnam, és ő közték a harcot a kommunista ország rész ellen, de elbuktak és ezért szállt be az USA. De visszatérve Professzor az esze mellett, a showt csinálja egyértelműen, és azt igen jól. E a szerepel szerintem jól MÁZSnak, élete egyik legnagyobb szerepe azt meg kell hagyni.
És azért ez olyan szerep ahol van út kiteljesedésre, hisz roppant összetett a karaktere.
Persze lehetne boncolgatni még, de jelenleg semmi más nem jut eszembe. Bár el kell ismerni, hogy óriási szerep, nem véletlen, ezért Jonathan Pryce /aki már elmúlt 40 amikor elkezdte játszani ezt a szerepet/ Laurence Olivier , Drama Desk, Tony díjat, ugyanezen díjakat elnyerte Kim is természetesen vagyis Lea Salonga, aki egy élő musical legenda, a  Nyomorultakban is szerepelt ő Éponine és Fantine szerepében is , illetve több Disney rajzfilm eredeti hangja pl Jázmin, vagy Mulan hangja. Illetve az eredeti Broadway előadás Johnja, Hinton Battle is Tony díjat nyert a szerepéért.
És ha már John, akkor következzen ő. György-Rózsa Sándor alakította Chris barátját, igen jól.
Ahogy reméltem, ő róla ugyanis láttam már youtube videót, szóval valamelyest képbe voltam mire számíthatok
Most megint őszinte leszek, Feke Pál a második olyan személy akit probáltam elkerülni, még pedig azért mert nekem nem jön be hangja, hangszíne, amúgy nincs vele problémám, mint a másik delikvenssel.
Sanyi nagyon jól alakította Chris barátját, aki tényleg igazi barát, ha bajban volt ő segített, ez amúgy egy mellékszerepnek minősül, ebben a kategóriában kapta meg a Tony díjat Hinton Battle. De amúgy tényleg az, hisz nincs annyit színpadon, de igen fontos karakter, hisz ő falaz Chrisnek Saigonban amikor együtt van Kimmel, majd később ő szól Chrisnek, hogy van egy fia, ő indul közölni Kimmel azt a hírt, hogy Chris megnősült, bár erre képtelen. És ugyebár ő foglalkozik a buo-doi gyerekekkel. Ez ugyebár John fődala, ez nagyon tetszett Sanyitól, szépen énekelte, teljesen átadta azokat az érzelmeket, amiket ez a dal hordoz, hisz már az alaptémája is szomorú a dalnak. Ez volt az előadás alatt az egyik olyan nagy pillanat amikor teljesen ledöbbentem. De az a dal is tetszik, amiben Kim-mel probálja közölni a helyzetet, az is szép volt.
Ellen, őt mint már mondtam Vágó Bernadett alakította, őt is most láttam először élőben és nem csalódtam.
Tökéletesen azt hozta amit elvártam. Egyrészt hangja, olyan mint egy álom. Alig énekel de amikor megszólal, akkor eláll az ember lélegzete kb, mert olyan gyönyörűen énekel, másrészt ahogy írtam Detti egy szerethető Ellent hoz, aki szerelmes a férjébe, legalábbis erre lehet következtetni, gondoskodó egyén, akinek a férje nagyon fontos, nem érződik rajta az önzés, és ez fontos,nagyon fontos, hisz ez az amikor igazán szereti az egyik ember másikat, és nem csak alibi kapcsolatról beszélünk. Amúgy ez a féltés, már Még mindig hiszem alatt már meg van Ellenben.
Ezek után alig várom, hogy Kimként is megnézhessem Dettit.
Már csak kisszereplők maradtak. Gigi egészen jó volt, bár az ő szerepe igen kicsi, de ő kezdi el A lelkem moziján című dalt. Ez olyan kis szerep, hogy megítélni igazából nem tudom, hisz egy prostiról van szó.
De a dal részét szépen énekelte.
Többi szereplőt a rend kedveéért mondom el csak, hisz róluk nem igazán tudok mit írni.
Tam: Visnyei Máté, Tulajdonos: Csuha Lajos, Schultz: Petridisz Hrisztosz
Tammal kapcsolatban annyit, hogy nem hiszem, hogy valaha találnak tökéletes gyereket erre a szerepre Máté 5 éves, ez azért meg is látszódott, de ez végülis nem probléma. Minden nem lehet tökéletes egy darabban, mert az életben sem minden az. Ami még fontos, hogy csak úgy lubickolt a sikerben a kis Máté, ő is komoly tapsot kapott, ami szerintem érthető, hisz egy komoly kulcsfigura a darabban ezt ne felejtsük el.
Összeségében egy kiváló darabhoz volt szerencsém, mindenkinek ajánlani tudom, 3 szereposztásos, szóval mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét. És azért a mai szereposztásból látszik, hogy szereposztások is keveredhetnek, bár ez nagy részt másodszereposztás volt, egyedül Dolhai volt az elsőből, ettől függetlenül ez is pazar volt, és szerintem szó nincs arról, hogy az első ami mindent visz, a másodszereposztást, meg le lehet írni, mert nem lehet leírni, és ehhez kellettek a nagyszerű művészek, a legnagyobb ovációt talán MÁZS kapta, aki még egy kicsit bohóckodot is tapsrend alatt. De mindenki komoly tapsot kapott. Ja és ami döbbenetes volt, hogy totál teltház volt, üres széket nem láttam.
Az előadás tényleg minden igényt kielégített, még úgyis hogy voltak olyan dolgok amiket hiányoltam. El kell ismernem, hogy Kero ezzel a darabbal most nagyot alkotott, ezért megérdemli a gratulációt és a kalap emelést. Ezt a darabot 18 éves kortól mindenkinek ajánlom, azalatt a sok szörnyűség miatt nem. Ugyanis szerintem fontos, az hogy egy ember értsen egy darabot, és ehhez kell legalább 18 év szerintem. Most megint visszautalnék a Rómeó és Júliára 15 évesen mindenki elolvasta vélhetően a darabot, de igazából roppant kevesen vannak,akik meg is értették, sőt alig ha van olyan, bár semmit szabad kizárni, de a nagy többségnek később esik le a darab igazi súlya, ezzel amúgy én is így voltam, bár engem 15 évesen magával ragadott a történet, de ma már ugyanezt a történetet több aspektusból is ismerem, és ez fontos.
Ill. úgy gondolom, világ jelenleg nagyon szörnyű, ezért sem ajánlom 18 év alatt senkinek a darabot, hisz sajnos nem kell ahhoz színházba menni, hogy tragédiákba botoljunk.
De most már tényleg befejezem. Köszönöm mindazoknak, akik elnézik nekem, hogy ennyit írtam, és végig is olvassák az írásomat, és csak azt remélem, hogy aki így tett, az talál benne legalább egy értékes gondolatot,  meglátást, és ha nem is tetszik az illetőnek az összkép, de azért az egy gondolatért, egy emberért már megérte megírni a beszámolót.

Ne most, drágám! - Madách Színház

Ne most, drágám! című előadáson jártam ma este a Madách színházban. Változatosság kedvéért megint egy vígjátékon de ez nem akármilyen előadás több szempontból. Először is kiemelném, hogy közel telt ház volt, ami nem meg szokott látvány Madách prózai darabjain voltam már egy-kettőn, illetve neten is szoktam nézni hogy néz ki nézőtér állapota ezekre darabokra,és azt tapasztalom, hogy az ilyen darabokra jóval kevesebb az érdeklődés, jóval több az üres hely, mint mondjuk egy nagy musicalen. A közönségre nem is lehetett panasz, erre a kérdésre még visszatérek.

Ez egy roppant érdekes darab,amely egy viszonylag egyszerű szituációval indul, de ahogy lenni szokott minden feje tetejére áll. A darab egy szőrme kereskedésben játszódik. Ahol ügyvezetőigazgató /Gilbert Bodley/ azt tervezi, hogy egy bunda segítségével eltölthet egy kellemes légyotot Mrs .McMichael-el /Janie/, az elbüvő sztriptíztáncosnővel, ezért 10ezer fontos nercbundát 1000 fontért akarja eladatni üzlettársával, Arnold Crouch-al és a maradék 9000 fontot saját zsebéből perkálja le neki.

Ráadásul  Gilbert be is számol Arnoldnak a tervéről, ami nem tetszik Arnoldnak, de a végén beadja a derekát. És itt kezdődnek bonyodalmak. Ugyanis elszólja magát, hogy ez a legdrágább bundák közé tartozik, és Mr. McMichael érthetetlen áll az eset előtt. Vége az lesz, hogy nem veszi meg bundát.

Aztán a felesége Mrs.McMichael ott marad, mivel ragaszkodik a bundához. De mivel nem fizette ki a férje neki, ezért visszakérik tőle, de ő nem adja vissza, sőt megszabadul az összes ruhadarabjától amit kidob az ablakon,és ráesik egy buszra a ruhája.Ez egy visszatérő jelenet ugyanis Arnold az aki kidobálja különböző ruhadarabokat, portás természetesen minden esetben szól telefonon, mindig rossz telefont vesznek fel, sőt van amikor rossz helyre rakják a két kagylót, mivel két telefon is van, itt a slusszpoén, az hogy amikor feltűnik, hogy nincs valami rendben,akkor nem kagylókat rakja az illető a helyére, hanem a telefonokat cseréli meg.

Amúgy kidobálós jelenetsorok közül az a legjobb, amikor Arnold hátrálva dobja ki a ruhát, pár szőnyegbe csavart bunda is megér egy misét.

Amúgy kész átjáróház lesz a kereskedés, a nerc bundáért ugyanis még visszajönnek és meg is veszi Mr.McMichael 100 fontért.

Ez egy roppant vicces darab, ahogy az előzőeket ezt is mindenkinek ajánlom, sőt ezt még hatványozottabban.

A darab maga hűtlenségről szól. A főszereplő Gilbert szájából hangzik el az a mondat, hogy "statisztikailag kimutatták a férfiak 98%-a hűtlennek, a maradék 2%-a született hazudozónak születik."

De a darabból az is kiderül, hogy ez nem csak férfiakra igaz.

A darab során kereskedés kész átjáróház lesz. Mr. Michael visszajön megvenni a nerc bundát, amit végül 100 fontért megvesz a titkármőjének, Mrs.Lawson-nak /Sue/. Csak hogy Sue visszajön a bundával hisz azt adták be nekik, hogy ez bunda nem valódi nerc. Később megjelenik a férje és őt keresi. Így kénytelen ő is elbújni, ahogy Janie is.tette, egyikük a raktárszobában, másikuk a bárszekrénybe bújik be.

Közben meg megjelenik Mr. Frencham fregatt kapitány és felesége is, aki rendszeresen elkerülik egymást.

Befut Mrs. Bodley /Maude/ is, Gilbert neje is.Aki váratlan hazaérkezik Monacoból. Ezzel mondhatni dugába is dől a férje terve. Ráadásul a neje találkozik Mrs.McMichael-el, ami hazugságok sorához vezet, szegény Arnold szívja meg ennek levét, hisz a végére nagy szoknyapecér lesz.

Amúgy ruhamizéria is egy külön szám a darabban, hisz Janie mivel teljesen meztelen bunda alatt, úgy nem mehet ki az utcára, ezért próbálnak neki ruhát szerezni, hozatnak neki, de az egyik kidobásra kerül az ablakon át, a másik pedig Maude kezébe kerül.Végül megkérik Sue-t,hogy adja oda, ő a ruháját Janie-nek.

De ez is kidobásra kerül, de aztán eljut a címzetthez végülis. De aztán Sue-nak kell ruhát találni.

Végül raktárból felhozatják a legolcsóbb bundákat, és azokat aggatják rájuk.

Még kiemelendő jelenetsor, amikor Janie széttárja többször köntösét, az első felvonás pl. így zárul, illetve visszatérő jelenetsor, amikor kimegy az erkélyre széttárja a köntösét és kiabál.

Nagy felfordulás közepette Arnold meg akarja kérni titkárnő, Ms. Tipdale kezét, de mindig megszakítja valaki.  Ez elég abszurd, ebből kiindulva elég vicces jelenetsorokat rejt magában.

A darab végére is marad slusszpoén, amit nem lőnnék le, csak annyit mondok, hogy bár egy hűtlen férjjel indul a darab, a végére szereplők zöme félrelép.

Ecsetelhetnék még további jeleneteket de akkor hosszúra nyúlva ezen írásom. Illetve mivel ez egy vígjáték, vagyis a szórakozást szolgálja nem tartom fontosnak, hogy teljes képet lássa az ember, csak lényegi dolgokat, nem más ez mint egy kis betekintés darabba.

Most már úgy hiszem érthetővé vált, hogy mitől nem bírták a nevetést abbahagyni. És ezt szó szerint kell érteni. Voltam már vígjátékokon, de ez volt legdurvább a közönség szempontjából, ugyanis többször előfordult, hogy szövet nem értettem, hisz az egész közönség hangosan derült. Ehhez hasonló élményem még nem volt. Bár voltam már hasonló jó vígjátékon, de mind közül ez viszi a prímet.

Színészekről. Vígjátékoknál már meg lehet szokni, hogy komoly szereposztások vannak.

Ez az elöző beszámolóimból is kiderül. Ez ma sem volt másképp. Nagyközönség számára ismert arcok, hangok álltak ma is színpadon.

Gálvölgyi alakította Gilbert-et. De több olyan színész,színésznő volt akit most láttam először színpadon. Szerednyey Bélát is most láttam először, és tetszett az ő alakítása is, ahogy ez csetlő-botló figurát hozta.

Bár ami leginkább megmaradt tőle, az a fentebb ruhakihajításon kívül, hogy mindig ott maradt Jaine-n a keze, hisz össze kellett fogni a bundát, mivel más nem volt rajta, vagy a zárt ajtós jelenetsor sem volt semmi.

Szerednyey mellett még Kökényessy Ágit sem láttam még színpadon, bár hangját számtalanszor hallottam, mivel Jóbarátokat és Jennifer Anistont is szeretem. Bár musical cd-n is hallottam már őt pl.a Vörös Malomban. Ahogy Szerednyey alakítása az övé is tetszett, bár az ővé ugyebár nem olyan falsúlyos szerep, legjobb jelent talán az volt tőle, amikor Mr. McMichael keresi Sue-t, ő Ms.Tipdale-től is megkérdezi, hogy látta őt avagy sem, és erre egy roppant csavaros választ ad.

Többiekről is csak jó tudok mondani. Szép kis névsor van még ugyanis hátra: Tóth Enikő, Pusztaszeri Kornél, Galbenisz Tomasz, Ladinek Judit, Barabás Kiss Zoltán, ill. Madách Musical műhely neveltje a 2009-ben végzett Ujszigeti Anna. De azért még maradt egy név, nem véletlenül, ugyanis mindenki Etus-a maradt le,

Csűrös Karola,nem más miatt,mert ő ma 75 éves, és ez alkalomból fel is lett köszöntve. Bár először meglepődtem, amikor Szirtes megjelent színpadon, és akkor derült ki az apropója a dolognak. Volt egy kis beszéd, egy kis humorral elegyítve, még élőben nem volt szerencsém Szirteshez, nem semmi egy fazon, jó néhány beszélgetést láttam már vele, illetve láttam már színházi felvételen is beszédet tartani, mindenütt roppant szimpatikus volt. Ő amúgy nem csak a színháznak az igazgatója, de ezt a darabot is ő rendezte ugyebár.

Illetve Felföldi Anikó is tartott egy kisebb beszédet, és az egész színház felállva tapsolt a végén.

Egy nagyon szép gesztus, egy nagyon szép jelenetsor. Ezzel zárnám a mondandómat.