Furcsa Pár, Furcsán - Madách Színház

Furcsa pár - Furcsán! főpróbáján jártam ma délelőtt folyamán, főpróbán ezelőtt még nem jártam.
 Az alcím arra utal, hogy ez fordított szereposztás, vagyis az eredetileg Felixet játszó Szervét Tibor most Oscart, míg az Oscart játszó Gálvölgyi János most Felixet játszotta.

Őszintén megmondva, én ezt még semmilyen módon nem láttam, még a filmet sem, legalábbis nem emlékszek rá.
Ez egy vígjáték Neil Simon egyik remekműve, szóval komoly dolgokat nem lehet elvárni tőle, de amit el lehet azt meg adja. De mindenesetre egy érdekes darab igen jó szereposztással. Egy elvált és egy válófélben levő férfi a főszereplője, és az ő együttélésükről szól a darab. A történet elég egyszerű. Éppen egy szokásos pénteki kártyaparty van, ahonnan az egyik fél Felix hiányzik, a többiek nem tudják mi lehet vele, de kiderül, hogy kidobta az asszony otthonról, és ezután meg is jelenik Oscar lakásán ahol folyik a party. Megkísérli megölni magát tablettákkal, de ez nem megy neki, hisz a gyógyszerek ahogy bementek ki is jöttek a torkán.
Mivel Oscar házigazda aggódik a barátjáért, ezért befogadja őt. És itt kezdődik a történet valójában.
Amely egy házasságra hasonlít leginkább. Ugyanis Felix a háztartással foglakozik, főz, mos, takarít, addig Oscar csak lógatja lábát. És kezd teljesen kikészülni ettől a tisztaság és rendmániától, ahogy a kártya party pénteki résztevőit is zavarja.
Bár az én olvasatomban Felix viselkedése annak a számlájára írható, hogy nem heverte ki, hogy asszony kidobta otthonról ezért vesz ilyen nőies tulajdonságot. Ezt amúgy alátámasztja a darab vége, ahol Oscar veszi fel ugyanezen tulajdonságokat, ami után már kirúgta Felixet, mert már nem bírta ki ezt az együttlétet.
Ma már ez egy hétköznapinak minősülő helyzet, ha nem is ilyen felállásban, de a lényeg ugyanaz, hogy mivel jár egy együttélés, és nem jár messze a valóságtól ez a darab. Hisz nem könnyű az együttélés, főleg két olyan ember esetében nem, akik teljesen elütnek egymástól. Az egyik egy életét élő sportújságíró, míg a másik fél nagyon mimózalelkületű ember. De végül pont a mimózalelkű jár jól, hisz az elvált roppant csinos nők befogadják őt, mivel megtetszik nekik hogy ilyen érzékeny Felix. Ahogy a darabban is elhangzik, mindig a balek nyer.
De amúgy a nagy kontraszt a külső megjelenés kifejezi, míg Oscar elegáns, addig Felix konyhai kötényben mászkál fel-alá. Ez már önmagában vicces látvány,meg kell hagyni. Ráadásul Oscar kimondottan egy trehány ember, több hónapos chips, több hetes szelet kenyérrel lehet találkozni a lakásán, míg Felix egy takarító brigáddal ér fel, ahogy ezt már írtam.
Emellett a barátság is témája a darabban, hisz két barát költözik össze, és még ott van kártyapartyk, ahol ugratják egymást azért. De amikor baj van, akkor még is a másik mellé állnak.
Az eredeti szereposztást is mindenképpen megnézem ezek után. Bár ezzel is meg voltam elégedve.
Ugyanis szerintem, mintha ráöntötték volna ezeket a szerepeket Szervét Tiborra, és Gálvölgyi Jánosra. Ezek után nem olyan könnyű elképzelnem milyen lehet ez fordított felállással.
De mindenképpen kíváncsi vagyok, hogy az miben lehet más.
Végezetül a további szereplőket is felsorolnám, hisz nem csak a két "házas" fél nyújtja az igazi sztárszereposztást, mellékszereplők között is komoly nevek vannak.
Kártyaparti résztvevői: Murray: Laklóth Aladár, Speed: Pusztaszeri Kornél, Vinnie: Szente Vajk, 
Roy: Galbenisz Tomasz
Továbbá: Gwendoline: Ladinek Judit, Cecily: Molnár Szilvia

Az operaház fantomja - Madách Színház

Tegnap /Október 23. vasárnap/ az Operaház fantomján /továbbiakban Fantom, Erik/
 jártam a Madách Színházban.
Először is megemlíteném, hogy ez a darab rekorder a musicalek között. Broadway-n legrégebb ideje futó darab, a legtöbb előadás számmal 1988 óta megszakítás nélkül megy, ahogy West Enden is.
Összesen több, mint 20000 előadás volt már látható New Yorkban és Londonban /több mint 10ezer már/.
Bár Londonban nem a Fantom a listavezető, hanem a Nyomorultak amely pár száz előadással előrébb jár, de a Les Misérables egy évvel korábban debütált a WestEnd-en.
A darab a XIX. század második felében játszódik a Párizsban az Operaház falai között.
A darabnak három főszereplője van Christine Daaé /16 éves/, Raoul, és Erik, a fantom.
A darab a jövőben kezdődik egy árverésen ahol egy zenélődoboz, és az operaház egykori csillárja is licitárú.
Itt látható Raoul, és Madame Giry is. Amikor bemutatják a csillárt, akkor kezdődik a történet, és az árverés színhelye átváltozik a Párizsi Operaházzá. Ez roppant szép jelenet, és azt kell mondjam, hogy félelmetes is, legalábbis számomra elég ijesztő volt.
Ezekután a következő kép egy előadás próba, ahol már megjelenik Christine is, illetve a két új igazgató André és Firmin a két új igazgató is ekkor jelenik meg, illetve ugyebár Carlotta, primadonna nyitja a jelenetet. Ők így hárman akik humort csempésznek az előadásba. A próba alatt baleset történik. Carlotta megsértődik és lelép. Az új igazgatók megijednek, hogy le kell mondaniuk próbát, de Meg Giry megmenti a helyzetet, hisz ő azt ajánlja hogy Christine énekelhessen, először csak kinevetik az ötletet, de Meg anyja is támogatja az ötletet így kipróbálják a lányt, próba sikeres, így lány felléphet az előadáson is, ami bomba siker lesz.
Az előadáson Raoul felfedezi, hogy a főszereplő az nem más, mint az Christine akivel sokat volt együtt még gyerekként, az előadás után fel is keresi, és vacsorára invitálja, de amikor kilép szobából megjelenik a fantom, az angyali hang, és szólítja Christine-t, aki követi őt. Fantom rejtekhelyére viszi őt, amely az Operaház alatt található a csatornában, ahol külön zonogorája is van. Christine mivel már késő van álomba szenderül, de amikor fel kell, akkor próbál visszaemlékezni hol is lehet. A fantomnál van,de nem ismeri őt, ezért úgy dönt, hogy leveszi az álarcát, fantom dühös lesz, Christine meg nagyon fél. A jelenet után Fantom visszaviszi Christine-t az Operaházba. Eközben kint ki tör pánik, hisz Carlotta felmondott, Christine eltűnt.
Kilátástalannak tűnik a helyzet. Ráadásul Fantom mindenkinek külön levelet küld, amiben utasításokat ír le.
Amivel vérig sérti a szereplőket. Christine visszatér a felszínre, így megnyugodnak az igazgatók. A fantom újabb utasítás ad mely szerint az este Christine-nek kell játszani a főszereplőt, míg Carlotta játssza szolgát, és katasztrófával fenyegetőzik, ha nem így lesz. De nem veszik komoly a fenyegetést, és Carlotta játssza a főszerepet, és Christine a szolgát, az előadás alatt megtörténik a katasztrófa, ugyanis Carlottanak elmegy a hangja, ráadásul a zsinórmestert felakasztja a fantom. Ezért balett-et tűzik műsorra, és 10 perc szünetet iktatnak be. Ez idő alatt Christine leleményesen a tetőre menekül ahova viszi magával Rault is. Itt történik meg a nagy egymásra találás, ez az pillanat, amikor két fiatal már teljes mértékben kötődik egymáshoz.
A fantom ezt látva bosszút forral. A nézőtéren leesik a csillár, és így zárul az első felvonás.
A második felvonás az újévi bállal indul, ahol Raoul és Christine már el vannak jegyezve, de hivatalos bejelentés nincs, mivel Christine fél a fantomtól. A fantom megjelenik a bálon, és átadja az új operájának kéziratát. A darab pocsék, és ezt szóva teszik az igazgatók de ez már következő jelenet, amikor újabb levelek érkeznek, amiben közli a fantom, hogy Christine-nek kell játszani a főszerepet, aki nem akarja ezt eljátszani. A következő jelenetben Christine már apja sírjában van a temetőben aki 3 éve hagyta el a földi létet, és megígérte Christine-nek, hogy eljön majd hozzá Muzsika angyala. Christine a Erikről hitte meg, hogy ő a Muzsika angyala, de tévedett. A fantom viszont nem adta fel a küzdelmet, és temetőben is megjelenik, elakarja hitetni Christine, hogy ő az apja, de Raoul leleplezi és bosszút esküszik.
Csapdát állítanak a fantomnak amibe ő bele is sétál, de sikerül elmenekülni és magával viszi Christine-t is.
De Raoul utána akar menni ezért Madame Giry segítségét kéri, aki segít neki újfennen, ugyanis már korábban elmondta neki, hogy kicsoda a Fantom, Erik valójában. Most pedig elmondja, hogy merre találja a Fantom rejtekhelyét. Erik ekkor már teljesen tébolyult állapotban van, arra hivatkozik, hogy nincs más választasa, hogy torz arca minden baj forrása, csak, hogy a valódi probléma belsővel van,amit Christine a szemére is vet.
Raoul megtalálja rejteket,a Fantom be is engedi. Christine és Raoul újra egymásra talál aminek egy ölelés a vége, de a Fantom felhúzza Raoult egy kötélre és azzal fenyegetőzik, hogy megöli Raoult, hanem őt választja, Christine csendben van, majd gyűlölettel reagál, de mindezek csak még jobban felhúzzák Eriket /eközben Raoul lemond Christine-ről/, így Christine hangnemet vált, és szép szavakkal "beszél" a Fantomhoz, aminek a végén megcsókolja őt. A fantom annyira megilletődik ettől, hogy elengedi Christine-t és Raoult leszedi a kötélről, és hagyja futni őket.
Ők el is mennek, de Christine még visszatér is visszadja a gyűrűt. Majd elmennek Raoul-al.
A darab azzal záródik,hogy Meg kifut a kezében egy levél, és egy szál vörös rózsa ezek a Fantom jelképei.
Dióhéjban ennyi a történet.
A darab maga elképesztő a látvány, a díszletek, az effektek, a kosztümök is csillagos ötös.
A díszlet csillagos ötös, ami nem csoda hisz Kentaur műve ez is. Ő legnagyobb név Magyarországon ezen a területen, és erre rá is szolgált. Roppant módon kivan dolgozva, és a díszlet mellett ebben a darabban is dolgoznak rávetítésekkel, ilyen pl. az operaház nézőtere is. De a díszletek tényleg olyanok voltak, hogy az ember nem győzött csodálkozni. Monunmentális az egész, amilyennek lennie kell, teljes mértékben kifejezi azt a milliőt amiben ez a történet játszódik.
A kosztümök is gyönyörűek. Tervezőjük Vágó Nelly. A báli jelenet egy komoly csúcspont ezen a téren, hisz a színkavalkád önmagáért beszél, gyönyörű nyitó jelenetsor.

A darabban azért mindezen dolgok mellett még vannak effektusok, fantom kis trükkjei, azok is nagyon hatásosak, rám legalábbis azzal voltak, egy-két ilyen hirtelen jött effektusnál meg is ijedtem egy pillanatra, de nem volt vészes,de emlékezetes marad számomra az szent.
De hamar nyitó képsorról szó volt, akkor az első felvonás zárását kiemelném, ugyanis az is roppant látványos, ahogy csillár lezuhan a nézőtérre, ahogy a darab elején felemelkedik.
Ezek a jelenetek hátborzongatóak nagyon is.
Viszont mondhatni volt egy általános problémám a darabbal ami abból fakadt ahol ültem /erkély jobb oldal 3. sor/, hogy a szereplőkből alig láttam valamit, ugyanis az előadás jó részében nem jöttek annyira előre, inkább színpad hátsó részén voltak a szereplők, ez azért elég zavaró volt, de a látvány és színészek kárpótoltak ezért. 
De mindezek mellett igen fontos dolog, hogy az ember nem csak díszletek, kosztümök miatt érezhető magát a Párizsi Operaházban, hanem azért is mert voltak olyan jelenetek, amik az embert bevitték a kulisszák mögé több próba volt az előadás során, előadás jelenetek is voltak, balett jelenetek is volt, ezek mind hozzá tartoznak egy ilyen épülethez. Az ember tényleg csak ámult és ámult.
Illetve az is érdekes volt, hogy a szereplők el eltűntek a színpadról néha a színpad alá mentek. Ilyenkor eltűntek ugyebár a nézők elől, de aztán előtűntek, bár az Operaház fantomja dal emiatt érdekes, hisz ott egész sokáig nem láttam a szereplőket, aztán előtűntek a füstből egy csónakon. Mondjuk ezért a jelenetért is sajnálom, hogy nem voltam közelebb a színpadhoz, hisz így nem volt akkora élmény amekkora lehetett volna, de azért így elég jó volt.

Szereplőkről. Ezt a szereposztás direktbe választottam, hisz már egy ideje arra vártam, hogy Zsolt és Andi egy szereposztásban legyenek ez most eljött, A többi szereplő már nem igazán lényeges nekem. Bár jobban elmentem volna a Sasvári Sándoros /Sasi/ előadásra, de oda már nem volt megfelelő jegy. És most szerencsére nem volt változás, mint a múltkor amikor a Madáchban jártam, amikor az előre kiírt Gallusz Niki helyett Polyák Lilla volt. Viszont ezen az előadáson szerepelt Niki, ugyanis benne volt a kórusban, és a darab elején lehetett őt látni a közönség egyik tagjaként aki épp jön ki az Operaházból nagy boldogon. Meg is lepődtem, hogy mit keres itt Niki, és elbizonytalanodtam, hogy mondhatni ő a Madách Színház hangja /ő hallható általában a Madách CD-in/ , de utóbb megtudtam, hogy már kezdetektől ott volt a darabban, már 2003-tól, amikor még eléggé a színházi pályája elején járt, és azóta is tag. Ez mindenképpen egy igen csak jó meglepetés volt, erre abszolute nem számítottam.

Először is Christineről beszélnék akit Mahó Andrea alakította még hozzá tökéletesen. Andi az egyik kedvencem szeretem a hangját, rendszeresen szoktam itthon hallgatni őt, de beszéd hangját is szeretem, az külön öröm, hogy ha ő szinkronizál egy filmben hisz a beszédhangja is gyönyörű, ahogy Vágó Dettinek.




Christine azonnal egy komoly feladatot kap, be kell ugrani Carlotta helyett. Gondolj rám valami eszméletlen, hallottam én ezt a dalt több féle előadásban, természetesen már Anditól, hisz a youtube-n is van ilyen felvétel / http://www.youtube.com/watch?v=oV7rXBiG3FI /, de mindezek összehasonlítanak azzal az élménnyel, ami itt az ember elé tárult. Ez a második olyan eset, ahol élőben hallottam Andit, de először darabban, az első még a Végtelen Szerelem koncerten, ahol két dalt adott elő, de az semmi nem volt ehhez képest. Mindenkinek ajánlani tudom, hogy egyszer mindenképpen menjen el nézze meg darabban Mahó Andit, mert ez a hang leírhatatlan, olyan gyönyörű, olyan tiszta, hogy erre nincsenek. Én már az előadás alatt azt gondoltam, hogy ez Andi szerepe, mert mintha ráöntötték volna, viszont ahogy láttam vele az előadást ledöbbentem, mert minden elképzelésemet felülmúlta. És ez nem kis dolog, mert aki Christine-ként így teljesít, ami musicalvilágban egy igen komoly álomszerepe a nőknek, az igen komoly respektet érdemel, amit meg is kapott. Az egész előadás alatt ugyanezt a színvonalat hozta Andi, ami tényleg fenomenális. Színészi játéka is nagyon jó volt, minden benne volt abban is. És ahogy musicalben az lenni szokott Christine itt is különböző mélységeket és magasságokat élt meg. A látjuk e még egymást dal is egyféle csúcspont, ugyanis ez egy roppant érzelemgazdag dal, egy fiatal 16 éves lány dala, aki elvesztette az édesapját. Természetesen ez is gyönyörűen szólt.
http://www.youtube.com/watch?v=9KtBf4Ab_VI
 Andi tökéletes naiva volt ezen az estén is, az a karakter akinél az ember nem értetlenkedik, hogy miért is versengenek ketten a kegyeiért. Nem véletlen, hogy nekem is az egyik kedvenc karakterem Christine. Már csak azért is mert alapjáraton én is egy naív lélek voltam, bár ezen a téren változtam, mert ennek vannak hátrányai, amit a saját bőrömön tapasztaltam meg.
Meg amúgy is szeretem az ilyen tiszta karaktereket, ezekkel könnyedén tudok azonosulni.
Ráadásul Christine nem egy olyan lány akit az ember irigyel, hisz 13 évesen elveszítette az édesapját, aki számára a mindent jelentette, és nem is tudott ezen túllépni, de a darab során nála is látható egy fejlődés a kamaszkorból a felnőttkorba. Ezért is érdekes karakter számomra, hasonló érzéseket ad át ez a karakter mint Júlia karaktere Shakespeare remekművében.
Nem véletlen, hogy az előadás után Andi volt az egyik olyan szereplő, aki iszonyat nagy tapsot kapott , tőlem is. Mellettem ülőknek is tetszett a produkciója, és Zsolt is. Pontosana mellettem levő idősebb nő volt, aki Bravot kiabált Andinak többször is, ez is egy szép jelenet volt. Amúgy a taps végén nem akart elállni, de aztán csak elállt. Andinál jobban csak Posta Viktor kapta az éljenezést a sok nő rajongótól. Illetve még fontos, hogy Kocsák Tibor is felhívták a színpadra, aki ugyebár a karmester volt ezen az estén is. Őt nem hiszem, hogy be kell mutatni, ő magyar musical Andrew Llyod Webberje, olyan nagyszerű musicaleket komponált, hogy az ember megnyalja utána a tíz ujját, Musicaljei jelenleg is futnak pl. az Anna Karenina a Madáchban az Abigél a Thália Színházban /Operettszínház előadása/ megy.
Bár ha taps, azt azért megemlíteném, hogy egyik nagy dal után sem volt, olyan hosszan tartó taps, mint amit a Jézus Krisztus Szupersztáron tapasztaltam  a Gethsemane után, itt nem volt olyan,hogy az előadás olyan hosszú vagy hasonló hosszú szünet lett volna, pedig lehetett volna, de ez végülis nem probléma.
Raoult Hommonay Zsolt alakította, a másik nagy kedvencem. Főszerep ide vagy oda, azért ez elég soványka, Raoul annyit nincs színpadon mint Christine vagy Erik. Viszont mivel ő Christine szerelme, így nagyon is fontos szereplő, szóval megérdemli ezt a rangot. Persze én másra számítottam,hisz én csak a filmet láttam, és abban azért többet szerepelt Raoul, és nem csak az öreg énje. Pl. a filmben volt egy párbaj jelenet is Raoul és a Fantom között ezt is elmaradt. Egy ilyen jelenet azért megmarad az emberben. Illetve az egyik  kedvenc jelentem sem szerepelt a darabban, amikor Raoul ráveszi Christine-t arra, hogy csali legyen Fantom elfogására. Ez egy gyönyörű jelenetsor a filmben.
Zárásképp a youtube-ról idéznék Andival kapcsolatban:  
"Akárhányszor láttam Andit színpadon, mindig keresi a közönségével a szemkontaktust. Ezzel nagyszerűen belehúzza a nézőket abba az érzelembe amit a szerep kíván. Én több dalnál dübörgő szerelmet éreztem pedig legtöbbször egyedül mentem színházba vagy Musical estre. De lehet csak magam érzem így."
Természetesen amit kiemelt fontosságú és számomra mindenképpen a darab csúcspontja, a Csak ennyit kérek én duett, ami számomra legszebb külföldi musical duett. Szerencsére a youtube-on       / http://www.youtube.com/watch?v=mHeG88GwcKo / erről is lehet felvételt találni a két érintettel, igaz nem előadás felvételt, hanem egy fellépésen készült felvételt. De azért egy előadás más, és ez jelenet különösen tetszett, hisz nem csak hogy gyönyörű duett szövege minden nyelven, magyarul is, hanem ez az igazi egymásra találás ideje, az sem véletlen, hogy magyar duettek közül Nézz rám kedvencem, ami szintén egy egymásra találó dal. Mondjuk ott más történet teljesen, de ebből szempontból két dal nagyon is hasonló. Amit kiemelnék, hogy Zsolt különösen tetszett ebben a dalban, hangilag nagyon jó, ezt tudom, hisz már volt hozzá szerencsém darabban is 4évvel ezelőtt. De az ahogy átkarolta Christine-t abban minden benne volt: féltés, aggódás, törődés. És ugyebár a végén csók. Gyönyörű jelenetsor ez.
Ehhez hasonló nem nagyon van. Bár az ember mindig megismer valami számára vagy amúgy is új művet.
Ezenkívül szerintem Zsolt nagyon jól hoza a szerepét, nem csak szerelemben volt jó, hanem akkor is amikor bosszút esküdött, és amikor lemondott Christine-ről. Szóval szerintem alkalmas erre szerepre, egyáltalán nem túlkorús erre a szerepre, ahogy ezt olvastam bizonyos oldalon. Hisz szerintem tényleg jól hozta a szerepét, persze ez nem egy Szörny szerep mondjuk ahol kiteljesedhet az ember.
Fantom Posta Viktor volt. Ahogy már arról beszámoltam láttam már őt korábban Józsefben Fáraoként Anna Karaninában Vronszkijként, utóbbiban pozítiv meglepetés volt. Itt viszont azt hozta amit vártam.
Már mondtam, hogyha tehettem volna Sasis előadásra mentem volna el, hisz az aki énekel a CD-n, amit sokszor hallgattam. Ő az egyik legjobb Fantom a történelembe hangra mindenképpen. Ugyanis Fantomnál hangszín roppant fontos dolog. Sasinak meg van ehhez hangszíne, illetve Milunak is meg volt, sajnos ő már nem játssza ezt a szerepet, pedig ő is nagy kedvencem, mint Zsolt és Andi. Illetve a youtube-n meghallgatam Csengerit is, mert őt alapból nem tudtam fantomként elképzelni, de az ember addig nem tudhatja, amíg nem hallja, az alapján azt kell mondom, hogy neki is meg van ez a hangszíne. Természetesen régebben Viktort is meghallgattam, és ezért tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok, ezért mondtam, hogy azt hozta amit ezek alapján vártam. És ez komoly probléma, hisz egy szereplőnél fontos hitelesség, így ez már komolyabb mértékben csökkent. Azt kell mondjam, hogy nekem Viktor volt a gyenge pont a darabban, egyszerűen kevésnek éreztem. Ráadásul azt érteztem, hogy Christine teljesen fölébe keredik amikor vele énekelt, és Andi le is énekelte az Operaház fantomjában. Bár azt olvastam, hogy mikroportjával voltak gondok. De nekem amúgy sem tetszett Viktor, pl. abban jelenetben amikor Christine leszedi róla a maszkot, hát nem mondanám, hogy meggyöző volt, pedig ez igen meggyöző ha az ember CD-t hallgatja. De az Éj Zenéje szépen szólt, az a fantom legfontosabb dala, az tényleg elég jól szólt. Persze, ahogy már említettem, hölgy rajongoknál így is sikere volt Viktornak, bár ez érthető....
Amúgy nem véletlenül mondtam, hogy nem tudta jól hozni Fantom karakteréket. Erik ugyanis azért egy összetett személyiség. Aki alapjáraton egy zseni, egy polihisztor, aki sok mindehez ért, de ekkor zenét írt már leginkább, másfelől nem csak külseje, hanem belseje is torz. Ez úgyebár nagyobb probléma.
De mindezek melett szerelmes is Christine-be, de nem tud szeretni, csak az erőszakhoz ért. Őszintén megmondva egyáltalán nem szimpatizálok a Fantommal, nálam nem kérdés, hogy Christine nagyon is jól választott, amikor Raoul mellett döntött. Ugyanis az erőszakkal senkit nem lehet magunkhoz láncolni.
Több gyilkosságot is elkövet a Fantom nem csak a zsinórmester, hanem az operaénekest is megöli, és ugyebár Raoult is megakarja ölni, mit sem törődve azzal, hogy Christine hogyan érez iránta. Ilyenkor vetődik fel a kérdés, hogy Erik tényleg szereti Christine-t vagy sem, de mű választ ad arra. A válasz pedig igen ez szerelem, és hogy miért? Azért mert a végén még is lemond a szeretett nőről, és ez a szerelem legfontosabb tulajdonsága, hogy a másik boldogsága az ami igazán fontos.
Illetve a zenélődobozt fontos megemlíteni, ami ugyebár az előadás elején és végén is hallható, amit egyféle szimbólumnak is tekinthetünk, hisz szép dallamot bocsájt ki a doboz, amely tetszik Eriknek.
És a lelke mélyén a Fantom is arra vágyik, hogy sok szép dolog legyen része, ez kis doboz ezt vágyódást fejezheti ki, aminek ugyebár komoly köze van Christinehez, akit fantom nagyon szeret.
Illetve még van egy érdekes jelenet amely az egyik kedvenc a Túl késő, ez a filmben roppant látványos, itt sem volt semmi. Egyféle kötéltánc ez a dal, a vég kezdete. Kimondottan örülök, hogy ezt is hallhattam élőben, ráadásul Andival,ebben jelenetben mondjuk már inkább volt mondható, hogy Andi egyenrangú partnere volt a Viktor. Szóval mindenképpen egy komoly jelenetsorról beszélünk.
De fontosnak tartom, hogy ebben a szerepben nem tetszett nekem Viktor a másik két szerepben viszont igen amit vele láttam, Vronszkijként tényleg pozitív meglepetés volt, azt a szerepet nagyon jól játszotta.
Ezért is nagyszerű történet ez. Hisz itt nem egy szimpla szerelmes történetről van szó, ez a történet nagyon is egyedi,és felszín mögött komoly érzelmek lapulnak és mély fájdalmak. Bár szerintem ezért is bízott abban, hogy Christine eltudja fogadni, hisz a lány nem tudta kiheverni apja halálát. Nem egyszerű a történet, és nem egyszerű megvalósítás sem, ahogy azt már ecseteltem. Persze ezek csak az én gondolataim, más emberek mást gondoltak, és ez a szép az egészben.
A mellékszereplőkre is kitérnék Carlottat egy mondhatni élő legenda Sáfár Mónika alakította, aki mögött már igen sok szerep volt, pl. 1996-ban ő volt Elisabeth. Bár szerintem a hangja miatt ő nem igazán való musicalbe, sokkal inkább operettbe, és voltak komoly operett szerepeit is. Itt ugyebár egy operaénekesnőt alakít, ami illik hozzá. Ez tényleg egy epizódszerep, és megnézném a többi Carlottat, hogy véleményt tudjak nyilvánítani mennyire nehéz ez a szerep, mert nekem így nem tűnt olyan bonyolultnak.
De azt kell mondjam nagyszerű volt Mónika ezen az estén, korábban ajánlották nekem őt, hogy ha tehetem vele nézzem meg, tényleg tökéletesen hozta ez primadonna szerepet. Amely azért nem elhanyagolható hisz az ő karaktere, a Rebecca Mrs. Van. Hopperjéhez hasonló. Amikor megjelenik a sznípadon mosolyt csal az ember arcára, ő és a két igazgató aki vidámságot hoznak a darabba.
André és Firmin a kétszínházi igazgató, igazi jól összeszokott páros Barát Attila-Galbenisz Tomasz.
Őket nemhiszem,hogy kell mutatni, hisz tv-ben vagy dvd-t nézve azért beléjük botlik az ember, hisz sokat szinkronizálnak, bár kettejük közül Tomasz az ismertebb az filmjeinek száma 300 körüli, több mint 200 különálló szerep. Ez persze csak érdekesség. Barát Attilával közel 100 filmben lehetett már találkozni, ami szintén nem kis szám.
A karaktereiket tökéletesen lehozzák ennek megfelelően, én nagyon is ilyenek képzeltem a két igazgatót.
Velük kapacsolatban talán a második felvonás nyitását emelném ki, az ugyanis nem a  maszkabálal indul, hanem a két igazgató színrelépésével bagoly maszkban ez szintén egy kellemes kis jelenet. Iletve ők azoka leveles jelenteknél mindig ott vannak az első és második felvonásban.
Madame Giry, a balettmester egy sintén fontos szerep, ő ugyebáár a Fantom segítője. Bár ez a darabból nem derül ki, annyira mint a filmből. Persze ő az aki mesél Erikről a második felvonás nyitó jelenteután, illetve aki a darab végén segít Raoulnak elmondva, hogy hol van a Fantom,de az Erik m és Giry közti kapocs annyira nem érződik, bár még egy jelenet beszédes, a darab elején Madame Giry érvel Christine mellett, hogy kitünő mestere volt a lánynak. Madame Giryt egy élő legenda Bencze Ilona alakította, ő a Macskákban nyújt maradandót Grizabella szerepében, ezt a szerepet már nem most kezdte de még mindig játssza szóval jogos a jelen idő. Madame Giry egy érdekes karakter. Ridegnek tűnő nő, de lelke mélyén ő is jó, hisz segít Raoulnak, és megosztja vele a titkát. Illetve roppant alázatos is, hisz Fantom hű szolgálója. És egy kemény balettmester.
Ezt a szerepet is tökéletesen adta át Bencze Ilona. Szóval le a kalappal.
Meg Giry, a balettmester lánya, egyben a legjobb táncos, ez is egy apró szerep. De ez is olyan szerep ami még is meg marad az emberben, és nem csak záró képsor kapcsán, ugyanis Meg-nek van egy duettje Christine-el a Gondolj rám után, ez a tükör jelenet. Ez is azon jelenetek közé tartozik amiket szeretek, ráadásul a filmben gyönyörűen szólt Christine és Meg, és itt is szépen szóltak. Meg-et Lóránt Enikő alakította ezen az estén amúgy és ő is megérdemli az ötöst produkcióáért, a tükör jelenet is tökéletes, szép hangja volt, de egyben alázatos is, ő is pontosan olyan volt, mint amilyennek elképzeltem ezt a karaktert.
Összességében már nem nagyon tudom kiegészíteni. Ez egy kitűnő darab, amiből semmi sem hiányzik.
Minden meg van amit egy ilyen műtől elvárhat az ember, mindenkinek ajánlom, ha teheti akkor nézze meg.

A musicalről még http://www.azoperahazfantomja.hu/  itt és itt http://www.madachszinhaz.hu/azoperahazfantomja/ lehet olvasni még, illetve lehet képeket is találni
ezeken az oldalakon.

Szeparé Bëlga koncert - 2011 október - 9.

Több, mint egy hónap után október 20-án újból Belga koncerten. Az előző 4 koncert, mint az a beszámolóimból kiderült, felejthetetlen élmény volt. Amivel a fiúk igen magasra rakták a mércét.
És pár az elöző koncertekhez képest itt "újdonság" nem volt.
Ritkasságok voltak ugyan, de ezek a dalokat idén már előkerültek akár többször.
A koncerten Matyi barátommal voltam, 3/4 8 környékén érkeztünk, a koncert fél 9-re volt kiírva, de több mint egy óra csúszás volt. Olyan 21:35 körül szólalt fel a visszatérő Disco Baby, hisz a legutóbb a ZP-ben egy számomra ismeretlen intro volt.
Amúgy a helyszínt keresni kellett, és mivel nem találtuk két fiatal igazított el minket. De ez nem volt olyan nagy kitérő.
A hely maga elég kicsi, de hangulatos kis hely. Bár a helyszín kicsinysége miatt is szabad asztal nem volt, de ez sem volt olyan nagy probléma, mivel nem csak asztalok vannak ezen a helyen, hanem oszlopok is ahova ugyanúgy lelehett rakni az italt. A hely árai elég "szépek" voltak. Közel 600 ft egy korsó sör, egyszer belefért. Illetve egy két deci Frittmann is lecsúszott.
Viszont szeretem az ilyen helyeket, mert színpad és az első sor között nincs különbség, ezért ennek meg van külön hangulata, legutóbb december 1-i Morrison's2-s koncert volt ilyen amin én is voltam. Illetve Club202 volt olyan koncert ahol nem volt kordon az idén, de ott viszont roppant magas volt színpad.
A koncert ahogy már említettem a Discobabyvel kezdődött.
Az elöző koncerthez képest azért már megváltozott a fellépő ruha. Amely különösen jó volt.
Különösen Mégöté tetszett. Amúgy az öltözék nagyon hasonlított az említett Morrison'2-s koncertre.
Még5: fehér öltöny, fehér mellény, világoskék ing, Bauxit: Fekete öltöny, fekete mellény, fehér ing.
Tokyo: fehér zakó, fekete nadrág, fehér mellény, fekete ing, illetve karján nagy sárga karóra.
Lábbeli a szokásos színes Tisza vászoncípő a fiúknál. Illetve a sapkák is mondhatni a megszokottak, bár most Még5 rózsaszín sapkában, amiben úgy nézett ki, mint egy nagyra megnőtt manó. :)
Bauxit teljesen úgy nézett ki zakó nélkül mint egy béres legény, már előttem volt az a kép, ahogy mutatja Budára az utat.

Ezután jött az Igazi Hiphop /már sokadszorra az idén/, Zsolti a béka következett /Gyereklemezről ugyebár vagy Zsolti vagy Csoki szokott lenni koncerteken, most a békán volt a sor, sokunk örömére/. És ezután jött el a nap egyik csúcspontja számomra: Mit parodizálsz avagy Parody /így szoktam rá hivatkozni/, ha rangsorolni kéne a Belga számokat akkor nálam Boros lenne az első, és Parody a 2. Remélem ezen paródia jövőben is sokszor kerül az idén, hisz volt jó 1 év, amikor egyáltalán nem hallottam ez a dalt, de úgy néz ki, hogy ennek szerencsére vége.
Ezután a pontos sorrendet nem tudom, de ezek voltak: California, Metasláger, Nótacsokor /mind3/, Kalauz 2 /részlet/, Lottó, Get One Rhyme, Melós, Hello BAZ megye, Komment. A 3 stációból most is kettő volt ráadásul igen nagy távolságban, Nem Imádlak a koncert elején volt, míg a Szerelmes vagyok már a vége felé, Nyújork Jenkis tegnap elmaradt.
És már csak 6 szám maradt ezeknek tudom sorrendjét:
Fesztivállapot, Gyaloglás vége /színpadról le/ Ráadás: Bebukta, Egy-két-há, Kavboj /kérésre/,
 Kalauz 1 /Billie Jean/
A bakik erről a koncertről sem maradtak el, Bauxit pl. a Get One Rhyme-nél felejtette el a szövegét, és toldotta ki egy "satöbbi"-vel. :) Illetve Mégöt is bakizott, de azt meg nem mondanám, hogy melyik számnál.
Az Egy-két-há alatt Matyi azon szerencsések közé tartozott, aki mikrofonba üvölthette a refrént.
Kavboj kérésre ment le, illetve voltak még extrém kérések, pl. az Alany-Állítmány acapella verzióban :D
Amúgy egy papír lap volt pont előttem A-Á írással. De még a Kavboj közben is kéréssel próbálkozott az egyik rajongó, sikertelenül, Még5 el is kérte tőle a cetlit. Ez egy igen jó jelenet volt. De talán ez a jelenetsor legemlítésre méltóbb, ugyanis a koncert igen csak pőrgös, ritmusos volt, nem voltak most nagy közhelyek, szövegelések, bár Titusz Fesztivállapot végén jól leszídta Még5, mivel a dal "lassaban" ment.
Kalauz 1 volt a záró szám, Billie Jean-es verzióban, ami ugyebár a legjobb, bár idén volt már simán is.
De azért ez igazi, a szám végére a refrén teljesen belassult, de azért véget ért és jöhetett Thank you very much. A fiúkkal most nem lehetett lekezelni, mert egyből mentek a backstage részre, bár a színpad másik oldalán állok azért probáltak kontaktba kerülni velük.
A felsorolás egy számot lehet hiányolni ami nélkül kb. 4 éve nincs koncert, és ez a Boros.
Ez most elmaradt, itt visszautalnék korábbi fejtegetésemre, még nyári ZP-s koncert kapcsán, amikor a megszokott dalok közül csak Boros és az 1-2-3 volt, hogy lehetséges, hogy a jövőben ez a 2 majd csak 1-re redukálódik, ezt kérdésnek tettem fel anno, most ott tartunk, hogy egyre redukálodott ez a szám. De egyszer minden sorozat megszakad, és attól szerintem nem kell félni,hogy Boros a feledés homolyába kerül majd, mint mondjuk a Nemzeti Hip-Hop ami már jó ideje sincs koncerteken, bár  a rajongók beszokták kiabálni, de ezen a koncerten már alig lehetett ezt hallani.
Illetve azért volt egy nem mindennapi jelenet, legalábbis Belga koncerten nem mindennapi, Még5lövés bemutatta zenekar tagjait, de a végén saját magát is bekellett mutatni, mivel ő többiek szemetek voltak, és egyikük sem mondta, hogy Mégöt.
Illetve a koncert elején megkérdezték a fiúk először Bauxit, hogy mikor és hol volt utoljára ilyen "klubkoncert". Ilyen nem sűrűn volt mondjuk mint az korábban írtam, bár még az idei év elején volt egy Borest ahol fellépett a Bëlga.
Hely kicsiségére visszatérnék, ugyanis a belmagasság sem volt vmi nagy, ami kapásból kizárta trambulin használatot, bár azért előfordult hogy helyből ugráltak a fiúk pl. Bauxit is így tett, de hozzáteszem, hogy helyből ugrálva is elérte plafont, csak hogy érzékeltessem tényleg milyen kicsiny volt a belmagasság.
De azért a koncertek közben nem maradhattak a jól megszokott dolgok, volt fetrengés Tokyotól.
Még5 meg fejen állt, szegényt nem hagyták nyugton ilyen állapotban, ijesztegették azzal, hogy kezére lépnek, de megkimélték. Még5-nél volt egy nagyobb szigetőszalag, amivel jó pár dolog be lett ragasztva, Még5 sapkája is pl., de Titusz laptopja sem kerülte el a leragasztást, így az alma nem is látszódott laptop tetején.
A koncert pőrgös volt ahogy mondtam, de most műszaki tárgyak meguszták, nem volt laptop, dvd szétverés, mint az elöző koncerteken. Sőt az utolsó ZP-s koncerten, még egy darázsfészket megszerezhetett egy szerencsés rajongó.
Illetve a világítással most is akadtak problémák, volt egy kapcsoló színpad baloldalán amielőtt álltam, amit időnként megnézett Bauxit, amit rajongó lányok kihasználtak, és jól megsimogatták a buksiját.
Bekiabálás most is volt természetesen, de szerencsére olyan nagy mértékű 1-2-3 volt, sőt voltak egész meglepő bekiabálások is, még pedig pl. 100 is ilyen volt.
Szóval összeségében ez nagyon fasza buli volt. A következő állomás vélhetően november közepén a Gödör lesz.

Képeim: https://picasaweb.google.com/koncerzus/BelgaKoncertSzepare2011Oktober
Videóim: http://www.youtube.com/watch?v=uq43Ow6Izw8
http://www.youtube.com/watch?v=ivhBvlSnqBU