Vasárnap este Abigélen jártam. És felejthetetlen élmény volt. Ez a darab legmagasabb szinten van. És magyar darab, nem csak a történet magyar (Szabó Magda regénye alapján készült), de maga musical is. Kocsák Tibor és Miklós Tibor a szerzői, előbbi a zeneszerző, utóbbi a dalszövegíró. Ez a páros Magyarország Webber-Rice párosa. És bár nincs köztünk már sajnos, de Miklós Tibornak is nagy köszönet és persze
Kocsák Tibornak is eme remek művért.
Nagyon nehéz megmondanom, hogy mikor volt ilyen színházi élményem. Ez egyszerűen félelmetes volt több szinten. Nem is tudom hol kezdjem. Múltkor is írtam, hogy agyalós típus vagy, de ebben a darabban teljesen kitudtam kapcsolni, leszámítva pár percet, és ez megdöbbentő még számomra is.
Maga a darab teljesen lenyűgözött, egyszerűen még kiemelni sem tudnék nagyon részt ebből. Persze vannak részek amik tetszenek, és amiket nagyon jó volt élőben látni, pl. ilyen rész amikor Gina és az osztály kibékül, az a dal engem már a CD-t hallgatva, és felvételt nézve is megfogott, ez amúgy az első felvonás zárójelenete, az 1. felvonás után ezt dúdoltam magamban. És ha már megemlítettem a felvételt, ez az élmény azt messze felülmúlta, mondjuk évekkel ezelőtt láttam, tetszett is a darab már akkor is. De most jutottam el csak odáig, hogy megnézzem élőben is az előadást. És ez tényleg nagyon jó döntést volt. Újabb bizonyítéka annak, hogy sosem késő.
De előreszaladtam darab eleje is nagyon jó. Már Mozartban láthattam apa-lány kapcsolatban Földes Tamás és Vágó Bernadett, avagy Vitay tábornok és Vitay Georgina, de az azért más volt, bár ott is tetszett az ő kapcsolatuk, különösen a karácsonyi rész. Ez viszont nagyon jó volt, bár őszintén megmondva, a dal után érdekesen éreztem magam, mindenképpen jó élmény volt, de egy erősebb kezdésre számítottam, bár ez inkább pillanatnyi érzés volt, ez egy hosszú darab, különösen Ginának, így azért megérthető, nem az első szám szólja a legnagyobbat, bár inkább az volt bennem, és ez nem egyszer előjött, hogy szívesen újra át élném a jelenetet, mert nagyon tetszett, ráadásul sajnos ez az egyetlen közös duettjük, még van egy közös jelenetük, de az egy szóló, ahol Gina megtudja az igazat, az ország helyzetéről.
Az is nagyon szép volt, Dzsonira nincsenek a szavak, ahogy lehozza a szerepeit, bár volt olyan rész, ami nekem kissé tűnt énekben, de ez abszolút nem volt meghatározó, sokkal inkább a jó részeket égettek belém.
Visszatérve az újranézésre, már a darab után úgy gondoltam, hogy ezt nekem látnom kell, sőt azon gondolkoztam, hogy egy délutáni és egy esti előadást is megnéznék így egymás után, akkor rövid időn belül áttudnám élni ugyanazokat a jeleneteket, erre még korábban nem gondoltam színházi előadás kapcsán.
És ha már belekezdtem akkor Ginaval folytatom. Dettire nem tudom mi a jó szó, talán az angyal. Egyszerűen elképesztő, hogy mit nyújt. Amúgy is csodálom musical színművészeket, hogy szinte minden este fellépnek és hogy milyen szinten teszik ezt, ráadásul ő most Sopronban is játszik, egy most bemutatott darabban (Zene, New York, Szerelem; ezt a darabot Édeskettes hármasban címmel korábban a Madách is játszotta). De ez még hagyján az Abigélben nem sok olyan jelenet van, amiben ő nincs benne. Még is végig ugyanolyan szépen játszott és énekelt. Nagyon tetszett ahogy hozzányújt a szerephez, teljesen az övé. Az elején ugyebár egy elkényeztetett lányt alakít, és ezt fenn is tartja jó darabig, gyakorlatilag addig, amíg meg nem tudja az igazságot az országa helyzetéről. De meg lehetett érteni, nem volt az az abszolút nagyképű lány, aki ezért megharagudott volna az édesapjára, persze bántotta ez a dolog, de továbbra is szerette az édesapját.
És azért ha ezt oldalát nézzük lehet tőle tanulni, mert sajnos a mai Gina korabeli lányok, jóval kevesebbért is halálos ellenségként tekintenek a szüleikre, akik alapvetően jót akarnak nekik.
De aztán felnyílik a szeme, és ez nagyon megható jelenet, ezt én is nagyon átéreztem, ahogy Gina is átérezte az apja szavait és meg is könnyezte. Korábban nem reagált így. Nincsenek csodákban is az indulat érezhető, az egy nagy érdekes helyzet, amit a tehetetlenség szül. Az a dal is nagyon szép volt, még sem emelném ki, mert annyira tetszett végig a darab. Másik fordulópont, a már korábban említett gyakorlat, ahol kibékül az osztállyal, az nagyon fontos része az egésznek.Meg az egész felvezetése is tetszik, hogy belátja, hogy mit tett rosszul, de tovább akar lépni, és arra vágyik, hogy ő is az egész része legyen.
Második felvonásban már ő az aki segít a szerencsétlenül járt osztálytársának, Bánki Annanak, ez a rész amúgy egy kényes témát boncolgat, elég drámai is. Egy zsidó lányról van szó, aki emiatt bajba kerülhetett volna, de nem kerül, és ebben Georginának nagy érdeme van, ez a jelenet nagyon meg maradt bennem, ahogy Bánki ott van egyedül és sír, a többiek elmentek, de Gina visszajön és megvigasztalja, ez telitalálat.
Amúgy ami döbbenetes volt számomra az a közelség, ez már Saigonnál is így volt, de most is volt olyan érzésem Detti kapcsán, hogy jó formán megérinthettem őt, olyan közelinek éreztem őt (4. sorban ültem).
És le is zárnám lassan ezt a dolgot. Egy dolgot egy kicsit furcsálltam, bár nem mondanám, hogy annyira új lenne, hogy voltak olyan ének részek, amiket Detti prózával helyettesített, bár ilyen nem csak nála volt, csak nála több ilyen tűnt fel nekem, illetve korábbról is rémlik ilyen dolog vele kapcsolatban. Ez végül is nem baj, mert az élmény így is mesés volt, csak ez maradt bennem, úgy hogy köszönöm Detti!
És akkor most Kalmár tanár úrról (osztályfőnök) beszélnénk, idén már terveztem eljönni a darabra, de korábban azért nem jöttem el, mert Hommonay Zsolttal akartam megnézni a darabot, de februárban nem játszott a darabban. Most a délutáni előadásban játszott, de még is hosszabb gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ma elmegyek erre az előadásra, még volt jó helyre jegy, bár szinte végminutumban csaptam le rá, és az előadásra sem sokkal 7 óra előtt értem oda, kb. majd kiköptem tüdőm, de ahogy elkezdődött a darab minden ilyen fájó dolog, köddé vált, és ez nagyon jó. Na de rátérve Kalmár tanár úrra, őt Barkóczi Sándor játszotta akiről nem rég írtam, mert Johnként láttam, abban a szerepben nem fogott meg, de ez a szerep nagyon az övé volt, az ő markáns karakteréhez nagyon illett ez a szerep, és hangban is tetszett, sőt voltak olyan részek nála, ahol Zsolt ugrott be, itt az énekre gondolok leginkább. Úgy hogy le a kalappal előtte, pár előadás után így játszani a szerepet, ez nem semmi. De ez nem csak róla mondható el.
Torma Gedeon igazgató úr szerepében is új szereplő volt, méghozzá Hirtling István, hozzá még nem volt szerencsém, de ő is ledöbbentett, és talán ő volt a legnagyobb pozitív meglepetés, ha lehet ezt mondani. Egy nagyon szigorú igazgatót hozott, aki komoly tartással rendelkezett, de az ő karakterének azért meg volt komikuma is, vicces jelenetek is fűzödtek a nevéhez, és ezeket is nagyon jól lehozta, szépen is énekelt, bár ebben a szerepben sokat nem kell énekelni, a 2. felvonás végén Kuncz Ferivel duettezik ugyebár, az nagyon tetszett. És ha már
Kuncz Ferenc, akkor itt is egy új beugró szereplő volt, Angler Balázs, őt láttam a Tavaszébredésben anno, majd a Mozartban, előbbiben nagyon tetszett, nagyon komoly szerepe volt az előadásban, viszont a Mozart az már kihívás, egy Bereczki v. egy Forgách után eljátszani Schikaneder-t nem egyszerű feladat, de neki ez jól állt, és erre a szerepre is elmondható ez. Duettje Ginanak az elképesztő volt, az nagyon tetszett, abban talán az eleje volt nekem furcsa, valahogy máshogy kép él bennem a "Zsini, tündér kislány" részről, jobban ütött az a jelenet ami fejemben volt ezzel kapcsolatban, de ennyi baj legyen, duett maga nagyon szép volt.
Aztán az első jelenet Gedeon igazgató úrral, na itt gondolkoztam el Balázson, mert szép fiút azt jól hozta, kíváncsi voltam, hogy az érem másik oldalát, hogy hozza, Tavaszébredésnél a szemétládát is nagyon alakította, és alapvetően itt is jó volt, bár azért nem mondanám olyan erősnek, de az is igaz 1-2 előadással a háta mögött azért kell még idő neki, hogy teljesen benne legyen a szerepben, de ugyanazt tudom mondani amit Mozartnál is, már csak azért is, mert ott is hasonló volt a helyzet (bár ott nem beugró volt), hogy szerintem sokra fogja vinni. És kapjon csak még szerepeket, mert megérdemli abszolút.
És most beszélnék a Matulásokról, nekem nagyon tetszettek. Ha ki kéne emelnem valamit, akkor Kis Mari volt a kedvencem. Őt Ábrahám Gabriella játszotta, és már játssza jó ideje.Ő nagyon tetszett nekem, nagyon illik a szerepre, szép hangja is van hozzá. És azért neki van egy dala is, ami egy duett Ginával, az "Add vissza a levelem" című szám, ez is eszméletlen volt, kegyetlen volt, és annak is kellett lennie, Detti viszont itt már igen alázatos volt, nem csak mondta, hogy mint mondta, hogy megtenni, hanem a tettei is ezt mutatták.
De tetszett nekem az is amikor megenyhült már Kis Mari.
Ami miatt kicsit bánnom, hogy sokáig halogattam a darabot, hogy Peller Annát nem láthattam élőben, bár Szegeden visszatér Torma Piroska szerepébe, de nem hiszem, hogy amúgy visszafog térni, pedig nem bánnám. Láttam már felvételen, szinkronhangként jó párszor, és nekem ezekben dolgokban nagyon tetszett.
De aki most játszotta Tormát, Prescsák Zita, ő is jó volt, alapvetően tetszett az alakítása.
Amúgy érdekes, hogy ő még Báni Annaként mutatkozott be az Operettszínháznál.
És ha már Bánki Anna, őt Farsang Emese alakította, őt már megemlítettem, hisz fontosnak tartom ezt a dolgot. Egy népből milliók haltak meg, voltak akik 100 családtagjukat vesztették el pl., Bánki még is menekült.
És ez nagyon jó.Azért az egy dolog, hogy református gimnáziumban játszódik történt javarészt, de a másik dolog, hogy ezek a jelenetek, pont ezt mutatják, hogy igen is van Isten, és ő munkálkodik, és felhasznál bizonyos embereket arra, hogy másokkal jót tegyen. Amúgy Bánkit amúgy sem egy felejtős karakter, hisz vannak jelenetei a darabban, valamikor nevetni lehet rajta, máskor vele együtt örülni, és ezek jó dolgok. Én ezzel is tudtam azonosulni, amúgy ő is hozta abszolút a színvonalat.
Akit még kiemelnék az a szemüveges Szabó, engem az Első csók Anettjere emlékeztetett amúgy fullra, kinézetre mindenképpen, de tetszett amúgy ez a karakter, bár őt nem tudom kialakította, de az biztos, hogy emlékezetes, pedig ez aztán tényleg kis szerep, de azért ebben lehetett lubickolni, a közönség nagy örömére.
És akkor Horn Mici, őt Udvaros Dorottya alakította, nekem már a felvételen is nagyon tetszett, nagyon érzi ezt a szerepet, énekelni is tud, és nehezemre is esik mást elképzelni ebben a szerepben, no nem mintha más nem tudná eljátszani, csak olyan meghatározó élvényt adott már a felvételen, de most is. Amit kiemelnék vele kapcsolatban, az a rész amikor fiát siratja, akkor libabőrös voltam, egyszerűen elképesztő. Bár tény, hogy a nagy jelenetei azok a darab végén vannak Gedeon-nap, és az utána történtek. Az is meg ér egy misét. "Zsuzsanna testvér, maga ivott?" :D Ez a rész, teljesen kifekvős volt, de kellettek is az ilyen részek. Negatív hozzászólásokat is olvastam az alakításáról korábban, de ez akkor sem volt hatással rám, most pedig végképp nem. Alapból ő is benne volt, abban, hogy úgy döntöttem, hogy megnézem a darabot, mert ez így jó szórakozást ígért, és ez így is lett.
König tanár úr. Eddig úgy voltam, hogy bár alapvetően nem szeretem Picit, de ez az ő szerepe, amit nagyon jól hoz, még ha nála alapvetően a hang az ami hiányzik nála.. És ezért kicsit tartottam, hogy vajon Szabó P. Szilveszter hogyan birkózik meg a szereppel, amit azért már játszik egy ideje, és már tv-ben is énekelte a "Tiszta jellemet". Ott nem igazán tetszett, mivel egy kicsit erősnek tűnt nekem. Az előadásnál. más volt helyzet viszont. De még mielőtt ebbe belemegyek, visszatérve Szilveszterrel kapcsolatos fenntartásomra, abban biztos voltam, hogy eltudja játszani a szerepet. Viszont az ének már más tészta, ez a dal egy külön kihívás, itt is voltak részek, ahol erősnek ítéltem az éneklését, de összességében nagyon is jó volt a szólója. Bár azért félelmem nem véletlen volt, hisz őt ehhez szerepnek erősnek tartom alapvetően.
Volt prózában is olyan rész amit erősnek éreztem vele kapcsolatban, de ez is elhanyagolható végül is, kulcspillanatokat úgy hozta, ahogy azokat kell.
Zsuzsanna testvér, őt Nádasi Veronika alakította, ő szerepelt a felvételen és a CD-n is, szóval ismerős volt számomra, bár korábban úgy voltam vele, hogy jó lenne Füredi Nikivel megnézni, nagyon kíváncsi lennék az ő Zsuzsannájára, talán pici csalódás is volt bennem, hogy nem úgy alakultak a dolgok (azért is pici, mert Zsolt-Nikis előadást néztem ki magamnak először), de aztán hallottam Veronikát énekelni, az egyszerű döbbenet, nagyon szépen énekel, ezek után végképp sajnálom, hogy Isten Pénzét nem vele láttam. Az első dala már elképesztő volt, bár több hangszínben énekelt, nekem azt tetszett leginkább, amikor szépen lágyan énekelt, az teljesen letisztult és szép volt.
Összegezve ez egy Darab, egy komplett egység. Amiben vannak drámai részek, azok nagyon adták magukat, de humoros részek is ültek nagyon, így semmi hiányérzetem nincs a a darab kapcsán. Köszönet az összes művésznek, aki részt vett ebben, mert ez így volt jó ahogy! Ami fontos még, hogy az előadás nagyon érzékenyen érintett engem, megérintett szó szerint, talán túlzás ezt mondani de jó pár katarzist átéltem az előadás alatt, pontosan azok a drámai részek nagyon adták magukat és ezeket teljesen áttudtam érezni, és az előadás vége után, ahogy elindultam hazafelé, egy idő után könnycseppek folytok le az arcomon, ehhez hasonló élményem volt 4 éve, Jézus Krisztus Szupersztáron Szolnokon, az előadás alatt, ugyan nem, de ahogy mentem a vonathoz eltört a mécses nálam, mondjuk a mostani élményem azért nem volt ilyen erős, de így is nagyon megérintett.
Végezetül egy információ, bár ez a képen is rajta van, ez az Operettszínház előadása, csak a Magyar Színház ad ennek otthon.
Tegnap délután Saigonban jártam. Immáron másodszor.
Ráadásul nagyon jó helyről volt szerencsém látni a darabot, a 6. sor közepéről. Ilyen még nem volt nálam, bár volt hogy 4. sor szélén voltam, illetve 7-8. sorban, de nem középen, bár ez már jó pár évvel ezelőtt volt, így nem tudom felidézni a pontos helyet, csak azt, hogy lekéstem az előadást egy kicsit, ezért nem ülhettem be a helyemre, hanem oldalról néztem végig az első felvonást. Jó tanulság volt, azóta inkább időben odamegyek. De nem volt rossz úgy sem, Szépség és a Szörnyeteget néztem.
Érdekes érzés volt számomra, komplexen látni a darabot, mintha teljesen előttem történtek dolgok, ez ismerős érzés koncertekről, bár az első sorban szoktam lenni, de más az amikor színpad méterekre van az embertől, és más ha teljesen közel van hozzá, az tud adni némi zavartságot az embernek, legalábbis nekem. Ráadásul ez úgy csapódott le nálam nagyjából, hogy inkább negatívumokat jegyeztem meg, pedig én nem vagyok egy hibakereső típus. Ezt az is mutatja, hogy most konkrétan így egy dolog nem ugrik be, ami a helyszínen kissé nem tetszett, ezek részletkérdések voltak mindenesetre. És észre is vettem magamon, így próbáltam ezt a dolgot elhessegetni, és sikerült is, a 2. felvonásnál már nem is rémlik ilyesmi nekem.
Viszont egy érdekes dolgot hallottam az első v. második felvonás kezdete, hogy innen abszolút jó nézni az előadást, mert jó rálátást biztosít, és ezt abszolút megerősíteni. Nyilván az első sornál ott van közelség jó, de egy komplett színpadképnél, ami ennél az előadásnál igen fontos, jó egy kis távolság, persze csak bizonyos mértékig. De mondjuk én mozi kapcsán tudom ezt megerősíteni, ültem elől és ültem középen is már, utóbbit emelném ki, mert hatás sokkal jobb volt. Még a Godzilla volt az első ilyen élményem, és azt néztem, hogy nem-e ott van az ajtóban a szörny. Szép emlékek.
Mondjuk agyalós típus vagyok, és ez most is így volt, bizonyos szereplőket átgondoltam az előadás alatt, hogy milyenek is ők, mi az amiben mondjuk mások attól amit elvártam, illetve voltak részek amik nem tetszettek, mások meg igen, viszont ez az amit nem kell magyarázni, és ki is fog derülni a beszámolómból. Amit most is elkezdek.
Ez az előadás teljesen eltért attól, amit 3 éve láttam, más szereplők teljesen másképp hozták a darabot, és másképp is csapódott le. Írtam erről az előadásról már korábban és utalni is fogok rá az alábbiakban majd, mert ez megkerülhetetlen számomra.
Chris, őt Veréb Tamás alakította. És az ő Chrisjét sokkal inkább szerettem, mint Dolhaiét.
Számomra kulcs rész volt az első felvonásban az a rész, ami "Most már hogy láttam" utáni jelenet, ahol Chris visszatér a szállodába, és ott van egy közös jelenete Ellennel és Johnnal, ott már jelenet elején éreztem rajta a bizonytalanságot. Megvédi a feleséget, mert meg kell védeni, tudja mit köszönhet neki, de még is szereti még mindig Kimet. Nem akarja megbántani a nejét, ezért is írja alá amit mond, és mentegetőzése másképp csapódik le és ez az igazi különbség Dolhai és az ő Chrisje között, Dolhai az abszolút áldozat szerepét játszotta, egyszerűen dühös volt, hogy tehette ezt Kim vele, végén pedig inkább lelkifurdalás jött ki nála. Tominál viszont pont ez a makacsság hiányzott, az ő szavai is hiteltelenek voltak, de még is nála érződött, hogy ő megérti Kim helyzetét, de az is tudja, hogy milyen az amikor teljesen tönkre megy valaki, ezért állt ki Ellen mellett.
Viszont az is érdekes, amikor hős amerikai katonát mondja, az az ami nem egyértelmű, ha Tomi Chrisjét nézzük akkor itt mindkettőjükről szó van igazából, hisz Ellen is megmentette őt, és ennek át is érzi a súlyát.
Van egy jelenet ami belém égett, egy visszaemlékezés formájában látjuk a második felvonásban azt, hogy mi történt az utolsó napon Saigonban, hogy szakadt el Kim és Chris egymástól. Amikor leereszkedik a helikopter az félelmetes élmény volt már elsőre is távol a színpadtól, és most is, de nem ez ragadta meg figyelmemet, hanem Chris, ahogy teljes kétségbe van esve, jóformán kiugrana a helikopterből ha tehetné, az a fájdalom, amit ott érzett, az brutális volt.
Nem pont ilyenben, de hasonlóban nekem is volt részem, így megértettem őt.
Vége az döbbenetes volt számomra, ahogy Chris Kim nevét kiállítja, és ahogy látja őt ott a "porban", ott döbben rá, hogy az élete még is Kimhez van kötve, és lélekben is ő meghalt vele együtt, ezt mi sem példázza jobban, mint az, ahogy az utolsó pillanatban vérbe fagyva ott ült mellette egy szó nélkül, az az arc, többet mondott minden szónál. Ráadásul ez nekem azért is tetszett, mert én is olyan ember vagyok, aki bizonyos dolgokat nem fog elsőre, nem arról van szó, hogy nem értem a dolgot, csak nem akarom elhinni, hogy ez megtörtént, pedig megtörtént. Pontosan ilyen volt Chris is itt.
Összegezve az alakítását az ő Chrisje szerintem nem csak számomra jobb, ha szerintem ilyen az igazi Chris, sok oldalúbb személy jelenik meg az alakításában.
Érdekes élmény volt ez Tomitól, bár szerepet tekintve nem, de amúgy abszolút fiatal Dolhaira emlékeztet, neki is voltak bizonyos dolgai mozdulatai, amik rendre visszaköszöntek nála, ebben lehet fejlődni, és ez meg is fog történni, hangilag érdekes élmény volt, még mindig szép hangja van Tominak, de igazán a Szóló Szaxofonnál éreztem, hogy ilyennek kell lennie, a többi dal nem volt olyan letisztult számomra, de szerintem ez sem nagy baj, mert ez még így is jó. Istenem, miért című dal Chris szólója alapvetően nagyon tetszett, illetve Napfény, holdfény is szép volt, bár jó lett volna, ha ott is meg van az ami Szaxofonnál is meg volt, mert nekem kimondottan kedvencem ez a dal. De így is jó élmény volt számomra.
Szép volt Tomi, köszönöm, és csak így tovább!
Ellen, őt Kisfaludy Zsófia alakította aki Hüvösvölgyi Ildikó lánya. Őt nem igazán ismertem, de rákerestem, és akkor találtam ezt az információt róla. Alapvetően pozitív élményem volt vele kapcsolatban, az alakítása, a színházi játéka kifogástalan, és két helyen is ledöbbentett.
De teljes más volt, mint Vágó Detti által eljátszott Ellen, bár nem is inkább az Ellenje, hanem a férjével való kapcsolata. Ugyanis itt tudtam azonosulni Ellennel teljes mértékben, de a Dolhai-Detti páros kapcsán korábban leírtam, hogy ők a mai kor párját képviselik. Ott Chris azért vette Ellent, mert ő kirángatta a bajból, és ez így kényelmes volt neki, és mondhatni Ellen ebbe bele is törődött, mert ő szerethette a férjét, ám de a másik oldalról ez nem volt meg.
És visszautalva inkább csak férfi büszkeségből állt ki felesége, semmint azért, mert szerette volna őt.
És ez a fajta felállás sokkal jobban tetszik, amikor valaki elveszti a szerelmét, de még is talál egy másik lányt később, aki már nem olyan, mint az első, még is tudja szeretni az ember.
Kim és Ellen találkozása az egyik kulcs jelenet, hogyan viselkedik ebben a jelenetben, többféle előadást láttam, valamit csak felvételről, De Zsófia Ellenje egyféle tehetetlenséget mutat (szimpla lemondás helyett, hisz ebben benne a küzdés), pont azért mert neki közelebbi kapcsolata férjével, jobban átérzi Kim helyzetét, ezért is van az, hogy megtörik. Az első törés már nem is tudom pontosan mikor volt, Most már hogy láttam után talán.
És ha Most már hogy láttam, Ellen szólója, ezzel kapcsolatban felemás érzéseim ahogy mondtam Zsófi alakítása hibátlan volt, az éneklése volt számomra érdekes, különösen dalrészek elején nem tetszett nekem, de ahogy ment bele a dalba, már jobb érzéseim voltak, refrén pedig szép volt. És itt értettem meg Ellen helyzetét végleg, az első katarzist, itt értem át a darabban, könnybe is lábadt a szemem, bár nem sírtam az előadás alatt és után sem. De itt konkrétan megszakadt a szívem.
És akkor jöjjön a másik törés. Chris "haláláról" írtam, és itt ennél a résznél nem a legvégén, de közben volt egy olyan jelenet, amikor Ellennek leesett, hogy Chris és Kim összetartoznak, és akkor ott teljesen összeomlott, ez egyszerűen brutális volt. Ezek voltak az pillanatok pl., amik nem szorulnak magyarázatra. Kicsit bántam még az előadás előtt, hogy nem Dettivel láthatom, de eleget láttam őt mostanában, és már ebben a darabban is volt hozzá szerencsém, de végül is egy pozitív élményben volt részem, még ha itt is felemás érzéseim voltak. Köszönöm Zsófi!
Kim, őt Vágó Zsuzsi alakította. A művésznőt most láttam először főszerepben, és valami eszméletlen volt. Döbbenetes, hogy mit produkált Zsuzsi. Olvastam olyan véleményt anno, hogy Kim mennyire egyszerű karakter, pedig nagyon nem, ezt már Annamari is bizonyította számára, de Zsuzsi is, döbbenetes, hogy mennyi arcát megmutatja Kim, van egy teljes íve az ő karakterének. És érdekes, nekem úgy tűnt, mintha az első felvonás vége fele elment volna a hangja, vagy legalábbis egy megtorpanást vettem ki az éneklésből, ez Thuyal való közös jelenetben volt, ez megragadt bennem, és kicsit megijedtem, de nem voltam semmi, ugyanolyan szépen énekelt tovább, mint ahogy előtte. És jó volt látni most már élőben is Zsuzsi fejlődését, hogy végig tud csinálni egy ilyen darabot végig letisztultan, hol vannak már azok az idők, amikor azzal vádolták őt, hogy csak végig tudják kiabálni az előadásokat (ezek a vádak nekem sosem tetszettek), ugyanúgy meg van nála nyugalom is, és teljesen letisztult, élmény volt minden perc amikor őt hallhattam. Eszembe jutott egy negatívum amire így darab közben felfigyeltem, hogy Kim alapvetően abszolút hiteles a szerepében, ami a külsőt illeti, de Saigonban a többi lányról ez már nem mondható el, ők alapvetően európai kinézettel bírnak ugyan is, végül is ez nem akkora probléma, csak amikor az ember látja teljes színpadot, és a szereplőket, akkor Kim eléggé kilógott a sorból.
De visszatérve Zsuzsi alakítására örülök, hogy vele és Annamarival is láttam az előadást, mindketten illenek a szerepbe és más okból, Annamarira a hányattatott sors miatt illik ez, erdélyi magyarok helyzete nem könnyű, és ő onnan származik ugyebár, és csak pár éve játszik Budapesten az Operettszínházban. Meg láttam vele interjúkat, azok alapján is kialakult egy kép. Zsuzsi pedig egy zseniális musical színésznő, aki megannyi szerepet eljátszott már ebben a műfajban, persze ez nem azt jelenti, hogy ez feltétlen sikert jelent, ha azt nézzük, hogy Detti még Kim is volt, de csak pár előadás erejéig, szóval nem lehet biztosra menni. Nehéz erről beszélni. Viszont ez a különbség ki is jön, Zsuzsi például az Ellen való jelenetben határozottabb volt, mint amit Annamaritól láttam.
Érdekes különbség ez, hogy mindkét szereplőnél fordult a kocka, és pont ezért alkottak ők jó párost.
Persze amíg Dettiék beletörődtek a sorsukba, addig Zsuzsiék inkább harcoltak, még ha tehetetlenek is voltak, hisz pontosan megértették egymás helyzetét.
És ez nagy különbség, hisz az első esetben az illető elfogadja a sorsát, ez egyfajta védőburok is, ezért sem érintik meg őt a tragikus helyzeteket. Ő csak férjét látja és csak vele akar törődni.
Illetve Kim szempontjából nézve ez nem ilyen egyszerű, egyrészt Chrisre vár, másrészről ott van a gyereke. De nincsenek illúzió, beletörődött, hogy elvesztette Christ, ezért a gyerekére támaszkodik, de igazából neki Chris a fontosabb, és őt látja csak a gyerekében.
A másik esetben viszont, nem fogadja el a helyzetét, hanem küzd.
Kim szempontjából nézve ez annyi tesz, hogy tényleg hisz benne, hogy Chris visszajön, és elviszi őt, ezt lehetett is látni, érezni a darab során. Hogy Zsuzsi Kimjének meg volt a bizodalma.
A gyerek ugyanúgy fontos számára, sőt fontosabb számára, és épp ezért más a jövőképe, neki nem csak egy kapaszkodási pont, ami Christ jelenti, hanem ő tényleg fia is. Érdekes amikor eltörik a jövőképe, akkor is más az alakítása, hisz a beletörődő Kim, azért végez önmagával, mert elfogadja a helyzetét, nem is lát más utat, ez a kétségbeesés műve, pont azért, mert igazából neki Chris volt a mindene, a gyerekében is őt látta, de ahogy elveszti Christ ez az egész értelmét veszti.
Viszont a küzdő Kimnek ez is a harc része, ha már Chris ezt tette vele, akkor vállalja is a felelősséget, ez érezhető Zsuzsi alakításában, talán bosszúnak is mondhatjuk, bár nem is tudom... Az biztos, hogy átgondolta Kim, és bár áldozat még sem áldozatként viselkedik, ez maga a harc. Nem fogadja el a sorsát, nem fogadja el, hogy ez rendeltetett neki és fia számára, és ezért lesz ő áldozat, de nem azért mert neki ez a sorsa, és mert nincs más út, ez ugyanis tényleg egy választás eredménye. És ez lényeges különbség a két alakítás között, hiába látják a gyerekükben viszont Christ, más a személyiségük. De ez megint az erősségekből fakad szerintem, Zsuzsi nagyon jól alakítja az anyját, míg Annamari az magára hagyott szerelmest, és összességében nincs is nagy különbség, de ez épp elég, hogy mérleg nyelve ne egyenes legyen az ő esetükben. Ez amúgy pont abból is meglátszódik, hogy Kim rákiabál Ellenre, és Zsuzsinál a gyerekének szól alapvetően, addig Annamarinál ez saját maga miatt szól, gyerekbe csak kapaszkodik még akkor is, de ez csak egy pillanat és utána ugyebár elengedi őt.És pont ezért mindenki eldöntheti, hogy melyik Kimet szereti, vagy hogy egyáltalán kell e választani közülük. Én kimondottan díjazom a sokszínűséget, és a monotonitást a legkevésbé.
Döbbenetes, hogy nem az első darab, és nem is az utolsó, az ember azt látja, hogy két egyenrangú szereposztás is van, bár azért változtak dolgok, kicserélődtök szereplők, erről még lentebb írok majd. És Kim halála okozta a másik katarzist nálam, félelmetes, hogy milyen érzés volt, ez pedig tudtam, hogy milyen, de akkor sem lehet erre felkészülni, és ez nem baj. És azért is érintett meg úgy, mert ez most nem egy ember tragédiája volt. Pedig ez a személy mindent megtett, amit csak lehet. Köszönöm Zsuzsinak ezt a fantasztikus alakítást.
Professzort Szabó P. Szilveszter alakította, és nehéz lenne róla bármit is írni, ez az ő szerepe, ez nem azt jelenti, hogy nem játszhatja el más, akár nagyon jól, de nagyon passzol hozzá. És döbbenetes, hogy mekkora tere van a játékra, ahogy játszik bizonyos szavakkal, mondatokkal, az megér egy misét. Sajnálom, hogy Kaszás Attilát nem láthattam élőben, hallgatni a CD-t azért hallgattam, és azért némileg bennem van Kaszás féle Prof, az olyan alakítás volt, mint amit Enjolrasként, vagy Rádiósként alakított Attila. És az sem igazán megfogható, bár MÁZS is meglepett ebben szerepben. Ha különbséget kellene tennem közülük, mármint Árpi és Szilveszter között, akkor Szilveszter inkább passzív, aki úgy beletörődik a dolgokba, persze ő is ki akar törni, de MÁZS alapvetően inkább a lehetőségekre jobban lecsapóbb, bár sokkal számítóbb az ő Professzorja, szóval neki van egy fajta tartása is, és ő mondjuk nagyképű, ezzel szemben Szilveszterre nem azt mondanám ő inkább a küzdő, másképp tekint a világra, és az emberekre, persze ő is kihasználja őket, de nem úgy ahogy Árpi tette. De Árpi alakítása is igazán tetszett, akinél úgymond ketté vált Prof, Szilveszternél ezt nem mondanám, ő egy személyt hoz, de nagyon összetett személyt. Mondjuk ha személyiségüket nézzük a Ho após rész a meghatározó szám, ahogy itt viszonyulnak a helyzethez, és Szilveszternél, hogy magát személyét védi, hisz ő is egy ember, akinek vannak vágyai. MÁZSnál meg más volt ez a rész ahogy mondtam ő egyféle Nagy Fiúnak érzi magát, de nem is biztos, hogy ez a jó szó, egyfajta Királynak mondjuk, és ezt vette el tőle "Ho apó", és ő ezért lázad. De másik jelenetben amikor Szilveszter Thuynak nyalizik, még akkor sem vetkőzi le önmagát pl., MÁZS viszont igen, ő tudja, hogy mikor mit kell csinálni, és azt megcsinálja, ezért ő inkább kétszínű ember. Kimhez való viszonyuk másmilyen Szilveszter és Zsuzsi közelebb áll egymáshoz, sőt már szinte fordulnak a szerepek, hisz Kim bír erősebb személyiséggel. De ez darab nem lenne a Professzor karaktere nélkül, hisz ő csempész a darabba némi vidámságot, hisz ez nem egy komédia, ezért fontos az markáns karaktere, és szerencsések vagyunk hogy ilyen nagyszerű művészek játszották el a szerepet kis hazánkban. Végezetül,
le a kalappal Szilveszter! És meg is érdemli az alakítása, éneklése is a legmagasabb szintű volt.
John, őt Barkóczi Sándor alakította láttam már felvételen korábban, és másra számítottam, alapvetően a játéka neki is rendben volt, de éneklésben őt igen erősnek éreztem, ha valamelyik szerepet nagyon jónak tartottam 3 éve Kim mellett az ez volt, hisz György Rózsa Sándor, egy szerethető John-t, egy barátot hozott, aki megérti Chris helyzetét, és próbál segíteni neki, és ez hangja is passzolt, kellően lágy volt, Bui-Doi nagyon szépen szólt tőle pl. Viszont a druszája nekem túl erős volt, és az éneklése nekem nem igazán jött be. Bui-Doi dal végül is egész jó volt, de a kórus más hogy szólalt meg, lágyabban, és az pedig tetszett, igazából ez az eltérés volt itt a probléma számomra. Nem is akarom ezt ragozni, mert vélhetően Palival sem lett volna jobb, neki alapvetően nem tetszik a hangja. Bár azt sajnálom, hogy Dzsonival nem láttam, na ő rá tökéletesen illik ez a szerep, játszotta is amikor Magyarországra jött először ez a darab. De ez van, azért erre felkészültem, így nem ért váratlanul azért.
Gigi, őt Gubik Petra alakította. Ennél szerepnél volt is változás, Csengeri Ottíliát váltotta ugyanis Petra, aki pedig elképesztő, ahhoz képest hány mit alakított, 3 éve sem volt sokkal fiatalabb, de döbbenetes, hogy mennyire megfogott az alakítása, és én sajnálom is hogy már nem játssza ezt a szerepet.
Viszont vártam Petrát, mert hallgattam őt korábban még Monte Cristo CD-n pl., de nem ezt vártam tőle, mélyebb hangja volt, én legalábbis úgy hallottam. És a szólója sem olyan volt, amit reméltem, amennyire szólt ez a dal 3 éve Gigiről, annyira most inkább Kimről szólt, hisz ő fejezi be ezt a dalt, de ott nem volt ilyen hatása, ott egy erőteljes duett alakult ki ebből a végére, és ez szerintem nem abból fakad, hogy két Kim különbözik egymástól, bár érdekes, hogy a különbség hogy az elején is kijön, de egy picit később. És Chris-el szemben is határozott Kim, ahogy előadja, hogy mi történt vele és a családjával, az nem azért, hogy na most sajnálja őt Chris ezért, hanem ez is a dacos harcosságából fakad.
Thuy, őt Farkas Tamás alakította. kiskerot megint sikerült előkerülnöm ez jó. Thuy engem alapvetően nem érdekel, nem is látok benne fantáziát, csak egy őrültet, aki féltékeny. Nem véletlen hasonlítottam 3 éve a Fantomhoz, ez a dolog most is megállja a helyét. Tamás erre szerepre szerintem tökéletesen alkalmas volt, lehetett utálni nagyon, ő aztán tényleg az a személy volt aki még Professzort is lesöpörte színről, nem véletlenül mondta róla a Prof, hogy még ő még Ho Chi Minhnál is nagyobb úr, mint népbiztos. Énekben nem is vártam tőle sokat, nem is csalódtam, úgy hogy ez az alakítás nekem megfelelő volt.
Bár azért hozzáteszem, hogy amikor a darab először Magyarországra jött, Hommonay Zsolt is alakította ezt a szerepet, vagyis volt nívója ennek a szerepnek, egy erre méltó személy most is jó volna Thuy szerepére, és akkor valószínű jobban is érdekelne a sorsa.
Tam, őt Mayer Marcell alakította, ezt csak a teljesség miatt említem, hisz ő is egy nagyon fontos szereplő. Vele kapcsolatban az maradt meg a legjobban, amikor a végén belerohan megnézni mi történt az édesanyjával, akkor utána pár pillanat már fut be az asztal alá, persze kiáltozások okán. Tetszett, amúgy ezeknél a szerepeknél nem igazán lehet mellé nyúlni, pedig az Isten pénzében a gyerek még énekel is pl., de az is aranyos alapvetően. Persze a Saigonban idősebb szereplők vannak, hisz Tam egy 3 éves kisgyerek, de érthető, hogy miért nem egy korabeli játszik a darabban, hisz ahhoz szerintem nem tud alkalmazkodni idős gyermek.
Az előadás végén is jó volt látni Marcell-t Zsuzsival, jó látni, hogy ők tényleg egy csapatot képeznek úgy mond. És ha már előadás vége, állótaps volt, a részemről is, és meg is érdemelt. Újabb remek példa arra, hogy az Operettszínházban igazi színművészek játszanak, legyenek régi motorosok, vagy úgymond zöldfülűek, jól kiegészítik egymást. És ez egy fontos dolog, ezen gondolkoztam is, hogy mit jelent a szereposztás, és hogy ez jelenthet e különbséget, erre alapvetően egyértelműen igen a válasz, bár én nem teljesen találtam meg a válaszom, mármint hogy a kettősök jobb egysége miatt más a véleményem most. Ez azért marad nyitott kérdés, mert nem látom a komplex képet szereplők kapcsán, és ez azért fontos, mert a szereplők alapvetően alkalmazkodnak egymáshoz, ha az egyik olyan alakítást, másik alakítása és ahhoz idomul, és ezek az apró dolgok határozzák meg az egészet szerintem.
Úgy hogy köszönöm a művészeknek az élményt, és csak remélem, hogy hasonló, sőt jobb élmények is részese lehetek a jövőben.
És akkor a végére értem. Maga a darab igen látványos, ezt most sokkal inkább megtapasztaltam, a fent leírt helyem miatt okán pl., amihez hozzátartozik, hogy három éve nagy távolról néztem a darabot az emeletről. De maga a darab úgy is átjött szerencsére. Illetve a látvány kapcsán korábban a RAM-ban volt egy közeli élményem, de ott sem középen ültem, csak nagyon elől, ott van egy szám, amikor lángol a színpad, lángokat éreztem is az arcomon. Ilyen rész a Saigonban is volt, amikor lement színpadról a sárkány, az tűzet hányt, de mondjuk ez baloldalra ment, és nyilván az első sorokban érezhették ennek hatását. Vetítéseket is kiemelném, illetve különösen darab elején tényleg erős hanghatások voltak, ezeknél meg is ijedtem, bár én alapvetően ijedős típus vagyok, ebben a tekintetben, nem mondanám félősnek magam, ez nálam egy reflexszerűen működő dolog. De amúgy legdöbbenetesebb látvány az a színpad nagyságú Ho Chi Minh szobor volt, az nagyon megragadott.
Amikor először láttam, a darabot, akkor úgy voltam vele, hogy ezt újra kell nézni, erre jó darabig nem került sor, mert egy idővel lekerült a darab a műsorról, de aztán visszatért megújult szereposztásra, és mindenképpen meg kellett néznem Veréb Tomival ezt az előadást. És jól tettem, hogy így döntöttem, és szomorúan olvasom, hogy valószínű lekerül az előadás a műsorról, ez érthetetlen is számomra, ha már felújítanak egy darabot, akkor az futhatna több ideig is.
De azért talán még lehet reménykedni, bár Rebeccanál is hasonló volt a helyzet, igaz az nem visszatérő darab volt. Ez pont egy kiváló darab, így nagyon hiányozna a repertoárból
Illetve a Vágó lányokkal megnézném a darabot, az ő kettősükre nagyon kíváncsi vagyok ugyanis, hogy vajon milyen. Biztos, vagyok benne, hogy nem ilyen, de ahogy elmondtam pont ez a jó az egészben. Ezt a darabot viszont nagy ajánlom mások figyelmébe, látvány, szerelem, dráma és némi jókedv ezek mind megtalálhatóak darabban, és még a zene is szép.
