Marie Antoinette - Operettszínház

Erről a darabról rég hallottam már, kb amikor megjelent 2009 környékén vagy 2010, de még lehet korábban is, mert nekem japán hanganyaga meg van, szeretem a japán nyelvet, németet viszont nem igazán, így darabot nem láttam, pedig kiadták DVD-n is. De a zenéje alapvetően tetszett, és most, hogy Magyarországra került a darab, mindenképpen úgy voltam vele, hogy elmegyek, főleg hogy pazar szereposztás lett az előadásnak, gyenge pontot nem találni kb.
Nekem meg sikerült a legjobb szereposztást kifognom, 2016. március 24-én 19 órakor.
Amit elsőre kiemelnék az Margrid Arnaud, Vágó Zsuzsi, na ő egyszerűen zseniális, övé legjobb dal a darabban kb., ami alapvetően igen nyers "Éhen döglünk mind...", de van egy szólója a Reményről is, az más szempontból elképesztő, de a lényeg, hogy Zsuzsit még nem láttam negatív szereplőként, ez az első eset, és teljesen lenyűgözött, persze pont az ő karaktere mutatja fel a legnagyobb fejlődést a darab folyamán, hisz alapvetően ő csak áldozat, de a darab pont arról szól, hogy bár különböző helyzetben vannak a szereplőink, gazdagok és szegények, még is hasonlítanak egymásra, hisz a királyi pár is áldozat, de erről később.
Viszont egy érdekes szituáció van a darabban, amiről szerintem nem csak ugrott be valami, még pedig lelövik az egyik szegény embert, egy Marie Antoinette ellen szóló utcai fellépés után, ahol gúnyolták a királynét, de tettlegességre nem került sor pl., szóval mondhatni békés volt.
És itt a férfi,Raymond, Margrid karjában hal meg, és itt Margrid énekel is, és erről ugrott be a Nyomorultakban Eponine halála, amikor Marius tartja a karjában, igaz ott a haldokló lány énekel, aki életének utolsó perceit boldogságban tölti. 
A darab zsenialitása abban is rejlik, hogy igen jól fel van építve, it nem csak arról van szó, hogy nép elégedetlen volt, mert nem volt kenyér, ennél sokkal több állt a háttérben. És az sokkal több a sajtó, aminek már akkor is közel akkora hatalma volt, mint ma, csak ugyebár akkoriban csak az újság volt az egyetlen média eszköz, és ha sajtó, akkor egy szegény költő sorsát láthatjuk, Jacques Herbert, hátha Zsuzsiról elmondtam, hogy először láttam negatív karakterként, akkor ez Veréb Tamásra még inkább igaz, bár Fiatal Scrooge-ban két oldalát mutatja, és a végére már gonosszá válik, de azért az epizódszerep, ami rövid ideig tart, mondjuk ez sem éppen főszerep, de itt az elejétől a végéig színpadon van Tomi. Valami elképesztő amit nyújt, és ráadásul azért egy karakterszerep, ami azért alapvetően régen volt Tominak, még a Robin Hoodban William mindenképpen az szerintem, és az nagyon az ő szerepe volt, és ez is. Mondjuk érdekes, hogy két huszonéves játssza ezt a karaktert, aki valóságban 30-as volt, de hát igazából ez meg sem látszódik. Tomiban amúgy is van valami csibészség, amit eddig is láttam tőle, és ezt itt is alkalmazza, az Isten Pénzében már fellelhető erőszakossággal együtt.
Marie Antoinette, Vágó Bernadett, ő egyszerűen zseniális, a királynő akit utálnak, mert osztrák, de pont ebben benne van a sajtó, ami generálja ezt az utálatot, Jacques ír egy verset, amiből dal lesz, és a helyzet csak rosszabb lesz, komoly intrikák szövődnek vele kapcsolatban. De érdekes módon Marie alapvetően szimpatikus, és én legalábbis az ő oldalán álltam, hisz tényleg ő is áldozat, aki belekényszerült nagyon fiatalon ebbe hiányzott, és igazából másra vágyik, és a szerelem is bejön a képbe, Fersen gróf személyében. Ami nagyon tetszett, hogy nagy jó anya, az altató dala elképesztő élményt nyújt, aminek tényleg nyugtató hatása van. Mondjuk a darab nem foglalkozik, de ugyebár ez gyerekeihez köthető, hát a gyerekei alapvetően nem sokáig élnek, egy lánya van aki megéri felnőtt kört, a fia akihez énekel, még a börtönben hal meg Tbc-ben 10 évesen már az anyja halála után.
De volt olyan gyermekük aki nem sokkal forradalom előtt halt meg.
Alapvetően jó feleség, bár mást szeret férjét nem nézi le, és óvja is amikor kell, különösen tetszik, amikor fellép a király védelmében. De tényleg sok olyan dolog amiért lehet őt szeretni, számomra az egyik legmeghatározóbb amikor tárgyalásán van egy szólója magáról, hogy mennyire összeszedetten és igaz módon ítéli meg saját magát, az nekem nagyon tetszett, persze ő is hibázik, de hát ember, és azért a hibákban nagyban benne van a darab főgonosza.

Lajos Fülöp Orléansi herceg, aki az apja a később Lajos Fülöp francia királynak. Ő az aki szövetkezik a sajtóval, aki mindenféle intrikákkal próbál Marie Antoniettenek ártana, akit nőül szeretett volna venni, de Marienak nem tetszett, és kb. két szólója is erről szól.
Zsoltot már több szerepben láttam, de itt egyszerűen elképesztő, az ilyen kétszínű, velejéig romlott karaktereket nagyon eltudja sajátítani, egyszerűen elképesztő az amit nyújt, ő kezdi a darabot, egyből egy szólóval, és amikor azt énekli hogy "Gyűlölöm ezt a nőt", ott tényleg érződik a gyűlölet.
Amúgy történelem teli van ilyen elégedetlen alakokkal, akik királyok szeretnének lenni, de nem lesznek,és ahogy telik az idő, csak durvább lesz a viselkedésük, ráadásul a darab azért nem is mutatta herceg kegyetlenségének minden részét, érdekes, hogy XVI. Lajos kivégzéséről egy szavazat döntött,az ővé volt, és az unokatestvére volt a király, ez azért sok mindent megmutat.
Ő pontosan az a karakter akit valódi életben is utálok, de még is pl. kezdő dala elképesztő, van benne ami megfogja az embert.
És most jöjjön egy olyan szereplő aki az úgymond sötét lő, Horváth Dániel, ő egy fiatal tehetség, még nem láttam őt amúgy, Tybalt-ot is játssza pl., na ő viszont elképesztő, nagyon tetszett ahogy hozza a szerelmes grófot, aki tényleg szereti Marie-t, de az ő helyzetük komplikált, hisz róluk pletykálnak, és írnak a sajtóban. De  a hangja is szép alapvetően tetszett, ő volt legkomolyabb meglepetés számomra.
XVI. Lajos királyt Mészáros Árpád Zsolt alakította, nagyon is jól, nem vagyok MÁZS fan, nem véletlenül, pár elismerem Árpit, Professzorként tetszett is, és itt is. Akár prózában, akár énekben nagy magas szintet nyújt, mondjuk ő róla sokat nem tudunk meg, két dala van, ami mondható akár egynek is, mert ugyanarról szól, hogy neki valami másnak kellett volna lenni, Rudolf Hétköznapi Hősét jutotta eszembe, még ha ez más szituáció és más dal, de van hasonlóság, hisz ahogy Rudolf, úgy Lajos is másra vágyik, amúgy alapvetően Lajos is szimpatikus, tud arról, hogy feleségének viszonya van, de nem haragszik rá, sőt szerintem megérti őt, hisz ők alapvetően nagyon hasonló helyzetben vannak, és alapvetően ezért is tűnik úgy hogy mindezek ellenére ők jó királyi párt alkotnak.
De visszatérve az intrikákra itt fontos szerepet játszik Rohan bíboros (Ottlik Ádám) és La Motte (Kisfaludy Zsófia) kettős.
Erről a párosról azt érdemes tudni, hogy bíboros szeretője, La Motte, aki viszont alapvetően Lajos Fülöpnek dolgozik, ezzel kapcsolatban van is egy komoly intrika a darabban, aminek végülis az áldozata Marie Antoinette lesz, nyilván ez is a cél, róluk sok mindent nem tudok mondani amúgy, alapvetően jók voltak.
Ez a darab nem egy szórakoztató előadás alapvetően, de vannak olyan szereplők még is gondkoskodnak erről még hozzá Rose (Peller Anna) és Leonard (Angler Balázs), a két divatguru. Ancsa és Balázs jutalomjátékot hoz, már a darab közben is arra gondoltam, hogy ez a szerep teli találat Balázsnak, Ancsa kapcsán ezt előre tudtam, hisz őt azért jobban ismerem, amúgy Balázsban látok potenciált arra, hogy Bereczki Zoli helyét átvegye, ezt már Mozart kapcsán is éreztem, de itt is ugyanez a helyzet.
De tényleg zseniális ez a kettős
 Lamballe (Siménfalvy Ágota) grófné, aki sok szerepet nem kap, őt nagyon nem szerette a nép, mivel igen csak szórta a pénzt, bár nem emlékszek, hogy a darabban ez szerepet kapott volna, inkább őt is sajnálta az ember, amúgy érdekes, hogy a király látja azt amikor megölik, és ahogy tovább adja, na az is egy érdekes jelenet. Amúgy ez elég kis szerep, de Ágota itt jobban tetszett, mint Horn Miciként, ott volt hiányérzetem jócskán.
Végezetül Boehmer, őt a mondhatni mindenes Csuha Lajos alakította, az ékszerész, akinek van egy igen értékes köve, és aminek lesz egy fontos szerepe, benne alapvetően nem lehet csalódni, mondjuk Pálfalvy-ra kiváncsi vagyok ebben szerepben, ahogy Rohan bíboros szerepében Jantyik Csabára.
Lévay darabokban vannak olyan dalok amit a kórus énekel, ezek alapvetően jók szoktak lenni, bár ezek nem igazán slágerek, de itt nagyon átütőek, nyilván ebben a darab témája forradalom és közvetlen az előtti helyzet is benne van.
Ahogy a többi Lévay darab ez is zseniális, és Lévay valahogy nagyon érzi a darabjait, akár a Mozart, akár az Elisabeth, akár a Rebecca, akár a Marie Antoinette, tényleg egy zeneszerző zseni, hisz áttudja adni a helyzeteket, Elisabeth vívódását, Mozart életének történéseit, a Rebecca egy összetettebb darab, a Marie Antoinette is, bár itt azért címszereplő fontosabb, hisz nem csak múlt árnya, hanem jelen fontos szereplője, és persze forradalmat is, bár itt nem ez van előtérben, de persze nem lehet mellette elmenni.
A darab kapcsán igazán Földes Tamás hiányérzetem, aki minden eddig Lévay darabban ott volt, ráadásul fontos szerepei voltak, mondjuk igaz, ebben a darabban, nem igazán van neki való szerep, hisz olyankorú szereplő, mint ő nincs is darabban kb.
Ez tényleg olyan darab amit mindenkinek ajánlok, hisz meg van benne minden ami egy jó darabhoz kell, érdekes történet, nagyon jó karakterek, nagyon jó művészek, minden adott, és ezt a darab ki is használja teljes mértékben.

Vámpírok Bálja - Magyar Színház

Eljött az ideje, hogy régi nagy álmaimat váltsam valóra, ez kezdődött a Muzsika Hangjával, folytatódott a Vámpírok Báljával, és majd hamarosan jön a Nyomorultak, de ne szaladjunk előre.
Vámpírok Bálja egy igen darab, a musicalek közt magasan a legdrágább, de nagyon szerettem volna eljutni rá, ez végül sikerült, és összességében jó helyről láttam darabot (oldalpáholy 3. sor), megfizethető áron.
Zenéje fogott meg abszolút, különösen az Őérte Sánta Lacival, de igazából ez a darab slágerekre épül, és ez be is jön, nálam egyedül az Öröklét ami nem az én dalom, de az a dal is jó, és roppant látványos, ahogy jönnek a sírókból a vámpírok.
És Laci ma már nincs az előadásban, ahogy Zsaki sem aki az egyik legjobb Sarah, de viszont Egyházi Géza még mindig ott van, és annyi év után is elképesztő amit művel, ez nagyon az ő a szerepe, a Sakk kapcsán volt némi hiányérzetem, pedig abban is nagyon jó, de itt tökéletes, uralja a színpadot, és az az El Nem Múló Vágy, az még mindig elképesztő.
Sarah-t Török Anna alakította róla már láttam videót, konkrétan egy interjút, amiben a Vámpírok Bálja a főtéma természetesen, aranyos egy lány, és szép hangja van, ez jött le abból, és tényleg így van, alapvetően gyönyörű hangja Annának. Kinn vár az élet vagy az utána levő Piros csizmák is elképesztő volt, de ott van az Édes vagy igazán is.
Alfred, őt Pásztor Ádám formálta meg igen jól, mondjuk őt végképp nem igazán ismertem, de nagyon jó, a komikus részek nagyban hozzáköthetőek, és ezeket jól hozta, és gyönyörűen énekelt, az Őérte úgy szólt ahogy annak szólnia kell, ez nálam elég kulcsfontosságú, ahogy a Kinn vár az élet, de tényleg ebből a darabból nehéz kiemelnem dalokat, vannak dalrészletek amik nagyon bejönnek, pl. az első felvonás végén amikor Krolock énekel Alfrednek "Jöjj és az évek tengerén..."
Amúgy itt megjegyezném, hogy nem tudom mikor volt utoljára, hogy ennyiszer libabőrös voltam egy előadáson, ez döbbenetes volt, pedig alapvetően ez egy picit más élmény, mint más darabok, talán pontosan ezért, mert a zenéjét annyira ismertem, és az úgy benne is a fejemben, ezért voltak elvárásaim, érdekes a darab elején úgy éreztem, mintha sietnének pl.,ez persze lehet egy hamis érzés, de aztán darab beállt, és ez az érzésem is elmúlt.
Következő szereplő Magda, akit Sári Évi alakított még hozzá nagyon jól. Sakkban már megtapasztalhattam, hogy milyen jó Évi, ott egy felvonás alatt levett a lábamról az alakításával, azért ez nagyon más szerep, nem mondanám tragikusnak, mint Svetlanaét. És azért az sem mellékes gyönyörű hangja van, talán egy kicsit furcsa lesz amit mondok, az egész darab során Fohász volt nálam a csúcspont az nagyon megfogott, és ugyebár azt a dalt azt ő kezdi el. Amúgy a darab talán legkomolyabb dala, ami alapvetően az emberi félelemről szól, és arról, hogy amikor minden kötél szakad az ember istenhez fordul, és ebben mi emberek nem változunk.
És ha már Magda akkor Chagall, ő abszolút egy ősszereplő, Pavlevits Béla, ő hallható a CD-n is, érdekes viszont az elején ő nem annyira tetszett, legalábbis énekben, kissé fura volt a Hogyha szép egy lány is tőle furcsa volt, bár az is igaz, hogy más egy előadás és más egy CD, ahol mondjuk végig énekelnek egy dalt, az előadásban némi próza is belekerül a dalba, viszont amúgy jó volt, Magdával való duettje már különösen jó volt, meg a zsidó vámpír vagyok, az mindig üt.
Professzor helyzete is hasonló, őt is egy régi motoros. Jegercsik Csaba alakította, a darab egy igen hálás szerepe, ha Alfredról elmondtam, hogy humoros jelenetek hozzákötődnek nagyrészt, akkor Abronsius a másik ilyen szereplő, Kripta jelenet a darab leghumorosabb jelenete mindenképpen, vagy amikor fejbe verik szegényt, de hát nem szabad elfeledkezni a szólójáról az Igazságról sem. mondjuk az még mindig érdekes, hogy kornyikáló dal vég az még mindig van, ez hozzáköthető láttam német nyelven is előadást, ott ez egyáltalán nincs meg.
Herbertet Szemenyi János alakította, vele kapcsolatban alapvetően az volt az érdekes, hogy érdekes lesz őt Herbertként látni, mert ez szerintem nem igazán az ő szerepe, ez be is jött, lehozta a szerepet, de bizonyos helyeken nagyon erőltetettnek tűnt amit csinált, pl. amikor hirtelen átment mély hangba az egyik dalban.
Rebecca érdekes volt, őt Kokas Piroska alakította alapvetően jól, ez inkább prózai szerep, de Fohászban ő is énekel, és ott nagyon tetszett, igazából róla ennyit tudok mondani.
Koukol jó volt viszont, pl. amikor hozza a reggelit várta a dicséretet, de nem kapta meg, illetve a bál előtt volt egy jó része: Most kezdődik, most kezdődik.... a bál. Ez abszolút emlékezetes.
Illetve az említett Öröklét is, hisz végén a frászt hozták rám a lemenetelként, az brutális volt, bár az első felvonásban volt olyan jelenet, amikor mellettem volt egy vámpír, mondjuk annak nem volt olyan rémisztő hatása rám, inkább meglepő volt, hisz a figyelmem a színpadra koncentrálódott, így csak a mozgásból tűnt fel, hogy áll mellettem valaki.