Marie Antoinette - Operettszínház

Erről a darabról rég hallottam már, kb amikor megjelent 2009 környékén vagy 2010, de még lehet korábban is, mert nekem japán hanganyaga meg van, szeretem a japán nyelvet, németet viszont nem igazán, így darabot nem láttam, pedig kiadták DVD-n is. De a zenéje alapvetően tetszett, és most, hogy Magyarországra került a darab, mindenképpen úgy voltam vele, hogy elmegyek, főleg hogy pazar szereposztás lett az előadásnak, gyenge pontot nem találni kb.
Nekem meg sikerült a legjobb szereposztást kifognom, 2016. március 24-én 19 órakor.
Amit elsőre kiemelnék az Margrid Arnaud, Vágó Zsuzsi, na ő egyszerűen zseniális, övé legjobb dal a darabban kb., ami alapvetően igen nyers "Éhen döglünk mind...", de van egy szólója a Reményről is, az más szempontból elképesztő, de a lényeg, hogy Zsuzsit még nem láttam negatív szereplőként, ez az első eset, és teljesen lenyűgözött, persze pont az ő karaktere mutatja fel a legnagyobb fejlődést a darab folyamán, hisz alapvetően ő csak áldozat, de a darab pont arról szól, hogy bár különböző helyzetben vannak a szereplőink, gazdagok és szegények, még is hasonlítanak egymásra, hisz a királyi pár is áldozat, de erről később.
Viszont egy érdekes szituáció van a darabban, amiről szerintem nem csak ugrott be valami, még pedig lelövik az egyik szegény embert, egy Marie Antoinette ellen szóló utcai fellépés után, ahol gúnyolták a királynét, de tettlegességre nem került sor pl., szóval mondhatni békés volt.
És itt a férfi,Raymond, Margrid karjában hal meg, és itt Margrid énekel is, és erről ugrott be a Nyomorultakban Eponine halála, amikor Marius tartja a karjában, igaz ott a haldokló lány énekel, aki életének utolsó perceit boldogságban tölti. 
A darab zsenialitása abban is rejlik, hogy igen jól fel van építve, it nem csak arról van szó, hogy nép elégedetlen volt, mert nem volt kenyér, ennél sokkal több állt a háttérben. És az sokkal több a sajtó, aminek már akkor is közel akkora hatalma volt, mint ma, csak ugyebár akkoriban csak az újság volt az egyetlen média eszköz, és ha sajtó, akkor egy szegény költő sorsát láthatjuk, Jacques Herbert, hátha Zsuzsiról elmondtam, hogy először láttam negatív karakterként, akkor ez Veréb Tamásra még inkább igaz, bár Fiatal Scrooge-ban két oldalát mutatja, és a végére már gonosszá válik, de azért az epizódszerep, ami rövid ideig tart, mondjuk ez sem éppen főszerep, de itt az elejétől a végéig színpadon van Tomi. Valami elképesztő amit nyújt, és ráadásul azért egy karakterszerep, ami azért alapvetően régen volt Tominak, még a Robin Hoodban William mindenképpen az szerintem, és az nagyon az ő szerepe volt, és ez is. Mondjuk érdekes, hogy két huszonéves játssza ezt a karaktert, aki valóságban 30-as volt, de hát igazából ez meg sem látszódik. Tomiban amúgy is van valami csibészség, amit eddig is láttam tőle, és ezt itt is alkalmazza, az Isten Pénzében már fellelhető erőszakossággal együtt.
Marie Antoinette, Vágó Bernadett, ő egyszerűen zseniális, a királynő akit utálnak, mert osztrák, de pont ebben benne van a sajtó, ami generálja ezt az utálatot, Jacques ír egy verset, amiből dal lesz, és a helyzet csak rosszabb lesz, komoly intrikák szövődnek vele kapcsolatban. De érdekes módon Marie alapvetően szimpatikus, és én legalábbis az ő oldalán álltam, hisz tényleg ő is áldozat, aki belekényszerült nagyon fiatalon ebbe hiányzott, és igazából másra vágyik, és a szerelem is bejön a képbe, Fersen gróf személyében. Ami nagyon tetszett, hogy nagy jó anya, az altató dala elképesztő élményt nyújt, aminek tényleg nyugtató hatása van. Mondjuk a darab nem foglalkozik, de ugyebár ez gyerekeihez köthető, hát a gyerekei alapvetően nem sokáig élnek, egy lánya van aki megéri felnőtt kört, a fia akihez énekel, még a börtönben hal meg Tbc-ben 10 évesen már az anyja halála után.
De volt olyan gyermekük aki nem sokkal forradalom előtt halt meg.
Alapvetően jó feleség, bár mást szeret férjét nem nézi le, és óvja is amikor kell, különösen tetszik, amikor fellép a király védelmében. De tényleg sok olyan dolog amiért lehet őt szeretni, számomra az egyik legmeghatározóbb amikor tárgyalásán van egy szólója magáról, hogy mennyire összeszedetten és igaz módon ítéli meg saját magát, az nekem nagyon tetszett, persze ő is hibázik, de hát ember, és azért a hibákban nagyban benne van a darab főgonosza.

Lajos Fülöp Orléansi herceg, aki az apja a később Lajos Fülöp francia királynak. Ő az aki szövetkezik a sajtóval, aki mindenféle intrikákkal próbál Marie Antoniettenek ártana, akit nőül szeretett volna venni, de Marienak nem tetszett, és kb. két szólója is erről szól.
Zsoltot már több szerepben láttam, de itt egyszerűen elképesztő, az ilyen kétszínű, velejéig romlott karaktereket nagyon eltudja sajátítani, egyszerűen elképesztő az amit nyújt, ő kezdi a darabot, egyből egy szólóval, és amikor azt énekli hogy "Gyűlölöm ezt a nőt", ott tényleg érződik a gyűlölet.
Amúgy történelem teli van ilyen elégedetlen alakokkal, akik királyok szeretnének lenni, de nem lesznek,és ahogy telik az idő, csak durvább lesz a viselkedésük, ráadásul a darab azért nem is mutatta herceg kegyetlenségének minden részét, érdekes, hogy XVI. Lajos kivégzéséről egy szavazat döntött,az ővé volt, és az unokatestvére volt a király, ez azért sok mindent megmutat.
Ő pontosan az a karakter akit valódi életben is utálok, de még is pl. kezdő dala elképesztő, van benne ami megfogja az embert.
És most jöjjön egy olyan szereplő aki az úgymond sötét lő, Horváth Dániel, ő egy fiatal tehetség, még nem láttam őt amúgy, Tybalt-ot is játssza pl., na ő viszont elképesztő, nagyon tetszett ahogy hozza a szerelmes grófot, aki tényleg szereti Marie-t, de az ő helyzetük komplikált, hisz róluk pletykálnak, és írnak a sajtóban. De  a hangja is szép alapvetően tetszett, ő volt legkomolyabb meglepetés számomra.
XVI. Lajos királyt Mészáros Árpád Zsolt alakította, nagyon is jól, nem vagyok MÁZS fan, nem véletlenül, pár elismerem Árpit, Professzorként tetszett is, és itt is. Akár prózában, akár énekben nagy magas szintet nyújt, mondjuk ő róla sokat nem tudunk meg, két dala van, ami mondható akár egynek is, mert ugyanarról szól, hogy neki valami másnak kellett volna lenni, Rudolf Hétköznapi Hősét jutotta eszembe, még ha ez más szituáció és más dal, de van hasonlóság, hisz ahogy Rudolf, úgy Lajos is másra vágyik, amúgy alapvetően Lajos is szimpatikus, tud arról, hogy feleségének viszonya van, de nem haragszik rá, sőt szerintem megérti őt, hisz ők alapvetően nagyon hasonló helyzetben vannak, és alapvetően ezért is tűnik úgy hogy mindezek ellenére ők jó királyi párt alkotnak.
De visszatérve az intrikákra itt fontos szerepet játszik Rohan bíboros (Ottlik Ádám) és La Motte (Kisfaludy Zsófia) kettős.
Erről a párosról azt érdemes tudni, hogy bíboros szeretője, La Motte, aki viszont alapvetően Lajos Fülöpnek dolgozik, ezzel kapcsolatban van is egy komoly intrika a darabban, aminek végülis az áldozata Marie Antoinette lesz, nyilván ez is a cél, róluk sok mindent nem tudok mondani amúgy, alapvetően jók voltak.
Ez a darab nem egy szórakoztató előadás alapvetően, de vannak olyan szereplők még is gondkoskodnak erről még hozzá Rose (Peller Anna) és Leonard (Angler Balázs), a két divatguru. Ancsa és Balázs jutalomjátékot hoz, már a darab közben is arra gondoltam, hogy ez a szerep teli találat Balázsnak, Ancsa kapcsán ezt előre tudtam, hisz őt azért jobban ismerem, amúgy Balázsban látok potenciált arra, hogy Bereczki Zoli helyét átvegye, ezt már Mozart kapcsán is éreztem, de itt is ugyanez a helyzet.
De tényleg zseniális ez a kettős
 Lamballe (Siménfalvy Ágota) grófné, aki sok szerepet nem kap, őt nagyon nem szerette a nép, mivel igen csak szórta a pénzt, bár nem emlékszek, hogy a darabban ez szerepet kapott volna, inkább őt is sajnálta az ember, amúgy érdekes, hogy a király látja azt amikor megölik, és ahogy tovább adja, na az is egy érdekes jelenet. Amúgy ez elég kis szerep, de Ágota itt jobban tetszett, mint Horn Miciként, ott volt hiányérzetem jócskán.
Végezetül Boehmer, őt a mondhatni mindenes Csuha Lajos alakította, az ékszerész, akinek van egy igen értékes köve, és aminek lesz egy fontos szerepe, benne alapvetően nem lehet csalódni, mondjuk Pálfalvy-ra kiváncsi vagyok ebben szerepben, ahogy Rohan bíboros szerepében Jantyik Csabára.
Lévay darabokban vannak olyan dalok amit a kórus énekel, ezek alapvetően jók szoktak lenni, bár ezek nem igazán slágerek, de itt nagyon átütőek, nyilván ebben a darab témája forradalom és közvetlen az előtti helyzet is benne van.
Ahogy a többi Lévay darab ez is zseniális, és Lévay valahogy nagyon érzi a darabjait, akár a Mozart, akár az Elisabeth, akár a Rebecca, akár a Marie Antoinette, tényleg egy zeneszerző zseni, hisz áttudja adni a helyzeteket, Elisabeth vívódását, Mozart életének történéseit, a Rebecca egy összetettebb darab, a Marie Antoinette is, bár itt azért címszereplő fontosabb, hisz nem csak múlt árnya, hanem jelen fontos szereplője, és persze forradalmat is, bár itt nem ez van előtérben, de persze nem lehet mellette elmenni.
A darab kapcsán igazán Földes Tamás hiányérzetem, aki minden eddig Lévay darabban ott volt, ráadásul fontos szerepei voltak, mondjuk igaz, ebben a darabban, nem igazán van neki való szerep, hisz olyankorú szereplő, mint ő nincs is darabban kb.
Ez tényleg olyan darab amit mindenkinek ajánlok, hisz meg van benne minden ami egy jó darabhoz kell, érdekes történet, nagyon jó karakterek, nagyon jó művészek, minden adott, és ezt a darab ki is használja teljes mértékben.