Ma délutánt egy jótékonysági gálán töltöttem el, és egy újabb igen jó élménnyel gazdagodtam.
Ez a gála Vadaskert Fejlesztő és Felzárkóztató Általános Iskola-ért jött létre, az ő támogatásuk végett.
Ez az első jótékonysági gála amin részt vettem, sőt ez az első gála is, és nagyon szép és jó emlékekkel gazdagodtam, amiért hálás vagyok mindazoknak akik részt vettek ebben a nagyszabású produkcióban legyen az fellépő vagy szervező.
Konferálás nem maradhatott el, bár ez más volt, mint amit mondjuk musicalplusz-on tapasztaltam, egy részt komolyabb volt, másrészt legtöbbször csak azt vetítette elő hogy épp most milyen blokk jön, dal cím/előadó sorolás nem volt, de ez legyen legkisebb baj. Két konferáló a Napló című tv műsor riporterei voltak, Dorogi Gabriella és Való Gábor egészen pontosan /2. részt Gabriella egyedül konferálta már/
De azért akadt egy jelenetsor ami mosolyt csalt az arcomra amikor is Gábor azt szófordulatot használta, hogy ma esti délután :)
Illetve egy fontos dolog konferálással kapcsolatban úgy konferálták fel ezt a délutánt, hogy utazás lesz térben és időben (és az is volt).
De más szempontból is újdonság volt számomra ez a gála, hisz volt jó pár fellépő akit ezt megelőzően nem is hallottam. A délután jobbára a fiataloké volt a főszerep, de azért az idősebb generáció is képviseltette magát.
Illetve annyit még megemlítenék, hogy bár elvileg minden jegy elkelt, de teltház nem volt, bár nagyon sokan voltunk azt meg kell hagyni, de néhol akadtak üres székek, pl. mellettem levő is az volt.
Az első blokk egy mediterrán blokk, igazi latinos dallamokkal. Az első dal egyből egy musical dal volt még pedig az Anconai szerelmesekből a Solo noi című dal, Borbély Richárd előadásában nagyon kellemes kis kezdés volt, és nem volt megállás utána egyből jött a következő szám egy régi örökzöld a Jamaikai trombitás Bajza Viktória előadásában őt névről ismerem, mivel a Madách Színház tagja, azt tudom róla, hogy Madame Giry-t alakítja, igaz én nem vele, hanem Bencze Ilonával láttam a darabot.
Ez is roppant kellemes volt, mondjuk nem éppen az én világom az ilyen típusú dalok, de nem zárkózok el tőlük, már csak azért sem mert kuriózum számba megy.
Ezután jött a délután első olyan produkciója amit különösen megsüvegelek, ami számomra komolyabb hatással volt. Ez pedig a latin szerenád volt, azt hozzá tenném, hogy alapvetően nem vagyok Neoton rajongó, de ennél a dalnál az összhatással, külön kiemelendő, hogy kiváló volt a zenei alap a dal alatt, illetve amit még kiemelnék az a női énekes, Borszéki Éva, ő számomra délután pozitív "csalódása" számomra, mivel roppant szép hangon énekelt a délután folyamán nem is akármilyen dalokat, a párja Borbély Richárd volt.
Folytatásban nagy örömre egy Andrea Bocelli dal a Con te partiró következett magyarul, mely dalt Kecskeméti Róbert adott elő kiválóan szólaltatta meg ez a dalt, nagyon tetszett.
Majd újból Bajza Viktória, egy még régibb dallal A kettőnk életét Karády Katalintól.
Ezután végre egy kis musical blokk következett Rebeccaból az I'm American woman
Máthé Beától, illetve Funny Girl-ből a Ne küldj eső-t, amely eredeti címe Don't Rain On My Parade, illetve magyar rajongók Napfényt akarok látni címen is ismerhetek Musical Duett koncert-en hangzott ez a dal, amely rákerült a cd-re, és dvd-re is.
Ennek a dalnak különösen örültem, mert ha valami akkor Funny Girl tényleg kuriózum számba megy.
Mert bár a film nagy népszerűségnek örvend, de mint darab ez már kevésbé mondható el róla.
Ezt a dalt is Éva énekelte, ahogy korábban említett Neoton Slágert.
Ezután egy kisebb blokk volt Pécsi Ildikóval, ő előadta az Altatót, de közönség alvás helyett, inkább nevetett, ami nem is csoda, illetve utána a Koncert vége dalt énekelte el, amely dalnak ő írta a szövegét, Gyarmati István szerezte a zenéjét, ez a dal is kuriózum a maga nevében tekitnve, hogy sanzonról van szó.
Ezután egy instrumentális /mivel elment az énekes, Kiki hangja/ gitáros produkció következett Diószegi Kiki és Csordás Balázs előadásában,ill. az iskola diákjai is szerepeltek ebben a dalban.
Ezután folytatódott az utazást, vissza megint a múltba a két világháború közötti gengsztervilágba a Harmonia Garden együttes zenélt ezekben a percekben, a django zene szólt, az első dalukat Mókussal vagyis Szirtes Edinával közösen adták elő, a másodikban ő már nem vett részt. Itt kitérnék arra, hogy szemléltetés maga kitűnő volt, ez nem csak erre blokkra igaz, hanem úgy általában. Komoly mordállyal jelent egy meg izmos férfi színpadon bemutatva, hogy milyen is lehetett ez a korszak.
Ezután jött az első rész záró blokkja, egy újabb musicalblokk nem is akármilyen.
Valahol Európában-ból két dal Gór Nagy Mária Színitanoda gyerek tanulói a Gyerekjáték adták elő,
ez különösen tetszett nekem, nagyon jó volt, ezt követte a Miért van? Virsinszki Zoltán előadásában.
Két dal közötti különbség kontrasztosabb nem is lehetne, mert amíg gyerek szép életről álmodoznak, addig Hosszú már istent kéri számon, hogy miért hagyta cserben őket. A képi megjelenítése dalnak brutális volt, míg a gengszter blokkban egy mordályos férfi, ebben blokkban több fegyverrel felszerelt férfi volt.
Drámai pillanatok voltak ezek színpadon történt durvaságot tekintve magasan ez volt az első.
Az első rész utolsó dala a Hair-ből volt még Manchester England című dal Virsinszki Zoltán és Borbély Richárd előadásában, nem semmi zárószám volt jól adták elő a fiúk a dalt, és ez a dal mondhatni a kedvenc dalom Hair-ből, és mondjuk ha Hairből énekelnek nem éppen ez kerül elő, szóval ez is igazi csemegének számít, és ráadásul második felvonás tartogatott pár csemegét.
A második felvonás komolyan kezdődött egyből Katedrális jött a Notre Dame de Parisból Reith Ferenctől, egész jó volt ami azt illeti, tény, hogy hallottam már olyat ami jobban tetszett nekem tekintve, hogy láttam már jó pár változatot ebből a dalból. De ettől függetlenül jogosan kapott nagyon nagy tapsot, oly annyira, hogy a legnagyobb sikert aratta a délután, rá is szolgált, szép bemutatkozás volt ezt meg kell hagyni.
Ezután nem egy újabb dal, hanem egy elbeszélés következett Hamvas Béla Áldás című elbeszélése amely a Babérliget című esszékötetéből származik. Tanulságos kis történet volt, meg kell hagyni amit Ruzicska László adott elő.
Komolyság tovább folytatódott, sőt az egyik legkomolyabb musical következett egy dal még pedig a Rentből,ez a musical 90-es évek közepén sokkolta az USA-t majd a világot, nem csak hogy komoly díjakat zsebelt be, de ennél sokkal többet tud felmutatni a musical. Ugyanis musicalt szokta az a kritika érni, hogy komolytalan az egész, ez persze nem igaz, de hogy mennyire nem az, arra a Rent a legjobb példa, amely komoly társadalmi problémákkal foglalkozik többek között az AIDS-al, a melegekkel egyaránt, bár ennek a musicalnek a Bohémélet című opera az alapja, a szereplők nevei is mind levezethetőek az operához. De persze nem ez az első eset, amikor egy opera egy musical történetének az alapja Miss Saigon, ráadásul az is egy Puccini operából eredeztethető a Pillangókisasszonyból. De két történet merőben más, Miss Saigonról írtam már abban komoly drámaiság nagyon, a háború és annak következményei, itt merőben más helyzet, hisz társadalmi problémákkal foglalkozik, ami nem éppen egy divatos téma, még prózai darabokban sem jellemző ennek a színre állítása, mivel ehhez nagy bátorság kell, hisz az emberek az ilyen dolgokról szeretnek nem tudomást venni. De Rent hatalmas siker volt 12 évig játszották a Broadway-en, több mint 5ezer előadást élt meg ez alatt az idő alatt ami döbbenetes szám, amely az összesítésben 9. helyre elegendő.
A dal címe Egy másik nap, Roger és Mimi duettje, Mimit Fejes Szandra énekelte nagyon jól. Jó volt tavaly ősz után újból látni hallani őt élőben, Roger-t Zádori Szilárd szólaltatta meg.
Ezután következett a női sorsok blokk, cím magáért beszél úgy vélem, a nők kiszolgáltatottság került terítékre, különböző dalok által. De ettől függetlenül köszönet Reith Ferenc-nek ezért a dalért, mindig örömre szolgál francia musical dal(o)kat hallgatni.
Először is Veréb Tamástól Donna a Hairből /erről egy kicsit később írok/, majd ezután jött egy olyan dal ami számomra újdonság a Diótörő és Egérkirály című magyar című musicalből volt nagyon szép dal, a Szerelmes csillagok Borszéki Éva előadásában, mondhatni ezzel győzött meg leginkább, bár azért még volt dala a továbbiakban is.
Erről a musicalről hallottam ugyan, de a csak névről, így erről dalról sem, tudtam semmit pedig a darab szerzői nem akárkik. Szomor György az egyik szerző aki Robin Hood zenéjét is szerezte, illetve Monte Cristo grófjának a zenéjét is, amiben címszereplő is, ez utóbbi hatalmas siker a RAM-ban, illetve Robin Hood is igen sikeres dal, ha más nem az mutatja, hogy már ez a 3. év amikor játsszák a darabot. A másik szerző Valla Attila, ő fordította a Vörös Pimpernel, Jekyll és Hyde,illetve Hair szövegét is. Végezetül Szurdi Miklós aki rendezője is volt a darabnak amellett, hogy szerzője is, ő az Aida című musical szerzője, amely darabnak Elton John szerezte a zenéjét, és egy bizonyos Tim Rice írta a szövegkönyvét, aki korábban Disney rajzfilmhez, musicalhez írt zenét, illetve Andrew Lloyd Webber-el dolgozott többször együtt (Jézus, József, Evita).
Ezután jött mondhatni egy kakukktojás dal, mivel ezen blokkban olyan dalok kerültek terítékre amik fellépések nem sűrűn kerülnek elő, és nem feltétlen azért mert az adott darabból nem énekelnek egyáltalán, hanem arról van szó, hogy nem éppen ezen dalok szoktak előfordulni.
Ez a dal Kabaré-ból volt Mein Herr, Stróbel Dórától, szintén egy komoly Broadway sikerről van szó, jelenleg a Centrál színházban lehet megtekinteni ezt a darabot. Ez a dal is nagyon jó volt, az ember tényleg úgy érezhette mint ha egy revüt látni voltak lányok rendesen, illetve ami érdekesség volt, hogy 3 szék lefele lógott fentről, nem engedték le azokat, csak úgy lógtak Ez a dal is tetszett nekem nagyon, mondjuk az ezt követő még annál is jobban, mivel Miss Saigonból jött egy dal, ott lehet miből válogatni ha női sorsokról beszélünk, én azt gondoltam, hogy Még mindig hiszem következik, amit 3* hallottam zsinórban nem olyan rég, de most nem az volt, és nem is nem baj, mert ami volt az nagyobbat szólt. A délután egyik legjobb produkciója volt ez a Lelkem moziján című dal, amelyben Gigi és Kim énekelnek duettnek nem igazán nevezném, hisz duett lényege az együtt éneklés, itt inkább egymás mellett énekelnek, de ez is egy szépsége ennek a dalnak.
Emellett Saigon egyre inkább elnyeri a tetszésemet, tavaly már komoly gondolatokat váltott ki belőlem a darab, de ahogy egyre inkább hallom a dalokat élőben annál jobban tetszik, mert más mondjuk a CD-t hallgatni, és más amikor az ember ott van élőben és hall egy ilyen dalt tapasztalt vagy tehetséges fiatal művészektől. Kimet Éva énekelte ebben a dalban, míg Gigi Máthé Bea volt.
Ezután pedig Chicago jött, és ha az ember meghallja ezt szót akkor Velma Kelly jut eszébe, de nem ő következett, hanem Morton Mama börtöndala Bajza Viktória előadásában. Chicago mint musical hasonlít a Cabaret-hez már csak azért is mert hasonló időben játszódik, vagyis ez a dal egyféle revü jelleget öltött magára. Nagyon jó produkció volt, és roppant szórakoztató, ugyebár Morton Mama a börtön az "úr",
aki segít a lányoknak persze komoly pénzekért cserébe, de ennél durvább a helyzet azért, a dal talán legviccesebb része amikor lányok nyakuk köré tekerik a pórázt, majd utána "leülnek" Morton gazdihoz, aki mondhatni megsétáltatja őket. A nagy finálénál meg elárasztja a pénz őt, ami az égből esik le :)
Végezetül talán annyit, hogy ebből a blokkból Sose sírhatsz ha fáj-t kissé hiányoltam, teljesen beleillett volna képbe, de összességében nagyon jó blokk volt ez.
A következő blokkban szintén musical dalok kerültek terítékre, a téma persze változott, ez a blokk volt délután a legkomolyabb blokkja, amelyet Tomi nyitott meg. Annyit elárulok ami nem nagy titok,hogy Tomi nem hozott ide új dalt, de mint ez látható aligha baj.
De még mielőtt rátérnék erre az előtt beszélnék a Donna-ról.
Először is ezért külön köszönet Tominak, mert eddig még a másik oldalát nem igazán láttam bár Robin Hoodban van egy két vicces momentuma, de ha mint dalt nézzük akkor ez volt az első olyan alkalom, amikor nem egy komoly drámai dalt hallottam tőle élőben, ez a dal egy felvágós, vagány fickó dala, aki éli az életét, de emellett még kegyetlen is volt, a dal végének meg volt a maga dramaturgiája ahogy odaszórta a pénzt, az őt körülvevő lánynak /Éva/ , majd otthagyta.
Örömömre szolgált ezt oldalát is látni Tominak, mondjuk maga a dal nem mondhatnám hogy kedvenceim közé tartozna, de nagyon jó élmény volt, és persze gyönyörűen énekelt Tomi, de ezt már megszokhattuk tőle.
Viszont most jön a teljes kontraszt, ahogy már korábban említettem a a Valahol Európában két dala között komoly kontraszt van, addig Tomi két dala között is komoly kontraszt van.
Előre beharangozták mely musicalből lesznek dalok, bár akkor csak sejthettem, hogy az jön amit gondolok, szeretnék, és az jött. A William dala. Tavaly musicalpluszon kissé csalódás volt számomra, hogy nem ezt énekelte a Robin Hoodból, de most viszont ez volt. És hogy milyen hatása volt szavakkal nem tudom leírni.
Többször volt már szerencsém Tomit élőben látni, minden fellelhető felvételét megnéztem, így nagyon is tudatában vagyok annak, hogy komoly drámai tehetsége van, ezért is van szerintem, hogy ezt az oldalát mutatja meg inkább. Amit leművelt ebben a dalban arra aligha vannak szavak, EGYSZERŰEN TÖKÉLETES volt. Olyan átéléssel adta elő, hogy volt olyan rész a dal ahol lehetett hallani hangjában, hogy elérzékenyült, bár lehetett érzéki csalódás is, de aligha. Mert több helyen érződött, hogy Tomi teljesen együtt él a dallal és William fájdalmával, ráadásul a dal végén láthatóan elérzékenyült. Egy tökéletes előadás tökéletes lezárása volt ez. Azt kell mondjam, hogy SOHA NEM SÍRT MÉG ENNYIRE AZ ÉG.
Ez a másik tökéletes példa arra, hogy egy musical milyen komoly bír lenne, ez a dal egyszerűen brutális.
Akármikor hallgatom ezt a dalt nem akarom elhinni amit hallok, hallom és értem miről énekel, de egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ilyen kegyetlenség létezik a Földön. És ahogy sok mindent ez is youtube-nak köszönhetem, mert ott találkoztam először ezzel a dallal, és akkor fogalmazódott meg bennem az, hogy nekem látnom kell ezt a darabot, és már kétszer láttam is azóta. Különösen ha itthon hallgatom a dalt egyszerűen ingatom a fejem, annak jelenként, hogy tényleg nem értem ezt a durva bánásmódot.
Ami még kitűnő jelző erre a dalra, illetve annak hatására az a félelmetes, őszintén megmondva, sok olyan dal van tetszik nagyon megtapsolom nagyon tetszik, de tovább tudok menni utána. Itt egyszerűen leblokkoltam percekig döbbentem ültem a székben figyelve a következő produkciót közben. Érdekes, hogy amikor másodjára hallom ugyanazt, az sokkal jobban betalál nálam, elsőre nem feltétlen, most is ahogy meghallgattam itthon Tomitól ezt a dalt teljesen más érzés, már könnyezés határon mozog nálam ilyenkor dolog, bár nem sűrűn szoktam elérzékenyülni.
Ezután egy Jézus Krisztus Szupersztár blokk következett Én, hogy szeressem őt, Getshemane, Heródes dala.
Ezt a darabot tavaly két változatban is láttam, így tudtam melyik dalnál mire számítsak, azt kell mondjam hogy nagyon jó produkciók voltak. Én, hogy szeressem őt kellően lágy, szépen csengő, Getshemane roppant látványos volt oly annyira, hogy már előre vetítették a történéseket a keresztre feszítést, a 2 latort, ezt a táncosok csinálták meg nagyon jól, le a kalappal előttük, bár eddig sokat nem kerültek szóba, de igazán kitettek magukért. Szatmári Gábor énekelte Jézus ezen szólóját nagyon jól, persze ehhez a dalhoz már komolyabb emlékek fűzödnek, de nem zárkózok el az új emlékektől még akkor sem ha annak nincs olyan hatása, abban is jót próbálom megkeresni.
Heródes dala érdekes volt. Heródes az aki humort szolgáltatja ebben a darabban roppant vicces a dala.
Kristóf Dániel adta elő ezt a dalt nagyon jól meg volt a maga kellő humora ennek a produkciónak.
És az ő jelenetét én különböző módokon feldolgozva láttam, ez sem volt kivétel ez alól.
Itt a dal vége fele, már Jézus elhagyta a színpadot, viszont a sajtó képviselői már korábban megjelentek és villantak a vakuk, a végén őket zavarta ki Heródes, nagyon ütős ki jelent sorozat volt ez.
Annyi érdekesség van a dolognak, mind Gábor, mind Dániel szerepeltek Szolnokon Jézus Krisztus Szupersztárban, igaz ott kis szerepekben, pontosabban egy-egy apostolt játszottak ott.
A blokkot egy Rudolf dal zárta az Így vagyok csak én, amit Zádori Szilárd adott elő. Ez is tetszett, és jónak is tartom Szilárdot, de rám nincs olyan hatással, mint Tomi. Szilárd amúgy igazán azzal robbant be, amikor tavaly megnyerte Lévay nemzetközi versenyt a férfi szóló kategóriában.
Érdekesség, hogy Fejes Szandra karakterszínészek között lett 2.
Ezután köszöneteké volt a főszerep, egy szűk negyed órás köszöntő vette kezdetét.
Ezután következett az utolsó blokk, amit az előbb említett Szandra kezdett. Ehhez kapcsolódik közvetlenül, hogy volt egy kis technikai zavar, ugyanis köszönőbeszédeknél kinyílt a függöny, ahol már finálé szereplői várakoztak, igen érdekes szerkóban ami azt illeti, láncfűrésszel a kézben. Illetve most jut eszembe itt még akadt egy poén Dorogi Gabriella részéről, aki meglátta melós fiúkat szerszámmal kézbe, csak hogy annyit mondott, hogy "átadom mikrofont, ne engem mészároljanak le." Ez nagyon nagy volt :)
De visszatérve az utolsó blokkhoz, igen látványos és egyben vicces is volt Szandra száma amire számítani lehetett mivel előre le lett lőve a poén, de azért jól szórakozott a nagyérdemű.
A dal a Simply the Best volt Tina Turnertől, és pont nem rég hallgattam meg ezt a dalt, mert múlt héten lett volna 52 éves Ayrton Senna, akire teljesen passzol a dalszöveg, de ha már szóba hoztam Sennat. Tina Turner Ausztráliában koncertezett, amikor ott volt f1-es futam 1993-ban, és Senna is ott volt a színpadon, és oda is hívta, és megkérdezte a közönségtől, hogy kicsoda Ayrton, amire a válasz csak ennyi volt, hogy "Best", és ezután kezdte el énekelni a dalt.
És ezután is azt mondom, hogy jó volt Szandrát látni megint, bár musicalplusz jobban tetszett a dalok miatt ott két Rómeó és Júlia dalt is előadott, illetve ott két szóló is jutott neki ez nem elhanyagolható, persze nem lehet telhetetlen az ember. Más volt ez a délután, de ez is nagyon jó volt. Köszönet érte Szandra!
És most záró blokk záró része következett ahol a legnagyobb sztár lépett fel, őszintén megmondva nekem annyira nem jött be. Vastagh Csabáról van szó, ő 2,5 dalt adott elő, de már teljesen más stílusban, ő próbálta koncertesíteni ezt a gálát, ami végül is sikerült neki végére egész sokan nyomták a boogie-t, az első sor előtti rész szinte megtelt. Nagyon élvezték a dolgot. Sexbomb-al indított, majd utána Őrizd az álmod-ot énekelte, amit eredetileg a testvérével énekel, illetve egy kis ráadásnak, fél számnak volt még Jégszív de ezt úgy hogy már 2. sorból énekelte, ez is koncert feelingű dolog volt, ZP demonstráción volt ilyen, hogy jóformán közönségig kijöttek a színpadtól, ott több, mint 40ezer ember volt, és nagyon jó hangulat, ez pedig egy gála volt. Emellett valahogy Vastagh Csaba nem az én hangom el kell ismerni, hogy ő is és testvére is tud énekelni. de valahogy nekem ők nem az igaziak, sőt talán Tamás aki valamivel közelebb áll hozzám, bár annyit nem hallgattam őket, hogy ez megtudjam ítélni.
És persze a Finálé sem maradhatott el a Holnap hídja amit a fellépők közösen énekeltek, itt Tomi is kapott szerepet ő kezdte el a dalt, illetve később is kapott egy rövidebb szóló részt, így mondhatni 3 dala volt Tominak ezen az estén. Holnap hídja egy nagyon jó dal, és teljesen méltó ehhez gálához, hisz a jövőről szól, és arról, hogy az emberek építik a jövőt, csak rajtunk múlik, hogy jó avagy rossz lesz jövő, nem máson.
Amit nem érintettem de röviden kitérnék rá, az egész délután szervezettsége igen magas fokú volt.
Az ember úgy érezhette hogy tényleg tett egy utazást ide vagy oda, vagy úgy érezhette magát mint egy darabban, hisz minden adott volt ehhez, a legapróbb részletig ki voltak dolgozva a jelenetek nem volt hiányérzete az embernek. Táncosok nagyon jók voltak, koreográfia nagyon jó volt, még mindig a mi lányaink, a magyarok legszebbek és legszexysebbek.És amit kiemelnék a sokszínűség ugyebár dalok téren is igen sokszínű volt a dolog, volt pop, rock, musical, swing (django), sanzon, örökzöld sláger szóval, minden mi szem szájnak ingere. De a fellépők terén is hisz a legkisebbek is képviseltetve voltak, de ugyanúgy az idősebb korosztály is Bajza Viktória és Pécsi Ildikó személyében, és persze kettő közötti korszak a fiatalság volt leginkább jelen.
Bár már elmondtam de nagy köszönettel tartozom akik ezt összehozták szervezőknek, rendezőnek, munkatársaknak, és nem utolsósorban a fellépőknek, aki csodálatos délutánt varázsoltak a közönségnek.
Maximális respekt! És ezért is örülök, hogy ha más nem belépőjegyem megfizetésével egy jó célt támogattam, és ez mindig nagy örömre szolgál.
Holnap hídja videó: http://www.youtube.com/watch?v=6kMIRmofk8s
Valahol Európában videó: http://www.youtube.com/watch?v=TfQ_ebmC9HQ
Veréb Tomi videók: http://www.verebtamas.eu/videok.htm
Idei második Bëlga koncertemet Ötkert nevű szórakozóhelyen töltöttem, ez a hely belvárosában van közel a Roosevelt térhez, a Duna parthoz. A hely nevéből arra következtethet az ember, hogy ez egy szabadtéri szórakazóhely, de nem az, és szerda este sem volt melegebb az idő.
Ráadásul hosszabb idő után most rengeten voltak koncerten, aminek az oka belváros mellett abban keresendő, hogy ingyenes volt a koncert, ez azért nem sűrűn fordul elő Budapesten. És a sok emberből kifolyólag remek hangulat uralkodott a koncerten.
A fiúk az öltönyt lecserélték melegítőre, kivéve Még5, nála meg maradt fehér mellény+ piros ing+sort kombináció. Egyen cipő most sem volt, Még5 és Tokyo szokásos színes vászoncípőben, míg Bauxit fehér csukában víritott ezen az estén.
Nagy említésre méltó intermezzo nem történt a koncerten, már csak azért sem mert ezen a helyen sem volt megoldható trambulin, így az megint elmaradt, bár Tokyonak ez most volt akadály elugrándozott magában időnként. Viszont volt egy vetitő Bauxit az előtt játszadozott. :)
Illetve a Nem imádlak alatt Bauxit és Még5 vonatozott :D
Ezen a koncerten dal közben sem történt nagy intermezzo, bár voltak kisebb technikai problémák, Bauxitnak nem volt szerencséje, az állványa nem volt jó, majd a mikrofonja sem akart megszólalni, szerencsére ezeket hamar megoldották.
Viszont voltak visszatérő dalok, illetve egy komoly ritkaság.
Pl. szerelem 3 stációja is visszatért, hisz abból mostanság olyan 2 volt.
A Discobaby természetesen nem maradt el, bár ezt mindig fontos megemlíteni, hisz vannak ritka vannak olyan ritka alkalmak amikor elmarad.
Az első szám nagy meglepetést hozott: Bzmg egy kis angolosítással.
Folytatás: Mariann, Parody, Szerelmes vagyok, Boros, Fesztivállapot,
Nyújork Jenkis
És akkor itt jön az első visszatérő dal még pedig a Nótacsokor, ráadásul mind a három volt, még pedig Bazsar, Gyöngyvirág, Tulipán sorrendben.
Láthatóan élvezte a közönség ezt a kis csokrot, és természetesen én is, hisz vártam, nóták visszatérését, és gondoltam, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik, és szerencsére előbb következett be.
Folytatás: Nem imádlak /3 stáció teljes/, Komment, Hét száma, Az a baj
Tavalyi jó szokásukat megtartották a fiúk, és előálltak egy olyan dalra, amire még mi a kisebbség, legnagyobb fanok sem számítottak. Ez a dal pedig Gyújtasz, főnököm? Ezzel kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy a dal maga nem tartozik a kedvenceim közé, ezért amikor bekonferálta Tokyo, hogy egy ritkán játszott dal jön, és utána elkezdődött a zene, nem tudtam, hogy mi következik, de aztán persze leesett. Fontos dolog viszont, hogy egy koncert más, koncerten jó meghallgatni egy ilyen dalt, mert könnyen lehet, hogy ilyen többet nem lesz, és kevés olyan dal van amit ne hallgatnék meg a koncerten tőlük. Ehhez hasonlóak bármikor jöhetnek.
Folytatás: Zsolti a béka, Csecs /bekiabálások miatt/, Gyaloglás vége /levonulás/
Ráadás: Bebukta, Egy-két-há, és egy újabb visszatérő: Kalauz 1 /Billie Jean verzió/
/legutoljára októberben halottam a Szeparéban/
Összefoglalva nagy koncert volt hatalmas élmény, extra történések, extra élmények annál inkább voltak, ez az koncert amin ott kell lenni.
Képek: https://picasaweb.google.com/koncerzus/BelgaKoncertOtkert2012Marcius
Videók: http://www.youtube.com/playlist?list=PL3BA24E0744DDAD04&feature=mh_lolz
Talpra Magyar! További szép napot neked!
Történelmi nap volt tegnapi. Velem még nem fordult elő, hogy egy ugyanazon előadást kétszer is megnéztem volna amióta színházba járok. Gyerekkoromból úgy rémlik a Padlást kétszer is láttam, de akkor még ugyebár vittek, semmint magamtól mentem, bár a Padlás igen meghatározó élmény volt számomra, mint azt már korábban írtam. Bár való igaz, hogy Jézus Krisztus Szupersztárt kétszer láttam, de két külön produkciót, ami nem csak abban volt eltérő, hogy más színházak adták elő, hanem abban is hogy az egyik modern feldolgozás volt, a másik sokkal inkább korhűségre fektette a hangsúlyt, de erről is írtam már /tavalyi beszámolóm:
http://agostinho-gls.blogspot.com/2011/08/robin-hood-margit-sziget-2011-augusztus.html/ , ahogy Robin Hood musicalről is, így az alaptörténetet most nem fogom részletezni.
Illetve még egy érdekesség ez 70. bejegyzésem.
Kezdés kapcsán nem tudok nyilatkozni, nem figyeltem mikor kezdtek, bár az érdekes, hogy bemondták, hogy 3 perc múlva kezdődik az előadás, de több idő telt elt, mint 3 perc.
Amiről előszőr írnék, pontosabban írtam volna az pedig nem más, hogy miben változott a darab a tavalyihoz képest, tekintve, hogy tavaly szabadtéren a Margitszigeten volt látható előadás, most pedig kőszínházban még pedig a RAM-ban, vagyis a Radnóti Miklós Művelődési Központ-ban.
Színpad merőben érdekes, mert folyamatosan emelkedik, nem pedig egy vonalban, ahogy sok helyen úgy van.
Színpad méretével nincs probléma, bár némely esetben lehetett érzékelni, hogy ez nem Margitsziget, amikor többen voltak színpadon és egy helyre probáltak beférni, akkor azért ezt kitűnt nagyon, de amúgy nem feltétlen, már csak azért sem, mert a díszletet is sikerült beilleszteni erre a színpadra is.
De abból kitűnt, hogy szereplők nem vesztek el igazán színpadon, így egy-egy jelenet sokkal hatásosabb volt, mint a szabadtéren, ahol a nagyobb tér ez kevésbé lehetséges, de ugyebár ez is csak egy nézőpont, a szabadtérnek és a kőszínháznak is meg van a maga varázsa, hisz egy fedett pályás sportlétesítmény is nyújthat akkora élményt mint egy szabadtéri stadion.
Korábban láttam egy interjút ahol maga Szomor Gyuri beszélt arról, hogy ők ugyanazt probálják színpadra vinni itt is amit Margitszigeten, és ez így is volt. Igen minimális változások voltak, pedig itt a tér jócskán kisebb,
de sikerült mindent elhelyezni.
A darab kezdete érdekes volt, szabadtéren nagyon látványos volt, hisz mondhatni egy erdő vette körül a színpadot egész pontosan pár fa, de az minden oldalról, itt vetitőt alkalmazták erre a célra, illetve darab során más dolgokra is.
Ami különbség volt, hogy a szabadtéren a széksorok mellett jöttek fel a szerzetesek a színpadra, itt viszont nem, itt a színpad mögül jöttek elő. Gyönyörű ez a jelenetsor, az egyetlen "hiba" ebben, hogy két női énekes színpad hátsó részén van, így belőlük jó formán szinte semmit sem lehetett látni. Az egyik nő ugyebár Lady Marian /Andrádi Zsanett, Zsaki/, a másik pedig csak egy lány szereposztásban nem szerepel, pedig emellett darab másik igen szép dalát is ő énekli az Itt a hazánk-at. És ő Szomor Lilla volt most is.
A komoly bevezető után szerzetesek jöttek, na ez az a rész ahol az ember könnyezik a röhögéstől, különösen az első megjelenésük, és teszem ezt annak ellenére, hogy már ki tudja hányszor hallottam már ezen részeket.
Ködgépes rész a legnagyobb, amikor megemlítik vele majd befújnak vele, illetve amikor megemlítik hogy nagyon-nagyon ködös hajnalom, akkor még nagyobb köd keletkezett.
Ezután következett az a jelent amit vártam, hisz William ekkor lép először színre, akit Veréb Tamás alakított, és nem titok, hogy miatta esett a választásom erre az előadásra, hisz már februárban volt két előadás.
De persze vele együtt Lady Marian illetve a visszatérő Robin /Kovács Áron/ is színre lép.
És azt követkő jelenet a darab legkritikusabb pontja, mivel ez a jelenet tartalmazza a Félsz-t, amely darab legnehezebb dala. Kiváncsisággal és némi félelemmel vártam ezt a pillanatot, de Áron minden kétséget eloszlatott, hihetetlen volt, sokkal jobb, mint tavaly nyáron, talán amiben tavalyi jobb volt, hogy dal vége akkor félelmetes volt ez igaz repríz ezt most nem mondanám, más élmény volt, bár ennek lehet a kőszínház is oka. De az ahogy felépítette Áron a dalt az elképesztő volt, a dal igazi nehézsége az, hogy több ívű a dal közepén van egy komoly törés benne, amely egy sokkal lágyabb tónust igényel, igazából ez a kritikus rész, hogy ez lágyság meg van e, és utána van egy rész amely az egyik kedvencem amikor ez a lágyság visszafordul abba az indulatba ahonnan elkeződött maga a dal. Bár már írtam erről dalról, de ez elképesztő nem csak dalban van több ív, hanem a közvetített érzelmekben is az eleje az indulatról szól, a folytatás viszont már nem, ugyanis dal a háború gyötrelmeit mutatja be, de a dal elején általánoságban esik szó ezekről, míg a közepén személyes kapcsolatokról van szó, ami az egészben a legfájóbb, és ezért is van az átmenet.
Hisz ha az ember belegondol a saját életében is átélhet ilyet, ha szörnyűségeket lát a világban akkor az indulat eluralkodik rajta, de ha a szörnyűségek őt érintik akkor leblokkol az ember, és itt is ez történik.
Ez dal tényleg elképesztő és pont ezért, mert valódi emberi érzelmeket ad át professzionális módon.
És tudom, hogy ezt már írtam, de az átmenet tényleg elképesztően jó, ahogy fokozódik Robinban a feszültség de ez nem tőr ki azonnal, csak fokozatosan. És meg is emelem a kalapom Áron elől aki ezt így elő tudta adni, hisz ez nagyon nem könnyű indulat, szenvedés, majd a végén a kettő keveredik. Nem semmi, ez a dal páratlan.
És akkor jöjjön a másik nagy dal, amely akár jobban üthetett volna, mint a Félsz, de sajnos nem ütött.
Persze ilyen dalok esetében nüanszok döntenek, nem arról van szó, hogy nem volt jó, vagy éppen nagyon rossz volt, csak arról, hogy Félsz magasra tette a lécet.
Őszintén megmondva tavaly szeptember óta vártam erre a pillanatra, hogy újból láthassam Tomit, de ami itt bekövetkezett arra nem számítottam, egyáltalán nem. Ugyanis Tomi rontott a dalban egy nagyobbat, mondjuk azért is tűnt nagy rontásnak mert az eredeti szöveg hosszabb lett volna, ráadásul egy apró szünet van utána, sajnálatos dolog nagyon, de azért szerencsére még a dal elején következett be és jól jött ki ebből Tomi amiután hengerelt rendesen, és ha én magam nem is az ég tényleg sírt.
Ezután rossz érzéseim voltak a folytatással kapcsolatban, de Tomi folytatta az előadást sokunk örömére.
És most visszakanyorodok az előadás elejére, az előadás megkezdése előtt a rendező, zeneszerző
Szomor György lépett színpadra, és bejelentette, hogy bár hangszálproblémái vannak Forgács Péternek /Nottinghami bíró/, de vállalta a mai előadást. Ez a probléma az első felvonás alatt nagyon is hallható volt, pedig őszintén bevallom nekem nincs zenei hallásom, ezen a téren sosem érdekelt a zene. Viszont a prózánál különösen hallani lehetett, hogy tényleg gondok vannak, de még az énekben is lehetett az első felvonásban, a másodikban viszont már kellemes meglepetés volt, hogy jobban szólt Forgács Péter legalábbis szerintem. Viszont azt kell mondjam, hogy bár nagyon komoly problémáról van szó, hisz egy ilyen gyulladás kellemetlen, de azt kell mondjam, hogy ez még jobbá is tette a Bíró karakterét, hisz ez egy rendkívül megátalkodott, aljas karakter, aki ezáltal még félelmetesebb lett, én csak döbbenten ültem székemben Forgács Péter alakításakor, tényleg nagyon jó volt, mert ha hangilag nem is volt a top-on de ő volt ezen az estén a megtestesül Gonosz, az a személy akit az emberek még szánni sem tudnak, bár azért "Robin Hood" dal alatt van ugyebár egy felnőtteknek szóló jelenetsor ami roppant vicces, de az összkép ettől még nem változik.
Nem csak a dalok, de közjátékok is érdekesek a legjobban az maradt meg amikor vásáron Robin Hood elkapja bírót és kést szorít a bíró torkának, és átadja az üzenetét, de nem is maga ez a jelent, hanem ezután a jobbkezével, Gisborne-al /Gerner Csaba/ van egy jelenete, amiben Gisborne jelenti, hogy letartóztattak mindenkit, majd a Bíró többször visszakérdez, de a válasz a "mindenki", és még egy nagy mosolyt is hozzátesz Gisborne, ez nagy jelenet volt, illetve ha már megemlítettem Robinos jelenetet annak a vége érdekes, ahogy azt mondja a Bírónak "megölöm", mint egy ostoba bohóc, és vissza is húzza a maszkját.
Gisborne is fontos szereplők között van, és ezen esetén is jól hozta ezt a figurát Gerner Csaba, sőt még egy kis plusz is volt a játékában, mint írtam.
Lady Marian szerepében Zsaki tündökölt ezen az estén, tavaly fedeztem fel őt igazán, hogy mennyire jó, amikor láttam ezt a darabot, de amit tegnap művelt az messze felülmúlta a tavalyit minden tekintetben.
Úgy vélem, hogy kiváló hangi teljesítmény mellé kiváló színészi teljesítmény párosult és ezt leginkább az apróságokból lehet lemérni. De hozzáteszem mindenek van oka ennek is. Tavaly nyáron volt az előadás szabadtéren, az azért más hisz ilyenkor színészek nincsenek annyit foglalkoztatva, most pedig hétről-hétre előadásaik vannak, így benne vannak píxisből ez pl. könnyen lehet hogy ok, de lehet, hogy teljesen más az ok.
De nem is számít, az igazán számít az az élmény.
Kád ma sem maradhatott el, és ha már kád itt megemlítem, hogy ehhez jelenethez kapcsolódik a darab tegnapi számomra gyenge láncszeme Maryan szolgálója, Lulu ugyanis más volt, mint tavaly akkor Palla Szabina volt, most Miklós Eponin játszotta ezt a szerepet, és teljesen más volt, Szabina játszott és vicces volt az akcentusa amit végig vitt a darab alatt, ezzel szemben Eponin prózája cseppet sem tetszett, sokkal nyersebb volt, és nem állt össze egy egésszé. Nem szeretek negatív dolgokról írni, sőt megszoktak ragadni a dolgok pozitív oldalát, de itt nem érzem a másik oldalt, sajnálom.Jelenet kapcsán volt egy érdekes dolog, még pedig egy úgy volt, és ez a RAM-os videóból is látszódik, hogy amikor Robin kiszáll a kádból akkor habdarabok vannak a ruháján, viszont ebből tegnap semmi sem látszódott, legalábbis én nem láttam, ez meglepő is volt számomra.De Zsakinál tartottam aki számomra ezen estén lett egyenlő Lady Marian-al, ha mondjuk pusztán megjelenést nézzük akkor tavaly is így éreztem, és akkor is szépen szólt, viszont most sokkal több momentum maradt meg vele kapcsolatban, és nem csak az oka, hogy most már alapjáraton arra figyeltem, hogy mit csinál a színpadon, hanem legfőképpen az, hogy igen komoly pluszok kerültek bele az előadásába.
Amit leginkább kiemelnék az a szólója, ami egy igen keserédes dal, hisz dallam és szöveg más-más érzést tükröz.
Dallam az ami édessé teszi a dalt, a szöveg viszont igen keserűvé. Lady Marian drámája az ember szeme előtt történik, és az ahogy történt az a hitelesség csúcsa, sőt soha nem éreztem még ennyire élethűnek az előadását, pedig ezt láttam élőben is, illetve másik két előadásról láttam felvételt erről a dalról.
Hasonló érzések fogtak el, mint elöző hónapban amikor Octavia dalát hallottam tőle, pontosabban mondva pont az a dal jött fel bennem ezután a dal után, ugyanis az volt csúcs amit eddig láttam Zsakitól, de most már a tegnapi "Hány élet veszne el". És persze sorolhatnám a jelzőket, de ahelyett csak annyit mondok, hogy ez az a drámaiság az a dolog, amit nagyot lehet szeretni, hisz el lehet énekelni egy dalt anélkül, hogy átadná az illető dal üzenetét, de a csúcs az amit tegnap halhatott a publikum, mert ebben dalban teljesen tetten érhető volt Marian tragédiája.
Bravissimo Zsanett!
Illetve van egy komoly apróság amit megemlítenék William halálánál, most másképp viselkedett Zsaki,
megcsillantotta ugyanis Lady Marian egyik nagy előnyét a gondoskodást, ezt bizonyos apró mozdulatokból lehetett érzékelni.
De nem csak az apróság voltak nagy jelenetőségűek, hanem az ahogy Zsaki megszólaltatta a dalokat, eszméletlenül gyönyörű hangon, amiben minden benne volt, ezt bárcsak szavakba lehetne önteni, de nem lehet.
William halála egyik darab legdrámaibb pillanata, hanem a legdrámaibb pillanata, hisz amikor egy ártatlan nőt szurat le Bíró, az is ezen pillanatok közé tartozik, és az az a pillanat ahol legjobban érződik amit mondtam korábbam, hogy a Bíró a megtestestült Gonosz.
De magáról dalról roppant meginditó, tavaly szeptemberben írtam ezt egy fórumba.
"Ha meghallom Tomitól William dalát/halálat, összeszorul a gyomrom, és egyszerűen ledöbbenek, hogy ez tényleg megtörtént, teljesen elhiszik mindent Tominak."
Ezeket szavakat most sem tudnám igazán mivel kiegészíteni, az előadás vége elképesztő, darab során vannak elképesztő dolgok dolgok, ezek dal formájában természetesen, de a vége az ami megadja az egésznek a sava-borsát, amely teljesen ledöbbenti az embert, az előtt csak egyik ámulatból esik a másikba, de ahogy közeledik darab vége, azáltal lesz egyre komolyabb dolog.
Maga az előadás olyan, mint egy művészi montázs, amin minden szerepel, ahogy darabban is.
Vannak részek, amik szórakoztatják az embert, amikor sírve könnyezik a nevetéstől, máskor meg legszívesebben felállná és csápolna, mert úgy érzi magát, mint ha egy rock koncerten lenne, és ott vannak drámai pillanatok egyaránt, és szép pillanatok.
Ilyen szép pillanat az Itt a hazánk. Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni, hogy nagyon nem mindegy, hogy egy felvonáás hogy zárul, hisz emberek vagyunk sok esetben az marad meg legjobban amit utoljára láttunk, és nagyban növelheti egy jó lezárás az átélt élményt, még akkor is ha azt megelöző részek nem voltak jók, persze itt erről szó sincsen. Sőt azt kell mondjam, hogy bár voltak olyan dalok amikkel nem igazán szimpatizáltam ebből a darabból, ezek a dalok is meggyőztek tegnap.
Itt a hazánk eredetileg egy tradicionális kelta népdal, itt meghallgatható angolul:
http://www.youtube.com/watch?v=0uKZc3kgm3c
Ezt a szólót már a darab elején megjelenő Szomor Lilla énekli, illetve Tomi is betársul a dalba.
Ezzel kapcsolatban viszont most nem jó élményben volt részem, ugyanis az előadás alatt többször is volt gond hangosítással ebben a dalban is volt gond vele, Tomit alig lehetett hallani dal közben, illetve a 2. felvonás kezdeténél a Még pár percnél is volt egy kimaradás amikor Áron elkezdi a dalt, ez fel is tűnt az embereknek volt is megjegyzés az eset kapcsán közeli környzetemben, bár hogy ki mondta azt nem tudom, nem is figyeltem rá, meg amúgy sem lényeges, mivel egyedül mentem el meg nézni a darbaot.
De a probléma ellenére ez egy gyönyörű dal, gyönyörű zenével és gyönyörű kelta körtánccal, ez a körtánc új élmény volt számomra, illetve lehet csak annak hatott a szabadtéri előadásról nem rémlik nekem ez ugyanis, de ez nagyon meggyőzött, kelta dallamvilág nagyon vonzó számomra és táncaik is nagyon jók, ezért is volt ennyire fantasztikus ez a jelenet.
Tomi kapcsán még annyi megjegyezni valóm van, hogy figyeltem az előadás alatt többször is, hogy táncok hogy mennek neki , nem fedeztem fel komoly problémát, a dolog ezen részt is jól oldotta meg.
Little John /Hajdú Steve/ az a karakter aki erendően szimpatikus számomra, ennek pedig a filmélmények az okai, azok meghatározóak voltak számomra ugyanis.
John belépője nagyon jóra sikeredett. Ez tipikusan az rész, amikor az ember sírva könnyezik.
Ez annyira jó jelenet volt, hogy ez a két mondat megmaradt bennem.
"Édes drága jó istenem hát nincs is szebb, mint az önzetlen, igaz férfi szerelem. Isten hozta önöket hölgyeim!"
Csavargó blues vagy más néven a "Kopott a csizmám" is elnyerte most a tetszésemet ami ugyebár Steve szólója, elképesztő amit nyújt ebben a dalban, de nem csak ő hanem mindenki aki színpadon van, és ebben jelenetben nagyon sokan vannak a színpadon. Meg van a maga hangulata, a feeling-je ennek a dalnak, amihez mindenki hozzátesz. A dal egy szál hegedűvel kezdődik, majd pár sor után a zenekar is beszáll, de Robin és William sem maradhat ki a buliból Tomi egy fabotot használt gitár gyanánt ami azt illeti, az ember itt érzékeli igazán azt, hogy na most fel kell kelnie a székból, hogy kitombolhassa magát.
Steve kapcsán még az előadás végét említeném, amikor mesél Robin és Marian babájának, ami improvizáció lehetett mivel az előző előadásról más szöveg rémlik nekem, de mindenesetre nagyon ütött, ezt már nem tudom visszaidézni sajnos, de valami olyasmit mondott, hogy mi van akkor ha egy csodálatos, gyönyörű nő autót nyit neked? akkor eltévesztetted a házszámot. Na ezen viszont sírva könnyeztem, hatalmas volt ez is meg ahogy bíróról beszélt. Steve mindenképpen egy üde színfoltja a darabnak, az ilyen alakítások nélkül kevesebb lenne egy darab.
De nem ő az egyetlen önjelölt Humor Harold a darabban /kizárólag a szó jó értelmében véve/,
a másik nagy kedvencem Tuck barát /Gesztesi Károly/ is hozta a formáját. Na ő az a karakter aki már filmekben is humorforrásként szolgált, itt is az első mondától az, ahogy beszél istennel majd az azt követő rész sem éppen semmi, amikor Robin Hood és többiek előtünnek, hogy megszerezzék a bort, de ez nem egyszerű, Robin kap is egyet Tuck baráttól egy kacsával sóz rá egy nagyot, méghozzá pecsenyekacsával, de ahogy beszél erről a szárnyasról, na akkor sem marad szárazon az ember szeme, ezek az apró momentumok nagyban hozzájárulnak az élményhez.
De ami legjobban vitte a prímet az az esküvő, na az improvizáció csúcsa, amit előadott ott Tuck azt vétek lett volna kihagyni. Megjegyezte, hogy Gisborne-nak egy hajbeültetésre lenne szüksége, illetve Bírótól megkérdezi, hogy be van e rekedve, de az még hagyján, utána azt mondja neki, hogy hangosabban kéne beszélnie, mert nem hallja, erre Bíró azt válaszolja neki, hogy tudna hangosabban beszélni, ha elszállt a hangja, erre Tuck annyit mondott, hogy szóljon rá hangjára: "Hangom gyere vissza". Na ez volt a csúcs, itt is sírva könnyeztem már.
De még ezelőtt van a bordal, amely "Kopott a csizmám"-hoz hasonlóan átütő, és szintén meggyőzőtt.
Ezt előzi meg az említett Tuck belépő, amúgy dal maga roppant vicces, legalábbis az eleje, ahogy rászól a többiekre, egyik pillanatban még csítitja őket, a másikban viszont már arra biztatítja, hogy hangosabban énekeljenek. De ez a dallam amit kicsattanó öröm jellemez elég csak megnézni szereplők arcát, más mint a "Csavargó Blues", hisz ott kiéli magát az ember, itt sokkal inkább átadja magát a gyönyörnek.
Ide tartozik még, hogy tavaly nem volt ráadás amikor voltam, most viszont ez a Bordal volt, és teljes mértékben ínyemre volt ez a plusz.
"Itt a hazánk" dallama ének nélkül a második felvonásban többször visszatér Még pár perc után, illetve azután hogy William egy maga kiállt a király ellen küldött bérgyilkosok ellen. Ugyebár ezt korábban kifejtettem de ez a dal hazaszeretetről és darab fontos részein visszatér, bár az utóbbi jelenet fontosabb ugyebár, amikor a királyt megmenti William, és közben halálos sebet szerez. Ez számomra egy új felfedezés volt, bár lehet korábban is meg voltak ezek a reprízek, de nem ragadtak meg bennem, most teljes mértékben igen.
Végezetül maradt a címszereplő Robin Hood /Kovács Áron/. Áron sokat fejlődött tavaly óta, és ezt nem csak a Félsz miatt mondom, de aligha van olyan szakma ahol ne számítana a megszerzett tapasztalat.
Ő pont az az ember aki megérdemeli, hogy fejet hajtson előtte az ember, hisz amatőrként kezdte, kívülállóként, még is komoly dolgokat rakott le asztalra mindezek ellenére, és ezt értékelni kell.
És sajnos sokan nem teszik ezt. Lehúzni divat bárkit, és ha valaki még sem húzza le az adott ileltőt, dolgot, akkor ferde szemmel néznek rá. Rám mondjuk nézhetnek akárhogyan a véleményem nem változik :)
Ha csak Félsz-et nézzük akkor is rászolgálna a dicséretre, de ő ennél sokkal többet tesz, hisz nem sok olyan jelenet van amin ő nincs jelen, ez pedig kegyetlenül nagy meló, de ő ezt sikerült teljesíti.
Meg jó jeleneti vannak nagyon, bár rossz jelenet nincs is darabban. Áronnak olyan jeleneti vannak, mint a Cirkusz, Játék volt, Nászéjszaka csak hogy párat soroljak.És a két utóbbi kapcsán megjegyezném, hogy két szerelmes, Robin és Marian ma is kitettek magukért, kettejük között komoly volt az összhang, Játék volt, pedig még mindig elképesztő duettm rám már elsőre is nagy hatással volt ez a hatás azóta is tart gyönyörű tényleg, bár tavalyi előadás kapcsán jobban bennem maradt ez a dal, ebbe az is belejátszhat, hogy akkor hallottam először, és az első élmény meghatározó, szenvedély szinte tapintható különösen szépek voltak az apró, ám de annál intimebb jelenetek.Illetve zárójelenet ami nagyon fontos, a "Dombtetőn"... Ez egy rövid, de annál elképesztőbb dal, ami Willamről szól magától érthetően. Korábban említettem, hogy Steve mesél a Marian és Robin babájának, ez a baba William nevet viseli nem véletlen, hisz őt nem elfelejteni, komoly veszteség Robin számára.
Egy szereplő maradt a Oroszlánszívű Richárd király. Az ő szerepében változás állt be, még tavaly Vikidál játszotta a szerepet, idén már Vári János játszotta ezt a szerepet egész jól, mondjuk ez pár mondatos prózai szerep csak, de nem mellékes, az a pár mondat önmagáért beszél.
A dalban legjobban ez tetszik: "És volt egy srác, akin a halál sem győz.", ezzel is Williamra utal Robin.
Az említett intermezzo után van felvonás zárása, ahol nincs annyi ember színpadon, mint az első felvonás végén.De mondanom sem kell, hogy kitünő keresztmetszete ez is felvonásnak, és nagyon jó lezárása.
Látványt ma sem aprózták el. A csúcs természetesen a Tűz van, babám!" volt, na az elképesztő volt, színpad szélén két darab tűzcsináló szerkezet, amiből időnként lángok csaptak elő, számomra elég kellemetlen volt, mert csípte nagyon az arcomat, így jelenetsorán többször semmit sem láttam. de túlestem ezen is. Viszont az mindenképpen megmaradt, hogy ebben dalban Forgács Péter már igen jól énekelt, Még pár percnél is hallható volt a változás, itt is, de én ezt nevezném meg a csúcspontnak tőle.
Mindenképpen érdekes élmény volt ez is. Hangosításról már írtam, sajnos azzal többször volt gond.
Fénytechnikával ellenetétben aligha volt probléma, az ember bámult és bámult, ez is fontos része annak amúgy, hogy Csavargó Blues alatt az ember egy koncerten érezhette magát.
Bár meg kell valljam, hogy azért ezeknek jeleneteknek mármint "Kopott a csizmám", Bordal-nak is volt egy kizökkentő hatása, de ez nem nevezhető tartósnak /már csak azért sem mert közönséget nem láttam igazán tapsolni illetve volt hogy előttem páran tapsoltak dal közben, de nem volt általános, mögöttem sem lehetett nagy taps áradat, vagy legalábbis fülem nem érzékelte/ így nem volt ezzel a gond, de ahogy korábban mondtam már a dalokkal nincs probléma, csak bizonyos esetekben a kevesebb néha több. Nekem legalábbis ilyen érzésem volt ezekkel kapcsolatban.
Még egy érdekes dolog, láttam gyerekeket most is az előadáson, közvetlen előttem is ültek,
ez azért meglepő kissé, hisz ez nem igazán gyerekeknek való történet véleményem szerint.
Hogy miért? Vannak benne igen durva dolgok, amiket fentebb ecseteltem már, ezek olyanok amik nem kellene látnia egy gyereknek véleményem szerint, hisz bár maga történet erendően egy mese is lehetne, ez alapvetően inkább felnőtteknek szóló történet, de ha más nem én kamasz kor előtt nem ajánlom a megtekintését.
De visszatérve a látványra amit még ki kell emelnem az nem más, mint a harcok, ezek szabadtéren is meg voltak már, de teljesen más volt tegnap látni, kisebb színpad miatt nagyon kiütközött, hogy miféle munka van emögött, erről szó is esett egy interjúban. Kaszkadőr jelenetek is megmaradtak ugyebár. Amúgy pont ezek miatt olyan érzésem volt, mintha filmet néznék, mivel a filmekben van ennyire aprólékosan kidolgozva az ilyen jelenetek, ez a gondolat már korábban is felvetődött bennem, de mostani előadás az ami előhozta belőlem ezt az érzést, de még is ez egy darab, amiből szó szerint semmi sem hiányzott, és bár tökéletes darab nem nagyon létezik, de ez darab közel áll a tökéleteshez, mert nem csak felvonultatja ezen dolgokat, hanem jól is adagolja őket.
Ezért az ember joggal érezheti azt, hogy egy filmet lát egy darabom belül.
Film kapcsán azt kell mondjam, hogy némely vicces jelenetsor és a harcok amik egy igazi Robin Hood kalandfilmre emlékeztetik az embert, viszont ha zenei oldalt nézzük, az embernek Disney rajzfilmek juthatnak eszébe, ahol a próza dominál, de időnként zenei betétek vannak, és nem is akármilyen dalokról van szó, ugyebár nagyon sok ilyen rajzfilm nyert Oscar, Golden Globe ill. Grammy díjat is, és az emberben nem is merül fel kérdés, hogy miért. Mondjuk annyi különbség, hogy egy rajzfilm szűkre szabva, egész pontosan a műsoridő stáblisták nélkül olyan 70 perc, ezért ritka az amikor egy hosszabb dal van rajzfilmekben. Ezzel szemben ez darab olyan 2 órás, több, mint 1 órás az első felvonás, a második felvonás pedig olyan 50 perc körüli.
Ez azért mutatja, hogy darab nem olyan hosszú, hisz sok előadás ha 2 felvonást nézzünk akár még 2,5 órát is elérheti, bár nem is rövid hisz a Jézus Krisztus Szupersztár, és a József igen rövid darabok, különösen az utóbbi, ha nem nézzünk a ráadást, de a Szupersztár is messze van 2 órától.
Bár ezekben darabokban nincs annyi történetés ráadásul próza is hiányzik belőlük.
De a lényeg az, hogy amit én a darab gyenge pontjának tartok, az a dalok száma, hisz tényleg igen komoly, és nagyon nagyot szóló dalok vannak az előadásban, de ettől független úgy érzem, hogy több dalra volna szükség, persze nem drasztikus növelésben gondolkozok, szerintem még 2 dal is sokat segíteni a darabon.
Tapsrendnél komoly ováció volt, de a legnagyobbat Tomi kapta mind közül. Én is megtapsoltam őt rendesen, de a többieket is, hisz kivette mindenki a maga részét az előadásból.
Össszeségében azt kell mondjam, hogy nem véletlen hogy ez a darab kedvenceim közé tartozik, mivel nem tudok olyan dolgot mondani, ami hiányozna belőle, minden benne van ami szem-szájnak ingere. Komoly, gyönyörű, ill. szórakoztató dalok, könnyfakasztó pillanatok, rengeteg olyan pillanat ami leterheli az ember rekeszizmát, oly annyira, hogy eközben sem marad szárazon a szeme, látvány magas fokon, valódi érzelmek /hazaszeretet, szerelem, fájdalom/ teljesen hiteles tálalásban, "film" ill. "koncert" érzés, és még improvizáció magas fokon. Ha egy szóval kéne jelemeznem, ez maga az ÉLMÉNY.
Végezetül szeretném megköszönni a művészeknek az élmény! Köszönöm Zsaki! Köszönöm Tomi!
Köszönöm Áron! Köszönöm Csaba! Köszönöm Forgács Péter! Köszönöm mindenkinek, aki részt vett ebben nagyszerű produkcióban, táncosoknak különösen!
Akit még ez sem győzött meg, hogy látnia kell a darabot, az nézze meg ezt a videót:
http://www.youtube.com/watch?v=ZXPdamSawYA
Képek a RAM-os előadásból:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.283919331676139.60322.131684923566248&type=1
