Once vagy magyarul Egyszer a Madách 2019/2020-as évadjának első bemutatója egyben legnagyobb dobása. Madách most már jó ideje olyan dolgokkal rukkol elő, amikkel más nem.
Once meg az abszolút élő zene, hisz itt nincs külön zenekar, fellépő művészek szolgáltatják a zenét.
Ez egy érdekes dolog, hisz az egyik szünetben valaki arról beszélt, hogy nem élőben játszanak, aztán az egyik Madáchos dolgozó nő, elmondta neki, hogy pedig igen, itt élő zene van.
Ez is egy casting alapján dőlt el, és ide csak úgy lehetett jönni, hogy valami hangszeren játszanak a művészek. Még a táncosoknál is látni hangszert x jelenetben.
Pluszba ez egy film alapján készült musical, ami egy abszolút hétköznapi sztorival bír, ez nem szokványos, hisz történelmi vagy irodalmi műveket szoktak feldolgozni leginkább.
Viszont a Once-nak van még egy kuriózuma, még pedig hogy egy ír férfi és egy cseh lány szerezte a zenéjét, és ők is főszereplői a filmnek, és ettől mintha még valósban lenne a történet.
Madách Színház maga is bír ritkaságokkal.
Mamma Mia-n ráadásul fel lehet menni a színpadra és együtt énekelni, táncolni a színészekkel, egymással vagy éppen vonatozni.
Mary Poppins egy varázslat Berty égig menése, vagy a végén Mary repülése.
RockSuliban a gyerekek élőben játszanak.
És most megtörtént az, ami korábban sosem, hogy az Operettszínház vezető színészei közül kettő Dolhai Attila és Gubik Petra a főszerepeket játszhatja, ez korábban elképzelhetetlen, az is kisebb csoda, hogy Vágó Bernadett a Nyomorultakban játszhatta Fantine-t, ami egy mellékszerep.
Ráadásul korábbi színművészetes osztálytársakat is összehozott, akik nem igen játszottak együtt a színművészeti óta. Tompos Kátya, Dolha Attila, Zöld Csaba a korábbi diáktársak.
A Fiú: Zöld Csaba, vele láttam kevesebbszer a darabot, mert Attila nagy kedvencem, most is nyilvánvaló vált ennek az oka. Csaba kapcsán általában nálam az a negatívum, amikor indokolatlanul agresszív, ez a darab elején így van, és ezt nem tudom hova tenni. Emellett ez nem csak prózában jött elő, dalban is.
Ebben az előadásban olyan gyönyörű, lírai dalok vannak, amik ezt nem igénylik.Ráadásul ami nem tetszett, az hogy az első felvonásban duett eleje a részéről nem jó, énekel is meg nem is, ez a flegma hozzáállás nekem elsőre sem tetszett tőle.
Viszont a 2. felvonásban nagyon jó volt Csaba, ott van óceános dal az is remek volt.
2. felvonásban a duett reprízjénél normális énekelt az elejétől, így kompenzálta az 1. felvonást.
Dolhai Attila remekel ebben a darabban, talán még sosem volt ilyen jó, pedig élőben is láttam több szerepben, köztük Jézusként Szolnokon, arról sírva jöttem haza. De még is egészen zseniális, amit újból megvillant, amit már Koppány szerep is előhozott részben belőle, de ez még erőteljesebb alakítás, és a szerep is jobban illik hozzá, bár szerettem Koppányként, volt is benne erő, sőt az ellenoldalt is remekül hozta, de itt az igazi. Mondjuk Once akár valós történet is lehetne és kvázi jelenkorban játszódik. Ez nyilván sokat számít. De atekintetben semmin nem változtat, hogy Attila egy igazi Király és melléje egy igazi Királynő is dukál, ő pedig nem más, mint a Lány szerepében
Tompos Kátya. Ő egészen zseniális, korábban My Fair Lady-ben láttam ott is lenyűgözött, darab magasan legjobbja volt, és egy méltó Higgins-t is megérdemelne maga mellé, mert bármennyire szeretem Alföldi Robi beszédhangját, az éneklés nem az ő világa. Láttam is jobb My Fair Lady előadást, Ma éjjel táncolnékkal, ami az egyik legfájóbb átírás a Centrálos verzióban.
Kátya kapcsán ami elsőre beugrik, hogy neki jelenléte van a színpadon. Amikor színpadra lép, akkora vonza a tekintet, és iszonyat jól alakítja, próza az elképesztő, az az akcentus, és az ének szívbe markoló, a Lágy szóló dalai amúgy is drámaiak, és ez át is jön. Ő egy tényleg motiváló erő, ahogy fellép a bankban, azt szerintem oktatni kéne, elmond egy olyan beszédet, amiben nincs hiba.
Egy bizonyos szinten viszont rejtély marad a Lány, de ez is mutatja, hogy egy igazi nő.
A másik Lány. Gubik Petra. Ő volt az utolsó, akivel még nem láttam az előadást, mindenki más már meg volt. Petu nem okozott csalódást, sőt hatalmasat alakított, ez a Monte Cristo Grófjánál is jobb lehet, bár az egészen más darab, meg itt főszerepet játszik, szinte végig színpadon van, próza kiemelkedik nála, legtöbbet a Fiú énekli, neki két szóló dala van emellett még van a duettjük, ami a fináléban is előkerül, az a dal Oscar díjt kapott nem véletlenül. Nagyon jó, az egész darab tele van jó dalokkal. Nekem az oceánnál énekelt dal a kedvencem a Fiútól, meg úgy a darabról, bár a duett egy külön szint.
Petunál azt emelném ki, hogy nagyon laza tudott lenni, ő nem csak korban alakításban is egy fiatalabb karaktert hozott, bizonyos mondatoknál kijött, a rendi-bendi jut így hirtelen eszembe.
Viszont nagyon komoly az átélése és a második felvonásban eszméletlen mit csinált, ott van egy szívszaggató szólója, nagyon szép volt. És a személyes bája sem elhanyagolható, Petu nagyon aranyos tud lenni, prózában volt olyan jelenet ahol rádőltem korlátra.
Viszont picit önbizalomhiányosnak érzem Petrát, a banki jelenetnél hiányzott a kraft egy kicsit. Kátya lyukas beszél az ember hasába, Boginak is komoly kiállása van.
De az átélést kiemelném nála, mert az nagyon meg volt, 2. felvonás végi szóló az pazar volt, taccsra tevés tipikus esete. Illetve a humoros oldalát még nem igazán láttam, bár az Elfújta a Szélben van egy-két jelenet ami vicces, legfőképpen amikor alkoholba fojtja a bánatát.
Esmeralda után ez megint egy telitalálat, és azóta még jobb lett Petu. Le a kalappal!
Ezzel még nincs vége, mert van egy musicales ismerősöm, aki mondta nekem, hogy menjünk el a művészbejáróhoz, oda is jutottunk elég későn, és már azt hittem, hogy nem jön ki már senki akire várunk, erre megjelenik Petra a semmiből, és kedvesen üdvözöl minket, amiből egy kisebb beszélgetés lett, nagyon pozitívan zárult ez a nap, és Petu tényleg egy kedves, tündéri nő.
Köszönök neki mindent.
Simon Boglárka a 3. Lány. Bogi itt is remekel, viszont ő Csabával láttam eddig, illetve Csabát is csak vele. Kettőjük között viszont nagyon jól működik a kémia. Oceános résznél mondhatni szót egyszerre mondják ki, Attila a mondhatni-val kezdte a mondatot, Csaba azzal zárta. De ez megmaradt. Alapból ez az egyik kedvenc jelenetem, és itt van humor is, de másrészről komolyság is, és itt kérdez rá a Fiú, hogy még mindig szereti e a férjét a Lány. Bogi alakítását viszont nem tudnám szavakkal leírni, bár nála tényleg ezen van a hangsúly. Nagyon meg van az éle minden egyes mozdulatának.
Míg Kátyának egy komoly jelenléte van a színpadon, tökéletes akcentusa, és komoly drámai vénája.
Petra viszont egy kedves, aranyos lány a színpadon tényleg, és ő is remekül csinálja szinte végig.
Kulcspontok a szóló dalok hozták libabőrt.
Bogi kapcsán az erőt tudom kiemelni, hihetetlen lelki erő van benne, másik két lánynál már az elején is van hogy maga alá kerül, de ő nem, komoly tartással csinálja végig. De szívvel és lélekkel, ami nagyon fontos. Viszont éneklésben a három lány ugyanaz a szint, őket hallgatva hasonló hangjuk is van, vagy legalábbis darabban mindenképpen.
Egy szóval összefoglalva: Kátya ragyogó, Petu aranyos, Bogi megingathatatlan.
Billy a hangszerboltos, egy nagyon szimpatikus ipse, bár meglehetősen sajátos, kissé tudathasodott karakter, hisz mond valamit, majd utána annak az ellenkezőjét de ezekből születnek a legjobb poénok, mint a dublini helyszínelők pl.
Lőrincz Sándor remekel ebben a szerepben, nekem ő nagyon tetszett, sokkal inkább, mint Barát Attila, bár legutóbb Attilával is tetszett, akit kedvelek, más szerepekben eddig mindig tetszett, sőt Fáraóként egészen zseniális a Józsefben.
Sándor nagyon adja ezt a karaktert, és ezért is egy fokkal, de ő tetszik jobban az előadásban.
Baruska, a Lány anyja. Köztük semmilyen különbség, két musicales legenda, Fehér Adrienn és Sáfár Móni, elképesztő amit nyújtanak, pedig sokat nincsenek színpadon, de az a történet amit elmesél Baruska, és ahogy teszi, az zseniális
Bár kedvenc jelenetem amikor szájon csókolja a Fiút, amikor először találkoznak.
Reza. Békefi Viktória egészen elképesztő ebben a szerepben. Bár most 2* láttam mellékszerepben, és mondjuk Monte Cristo Grófjában Haydée-nek van saját dala, Rezanak nincs, de így is emlékezetes a karakter, hisz szívdöglesztő, eddig Viki elvarázsolt a színpadon, és pont Monte Cristoban láttam először, hogy nagyon szexi bír lenni, és ez a Once-ban már kegyetlenül az volt.
Szemerédi Bernadett is nagyon jó a szerepben, őt a nyáron láttam Városmajori Színpadon a Csodaszarvasban és a Valahol Európában előadásokban, Suhancként remek volt, ezek után vártam mit alakít a Once-ban. Nem csalódtam. Ő is igen dögös, bár ő formásabb alakkal bír, mint Viki, de hatás abszolút hasonló. Meg az eléjétől kezdve nagyon jó, amikor TV-t néz a fiúkkal, az zseniális.
Andrej ez az a karakter ahol némi különbség van.
Mező Zoli zseniális ebben a karakterben, bár szegénynek a szerencsétlen karakterek szoktak jutni.
Viszont ő énekel az előadásban, a Ne siess című dalocskát, ez már nagy dolog, hisz alapvetően két főszereplő énekel csak ebben az előadásban, mondjuk az egész nóta pár sorból áll.
Krausz Gergő is egész jó, de az összhatás nálam más volt nála. Bár ez legyen legkisebb gond, hisz aki ebben a darabban játszik, az nagyon érti ezt a műfajt.
Svec a humor bomba. Az egyik legjobb karakter, ahogy megcsillantja az angol tudását, vagy a dob tompitása, illetve szereti a kávét, ez is vicces dolgot szül.
Sánta Lacinak az ilyen szerepek ajándék, most is brillírozik benne. Vámpírok Bálja demo CD óta szeretem őt, és azóta azért nagyon sokra vitte, aminek örülök, mert megérdemli.
Borsányi Dániel, akit a Sztárban Sztárból is ismerhetnek az emberek is nagyon jó a szerepben.
Ő úgy játszik, mintha felragasztotta volna a vigyort az arcára, és ez nagyon szimpatikus.
Ez a szerep inkább prózai, közös éneklések vannak, illetve a dob mellett gitározik is, ami nem semmi.
Le a kalappal fiúk előtt. Rajtuk kívül Billy is kéthangszeren játszik, bár az elsőt meg nem mondom, egy láda, amit üt.
Illetve az Apa is két hangszeren játszik. bár a melodika csak egy-egy szólamra kerül elő.
Újabb remek kettős. Csuha Lajos egészen fantasztikus, ahogy megláttam a színpadon Willie Nelson hatást hozott nekem.
Jól énekel, ő nyítja a darabot, prózai részei zseniálisak.
Fillár István szintén nagyon jó. Őt is nagyon jó dolog a Madáchban látni, őt még Muzsika Hangjában láttam először, úgy hogy szorítottam, hogy Csengeri Attila legyen, de már elsőre le esett az állam.
Mind prózában, mind énekben zseniális. Sun City-ben azt is megmutatta, hogy mennyire humoros is tud lenni.
Bankvezető szerepében két fantasztikus humorú ember van.
Sándor Dávid egészen zseniális amit művel. Ez a szerep nagyon megtalálta, és nagyon él benne.
Magyar Attila, meg az egyik legjobb humorista alapból, félelmetes amit produkál, és ő azért még rá is kontrázik az egészre, a pénzkéréses rész vele is rendkívül vicces.
És ennek a karakternek is van egy dala, ami nagyon közönség szórakoztató, az egyik legnagyobb ovációt szokta kapni.És szerintem is zseniális.
Aemon, a hangmérnök szerepében, Torma Ferenc a nyerő nálam, ez is prózai szerep, és a beszédhangja remek, és amit mond belém ivódott: "Hatalmas zenélést csaptatok srácok."
Némedi Árpád is jó amúgy. Viszont ő is két hangszeren játszik, gitár mellett zongorán is.
Műsorvezető szerepében újabb Madách debütánsok.
Scheich Dávid, aki a We Will Rock You és Vámpírok Bálja itt is debütál, bár neki abszolút ensemble szerepe, leszámítva, azt a két mondatot amit elmond az első felvonás végén.
Csintalan Márk a másik MC, ő is jó abszolút.
Exbarátnők szerepében Balog Tímea és Pethő Dorottya, ők is egy szintet képviselnek.
Mondjuk érdekes mert őt felvételről halljuk, meg egy telefonbeszélgetés van vele, de a tömeg jeleneteknél színpadon van ő is, és hegedül, mint Reza.
A darab maga egy nagy érdekesség. Két olyan ember története, akiknek az élete sivár, de egyszer csak találkoznak, és megváltozik az életük, de még is hiába gyakorolnak egyformán pozitív hatást a másikra, az "ő történetük még sem ez". És a kulcsmondat Billyé: "Mitől jönnek össze az emberek és mitől maradnak együtt? .. Furcsa dolog ez a szerelem" Ez az amire kb. magunkban kell megtalálni a választ, és bár 6* láttam a darabot, most sem tudom megmondani mi az. Hisz itt minden adva, hogy két ember boldog legyen, de még sem élnek vele. Van még egy kérdés, hogy a szereplőink boldog lesznek e. És a Lány legnagyobb kérdőjel az egészben számomra. Hisz alapvetően ő hozza a legnagyobb áldozatot. És úgy többszöri nézés után azon is elgondolkodtam, hogy a végén igazat mond e. Hisz az egy dolog, hogy mindig komolyan beszél, hisz ő cseh.
Ráadásul a zárójelenet is rátesz egy lapáttal. De ettől jó előadás ez, és a film is így zárult, amit hamarosan meg fogok nézni. És ez picit Miss Saigonos, és abban szintén Dolhai Attila játszott, sőt én vele láttam először. Hisz ott kulcskérdés, hogy mi lesz Chris-el és Ellen-el. Mondjuk számomra ők nem lehetnek boldogok, hisz Chris felelős Kim haláláért, hisz megtagadja őt, az nagyon nem szimpatikus, ráadásul végén ki is jön, hogy ő tényleg szerette Kim-et. Bár a két darab nagyon más, hisz itt a Fiúnak csak az exével van kapcsolata, még is kötődik a Lányhoz, és ez a kapocs gátló tényező lehet. Nehéz megmondani, hogy bárki is jól járt ebben a darabban.
De az érzelmek valósak, és bár azt mondtam, hogy a Lányé nagyobb áldozat, a Fiú is nagyon komoly áldozatot hoz a lányért, ami egy kiemelkedő finálét teremt.
Érdekessége az előadásnak, hogy a filmben volt egy Once című dal, de ez már Broadway musicalben nem szerepelt már. Bár ez nem szokatlan, hisz pl. Fame-ből készült musicalben nem szerepel az Ünnepi Dal.
Az előadás maga alapvetően vetítésekre épül, így díszlet az nagyon minimális.
Viszont remek színészek vannak színpadon, akik muzsikával, énekel, beszéddel, tánccal egyaránt varázsolnak.
A beszámolómat Baksa Andrásnak ajánlom, egy igazán emberi színésznek.
Ez a darab maga a történelem. Nem csak a témája miatt, ez volt az első magyar rockopera a Rockszínháztól, de ennek a társulatnak az Evita volt az első bemutatója, ami egy évvel előzte meg a Sztárcsinálókat. És ez az előadás hatalmas siker lett, pár éve Városmajorban is szerepelt egy vidéki előadás. Még különlegesebb legyen, ez a PS Produkciója 4. bemutatója, az első magyar bemutatója, ráadásul Simon Edit RockSzínház alapító tagja volt, aki ennek a társulatnak a vezetője.
Minden adott volt a sikerhez. És a siker meg is volt.
A darabról azt érdemes tudni előjárójában, hogy durva jelenetekkel bír, vérontás itt elemi dolog. Ezért ez abszolút csak felnőtteknek szóló, 18 karikás alkotás.
Február 6-án csütörtökön néztem meg először. Félelmetes élmény volt, ahogy mindenki odatette magát. Cseh Dávid akkorát játszott, hogy előtte tőle ilyet még nem láttam, pedig ő egy igen jólelkű színész, és egy ilyen aljas, velejéig romlott karaktert hitelesen hozni pont azért nem könnyű, de nagyon jól hozta, és korban is passzol Nerohoz, hisz ő nagyon fiatalon került a trónra és több, mint 10 évig uralkodott és mindössze 30 évesen halt meg.
Minden egyes kimondott mondata megelevenedett, ahogy a testvéréhez beszélt pl. "Te nem szeretsz", "Szerénység néha szerénytelenség", ez a hatás félelmetes annak ellenére, hogy nem tudom szeretni a gonoszt, és nyilván amit kimond, az valójában nem igaz, de még is meg van a hatása. Ez az igazi művészet. Az előadás meg is köszöntem neki és megdicsértem őt és pontosan azt mondtam el, amit fentebb írtam, hogy tőle ilyet nem láttam, várakozásaimat abszolút felülmúlta, bár én alapvetően nagyra tartom Dávidot, és ő még mindig szemtelenül fiatal, úgy hogy ez még sem meglepő, hisz kvalitásai tényleg meg vannak, és most mindent elővett.
Darab egyik legjobbja Stéphanie volt, aki Nero szeretője volt, majd keresztény lett, a legszimpatikusabb nő számomra ebben a történetben, hisz őt a mocsok elnyelhette volna, de még is ő jó útra tér, Mária Magdolnát jutattja eszembe a Jézus Krisztus Szupersztárból.
Stéphanie küzdött a magyarral, mondjuk amikor gyorsan kellett énekelni ez akkor jött ki a legjobban, ellenben a játéka hatalmas volt, meg ahogy táncolt, ízig-vérig profi, és a világ 2. legnehezebb nyelvét elsajátítani nem könnyű, ez olyan, mint ha egy magyar művész kínai nyelven lépne fel.
Pont középen ültem, így Stéphanie-t végig jól láttam, meg amikor a színpadon volt, kb. őt néztem, annyira jó volt. Gratuláltam is neki az interneten az előadás után, amire azt a választ kaptam, hogy látott engem, ez a legnagyobb dicséret kb. amit kaptam színésztől, hogy így emlékezett rám. Bár én Siófokra és Sopronba is mentem már el miatta, de ez akkor is örömmel töltött el.
Kedves vonalnak ezzel nincs vége, hisz pénteken folytatódott.
Octavia a negatívum. Pontosabban hogy élőhalottat csináltak belőle. A szőló dala a Csak egyszer tenné asszonyá sokkal jobban tetszik Tunyogi Bernadettől, hisz ott az egy szívből jövő kiáltás, egy szerelmes nőtől, ezzel ellentétben itt egy alkoholista dühkitörés, és érdekes, hogy Dorian Grayben is Mesevilág hasonló módon lett adaptálva, bár Mesevilágról nem láttam eredeti felvételt sajnos, van egy régi Dorian Gray felvételem de azon nem szerepel- Mindenesetre érdekesség, hogy mindkettőnek Várkonyi Mátyás szerezte a zenéjét, bár a Sztárcsinálóknak Miklós Tibor, míg Dorian Gray-nek Ács János írta a szövegét. Mondjuk ez is mutatja, hogy neki nem volt egy állandó partnere, mint Kocsák Dénesnek később Miklós Tibor, igaz Miklós Tibornak viszont szintén több partnere is volt, pl. Szomor Györgynek írt szöveget a Robin Hood-ra, ami egyik nagy kedvencem, Veréb Tamást ott láttam színpadon. Illetve döbbenetes de az összes PS Produkciós darabnak ő fordította a szövegét amúgy, jelen esetben meg írta. Lassan 7 éve nincs köztünk már, de az öröksége velünk él. Amiért nagy köszönet neki!
Na de vissza Octavia-ra, Simon Panna viszont jó volt, mind prózában, mind énekben, tényleg nekem ez a legnagyobb negatívum, hisz ez kvázi pont egy szép dal volt, ami meg is lett csonkítva, hisz sorok maradtak ki a tombolás miatt.
De persze ez a megoldás sem vethető el, bár nekem jobban tetszik, hogy marad egy kicsiny pozitívum Nero udvarában, és nem megy mindenki tönkr
Keresztények azért kompenzálnak, és az első felvonás végén azért feloldják, azt a nyomasztó légkört, ami az egész darabot körbelengi.
Ulrika tényleg zseniális volt, illetve az apostolok nagyon jók voltak. Érdekesség, hogy pár éve Tatabályán is játszották az előadást, akkor Sándor Péter volt Nero, de van egy közös szereplő a két darabban, Ágoston Máté, aki viszont most nem Péter, hanem Pál Apostol szerepébe bújt, de nagyon jó volt benne, Péter Apostolt alakító Ragány Misa meg kimondottan tetszett. Őket eddig nem igen láttam színpadon, Mátét a Bálban tuti láttam már, de itt maradt meg nekem abszolút.
Sztárcsinálók azért is csodás mű, mert bár rockopera a neve, azért ez musical, hisz nem csak rockzene található benne, keresztény zene is van benne, így abszolút hiteles az egész, meg tényleg az első felvonás végjátékát nagyon szeretem.
De a keresztények is áldozatok, hisz Nero elsöprésére akarja felhasználni őket a Sztárcsináló kettős.
És itt jön a képbe Kiprios, a színész, aki felveszi Jézus szerepét, és a keresztényeket Nero ellen fordítja. Mondjuk ez a része sem állja meg történelmileg a helyét, és a legnagyobb apostolok aligha fogadtak volna egy ál Jézust, de Nero velük is leszámol, hisz őket teszi meg bűnösnek Róma felgyújtásáért. Ez amúgy nagyon érdekesen jelenik meg. Hisz a méregkeverő hölgyek négy asztalán Róma makett formájában ég el. Ez nem annyira látványos, de abszolút kreatív ötlet. Nekem elnyerte a tetszésem.
Agrippina szerepében Kecskés Tímea abszolút elképesztő volt, Vörös Rébék óta nem láttam ilyen jónak. Egy hidegvérű és eszes nő, aki a céljai érdekében bármit bevett. Caligula testvére, Claudius unokahúga majd felesége. Így hát érthetőek az ambiciói.
Elteszi a férjét láb alól, majd Neroból császárból csinál, csak hogy Nero nem egy dróton rángatható báb, ezért ő lesz veszte. Mondjuk érdekes mert a darab végén van halála, és utána még 8 évig van hatalmon Nero, de még is a darabban mintha csak rövid idő telne el. Nero ellen fellázadnak és ez lesz a halálának az oka, bár a darabban ez is jelent még egy csavart.
Ezután jön 4 császár éve (i.u. 69), , ez már az elején kiderül, amikor költő még nem tud az új császárról ő azt hiszi Galba hívja, de már Otho a császár. Marcos Antonius halála (i.e 30) óta ez volt az első polgárháború Rómában.
Nero amúgy egy igazi diktátorrá válik, sőt Seneca is erre buzdítja, amikor közli vele, hogy ő ölette meg az anyját. Hisz Seneca azt mondja neki, hogy az állam ellensége volt és hogy jól döntött.
Seneca szerepében Egyházi Géza volt. Géza sziporkázott ebben a szerepben, ebben minden benne volt, egyrészről ő is cselszövő volt, másrészről volt jó oldala is. Kereszténységhez kapcsolata akár igaz is lehet pl. Halála meg brutális, meztelenül jelenik meg színpadon és beültetik egy kádba, majd végeznek vele, bár történelmi források szerint öngyilkosságra kényszerítették, de annak a leírása hasonlít ahhoz, amit a színpadon látni.
Az egész történet Juvenalis a költő meséli el. Mondjuk ez a leghiteltelenebb része, hisz ő tényleg egy valós szemény, de ő Nero uralkodása alatt született, így halálakor is kisgyerek volt még.
Mindenesetre ő nem csak a történet elbeszélője, de aktív részese is, hisz Seneca őt kéri fel, hogy foglalkozon Neroval, akit érdekel az írás. Seneca amúgy még keresztények halálánál látja be igazán, hogy tényleg nagyot tévedett Neroval kapcsolatban, de akkor is azt mondja, hogy kamaszként még milyen ígéretes volt.
Neronak ez a művészi énje fontos szerepet kap a darabban, de azért ennyire nem volt jó, Britannicusnak ez is lesz a vesztje, hogy ő egyszerűen jobb költő.
Brittanicust Scheich Dávid alakította remekül. Ő is szenved, de ő az írásba és színészetbe menekült, és nagyon jó volt, az ő dala, amellett hogy szép még elgondolkodtató is.
Az életkorok változóak valósághoz képest. Hisz ő pl. 13 éves volt amikor meghalt, Seneca meg 60 felett volt. Bár Usztics Mátyás mint eredeti Seneca 32 évesen játszotta el Seneca szerepét.
Dávidot én nagyon kedvelem We Will Rock Youban már elsőre tetszett, azóta láttam a Vámpírok Báljában is Alfredként, abszolút jó volt, és az jó merítési alap a Sztárcsinálókhoz még ha ez más szerep is. Ezzel viszont abszolút egybe is nőtt, és a lehetőséget adott is volt, hisz neki nincs váltója az előadásban,
Színházas tetszett, bár ahogy nevezik a darabban is Thália temploma így tartották az ókori Romában.
Megvalósítás jó, csak a hitelességbe itt csúszott hiba, hisz az egyik színész az nő. Már pedig még középkorban is férfiak játszották a női szerepeket is, de a Liliomfiban is a Dajkát Liliomfi játssza.
És személy szerint én szeretem a nőket nagyon is, de azért ezt nem kellett volna megbolygatni.
De ha már megoldások. Modernizálások persze akadnak, de ezek viccesek. Roma got Talent pl., az amúgy Tanulmány Nőket jutattja eszembe, ahol megjelenik egy szavazás hamarosan véget ér felirat.
Ezek viszont hozzátesznek egy kis pluszt, bár a darab ezek nélkül is működik.
Poppea szerepében Zsitva Réka tündökölt. Őt igazán az Operaház Fantomjában vettem észre először, ahol Meg Giry-t játssza, de a Mamma Miaban is szerepel, illetve a Tanulmány a Nőkről be is bekerült, és ott sem valót szégyent, sőt remekül alakított. Ahogy kiborult az zseniális volt.
De ebben a szerepben teljesen kiteljesedett, egy igazi intrikus, aki Nero közelébe kerül, és eléri azt is, hogy a férjét száműzzék, csak végül ő húzza a rövidebbet, hisz Nero vele is végez, elég kegyetlen módon, és ez így is történt.
A kedvencem az a jelenet amikor mond valamit, majd ugyanannak az ellenkezőjét, abban zseniális volt. Bár a rajzolós duettjük a darab egyik legkellemesebb része.
Ez a darab amellett, hogy véres, még közönséges is, már ahogy kezdődik.
Claudius császár, Csuha Lajos alakítja énekel egy dal a közös ülésről szól, és ez persze itt nem merül ki, persze a Madách által (is) bemutatott hedonista Róma képével ez abszolút összecseng.
Csuha Lajos zseniálisan hozza ezt a karaktert, bár Once-ban a Fater a kedvencem tőle, amit még tavaly láttam vele, mintha Willie Nelsont láttam volna, gyönyörűen énekelt, próza is remek volt.
De benne az jó, hogy szerethető amit csinál. Szépségben Apaként is zseniális.
Tiggelinus avagy Illés Dani a darab egyik legjobbja. Ő egy érdekes karakter, hisz a semmiből tűnik elő és lesz Nero egyik első embere. Előadásról előadásra nyűgöz le Dani, az hogy remek hangja van az nem kérdés, bár ő még nagyon fiatal és ez alapvetően hangján is érződik, Vámpírok Báljában érdekes a Professzor szerepében, de elhiteti, hogy ő tényleg egy középkorú vagy annál idősebb zseni.
Ellenben itt sokszor meg sem szólal, ám de időnként énekel és akkor felrobban a színpad.
Nero-val való duettje tetszik a legjobban.
Méregkeverő lányok nagyon jók voltak. Ez egy üde színfolt az ő jelenlétük, akik Bővérő Nővérekként a Talent-en is elindulnak, de ott csak 3-an vannak, a 4., a méregkeverők vezetője, Locusta ő ezt a szerepet viszi viszont végig.
Burrus, a hadsereg vezetője, Baksa András volt. Remek volt itt is, sőt mindkét nap őt láttam, és nagyon tetszett amit láttam, ő nem az a karakter akit az esze miatt szeret az ember, de szinte végig jelen van, és hajtja végre a felsőbb utasítás parancsait, bár van egy pont amikor ez már neki is sok.
András kapcsán ez ugrott be, hogy ő tapsoltató ember, mivel a We Will Rock Youban Britneyként énekli, a Nekem Minden Kell (I Want It All) című dalt, ott is van egy olyan rész, ahol a közönséget tapsra ösztökéli, de itt szóval. Ahogy előadja, hogy ezt az ókori Rómában tapsnak hívták, hát azon nevettem. De amúgy tényleg jól motiválja a nézőket, nálam legalábbis abszolút hatott.
Viszont most eltérek a beszámolótól. András követőm az Instagramon, és mivel nagyon tetszett az előadás ezért üzenetben gratuláltam neki. Amire abszolút pozitív választ kaptam. "Legyen még szerencsénk" ezt most pontosan idézem, erre írtam egy bővebb választ, amiben leírtam, hogy láttam az előadás után, és gondoltam is, hogy személyesen is odamegyek hozzá, de erre nem szántam rá magam. Dáviddal beszéltem csütörtökön csak. Viszont azt is leírtam, hogy péntekre is vettem jegyet, mert annyira tetszett az előadás, bár alapvetően csütörtök-péntek duplát terveztem.
Pénteki előadás lement, utána ő is kijött, jöttek hozzá ismerősök szóval nem mentem oda, de megláttam az Agripiinat játszó Kecskés Timit és megpróbáltam rá lecsapni, de beszélgetett másokkal, így vártam és vártam és aztán odajutottam hozzá, gratuláltam neki, bár kicsit félreérthető voltam, mert nagyon tetszett a mostani alakítása, és azt mondtam neki, hogy már rég láttam ilyen jónak, aztán hozzátettem, hogy ő mindig jó, de ez kiemelkedő, és ő mondta is hogy nagyon szereti ezt a szerepet.
Közben megjelent András, és ő szólított le engem, kezet fogott velem. Ez döbbenetes élmény volt, ilyenben még nem volt részem, bár volt már olyan, hogy amikor bemutatkoztam, már tudta a színésznő, hogy ki vagyok, de ez még is csak más. Nagyon közvetlen barátságos volt, kérdezett rólam is, meséltem neki, aztán készült pár kép is, bár Timisek jobbak lettek mert azokba nem lógott bele senki, de ekkor annyira el voltam varázsolva, hogy erre már nem is figyeltem, de az élmény akkor is megmarad. És én egyre inkább büszke vagyok rá, hogy musical színház rajongó vagyok, bár ezt alapból felvállalom, de egy ilyen élmény abszolút megerősít, hogy igen is ez egy abszolút pozitív dolog. És hogy színészek remek emberek, nekem nincs is csalódásom velük kapcsolatban, csak pozitív élményeim vannak, sőt vannak kimagaslóan pozitív élményeim, amikor direkt kedvemért jelmezes fotó készült egy művésznővel. Illetve We Will Rock You után Stéphanie-t sikerült elkapnom, az felejthetetlen, és fentebb írtam is mostani előadás kapcsán egy rövid történetet, ami szintén nagyon pozitív.
És akkor rá is térnék a pénteki előadásra.
Előjárójában nekem összességében a csütörtöki jobban tetszett.
Pedig előzetesen nem erre számítottam, hanem az ellenkezőjére.
Szemenyei János volt Nero, aki már 10 évvel ezelőtt is játszotta ezt a szerepet, láttam videót erről, akkor kb. sokkal jobb volt. Ahogy Dávidnál kb. minden egyes szónak meg volt az éle, addig Janinál pont ez a plusz hiányzott, nekem egy picit rutinmunka szaga volt, és ezzel nem bántani akarom őt. Hisz én alapvetően kedvelem Janit, és megannyi csodás alakítást láttam tőle, amik olyan hatást váltottak ki belőlem, mint Cseh Dávid ebben a szerepben. Viszont Jani alig játszotta ezt a szerepet az is igaz, hisz Dávid nyomta végig szinte az egész blokkot, az utolsó előadásnál viszont esélytelen volt, hogy ott legyen, hisz Ének az Essőben volt, ahol ő tagja az ensemble-nek, minden előadásban szerepel. Mondjuk más is volt perspektíva, hisz csütörtökön teljesen középről néztem 4. sorból, míg pénteken 2. sor széléről néztem, így azért voltak jelenetek amiket nem láttam.
Octavia szerepében Török Anna volt most, nagyon jó volt Anna, de ugyanaz a problémám, mint Pannánál, hogy karaktert nem kellett volna lezülleszteni, vagy legalábbis nem szólójánál. Kimaradnak sorok nagyon nem jó, és aki nem ismeri az előadás, vagy nem halotta még ezt a dalt, az lemarad ennek a számnak a szépségéről, hisz Miklós Tibi gyönyörű szöveget írt rá. Bár végén amiután szétkapta a berendezést, látható az arcán a kétségbeesés, hogy ő tényleg férjére vágyik,az a rész tényleg tetszett.
Poppea szerepében Kovács Gyopár, ha valaki nagyon fiatal az ő, ráadásul ő korábban még nem szerepelt PS Produkciós előadásban, bár januárban lett még csak 21 éves, így ez érthető is.
Egy picit Réka felé húzok, bár neki Dávid volt a partnere, ettől függetlenül Gyopi is tetszett, de korábbi szerepeiben konkrétan leesett az állam, Sun City-t amikor először láttam Jenes Kitti ajánlására (is), akkor Kitti mellett ő tetszett a legjobban, szakítós szólódala elvarázsolt.
Bár mind Sun Cityben, mind a Liliomfiban főszerepet játszik, itt csak mellékszereplő, és annak meg van azért maga nehézsége, de neki komoly kvalitásai vannak, instan felrakott egy videót, pont pénteken, és akkor is csak néztem, hogy ez mi volt. Nagyon nagy talentum a csaj, ebben a brigádban Stéphanie-tól esett le az állam, amikor Ghost-ból énekelt, és én azt magyarul is hallottam a Vágó lányoktól élőben utána, mindhárman a legmagasabb szinten nyomták, és Zsuzsi sírva fejezte be, am nem is csoda, hisz nem sokkal ennél keményebb musical dal, ami mély gyászról szól, egy özvegy igazi érzései, ez nézőként is megindító. Sajnálom, hogy anno nem láttam a darabot, pedig a filmet szeretem, az egy klasszikus mű, amit látni kell az embereknek.
Zenéje is nagyon híres, emlékszem kínai kazettás nintendot bekapcsoltam és Ghost zene ment.
Juvenalis szerepében Vecsei László volt, ú nagyon tetszett, és végre egy komolyabb szerepben láthattam, a Muzsika Hangja óta láttam először nem ensemble tagként. De nagyon jó volt. Méltó párja Angler Balázsnak, aki meg élete egyik legjobbját nyújtotta, bár kedvelem Balázst, és végre ő is bekerült a PS Produkcióba, ahol a felesége Török Anna már kb. 10 éve játszik. Mondjuk Juvenalis és Osctavia nem kapcsolódik a darabban így nem is érdekes, hogy nem egy napon voltak most.
Szóval Laci tetszett abszolút.
Seneca szerepében Pavletits Béla volt, őt valahogy nem tudom hová tenni, mert már az is fura, hogy Gézával együtt játsszák ezt a szerepet, hisz ők ketten más karakterek és Béla mellékszerepeket játszott PS darabokban lásd Chagall, vagy Walter, az újságíró.
És persze főszerepben is láttam már őt, Valahol Európánban-ban abszolút zseniális, de itt valahogy nem állt össze a kép. Ettől még én nagyon kedvelem őt, és nyilván énekelni sem felejtett el, csak ami Gézának sikerült, az neki nem.
Zodius/Otho Kovács Péter, ő nem sokat van színpadon, illetve amikor színpadon van, akkor egy esernyő eltakarja, bár azért szélső helynek is meg van a maga előnye, hogy így volt olyan pillanat ahol láttam őt a takarásba menet. Zodius a nagy énekes, és szépen is énekel, de persze Nero lesz az ő veszte, akiben túlteng a művészi hajlam, és amikor hal a dalversenyről ő saját nevez be. És szépen is énekel, bár dal közben leállítják, hisz közben a serleget megkapja Nero , és "akárhogy is fáj, Nero itt sztár"
Darab abszolút modern képi világgal bír, mégis a velejéig romlott, hedonista Rómát látjuk.
Vagyis abszolút hiteles, és ez művészeket dicséri. Le a kalappal előttük!
Nero egy szimbolikus alakja ennek a kornak, hisz ő ezt nem rejtette véka alá, de ahogy más diktátorok neki is sanyarú vége lett.
Nekem a rózsaszín színvilág nem tetszik, ez az a szín amit legjobban nem szeretek, Nero a darab elején teljesen rózsaszínben van, majd császárként szép, fényes, új ruhát kap. Keresztények viszont jók voltak,náluk maradt meg a korhűség. Nyilván már csak azért is, hisz ők szemben álltak az önpusztító Neroval. És ahogy már elmondtam a keresztény jelenetek kimondottan a kedvenceim voltak. Ez egy nagyon brutális előadás, ennyi gyilkosságot én még színpadon nem láttam.
Energiában az Operettszínházas István a Király szintjét hozza, de az szinte gyerekmese ehhez képest.
Személy szerint nálam ezért is ütött ekkorát mindkét előadás, hisz az ereimben éreztem azt a kraftot amit a színpadon hoztak a művészek. Le a kalappal mindenki előtt.
Táncosok is nagyon jók voltak, őket is lehet ismerni más PS Produkciós előadásokból, nyilván ez nélkülök nem is működne. Bár Stéphanie ahogy mozgott, minden mozdulatáról áradt a profizmus.
Francia musicalvilágban mind három dologra ugyanolyan hangsúlyt fektetnek, a tánc, az ének és a beszéd.
Profizmus árad az egészből. És nekem kimondottan tetszett még az, hogy kihasználták a hely adottságait, ezt egy színházban nem lehetne megtenni, hisz ott egybefüggő sorok vannak, itt viszont középen van egy elválasztó rész, és az előadás ott kezdődött, sőt a sorok mellett.
Mondjuk ez hátrébb ülve lett volna igazán látványos, így azt sem tudtam, hova kapjam a fejem.
Az egyik legnagyobb amikor elmennek színházba, és lemennek a színpadról Neroék, és felmennek ehhez az elválasztó részhez, és onnan nézik a színpadot, mint igazi nézők.
Itt Burrus mondata égett belém. Már megint színházba megyünk, mint egy dacos gyerek, de vicces volt. Kellettek is az ilyen jelenetek, hisz ez a darab abszolút véres, mint ahogy azt már írtam, bár morbid is hisz még halálesetekbe is képes humort vinni.
Összeségében az biztos, hogy továbbiakban is megnézem, hisz több szereplő kimaradt még nekem, bár leginkább Sári Évi akire kíváncsi vagyok, rajta kívül csak Vadász Gábort nem láttam még ebben az előadásban. Márciusban visszatérek, hisz abszolút érdemes.
Nem csak nevében, számomra abszolút új volt az Újszínház. Gyönyörű épület, külső része a Soproni Petőfi Színházra emlékeztet a kék ajtók miatt. Ez egy kis színház, a földszinten voltam, szerencsére mindent láttam, bár magasabb emberek is voltak előttem, de nem volt gond, jó helyem is volt 7. sorban. Mivel ezen a darabon még nem jártam, így mindenképpen olyan helyre akartam ülni, ahonnan mindent lehet látni, a szélső ülések ilyen szempontból lutrik pl.
Páholyt sem kockáztattam meg, utólag talán jobb lett volna, de ez így is nagyon jó volt.
Ehhez kapcsolódik, hogy szünetben gondoltam megnézem a páholyokat és megtalált egy nézőtéri felügyelő hölgy, aki nagy kedves volt, bevitt az igazgatósági páholyba ami középen van, beszélgetünk színházhoz, hol jó ülni stb. Nagyon jó kedélyű beszélgetés. Szünetben a szokásos tábla fotók is elkészültek, egy társaság egyik tagját kértem meg rá, és egy másik idősebb tag beszámolt, hogy előadás előtt még Feróval is lehetett fotózkódni, én 7 körül értem oda, kezdésre, így erről lemaradtam.
Ez a darab alapvetően érdekelt viszont. Hisz Ferónak vannak örök dalai, amiket nem lehet megkerülni, és én is szeretem azokat. Sőt még régebben volt olyan, hogy helyi bálon is ott voltam, ő ugyebár Őrbottyánban él a családjával.
A darab egy picit nehezen indult be számomra, az elején még aggódtam is picit.
De aztán sokkal jobb lett, és fergeteges jelenetek voltak benne. Korda jelenete volt kb. a kedvencem, ahogy a meghallgatáson tombol. Hatalmas volt.
Fiatal Ferót Kurkó József alakította, prózában már az elején is remek volt, de énekben a 2. felvonásban lett igazán nagyon ütős. XX. század volt a legjobb dala.
De érdekes módon Kutyi, a szerelmét játszó Farkasházi Réka volt az utolsó löket, hogy elmenjek.
A Jégvarázs 2-t ötször láttam moziban, és Réka valami egészen elképesztőt szinkronizál benne, a társaival együtt. Nagyon szeretem a hangját, és ez most is kijött, bár azt sajnálom, hogy igazán énekelni nem hallottam, bár duettben énekelt, de szóló része nem volt, de beszédhangja simogatja az ember lelkét. Nagyon szerethető a karakter, az elveszett, naív lány, aki beleszeret Feróba, és miután elküldi is visszajön.
Beatrice mellett az István a Király is szerepet kap a darabban, annak nagyon örültem. Feró Laborc volt, és a Nem kell-t el is énekli.Képi világ itt is nagyon tetszett. De a táncosok előtt amúgy is le a kalappal. Koreográfia nagyon tetszett a darabban. Amellett hogy nagyon erős a színészi játék, ez egy vérbeli musical, ahol ütős táncjelenetek vannak.
Ezután van egy wc-s jelenet ahol ott van Deák Bill, sőt a belügyminiszter is betoppan. Hatalmas jelenet sor.
Zenekart tagjai mellett sem lehet elmenni. Akiket szépen lassan elveszít Feró, és bár ez nincs benne a darabban, de új bandája lesz, majd az is lecserélődik, és így alakul ki a mai formáció.
Akik aktívan kiveszik a részüket, hisz a zenét ők szolgáltatják, ami érthető is. És nagyon erős a zenei része, az ember tényleg úgy érzi magát, mint egy rockkoncerten.
A közönség meg is lett énekeltetve, ennek személy szerint örültem, ez még rátett egy lapáttal az élményre, és amikor az ember azt hinné, hogy vége van, akkor még 8 óra előkerül, hisz anélkül nincs Beatrice.
Ezek után biztos, hogy visszatérek. Hisz fantasztikus amit átéltem.
