Ricse, Ricse, Beatrice - Újszínház

Nem csak nevében, számomra abszolút új volt az Újszínház. Gyönyörű épület, külső része a Soproni Petőfi Színházra emlékeztet a kék ajtók miatt. Ez egy kis színház, a földszinten voltam, szerencsére mindent láttam, bár magasabb emberek is voltak előttem, de nem volt gond, jó helyem is volt 7. sorban. Mivel ezen a darabon még nem jártam, így mindenképpen olyan helyre akartam ülni, ahonnan mindent lehet látni, a szélső ülések ilyen szempontból lutrik pl.
Páholyt sem kockáztattam meg, utólag talán jobb lett volna, de ez így is nagyon jó volt.
Ehhez kapcsolódik, hogy szünetben gondoltam megnézem a páholyokat és megtalált egy nézőtéri felügyelő hölgy, aki nagy kedves volt, bevitt az igazgatósági páholyba ami középen van, beszélgetünk színházhoz, hol jó ülni stb. Nagyon jó kedélyű beszélgetés. Szünetben a szokásos tábla fotók is elkészültek, egy társaság egyik tagját kértem meg rá, és egy másik idősebb tag beszámolt, hogy előadás előtt még Feróval is lehetett fotózkódni, én 7 körül értem oda, kezdésre, így erről lemaradtam.
Ez a darab alapvetően érdekelt viszont. Hisz Ferónak vannak örök dalai, amiket nem lehet megkerülni, és én is szeretem azokat. Sőt még régebben volt olyan, hogy helyi bálon is ott voltam, ő ugyebár Őrbottyánban él a családjával.
A darab egy picit nehezen indult be számomra, az elején még aggódtam is picit.
De aztán sokkal jobb lett, és fergeteges jelenetek voltak benne. Korda jelenete volt kb. a kedvencem, ahogy a meghallgatáson tombol. Hatalmas volt.

Fiatal Ferót Kurkó József alakította, prózában már az elején is remek volt, de énekben a 2. felvonásban lett igazán nagyon ütős. XX. század volt a legjobb dala.

De érdekes módon Kutyi, a szerelmét játszó Farkasházi Réka volt az utolsó löket, hogy elmenjek.
A Jégvarázs 2-t ötször láttam moziban, és Réka valami egészen elképesztőt szinkronizál benne, a társaival együtt. Nagyon szeretem a hangját, és ez most is kijött, bár azt sajnálom, hogy igazán énekelni nem hallottam, bár duettben énekelt, de szóló része nem volt, de beszédhangja simogatja az ember lelkét. Nagyon szerethető a karakter, az elveszett, naív lány, aki beleszeret Feróba, és miután elküldi is visszajön.
Beatrice mellett az István a Király is szerepet kap a darabban, annak nagyon örültem. Feró Laborc volt, és a Nem kell-t el is énekli.Képi világ itt is nagyon tetszett. De a táncosok előtt amúgy is le a kalappal. Koreográfia nagyon tetszett a darabban. Amellett hogy nagyon erős a színészi játék, ez egy vérbeli musical, ahol ütős táncjelenetek vannak.
Ezután van egy wc-s jelenet ahol ott van Deák Bill, sőt a belügyminiszter is betoppan. Hatalmas jelenet sor.
Zenekart tagjai mellett sem lehet elmenni. Akiket szépen lassan elveszít Feró, és bár ez nincs benne a darabban, de új bandája lesz, majd az is lecserélődik, és így alakul ki a mai formáció.
Akik aktívan kiveszik a részüket, hisz a zenét ők szolgáltatják, ami érthető is. És nagyon erős a zenei része, az ember tényleg úgy érzi magát, mint egy rockkoncerten.
A közönség meg is lett énekeltetve, ennek személy szerint örültem, ez még rátett egy lapáttal az élményre, és amikor az ember azt hinné, hogy vége van, akkor még 8 óra előkerül, hisz anélkül nincs Beatrice.
Ezek után biztos, hogy visszatérek. Hisz fantasztikus amit átéltem.