Ez a darab maga a történelem. Nem csak a témája miatt, ez volt az első magyar rockopera a Rockszínháztól, de ennek a társulatnak az Evita volt az első bemutatója, ami egy évvel előzte meg a Sztárcsinálókat. És ez az előadás hatalmas siker lett, pár éve Városmajorban is szerepelt egy vidéki előadás. Még különlegesebb legyen, ez a PS Produkciója 4. bemutatója, az első magyar bemutatója, ráadásul Simon Edit RockSzínház alapító tagja volt, aki ennek a társulatnak a vezetője.
Minden adott volt a sikerhez. És a siker meg is volt.
A darabról azt érdemes tudni előjárójában, hogy durva jelenetekkel bír, vérontás itt elemi dolog. Ezért ez abszolút csak felnőtteknek szóló, 18 karikás alkotás.
Február 6-án csütörtökön néztem meg először. Félelmetes élmény volt, ahogy mindenki odatette magát. Cseh Dávid akkorát játszott, hogy előtte tőle ilyet még nem láttam, pedig ő egy igen jólelkű színész, és egy ilyen aljas, velejéig romlott karaktert hitelesen hozni pont azért nem könnyű, de nagyon jól hozta, és korban is passzol Nerohoz, hisz ő nagyon fiatalon került a trónra és több, mint 10 évig uralkodott és mindössze 30 évesen halt meg.
Minden egyes kimondott mondata megelevenedett, ahogy a testvéréhez beszélt pl. "Te nem szeretsz", "Szerénység néha szerénytelenség", ez a hatás félelmetes annak ellenére, hogy nem tudom szeretni a gonoszt, és nyilván amit kimond, az valójában nem igaz, de még is meg van a hatása. Ez az igazi művészet. Az előadás meg is köszöntem neki és megdicsértem őt és pontosan azt mondtam el, amit fentebb írtam, hogy tőle ilyet nem láttam, várakozásaimat abszolút felülmúlta, bár én alapvetően nagyra tartom Dávidot, és ő még mindig szemtelenül fiatal, úgy hogy ez még sem meglepő, hisz kvalitásai tényleg meg vannak, és most mindent elővett.
Darab egyik legjobbja Stéphanie volt, aki Nero szeretője volt, majd keresztény lett, a legszimpatikusabb nő számomra ebben a történetben, hisz őt a mocsok elnyelhette volna, de még is ő jó útra tér, Mária Magdolnát jutattja eszembe a Jézus Krisztus Szupersztárból.
Stéphanie küzdött a magyarral, mondjuk amikor gyorsan kellett énekelni ez akkor jött ki a legjobban, ellenben a játéka hatalmas volt, meg ahogy táncolt, ízig-vérig profi, és a világ 2. legnehezebb nyelvét elsajátítani nem könnyű, ez olyan, mint ha egy magyar művész kínai nyelven lépne fel.
Pont középen ültem, így Stéphanie-t végig jól láttam, meg amikor a színpadon volt, kb. őt néztem, annyira jó volt. Gratuláltam is neki az interneten az előadás után, amire azt a választ kaptam, hogy látott engem, ez a legnagyobb dicséret kb. amit kaptam színésztől, hogy így emlékezett rám. Bár én Siófokra és Sopronba is mentem már el miatta, de ez akkor is örömmel töltött el.
Kedves vonalnak ezzel nincs vége, hisz pénteken folytatódott.
Octavia a negatívum. Pontosabban hogy élőhalottat csináltak belőle. A szőló dala a Csak egyszer tenné asszonyá sokkal jobban tetszik Tunyogi Bernadettől, hisz ott az egy szívből jövő kiáltás, egy szerelmes nőtől, ezzel ellentétben itt egy alkoholista dühkitörés, és érdekes, hogy Dorian Grayben is Mesevilág hasonló módon lett adaptálva, bár Mesevilágról nem láttam eredeti felvételt sajnos, van egy régi Dorian Gray felvételem de azon nem szerepel- Mindenesetre érdekesség, hogy mindkettőnek Várkonyi Mátyás szerezte a zenéjét, bár a Sztárcsinálóknak Miklós Tibor, míg Dorian Gray-nek Ács János írta a szövegét. Mondjuk ez is mutatja, hogy neki nem volt egy állandó partnere, mint Kocsák Dénesnek később Miklós Tibor, igaz Miklós Tibornak viszont szintén több partnere is volt, pl. Szomor Györgynek írt szöveget a Robin Hood-ra, ami egyik nagy kedvencem, Veréb Tamást ott láttam színpadon. Illetve döbbenetes de az összes PS Produkciós darabnak ő fordította a szövegét amúgy, jelen esetben meg írta. Lassan 7 éve nincs köztünk már, de az öröksége velünk él. Amiért nagy köszönet neki!
Na de vissza Octavia-ra, Simon Panna viszont jó volt, mind prózában, mind énekben, tényleg nekem ez a legnagyobb negatívum, hisz ez kvázi pont egy szép dal volt, ami meg is lett csonkítva, hisz sorok maradtak ki a tombolás miatt.
De persze ez a megoldás sem vethető el, bár nekem jobban tetszik, hogy marad egy kicsiny pozitívum Nero udvarában, és nem megy mindenki tönkr
Keresztények azért kompenzálnak, és az első felvonás végén azért feloldják, azt a nyomasztó légkört, ami az egész darabot körbelengi.
Ulrika tényleg zseniális volt, illetve az apostolok nagyon jók voltak. Érdekesség, hogy pár éve Tatabályán is játszották az előadást, akkor Sándor Péter volt Nero, de van egy közös szereplő a két darabban, Ágoston Máté, aki viszont most nem Péter, hanem Pál Apostol szerepébe bújt, de nagyon jó volt benne, Péter Apostolt alakító Ragány Misa meg kimondottan tetszett. Őket eddig nem igen láttam színpadon, Mátét a Bálban tuti láttam már, de itt maradt meg nekem abszolút.
Sztárcsinálók azért is csodás mű, mert bár rockopera a neve, azért ez musical, hisz nem csak rockzene található benne, keresztény zene is van benne, így abszolút hiteles az egész, meg tényleg az első felvonás végjátékát nagyon szeretem.
De a keresztények is áldozatok, hisz Nero elsöprésére akarja felhasználni őket a Sztárcsináló kettős.
És itt jön a képbe Kiprios, a színész, aki felveszi Jézus szerepét, és a keresztényeket Nero ellen fordítja. Mondjuk ez a része sem állja meg történelmileg a helyét, és a legnagyobb apostolok aligha fogadtak volna egy ál Jézust, de Nero velük is leszámol, hisz őket teszi meg bűnösnek Róma felgyújtásáért. Ez amúgy nagyon érdekesen jelenik meg. Hisz a méregkeverő hölgyek négy asztalán Róma makett formájában ég el. Ez nem annyira látványos, de abszolút kreatív ötlet. Nekem elnyerte a tetszésem.
Agrippina szerepében Kecskés Tímea abszolút elképesztő volt, Vörös Rébék óta nem láttam ilyen jónak. Egy hidegvérű és eszes nő, aki a céljai érdekében bármit bevett. Caligula testvére, Claudius unokahúga majd felesége. Így hát érthetőek az ambiciói.
Elteszi a férjét láb alól, majd Neroból császárból csinál, csak hogy Nero nem egy dróton rángatható báb, ezért ő lesz veszte. Mondjuk érdekes mert a darab végén van halála, és utána még 8 évig van hatalmon Nero, de még is a darabban mintha csak rövid idő telne el. Nero ellen fellázadnak és ez lesz a halálának az oka, bár a darabban ez is jelent még egy csavart.
Ezután jön 4 császár éve (i.u. 69), , ez már az elején kiderül, amikor költő még nem tud az új császárról ő azt hiszi Galba hívja, de már Otho a császár. Marcos Antonius halála (i.e 30) óta ez volt az első polgárháború Rómában.
Nero amúgy egy igazi diktátorrá válik, sőt Seneca is erre buzdítja, amikor közli vele, hogy ő ölette meg az anyját. Hisz Seneca azt mondja neki, hogy az állam ellensége volt és hogy jól döntött.
Seneca szerepében Egyházi Géza volt. Géza sziporkázott ebben a szerepben, ebben minden benne volt, egyrészről ő is cselszövő volt, másrészről volt jó oldala is. Kereszténységhez kapcsolata akár igaz is lehet pl. Halála meg brutális, meztelenül jelenik meg színpadon és beültetik egy kádba, majd végeznek vele, bár történelmi források szerint öngyilkosságra kényszerítették, de annak a leírása hasonlít ahhoz, amit a színpadon látni.
Az egész történet Juvenalis a költő meséli el. Mondjuk ez a leghiteltelenebb része, hisz ő tényleg egy valós szemény, de ő Nero uralkodása alatt született, így halálakor is kisgyerek volt még.
Mindenesetre ő nem csak a történet elbeszélője, de aktív részese is, hisz Seneca őt kéri fel, hogy foglalkozon Neroval, akit érdekel az írás. Seneca amúgy még keresztények halálánál látja be igazán, hogy tényleg nagyot tévedett Neroval kapcsolatban, de akkor is azt mondja, hogy kamaszként még milyen ígéretes volt.
Neronak ez a művészi énje fontos szerepet kap a darabban, de azért ennyire nem volt jó, Britannicusnak ez is lesz a vesztje, hogy ő egyszerűen jobb költő.
Brittanicust Scheich Dávid alakította remekül. Ő is szenved, de ő az írásba és színészetbe menekült, és nagyon jó volt, az ő dala, amellett hogy szép még elgondolkodtató is.
Az életkorok változóak valósághoz képest. Hisz ő pl. 13 éves volt amikor meghalt, Seneca meg 60 felett volt. Bár Usztics Mátyás mint eredeti Seneca 32 évesen játszotta el Seneca szerepét.
Dávidot én nagyon kedvelem We Will Rock Youban már elsőre tetszett, azóta láttam a Vámpírok Báljában is Alfredként, abszolút jó volt, és az jó merítési alap a Sztárcsinálókhoz még ha ez más szerep is. Ezzel viszont abszolút egybe is nőtt, és a lehetőséget adott is volt, hisz neki nincs váltója az előadásban,
Színházas tetszett, bár ahogy nevezik a darabban is Thália temploma így tartották az ókori Romában.
Megvalósítás jó, csak a hitelességbe itt csúszott hiba, hisz az egyik színész az nő. Már pedig még középkorban is férfiak játszották a női szerepeket is, de a Liliomfiban is a Dajkát Liliomfi játssza.
És személy szerint én szeretem a nőket nagyon is, de azért ezt nem kellett volna megbolygatni.
De ha már megoldások. Modernizálások persze akadnak, de ezek viccesek. Roma got Talent pl., az amúgy Tanulmány Nőket jutattja eszembe, ahol megjelenik egy szavazás hamarosan véget ér felirat.
Ezek viszont hozzátesznek egy kis pluszt, bár a darab ezek nélkül is működik.
Poppea szerepében Zsitva Réka tündökölt. Őt igazán az Operaház Fantomjában vettem észre először, ahol Meg Giry-t játssza, de a Mamma Miaban is szerepel, illetve a Tanulmány a Nőkről be is bekerült, és ott sem valót szégyent, sőt remekül alakított. Ahogy kiborult az zseniális volt.
De ebben a szerepben teljesen kiteljesedett, egy igazi intrikus, aki Nero közelébe kerül, és eléri azt is, hogy a férjét száműzzék, csak végül ő húzza a rövidebbet, hisz Nero vele is végez, elég kegyetlen módon, és ez így is történt.
A kedvencem az a jelenet amikor mond valamit, majd ugyanannak az ellenkezőjét, abban zseniális volt. Bár a rajzolós duettjük a darab egyik legkellemesebb része.
Ez a darab amellett, hogy véres, még közönséges is, már ahogy kezdődik.
Claudius császár, Csuha Lajos alakítja énekel egy dal a közös ülésről szól, és ez persze itt nem merül ki, persze a Madách által (is) bemutatott hedonista Róma képével ez abszolút összecseng.
Csuha Lajos zseniálisan hozza ezt a karaktert, bár Once-ban a Fater a kedvencem tőle, amit még tavaly láttam vele, mintha Willie Nelsont láttam volna, gyönyörűen énekelt, próza is remek volt.
De benne az jó, hogy szerethető amit csinál. Szépségben Apaként is zseniális.
Tiggelinus avagy Illés Dani a darab egyik legjobbja. Ő egy érdekes karakter, hisz a semmiből tűnik elő és lesz Nero egyik első embere. Előadásról előadásra nyűgöz le Dani, az hogy remek hangja van az nem kérdés, bár ő még nagyon fiatal és ez alapvetően hangján is érződik, Vámpírok Báljában érdekes a Professzor szerepében, de elhiteti, hogy ő tényleg egy középkorú vagy annál idősebb zseni.
Ellenben itt sokszor meg sem szólal, ám de időnként énekel és akkor felrobban a színpad.
Nero-val való duettje tetszik a legjobban.
Méregkeverő lányok nagyon jók voltak. Ez egy üde színfolt az ő jelenlétük, akik Bővérő Nővérekként a Talent-en is elindulnak, de ott csak 3-an vannak, a 4., a méregkeverők vezetője, Locusta ő ezt a szerepet viszi viszont végig.
Burrus, a hadsereg vezetője, Baksa András volt. Remek volt itt is, sőt mindkét nap őt láttam, és nagyon tetszett amit láttam, ő nem az a karakter akit az esze miatt szeret az ember, de szinte végig jelen van, és hajtja végre a felsőbb utasítás parancsait, bár van egy pont amikor ez már neki is sok.
András kapcsán ez ugrott be, hogy ő tapsoltató ember, mivel a We Will Rock Youban Britneyként énekli, a Nekem Minden Kell (I Want It All) című dalt, ott is van egy olyan rész, ahol a közönséget tapsra ösztökéli, de itt szóval. Ahogy előadja, hogy ezt az ókori Rómában tapsnak hívták, hát azon nevettem. De amúgy tényleg jól motiválja a nézőket, nálam legalábbis abszolút hatott.
Viszont most eltérek a beszámolótól. András követőm az Instagramon, és mivel nagyon tetszett az előadás ezért üzenetben gratuláltam neki. Amire abszolút pozitív választ kaptam. "Legyen még szerencsénk" ezt most pontosan idézem, erre írtam egy bővebb választ, amiben leírtam, hogy láttam az előadás után, és gondoltam is, hogy személyesen is odamegyek hozzá, de erre nem szántam rá magam. Dáviddal beszéltem csütörtökön csak. Viszont azt is leírtam, hogy péntekre is vettem jegyet, mert annyira tetszett az előadás, bár alapvetően csütörtök-péntek duplát terveztem.
Pénteki előadás lement, utána ő is kijött, jöttek hozzá ismerősök szóval nem mentem oda, de megláttam az Agripiinat játszó Kecskés Timit és megpróbáltam rá lecsapni, de beszélgetett másokkal, így vártam és vártam és aztán odajutottam hozzá, gratuláltam neki, bár kicsit félreérthető voltam, mert nagyon tetszett a mostani alakítása, és azt mondtam neki, hogy már rég láttam ilyen jónak, aztán hozzátettem, hogy ő mindig jó, de ez kiemelkedő, és ő mondta is hogy nagyon szereti ezt a szerepet.
Közben megjelent András, és ő szólított le engem, kezet fogott velem. Ez döbbenetes élmény volt, ilyenben még nem volt részem, bár volt már olyan, hogy amikor bemutatkoztam, már tudta a színésznő, hogy ki vagyok, de ez még is csak más. Nagyon közvetlen barátságos volt, kérdezett rólam is, meséltem neki, aztán készült pár kép is, bár Timisek jobbak lettek mert azokba nem lógott bele senki, de ekkor annyira el voltam varázsolva, hogy erre már nem is figyeltem, de az élmény akkor is megmarad. És én egyre inkább büszke vagyok rá, hogy musical színház rajongó vagyok, bár ezt alapból felvállalom, de egy ilyen élmény abszolút megerősít, hogy igen is ez egy abszolút pozitív dolog. És hogy színészek remek emberek, nekem nincs is csalódásom velük kapcsolatban, csak pozitív élményeim vannak, sőt vannak kimagaslóan pozitív élményeim, amikor direkt kedvemért jelmezes fotó készült egy művésznővel. Illetve We Will Rock You után Stéphanie-t sikerült elkapnom, az felejthetetlen, és fentebb írtam is mostani előadás kapcsán egy rövid történetet, ami szintén nagyon pozitív.
És akkor rá is térnék a pénteki előadásra.
Előjárójában nekem összességében a csütörtöki jobban tetszett.
Pedig előzetesen nem erre számítottam, hanem az ellenkezőjére.
Szemenyei János volt Nero, aki már 10 évvel ezelőtt is játszotta ezt a szerepet, láttam videót erről, akkor kb. sokkal jobb volt. Ahogy Dávidnál kb. minden egyes szónak meg volt az éle, addig Janinál pont ez a plusz hiányzott, nekem egy picit rutinmunka szaga volt, és ezzel nem bántani akarom őt. Hisz én alapvetően kedvelem Janit, és megannyi csodás alakítást láttam tőle, amik olyan hatást váltottak ki belőlem, mint Cseh Dávid ebben a szerepben. Viszont Jani alig játszotta ezt a szerepet az is igaz, hisz Dávid nyomta végig szinte az egész blokkot, az utolsó előadásnál viszont esélytelen volt, hogy ott legyen, hisz Ének az Essőben volt, ahol ő tagja az ensemble-nek, minden előadásban szerepel. Mondjuk más is volt perspektíva, hisz csütörtökön teljesen középről néztem 4. sorból, míg pénteken 2. sor széléről néztem, így azért voltak jelenetek amiket nem láttam.
Octavia szerepében Török Anna volt most, nagyon jó volt Anna, de ugyanaz a problémám, mint Pannánál, hogy karaktert nem kellett volna lezülleszteni, vagy legalábbis nem szólójánál. Kimaradnak sorok nagyon nem jó, és aki nem ismeri az előadás, vagy nem halotta még ezt a dalt, az lemarad ennek a számnak a szépségéről, hisz Miklós Tibi gyönyörű szöveget írt rá. Bár végén amiután szétkapta a berendezést, látható az arcán a kétségbeesés, hogy ő tényleg férjére vágyik,az a rész tényleg tetszett.
Poppea szerepében Kovács Gyopár, ha valaki nagyon fiatal az ő, ráadásul ő korábban még nem szerepelt PS Produkciós előadásban, bár januárban lett még csak 21 éves, így ez érthető is.
Egy picit Réka felé húzok, bár neki Dávid volt a partnere, ettől függetlenül Gyopi is tetszett, de korábbi szerepeiben konkrétan leesett az állam, Sun City-t amikor először láttam Jenes Kitti ajánlására (is), akkor Kitti mellett ő tetszett a legjobban, szakítós szólódala elvarázsolt.
Bár mind Sun Cityben, mind a Liliomfiban főszerepet játszik, itt csak mellékszereplő, és annak meg van azért maga nehézsége, de neki komoly kvalitásai vannak, instan felrakott egy videót, pont pénteken, és akkor is csak néztem, hogy ez mi volt. Nagyon nagy talentum a csaj, ebben a brigádban Stéphanie-tól esett le az állam, amikor Ghost-ból énekelt, és én azt magyarul is hallottam a Vágó lányoktól élőben utána, mindhárman a legmagasabb szinten nyomták, és Zsuzsi sírva fejezte be, am nem is csoda, hisz nem sokkal ennél keményebb musical dal, ami mély gyászról szól, egy özvegy igazi érzései, ez nézőként is megindító. Sajnálom, hogy anno nem láttam a darabot, pedig a filmet szeretem, az egy klasszikus mű, amit látni kell az embereknek.
Zenéje is nagyon híres, emlékszem kínai kazettás nintendot bekapcsoltam és Ghost zene ment.
Juvenalis szerepében Vecsei László volt, ú nagyon tetszett, és végre egy komolyabb szerepben láthattam, a Muzsika Hangja óta láttam először nem ensemble tagként. De nagyon jó volt. Méltó párja Angler Balázsnak, aki meg élete egyik legjobbját nyújtotta, bár kedvelem Balázst, és végre ő is bekerült a PS Produkcióba, ahol a felesége Török Anna már kb. 10 éve játszik. Mondjuk Juvenalis és Osctavia nem kapcsolódik a darabban így nem is érdekes, hogy nem egy napon voltak most.
Szóval Laci tetszett abszolút.
Seneca szerepében Pavletits Béla volt, őt valahogy nem tudom hová tenni, mert már az is fura, hogy Gézával együtt játsszák ezt a szerepet, hisz ők ketten más karakterek és Béla mellékszerepeket játszott PS darabokban lásd Chagall, vagy Walter, az újságíró.
És persze főszerepben is láttam már őt, Valahol Európánban-ban abszolút zseniális, de itt valahogy nem állt össze a kép. Ettől még én nagyon kedvelem őt, és nyilván énekelni sem felejtett el, csak ami Gézának sikerült, az neki nem.
Zodius/Otho Kovács Péter, ő nem sokat van színpadon, illetve amikor színpadon van, akkor egy esernyő eltakarja, bár azért szélső helynek is meg van a maga előnye, hogy így volt olyan pillanat ahol láttam őt a takarásba menet. Zodius a nagy énekes, és szépen is énekel, de persze Nero lesz az ő veszte, akiben túlteng a művészi hajlam, és amikor hal a dalversenyről ő saját nevez be. És szépen is énekel, bár dal közben leállítják, hisz közben a serleget megkapja Nero , és "akárhogy is fáj, Nero itt sztár"
Darab abszolút modern képi világgal bír, mégis a velejéig romlott, hedonista Rómát látjuk.
Vagyis abszolút hiteles, és ez művészeket dicséri. Le a kalappal előttük!
Nero egy szimbolikus alakja ennek a kornak, hisz ő ezt nem rejtette véka alá, de ahogy más diktátorok neki is sanyarú vége lett.
Nekem a rózsaszín színvilág nem tetszik, ez az a szín amit legjobban nem szeretek, Nero a darab elején teljesen rózsaszínben van, majd császárként szép, fényes, új ruhát kap. Keresztények viszont jók voltak,náluk maradt meg a korhűség. Nyilván már csak azért is, hisz ők szemben álltak az önpusztító Neroval. És ahogy már elmondtam a keresztény jelenetek kimondottan a kedvenceim voltak. Ez egy nagyon brutális előadás, ennyi gyilkosságot én még színpadon nem láttam.
Energiában az Operettszínházas István a Király szintjét hozza, de az szinte gyerekmese ehhez képest.
Személy szerint nálam ezért is ütött ekkorát mindkét előadás, hisz az ereimben éreztem azt a kraftot amit a színpadon hoztak a művészek. Le a kalappal mindenki előtt.
Táncosok is nagyon jók voltak, őket is lehet ismerni más PS Produkciós előadásokból, nyilván ez nélkülök nem is működne. Bár Stéphanie ahogy mozgott, minden mozdulatáról áradt a profizmus.
Francia musicalvilágban mind három dologra ugyanolyan hangsúlyt fektetnek, a tánc, az ének és a beszéd.
Profizmus árad az egészből. És nekem kimondottan tetszett még az, hogy kihasználták a hely adottságait, ezt egy színházban nem lehetne megtenni, hisz ott egybefüggő sorok vannak, itt viszont középen van egy elválasztó rész, és az előadás ott kezdődött, sőt a sorok mellett.
Mondjuk ez hátrébb ülve lett volna igazán látványos, így azt sem tudtam, hova kapjam a fejem.
Az egyik legnagyobb amikor elmennek színházba, és lemennek a színpadról Neroék, és felmennek ehhez az elválasztó részhez, és onnan nézik a színpadot, mint igazi nézők.
Itt Burrus mondata égett belém. Már megint színházba megyünk, mint egy dacos gyerek, de vicces volt. Kellettek is az ilyen jelenetek, hisz ez a darab abszolút véres, mint ahogy azt már írtam, bár morbid is hisz még halálesetekbe is képes humort vinni.
Összeségében az biztos, hogy továbbiakban is megnézem, hisz több szereplő kimaradt még nekem, bár leginkább Sári Évi akire kíváncsi vagyok, rajta kívül csak Vadász Gábort nem láttam még ebben az előadásban. Márciusban visszatérek, hisz abszolút érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése