Isten pénze dupla - 2015 Karácsony

Karácsonykor stílszerűen Isten Pénze duplán vettem részt, mindezt két külön szereposztásban, 25-én és 26-án este.
Két napon mindössze Marley és Fred volt azonos főbb szereplők közül, Németh Attila és Gömöri András Máté.
Első nap kapcsán: Scrooge Földes Tamást alakította, már vártam hogy viszont lássam ebben a szerepben is, és Dzsoni még mindig elképesztő, mondjuk fura, mert tavaly jobban éreztem nála a kontrasztot a darab eleje és vége között, vagyis nem utáltam kimondottan a darab elején, persze nagyon is jól játszotta a szerepet, de tényleg másnak éreztem a két előadást, mondjuk igaz 1 évvel azelőtt látta vele ezt a darabot, viszont a hangja az mindig gyönyörű, és az előadás vége a csúcspont, amikor felébred, és kezdődik párbeszéd Dilbertnével, az egy nagyon humoros rész, de ami utána jön az Isten Pénze az az egyik legjobb zárás musicaleknél, nagyon nagy,
És akkor rátérnék a másik Scrooge-ra Szomor Gyuri ő elképesztő volt, hangilag teljesen más, mint Dzsoni, és érdekes, ahogy mentünk bele darabba, úgy éreztem, hogy fejlődik hangilag, és végén ő is lenyűgöző volt. De nála a csoport az első felvonás vége, erre annyira nem is figyeltem fel eddig, pedig ez nagyon jó szituáció, és maga dal is elképesztő, ugyebár itt jön rá Scrooge, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni, elég keserű ez a változás, de teljesen más Gyurinál, ő valami hihetetlenül agresszíven, dühvel átitatva adta elő ezt a dal, ez konkrétan ledöbbentett, amikor kijöttem az első felvonásról néztem is egy kicsit magam elé.
Van egy érdekes rész a darabban, amikor az első felvonás vége fele az ifjú Scrooge elszakad Belletől, akkor az idős énje énekel egy pár sort, és ahogy azt Dzsoni előadta, na azt nehezen lehetne leírni, de alapvetően dühös volt, és ahogy utána reagált, egyszerűen ment volna Belle után, rajta annyira látszódott, hogy szerette ezt a lányt, bár ki is mondta, de anélkül is érződött, és ez elképesztő. Ez a jelenet teljesen megmaradt bennem ez amúgy Gyurinál más volt,ezen a részen törik meg Scrooge először, és Gyuri hangjából a remegés, reszketés volt érezhető, vagyis félelem, és ha innen nézzük nem is furcsa, a korábban említett első felvonás végés csúcspont Gyurinál, viszont talán pont azért, mert Dzsoni alapvetően itt dühös saját magára, ezért az ő dala nyugodtabb hangvételű, mondjuk én szerencsés vagyok, hogy mindkettőt láttam és rövid időn belül, hisz akármilyen gonosz is volt Ebenezer, még is csak igaz az amit Crachit mond róla a darabban, hogy boldogtalan.
És a dal szomorú tanulsága az, hogy az élet egyirányú folyó, és nem változtathatjuk meg múltunkat, bármennyire is fáj, ezért éljünk úgy, hogy ne kelljen megbánnunk ilyen dolgokat.
Végezetül érdekes különbség, hogy míg Dzsoni a marhaság szót használja, addig Gyuri alapvetően hombugot, ami az eredeti angol szó, és ugyebár a magyar nyelv is átvette.

Illetve a 2. napi Isten Pénze azért marad emlékezetes, mert sikerült relikviát szerezni, ugyebár a lovettát közönség felé szórták, és ebből nekem is jutott végül, bár én a másik oldalon ültem, de a családommal voltunk 2. nap és aki a jobb oldalon volt, hozzá került 1 pár darab.
Marley-t ugyanaz játszotta, de még is mintha két külön ember játszotta volna. 25-én én erőlködőnek éreztem Németh Attilát, mint aki csak most került volna be a szerepbe, ettől függetlenül nem volt rossz, csak voltak pillanatok kimondottan nem jöttek ki jól, de jött az új nap, és 26-án már teljesen más volt, sokkal jobb, nem is emlékszek olyan pillanatra tőle arról az estéről ami rossz lett volna, sőt bár azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő eredetileg Gyuri párja, ők vannak egy szereposztás, Dzsoninak eredetileg Szilveszter a párja, akit sajnáltam, hogy nem láttam egyik napon sem, mert ő elképesztő ebben a szerepben, de Attila is beletudta venni az egyéniségét, és a második nap már a humoros jelenetek is egész jók voltak.
Crachit itt alapvetően Pálfalvy Attila pártján vagyok, vele láttam tavaly is pl., de azért kíváncsi voltam Szerényi Lacira, mrá csak azért is, mert kétszer láttam az Abigélben, és ott igen üde meglepetés volt mindkétszer. Viszont Attila magasan vitte a prímet, ehhez a szerephez alapvetően komoly szerénység kell, gondoljunk csak bele, Bob az az ember, aki még halála után sem szidja Scrooge-t, sőt az Istent arra kéri, hogy ne ítélje el őt, ez nagyon megható része a darabnak, A karácsony egy üzenet, a szeretet üzenete, Jézus eljövetele, a Remény, és ezt az üzenetet pont Crachiten és családján keresztül láthatjuk. És ezt Attila magas fokon visszaadta, de ezt Laciról nem tudom elmondani sajns, vele hasonló helyzet, mint az első napon volt Németh Attilával rossznak nem mondanám, de hiányérzetem volt, és Laci alakításában ha kitudnék emelni valamit az az agresszió, és ez nem tetszett pont, Bobnak van egy kifakadása a darabban ugyebár "zsugori görény".
Ifjú Scrooge-t az első nap Kocsis Dénes alakította, Belle-t Simon Panna. Simon Panna-t már láttam egy párszor, de még mindig nehéz megítélnem, viszont a darab elején jó volt, és aztán amikor jön az első karácsony Scrooge-al, ott is nagyon jó volt, szóval a naivitás teljesen rendben van.
Viszont aztán Scrooge megváltozik, korábban említettem már ennek a jelenetnek a végét, most az elejét említeném, na itt Panna meglepően agresszív volt, ez nem vártam tőle, hisz Belle karakteréből ez nem következik, de úgy látszik ha Simon Panna akkor agresszivitás, elég az Abigélt felelevenítenem, ott végképp brutális volt, viszont ez csak egy pillanat, hisz ezután indul be Ebby ahogy Belle hívja, és ez egy nagyon durva jelenet, ilyen agresszíven fellépni még nem lehet Dénest, szóval ez tőle teljesen új volt, de nagyon jól csinálta, olybá tűnt mint ha Panna ereiben meg is fagyott volna a vér.
A második nap a tavaly is általam látott Veréb Tamás-Vágó Detti kettős alakította a szerelmeseket. Viszont nálam mindig ők a nyerők, nyilván a kedvenceim, de amit művelnek az egyszerűen elképesztő, Dettinél egy percig nem volt meg az a fajta agresszivitás, ő teljesen más Belle, ő nagyon szenvedő Belle, emlékezetes marad, hogy amíg Panna kb. moccani nem moccant amikor Scrooge szorongatta őt, addig Detti jelezte, hogy ez bizony fáj neki, és nyilván ez nem csak fizikai fájdalom volt, és hát Tomi is elképesztő volt itt, nála az átváltozás az teljesen brutális, ahogy áttudott lényegülni, a Belle-el való első duettje is nagyon szép volt, meg volt benne teljesen a az a lágyság ami oda kell, és ezért is  gondolom, hogy ez az egyik legjobb alakítása ez, ha nem a legjobb jelenleg,és a jelenet vége itt is brutális az első napi verziót le is írtam erről, itt azt emelném amit tavaly is, hogy itt mintha meghalt volna  az ifjú Scrooge olyan arca volt Tominak a végén, ami ezt sugallta, mint egy élőhalott.
De hogy pozítivumokról is írjak az első nap kapcsán az megmaradt, hogy Dénes milyen büszkén mutatta a zakójával, hogy az ő kedvenc színe is a kék. Tominál ez nem volt meg, úgy hogy ezért is maradt meg, meg az a jelenet, amikor Scrooge közli, hogy ő nem "Eddy", erre teljesen más volt Panna reakciója és más Dettié, mindketten nevettek, de Panna próbálta elfojtani, Detti viszont abszolút nem, amúgy érdekes volt látni mindkettőjüket, mert két teljesen különböző párost alkottak, Dénes és Panna alapvetően az agresszívebb kettős, Dénes amikor kimondja, hogy "gyűlölöm a szegénységet", azzal gyakorlatilag eldönti a sorsát, Tominál viszont nem így volt, az ő sorsa itt még nem dőlt el, csak a következő karácsonykor, és lehet ezért is van különbség a két véghelyzet között. És Detti-Tomi páros kapcsán természetességet emelném ki, nem mintha a másik párosra az ellenkezője lenne igaz, egyszerűen csak mások, ahogy írtam.
Amúgy különös a Saigonban is hasonlóképp éreztem vele kapcsolatban a legvégén.
Fred szerepében sajnos megint elkerültem Szabó Dávidot, no nem mintha Gömöri András Máté ne lenne jó, hisz rá nem lehet panasz, bár ezt tavaly is írtam a darab komoly hiányának tartottam, hogy a jelen karácsonyainál Fred karácsonyát nem mutatják meg, ez belefért volna, azért 2 felvonás rövidebb, mint az első, és azért ez is mutatja a karácsony miben létét, meg azért Fred is többet érdemelne. Meg ő a  mű végén is visszatérő szereplő, nyilván az további időt vett volna igénybe, de szerintem azért meg lehetett volna oldani, de kb. ennyi a darab negatívuma.
Amúgy ha már Fred akkor ez eddig nem volt teljesen tiszta, de az első nap leesett, hogy valójában nem azért utálja Ebenezer őt, amit kimond száján, hanem azért, mert ő vette el Fannyt tőle, és azt láthatjuk, hogy mennyire szerette a nővérét. És ez az első nap el is gondolkoztatott azon, hogy mi lett volna ha nem hal meg Fanny, Ebby akkor is ilyen emberré vált volna? Hisz az ok adott, nem akart többé szegény lenni, ezt ahogy ifjú énjével együtt mondja, az nagyon sokat mondó.
És ha már Fanny, akkor az első nap Mara volt, ő még most is pozitív számomra, bár tavalyi évben jobban tetszett.
Zsuzsit a Szép Nyári Nap után vártam nagyon, hogy újra lássam, bár mást kaptam amire vártam, ez abból is fakadhat, hogy azért ez tényleg egy kis szerep, alapvetően jó volt Zsuzsi, de ebben az előadásban a pluszt nem éreztem nála, de jó volt látni, még ha rövid időre is.
Egyetlen olyan szerep ahol mindkét nap új embert láttam az Fezziwig, először is tavaly sajnáltam, hogy nem Serbivel láttam, ezt most bepótoltam az első nap, Serbi az Serbi, az ilyen táncos komikus szerepeket a kisujjából kirázza,döbbenetes élmény volt, pedig tavalyi sem volt semmi Peller Karesz nagyot nyújtott, azóta még jobban lenyűgözött még az 50. Musicalpluszon Halloweenkor
Viszont a 2. nap Sipos Imre alakította ezt a szerepet, akit egyáltalán nem ismertem, de panaszom nem lehetett rá, más volt mint Serbi, de nagyon jó, Fezziwigiket is nagyon eltalálták ebben a darabban.
És ami még egy jó dolog, hogy Crachitné személyében a 2. nap Nádasi Veronika volt, jobban megnéztem volna Pálfalvy-val az ő párja mint tavaly Kalocsai Zsuzsa volt, bár ez a szerep aztán tényleg kicsi, így végül ez tényező nem osztott nem szorzott.
Dilbertné nem egy fontos szereplő, neki nincs is dala a a darabban, de azért emlékezetes, főleg ha a darab végét nézzük, meg vannak jelenetei, mondjuk Lehoczky Zsuzsa nagyot alakít szerepben első nap volt most ő, második nap Kolti Helga, ő sem volt rossz, de Zsuzsa a nyerő nálam.
Illetve még kitérnék a jövő karácsonyára ahol van egy igen különös dal, nekem nem a kedvencem, van benne rap is, ezt színházban furcsa hallani, aztán inkább olyan blues-osabb szám lesz belőle, ami nem az én műfajom, de viszont a helyzethez nagyon is illik, meg Gáborról írtam korábban hozzá nagyon illenek az ilyenek szerepek, a darab elején amúgy tanárbácsi, de nyilván ez a hangsúlyosabb alakítása. Van ebben a dalban azért némi humor is, persze fekete humor, hisz ekkor adnak túl Ebenezer dolgain.és fura ez nem szép látvány, ahogy a sírral is bánnak pl.
Gyerekeket még kiemelném az elképesztő amit művelnek, a darabban van egy dal, ami a karácsonyról szól, ami önmagában komoly értékkel bír, de azt ahogy előadják, na az nem semmi.
Koldusgyerektől v. a Kicsi Timtől hallani, illetve a végén az egész színház ezt énekelte, mondjuk ha már ráadás a tapsrendnél figyeltem, hogy Crachit legelöl van, de a családja az nem is volt a közelében, nekem ez egy kicsit furcsa, úgy lenne az igazi, ha ők együtt lennének, még ha vannak is egy páran, de enne is meg lehet az oka.
És ha már érték azzal zárnék amit még troli megállóban hallottam az első előadás után, hogy ennek a darabnak üzenete van ma is, és ez így van, nem véletlen, hogy annyi módon dolgozták már fel, és újból és újból hozzányúlnak ehhez az alkotáshoz, és büszkék lehetünk, hogy egy ilyen nagyszerű msuicalt csináltunk belőle, amúgy pont most karácsonykor a tv-ben is láttam egy Karácsonyi Énekből készült musicalt, Scrooge néven, ott a dalok angolul voltak feliratozva, de az is tetszett,
érdekes, hogy ott Scrooge halálakor egy dicshimnuszt hallhatunk, ami azért tömör gúny, de ez a dal a film végére viszont tényleg betölti a szerepét. Na de azért is említettem ezt meg, mert így készültem erre a dupla előadásra, bár alapvetően elszoktam kerülni most már előadás előtt az ilyeneket, hogy csak az adott előadással tudjak törődni.
Két teljesen más élmény volt, de egyik nap sem panaszkodhattam, és most már tényleg csak Szabó Dávid maradt ki nekem, akit még szívesen megnéznék a darabban, de ennek is eljöhet az ideje.
Az első napon az erkélyen volt jobb oldalt, ez jó választás volt, hisz azért baloldal hangsúlyosabb, bár néha hajolhattam, főleg, hogy egy gyerek volt mellettem, aki rendre behajolt, de összességében ez nem zavar, a második nap földszinten baloldalt a negyedik sor szélén voltam, ott is előrébb hajoltam, mondjuk ott mögöttem, mellettem nem volt senki, meg egy jobban láttam, mert előttem egy magasabb nő ült, mondjuk én rendre kifogom az ilyeneket mostanság, de nem volt ez rossz végülis, és a baloldalról is láttam a lényeget, mondjuk a darab elején amikor Scrooge eljött mellettem az nem semmi volt, meg aztán végén is onnan jöttek be az emberek.

Tudnék még írni a darabról, mert komolyan elgondolkoztam, de most már zárszavak jönnek.
Először is köszönöm Istennek, hogy idén is láthattam ezt a darabot, ráadásul karácsonykor, tavaly nem sokkal utána sikerült látnom, és úgy is felejthetetlen élményt, de az idei még speciálisabb.
És a második előadás különleges élmény volt, köszönöm a családomnak, akik velem együtt nézték az előadást, és közülük mondta azt valaki, hogy a darab igazi üzenete a szeretet, ami nem csak karácsonyra szól. Érdekes és egyben igaz meglátás. És ezzel is zárok. Remény mindig akad, csak szeretni kell.

Muzsika Hangja - 2015 Karácsony

Két Isten Pénze között a csodálatos Alpokba látogattam, ezzel egy jó pár éves álmomat váltottam valóra, Muzsika Hangjába akkor beleszerettem amikor filmen láttam, azóta voltak a művel kapcsolatos más emlékeim pl. a Médium sorozatban is felcsendült dal ebből a darabból, nem is akárhogyan.
És kb. ezelőtt egy hónappal vagy még annyival sem tudtam meg, hogy Muzsika Hangja-t bemutatják a Magyar Színházban, nagy öröm lett úrrá rajtam, de először nem sikerült jegyet vennem, így maradt karácsonyra a darab, és így történt, hogy 24 órán belül 3 előadást láttam, ez abszolút egyéni rekord nálam.
Maga a darab csodálatos. És azért szerepelnek más színházakból is pl. Mahó Andrea, Csengeri Attila, Fonyó Barbara, Sáfár Anikó. És igazából vágytam is arra, hogy Andival láthassam, ez végül nem jött össze (itt nincs előre megadott szereposztás), de nem is baj, hisz így is maradandó élményt kaptam.
Nézzük a szereplőket sorban.
Mária, őt Geszthy Veronika alakította, én nem igazán ismertem, egyszer láttam pont egy Muzsika Hangja felvételen, ahol Zárdafőnököt játszotta, ő az nem is igazán ő szerepe volt, Mária viszont annál inkább, alapvetően szép hangja van Veronikának, és a játéka pazar, tökéletesen alakítja Mariat minden szegmensben, és ezen nem gondolkoztam még el, de hogy miért van, az hogy Mariat nevelőnek küldik el, igazából ha nézzük személyiségét, nem éppen az jön le, hogy ő erre alkalmas lenne, de pont az a szeleburdiság, csibészség, merészség nyeri meg a Trapp gyerekeket, amit Maria képvisel.
Von Trapp kapitány, ő a darab egyik legjobbja volt. Amikor először megjelent az ember ereiben kb. megfagyott a vér, na jó kis túlzással, de a szigorú kapitányt nagyon jól hozta, később volt csak dala a darabban, és az nagyon tetszett, de a legszebben Kis Gyopár az előadás végén szólt tőle.
Gyerekekre nem lehet panasz, kiemelném Liesl-t, akit Andrádi Zsanett alakította, ő volt a másik olyan személy akivel megakartam nézni a darabot, így amikor megláttam a nevét a színlapon, nagyon megörültem. És a 16 éves vagy már elképesztő élmény, a darab csúcspontja nálam, lenyűgöző volt.
De az összes gyerek nagyon jó volt, Jó éjt dal nagyon szépen szólt. És a gyerekek tényleg gyerekek voltak, nagyon jól átjött a személyiségük, mindegyiknek más és más.
A darab a negatívuma, hogy rövidnek éreztem. Pedig nem volt rövid, még is mintha dalok, jelenetek hiányoztak volna belőle.
Zárdafőnök Sáfár Mónika na ő nem tartozik a kedvenceim közé, operett világába szerintem jobban illik, bár volt, hogy tetszett már szerepben, és ez is közéjük tartozik, hisz jól hozta ezt a karaktert.

Én és kisöcsém - Operettszínház

Ez a 2. általam látott operett, Fekete Péterhez hasonlóan ez is egy kis operett, sőt hát zeneileg nem is mondanám nagyon operettnek, de amúgy tényleg az. Ezt azért is mondom, mert itt kijött az a kontraszt amit érzek a musicalek és operettek között, musicalekben vannak komoly ívű dalok, amik mellé komoly érzelmek társulnak, vagy mondhatom úgy is adott drámaisága, ellenben az operett sokkal inkább tingli-tangli. Ez az előadás nagyon jó, és ennél jobb szereposztást nem nagyon lehet elképzelni. És hát ezért is választottam ezt az előadást, mert eddig színházban még nem láttam élőben Szinetár Dórit. Ezért kihasználtam ezt a lehetőséget, bár ez az elhatározás Broadway fesztiválon tőrt rám, ahol ez a darab is terítékre került. Telnek múlnak az évek, de Dóri még mindig igazi színésznő, és milyen szépen énekel. bár erről fentebb említettem Broadway Feszten is meggyőződtem, ott volt jó pár dala. Tényleg lenyűgöző volt. De ez kb. mindegyik szereplőről elmondható. Dóri miatt Peller Ancsa miatt érdekelt a darab, eszméletlen az a nő, ezt ebben a darabban is bizonyította, az ilyen karakterszerepekben csak úgy lubickol. Színpadon az első jelenete egy reklám, amiben egy óriás csecsemő bőrébe bújik, Szép Nyári Nap ugrott erről be, ahol meg egy duci lányt alakít.
 Vas-Sas páros aligha lehetne jobb Peller Karcsi és Homonnay Zsolt, daluk fel is lett turbózva egy kis rózsaszín párduccal, az megadta azért feelinget, bár a korábban látott Fekete Péterben is voltak modernizálások, nyilván ennek az is a célja, hogy még több érdeklődő legyen az adott előadásra.
Fontos szereplő még Zolestyák, akit Faragó András (Topi) alakított igen jól, már Szép Nyári Napban is tetszett, de itt is hozta azt a formáját.
Viszont ami nekem kissé meglepő volt, hogy bár elég apró szerepet kapott, de Janza Kata nem nyűgözött le ebben az előadásban, az általa alakított karakter is olyan amilyen.
Dolhai viszont alapvetően jó volt, de vele kapcsolatban továbbra is nagy problémám, hogy otthagyta a musicaleket, amíg többi szereplőket musicalekben is lehet látni addig őt nem. Ettől függetlenül nagy dolog Dórival együtt látni Attilát, hisz ők most is nagy párost alkotnak.                    
Dzsonit lehagytam ő a Kelemen papa ugyebár, rá is abszolút illik ez a szerep. És őt láttam már párszor de itt teljesen más karaktere volt, egy olyan embert formált meg, aki az őrület határán táncol a lánya miatt. Ez a 3. féle apaszerep amit tőle láttam élőben amúgy.                                                                                                                          

Halloween MusicalPlusz 2015 - 50.

Legutolsó Musicalpluszon is ott voltam nagy élmény volt, ez a musical érdekes volt, egész jó volt fellépő gárda, különösen Kamarás Máté érdekelt, nem kimondottan kedvencem, de vele nem lehet színházban találkozni, és azért élvezet őt hallgatni. Meg hát amilyen konferansziét levágott pár éve itt a pluszon az felejthetetlen volt.
Összességében voltam már jobb MusicalPluszon, de nem volt ez rossz sőt nagyon is jó volt.
És azért számomra volt egy komoly meglepetés, talán akitől legkevésbé vártam az volt a legjobb mondhatni legalábbis számomra, ez amúgy pont így volt évekkel ezelőtt Máté esetében tőle nem számított sokra, aztán még is lenyűgözött, most Peller Károly volt az aki rendesen meglepett, őt az operettek világából ismerem, és pontosan is nem gondoltam volna, hogy ő majd musicaleket fog énekelni, és hogy énekelte, egyszerűen elképesztő volt. Negatívum úgy hogy kb., hogy voltak helyek ahol úgy éreztem, hogy elcsúszik, végül is elcsúszik, alapvetően nem lett ebből gond, nyilván nem ilyen dalok van szokva, és azért vannak olyan dalok, amikben azért elég éles váltások vannak, és azokat le is kell reagálni, összességében viszont abszolúte jó az élmény. Az el nem múló vágy végén volt ilyen úgy emlékszek pl., de az a dal nagyon jó volt, ott különösen azt éreztem megéli dalt, drámaibb részekben pl. nagyon komoly átéléssel adta, elsőre fura is volt egy picit, de ez abszolút nem rossz, Sakkban Frederick szólója a Szegény kissrác panasza. Szörny szólója nagy kedvencem, és az pont ezért fontos is számomra is, de ott is lenyűgözött, a végén az Egérkirály dala már egy könnyed dal volt tőle, de láthatóan élvezte. Úgy hogy azt kell mondjam musicalekben nagyon szívesen látnám ilyen nagyívű dalok pazar előadása után.
Igaz volt és van ilyen szerepe, az Isten Pénzében volt szerencsém hozzá ott is pozitív meglepetés volt, de az egy dalos szerep abból azért nehezen indultam ki, de tényleg megérdemelne több lehetőség is a műfajban.
És akkor jöjjön a konferanszié, aki most Posta Viktor, tényleg szórakoztatta a népet, és talán ő vette a legkomolytalanabbra figurát, a dalaiba azért beletett mindent, mondjuk már azt hittem, hogy magyarul nem fog énekelni, de a nap egyik fénypontja hozzá fűződik, ez az abszolút őrültség, egy Herbert Valcert, amit hárman adtak elő, Szemenyei Jani és Kamarás Máté ráadásul ő németül énekelt, mondjuk a végére azért maradt egy kis magyar, de a legjobban az tetszett amikor Jani odaszólt hozzá, hogy na akkor most japánul, nyilván ezzel tudjuk, hogy arra utalt, hogy Máté Japánul is énekelt különböző darabokban, sőt még anno Magyarországon is, legalábbis rémlik, hogy láttam tőle valamit a youtube-n ez ügyben.

Sakk - Magyar Színház

Ez is azon darabok között volt, amiket megszerettem nézni, és most sor került rá. Amit igazából bánok az az, hogy eddig kétszer mutatták be nálunk, de mindkét esetben West End előadást vettük át, de nem ugyanazt, mivel Tháliában anno még színházi darab ment, addig ez egy musical koncert, ez egy 2008-as találmány. Ebben az a hiba, hogy bár Angliában népszerűbb volt az előadás, de Broadway darabnak komoly magyar vonatkozásai vannak, magyar dalokkal, ez sokkal inkább való lenne magyar színpadra szerintem. Talán egyszer ezt is megéljük, jó lenne.
A darab maga nagyon jó, több olyan dal is van benne, amit ismerhet az ember, de azok is jók amik viszont nem ide tartoznak, pl. szovjeteknek van egy dala, Molokov dala, ami nagyon tetszett, az ilyen úgynevezett mozgalmi dalokban tényleg tudott az egykori SZÚ. Nem is tudnék gyenge dalt mondani a darabból, sőt hát inkább másik oldalra billen, de akkor nézzük szereplőként.
Nehéz volna megoldani, hogy ki az előadás legjobbja, nagyon jó művészek játsszák a szerepeket, elég ha arra gondolunk, hogy mondjuk egy Török Anna a mellékszereplők között van.
Akire kíváncsi voltam, és már rég hallottam énekelni, akkor is csak a neten, az Szemenyei János, aki az amerikai világbajnokot, Frederick-et alakította nagyon jól, bár az éneklése volt számomra, de azt nem mondanám, hogy rossz volt, mert tényleg lubickolt ebben a szerepben, és a szólója Szegény kissrác panasza, kiváló volt, olyan átélés volt ebben dalban, hogy azt leírni nem lehet, ezért is volt kissé fura bizonyos részein dal, de tényleg itt átjönnek szereplők érzései, és ez fontos, mert elénekelni bármit lead, az más amikor érzelmeket ad bele az ember, ezért szeretik sokan Lara Fabiant is pl. De prózában is nagyon jó volt, illetve neki van egy ilyen gúnyos, szókimondó természete ami ezért alapvetően tetszett, még hát elég szemét módon is viselkedett bizonyos helyzetekben, de pl. riporter szerep pont ezért állt jól neki, hisz oda pont ez kell.
És akkor az ellenlábasa Anatoly, aki érdekes helyzetben van, és méltán megmutatja, a korszak k-európai sportolóját, a győzelmen kívül más nem fogadható el. Ezt a szerepet Egyházi Géza alakította kíváncsi voltam rá, mert fellépéseken már láttam, de színházban még nem hiszem, hogy láttam, bár Macskákban lehet, hogy igen, de az az előadás annyira nem jött be, hogy beszámolót sem írtam le.
Forog a kerék nagyon jó volt, bár igazából a Himnuszt vártam, és az nem feltétlen az volt amit vártam, ez a dal nagyon megmaradt bennem, mert évekkel ezelőtt Kamarás Mátétől hallottam egy Musicalpluszon, ettől független jó volt a dal és szépen énekelte Géza, csak tényleg nálam ez így jött le.
Aztán Florence, ő az aki magyar lány a darabban, de még 56-ban elhagyta az országot és Angliába ment. Neki van alapvetően legszomorúbb sorsa, bár ha jól megnézzük igazából négy főszereplő egyikével sem cserélne az ember. Őt Sári Évi alakította igen jól, alapvetően tetszett az alakítása, mondjuk ő szinte végig színpadon van, úgy hogy nincs is könnyű dolga. De viszont szép dalai vannak, azt mindenképpen el lehet mondani.

Viszont Anatoly felesége, Svetlana csak 2. felvonásban jelenik meg, őt Kecskés Tímea alakította ő elképesztő volt viszont, nála teljesen kijött az a plusz amit az ember hallani szeretne. Igazából első dala nagyot szólt, de az abszolút hidegrázás, az Forog a kerék repríz volt, amit ő kezdett el. Nagyon érdekes egy karakter, mert nagyon odatette magát, így kell kiállni és harcolni a szeretett férfiért, de azért is érezhető, hogy szenved belül.
Mellékszereplők is jók voltak már Bíró (Kiss Ernő Zsolt) az elején megadta az alaphangot pl., ő tetszett és Molokov (Molnár Erik) is, akinek említettem a szólóját ami tényleg nagyon jó, és az ilyen dalokban kijönnek az egyéni kvalitások.
Amúgy amit nem lehet igazán érteni a darabban az Anatoly és az ő döntése, hisz Florence-al egymásba szeretnek, és le is lépnek egymással, de hát eléggé egyértelmű, Anatoly helyzetéből kiindulva, hogy ez csak idáig-odáig lehet így. Bár az is igaz, hogy megint az van, hogy szinte hajszálon múlik a dolog. Kettőjük szerelme azért ér véget, mert Anatoly áldozata, Florence számára tett jó cselekedet. És ez azért mutatja, hogy realista a darab, vagyis, hogy a rendszernek megvoltak az eszközei, amivel az embereket tudta kezelni. És érdekes vége van, mert nem happy end a vége, bár nehezen nevezhető szomorú végnek, hisz senki nem hal meg, csak változik a helyzet, de igazából szenvedés az továbbra is ott van, mert pl. Anatoly csókja Svetlanaval na abból érezhető volt, hogy az a kötelesség miatt van, és nyilván a feleség is érzi, hogy a férje nem az övé, legalábbis lélekben nem. Miss Saigon vége hasonló, ott azért más helyzet, de Chris és Ellen bár együtt van és maradnak, de hogy nem lesznek boldogok a jövőben az nyilvánvaló, de megy ez a legdurvább tragédia nélkül is.
Darab kapcsán kivetítőt azért jobban is kilehetett volna használni, de mondjuk 56-os felvételek az jók voltak. Viszont ami jó volt, hogy ez egy koncert, háttér az nem volt, díszlet az gyakorlatilag egy baromi nagy sakktáblából állt, viszont ezzel kapcsolatban volt egy szép dolog, emberi sakk bábuk, még egy balett része is volt az előadásoknak, nem igazán a szívem csücske, de hát ez csekély része a darabnak csupán.
És akkor egy fontos dologra kitérnék talán az előadás negatívuma, hogy ez tényleg egy koncert volt, bizonyos helyzetekben azért jó lett volna csak az adott szereplő áll a színpadon, sőt engem volt, hogy zavart bizonyos helyeken a kórus, de összességében ez nem akkora probléma, igazából, ezzel csak azt akarom, hogy azért van potenciál darabban, ráadásul magyarok lerövidítették az előadást, dalokat is kihúztak belőle, ezt azért nem árt tudni, különösen 2. felvonás volt rövid, 1 óra nem volt.
És ha már itt tartunk ez azért érezhető, hisz nekem ez időben kevés volt, azért volt próza is a darabban ahogy említettem, de még sem tűnt, úgy hogy ez elég volna, brit koncert verziót nem láttam még, úgy hogy nem tudok nyilatkozni róla. Azért összességében ez tényleg egy darab, amit egy musical rajongónak egyszer látnia kell mindenképpen. Csak javasolni tudom azoknak akik még nem látták.

Szép Nyári Nap - 2015.10.26 matiné

Végül a Szép Nyári Napra is eljutottam egy időben nem éreztem, hogy nekem erre nagyon el kell menni. De már jó ideje nem voltam színházba, és szeptemberre már csak ez a darab maradt, így végül ezt választottam, és egy nagyon jó élményt kaptam, egy igazán lenyűgöző eladást.
Bár jó lett volna az eredeti gárdával látni annak jó része most is itt volt. És itt leginkább Ria-ra gondolok, jó lett volna Dettivel látni, Muri Enikő játszotta ezt a szerepet, aki továbbra sem győzött, bár meg kell mondjam színészileg semmi probléma nincs vele, sőt nagyon is jól játssza a karaktert, mondjuk azért nem ő főszereplő, sokkal inkább Juli, így ez kevésbé bajos.
Párja Sanya sem az eredeti felállásból van (Szerényi Laci játszotta eredetileg ezt a szerepet), de Kocsis Dénesre aligha lehet panasz, bár a darab elején úgy éreztem, hogy ez nem igazán az ő szerepe, és ezt az éneklése kapcsán gondoltam így, de végül is nem volt gond, sőt ezt leszámítva panaszom nem volt rá, és már nem először látom őt, már a Tavaszébredésben meggyőzött, ott komolyat alakított, és az teljesen más darab, ott azért színészi képességei jobban kijöttek, nyilván Sanya egy kevésbé bonyolult karakter, és a helyzet sem olyan drámai.
Vágó Zsuzsi és Peller Ancsa nagyon üdítő volt, de Szabó Dávidot is kiemelném, igen jót alakított. Péter és Juli szerelme elképesztő, teljesen magával ragadott, nagyon tetszett az ő kettősük.
És felfedeztem újra egy dalt amit ők énekelnek, és szól legalább akkorát, mint a Latin Szerenád ez az I Love me, You Love Me sajnos a CD-re ez sem került fel. De ez az Operettszínháztól nem meglepő, és egyben nagyon idegesítő, pedig itt még arra sem hivatkozhatnak, hogy külföldi darab és drágák a dalok, ez a musical az Operettszínháznak készült.És Dávidról pár gondolat. Elképesztő volt, úgy emlékszek hozzá még nem volt szerencsém semmilyen előadásban sem, bár fellépésen már láttam, de elképesztő, ahogy ezt a szerepet játszotta, ha már említettem Tavaszébredést Péter sorsát Melchiorhoz tudnám hasonlítani, ez párhuzam nagyon is áll, hisz szerencsétlen sorsú kitűnő tanulókról van szó, akiknek az életében ott a szerelem, bár pont ezen a ponton van eltérés, és Tavasz pont ezért is olyan durva amilyen durva darab.

Ancsára rátérve alapvetően miatta is döntöttem a darab mellett, mert már régóta megakartam őt nézni egy előadásban, ő azok tartozik, akinek már beszédhangja lenyűgözött, vele kapcsolatos élményem a Nana című anime, ahol a főszereplőnek Osaki Nananak adta a hangját, valami rendkívüli módon csinálta ezt, persze halottam énekelni is felvételeken is, és élőben is volt szerencsém hozzá már a múlt heti Színházak Éjszakáján, nem semmi azt meg kell hagyni.
Bár játszott ő komoly szerepet is Rudolfban pl., nem csak bohóckodni, nyilván ezen oldalát is megnézném.
Megjegyezném, hogy alapvetően nem kedvelem de Kerényi Miklós Máté is nagyot alakít a darabban Öcsiként, de az egész gárda alapvetően tényleg egyben van, stúdiósok előtt is le a kalappal. Illetve ha már itt tartunk Szulák Andreáról nem tudom mit gondoljak, mert nem tartozik a kedvenceim közé alapvetően, hangban sem az esetem, de Panni néni szerepében is nagyot nyújtott, és ez azért elég összetett szerep, hisz egy részt tanár másrészt anya, ráadásul nem éppen boldog élete, hisz elvált nő, de azért a darab folyamán érik jó dolgok is. Lányával duettje különösen jó volt, a darab egyik legjobbja tényleg. A vége zseniális volt, bár felvételen láttam régen a darabot, de nem maradt meg, hogy végén milyen a Holnap Hajnalig, érdekes verzió ez így, nagyon belassított, de eltalálták, és persze aztán beáll egy változás a dal közben. 
Ami problémás volt a darab kapcsán, hogy én rossznak éreztem hangosítást több dalnál is, mondjuk meg vagyok fázva az is igaz, de nem sokszor van ilyen érzésem és mindez úgy hogy az 5. sorban ültem. Onnan nagy élmény volt, hisz volt hogy szereplők szinte ott álltak az ember előtt, bár picit pechem volt, mert pont egy magas férfi ült előttem, de szerencsére ez nagyban nem befolyásolta az élményt. 
Amúgy a végére maradt a legaranyosabb momentum, Dávid a hátán hozta ki Zsuzsit, az tény nagyon ott volt a szeren. Amúgy a Mamma Mia-val összehasonlítva ez komolyabb darab, és nagyon durva dolgok is vannak benne, a kommunizmus árnyoldala, amikor szinte senkiben sem bízhattál, de a diktatúra ilyen, az ötödik pecsét című filmet tudom ajánlani, ami egy másik diktatúrában játszódik, az azért még durvább. De persze voltak vicces pillanatok, kicsit sajnálom, hogy nem Náray Erika szerepel már ebben a darabban, de Marika is jó alapvetően, de Erika nekem nagy kedvencem volt. 
És azért mondom, mert Pago Pago volt a legnagyobb. Ezt nehéz megfogalmazni, de amit négyen leműveltek a színpadon, és be is társult hozzájuk a pincér és pincérnő is, nekik is volt egy nagy pillanatuk, ez hatalmas volt. Ehhez hozzátartozik, hogy Topit (Faragó András) ki nem lehet lőni Tóth Antal szerepéből, Szulákkal nagy párost alkot, Dézsy is nagyot alakít, az ilyen karakterszerepeket nagyon magáévá tudja tenni, és hát alapvetően általában rossz oldalon áll, és azt mesterien hozzá, nagyon lehet utálni őt.
Mamma mia-hoz hasonlóan a darab maga közelebb van a nézőkhöz, próbálják bevonni az embereket a darabba, mondjuk érdekes, hogy azért darab közben kevésbé sikerült, különösen tényleg amikor a koncert rész volt, ott alapvetően komolyabb reakcióra számítottam a közönségtől, de ez nem baj végül is. 
Amúgy alapvetően nem annyira vonzott engem az, hogy x együttes dalaiból musicalt csinálnak, hisz vannak a dalok amiket mondjuk az ember szeret önmagukban nehéz elképzelni egy más környezetben vagyis a színházban, de mindkét musical telitalálat. Az sokat mondó, hogy nem sok állótapsos előadáson voltam még, de ez az volt, és nem csak a földszinten álltak az emberek.
Az emberek szeretik ez a darabot annyi év után is, és ezt jó látni. Mostanában olyan darabokon voltam amiket mindenképpen újra néznék, Abigél és Mamma Mia is ilyen volt, ez is mindenképpen ide tartozik.

Abigél - Magyar Színház - 2015-03-08 este

Vasárnap este Abigélen jártam. És felejthetetlen élmény volt. Ez a darab legmagasabb szinten van. És magyar darab, nem csak a történet magyar (Szabó Magda regénye alapján készült), de maga musical is. Kocsák Tibor és Miklós Tibor a szerzői, előbbi a zeneszerző, utóbbi a dalszövegíró. Ez a páros Magyarország Webber-Rice párosa. És bár nincs köztünk már sajnos, de Miklós Tibornak is nagy köszönet és persze
Kocsák Tibornak is eme remek művért.
Nagyon nehéz megmondanom, hogy  mikor volt ilyen színházi élményem. Ez egyszerűen félelmetes volt több szinten. Nem is tudom hol kezdjem. Múltkor is írtam, hogy agyalós típus vagy, de ebben a darabban teljesen kitudtam kapcsolni, leszámítva pár percet, és ez megdöbbentő még számomra is.
Maga a darab teljesen lenyűgözött, egyszerűen még kiemelni sem tudnék nagyon részt ebből. Persze vannak részek amik tetszenek, és amiket nagyon jó volt élőben látni, pl. ilyen rész amikor Gina és az osztály kibékül, az a dal engem már a CD-t hallgatva, és felvételt nézve is megfogott, ez amúgy az első felvonás zárójelenete, az 1. felvonás után ezt dúdoltam magamban. És ha már megemlítettem a felvételt, ez az élmény azt messze felülmúlta, mondjuk évekkel ezelőtt láttam, tetszett is a darab már akkor is. De most jutottam el csak odáig, hogy megnézzem élőben is az előadást. És ez tényleg nagyon jó döntést volt. Újabb bizonyítéka annak, hogy sosem késő.
 De előreszaladtam darab eleje is nagyon jó. Már Mozartban láthattam apa-lány kapcsolatban Földes Tamás és Vágó Bernadett, avagy Vitay tábornok és Vitay Georgina, de az azért más volt, bár ott is tetszett az ő kapcsolatuk, különösen a karácsonyi rész. Ez viszont nagyon jó volt, bár őszintén megmondva, a dal után érdekesen éreztem magam, mindenképpen jó élmény volt, de egy erősebb kezdésre számítottam, bár ez inkább pillanatnyi érzés volt, ez egy hosszú darab, különösen Ginának, így azért megérthető, nem az első szám szólja a legnagyobbat, bár inkább az volt bennem, és ez nem egyszer előjött, hogy szívesen újra át élném a jelenetet, mert nagyon tetszett, ráadásul sajnos ez az egyetlen közös duettjük, még van egy közös jelenetük, de az egy szóló, ahol Gina megtudja az igazat, az ország helyzetéről.
Az is nagyon szép volt, Dzsonira nincsenek a szavak, ahogy lehozza a szerepeit, bár volt olyan rész, ami nekem kissé tűnt énekben, de ez abszolút nem volt meghatározó, sokkal inkább a jó részeket égettek belém.
Visszatérve az újranézésre, már a darab után úgy gondoltam, hogy ezt nekem látnom kell, sőt azon gondolkoztam, hogy egy délutáni és egy esti előadást is megnéznék így egymás után, akkor rövid időn belül áttudnám élni ugyanazokat a jeleneteket, erre még korábban nem gondoltam színházi előadás kapcsán.
És ha már belekezdtem akkor Ginaval folytatom. Dettire nem tudom mi a jó szó, talán az angyal. Egyszerűen elképesztő, hogy mit nyújt. Amúgy is csodálom musical színművészeket, hogy szinte minden este fellépnek és hogy milyen szinten teszik ezt, ráadásul ő most Sopronban is játszik, egy most bemutatott darabban (Zene, New York, Szerelem; ezt a darabot Édeskettes hármasban címmel korábban a Madách is játszotta). De ez még hagyján az Abigélben nem sok olyan jelenet van, amiben ő nincs benne. Még is végig ugyanolyan szépen játszott és énekelt. Nagyon tetszett ahogy hozzányújt a szerephez, teljesen az övé. Az elején ugyebár egy elkényeztetett lányt alakít, és ezt fenn is tartja jó darabig, gyakorlatilag addig, amíg meg nem tudja az igazságot az országa helyzetéről. De meg lehetett érteni, nem volt az az abszolút nagyképű lány, aki ezért megharagudott volna az édesapjára, persze bántotta ez a dolog, de továbbra is szerette az édesapját.
És azért ha ezt oldalát nézzük lehet tőle tanulni, mert sajnos a mai Gina korabeli lányok, jóval kevesebbért is halálos ellenségként tekintenek a szüleikre, akik alapvetően jót akarnak nekik.
De aztán felnyílik a szeme, és ez nagyon megható jelenet, ezt én is nagyon átéreztem, ahogy Gina is átérezte az apja szavait és meg is könnyezte. Korábban nem reagált így. Nincsenek csodákban is az indulat érezhető, az egy nagy érdekes helyzet, amit a tehetetlenség szül. Az a dal is nagyon szép volt, még sem emelném ki, mert annyira tetszett végig a darab. Másik fordulópont, a már korábban említett gyakorlat, ahol kibékül az osztállyal, az nagyon fontos része az egésznek.Meg az egész felvezetése is tetszik, hogy belátja, hogy mit tett rosszul, de tovább akar lépni, és arra vágyik, hogy ő is az egész része legyen.
Második felvonásban már ő az aki segít a szerencsétlenül járt osztálytársának, Bánki Annanak, ez a rész amúgy egy kényes témát boncolgat, elég drámai is. Egy zsidó lányról van szó, aki emiatt bajba kerülhetett volna, de nem kerül, és ebben Georginának nagy érdeme van, ez a jelenet nagyon meg maradt bennem, ahogy Bánki ott van egyedül és sír, a többiek elmentek, de Gina visszajön és megvigasztalja, ez telitalálat.
Amúgy ami döbbenetes volt számomra az a közelség, ez már Saigonnál is így volt, de most is volt olyan érzésem Detti kapcsán, hogy jó formán megérinthettem őt, olyan közelinek éreztem őt (4. sorban ültem).
És le is zárnám lassan ezt a dolgot. Egy dolgot egy kicsit furcsálltam, bár nem mondanám, hogy annyira új lenne, hogy voltak olyan ének részek, amiket Detti prózával helyettesített, bár ilyen nem csak nála volt, csak nála több ilyen tűnt fel nekem, illetve korábbról is rémlik ilyen dolog vele kapcsolatban. Ez végül is nem baj, mert az élmény így is mesés volt, csak ez maradt bennem, úgy hogy köszönöm Detti!
És akkor most Kalmár tanár úrról (osztályfőnök) beszélnénk, idén már terveztem eljönni a darabra, de korábban azért nem jöttem el, mert Hommonay Zsolttal akartam megnézni a darabot, de februárban nem játszott a darabban. Most a délutáni előadásban játszott, de még is hosszabb gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ma elmegyek erre az előadásra, még volt jó helyre jegy, bár szinte végminutumban csaptam le rá, és az előadásra sem sokkal 7 óra előtt értem oda, kb. majd kiköptem tüdőm, de ahogy elkezdődött a darab minden ilyen fájó dolog, köddé vált, és ez nagyon jó. Na de rátérve Kalmár tanár úrra, őt Barkóczi Sándor játszotta akiről nem rég írtam, mert Johnként láttam, abban a szerepben nem fogott meg, de ez a szerep nagyon az övé volt, az ő markáns karakteréhez nagyon illett ez a szerep, és hangban is tetszett, sőt voltak olyan részek nála, ahol Zsolt ugrott be, itt az énekre gondolok leginkább. Úgy hogy le a kalappal előtte, pár előadás után így játszani a szerepet, ez nem semmi. De ez nem csak róla mondható el.
Torma Gedeon igazgató úr szerepében is új szereplő volt, méghozzá Hirtling István, hozzá még nem volt szerencsém, de ő is ledöbbentett, és talán ő volt a legnagyobb pozitív meglepetés, ha lehet ezt mondani. Egy nagyon szigorú igazgatót hozott, aki komoly tartással rendelkezett, de az ő karakterének azért meg volt komikuma is, vicces jelenetek is fűzödtek a nevéhez, és ezeket is nagyon jól lehozta, szépen is énekelt, bár ebben a szerepben sokat nem kell énekelni, a 2. felvonás végén Kuncz Ferivel duettezik ugyebár, az nagyon tetszett. És ha már
Kuncz Ferenc, akkor itt is egy új beugró szereplő volt, Angler Balázs, őt láttam a Tavaszébredésben anno, majd a Mozartban, előbbiben nagyon tetszett, nagyon komoly szerepe volt az előadásban, viszont a Mozart az már kihívás, egy Bereczki v. egy Forgách után eljátszani Schikaneder-t nem egyszerű feladat, de neki ez jól állt, és erre a szerepre is elmondható ez. Duettje Ginanak az elképesztő volt, az nagyon tetszett, abban talán az eleje volt nekem furcsa, valahogy máshogy kép él bennem a "Zsini, tündér kislány" részről, jobban ütött az a jelenet ami fejemben volt ezzel kapcsolatban, de ennyi baj legyen, duett maga nagyon szép volt.
Aztán az első jelenet Gedeon igazgató úrral, na itt gondolkoztam el Balázson, mert szép fiút azt jól hozta, kíváncsi voltam, hogy az érem másik oldalát, hogy hozza, Tavaszébredésnél a szemétládát is nagyon alakította, és alapvetően itt is jó volt, bár azért nem mondanám olyan erősnek, de az is igaz 1-2 előadással a háta mögött azért kell még idő neki, hogy teljesen benne legyen a szerepben, de ugyanazt tudom mondani amit Mozartnál is, már csak azért is, mert ott is hasonló volt a helyzet (bár ott nem beugró volt), hogy szerintem sokra fogja vinni. És kapjon csak még szerepeket, mert megérdemli abszolút.
És most beszélnék a Matulásokról, nekem nagyon tetszettek. Ha ki kéne emelnem valamit, akkor Kis Mari volt a kedvencem. Őt Ábrahám Gabriella játszotta, és már játssza jó ideje.Ő nagyon tetszett nekem, nagyon illik a szerepre, szép hangja is van hozzá. És azért neki van egy dala is, ami egy duett Ginával, az "Add vissza a levelem" című szám, ez is eszméletlen volt, kegyetlen volt, és annak is kellett lennie, Detti viszont itt már igen alázatos volt, nem csak mondta, hogy mint mondta, hogy megtenni, hanem a tettei is ezt mutatták.
De tetszett nekem az is amikor megenyhült már Kis Mari.
Ami miatt kicsit bánnom, hogy sokáig halogattam a darabot, hogy Peller Annát nem láthattam élőben, bár Szegeden visszatér Torma Piroska szerepébe, de nem hiszem, hogy amúgy visszafog térni, pedig nem bánnám. Láttam már felvételen, szinkronhangként jó párszor, és nekem ezekben dolgokban nagyon tetszett.
De aki most játszotta Tormát, Prescsák Zita, ő is jó volt, alapvetően tetszett az alakítása.
Amúgy érdekes, hogy ő még Báni Annaként mutatkozott be az Operettszínháznál.
És ha már Bánki Anna, őt Farsang Emese alakította, őt már megemlítettem, hisz fontosnak tartom ezt a dolgot. Egy népből milliók haltak meg, voltak akik 100 családtagjukat vesztették el pl., Bánki még is menekült.
És ez nagyon jó.Azért az egy dolog, hogy református gimnáziumban játszódik történt javarészt, de a másik dolog, hogy ezek a jelenetek, pont ezt mutatják, hogy igen is van Isten, és ő munkálkodik, és felhasznál bizonyos embereket arra, hogy másokkal jót tegyen. Amúgy Bánkit amúgy sem egy felejtős karakter, hisz vannak jelenetei a darabban, valamikor nevetni lehet rajta, máskor vele együtt örülni, és ezek jó dolgok. Én ezzel is tudtam azonosulni, amúgy ő is hozta abszolút a színvonalat.
Akit még kiemelnék az a szemüveges Szabó, engem az Első csók Anettjere emlékeztetett amúgy fullra, kinézetre mindenképpen, de tetszett amúgy ez a karakter, bár őt nem tudom kialakította, de az biztos, hogy emlékezetes, pedig ez aztán tényleg kis szerep, de azért ebben lehetett lubickolni, a közönség nagy örömére.
És akkor Horn Mici, őt Udvaros Dorottya alakította, nekem már a felvételen is nagyon tetszett, nagyon érzi ezt a szerepet, énekelni is tud, és nehezemre is esik mást elképzelni ebben a szerepben, no nem mintha más nem tudná eljátszani, csak olyan meghatározó élvényt adott már a felvételen, de most is. Amit kiemelnék vele kapcsolatban, az a rész amikor fiát siratja, akkor libabőrös voltam, egyszerűen elképesztő. Bár tény, hogy a nagy jelenetei azok a darab végén vannak Gedeon-nap, és az utána történtek. Az is meg ér egy misét. "Zsuzsanna testvér, maga ivott?" :D Ez a rész, teljesen kifekvős volt, de kellettek is az ilyen részek. Negatív hozzászólásokat is olvastam az alakításáról korábban, de ez akkor sem volt hatással rám, most pedig végképp nem. Alapból ő is benne volt, abban, hogy úgy döntöttem, hogy megnézem a darabot, mert ez így jó szórakozást ígért, és ez így is lett.
König tanár úr. Eddig úgy voltam, hogy bár alapvetően nem szeretem Picit, de ez az ő szerepe, amit nagyon jól hoz, még ha nála alapvetően a hang az ami hiányzik nála.. És ezért kicsit tartottam, hogy vajon Szabó P. Szilveszter hogyan birkózik meg a szereppel, amit azért már játszik egy ideje, és már tv-ben is énekelte a "Tiszta jellemet". Ott nem igazán tetszett, mivel egy kicsit erősnek tűnt nekem. Az előadásnál. más volt helyzet viszont. De még mielőtt ebbe belemegyek, visszatérve Szilveszterrel kapcsolatos fenntartásomra, abban biztos voltam, hogy eltudja játszani a szerepet. Viszont az ének már más tészta, ez a dal egy külön kihívás, itt is voltak részek, ahol erősnek ítéltem az éneklését, de összességében nagyon is jó volt a szólója. Bár azért félelmem nem véletlen volt, hisz őt ehhez szerepnek erősnek tartom alapvetően.
Volt prózában is olyan rész amit erősnek éreztem vele kapcsolatban, de ez is elhanyagolható végül is, kulcspillanatokat úgy hozta, ahogy azokat kell.
Zsuzsanna testvér, őt Nádasi Veronika alakította, ő szerepelt a felvételen és a CD-n is, szóval ismerős volt számomra, bár korábban úgy voltam vele, hogy jó lenne Füredi Nikivel megnézni, nagyon kíváncsi lennék az ő Zsuzsannájára, talán pici csalódás is volt bennem, hogy nem úgy alakultak a dolgok (azért is pici, mert Zsolt-Nikis előadást néztem ki magamnak először), de aztán hallottam Veronikát énekelni, az egyszerű döbbenet, nagyon szépen énekel, ezek után végképp sajnálom, hogy Isten Pénzét nem vele láttam. Az első dala már elképesztő volt, bár több hangszínben énekelt, nekem azt tetszett leginkább, amikor szépen lágyan énekelt, az teljesen letisztult és szép volt.

Összegezve ez egy Darab, egy komplett egység. Amiben vannak drámai részek, azok nagyon adták magukat, de humoros részek is ültek nagyon, így semmi hiányérzetem nincs a a darab kapcsán. Köszönet az összes művésznek, aki részt vett ebben, mert ez így volt jó ahogy! Ami fontos még, hogy az előadás nagyon érzékenyen érintett engem, megérintett szó szerint, talán túlzás ezt mondani de jó pár katarzist átéltem az előadás alatt, pontosan azok a drámai részek nagyon adták magukat és ezeket teljesen áttudtam érezni, és az előadás vége után, ahogy elindultam hazafelé, egy idő után könnycseppek folytok le az arcomon, ehhez hasonló élményem volt 4 éve, Jézus Krisztus Szupersztáron Szolnokon, az előadás alatt, ugyan nem, de ahogy mentem a vonathoz eltört a mécses nálam, mondjuk a mostani élményem azért nem volt ilyen erős, de így is nagyon megérintett.
Végezetül egy információ, bár ez a képen is rajta van, ez az Operettszínház előadása, csak a Magyar Színház ad ennek otthon. 

Miss Saigon - Operettszínház - 2015-03-06 du

Tegnap délután Saigonban jártam. Immáron másodszor.
Ráadásul nagyon jó helyről volt szerencsém látni a darabot, a 6. sor közepéről. Ilyen még nem volt nálam, bár volt hogy 4. sor szélén voltam, illetve 7-8. sorban, de nem középen, bár ez már jó pár évvel ezelőtt volt, így nem tudom felidézni a pontos helyet, csak azt, hogy lekéstem az előadást egy kicsit, ezért nem ülhettem be a helyemre, hanem oldalról néztem végig az első felvonást. Jó tanulság volt, azóta inkább időben odamegyek. De nem volt rossz úgy sem, Szépség és a Szörnyeteget néztem.
Érdekes érzés volt számomra, komplexen látni a darabot, mintha teljesen előttem történtek dolgok, ez ismerős érzés koncertekről, bár az első sorban szoktam lenni, de más az amikor színpad méterekre van az embertől, és más ha teljesen közel van hozzá, az tud adni némi zavartságot az embernek, legalábbis nekem. Ráadásul ez úgy csapódott le nálam nagyjából, hogy inkább negatívumokat jegyeztem meg, pedig én nem vagyok egy hibakereső típus. Ezt az is mutatja, hogy most konkrétan így egy dolog nem ugrik be, ami a helyszínen kissé nem tetszett, ezek részletkérdések voltak mindenesetre. És észre is vettem magamon, így próbáltam ezt a dolgot elhessegetni, és sikerült is, a 2. felvonásnál már nem is rémlik ilyesmi nekem.
Viszont egy érdekes dolgot hallottam az első v. második felvonás kezdete, hogy innen abszolút jó nézni az előadást, mert jó rálátást biztosít, és ezt abszolút megerősíteni. Nyilván az első sornál ott van közelség jó, de egy komplett színpadképnél, ami ennél az előadásnál igen fontos, jó egy kis távolság, persze csak bizonyos mértékig. De mondjuk én mozi kapcsán tudom ezt megerősíteni, ültem elől és ültem középen is már, utóbbit emelném ki, mert hatás sokkal jobb volt. Még a Godzilla volt az első ilyen élményem, és azt néztem, hogy nem-e ott van az ajtóban a szörny. Szép emlékek.
Mondjuk agyalós típus vagyok, és ez most is így volt, bizonyos szereplőket átgondoltam az előadás alatt, hogy milyenek is ők, mi az amiben mondjuk mások attól amit elvártam, illetve voltak részek amik nem tetszettek, mások meg igen, viszont ez az amit nem kell magyarázni, és ki is fog derülni a beszámolómból. Amit most is elkezdek.
Ez az előadás teljesen eltért attól, amit 3 éve láttam, más szereplők teljesen másképp hozták a darabot, és másképp is csapódott le. Írtam erről az előadásról már korábban és utalni is fogok rá az alábbiakban majd, mert ez megkerülhetetlen számomra.
Chris, őt Veréb Tamás alakította. És az ő Chrisjét sokkal inkább szerettem, mint Dolhaiét.
Számomra kulcs rész volt az első felvonásban az a rész, ami "Most már hogy láttam" utáni jelenet, ahol Chris visszatér a szállodába, és ott van egy közös jelenete Ellennel és Johnnal, ott már jelenet elején éreztem rajta a bizonytalanságot. Megvédi a feleséget, mert meg kell védeni, tudja mit köszönhet neki, de még is szereti még mindig Kimet. Nem akarja megbántani a nejét, ezért is írja alá amit mond, és mentegetőzése másképp csapódik le és ez az igazi különbség Dolhai és az ő Chrisje között, Dolhai az abszolút áldozat szerepét játszotta, egyszerűen dühös volt, hogy tehette ezt Kim vele, végén pedig inkább lelkifurdalás jött ki nála. Tominál viszont pont ez a makacsság hiányzott, az ő szavai is hiteltelenek voltak, de még is nála érződött, hogy ő megérti Kim helyzetét, de az is tudja, hogy milyen az amikor teljesen tönkre megy valaki, ezért állt ki Ellen mellett.
Viszont az is érdekes, amikor hős amerikai katonát mondja, az az ami nem egyértelmű, ha Tomi Chrisjét nézzük akkor itt mindkettőjükről szó van igazából, hisz Ellen is megmentette őt, és ennek át is érzi a súlyát.
Van egy jelenet ami belém égett, egy visszaemlékezés formájában látjuk a második felvonásban azt, hogy mi történt az utolsó napon Saigonban, hogy szakadt el Kim és Chris egymástól. Amikor leereszkedik a helikopter az félelmetes élmény volt már elsőre is távol a színpadtól, és most is, de nem ez ragadta meg figyelmemet, hanem Chris, ahogy teljes kétségbe van esve, jóformán kiugrana a helikopterből ha tehetné, az a fájdalom, amit ott érzett, az brutális volt.
Nem pont ilyenben, de hasonlóban nekem is volt részem, így megértettem őt.
Vége az döbbenetes volt számomra, ahogy Chris Kim nevét kiállítja, és ahogy látja őt ott a "porban", ott döbben rá, hogy az élete még is Kimhez van kötve, és lélekben is ő meghalt vele együtt, ezt mi sem példázza jobban, mint az, ahogy az utolsó pillanatban vérbe fagyva ott ült mellette egy szó nélkül, az az arc, többet mondott minden szónál. Ráadásul ez nekem azért is tetszett, mert én is olyan ember vagyok, aki bizonyos dolgokat nem fog elsőre, nem arról van szó, hogy nem értem a dolgot, csak nem akarom elhinni, hogy ez megtörtént, pedig megtörtént. Pontosan ilyen volt Chris is itt.
Összegezve az alakítását az ő Chrisje szerintem nem csak számomra jobb, ha szerintem ilyen az igazi Chris, sok oldalúbb személy jelenik meg az alakításában.
Érdekes élmény volt ez Tomitól, bár szerepet tekintve nem, de amúgy abszolút fiatal Dolhaira emlékeztet, neki is voltak bizonyos dolgai mozdulatai, amik rendre visszaköszöntek nála, ebben lehet fejlődni, és ez meg is fog történni, hangilag érdekes élmény volt, még mindig szép hangja van Tominak, de igazán a Szóló Szaxofonnál éreztem, hogy ilyennek kell lennie, a többi dal nem volt olyan letisztult számomra, de szerintem ez sem nagy baj, mert ez még így is jó. Istenem, miért című dal Chris szólója alapvetően nagyon tetszett, illetve Napfény, holdfény is szép volt, bár jó lett volna, ha ott is meg van az ami Szaxofonnál is meg volt, mert nekem kimondottan kedvencem ez a dal. De így is jó élmény volt számomra.
Szép volt Tomi, köszönöm, és csak így tovább!
Ellen, őt Kisfaludy Zsófia alakította aki Hüvösvölgyi Ildikó lánya. Őt nem igazán ismertem, de rákerestem, és akkor találtam ezt az információt róla. Alapvetően pozitív élményem volt vele kapcsolatban, az alakítása, a színházi játéka kifogástalan, és két helyen is ledöbbentett.
De teljes más volt, mint Vágó Detti által eljátszott Ellen, bár nem is inkább az Ellenje, hanem a férjével való kapcsolata. Ugyanis itt tudtam azonosulni Ellennel teljes mértékben, de a Dolhai-Detti páros kapcsán korábban leírtam, hogy ők a mai kor párját képviselik. Ott Chris azért vette Ellent, mert ő kirángatta a bajból, és ez így kényelmes volt neki, és mondhatni Ellen ebbe bele is törődött, mert ő szerethette a férjét, ám de a másik oldalról ez nem volt meg.
És visszautalva inkább csak férfi büszkeségből állt ki felesége, semmint azért, mert szerette volna őt.
És ez a fajta felállás sokkal jobban tetszik, amikor valaki elveszti a szerelmét, de még is talál egy másik lányt később, aki már nem olyan, mint az első, még is tudja szeretni az ember.
Kim és Ellen találkozása az egyik kulcs jelenet, hogyan viselkedik ebben a jelenetben, többféle előadást láttam, valamit csak felvételről, De Zsófia Ellenje egyféle tehetetlenséget mutat (szimpla lemondás helyett, hisz ebben benne a küzdés), pont azért mert neki közelebbi kapcsolata férjével, jobban átérzi Kim helyzetét, ezért is van az, hogy megtörik. Az első törés már nem is tudom pontosan mikor volt, Most már hogy láttam után talán.

És ha Most már hogy láttam, Ellen szólója, ezzel kapcsolatban felemás érzéseim ahogy mondtam Zsófi alakítása hibátlan volt, az éneklése volt számomra érdekes, különösen dalrészek elején nem tetszett nekem, de ahogy ment bele a dalba, már jobb érzéseim voltak, refrén pedig szép volt. És itt értettem meg Ellen helyzetét végleg, az első katarzist, itt értem át a darabban, könnybe is lábadt a szemem, bár nem sírtam az előadás alatt és után sem. De itt konkrétan megszakadt a szívem.
És akkor jöjjön a másik törés. Chris "haláláról" írtam, és itt ennél a résznél nem a legvégén, de közben volt egy olyan jelenet, amikor Ellennek leesett, hogy Chris és Kim összetartoznak, és akkor ott teljesen összeomlott, ez egyszerűen brutális volt. Ezek voltak az pillanatok pl., amik nem szorulnak magyarázatra. Kicsit bántam még az előadás előtt, hogy nem Dettivel láthatom, de eleget láttam őt mostanában, és már ebben a darabban is volt hozzá szerencsém, de végül is egy pozitív élményben volt részem, még ha itt is felemás érzéseim voltak. Köszönöm Zsófi!
Kim, őt Vágó Zsuzsi alakította. A művésznőt most láttam először főszerepben, és valami eszméletlen volt. Döbbenetes, hogy mit produkált Zsuzsi. Olvastam olyan véleményt anno, hogy Kim mennyire egyszerű karakter, pedig nagyon nem, ezt már Annamari is bizonyította számára, de Zsuzsi is, döbbenetes, hogy mennyi arcát megmutatja Kim, van egy teljes íve az ő karakterének. És érdekes, nekem úgy tűnt, mintha az első felvonás vége fele elment volna a hangja, vagy legalábbis egy megtorpanást vettem ki az éneklésből, ez Thuyal való közös jelenetben volt, ez megragadt bennem, és kicsit megijedtem, de nem voltam semmi, ugyanolyan szépen énekelt tovább, mint ahogy előtte. És jó volt látni most már élőben is Zsuzsi fejlődését, hogy végig tud csinálni egy ilyen darabot végig letisztultan, hol vannak már azok az idők, amikor azzal vádolták őt, hogy csak végig tudják kiabálni az előadásokat (ezek a vádak nekem sosem tetszettek), ugyanúgy meg van nála nyugalom is, és teljesen letisztult, élmény volt minden perc amikor őt hallhattam. Eszembe jutott egy negatívum amire így darab közben felfigyeltem, hogy Kim alapvetően abszolút hiteles a szerepében, ami a külsőt illeti, de Saigonban a többi lányról ez már nem mondható el, ők alapvetően európai kinézettel bírnak ugyan is, végül is ez nem akkora probléma, csak amikor az ember látja teljes színpadot, és a szereplőket, akkor Kim eléggé kilógott a sorból.
De visszatérve Zsuzsi alakítására örülök, hogy vele és Annamarival is láttam az előadást, mindketten illenek a szerepbe és más okból, Annamarira a hányattatott sors miatt illik ez, erdélyi magyarok helyzete nem könnyű, és ő onnan származik ugyebár, és csak pár éve játszik Budapesten az Operettszínházban. Meg láttam vele interjúkat, azok alapján is kialakult egy kép. Zsuzsi pedig egy zseniális musical színésznő, aki megannyi szerepet eljátszott már ebben a műfajban, persze ez nem azt jelenti, hogy ez feltétlen sikert jelent, ha azt nézzük, hogy Detti még Kim is volt, de csak pár előadás erejéig, szóval nem lehet biztosra menni. Nehéz erről beszélni. Viszont ez a különbség ki is jön, Zsuzsi például az Ellen való jelenetben határozottabb volt, mint amit Annamaritól láttam.
Érdekes különbség ez, hogy mindkét szereplőnél fordult a kocka, és pont ezért alkottak ők jó párost.
Persze amíg Dettiék beletörődtek a sorsukba, addig Zsuzsiék inkább harcoltak, még ha tehetetlenek is voltak, hisz pontosan megértették egymás helyzetét.
És ez nagy különbség, hisz az első esetben az illető elfogadja a sorsát, ez egyfajta védőburok is, ezért sem érintik meg őt a tragikus helyzeteket. Ő csak férjét látja és csak vele akar törődni.
Illetve Kim szempontjából nézve ez nem ilyen egyszerű, egyrészt Chrisre vár, másrészről ott van a gyereke. De nincsenek illúzió, beletörődött, hogy elvesztette Christ, ezért a gyerekére támaszkodik, de igazából neki Chris a fontosabb, és őt látja csak a gyerekében.
A másik esetben viszont, nem fogadja el a helyzetét, hanem küzd.
Kim szempontjából nézve ez annyi tesz, hogy tényleg hisz benne, hogy Chris visszajön, és elviszi őt, ezt lehetett is látni, érezni a darab során. Hogy Zsuzsi Kimjének meg volt a bizodalma.
A gyerek ugyanúgy fontos számára, sőt fontosabb számára, és épp ezért más a jövőképe, neki nem csak egy kapaszkodási pont, ami Christ jelenti, hanem ő tényleg fia is. Érdekes amikor eltörik a jövőképe, akkor is más az alakítása, hisz a beletörődő Kim, azért végez önmagával, mert elfogadja a helyzetét, nem is lát más utat, ez a kétségbeesés műve, pont azért, mert igazából neki Chris volt a mindene, a gyerekében is őt látta, de ahogy elveszti Christ ez az egész értelmét veszti.
Viszont a küzdő Kimnek ez is a harc része, ha már Chris ezt tette vele, akkor vállalja is a felelősséget, ez érezhető Zsuzsi alakításában, talán bosszúnak is mondhatjuk, bár nem is tudom... Az biztos, hogy átgondolta Kim, és bár áldozat még sem áldozatként viselkedik, ez maga a harc. Nem fogadja el a sorsát, nem fogadja el, hogy ez rendeltetett neki és fia számára, és ezért lesz ő áldozat, de nem azért mert neki ez a sorsa, és mert nincs más út, ez ugyanis tényleg egy választás eredménye. És ez lényeges különbség a két alakítás között, hiába látják a gyerekükben viszont Christ, más a személyiségük. De ez megint az erősségekből fakad szerintem, Zsuzsi nagyon jól alakítja az anyját, míg Annamari az magára hagyott szerelmest, és összességében nincs is nagy különbség, de ez épp elég, hogy mérleg nyelve ne egyenes legyen az ő esetükben. Ez amúgy pont abból is meglátszódik, hogy Kim rákiabál Ellenre, és Zsuzsinál a gyerekének szól alapvetően, addig Annamarinál ez saját maga miatt szól, gyerekbe csak kapaszkodik még akkor is, de ez csak egy pillanat és utána ugyebár elengedi őt.És pont ezért mindenki eldöntheti, hogy melyik Kimet szereti, vagy hogy egyáltalán kell e választani közülük. Én kimondottan díjazom a sokszínűséget, és a monotonitást a  legkevésbé.
Döbbenetes, hogy nem az első darab, és nem is az utolsó, az ember azt látja, hogy két egyenrangú szereposztás is van, bár azért változtak dolgok, kicserélődtök szereplők, erről még lentebb írok majd. És Kim halála okozta a másik katarzist nálam, félelmetes, hogy milyen érzés volt, ez pedig tudtam, hogy milyen, de akkor sem lehet erre felkészülni, és ez nem baj. És azért is érintett meg úgy, mert ez most nem egy ember tragédiája volt. Pedig ez a személy mindent megtett, amit csak lehet. Köszönöm Zsuzsinak ezt a fantasztikus alakítást.
Professzort Szabó P. Szilveszter alakította, és nehéz lenne róla bármit is írni, ez az ő szerepe, ez nem azt jelenti, hogy nem játszhatja el más, akár nagyon jól, de nagyon passzol hozzá. És döbbenetes, hogy mekkora tere van a játékra, ahogy játszik bizonyos szavakkal, mondatokkal, az megér egy misét. Sajnálom, hogy Kaszás Attilát nem láthattam élőben, hallgatni a CD-t azért hallgattam, és azért némileg bennem van Kaszás féle Prof, az olyan alakítás volt, mint amit Enjolrasként, vagy Rádiósként alakított Attila. És az sem igazán megfogható, bár MÁZS is meglepett ebben szerepben. Ha különbséget kellene tennem közülük, mármint Árpi és Szilveszter között, akkor Szilveszter inkább passzív, aki úgy beletörődik a dolgokba, persze ő is ki akar törni, de MÁZS alapvetően inkább  a lehetőségekre jobban lecsapóbb, bár sokkal számítóbb az ő Professzorja, szóval neki van egy fajta tartása is, és ő mondjuk nagyképű, ezzel szemben Szilveszterre nem azt mondanám ő inkább a küzdő, másképp tekint a világra, és az emberekre, persze ő is kihasználja őket, de nem úgy ahogy Árpi tette. De Árpi alakítása is igazán tetszett, akinél úgymond ketté vált Prof, Szilveszternél ezt nem mondanám, ő egy személyt hoz, de nagyon összetett személyt. Mondjuk ha személyiségüket nézzük a Ho após rész a meghatározó szám, ahogy itt viszonyulnak a helyzethez, és Szilveszternél, hogy magát személyét védi, hisz ő is egy ember, akinek vannak vágyai. MÁZSnál meg más volt ez a rész ahogy mondtam ő egyféle Nagy Fiúnak érzi magát, de nem is biztos, hogy ez a jó szó, egyfajta Királynak mondjuk, és ezt vette el tőle "Ho apó", és ő ezért lázad. De másik jelenetben amikor Szilveszter Thuynak nyalizik, még akkor sem vetkőzi le önmagát pl., MÁZS viszont igen, ő tudja, hogy mikor mit kell csinálni, és azt megcsinálja, ezért ő inkább kétszínű ember. Kimhez való viszonyuk másmilyen Szilveszter és Zsuzsi közelebb áll egymáshoz, sőt már szinte fordulnak a szerepek, hisz Kim bír erősebb személyiséggel. De ez darab nem lenne a Professzor karaktere nélkül, hisz ő csempész a darabba némi vidámságot, hisz ez nem egy komédia, ezért fontos az markáns karaktere, és szerencsések vagyunk hogy ilyen nagyszerű művészek játszották el a szerepet kis hazánkban. Végezetül,
le a kalappal Szilveszter! És meg is érdemli az alakítása, éneklése is a legmagasabb szintű volt.
John, őt Barkóczi Sándor alakította láttam már felvételen korábban, és másra számítottam, alapvetően a játéka neki is rendben volt, de éneklésben őt igen erősnek éreztem, ha valamelyik szerepet nagyon jónak tartottam 3 éve Kim mellett az ez volt, hisz György Rózsa Sándor, egy szerethető John-t, egy barátot hozott, aki megérti Chris helyzetét, és próbál segíteni neki, és ez hangja is passzolt, kellően lágy volt, Bui-Doi nagyon szépen szólt tőle pl. Viszont a druszája nekem túl erős volt, és az éneklése nekem nem igazán jött be. Bui-Doi dal végül is egész jó volt, de a kórus más hogy szólalt meg, lágyabban, és az pedig tetszett, igazából ez az eltérés volt itt a probléma számomra. Nem is akarom ezt ragozni, mert vélhetően Palival sem lett volna jobb, neki alapvetően nem tetszik a hangja. Bár azt sajnálom, hogy Dzsonival nem láttam, na ő rá tökéletesen illik ez a szerep, játszotta is amikor Magyarországra jött először ez a darab. De ez van, azért erre felkészültem, így nem ért váratlanul azért.
Gigi, őt Gubik Petra alakította. Ennél szerepnél volt is változás, Csengeri Ottíliát váltotta ugyanis Petra, aki pedig elképesztő, ahhoz képest hány mit alakított, 3 éve sem volt sokkal fiatalabb, de döbbenetes, hogy mennyire megfogott az alakítása, és én sajnálom is hogy már nem játssza ezt a szerepet.
Viszont vártam Petrát, mert hallgattam őt korábban még Monte Cristo CD-n pl., de nem ezt vártam tőle, mélyebb hangja volt, én legalábbis úgy hallottam. És a szólója sem olyan volt, amit reméltem, amennyire szólt ez a dal 3 éve Gigiről, annyira most inkább Kimről szólt, hisz ő fejezi be ezt a dalt, de ott nem volt ilyen hatása, ott egy erőteljes duett alakult ki ebből a végére, és ez szerintem nem abból fakad, hogy két Kim különbözik egymástól, bár érdekes, hogy a különbség hogy az elején is kijön, de egy picit később. És Chris-el szemben is határozott Kim, ahogy előadja, hogy mi történt vele és a családjával, az nem azért, hogy na most sajnálja őt Chris ezért, hanem ez is a dacos harcosságából fakad.
Thuy, őt Farkas Tamás alakította. kiskerot megint sikerült előkerülnöm ez jó. Thuy engem alapvetően nem érdekel, nem is látok benne fantáziát, csak egy őrültet, aki féltékeny. Nem véletlen hasonlítottam 3 éve a Fantomhoz, ez a dolog most is megállja a helyét. Tamás erre szerepre szerintem tökéletesen alkalmas volt, lehetett utálni nagyon, ő aztán tényleg az a személy volt aki még Professzort is lesöpörte színről, nem véletlenül mondta róla a Prof, hogy még ő még Ho Chi Minhnál is nagyobb úr, mint népbiztos. Énekben nem is vártam tőle sokat, nem is csalódtam, úgy hogy ez az alakítás nekem megfelelő volt.
Bár azért hozzáteszem, hogy amikor a darab először Magyarországra jött, Hommonay Zsolt is alakította ezt a szerepet, vagyis volt nívója ennek a szerepnek, egy erre méltó személy most is jó volna Thuy szerepére, és akkor valószínű jobban is érdekelne a sorsa.
Tam, őt Mayer Marcell alakította, ezt csak a teljesség miatt említem, hisz ő is egy nagyon fontos szereplő. Vele kapcsolatban az maradt meg a legjobban, amikor a végén belerohan megnézni mi történt az édesanyjával, akkor utána pár pillanat már fut be az asztal alá, persze kiáltozások okán. Tetszett, amúgy ezeknél a szerepeknél nem igazán lehet mellé nyúlni, pedig az Isten pénzében a gyerek még énekel is pl., de az is aranyos alapvetően. Persze a Saigonban idősebb szereplők vannak, hisz Tam egy 3 éves kisgyerek, de érthető, hogy miért nem egy korabeli játszik a darabban, hisz ahhoz szerintem nem tud alkalmazkodni idős gyermek.
Az előadás végén is jó volt látni Marcell-t Zsuzsival, jó látni, hogy ők tényleg egy csapatot képeznek úgy mond. És ha már előadás vége, állótaps volt,  a részemről is, és meg is érdemelt. Újabb remek példa arra, hogy az Operettszínházban igazi színművészek játszanak, legyenek régi motorosok, vagy úgymond zöldfülűek, jól kiegészítik egymást. És ez egy fontos dolog, ezen gondolkoztam is, hogy mit jelent a szereposztás, és hogy ez jelenthet e különbséget, erre alapvetően egyértelműen igen a válasz, bár én nem teljesen találtam meg a válaszom, mármint hogy a kettősök jobb egysége miatt más a véleményem most. Ez azért marad nyitott kérdés, mert nem látom a komplex képet szereplők kapcsán, és ez azért fontos, mert a szereplők alapvetően alkalmazkodnak egymáshoz, ha az egyik olyan alakítást, másik alakítása és ahhoz idomul, és ezek az apró dolgok határozzák meg az egészet szerintem.
Úgy hogy köszönöm a művészeknek az élményt, és csak remélem, hogy hasonló, sőt jobb élmények is részese lehetek a jövőben.
És akkor a végére értem. Maga a darab igen látványos, ezt most sokkal inkább megtapasztaltam, a fent leírt helyem miatt okán pl., amihez hozzátartozik, hogy három éve nagy távolról néztem a darabot az emeletről. De maga a darab úgy is átjött szerencsére. Illetve a látvány kapcsán korábban a RAM-ban volt egy közeli élményem, de ott sem középen ültem, csak nagyon elől, ott van egy szám, amikor lángol a színpad, lángokat éreztem is az arcomon. Ilyen rész a Saigonban is volt, amikor lement színpadról a sárkány, az tűzet hányt, de mondjuk ez baloldalra ment, és nyilván az első sorokban érezhették ennek hatását. Vetítéseket is kiemelném, illetve különösen darab elején tényleg erős hanghatások voltak, ezeknél meg is ijedtem, bár én alapvetően ijedős típus vagyok, ebben a tekintetben, nem mondanám félősnek magam, ez nálam egy reflexszerűen működő dolog. De amúgy legdöbbenetesebb látvány az a színpad nagyságú Ho Chi Minh szobor volt, az nagyon megragadott.
Amikor először láttam, a darabot, akkor úgy voltam vele, hogy ezt újra kell nézni, erre jó darabig nem került sor, mert egy idővel lekerült a darab a műsorról, de aztán visszatért megújult szereposztásra, és mindenképpen meg kellett néznem Veréb Tomival ezt az előadást. És jól tettem, hogy így döntöttem, és szomorúan olvasom, hogy valószínű lekerül az előadás a műsorról, ez érthetetlen is számomra, ha már felújítanak egy darabot, akkor az futhatna több ideig is.
De azért talán még lehet reménykedni, bár Rebeccanál is hasonló volt a helyzet, igaz az nem visszatérő darab volt. Ez pont egy kiváló darab, így nagyon hiányozna a repertoárból
Illetve a Vágó lányokkal megnézném a darabot, az ő kettősükre nagyon kíváncsi vagyok ugyanis, hogy vajon milyen. Biztos, vagyok benne, hogy nem ilyen, de ahogy elmondtam pont ez a jó az egészben.  Ezt a darabot viszont nagy ajánlom mások figyelmébe, látvány, szerelem, dráma és némi jókedv ezek mind megtalálhatóak darabban, és még a zene is szép.