Isten pénze előadáson jártam. Darabról annyit kell tudni, hogy Charles Dickens Karácsony ének című regényéből készült. Aminek rengeteg feldolgozása van, filmben készült már musical is belőle, de az Isten Pénze még annál is régebbi musical feldolgozás az előadásnak 1995-ben volt a premierje Madáchban, és azóta több vidéki színházat is megjárt, majd visszatért Budapestre immáron az Operettszínházba.
27-én délutáni előadáson voltam, bár eredetileg karácsony másnapi esti előadásra akartam menni, de arra nem akadt már jegy. De így hely szempontból jól is jártam, mert földszinten baloldalt 4. sor szélén ültem, igazából nem láttam ennek kárát, kevésszer volt olyan, hogy nem láttam a szereplőket, a végén volt a legzavaróbb, mert ott egy kört formáltak szereplők, amibe Scrooge és Timmy lépett be, őket nem is láttam (képeken viszont láttam, hogy a gyerek és ifjú Scrooge is ott van ebben a jelenetben, az öreg Ebenezer jobb és bal oldalán).
Na, de akkor már magáról előadásról írok. A kezdete érdekes volt, meg volt az előnye annak a helynek ahol ültem, mert az öreg Ebenezer mellettem ment fel a színpadra az elején pl., meg a darab közben is volt mozgás a bal és jobb oldali nézetérről is mentek fel emberek a embere. A darab elején az elhunyt Marley meséli el a történetet,. Aki egyrészt a színpadon van, másrészt kivetítőn is őt látni szellemként, ami érdekes kettősség, de a színpadon levő színész nem szólal meg, ezt direkt figyeltem. Ez a rész nem tetszett nekem, bár lehet én értettem félre a történteket.
Illetve még az előadás elején történt bár ez később is előjött, az nem tetszett, hogy kicsit belenyúltak a szövegbe, pl. "a Karácsony humbuk" nekem hiányzott pl., mondjuk ez részlet kérdés, de több volt még ilyen darabban később is, de a többit nem tudom felidézni most így hirtelen. Meg ez az egész üdvözlés nincs annyira kiélezve, mint más feldolgozásokban.
Na de ezzel kb. ki is fújt a negatívum.
Az (öreg) Scrooge-t Földes Tamás (Dzsoni) alakította. A múltkor ugyebár a Mozart-ban láttam, és azt mondtam Leopold az ő szerepe, akkor ide ez talán még inkább igaz. Valójában egy olyan ének volt, ahol felemás érzéseim voltak vele kapcsolatban, nem azért mert rossz lett volna, csak valahogy ott nem éreztem az összhangot, de összességében elképesztő volt, nagyon tetszik amúgy is Dzsoni hangja, minden benne van és gyönyörűen szól, egyszerűen olyan érzésem van, hogy ha az éjszaka közepén álmából felkeltenék, akkor is ugyanezen a színvonalon énekelne. Ez a szerep abszolút illik hozzá, mivel ő egy igazi színész.
És igazi színészek játszották a múltban is ezt a szerepet, Huszti Péter és Dunai Tamás pl., és ez egyfajta teher is lehet, de inkább kihívás, bár ahogy elmondtam már jó pár éve voltak ezek az előadások. Ezekről amúgy Youtube-on felvétel is elérhető, aki szeretné megnézni őket megteheti.
Hisz ez nem egy egyszerű szerep, ahol nagyjából egy szinten van a szereplő, itt íve van a szereplőnek, hisz mogorva úrként kezd, akiből a szeretet szikrája is hiányzik, uzsorás a szakmája ugyebár, de aztán jönnek a változások, a múlt, a jelen, és jövő, és végén egy csupaszív emberré válik. És az út során megfogalmazódnak be kérdések, kételyek, ezek nagyon jól átjöttek
De már korábban megemlítettem Marley-t, a Szellemet, aki elkíséri Scrooge-t az utazásán, mondjuk itt kitérnék arra, hogy eredetileg Jacob-nak nincs ekkora szerepe. Konkrétan miután megjelenik először Ebenezernek utána el is tűnik, hisz csak figyelmeztetni jött őt, és más-más szellemek látogatják meg az öreget, ellenben az Isten pénzeben ő az egyedüli szellem csak 3 különböző alakban, persze a szellemek tulajdonságát átveszi, de ebbe nem mennék bele. Musicaleknél az ilyesfajta rövidítések megszokottak amúgy.
Ezért is volt nagyon fontos, hogy Marley és Scrooge jó kettőst alkosson, és ez meg is történt.
A szellemet Szabó P. Szilveszter alakította, hozzá is Mozartban volt szerencsém, nála is hasonlóak az érzéseim, hogy ebben a szerepben még talán jobb is, isz Colloredo egy utálatos ember, míg Marley-val könnyebb azonosulnom, ez azért nem mindegy. De tényleg elképesztő amit Szilveszter csinált, ez inkább prózai szerep amúgy is, ezért is illik a művész úrhoz. A legjobban az tetszett, amúgy amikor hajba kaptak, az a jelent amúgy is jó, de Szilveszterrel és Dzsonival olyan élmény volt, hogy most belegondolva is mosolygok rajta. Amúgy ha már Scrooge-nál megemlítettem, akkor itt is megteszem ezt, korábban Dunai Tamás és Szerednyei Béla játszották ezt a szerepet pl.
Ha már beszéltem az utazásról akkor jöjjön Fred, aki Ebenezer unokaöccse,
őt Gömöri András Máté alakította, aki Szabó Dávidra emlékeztet engem, már Rómeó és Júliában láttam, és azon a véleményem voltam, hogy tehetség fiú, és ezt csak megerősíteni tudom most is. Kár hogy ilyen rövid a szerepe.
De nagyon él vele, jól hozza laza, carpe diem mottójú fiatal embert. Ő az a karakter akinek a bőrében leginkább lenne az ember a darabban, legalábbis nekem abszolút ez az érzésem.
És ide kívánkozik a darab számomra legnagyobb negatívuma, hogy a jelenkori karácsonyi utazásnál nem látható Fred, pedig jelenbeli utazásnál és végén is szerepet kap, itt különösen az tetszett amikor játszottak, karácsonyi légkört ez adta igazán vissza, és adott egy kontrasztot is a másik megmutatott karácsonyhoz képest.
És ha már másik karácsony akkor jöjjön a darab 3. legfontosabb szereplője Bob Crachit, akit Pálfalvy Attila alakított, róla is elmondható, hogy ezt a szerepet rászabták. Crachit egy írnok, aki mindent eltűr, és nem haragszik Scrooge-ra, mondhatnánk a tökéletes balek. De azért a dolog nem ilyen egyszerű. XIX. század közepe táján járunk már, de ekkor is komoly problémák voltak, így akinek volt munkája az megbecsülte, de általában az egész család dolgozott ha tudott, pontosan azért mert nem lehetett megélni egy ember fizetéséből, mondjuk ez a kép ismerős lehet a mai világból is, de akkor jócskán súlyosabb volt a helyzet.
De ennek ellenére Bob megbecsüli azt amije van, hogy van családja pl., és elfogadja azokat a fájdalmakat amik érték az életben, még a kis Timmy halálát sem úgy fogja fel, mint ahogy felesége. És a kettő összekapcsolódik a jelen karácsonyából ahol eladja az értékes örökölt óráját, hogy legyen pulyka a karácsonyi vacsoránál.
Crachit karaktere nagyon találó. És egy igen komoly dilemmára ad
választ. Vagyis, hogy érdemes e jónak lenni mindenáron. Ez a ma
emberének is komoly problémája, hisz ez egy komoly törekvés, nem lehet
valaki csak úgy jó, arra törekedni kell, viszont a
gonoszság az jön magától. És az ő ön feláldozása nagyban hozzájárult
Scrooge megváltozásához. De válaszon az ember bármely utat,
józannak kell maradni, mert ha túlzottan enged a jóságnak, annak
rossz vége lesz általában, mivel vannak akik ezt kihasználják. És nyilvánvalóan ez
a dilemma alapja. De a karakter megmutatja, hogy még is van remény, és hogy végtére is érdemes jónak lenni. Ezért is érdekes egy karakter szerintem.
Viszont Pálfalvy alakításról nem nagyon tudok mit mondani, Rebeccaban szívesen megnéztem volna, itt is örültem neki, de összességében számomra eltörpült számomra Dzsoni és Szilveszter mellett, de alapvetően nagyon jónak tartom őt, most is az volt, de kb. ennyit tudok elmondani róla. Mondjuk némileg az is közre játszik a dologban, hogy más szereposztásnak jobban örültem volna, hisz ebben szereposztásban több operettes is szerepelt, köztük Crachitné akit Kalocsai Zsuzsa alakított, mondjuk énekelni nem nagyon énekelt, és nem is mondom, hogy csalódtam volna benne, csak mondjuk Veronika biztos hozta volna a pluszt, amit pl. Rebeccaban is hozott.Vagyis amennyire fontos Marley-nak Scrooge, annyira fontos itt férj és feleség. Család többi tagja teljesen mellékszereplő volt, de jók voltak abszolúte.
De ha már operettes szereplőkről van szó, akkor most sorba veszem őket.
Mr. Fezziwig-t Peller Károly alakította, sajnáltam hogy nem Serbivel láthattam, de legkellemesebb csalódást Karcsi okozta nekem ezen a matinén, mert nem éreztem az alakításán, hogy nem a saját műfajában játszik, szépen is énekelt, és abszolút hozzáidomult a szerephez.Az is eszembe jutott, hogy Schikaneder-t is eljátszthatná, látva amit csinált, az is elég hasonló szerep.
A smink és maszkmester jelen esetben nagyon jó munkat végzett, hisz Fezziwig egy jó nagy pocakú ember, míg Karcsinak közel sem az ilyen alakja, de ebből semmit nem lehetett látni a színpadon, úgy hogy minden téren profi volt az előadás.
A következő karakter Fanny, őt Kékkovács Mara alakította, megnéztem volna nagy Zsuzsival, de ott láttam már egyszer-kétszer, és nem tartozik a kedvencem közé, ezért nem volt olyan nagy gond, de nagyon elismerem őt. Marától egy picit féltem, de rosszul tettem. Ott kezdődik, hogy szerintem Fanny szerepében fiatal lányoknak is adhattak volna szerepet, mondjuk Kittinek pl. De épp ez, az hogy Mara nagyon fiatalos volt, és ez meglepett, bár ez az Abigél kapcsán is elmondható volt (abból csak felvételt láttam eddig, és az már kb. 5 éves) Neki alapvetően nem tetszik a hangja, nekem túl operettes, de itt szépen szólt.
Végezetül Dilberné Lehoczky Zsuzsa, ez abszolút kis szerep, párszor feltűnik előadás közben, de csak prózai szerepe van. De ettől függetlenül tetszett a művésznő alakítása.
És akkor már csak múlt karácsonyának főszereplői maradtak hátra nagyjából. Az ifjú Scrooge és Belle.
Előbbit Veréb Tamás, utóbbit Vágó Bernadett alakította. Ma sem csalódtam bennük. És ehhez részhez köthető a darab pozitívuma, ugyanis itt történt egy változás, régen egy daluk volt, és igazából elénekeltek egymás mellett, egyfajta kontrasztot adott az érzéseikről ez a rész, most egész más helyzet, két daluk lett, ezáltalá Ebbie (Ebenezer becézéve) kapott egy szólót ez a 2. dal, az első az ami inkább duett a kettő közül,, de végül a szóló is azzá válik, de ott a végén van ez, és a legvégére az öreg Scrooge is beszáll a dalba.
Tetszett, hogy ki lett bontva a kapcsolat, és többet voltak színen. Mivel két nagy kedvencemről van szó ez aligha meglepő. Tomi alakítása kapcsán azt kell mondanom, hogy így a feladata talán nehezebb is lett, de nehezebb megmondani, mert így egy picit elnyújtottabb lett a dolog, másrészről így jobban íve van a dolognak. Hisz ha korábbi darabot nézzük volt egy bevezetés, volt egy középső rész és egy lezárás, de a középső rész az kiemelkedett nagyon. Ezzel szemben az Operettszínházban három nagyjából azonos részről beszélünk, és ez szerintem jó változtatás mindenképpen. Alapból szeretem azt, hogy egy karakter több szerepet kap. Francia Rómeó és Júlia felújításában pl. ez több szereplőre elmondható.
Ami még kiemelendő, hogy az ív végére válik kegyetlenné Ebenezer. Végül is érthető a dolog, hisz nem volt könnyű gyerekkora, szerette volna hogy ha az életben mindene meg lesz, és ezt is megadhatja annak akit szeret, de nem vette észre azt, hogy mi az ami igazán fontos. Az öreg Scrooge persze rohant volna Belle után. És ha már a vén ember, nagyon tetszett amikor fiatalkori énjével állt szemben, abban minden benne volt. De ami nagyon belevésődött az elmébe, hogy az egész jelenet végén Ebbie jön előre a színpadon, és az arca mindent elárult. Nagyon komoly tekintete volt, mintha teljesen üres lett volna, hiába vett fel egy szerepet, szíve ennek ellenére megtört, azt ugyanis nem lehet átverni, de nem vett tudomást erről. Ez egy nagy érdekes jelenet, és ez a reakció ledöbbentett engem teljesen. És úgy vélem ez a szerep kulcs fontosságú is lehet Tomi színházi pályafutásban, pont azért mert ez új számára, ez nagy segítség lehet a fejlődésében.
Detti alakítása kapcsán csak annyit tudok mondani, hogy ez a nő egy tünemény, de tényleg, az ilyen szereplőek nagyon az övéi, van egy fajta játékosság benne, jól hozzá a fiatal aranyos lányokat pont ezért, és itt is elég fiatal lányról van szó. Persze a kor ebben az időszakban még másképp alakult, de erről korábban beszéltem most kitérnék erre, hogy az ő élete nem egyszerű, hisz cseléd ugyebár és 5 éves kora óta dolgozik! Ez ma már döbbenetes, de ebben a korban még ez sajnos mindennapos volt. És itt szerintem álljon meg mindenki és gondolkodj el ezen, mert sokan panaszkodnak, hogy milyen a mai világ, de ez egy komoly példa arra, hogy bizony sokkal rosszabb is volt a helyzet. Érdekes ez a szerep is amúgy, és tényleg tetszik ahogy Detti hozzányúlt jó volt látni megint szerelmesen, már elsőre jó érzéseim voltak amikor megláttam őket együtt, és Rómeó és Júlia óta vártam erre pillanatra és nem kellett csalódnom, de ahogy Belle beleszeretett Ebbie-be, úgy ki is ábrándult belőle, mondhatni ő tette asszonnyá, hisz leckét adott neki, hogy milyen kegyetlen is a világ, Érdekes amúgy idén minden általam látott darabban volt hozzá szerencsém, igaz, csak három előadáson jártam, és ez Dzsonira is elmondható, igaz őt idén láttam először élőben amúgy
De a kegyetlen múltból térjünk át kegyetlen jövőbe, összességében ez a legdurvább rész talán, mert itt jön ki, hogy Scrooge jelenlegi életének mi lesz a vége. És ez darab nagyon komoly problémákat ecsetel, és itt előkerül egy újabb probléma, még pedig a család problémája, ugyanis felmerülhet az emberben, hogy foszthatják ki a vén uzsorást, ha ott van neki az unokaöccse, csak hát nyilvánvalóan magányosan halt meg, és végrendeletet sem hagyott. És ez egy olyan probléma ami egyre aktuálisabb. A mai világban az emberek elszigetelődnek egymástól, de a családjuktól is sokan, és ennek egy ilyen vége is lehet, és ehhez ma már nem kell harácsolónak lenni. És ezért is lett volna fontos, megmutatni Fred karácsonyát, hogy kijöjjön a teljes kontraszt, hisz pont ez az érték alapvetően hiányzik a musicalből, és szerintem baj.
Illetve kifosztás sem meglepő azt hiszem, de ez a része elég egyértelmű, pont ezért nem mentem bele.
Amúgy itt Dézsy Szabó Gábornak van szerepe, akinek jól állnak a mellékszerepek, ez erre is elmondható. Ráadásul itt két szerepe is van, mondjuk két kis szerep, egy-egy jelenettel.
Viszont érdekes, hogy változás történt, hisz ő Joe Bácsi és az Iskolamester szerepét játssza, míg korábban az Iskolamester a Kapitánnyal volt párban, így viszont lett egy dala ugyebár. Nem nagy változtatás mondjuk. A dal maga amúgy érdekes mivel alapvetően egy rockos dal, de van egy rapes része, mondjuk más, mint Rómeó és Júliában, itt egész jól összehangban van kettő, igaz ez jócskán modernebb korban játszódik, de akkor is ez jobban tetszett nekem.
És a végen visszakerülünk a jelenbe. Ahol összeállt már a kép. Scrooge rájött, hogy mit hibázott el az életben, és ez belátva jó útra tért. És itt kap kulcsszerepet Timmy megint és nyer értelmet a mű eredeti címe Karácsonyi ének, hisz dalra fakad a vén, mogorva uzsorás, aki immáron Ebbie bácsivá vált.
Ezt megelőzően elmegy Fredhez vacsorára, de ez nem került be a darabba sajnos.
De még ezelőtt csendül fel az Isten pénze, ami egy szép kis dal, mondhatni záró dal, még ha ezután következik Timmy jelenete. Róla nem igazán írtam, de nem is tudok mit mondani, ez egy hálás szerep, és nagyon is elégedett vagyok, egy gyereket mindig öröm látni, de legfőképpen énekelni hallani, olyan ez mint ha egy angyalt hallana az ember.
Viszont érdekes dolog, a darab címe és ezen gondolkodtam is, hogy miért Isten pénze, és miért nem Karácsonyi ének. Erre nagyjából azért meg kaptam választ. Mivel ez egy üzenet a mai világ számára, hogy mik is az igazi értékek, és hogy mi a valódi karácsony üzenete, mi Jézus Krisztus eljövetelének az értelme. Pontosan ez hogy, hogy minden egy ember megválthatja a saját sorsát, amíg élünk sosem késő megváltozni. De halálunk után már kénytelen vagyunk szembe nézni az igazsággal, ami komoly láncokat jelenhet a túlvilágra nézve, erre ott van Marley példaképp, és ha már láncok, szerintem nem ártott volna ha nem csak a felsőruházatra kerültek volna ezek a láncok, de ugyebár ez színház, és nem egy film, csak így ez kevésbé hatásos volt számomra, még ha színészi játék csillagos ötös is volt. De azért amikor kellett, akkor a kézre is rákerült a lánc, csak más lett volna hogy ha végig rajta van. Viszont fontos, ahogy Jacob mondta láncszemeket az ember az élete során kovácsolja magának, és ezek jelentkeznek is az emberek életében, ott volt a Belle-s szakítás pl., az volt talán a legláthatóbb ilyen láncszem. Másrészről pedig ott van az isten szó is a címben, vagyis lehet kibe kapaszkodni, csak hinni kell. És ez megmenti az embert. De ezeket a dolgokat mindenkinek magának kell megélnie, hisz ez nem lehet erőszak kérdése, abból ugyanis sok jó nem sülne ki. Szóval a szemszög más, a musical címe sokkal inkább szól a ma emberéhez szvsz, mint a Karácsonyi ének, amire jó páran legyintenek mondjuk. De az látható, hogy a két cím nagyon is kapcsolódik egymáshoz.
Amúgy ha már Mozart-ot említettem már, abban van egy díszletelem, ami itt szerepet kap, ami egy nagy csészealjnak látszódik erre vetítették ki Big Bent (idő), illetve a Szellemet is. Amúgy technikai megoldásokkal szépen éltek, és jók is voltak, de ez ma már elvárható egy ilyen előadásnál. És kosztümökre sem lehet panasz.
Amik azért lényeges dolgok, hisz fontos eleme az illúziónak, amit egy előadással kreálnak.
A darab végén volt egy kis ráadás éneklés a tapsrendnél, ami feltette az i-re a pontot.
Tanulság az hogy sokat tanulhatunk a darabból, csak oda kell, figyelni a részletekbe, amik nem csak ebben a darabban hanem való életben is igen is fontosak. Másfelől pedig közeleg az újév, ez a számadás ideje, amikor az ember átgondolja, hogy mi történt az elmúlt évben, ez is egy üzenet, hogy ne hagyjuk az új évre a problémáinkat, hanem még az előtt nézzünk szembe velük. És a másik fontos dolog, hogy a Karácsony nem egy-két nap az évben, a karácsony egy csoda, ami egész évben ott van az ember orra előtt. csak hogy sokan nem veszik ezt észre.
De másrészről az ünnep ettől szép, hogy el vannak egymással ilyenkor az emberek, legyenek akár ellenségek is, erre jó példa Csendes éj című 2002-es karácsonyi film is, amely igaz történetén alapul 2. világháborúban egymás mellett kerül 3-3 amerikai és német katona, akik a végére mondhatni barátként válnak el egymástól. Ez az ünnep csodája
Darab ajánló: https://www.youtube.com/watch?v=-DZ_XsquGkA
Így készült az előadás: https://www.youtube.com/watch?v=ScJs3ZU3kVw
Tapsrend adása a darabról: https://www.youtube.com/watch?v=Al_VAyviXrs
Mozart!-on jártam tegnap. Rebecca az idén nagy élmény volt, és megmutatta, hogy kár volt kihagynom eddig Lévay mester műveit. A Mozart! is egy remekmű, bár teljesen más élmény volt mint a felvételeken.
És már régen is láttam, és bizonyos dolgok nem is rémlettek már, bár lehet új dal is van benne, ezt nem tudom.
Van amit hiányoltam, de két Mozart musicalt is láttam így némileg összefolyik a kettő.
Amikor megláttam a szereposztást megörültem nagyon, hisz mindenképpen megakartam nézni Veréb Tamással a darabat, de hogy a többi szereplő is így összeálljon, ez elképesztően jó.
Ott kezdeném, hogy láttam egy pár hónappal korábbi nyilatkozatot, amiben Tomi beszélt Mozart-ról és erről a szerepről. Ott nagyon igaza volt, hisz zseniként igazi művész volt, de emberileg voltak problémái.
Ezért bennem erősen kettős érzések vannak, mert nem igazán tudtam azonosulni Wolfganggal összességében voltak persze voltak pontok ahol nagyon is, az Árnyékdal még mindig az a dal ami nagyon közel áll hozzám pl.
Gondolkoztam azon, hogy mi okozhatta a problémát, esetleg a korban keresendő, hogy Tomi fiatal volna a szerephez, és itt nem a hangra gondolok, hanem szó szerint az életkorra, de igazából nem az a baj.
Dolhai Attilával láttam felvételről anno, ő is hasonló volt emlékezetem szerint. MÁZS-ról sok jó véleményt olvastam, de vele még nem láttam az előadást, de van felvételem róla, azt majd megnézem, meg lehet egyszer élőben is, bár ő nem áll közel hozzám, de Professzorként abszolút tetszett.
Így végül is arra gondoltam, hogy Wolfgang tényleg ilyen volt.És ez nekem nem tetszik, de ez összességében nem baj, hisz az éremnek két oldala, van egy szép és egy csúnya is, ez utóbbi is fontos, és elgondolkoztatja az embert, engem komolyan elgondolkoztatott bizonyos kérdésekben.
Az alakításról: Meg kell mondjam, hogy vannak akik nem nézik jó szemmel Veréb Tamás sikerét kis hazánkban, aminek az oka az irigység, mert hogy neki összejött az ami más korabeli művésznek nem. Emellett nincsenek ehhez szokva az emberek, hogy 20 éves korára már befut valaki az Operettszínházban.
De ennek semmi alapja nincsen. Rómeóként is elvarázsolt, de Mozart egy jóval összetettebb karakter, mint mondjuk Rómeó, az más kérdés, hogy Rómeó pl. sokkal közelebb áll hozzám.
Hiba nélkül hozta le előadást, a hangja még mindig gyönyörű, nagyon odatette magát, bár volt olyan helyzet, ahol úgy éreztem kissé túlzásba esett, de lehet ezt csak én látom így, és igazából nem számít, hisz nem rég debütált a darab, így alig van előadás mögötte. Bizonyos pillanatok nagyon tetszettek tőle, az látszódik ő saját magát hozza még úgy is ha bizonyos helyzetekben a nagy elődök ott létét éreztem nála, de ő tényleg egy külön ember.
Nyald ki amúgy nagyon illik hozzá az a dal, meg van benne a pimaszság, ami kell ehhez a részhez.
Viszont drámai részekben is első osztályú, én őt elsősorban ezért szeretem, mert ilyen alkatnak ismertem meg, William dala pl., azt ahogy előtudta adni, amúgy is legszomorúbb musical dala. Elképesztő.
Illetve van egy rész amikor épp nővel van és az apja épp megjelenik. Az nagy jelenet volt. Biztos van aki magára ismert, mondjuk én nem jártam így szerencsére, de ismerek olyat aki sajnos igen.
És akkor jöjjön az aki számomra összességében legpozitívabb karakter volt, az nem mást mint
Leopold Mozart, akit Földes Tamás alakított, azt mondtam, hogy Rebeccaban kissé csalódott voltam, hogy nem Pálfalvyval láttam, mert az nagyon ő szerepe, bár Földes is tetszett élőben, viszont Leopold az Dzsoni szerepe, hihetetlen, hogy mit alakít ebben a szerepben, és hogy mit énekel, egyszerűen egy csoda ez az ember. De a legfontosabb, hogy teljesen együtt tudok érezni vele. És azért is emelkedett ki nálam, mert a darabban azt látni, hogy az őt körülvevő emberek hatással vannak Wolfgangra, valaki jó, valaki rossz hatással van rá, de szerintem az apja volt az aki igazán jót akart neki, és ezt ő félreértette. Nekem legalábbis teljesen így jött le a dolog, és ez tettei is bizonyítják. Vasba zárd a szíved kapcsán vegyes érzéseim vannak, mert a dal jó, csak a mondanivalójával nem értek igazán egyet, de a darab látása közelebb vitt megértéséhez, és ami legjobban tetszett az Nannerl-el való duett, amikor karácsonyfánál állnak, az zseniális.
És ha Nannerl, na ő egy csoda, ilyen testvért szeretnék magamnak esküszöm. Bár már korábban kitértem a szereposztásra de itt még kitérnék rá. Olvastam olyat is, hogy manapság a szereposztásoknál nem számít, hogy ki mennyire illik a szerepre, na Mozart! az élő ellenpélda erre, zseniális, hogy a színészek mennyire illenek az adott karakterhez. Vágó Dettit imádom ez nem kérdés, láttam már több szerepben, Júliaként is, de ez talán meg azt is felülmúlja, amikor ő színen volt, akkor mintha egy más világ lett volna. Látni ahogy aggódik a testvéért, ahogy vágyakozik, hogy mellette legyen... majd a saját élete is kisiklik szegénynek, ráadásul az apját is elveszti. Talán azt elmondhatom, hogy francia Mozart előadásban tetszett az hogy volt egy dal, amiben az egész család együtt énekelt, illetve Nannerl-nek van egy halotti dala, az is zseniális, őt is szerettem őt és az őt alakította színésznőt. neki is szép hangja van. De Detti egy tünemény egyszerűen, volt olyan amikor Wolfganggal együtt beszélgetett Nannerl, na az rész is kimondottan tetszett.
Constanze-t Vágó Zsuzsi alakította. Hozzá még nem nagyon volt szerencsém Tavaszébredésben láttam őt Ilseként akkor tetszett, és ez most is elmondható vele kapcsolatban, és ő is nagyon illik ebbe a szerepbe, és ez nekem fontos, hisz eredetileg nagy kedvencem Szinetár Dóra alakította Constanze-t, de olyan egyszer jutott ez eszembe a darab alatt kb. Bámulatos látni, hogy mennyit fejlődött Zsuzsi, az egyértelmű, hogy amikor debütált is nagy tehetség volt, de sokan kritizálták őt, hogy nem olyan jó, és csak üvölteni tud, én igazából nem értettem velük egyet, bár némi igazság volt a mondandójukban, viszont ma már teljesen letisztult Zsuzsi, bár Tavasznál is nagy élmény volt őt hallani, de ebben a szerepben tényleg lenyűgöző, ez nagyon más darab, mint a Rebecca és más kapcsolat van a házastársak között, de a szerelmes részek itt is tetszettek. Bár ezt nem gondoltam volna, de Rebecca szerelem terén nagyon komoly szintet üt meg, gondolkodóba ejt, hogy Rómeó és Júlia musical jobb e nála, bár ha nem a magyar verziót nézem aligha, na de ez nem is erről szól, hisz zseniális musicalekről van szó.
Bár Wolfgang A. Mozart kapcsán összességében nem pozitív a véleményem, de azért a darab igazi negatív alakja az Hieronymus Colloredo, akit természetesen Szabó P. Szilveszter formált meg. Érdekes, hogy négy Mozart! felvételem van, mindegyiken ő láthatóan, miközben 3 különböző Schikaneder van rajtuk. Most láttam először előadásban Szilvesztert.
Szilveszter egy külön szám az ilyen szerepek nagyon neki valók, zseniális volt a szólója, egy éppen az Egyszerű út, ott látni, hogy mennyire kétségbe van esve, és hogy az mit szült. Ez a karakter abszolút az amit korábban sem szerettem, bár nem is hiszem hogy kellene. Azért megnéznék egy másik Colloredot is, mondjuk Szerényi Lacit, már csak azért is mert érdekes választásnak tartom, Feke-t nem igazán, mivel szerintem az ő hangja nem a musicalek világába való, túl rockos, bár van olyan musical ahova ez kell mondjuk, de azért alapvetően nem ez a trend.
Schikaneder következik, hogy is mondjam. Nagyon kétkedő voltam, mert ha ezt nézzük, hogy korábban Forgách Péter, Szolnoki Tibor, Bereczki Zoltán (ő többszörösen aláhúzva) alakították a szerepet, akkor most van egy Bálint Ádám, kiskero és Angler Balázs, mondjuk én szerencsére legutóbbit kaptam ki.
Akihez már Tavaszébredésben volt szerencsém, de az elég rendhagyó darab, Mozart! egész más világ, és ez a szerep nagy felelősséggel bíró alakítással jár alapvetően. Ha valamihez hasonlítanom kéne az a Professzor a Miss Saigonból, bár mondjuk összetettebb szerep, és főszerep is, de a Csippetnyi ész és az Amerikai Álom között én érzek hasonlóságot. Ez olyan táncos komikus szerep, és a Saigonnak ez a része is az.
Ezért jutott eszembe. És azért nem véletlen, hogy ezt a szerepet abszolúte Zoli szerepének tartom a mai napig, magam részéről Serbán Attilának odaadnám a szerepet, ebben tudna lubickolni.
De Balázsban van fantázia, ő is új darabban ahogy Tomi is, és abszolút azt mondom, hogy idővel ebből még bármi lehet. Én drukkolok neki, most több komoly szerepet is kapott szóval megmutathatja mire képes.
Vele kapcsolatban amúgy tanácstalan vagyok, mert az ő hangjáról nem tudok igazából mit mondani, de szépnek vagy éppen csúnyának sem mondanám, talán megfelelő a legjobb szó, bár lehet csak nem az én világom, vagy szokatlan ő még számomra, de nincs semmi problémám vele. Sőt örülök tényleg, hogy vele láttam, bár Ádám sem lehet rossz ebben a szerepben, de a Rebeccanal leírtam a véleményemet róla korábban.
Waldstätten bárónő az első szerep ahol hiányérzetem volt, ha azt veszem, hogy korábban Náray Erika és Füredi Niki játszotta ezt a szerepet, nekem Polyák Lilla ezek után nem az igazi, pedig alapvetően kedvelem őt, emberként abszolút szimpatikus a nyilatkozatai alapján, és több szerepben is láttam már, viszont nekem a Csillagok aranya nem ütött úgy, mintha mondjuk Erikával láttam volna. De ezek saját érzéseim.
Amúgy Lillára nem lehet panasz, hozta azt a szintet amit tőle megszokott az ember.
Mondjuk a karakter kapcsán nekem az az érzésem, hogy Mozartra nem éppen jó hatással volt, véleményem szerint ő meglátta Wolfgang tehetségét, és szerette ha ezt kiaknázza, de én úgy érzem, hogy ő nem gondolt arra, hogy ő is ember, és nem biztos, hogy ez a legjobb számára. Korábban más hogy láttam a dolgokat, ahogy a Csillagok aranyát is, de most át kellett gondolnom a dolgokat, hogy vajon hol van az igazság, abban a dalban avagy sem, de lehetséges, hogy a kettő között valahol. Amúgy én örülnék, hogy Niki visszakapná ezt szerepet, nem tudom mennyi esély van erre, de megérdemelné az biztos.
Mellékszereplőkről röviden. Arco gróf a régi-új Dézsy-Szabó Gábor, az ilyen szolga szerepek illenek rá abszolute Rudolfban pl. Willigut-ot alakította anno. Amúgy erre mondják, hogy nincs kis szerep, csak kis színész. De hogy másképp fogalmazzak, a mellékszerepeket sem lehet lazán venni, ezekhez is kellett egy alkat, egy Arco szerepében nem tudnék mindenkit elképzelni, ez hasonlít Lefou esetéhez pl.
Amúgy anno Lucheni is volt, de Julyan ezredes is Rebeccaban, szóval más Lévay darabokból is jól ismerhető.
Cäcilia kapcsán Szulák Andrea-hoz illenek az ilyen szerepek, amúgy a Weber család kapcsán nagy de javu-m van, majd hogy nem egy az egyben Thenardier család ugyanis, vannak eltérések, de nagyban hasonlít. És Szulák alakította is Thenardierné-t még Győrben régebben, ez sem véletlen az ilyen szerepek illenek hozzá, mondjuk ezt a szerepet most kapta, korábban mások játszották. Neki mondjuk alapvetően nem tetszik az énekhangja, ez sosem volt titok, bár az egyik CD-je meg van, az egész jó. Viszont azt el kell ismernem, hogy jó színésznő, Mrs. Van Hopper nagyobb szerepe ugyan érthető okokból. Párja Csuha Lajos, illenek egymáshoz. Mondjuk ha már Csuha Weber család dala kapcsán némileg a Rokonok is beugrott a Rebeccaból, bár az egy más tipusú dal, az az összetartásról szól, míg ez tipikusan arról szólt, hogy milyen cseleket is használnak, amiből megélnek.A dal közben összehozzák Aloysiaval Wolfgangot, aminek egy "egészséges" kufirc lesz a vége, ezen jut nevettem.
Amúgy vicces, Thenardier családot említettem ugyebár, nahát Cäcilia amikor előállt mindig, hogy milyen szegények vagyunk, na erről ez jut eszembe, bár csak most hogy belegondolok, darabnál nem igazán gondolkoztam ezen, bár volt, hogy elkalandoztak a gondolataim, de más kapcsán. Jantyikra kíváncsi vagyok ebben a szerepben amúgy. Julyan nagyon az ő szerepe, ez más szerep , mint amiket amit eddig láttam tőle, de ő megtudja csinálni, ebben biztos vagyok.
Akiről még beszélni kell, bár nincs nagy szerepe az Salieri, az ő viszonya Mozart-al érdekes, Wolfgang halála a mai napig nem tiszta, Salieri a halálos ágyán állította, hogy megmérgezte őt pl. Az ő kapcsolatukkal a francia musical jobban foglalkozik, mondjuk vannak hasonlóságok, pl. ebben is van egy olyan dal amiben lejáratja Mozart-ot, egy tömegdal. Az őt alakító Kovács Tamás illett a szerepre, érződött rajta, hogy majd megöli a féltékenység, hisz Salieri tipikusan az az ember aki korában kiemelkedő lett volna ha nincs Mozart, de ő volt, és ezt neki nehézre esett elfogadni. Érdekes a francia darab úgy záródik, hogy Salieri és Mozart kibékül végül is, szép húzás azt meg kell hagyni, mivel nem tudjuk mi történt így nincs is ezzel baj.
És akkor egy kicsit általános dolgokról bár erről nem írtam, a darab maga mesés, kosztümök szépek, piacos jelenet szép. De amit igazán ki emelnék az a látvány, ebben a darabban is igen extrém dolgok vannak. Van egy kupola pl. ami eléggé UFO-nak látszódik az leereszkedik az Árnyékdal reprízénél és arra megy fel Mozart ugyebár, illetve az egyik dalnál kijön teljesen színpad elé Wolfgang és az több métert emelkedik, bámulatos. Én nem bírnék olyan magasban lenni az biztos.Most
is az erkélyen bal oldalülésen voltam, de bejebb, mint a Rómeón, így nem
nagyon kellett hajagatnom, és apróbb szakaszokat leszámítva mindent
láttam, talán az volt a legzavaróbb, hogy az Árnyékdalt nagyon bentről
kezdte, amúgy érdekes volt, mert van egy korlát is, van amikor alábújtam
hogy lássam az adott szereplőt, így visszatekintve mókás volt. Összegzés a régi és az új szereplők remekül kiegészítették egymást. Mintha már nem is most kezdték volna a darabot játszani együtt, pedig a premier kevesebb, mint 2 hónapja volt.
De ez van. Ezek az emberek vérprofik, ha lehetőséget kapnak azt kihasználják, és ezt már korában a Rebecca kapcsán megtapasztaltam, hisz Detti-Zsolt páros beugró volt, akiknek összességében olyan sok előadás nem jutott sajnos, de remélhetőleg még a közel jövőben visszatér a darab, velük ugyanis szívesen megnézném még többször is.
Végezetül köszönöm Lévay Szilveszternek ezt a zseniális darabot, és művészeknek is az élményt.
Operettszínházban jártam ma este, és egy nagyon komoly élménnyel gazdagodtam. Egy igazi DARABot láttam, nagyon kellett ez már nekem, és az ilyen előadásokra kell, hogy elmenjek, ami után nincsenek felemás érzéseim, bár az sem feltétlen baj, viszont ez egy roppant felemelő élmény volt.
Az előadásról annyit, hogy ez egy thriller adoptáció, amit 1940-ben a nagy Alfred Hitchcock vitt filmre, ami zseniálisan sikerült, nagyon eltalálták Én-t, ill. az a Laurence Olivier lett Maxim, aki ma már ott van halhatatlanok csarnokában. Nagy kihívás volt ebből musicalt csinálni, és sikerült is adoptálni a zenés színházba ezt a művet. A mű részletezése nagyon nem mennék bele, mert fellelhető az interneten a film sőt musical magyar változata is.
Én, nem tévedés ez a szereplő neve, az ő visszatekintését láthatjuk a múltba, a neve nem derül ki, ő egy női szereplő, egy igazi "heroine" ahogy az angol mondja. Vágó Detti alakította ma este. És itt megélnék egy pillanatra. Eredetileg ne ő hanem Szinetár Dóra ill. Bereczki Zoltán alakították a két szereplőt, ennek az előadásnak volt szerencsémnek a felvételét látni, sajnos élőben nem láttam viszont, ami egy igen fájó dolog számomra (mindketten zseniálisak voltak a szerepükben), de ezen nem lehet változtatni. Amikor ők elhagyták a színházat az magával hozta az új párost Vágó Bernadett-Homonnay Zsolt kettőst, amikor ezt olvastam nagyon boldog voltam, és őket mindenképpen szerettem volna megnézni, és erre sor is került most.
És nem igazán találom szavakat, hisz láttam már Dettit párszor élőben, előadásban ez a 3. alkalom, és egyre jobban elbővül, de tényleg. Egy tünemény ez a nő, hihetetlen hogy mennyire egyben minden megjelenésben, mind beszédben, minden énekben lenyűgöző.
Én szerepe nem könnyű hisz nem végig ugyanazon az íven halad. Teljes kontrasztot kapunk ha az első és második felvonást nézzük, és ez okozza nehézséget, hisz könnyebb megfogni a szerepet az egyik végéről, mintsem mindkettőt, de itt erről szó nincsen, mivel valami elképesztőt alakít Detti. Egy nagyon félszeg fiatal nőről van szó, akinek Maxim tárja fel a világot, majd úgy tűnik ennek a világnak a vége ekkor hangzik el a Palack dal, ami lenyűgöző volt, teljesen átadta azt a szereplői érzéseit, és itt nagyon lehetett sajnálni őt. De engem az előtte való egymásra találás is meghatott a kis kiruccanásnak, az ilyen pillanatok meghatározóak és ezt nagyon átéreztem, és itt hangzik el először a palackban őrzés, nagyon szeretem ezt a részt: "fontos lett egy másodperc.."
Következő fontos pont ezt a könyvtár jelenet amely az egyik kedvencem, legalább is az eleje, az előtti rész, hogy Mrs. Danvers megjelenne. Ez az egyetlen idilli házastársas jelenet a darabban, a kedvencem amit kiemelnék, amikor Maxim ül a fotelben Én pedig odamegy letérdel a fejét a párja térdére teszi.
Itt kézzel tapintható kettőjük szerelme.
Majd ugrás megint az időben, méghozzá kedvenc jelenetemhez a Bálhoz, ahol Én-t gyönyörű ruhában láthatjuk, egyszerűen meseszép kosztümben, és elénekel egy gyönyörű szólót ezen összhatás miatt is ez a kedvenc részem a darabban és továbbra is az.
Következő ugrásnál már a második felvonás elején járunk, itt Én nagyon gyötrődik, saját magát marcangolja, teljesen maga alá kerül, sőt eljut a pontra, hogy feladja, mivel úgy érzi nem győzheti le Rebeccat, és leginkább Maxim megbocsájtására és elfogadására, ezzel kezdődik a második felvonás.
És aztán Maxim keresésére indul és meg is találja, és ami ezután jön ott szó szerint úgy éreztem, hogy megszakadt a szívem, mert ott a fentiek tükröződnek vissza, a lemondás, Rebecca szeretete, de persze én Maxim megbocsátására és elfogadására vágyik igazán, ezek az érzések nagyon megtaláltak.
Megtudja Maxim múltját, ami megváltoztatja teljesen. Fiatal félénk, naiv lányból egy igazi nő lesz, "eltűnt a szeméből a gyermek", amit sajnálok, hogy ennél jelenetnél nem láttam Én arcát, csak Maximét. De elég volt hallani őt, sugárzott belőle magabiztosság, és kétkedésnek helye nem volt.
És itt kezdődik az igazi kihívás, de Detti itt is lenyűgözött, úgy kezdett el mozogni, mint egy dáma.
Megtörtént a nagy átalakítás, és elérkeztünk ahhoz a kulcs jelenethez ahol a vér elválik a víztől, amikor Mrs. Danvers-el szemben is kiállt önmagáért, ezt is tökéletesen csinálta, nem volt benne semmi görcs vagy kétkedés, és a végére teljesen megalázta a házvezetőnőt, nagy jelenet volt.
És most a végére ugrok a történetnek, hogy a történet keretbe legyen foglalva, még egyszer egymásra talál a de Winter házaspár, ez egy komoly csúcspont, és itt is van egy jelenet amit kiemelnék Detti tekintete és beszéde, amikor azt mondja, hogy "most már senki sem kételkedhet az öngyilkosságban", ez teljesen magával ragadott, egy megkönnyebbült, felszabadult személy arcát tükrözte.
Maxim, őt Zsolt alakította, ahogy fentebb írtam, ő is egy másfajta Maximot játszott, mint az előde vagy a váltótársa, Szabó P. Szilveszter. De ez egy abszolút pozitív élmény volt.
És ha valakire igazán kíváncsi voltam az ő, nem csak azért mert ő is nagy kedvencem, hanem azért, mert úgy vélem, hogy alapvetően ez nem egy hozzá illő szerepe, ahogy a Halál sem az Elisabethben, de ez nem baj, mivel ez egy komoly kihívás számára, amit ő szintén sikeresen vitt véghez.
De az elején nem tudtam hova tenni, de ez érthető, hisz Maxim kulcsjelenetei később jönnek az előadásban.
Első benyomásom az volt, hogy alapvetően egy finom gentlemant alakít, de hamar kiderült, hogy ez csak felszín, mert a lelke mélyén ott van az igazi gyötrődés, ekkor mondja Én, hogy "nagyon boldogtalan" ember ez is kimondottan emlékezetes maradt Dettitől, és itt is 100%-ig rendben volt a hangsúly.
Zsolt és Zoli Maximja között találunk hasonlóságot, még pedig alapvetően mindketten belül szenvednek, de Zsoltnál sokáig semmi jelene nincs ennek kívülről, ez a könyvtárban jelenetben változik meg, amikor is a végén válik nagyon mérgessé, ezt külön kiemelném, mivel ennek az oka, hogy igazán belül őrlődik, és én ebből kifolyólag éreztem tökéletesen idillinek a könyvtár jelenetet, ahol tényleg egy egymáshoz tartozó párt látunk. De Rebecca mindent tönkretesz itt is, és ebből kifolyólag kapunk kapunk egy külön kontrasztot, amely a Jöjj, szörnyű az éjben tükröződik. "Egy kedves lány majd segít" ez máshogy hangzott, mint ami a fejemben volt, ami érthető, hisz ez egy másik Maxim. Én ezt éreztem a kulcspontnak, ahol már kétségbeesés, és tehetetlenség is érződik, ez volt téboly kezdete.
A tetőpontja pedig a csónakházas jelenet az első felvonásban, és ez szó szerinti csúcs, itt már az tényleg az őrület veszi át a irányítást, és ezen az estén ez hatványozottan igaz, ugyanis nagyon brutálisan adta elő Zsolt ezt a dalt, fenomenális volt egyszerűen. És ezzel vége az első felvonásnak.
A második felvonásban van a szereplő kulcsdaal, a darab legfontosabb dala a Jégmosoly, erre nincsenek szavak igazából, nekem különösen az tetszett, amikor eljut a végén a csónakházas jelenethez, itt van egy komoly kontraszt a dalban, amit itt még komolyabb volt, finom és egyben lágy volt, szemben azzal, hogy mi volt előtte és utána, tökéletes volt dal, egyszerűen oda szögezte az ember szemét ahol éppen Maxim volt.
Nem csoda, hogy milyen tapsözön volt a dal után. De ami ezután jött az ezzel egyenértékű volt.
Amit kiemelnék az Zsolt arcjátéka, mert ez félelmetes volt, itt azt a mondatot emelném ki, hogy amikor "eltűnt a gyemek a szemedből" egyszerűen döbbenten néz a feleségére, és ekkor éreztem azt, hogy ő tényleg azt hiszi, hogy elvesztette őt, ez is egy új érzés volt a darab kapcsán.
Ami még ki emelném vele kapcsolatban, hogy úgy éreztem, hogy ő letudott teljesen számolni múlt démonaival, amikor Frank azt mondja, neki hogy "szabad ember" akkor nem látni nála a kétkedést, amit korábban láttam másoktól, és ez elmondható a végére végére is, amire talán a legjobb szó normális, vagyis a jövőbe tekintés, de együtt. Illetve amikor Manderley lángolt úgy éreztem, hogy kastéllyal együtt vált hamuvá Maxim fájdalmas múltja,
Mindezeket összegezve nagyon komoly érzelem adagot kaptunk, egy összeillő és együtt mozgó párt, egy szép szerelmet, szép befejezéssel.
Mrs. Danvers. Őt Janza Kata alakította nagyon jól. Bár nekem ez a karakter sosem volt a kedvencem, filmben sem. És ez alapvetően ki hat a véleményemre, mert ebből kifolyólag nehezen tudom megítélni őt.
De nem véletlenül mondtam, hogy nagyon jó volt brutális és egyben nyers is volt, és mindez teljesen természetesen jött nála. Amit kiemelnék vele kapcsolatban az bizonyos nézései ami után azt mondja Én, hogy "leveleimet", ő utána úgy néz vissza, mint ha Én teljesen ostoba volna, illetve még egy hasonló eset rémlik, de ezt nem tudom felidézni.
Alapvetően a második felvonás eleji Rebecca dal a csúcspont nálam, ez thriller volt a javából, de ez elmondható az egész második felvonás elejére, de ez igazság szerint erre utólag jöttem rá az összképet tekintve, mert itt azért voltak félelmetes dolgok.
Ezután van egy rövidebb jelenet nagyon brutális volt szerintem, amikor kinn állnák az ablaknál, akkor Kata úgy beszélt Én-nel, mint egy Gonosz Boszorkány, nekem teljesen az érzésem volt.
Összességében tetszett Kata alakítása, mert vele kapcsolatban nem igazán ilyen kép él bennem, de pont ezért a sokoldalúságért olyan jó ő.
Beatrice (Bee) Nádasi Veronika alakította jól, sőt mondhatni nagyon jól. Igazából én azt sajnálom, hogy Füredi Nikivel nem láttam darabot, mert az a nő egy tünemény alapvetően, ráadásul ez a nagy ő szerepe, egy hatalmas pluszt tud hozzá rakni hangban a darabhoz, de alapvetően Veronika szerepe is. Vele nem volt problémám sosem, sőt felvételen láttam Mrs. Danversként és kimondottan tetszett, ráadásul vele kapcsolatban viszonylag friss jó élményem is Rómeó és Júliából, ahol Dadaként győzött meg, most is szépen és jól énekelt szerintem, bár a kedvenceim közé nem veszem fel, mert ahhoz ő más világ, de ez nem baj.
Rokonokban alapvetően tetszett, de kulcs a szóló ebben a szerepben, és ezt nagyon jól kivitelezte, bár volt ahol azt éreztem, hogy egy picit kevesebb, több lett volna, de alapvetően nagyon jó volt. Az a kép maradt meg bennem, amikor nyújtja ki a kezét a dal közben.
Egy asszony ereje, ez végképp rendben volt, bár amikor dvd-n láttam ebben a szerepben, akkor is ez tetszett tőle a legjobban. Én-el nagyon jó kettőst alkottak, elsöprő ez a dal.
Frank Crawley. Ugyanazt tudom elmondani, mint Bee kapcsán, de ehhez egy adalék, ezt az egy szerepet tekintve történt változás, mert eredetileg Pálfalvy volt a szereposztásban, de Földes Tamás játszotta ezen az estén. Pedig Pálfalvy-t is nagyon vártam, az ő Frankje elképesztő melegséggel bír (a szó jó értelemében véve), ő egy csupa szív, segítőkész embert formál meg, ezt jött lett felvételekről amiket láttam.
Földes Tamás is nagyon jó volt, de itt is pici plusz hiányt emelném ki. Bár ez a darab összélményén nem változtatott. Azért vannak pillanatok amiket kiemelnék, a Szívjóság, tisztaérzés pl. alapvetően tetszett, érdekes, hogy ezelőtt a dal előtt olyan érzésem volt, mintha visszafogná a beszédhangját, annak érdekében, hogy hiteles legyen az alakítása. A másik pedig telefon, "szabad ember vagy" rész, az teljesen rendben volt.
Mrs. Van Hopper. Szulák Andrea alakította érdekesen, de egyben nagyon jól.
Pl. az ahogy kellette magát Maximnak még Monte Carloban, az nagyon vicces volt. Ezek az apróságok mutatják, hogy mennyire illik hozzá a szerep, hangban is hozta magát, bár elég távol áll tőlem, bár meghallgattam anno mozifilmes cd-jét az egész kellemes volt összességében. De visszatérve tényleg meg voltak a pillanatai, amikor kinevette Én-t az is nagyon jó volt, illetve az újabb flört a szólója előtt, az szintén vicces. Maga az I'm american woman egy bónusz dalként fogható fel, igazi ziccer ezt előadni, ezt teljesen rendben volt, amúgy egy csipetnyi Usa volt ez a jelenet, volt benne börleszk, aminek főszereplője az új társalkodóhölgy volt, na meg a nemzeti lobogó is előkerült a végére.
Jack Fawell. Bálint Ádám formálta meg. Őt sokáig utáltam megasztáros múltja miatt, de pont Rebecca miatt ismertem el anno, amikor dvd-n láttam, és teljesen mértékben ezt a hozta. Egy roppant lusta, számító, piti gazembert. Viszont énekben felejtős, az mintha nem is lenne nála, bár ennél szerepnél ez elhanyagolható, de a szólóját nagyon jól adta elő, és utána jön az a rész ahol kibújik a szög a zsákból, ott már nem tartóztatja vissza magát, ennek folyománya az, hogy eléri a célját, vagyis megutálja az ember, én legalábbis nagyon megutáltam Fawellt, ugyanis folyamatosan mélyebbre süllyedt előbb zsarolt, de az nem jött be, ezután Julyan ezredest akarta meggyőzni, de ez sem jött be, ezért kel ki teljesen magából utána.
Vele kapcsolatban az volt a plusz, hogy igen komolyan flörtölt Én-el, már első látásra szerette volna elcsábítani.
Ben. Őt Pirgel Dávid alakította. Itt is sajnáltam, hogy nem Sánta Laci van, akit kimondottan kedvelek, de ezen aztén is elfelejtkeztem róla, ami nagyon nagy szó, mivel Dávid kimondottan azok közé tartozik akiket nem szeretek, és most nem mennék bele a miértjébe, de ez a ő szerepe, végig teljesen hitelesen játszotta az értelmi fogyatékost, ami azért nem egyszerű, hisz egy pillanatnyi kihagyás végzetes lehet, de ilyen nem volt, hangban is egész jó volt, szóval le a kalappal!
Gilles, Bee férje. Őt Csuha Lajos alakítja, aki szinte elmaradhatatlan egy-egy darabból, ami érthető, hisz jók az alakításai, bár hozzátenném, hogy én ehhez a szerephez is idősnek éreztem, bár itt közel sem annyira zavaró, mint Rómeó és Júliában ahol a legfrissebb Júlia az unokája is lehetne. Mondjuk alapvetően Rokonok-ra szorítkozik az ő szerepe, bár a bálon is látni, de ott nem hangsúlyos. Viszont Rokonok teljesen rendben van vele, jó kis hármast alkottak ebben a jelenetben.
Julyan Ezredes. Jantyik Csaba. Ő egy kimondottan szimpatikus musical színész számomra, korábban több felvételen is láttam, halottam, és tetszett leginkább a Muzsika hangjában. De róla elmondható, hogy minden szerepet nagyon jól adoptál, és mint tudjuk, nincs kis szerep. Ebben a szerepben legnagyobb érdem, hogy egyenlő partnere Fawellnek, sőt fölé is kerekedik, ami mutatja játékának a sikerét.
Összegezve, elképesztően jó alakításokhoz volt szerencsém, a darabban is minden helyén volt,
a zenekar is, most nem volt olyan érzésem, hogy darálják a darabot, teljesen normális lefolyású volt.
és amitől kiváló ez a darab, hogy szinte bárki megtalálhatja benne a számítást, hisz krimi, thriller, romantika és némi humor ötvöződik az előadásban, amely élőben még nagyobb élményt kölcsönöz az embernek.
