Ma este a Madách Színházban jártam és az Én, József Attila darabot néztem, most először, még a tv felvételt sem néztem meg eddig, így alakult.
Őszintén megmondva felemás érzéseim vannak, ahogy a darab elkülönült két felvonásra úgy az én érzéseim.
A darab első felvonása kevésbé tetszett, bár prózai részekkel nem volt problémám, zenével már annál inkább, mély pontot a Tiszta Szívvel jelentette, amit merényletnek is nevezhetünk joggal a Költő ellen, mert hogy a színpadkép és maga a dal is 90-es évekbeli fiúbandák (BSB és társai) korát idézte.
Egy dalt ismertem már korábban a darabból az Áldalak búval vigalommal-t, ez is kissé felemást élményt adott számomra, ebben az is benne lehet, hogy Muri Enikőt most hallottam életemben először, mivel tehetségkutatók nem az én világom, bár olvastam róla rosszakat, komolyabb probléma nem volt vele (bár az is igaz, hogy már jó pár előadás a háta mögött van, és ez segíti az embert), szólója jobban sikeredett, mint ez a duett véleményem szerint.
A főszereplő, József Attila viszont telitalálat, nem vagyok Viktor rajongó, Anna Kareninában tetszett, a Fantomban nem, ez a szerep viszont nagyon az övé, abszolúte. Nagyon jól hozza József Attila karakterét, és ami a legfontosabb, hogy közel is hozza az emberekhez a Költőt, megpróbálja értetni, hogy mi is zajlott le benne, mindehhez nagyon szép hang is társult, és a prózában előadott versei is nagyon szépek voltak.
A második felvonás nekem minden téren jobban tetszett ugyanis zeneileg jobbnak tartom, másrészt Flóra személye sem mellékes. Gallusz Niki nagy kedvencem, őt mindig öröm látni, és már szerencsére többször volt hozzá szerencsém élőben is, de a mai este az igazán különleges volt, ez érte el a legnagyobb hatást nálam.
Mária Magdolnaként még nem láttam, az még ennél is nagyobb élmény lehet majd, de ez sem volt semmi.
Ha egy szót kellene használnom tündöklés lenne, mert valósággal tündökölt Niki a színpadon, mint egy igazi dáma, különösen végére igaz. De ami nagyon fontos. Zeneileg az est fény pontja az ő szólója volt számomra a fénypont, végig libabőrös voltam, elképesztő volt, annak ellenére, hogy hangja másképp szólt, mint amit korábban hallottam tőle, de ez nem negatívum, hanem pozitívum, mert nagyon egyszerűen lenyügőzött. Amikor már elhagytam a színházat, akkor támadt az az érzésem, hogy tehetném visszatekerném ezt a pillanatot újra meg újra és visszanézném megannyiszor.
Ahogy az előadás vége is ahol Márta és Flóra duettben adja elő az Áldalak búval, vigalomalt, az nem volt semmi amikor Niki elkezdte énekelni, egyszerűen fantasztikus volt, nem is véletlen, hogy számomra ő az egyik HANG, és itt körvonalazódott bennem a korábban leírt dáma gondolat. Ez a duett jobban tetszett, mint a darab elején lévő.
Újfent bebizonyosodott, hogy nincs kis szerep, maximum rossz színész, mert jó színész elkápráztatja a közönséget, ahogy Niki tette ezt ma este.
Mellékszereplők is hozzátették magukét, ők is ismertek a Madáchba járók számára, hisz sok darabban lehet találkozni velük, akik viszont nem járnak oda (sűrűn) ők filmekből ismerhetik őket, hisz szinkronizálnak is.
Nagyon fontos, hogy a darab nagyon hiteles, látszik, hogy az alkotók nagyon beleásták magukat József Attila életébe, hogy ezáltal pontos képet kaphasson a publikum, és ez a legfontosabb, hisz mielőtt bármit elkezdünk vizsgálni, a hitelességét kell megnéznünk, hisz lehet valami szépen becsomagolva, ha a tartalom ami mögötte van az hamis. Prózai és zenei részek aránya is rendben van, a versek természetesen prózában is elhangoznak benne, ez sem mellékes dolog,
A másik kulcsszó az üzenet, hisz hiába nyerünk betekintést valakinek az életébe, ha az nem szolgál valamivel a néző számára, de ahogy a legtöbb darab ez is szól a ma emberének, nem csak azért mert szerelem egy létező dolog, hanem ennek velejárói is ugyanúgy ott van, kétségbeesés, az elhidegülés, a csalódás.
Az már megint más kérdés ezeket ki hogyan viseli, hisz ez az ami személyfüggő, ezért is különleges az emberi sors, hogy mások vagyunk bár vannak hasonlóságok, lehet hasonló személyiségünk, érhetnek ugyanolyan hatások, és tanulhatunk mások esetleges hibáiból és életéből, ezek mind fontos dolgok.Amit még fontosnak tartok, hogy nem szoktam negatívumokat írni, de nem akarok hazudni.
Ami szerintem még komoly probléma volt, hogy dalok jó része tömeg dal volt, és én magam nem éreztem ennek szükségességét, ez ugyanis komolyan elvett bizonyos dalok drámaiságából, bár a zene sem stimmelt mindenütt, ahogy ezt korábban írtam. A darabban koreográfiával csak a fenn említett Tiszta szívvel-ben van igazi probléma, amúgy nem lehet rá panasz. Kosztümök is rendben vannak teljesen.
Mindent összevetve nem véletlen, hogy most is telt házzal fut a darab, illetve a végén az állótaps a színházban (nem csak egyes sorokban), hisz nem lehet minden tökéletes, ahogy az élet titkai is az apróságokban rejlenek, ezt a darabot is azokért kell megbecsülni. Nem tartom kizártnak, hogy még egyszer megnézem, természetesen Nikivel.
Múlt hét vasárnap a Vadaskert Iskola részére rendezett jótékonysági gálán vettem részt immáron másodszor.
Új év, új helyszín, továbbra is Budán de jócskán lentebb volt Klauzál művházban a Campona szomszédságában.
Gála műsor idén is sok rétű volt a fellépőket és dalokat is tekintve.
Először is fellépőkről. A gálát az iskola diákjai indították még pedig dalokkal, elhangzott a Zene a Valahol Európábanból, amit a Napoleon Boulevard slágere, a Legyetek jók ha tudtok követett, majd egy dobszóló vetett végett a blokknak. Ez egy nagyon jó ötlet volt a szervezőktől, megérintette az embert, megadta a kellő löketet délután, de mindez nem jöhetett volna azok nélkül akik betanították a gyerekeket, köszönet nekik és azoknak is akik odaálltak a színpadra.
Majd jött a bevezető, és következő dalok, eladók felsorolása. És már az elején szembesült azzal az ember, hogy vannak hiányzók, de úgy vélem, hogy ez benne van, hisz egy ilyen sok szereplős produkciónál csoda kellene, hogy mindannyian ott legyenek.
De jöjjenek a dalok: Borszéki Éva és Schupp Gabriella - Hétvégi motorozás, majd Makrai Pál énekelte az Evitaból a Csillagfény tüzes éjjelén című dalt, a blokkot Jenei Gábor zárta Viva Espana című dallal.
Már ez a blokk is komoly példa a sokszínűségre egy pop sláger, egy musical, és egy örökzöld.
De az előadókról. Schupp Gabit még nem halottam de kellemes meglepetés volt, ahogy ez a többi eladóra is elmondható a blokkban, igaz Évához már volt szerencsém tavaly ugyanitt, róla később beszélnék.
Külön élmény volt Makrai Pál-t hallani élőben, aki egy élő legenda ebben a műfajban, elég ha annyit mondok , hogy ő az eredeti magyar Javert. Mondjuk dal is újdonság igaz, hogy a filmet láttam, de nagyon régen, magyarul meg Evita világhírű szólójához volt csak szerencsém eddig. Igazi kellemes, sláger hangulatú dal ez.
Ezek után Jenei Gábort is halhattam élőben, akiről már olvastam, és láttam róla felvételeket, de élőben most először hallhattam, ez is egy komoly élmény volt. Ezen a délutánon ő volt reflektorban, neki jutott a legtöbb dal, és egyben ő adta a mediterrán részét délutánnak..Gyönyörű hangja van, amely engem fiatal Csengeri Attilára emlékeztet, bár lehet ezzel csak én vagyok így.
Következő blokk dalai: Török Tamás - Flying to the Moon (Frank Sinatra),
Máthé Beáta - Vannak ocskább dolgok (Grease), Makrai Pál Okosabban kéne élni (Apostol),
Budai Márton Egy csippetnyi ész (Rudolf)
Ezek is szép produkciók voltak, ebből a blokkból az első dalt emelném ki, az eredeti dal is kiváló és Török Tamás szájából is nagyon jól szólt, igazi régi jazz-es hangulatot teremtve ezáltal.
Ezután egy rövid zenei blokk jött: Schupp Gabi - Money, Money (Abba) és
Oláh Dániel - You Are My Destiny (Paul Anka)
Két nagyon szép produkció volt. Gabi szólóban is szépen szólt, Oláh Dániel elképesztő volt a dalválasztása nem mindennapi, oly annyira nem, hogy számomra ismeretlen volt a dal, bár nem kizárható, hogy hallottam korábban, de az ember olyan sok dalt hall, hogy akarva akaratlanul is felejt, és sajnos ez a jó dalokra igazán igaz, azok amiket meg elakarni felejteni, azokra meg még 10 év múlva is emlékszik.
Ő róla azt érdemes tudni, hogy az esemény főszervezője, Rakota Mónika a saját felfedezettjének tekinti őt, és joggal is lehet büszke rá, hisz emlékezetes dolgot hozott létre ezen a délutánon.
Az első rész a végéhez közeledett, egész pontosan a záró blokkhoz.
Dalok: Budai Márton - It's Not Unusual (Tom Jones), Jenei Gábor - Quando, Quando,
Veréb Tamás - Don't stop me now (Queen), Csengeri Attila -Egy éjszaka Bangkokban (Sakk)
Budai Márton is kellemes meglepetés volt, gyönyörűen szólt tőle a Tom Jones dal, én magam nem vagyok Jones rajongó, de neki is akad olyan dala ami azért alapmű, ez is annak mondható, az első dala a Csippetnyi ész egy igazi revü dal a Rudolf musicalből, azt is szépen énekelte.
Veréb Tomit most hallottam élőben először nem magyar nyelven, Queen klasszikust szólaltatott meg, korábban ennek a dalnak az előadásért egy versenyen a zsűritől megkapta a legjobban előadott dal elismerését. Ez sok mindent elmond. Érdekes volt mivel élőben még nem volt szerencsém Tomi ezen oldalához igazán, inkább komoly dalok amiket tőle hallottam, de pont ezen a gálán egy éve a Donna a Hairből ami ehhez hasonló élményt nyújtott, bár az egy musical dal, ez meg pop sláger. Összegezve az élmény új volt, de mindenképpen jó.
Majd Csengeri Attila is színpadra lépett, őt sem hallottam még élőben, így ez is új élmény volt, de összességében ez is jó volt
Róla nem hiszem, hogy bármit kellene mondanom előjáróban. Viszont felemás érzések keringtek bennem, ugyanis a hangját furcsállottam és később ki is derült, hogy ez nem volt véletlen, ugyanis Csengusz betegen vállalta el ezt a produkciót, amiért le a kalappal előtte. Amit még kiemelnék, hogy hangosítással akadtak kisebb-nagyobb problémák délután folyamán, ezt azért említem itt, mert ennél dalnál volt olyan, hogy a háttérzene/ének igen hangos volt, amit jelzett is Attila dal közben, és orvosolták is problémát, amiért külön köszönet jár.
Második rész egy hosszabb zenei blokkal kezdődött: Jenei Gábor - Love Story,
Máthé Beáta - A szóban forgó dal, Bajor Zsuzsa - Zucherro (Rita Pavone), Jenei Gábor - Sorrentoi emlék, Ódor Cintia, Csengeri Attila - Holnap hajnalig
Pontosabban fogalmazva hosszabb lett volna, de volt egy kis közjáték a 3. dalnál, ugyanis nem a Zucherro csendült fel, és eltartott egy darabig (4 percig) amíg orvosolták a problémát, egy ilyen malőr kínosnak kínos, de benne van, hisz sok dal hangzik el egy ilyen eseményen.
Szép dalok, produkciók voltak ezek is. Bajor Zsuzsa által előadott Rita Pavone dal is ilyen volt, ráadásul eredeti nyelven olaszul, ami cseppet sem könnyű, ezért jár is a maximális respekt.
Spamalotra már készülök jó ideje, de még nem láttam, így külön élmény volt ebből musicalből hallani egy dalt, bár ezt utólag mondhatom el, mert a helyszínen nem tudtam hova tenni a dalt, bár abban biztos voltam, hogy már hallottam.
Jenei Gábor az utolsó dala előtt el is búcsúzott és megköszönte a lehetőséget, azért jó látni ezt, és máshol is ezt láttam, hogy ilyen alázattal állnak oda a művészek, tiszta szívvel és nem nagy arccal, pedig azért vannak olyanok akik lenne mire, de ők megmaradnak szerénynek, és ezzel sokak szimpátiáját vívják ki.
Következő blokk dalai: Ágoston Máté - Üres Szék, Üres Asztal, Budai Márton - Come On Let's Go (Ritchie Valens), Kálmán Heni - Szerelemhez nem kell szépség
Üres szék, üres asztal olyan volt aminek lenni kellett keserédes, de még is gyönyörű, ez utóbbi az előadót dicséri. Come On Let's Go meg visszarepítette az embert időben jó 100 évvel, igazi swing hangulatot varázsolt.
Következő blokk dalai: Reith Ferenc - Mit ér egy hang (X faktor, You Raise Me up átdolgozás)
Ódor Cintia - Nem vagyok én apáca (Zalatnay Sarolta)
Veréb Tamás és Borszéki Éva - Féltelek (Szolnoki Péter és Auth Csilla)
Diószegi Kiki - El nem múló vágy (Vámpírok Bálja)
Előjáróban annyit mondanék, hogy kedvenc dalom a You Raise Me up, amit a legjobbnak is tartok.
Ezt a feldolgozást nem ismertem, mert nem szeretem a tehetségkutatókat, így ismeretlen volt, de utána jártam, hogy mi is ez pontosan, ez már átdolgozás, hisz az eredeti szöveghez semmi köze nincs ehhez. Az eredeti szöveg a tiszta szeretetről szól vagyis a szerelemről, ez viszont egészen másról, összetettebb ez a dalszöveg, amiről mindenki eldöntheti, hogy jó e avagy sem, nekem az eredeti az igazi, különösen a refrén a vége tetszik "To more than i can be". Na de ennyit magáról a dalról, ezt azért fontosnak tartottam.
Azt kell mondjam, ez volt a délután egyik fénypontja nem csak a dal fentebb említett vonatkozásai miatt, hanem az előadó miatt is, Reith Feri gyönyörűen szólaltatta meg ezt a dalt. És érdekes volt, ahogy a dal közben az iskola diákjai felléptek a színpadra mellé, ez is hozzátett az egész produkció különlegességéhez.
Ódor Cintia szép szólót adott elő, majd jött egy gyönyörű szép duett.
Tomi és Éva duettje rendkívüli volt, 90-es évek egyik legszebb duettjét énekelték nem is akárhogyan.
Jó volt látni Tomi egy új oldalát is élőben, mert inkább komolyat láttam, ez pedig színtiszta romantika volt.
De Borszéki Évát is megilleti dicséret nagyon szép hangja van, már tavaly is tetszett a gálán, de ez az érzés idén sokkal intenzívebb volt. Nagyon összeilletek ők ketten a színpadon hangban.
A következő blokk dalai:
Orbán Gábor - Kiss (Tom Jones)
Ódor Cintia - Mr. Alkohol (Koncz Zsuzsa)
Tóth Jonathan - Per te (Josh Grobsan)
Mondhatom, hogy a gála végére forrósodott fel igazán, ez a blokk ez előzőhöz hasonlítható.
Alaphangot Orbán Gábor adta meg ehhez egy Tom Jones dallal, továbbra sem lettem Jones rajongó, de az ilyen dalok fontosak, mivel hangulatot teremtenek, és még is szépen szólt.
Nagyon jó volt, különösen a Per Te-t emelném ki egy újabb olasz dal olasz nyelven, de most egy férfi torkából, elképesztő egy élmény volt, ez megint egy olyan dal választás ami mindennek mondható csak egyszerűnek nem, amiben igen könnyű belebukni, de Jonathan nem bukott, hanem szárnyalt, ez az egyik produkció ami kiemelkedett a délután folyamán.
Ezek után már csak finálé maradt, amelyhez foghatót még nem láttam, teljes meglepetés volt, sok mindenre számított de erre nem, hisz finálé általában egy sláger szokott lenni, ehhez képest a fináléra maradt az est legkomolyabb dala, a Szegény Gazdagok záró dala, nem halottam még ezt a dalt, de a dalszövegben benne volt a darab címe, hát ez egyszerűen fantasztikus volt. Veréb Tomi és Borszéki Éva adta elő ill. a végén az összes fellépő becsatlakozott, komoly mondandód tanulságot kapott így ez a délután. És a legfontosabb, hogy Tomi azt oldalát is megmutatta, amely miatt ő annyira tehetség, ugyanis roppant komollyá tud változni, nagyon drámaivá, és az ilyen dalokhoz ez elengedhetetlen, hisz egy dalt "bárki" eltud énekelni, de előadni már jóval kevesebben tudják, olyan módon, mint Tomi meg csak egy szűk réteg, akiknek ez a vérükben van.
Ez még korábbi Féltelek duett-et is felülmúlta, egyszerűen teljesen libabőrős voltam a dal alatt.
Ilyen az amikor gyönyörű hangok találkoznak a megfelelő dallal.
Megosztanék pár dalt, ezeket úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes meghallgatni,
saját felvételem:
https://soundcloud.com/szinido/reith-ferenc-hang-you-raise-me-up
https://soundcloud.com/szinido/vereb-tamas-borszeki-eva-feltelek
https://soundcloud.com/szinido/vereb-tamas-borszekieva-szegeny-gazdagok
https://soundcloud.com/szinido/jenei-gabor-viva-espanaVideók: http://www.youtube.com/results?search_query=vadas+g%C3%A1la&search_type=videos&search_sort=video_date_uploaded
Végezetül nem maradt más, mint köszönetet mondani a szervezőknek, különösen Rakota Mónikának, aki megálmodta az eseményt, és fellépő művészeknek is, aki szívvel álltak oda, nem kapni, hanem adni akartak, és adtak is sok szépet. Köszönöm!
Az esetleg elírásokért előre is elnézést kérek!
