Én, József Attila - Madách Színház

Ma este a Madách Színházban jártam és az Én, József Attila darabot néztem, most először, még a tv felvételt sem néztem meg eddig, így alakult.
Őszintén megmondva felemás érzéseim vannak, ahogy a darab elkülönült két felvonásra úgy az én érzéseim.
A darab első felvonása kevésbé tetszett, bár prózai részekkel nem volt problémám, zenével már annál inkább, mély pontot a Tiszta Szívvel jelentette, amit merényletnek is nevezhetünk joggal a Költő ellen, mert hogy a színpadkép és maga a dal is 90-es évekbeli fiúbandák (BSB és társai) korát idézte.
Egy dalt ismertem már korábban a darabból az Áldalak búval vigalommal-t, ez is kissé felemást élményt adott számomra, ebben az is benne lehet, hogy Muri Enikőt most hallottam életemben először, mivel tehetségkutatók nem az én világom, bár olvastam róla rosszakat, komolyabb probléma nem volt vele (bár az is igaz, hogy már jó pár előadás a háta mögött van, és ez segíti az embert), szólója jobban sikeredett, mint ez a duett véleményem szerint.
A főszereplő, József Attila viszont telitalálat, nem vagyok Viktor rajongó, Anna Kareninában tetszett, a Fantomban nem, ez a szerep viszont nagyon az övé, abszolúte. Nagyon jól hozza József Attila karakterét, és ami a legfontosabb, hogy közel is hozza az emberekhez a Költőt, megpróbálja értetni, hogy mi is zajlott le benne, mindehhez nagyon szép hang is társult, és a prózában előadott versei is nagyon szépek voltak.
A második felvonás nekem minden téren jobban tetszett ugyanis zeneileg jobbnak tartom, másrészt Flóra személye sem mellékes. Gallusz Niki nagy kedvencem, őt mindig öröm látni, és már szerencsére többször volt hozzá szerencsém élőben is, de a mai este az igazán különleges volt, ez érte el a legnagyobb hatást nálam.
Mária Magdolnaként még nem láttam, az még ennél is nagyobb élmény lehet majd, de ez sem volt semmi.
Ha egy szót kellene használnom tündöklés lenne, mert valósággal tündökölt Niki a színpadon, mint egy igazi dáma, különösen végére igaz. De ami nagyon fontos. Zeneileg az est fény pontja az ő szólója volt számomra a fénypont, végig libabőrös voltam, elképesztő volt, annak ellenére, hogy hangja másképp szólt, mint amit korábban hallottam tőle, de ez nem negatívum, hanem pozitívum, mert nagyon egyszerűen lenyügőzött. Amikor már elhagytam a színházat, akkor támadt az az érzésem, hogy tehetném visszatekerném ezt a pillanatot újra meg újra és visszanézném megannyiszor.
Ahogy az előadás vége is ahol Márta és Flóra duettben adja elő az Áldalak búval, vigalomalt, az nem volt semmi amikor Niki elkezdte énekelni, egyszerűen fantasztikus volt, nem is véletlen, hogy számomra ő az egyik HANG, és itt körvonalazódott bennem a korábban leírt dáma gondolat. Ez a duett jobban tetszett, mint a darab elején lévő.
Újfent bebizonyosodott, hogy nincs kis szerep, maximum rossz színész, mert jó színész elkápráztatja a közönséget, ahogy Niki tette ezt ma este.

Mellékszereplők is hozzátették magukét, ők is ismertek a Madáchba járók számára, hisz sok darabban lehet találkozni velük, akik viszont nem járnak oda (sűrűn) ők filmekből ismerhetik őket, hisz szinkronizálnak is.
Nagyon fontos, hogy a darab nagyon hiteles, látszik, hogy az alkotók nagyon beleásták magukat József Attila életébe, hogy ezáltal pontos képet kaphasson a publikum, és ez a legfontosabb, hisz mielőtt bármit elkezdünk vizsgálni, a hitelességét kell megnéznünk, hisz lehet valami szépen becsomagolva, ha a tartalom ami mögötte van az hamis. Prózai és zenei részek aránya is rendben van, a versek természetesen prózában is elhangoznak benne, ez sem mellékes dolog,
A másik kulcsszó az üzenet, hisz hiába nyerünk betekintést valakinek az életébe, ha az nem szolgál valamivel a néző számára, de ahogy a legtöbb darab ez is szól a ma emberének, nem csak azért mert szerelem egy létező dolog, hanem ennek velejárói is ugyanúgy ott van, kétségbeesés, az elhidegülés, a csalódás.
Az már megint más kérdés ezeket ki hogyan viseli, hisz ez az ami személyfüggő, ezért is különleges az emberi sors, hogy mások vagyunk bár vannak hasonlóságok, lehet hasonló személyiségünk, érhetnek ugyanolyan hatások, és tanulhatunk mások esetleges hibáiból és életéből, ezek mind fontos dolgok.Amit még fontosnak tartok, hogy nem szoktam negatívumokat írni, de nem akarok hazudni.
Ami szerintem még komoly probléma volt, hogy dalok jó része tömeg dal volt, és én magam nem éreztem ennek szükségességét, ez ugyanis komolyan elvett bizonyos dalok drámaiságából, bár a zene sem stimmelt mindenütt, ahogy ezt korábban írtam. A darabban koreográfiával csak a fenn említett Tiszta szívvel-ben van igazi probléma, amúgy nem lehet rá panasz. Kosztümök is rendben vannak teljesen.
Mindent összevetve nem véletlen, hogy most is telt házzal fut a darab, illetve a végén az állótaps a színházban (nem csak egyes sorokban), hisz nem lehet minden tökéletes, ahogy az élet titkai is az apróságokban rejlenek, ezt a darabot is azokért kell megbecsülni. Nem tartom kizártnak, hogy még egyszer megnézem, természetesen Nikivel.