http://agostinho-gls.blogspot.com/2011/08/robin-hood-margit-sziget-2011-augusztus.html/ , ahogy Robin Hood musicalről is, így az alaptörténetet most nem fogom részletezni.
Illetve még egy érdekesség ez 70. bejegyzésem.
Kezdés kapcsán nem tudok nyilatkozni, nem figyeltem mikor kezdtek, bár az érdekes, hogy bemondták, hogy 3 perc múlva kezdődik az előadás, de több idő telt elt, mint 3 perc.
Amiről előszőr írnék, pontosabban írtam volna az pedig nem más, hogy miben változott a darab a tavalyihoz képest, tekintve, hogy tavaly szabadtéren a Margitszigeten volt látható előadás, most pedig kőszínházban még pedig a RAM-ban, vagyis a Radnóti Miklós Művelődési Központ-ban.
Színpad merőben érdekes, mert folyamatosan emelkedik, nem pedig egy vonalban, ahogy sok helyen úgy van.
Színpad méretével nincs probléma, bár némely esetben lehetett érzékelni, hogy ez nem Margitsziget, amikor többen voltak színpadon és egy helyre probáltak beférni, akkor azért ezt kitűnt nagyon, de amúgy nem feltétlen, már csak azért sem, mert a díszletet is sikerült beilleszteni erre a színpadra is.
De abból kitűnt, hogy szereplők nem vesztek el igazán színpadon, így egy-egy jelenet sokkal hatásosabb volt, mint a szabadtéren, ahol a nagyobb tér ez kevésbé lehetséges, de ugyebár ez is csak egy nézőpont, a szabadtérnek és a kőszínháznak is meg van a maga varázsa, hisz egy fedett pályás sportlétesítmény is nyújthat akkora élményt mint egy szabadtéri stadion.
Korábban láttam egy interjút ahol maga Szomor Gyuri beszélt arról, hogy ők ugyanazt probálják színpadra vinni itt is amit Margitszigeten, és ez így is volt. Igen minimális változások voltak, pedig itt a tér jócskán kisebb,
de sikerült mindent elhelyezni.
A darab kezdete érdekes volt, szabadtéren nagyon látványos volt, hisz mondhatni egy erdő vette körül a színpadot egész pontosan pár fa, de az minden oldalról, itt vetitőt alkalmazták erre a célra, illetve darab során más dolgokra is.
Ami különbség volt, hogy a szabadtéren a széksorok mellett jöttek fel a szerzetesek a színpadra, itt viszont nem, itt a színpad mögül jöttek elő. Gyönyörű ez a jelenetsor, az egyetlen "hiba" ebben, hogy két női énekes színpad hátsó részén van, így belőlük jó formán szinte semmit sem lehetett látni. Az egyik nő ugyebár Lady Marian /Andrádi Zsanett, Zsaki/, a másik pedig csak egy lány szereposztásban nem szerepel, pedig emellett darab másik igen szép dalát is ő énekli az Itt a hazánk-at. És ő Szomor Lilla volt most is.
A komoly bevezető után szerzetesek jöttek, na ez az a rész ahol az ember könnyezik a röhögéstől, különösen az első megjelenésük, és teszem ezt annak ellenére, hogy már ki tudja hányszor hallottam már ezen részeket.
Ködgépes rész a legnagyobb, amikor megemlítik vele majd befújnak vele, illetve amikor megemlítik hogy nagyon-nagyon ködös hajnalom, akkor még nagyobb köd keletkezett.
Ezután következett az a jelent amit vártam, hisz William ekkor lép először színre, akit Veréb Tamás alakított, és nem titok, hogy miatta esett a választásom erre az előadásra, hisz már februárban volt két előadás.
De persze vele együtt Lady Marian illetve a visszatérő Robin /Kovács Áron/ is színre lép.
És azt követkő jelenet a darab legkritikusabb pontja, mivel ez a jelenet tartalmazza a Félsz-t, amely darab legnehezebb dala. Kiváncsisággal és némi félelemmel vártam ezt a pillanatot, de Áron minden kétséget eloszlatott, hihetetlen volt, sokkal jobb, mint tavaly nyáron, talán amiben tavalyi jobb volt, hogy dal vége akkor félelmetes volt ez igaz repríz ezt most nem mondanám, más élmény volt, bár ennek lehet a kőszínház is oka. De az ahogy felépítette Áron a dalt az elképesztő volt, a dal igazi nehézsége az, hogy több ívű a dal közepén van egy komoly törés benne, amely egy sokkal lágyabb tónust igényel, igazából ez a kritikus rész, hogy ez lágyság meg van e, és utána van egy rész amely az egyik kedvencem amikor ez a lágyság visszafordul abba az indulatba ahonnan elkeződött maga a dal. Bár már írtam erről dalról, de ez elképesztő nem csak dalban van több ív, hanem a közvetített érzelmekben is az eleje az indulatról szól, a folytatás viszont már nem, ugyanis dal a háború gyötrelmeit mutatja be, de a dal elején általánoságban esik szó ezekről, míg a közepén személyes kapcsolatokról van szó, ami az egészben a legfájóbb, és ezért is van az átmenet.
Hisz ha az ember belegondol a saját életében is átélhet ilyet, ha szörnyűségeket lát a világban akkor az indulat eluralkodik rajta, de ha a szörnyűségek őt érintik akkor leblokkol az ember, és itt is ez történik.
Ez dal tényleg elképesztő és pont ezért, mert valódi emberi érzelmeket ad át professzionális módon.
És tudom, hogy ezt már írtam, de az átmenet tényleg elképesztően jó, ahogy fokozódik Robinban a feszültség de ez nem tőr ki azonnal, csak fokozatosan. És meg is emelem a kalapom Áron elől aki ezt így elő tudta adni, hisz ez nagyon nem könnyű indulat, szenvedés, majd a végén a kettő keveredik. Nem semmi, ez a dal páratlan.
És akkor jöjjön a másik nagy dal, amely akár jobban üthetett volna, mint a Félsz, de sajnos nem ütött.
Persze ilyen dalok esetében nüanszok döntenek, nem arról van szó, hogy nem volt jó, vagy éppen nagyon rossz volt, csak arról, hogy Félsz magasra tette a lécet.
Ezután rossz érzéseim voltak a folytatással kapcsolatban, de Tomi folytatta az előadást sokunk örömére.
És most visszakanyorodok az előadás elejére, az előadás megkezdése előtt a rendező, zeneszerző
Szomor György lépett színpadra, és bejelentette, hogy bár hangszálproblémái vannak Forgács Péternek /Nottinghami bíró/, de vállalta a mai előadást. Ez a probléma az első felvonás alatt nagyon is hallható volt, pedig őszintén bevallom nekem nincs zenei hallásom, ezen a téren sosem érdekelt a zene. Viszont a prózánál különösen hallani lehetett, hogy tényleg gondok vannak, de még az énekben is lehetett az első felvonásban, a másodikban viszont már kellemes meglepetés volt, hogy jobban szólt Forgács Péter legalábbis szerintem. Viszont azt kell mondjam, hogy bár nagyon komoly problémáról van szó, hisz egy ilyen gyulladás kellemetlen, de azt kell mondjam, hogy ez még jobbá is tette a Bíró karakterét, hisz ez egy rendkívül megátalkodott, aljas karakter, aki ezáltal még félelmetesebb lett, én csak döbbenten ültem székemben Forgács Péter alakításakor, tényleg nagyon jó volt, mert ha hangilag nem is volt a top-on de ő volt ezen az estén a megtestesül Gonosz, az a személy akit az emberek még szánni sem tudnak, bár azért "Robin Hood" dal alatt van ugyebár egy felnőtteknek szóló jelenetsor ami roppant vicces, de az összkép ettől még nem változik.
Nem csak a dalok, de közjátékok is érdekesek a legjobban az maradt meg amikor vásáron Robin Hood elkapja bírót és kést szorít a bíró torkának, és átadja az üzenetét, de nem is maga ez a jelent, hanem ezután a jobbkezével, Gisborne-al /Gerner Csaba/ van egy jelenete, amiben Gisborne jelenti, hogy letartóztattak mindenkit, majd a Bíró többször visszakérdez, de a válasz a "mindenki", és még egy nagy mosolyt is hozzátesz Gisborne, ez nagy jelenet volt, illetve ha már megemlítettem Robinos jelenetet annak a vége érdekes, ahogy azt mondja a Bírónak "megölöm", mint egy ostoba bohóc, és vissza is húzza a maszkját.
Gisborne is fontos szereplők között van, és ezen esetén is jól hozta ezt a figurát Gerner Csaba, sőt még egy kis plusz is volt a játékában, mint írtam.
Lady Marian szerepében Zsaki tündökölt ezen az estén, tavaly fedeztem fel őt igazán, hogy mennyire jó, amikor láttam ezt a darabot, de amit tegnap művelt az messze felülmúlta a tavalyit minden tekintetben.
Úgy vélem, hogy kiváló hangi teljesítmény mellé kiváló színészi teljesítmény párosult és ezt leginkább az apróságokból lehet lemérni. De hozzáteszem mindenek van oka ennek is. Tavaly nyáron volt az előadás szabadtéren, az azért más hisz ilyenkor színészek nincsenek annyit foglalkoztatva, most pedig hétről-hétre előadásaik vannak, így benne vannak píxisből ez pl. könnyen lehet hogy ok, de lehet, hogy teljesen más az ok.
De nem is számít, az igazán számít az az élmény.
Kád ma sem maradhatott el, és ha már kád itt megemlítem, hogy ehhez jelenethez kapcsolódik a darab tegnapi számomra gyenge láncszeme Maryan szolgálója, Lulu ugyanis más volt, mint tavaly akkor Palla Szabina volt, most Miklós Eponin játszotta ezt a szerepet, és teljesen más volt, Szabina játszott és vicces volt az akcentusa amit végig vitt a darab alatt, ezzel szemben Eponin prózája cseppet sem tetszett, sokkal nyersebb volt, és nem állt össze egy egésszé. Nem szeretek negatív dolgokról írni, sőt megszoktak ragadni a dolgok pozitív oldalát, de itt nem érzem a másik oldalt, sajnálom.Jelenet kapcsán volt egy érdekes dolog, még pedig egy úgy volt, és ez a RAM-os videóból is látszódik, hogy amikor Robin kiszáll a kádból akkor habdarabok vannak a ruháján, viszont ebből tegnap semmi sem látszódott, legalábbis én nem láttam, ez meglepő is volt számomra.De Zsakinál tartottam aki számomra ezen estén lett egyenlő Lady Marian-al, ha mondjuk pusztán megjelenést nézzük akkor tavaly is így éreztem, és akkor is szépen szólt, viszont most sokkal több momentum maradt meg vele kapcsolatban, és nem csak az oka, hogy most már alapjáraton arra figyeltem, hogy mit csinál a színpadon, hanem legfőképpen az, hogy igen komoly pluszok kerültek bele az előadásába.
Amit leginkább kiemelnék az a szólója, ami egy igen keserédes dal, hisz dallam és szöveg más-más érzést tükröz.
Dallam az ami édessé teszi a dalt, a szöveg viszont igen keserűvé. Lady Marian drámája az ember szeme előtt történik, és az ahogy történt az a hitelesség csúcsa, sőt soha nem éreztem még ennyire élethűnek az előadását, pedig ezt láttam élőben is, illetve másik két előadásról láttam felvételt erről a dalról.
Hasonló érzések fogtak el, mint elöző hónapban amikor Octavia dalát hallottam tőle, pontosabban mondva pont az a dal jött fel bennem ezután a dal után, ugyanis az volt csúcs amit eddig láttam Zsakitól, de most már a tegnapi "Hány élet veszne el". És persze sorolhatnám a jelzőket, de ahelyett csak annyit mondok, hogy ez az a drámaiság az a dolog, amit nagyot lehet szeretni, hisz el lehet énekelni egy dalt anélkül, hogy átadná az illető dal üzenetét, de a csúcs az amit tegnap halhatott a publikum, mert ebben dalban teljesen tetten érhető volt Marian tragédiája.
Bravissimo Zsanett!
Illetve van egy komoly apróság amit megemlítenék William halálánál, most másképp viselkedett Zsaki,
megcsillantotta ugyanis Lady Marian egyik nagy előnyét a gondoskodást, ezt bizonyos apró mozdulatokból lehetett érzékelni.
De nem csak az apróság voltak nagy jelenetőségűek, hanem az ahogy Zsaki megszólaltatta a dalokat, eszméletlenül gyönyörű hangon, amiben minden benne volt, ezt bárcsak szavakba lehetne önteni, de nem lehet.
William halála egyik darab legdrámaibb pillanata, hanem a legdrámaibb pillanata, hisz amikor egy ártatlan nőt szurat le Bíró, az is ezen pillanatok közé tartozik, és az az a pillanat ahol legjobban érződik amit mondtam korábbam, hogy a Bíró a megtestestült Gonosz.
De magáról dalról roppant meginditó, tavaly szeptemberben írtam ezt egy fórumba.
"Ha meghallom Tomitól William dalát/halálat, összeszorul a gyomrom, és egyszerűen ledöbbenek, hogy ez tényleg megtörtént, teljesen elhiszik mindent Tominak."
Ezeket szavakat most sem tudnám igazán mivel kiegészíteni, az előadás vége elképesztő, darab során vannak elképesztő dolgok dolgok, ezek dal formájában természetesen, de a vége az ami megadja az egésznek a sava-borsát, amely teljesen ledöbbenti az embert, az előtt csak egyik ámulatból esik a másikba, de ahogy közeledik darab vége, azáltal lesz egyre komolyabb dolog.
Maga az előadás olyan, mint egy művészi montázs, amin minden szerepel, ahogy darabban is.
Vannak részek, amik szórakoztatják az embert, amikor sírve könnyezik a nevetéstől, máskor meg legszívesebben felállná és csápolna, mert úgy érzi magát, mint ha egy rock koncerten lenne, és ott vannak drámai pillanatok egyaránt, és szép pillanatok.
Ilyen szép pillanat az Itt a hazánk. Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni, hogy nagyon nem mindegy, hogy egy felvonáás hogy zárul, hisz emberek vagyunk sok esetben az marad meg legjobban amit utoljára láttunk, és nagyban növelheti egy jó lezárás az átélt élményt, még akkor is ha azt megelöző részek nem voltak jók, persze itt erről szó sincsen. Sőt azt kell mondjam, hogy bár voltak olyan dalok amikkel nem igazán szimpatizáltam ebből a darabból, ezek a dalok is meggyőztek tegnap.
Itt a hazánk eredetileg egy tradicionális kelta népdal, itt meghallgatható angolul:
http://www.youtube.com/watch?v=0uKZc3kgm3c
Ezt a szólót már a darab elején megjelenő Szomor Lilla énekli, illetve Tomi is betársul a dalba.
Ezzel kapcsolatban viszont most nem jó élményben volt részem, ugyanis az előadás alatt többször is volt gond hangosítással ebben a dalban is volt gond vele, Tomit alig lehetett hallani dal közben, illetve a 2. felvonás kezdeténél a Még pár percnél is volt egy kimaradás amikor Áron elkezdi a dalt, ez fel is tűnt az embereknek volt is megjegyzés az eset kapcsán közeli környzetemben, bár hogy ki mondta azt nem tudom, nem is figyeltem rá, meg amúgy sem lényeges, mivel egyedül mentem el meg nézni a darbaot.
De a probléma ellenére ez egy gyönyörű dal, gyönyörű zenével és gyönyörű kelta körtánccal, ez a körtánc új élmény volt számomra, illetve lehet csak annak hatott a szabadtéri előadásról nem rémlik nekem ez ugyanis, de ez nagyon meggyőzött, kelta dallamvilág nagyon vonzó számomra és táncaik is nagyon jók, ezért is volt ennyire fantasztikus ez a jelenet.
Tomi kapcsán még annyi megjegyezni valóm van, hogy figyeltem az előadás alatt többször is, hogy táncok hogy mennek neki , nem fedeztem fel komoly problémát, a dolog ezen részt is jól oldotta meg.
Little John /Hajdú Steve/ az a karakter aki erendően szimpatikus számomra, ennek pedig a filmélmények az okai, azok meghatározóak voltak számomra ugyanis.
John belépője nagyon jóra sikeredett. Ez tipikusan az rész, amikor az ember sírva könnyezik.
Ez annyira jó jelenet volt, hogy ez a két mondat megmaradt bennem.
"Édes drága jó istenem hát nincs is szebb, mint az önzetlen, igaz férfi szerelem. Isten hozta önöket hölgyeim!"
Csavargó blues vagy más néven a "Kopott a csizmám" is elnyerte most a tetszésemet ami ugyebár Steve szólója, elképesztő amit nyújt ebben a dalban, de nem csak ő hanem mindenki aki színpadon van, és ebben jelenetben nagyon sokan vannak a színpadon. Meg van a maga hangulata, a feeling-je ennek a dalnak, amihez mindenki hozzátesz. A dal egy szál hegedűvel kezdődik, majd pár sor után a zenekar is beszáll, de Robin és William sem maradhat ki a buliból Tomi egy fabotot használt gitár gyanánt ami azt illeti, az ember itt érzékeli igazán azt, hogy na most fel kell kelnie a székból, hogy kitombolhassa magát.
Steve kapcsán még az előadás végét említeném, amikor mesél Robin és Marian babájának, ami improvizáció lehetett mivel az előző előadásról más szöveg rémlik nekem, de mindenesetre nagyon ütött, ezt már nem tudom visszaidézni sajnos, de valami olyasmit mondott, hogy mi van akkor ha egy csodálatos, gyönyörű nő autót nyit neked? akkor eltévesztetted a házszámot. Na ezen viszont sírva könnyeztem, hatalmas volt ez is meg ahogy bíróról beszélt. Steve mindenképpen egy üde színfoltja a darabnak, az ilyen alakítások nélkül kevesebb lenne egy darab.
De nem ő az egyetlen önjelölt Humor Harold a darabban /kizárólag a szó jó értelmében véve/,
a másik nagy kedvencem Tuck barát /Gesztesi Károly/ is hozta a formáját. Na ő az a karakter aki már filmekben is humorforrásként szolgált, itt is az első mondától az, ahogy beszél istennel majd az azt követő rész sem éppen semmi, amikor Robin Hood és többiek előtünnek, hogy megszerezzék a bort, de ez nem egyszerű, Robin kap is egyet Tuck baráttól egy kacsával sóz rá egy nagyot, méghozzá pecsenyekacsával, de ahogy beszél erről a szárnyasról, na akkor sem marad szárazon az ember szeme, ezek az apró momentumok nagyban hozzájárulnak az élményhez.
De ami legjobban vitte a prímet az az esküvő, na az improvizáció csúcsa, amit előadott ott Tuck azt vétek lett volna kihagyni. Megjegyezte, hogy Gisborne-nak egy hajbeültetésre lenne szüksége, illetve Bírótól megkérdezi, hogy be van e rekedve, de az még hagyján, utána azt mondja neki, hogy hangosabban kéne beszélnie, mert nem hallja, erre Bíró azt válaszolja neki, hogy tudna hangosabban beszélni, ha elszállt a hangja, erre Tuck annyit mondott, hogy szóljon rá hangjára: "Hangom gyere vissza". Na ez volt a csúcs, itt is sírva könnyeztem már.
De még ezelőtt van a bordal, amely "Kopott a csizmám"-hoz hasonlóan átütő, és szintén meggyőzőtt.
Ezt előzi meg az említett Tuck belépő, amúgy dal maga roppant vicces, legalábbis az eleje, ahogy rászól a többiekre, egyik pillanatban még csítitja őket, a másikban viszont már arra biztatítja, hogy hangosabban énekeljenek. De ez a dallam amit kicsattanó öröm jellemez elég csak megnézni szereplők arcát, más mint a "Csavargó Blues", hisz ott kiéli magát az ember, itt sokkal inkább átadja magát a gyönyörnek.
Ide tartozik még, hogy tavaly nem volt ráadás amikor voltam, most viszont ez a Bordal volt, és teljes mértékben ínyemre volt ez a plusz.
"Itt a hazánk" dallama ének nélkül a második felvonásban többször visszatér Még pár perc után, illetve azután hogy William egy maga kiállt a király ellen küldött bérgyilkosok ellen. Ugyebár ezt korábban kifejtettem de ez a dal hazaszeretetről és darab fontos részein visszatér, bár az utóbbi jelenet fontosabb ugyebár, amikor a királyt megmenti William, és közben halálos sebet szerez. Ez számomra egy új felfedezés volt, bár lehet korábban is meg voltak ezek a reprízek, de nem ragadtak meg bennem, most teljes mértékben igen.
Végezetül maradt a címszereplő Robin Hood /Kovács Áron/. Áron sokat fejlődött tavaly óta, és ezt nem csak a Félsz miatt mondom, de aligha van olyan szakma ahol ne számítana a megszerzett tapasztalat.
Ő pont az az ember aki megérdemeli, hogy fejet hajtson előtte az ember, hisz amatőrként kezdte, kívülállóként, még is komoly dolgokat rakott le asztalra mindezek ellenére, és ezt értékelni kell.
És sajnos sokan nem teszik ezt. Lehúzni divat bárkit, és ha valaki még sem húzza le az adott ileltőt, dolgot, akkor ferde szemmel néznek rá. Rám mondjuk nézhetnek akárhogyan a véleményem nem változik :)
Ha csak Félsz-et nézzük akkor is rászolgálna a dicséretre, de ő ennél sokkal többet tesz, hisz nem sok olyan jelenet van amin ő nincs jelen, ez pedig kegyetlenül nagy meló, de ő ezt sikerült teljesíti.
Meg jó jeleneti vannak nagyon, bár rossz jelenet nincs is darabban. Áronnak olyan jeleneti vannak, mint a Cirkusz, Játék volt, Nászéjszaka csak hogy párat soroljak.És a két utóbbi kapcsán megjegyezném, hogy két szerelmes, Robin és Marian ma is kitettek magukért, kettejük között komoly volt az összhang, Játék volt, pedig még mindig elképesztő duettm rám már elsőre is nagy hatással volt ez a hatás azóta is tart gyönyörű tényleg, bár tavalyi előadás kapcsán jobban bennem maradt ez a dal, ebbe az is belejátszhat, hogy akkor hallottam először, és az első élmény meghatározó, szenvedély szinte tapintható különösen szépek voltak az apró, ám de annál intimebb jelenetek.Illetve zárójelenet ami nagyon fontos, a "Dombtetőn"... Ez egy rövid, de annál elképesztőbb dal, ami Willamről szól magától érthetően. Korábban említettem, hogy Steve mesél a Marian és Robin babájának, ez a baba William nevet viseli nem véletlen, hisz őt nem elfelejteni, komoly veszteség Robin számára.
Egy szereplő maradt a Oroszlánszívű Richárd király. Az ő szerepében változás állt be, még tavaly Vikidál játszotta a szerepet, idén már Vári János játszotta ezt a szerepet egész jól, mondjuk ez pár mondatos prózai szerep csak, de nem mellékes, az a pár mondat önmagáért beszél.
A dalban legjobban ez tetszik: "És volt egy srác, akin a halál sem győz.", ezzel is Williamra utal Robin.
Az említett intermezzo után van felvonás zárása, ahol nincs annyi ember színpadon, mint az első felvonás végén.De mondanom sem kell, hogy kitünő keresztmetszete ez is felvonásnak, és nagyon jó lezárása.
Látványt ma sem aprózták el. A csúcs természetesen a Tűz van, babám!" volt, na az elképesztő volt, színpad szélén két darab tűzcsináló szerkezet, amiből időnként lángok csaptak elő, számomra elég kellemetlen volt, mert csípte nagyon az arcomat, így jelenetsorán többször semmit sem láttam. de túlestem ezen is. Viszont az mindenképpen megmaradt, hogy ebben dalban Forgács Péter már igen jól énekelt, Még pár percnél is hallható volt a változás, itt is, de én ezt nevezném meg a csúcspontnak tőle.
Mindenképpen érdekes élmény volt ez is. Hangosításról már írtam, sajnos azzal többször volt gond.
Fénytechnikával ellenetétben aligha volt probléma, az ember bámult és bámult, ez is fontos része annak amúgy, hogy Csavargó Blues alatt az ember egy koncerten érezhette magát.
Bár meg kell valljam, hogy azért ezeknek jeleneteknek mármint "Kopott a csizmám", Bordal-nak is volt egy kizökkentő hatása, de ez nem nevezhető tartósnak /már csak azért sem mert közönséget nem láttam igazán tapsolni illetve volt hogy előttem páran tapsoltak dal közben, de nem volt általános, mögöttem sem lehetett nagy taps áradat, vagy legalábbis fülem nem érzékelte/ így nem volt ezzel a gond, de ahogy korábban mondtam már a dalokkal nincs probléma, csak bizonyos esetekben a kevesebb néha több. Nekem legalábbis ilyen érzésem volt ezekkel kapcsolatban.
Még egy érdekes dolog, láttam gyerekeket most is az előadáson, közvetlen előttem is ültek,
ez azért meglepő kissé, hisz ez nem igazán gyerekeknek való történet véleményem szerint.
Hogy miért? Vannak benne igen durva dolgok, amiket fentebb ecseteltem már, ezek olyanok amik nem kellene látnia egy gyereknek véleményem szerint, hisz bár maga történet erendően egy mese is lehetne, ez alapvetően inkább felnőtteknek szóló történet, de ha más nem én kamasz kor előtt nem ajánlom a megtekintését.
De visszatérve a látványra amit még ki kell emelnem az nem más, mint a harcok, ezek szabadtéren is meg voltak már, de teljesen más volt tegnap látni, kisebb színpad miatt nagyon kiütközött, hogy miféle munka van emögött, erről szó is esett egy interjúban. Kaszkadőr jelenetek is megmaradtak ugyebár. Amúgy pont ezek miatt olyan érzésem volt, mintha filmet néznék, mivel a filmekben van ennyire aprólékosan kidolgozva az ilyen jelenetek, ez a gondolat már korábban is felvetődött bennem, de mostani előadás az ami előhozta belőlem ezt az érzést, de még is ez egy darab, amiből szó szerint semmi sem hiányzott, és bár tökéletes darab nem nagyon létezik, de ez darab közel áll a tökéleteshez, mert nem csak felvonultatja ezen dolgokat, hanem jól is adagolja őket.
Ezért az ember joggal érezheti azt, hogy egy filmet lát egy darabom belül.
Film kapcsán azt kell mondjam, hogy némely vicces jelenetsor és a harcok amik egy igazi Robin Hood kalandfilmre emlékeztetik az embert, viszont ha zenei oldalt nézzük, az embernek Disney rajzfilmek juthatnak eszébe, ahol a próza dominál, de időnként zenei betétek vannak, és nem is akármilyen dalokról van szó, ugyebár nagyon sok ilyen rajzfilm nyert Oscar, Golden Globe ill. Grammy díjat is, és az emberben nem is merül fel kérdés, hogy miért. Mondjuk annyi különbség, hogy egy rajzfilm szűkre szabva, egész pontosan a műsoridő stáblisták nélkül olyan 70 perc, ezért ritka az amikor egy hosszabb dal van rajzfilmekben. Ezzel szemben ez darab olyan 2 órás, több, mint 1 órás az első felvonás, a második felvonás pedig olyan 50 perc körüli.
Ez azért mutatja, hogy darab nem olyan hosszú, hisz sok előadás ha 2 felvonást nézzünk akár még 2,5 órát is elérheti, bár nem is rövid hisz a Jézus Krisztus Szupersztár, és a József igen rövid darabok, különösen az utóbbi, ha nem nézzünk a ráadást, de a Szupersztár is messze van 2 órától.
Bár ezekben darabokban nincs annyi történetés ráadásul próza is hiányzik belőlük.
De a lényeg az, hogy amit én a darab gyenge pontjának tartok, az a dalok száma, hisz tényleg igen komoly, és nagyon nagyot szóló dalok vannak az előadásban, de ettől független úgy érzem, hogy több dalra volna szükség, persze nem drasztikus növelésben gondolkozok, szerintem még 2 dal is sokat segíteni a darabon.
Tapsrendnél komoly ováció volt, de a legnagyobbat Tomi kapta mind közül. Én is megtapsoltam őt rendesen, de a többieket is, hisz kivette mindenki a maga részét az előadásból.
Össszeségében azt kell mondjam, hogy nem véletlen hogy ez a darab kedvenceim közé tartozik, mivel nem tudok olyan dolgot mondani, ami hiányozna belőle, minden benne van ami szem-szájnak ingere. Komoly, gyönyörű, ill. szórakoztató dalok, könnyfakasztó pillanatok, rengeteg olyan pillanat ami leterheli az ember rekeszizmát, oly annyira, hogy eközben sem marad szárazon a szeme, látvány magas fokon, valódi érzelmek /hazaszeretet, szerelem, fájdalom/ teljesen hiteles tálalásban, "film" ill. "koncert" érzés, és még improvizáció magas fokon. Ha egy szóval kéne jelemeznem, ez maga az ÉLMÉNY.
Végezetül szeretném megköszönni a művészeknek az élmény! Köszönöm Zsaki! Köszönöm Tomi!
Köszönöm Áron! Köszönöm Csaba! Köszönöm Forgács Péter! Köszönöm mindenkinek, aki részt vett ebben nagyszerű produkcióban, táncosoknak különösen!
http://www.youtube.com/watch?v=ZXPdamSawYA
Képek a RAM-os előadásból:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.283919331676139.60322.131684923566248&type=1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése