Ugyanis tegnap ültem először az első sorban színházban. Ez merőben más élmény, mint az eddigiek.
Összességében vegyes érzéseim vannak ennek kapcsán. Őszinte megmondva ez azért egy igen jó dolog, de másrészt jobb az ha van egy bizonyos távolság. Legalábbis én így vélem. Koncertekre is járok, mint a beszámolóimból kiderül, ott azért elég ritkán van olyan, hogy közel vannak a hallgatósághoz, bár egy-két ilyen hely akad. De ott is előfordult, hogy furcsán éreztem magam, pedig én koncerten rendre az elsősorban vagyok. Nehéz megfogalmazni ezt a dolgot, bár lehet, hogy azért van ez feszélyezettség , mert nem vagyok az ilyen helyzetekhez hozzászokva. Bár koncerteken több helyen előfordult, hogy lejöttek a színpadról és a kordon előtt sétáltak, de az merőben más ha ez mondjuk a közelség egész végig meg van. Persze ha már koncerteknél vagyok ott előfordul hogy még az első sor is igen távol van a színpadtól, az pl. nem feltétlen jó dolog, bár mindkettőnél igaz, hogy jó közel lenni a tűzhöz, vagy legalábbis minél közelebb mert annál inkább átérzi az ember az egészet.
Na de akkor most többi új dologról pár mondat.
Új város. Sosem jártam még Szolnokon. Most sem láttam belőle sokat, bár színházba oda-vissza sétáltam.
Az út a vasútállamostól egyenes a Szigligeti színházba visz egy lekanyarodással a végén. Ez az utca merőben olyan, mint bár melyik ilyen vidéki városi utca, teli van kisebb boltokkal, bankokkal, postával, vagyis igazán meglepő nincs benne.
Bár ami után megérkeztem nem voltam benne biztos, hogy merre kell menni, pedig megnéztem térképen előtte, de nem raktároztam el kellően az utcanevet, de egy kisebb kitérő és útbaigazítás után már tiszta volt a dolog. Amúgy elég jól tájékozódom, már ha tudom merre és hogyan kell menni.
Megérkeztem a színházba, egy vidéki színházba. Ez a második vidéki színház ahol életében jártam. Egri színházban voltam párszor még főiskolás éveim alatt, bár ott prózai darabokat néztem meg. Ez az első alkalom, hogy zenés darabot, egy musicalt láttam vidéken.
Színházról nem tudtam sokat, csak egy két dolgot, pl. méreteiről hallottam már, így tudtam kb. mire számíthatok.
Meglehetősen kis színházról beszélünk. Színpad maga nem valami nagy. Bár némely esetben úgy éreztem, mintha túl nagy is lenne. Amikor nem voltak sokan a színpadon és távolabb is voltak az emberek.
Ebből szempontból voltak komolyabb kontrasztok, néhol nem is értettem, hogy mi indokolja ezt a távolságot.
Másodszor láttam élőben ezt a darabot, de ez a darab merőben más volt, mint a Madách előadása.
Erre még kifogok térni többször is. A Madách előadásra az új a legjobb jelző, míg a Szigligeti előadásra az archaikus a jó szó. A Madách előadása minden tekintetben új, a musicaleknél az egyik legalaposabb dolog a dalszöveg, a Madách előadása új dalszöveggel bír, Miklós Tibor újrafordította a szöveget, így teljesen más szöveg tárult az ember elé, nekem tetszik az új szöveg is, ami szerintem sokkal kifejezőbb szöveg.
A Szigligeti előadás ezzel szemben az eredeti magyar fordítás szövegével megy, ez viszont sokkal letisztultabb, és érthetőbb a hallgatóság számára. A rendezésre végképp illik ez a két jelző. A Madách előadása merőben új. Már az eleje is ahogy átöltöznek az ókori ruhában, egy komplett ruhatár ereszkedett le a színpadra.
Júdás meg végig vörös bőrdzsekiben van. Ezzel szemben a szolnoki kezdet merőben más, itt ugyanis a gyerekgyilkosságokat ábrázolják, ami ugyebár nagyon durva jelent sor. Bár a Bibliában csecsemőket mészároltak le, itt nagyobbacska kisgyerekek voltak, ami érthető.
Energikusság a koreográfiából is kitűnik, a Madách koreográfiája merőben jobb, persze neki van egy kitűnő szakemberük, a Szolnoki sem rossz mondjuk. De Madách-os Simon dal, az mindent vivő.
Szóval míg Madáchos előadásban modernitás tetten érhető, ebben az előadásban ez nem igazán.
Az egész tényleg olyan, mintha az ókori Izraelben lennék, szereplők megjelenése teljesen korhű, aligha lehet beléjük kötni. Ami viszont zavaró volt azok angyalok, a szárny még oka, de a hajuk az borzalmas volt, ugyanis csillogott a fejtetejük rendesen, amit én magam részéről nem díjazok, ez már egy fajta hatásvadász elem ami igen zavaró számomra, engem a francia Rómeó és Júlia felújításában is zavart, hogy csillogó kabátban van a három jó barát, ezt komoly túlzásnak tartottam ott is
Érdekes a darab Heródes ábrázolása. Heródes az a figura, aki szolgált némi humort, ugyanis az előadásnak ez egyetlen olyan része ahol derülhet egy kicsit az ember. Mondjuk a Madách Heródes ábrázolása nagyban eltér az ittenitől. Itt Heródes, egy Napoleón magasságú ember a fején papír koronával, ami megint egy érdekes dolog, hisz kaphatott volna normálisabb fejdíszt, másfelől viszont ez csak növeli az ember irányába érzett szánalom szinjét. Madách ezt a szerepet Nagy Sanyi alakította, nekem nagyon tetszett, az itteni Heródes Ónodi Gábor volt, ő merőben, mint Nagy Sanyi, hangban, magasságban is. De összességében mindenképpen jó alakítást nyújtott, ének részével sem volt probléma szerintem. De azért apróságokat megemlítenék amik fontosak. Az egyik ahogy jelenet kezdődik Heródes fatákolmányon van, és csak fejét látni, mivel éppen pózol egy embernagyságú dolog előtt. Nem tudom hogy nevezik ezt az izét. A lényege az egésznek, hogy ember nagyságú papírbábún dugja ki a fejét, ilyennel az ember találkozhat, főleg ha turista az illető, de akár Ferrari versenyző is lehet :D
A másik dolog hogy ugyebár ebben a dalban tánc is van, ami magában hordozz egy cseppnyi humort.
Ugyanis tánc közben folyamatosan Jézus felé rúg, Ezen gyerekes mozdulat Jézus és Heródes termete közti különbség egy csöppnyi mosolyt csal az ember arcára.A következő szereplő Péter, na ő már egy olyan ember akit egy egész ország ismer a Barátok Közt egykori Tónija, Dósa Matyi. Akiről pár éve tudtam meg, hogy elkezdett énekelni, és a színház, musicalek irányába ment el. Az albumát meg is hallgattam le is döbbentem, hogy nagyon tud srác. Ez élőben sem volt másképp.
Rendkivűl szép hanggal rendelkezik, és jól is játssza a szerepét, teljesen érthető, hogy úgy dicsérik őt rászolgált ugyanis, bár egy dolgot megjegyeznék, hogy mindezek ellenére, ő külsőleg nem egy igazi Péter, nem csak fiatal kora miatt, hanem alkata miatt is, Péter halász volt, ezért egy komolyabb testalkatú izmosabb embernek ábrázolják őt. Dósa Matyinak nincs váltótársa, mint ahogy apostol társainak sem, illetve Annás papnak sincsen. Mondjuk Dósa Matyi pont a tehetsége érdemelte ki ezt a szerepet, akit legígéretesebb férfi színésznek választottak Kecskeméten.
Vele kapcsolatban két fontos dolog van, az egyik az árulás, a másik pedig Mária Magdolnás duett.
Ez utóbbi természetesen csúcs, a darab egyik legszebb dala. Erről már majd Mária Magdolnánál írok.
A következő szereplő: Kajafás róla kimondottan jó dolgokat tudok mondani. Hangban és játékban is nagyon jó volt. Ezt a szerepet Barabás Botond alakította ezen az estén. Nála is meg volt az a nagyon mély tónus ami ehhez karakterhez rendkívül fontos, ez a Madáchban is így volt. Ami velem kapcsolatban a negatívum, hogy ehhez szerephez nekem fiatalnak tűnt, az ókorban főpapok elég idősek voltak, ezért ez meglepő.
Szóval a probléma hasonló itt is mint, ami Péternél volt, de ezt felfoghatjuk részletkérdésként bár szerintem igen fontos kérdés. Bár hozzá teszem, hogy azért ez egy vidéki színház produkciója, amiben azért túlnyomó részt saját művészek szerepelnek, akik nem nagy számban vannak ugyebár.
Kajafás már az első megjelenésekor sem egyedül lép a színpadra, hanem Annás pappal /Zelei Gábor/ együtt.
Annás egy roppant érdekes alak, először mintha védené Jézust, hogy ő nem zavar sok vizet, felesleges vele törődni, de aztán másik arcát mutatja, itt külön kiemelkedő amikor Júdás meglátja mit tett, akkor Annás roppant brutálisan válaszol neki, különösen a tekintete önmagáért beszélt, ahogy mondja neki, hogy még nép is Jézus ellen fordult, szóval nincs miért aggódnia.
Érdekesség, hogy az apostolok között Gerner Csaba is ott volt, akit a Robin Hoodban láttam még a nyáron, bár azért az még is más, hisz ott még rövid szólója is van, na meg duettje. Bár nem nagy szerep, de még is aktív szereplő volt.
Illetve fontos megemlíteni hogy Zelóta Simont Kalapács József alakította, ő is egy olyan ember, akit sokaknak nem kell bemutatni, a Pokolgép, és az Omen egykori énekeséről beszélünk ugyanis. Az ő szereplése is érdekes volt mindenképpen, ez egy 1 dalos szerep, szóval sok vizet nem zavar, de fontos dal, hisz ekkor a színpad teli van táncosokkal, ahogy már említettem Madáchban ez külön üdítő élmény volt, hisz ez dal egy igazi revü jelenet . Bár itt merőben más a jelenet, ahogy mondtam, de ez sem volt rossz, sőt kimondottan jó volt.A következő szereplő egy olyan ember akit nevezetünk a leggyengébb láncszemnek is. Pilátusról van szó, akit Király Attila alakított. Őt legtöbben ismerik, hanem is az arcát, de hangját mindenképpen, mivel sokat szinkronizál, nekem is ismerős volt hangja, ezért itthon utána is néztem. Johnny Depp-et is szinkronizálta a Karib Tenger Kalózaiban pl. Mondjuk ha itt is beszélnie kellett volna nem is lett volna gond. Csak hát ez musical. És énekhangban nagyon kilógott a sorból. Igen rekedtes hangja, ami inkább prózának hatott semmint dalnak. Ezért az álma nem is igazán jött át. Madáchban ezt a szerepet az élő legenda Sasi játszotta, amikor voltam, és ő kimondottan tetszett ebben a szerepben, őt hallgatni még ma is élményszámba megy.
De most Szigligeti színházban vagyunk. Viszont amikor Jézust eléje viszik onnantól kezdve egész jó volt, játékban legalábbis mindenképpen. Mondjuk a helyzete nem egyszerű eléje hoznak egy ártatlan embert, akinek a vérét kívánja a tömeg, másrészről ő semmit sem tesz, hogy megvédje magát.
Ez mindenképpen érdekes szerep, hisz kontrasztos, az egyik oldalon ott a hatalom, a másik oldalon pedig a tehetetlenség, és ahogy Jézus mondja minden elrendeltetett, ő semmit sem tehet.
És most mielőtt újabb szereplőre térnék rá fontos dologra térnék ki. Nem ez a darab ami alapjáraton nagy látványvilággal bír, igazán látványos dolog, a templom és az ottani vásári emberek világa.
Ami nekem nem igazán tetszett. Tűzdobáló itt is volt, ez már a magyar RJ-ben sem tetszett, pedig azt csak felvételről láttam, ide meg aztán még kevésbé való, hisz semmi köze nincs ehhez a történelmi korszakhoz, az ilyen emberekről nekem mindig a VV ötlik fel, még jó régen láttam pár adást, és ott volt talán fináléban, hogy ilyen tűzdobálók szórakoztatták a jó népet. Szóval ez nem egy jó emlék, bár maga az ilyen fajta látványosság alkalmazásával sem értek egyet. Robin Hoodban volt igen látványos jelenetsor, amikor színpad lángra borult, de ott volt funkciója a dolognak. Emellett volt gólyalábas emberke is. Komoly túlzásnak érzem ezt jelenetet, olyan érzésem volt, mintha látványos dolgok híján a rendező erre az egy pontra rakott volna rá mindent.
Bár még igen látványos dolog akadt, ami kicsit visszásnak tűnt, így gondolkozóba ejtett, bár volt egy logikus válaszom erre, és ezt meg is erősítette a rendező egy interjúban.
Ez jelenet a korbácsolás jelenete, aminek az az érdekessége, hogy nem Jézus lesz véres, hanem az emberek lesz ruhája véres, és ez nem egy pillanat történik meg ha nem folyamatosan.
De ennek az egésznek szimbolikus jelentése van, hisz az igazi bűnösök azok akiknek új színt kap ruhájuk, és nem az akit korbácsolnak. Ez viszont egy érthető és egyben logikus magyarázat.
De visszatérve a szereplőkre.most következik a három legfontosabb szereplő.
Az első Júdás. Júdás rendkívül fontos szereplője ennek a műnek, hisz a Jézus Krisztus Szupersztár egyedisége abban rejlik, hogy az ő szemüvegén keresztül látjuk a darabot.
Azt ő alakító Vári-Kovács Péter egy kiváló művész, a budapesti Centrál színház színésze.
Kimondottan tetszett az alakítása, pedig Madáchban egyik nagy kedvencemmel Serbivel láthattam ez a darabot. Szerintem nagyon jó Júdást láthattunk, legalábbis ha ebből darabból indulunk ki, hisz a Biblia nem foglalkozik ennyit vele, így csak darab koncepciója alapján lehet erről komolyan nyilatkozni.
Ráadásul beszámolók amik olvastam eléggé lehúzták a másik Júdást, így örültem is, hogy Péter van inkább, és nem is kellett csalódnom.
A darabban pedig Júdás egy ember a szó szoros értelmében, aki nem érti meg Jézust, nem érti miért "változott" meg, pedig ő nem változott, pusztán Jézus nem olyan amilyenek elképzelte őt.
És ez már az elejétől látszik, hisz számon kéri Jézust, majd utána Mária Magdolnát is.
De az egésznek nincs semmi keletje. És ez már olyan pont ahol Júdás komolyan eltávolodott Jézustól, de nem ez a pont ahol dönt. Döntés akkor jön el számára, amikor rájön, hogy Jézus nem fog változni önszántából, különösen fontos, hogy Mária Magdolnával látja Jézust a végső döntése előtt.
Akit már előzőleg sem szívlelt Júdás. Ez jelenet nagyon is egyértelmű, hisz Júdás emberként gondolkozik, szerinte példamutatóan kell élniük, mert hanem így tesznek akkor elbuknak.
Az árulás előtt még az úrvacsora zajlik le, itt nekem nagyon tetszik új Madáchos fordítás, ahogy Júdás ostorozza Jézust, azt részt nagyon eltalálták sokkal jobban átjönnek Júdás érzései.
Ezután történik meg az árulás. És ez még az a pont, ahol Júdás azt hiszi, hogy ezzel segít.
De nem éri el az elgondolt célját, hisz Jézus sorsa előre meg volt írva, és a papoknak is konkrét céljuk volt vele.
Amikor ez kiderül, akkor "világosodik" meg Júdás. És itt nem véletlen az idézőjel, mert rájön, hogy mit is tett, de meg is őrül, ez az őrület rész hasonlít a Madách-os, itt nagyon éreztem a párhuzamot Serbi és Péter között.
És ez különösen hangban jött ki, ott voltak igen hasonló tónusok.
Mindenképpen érdekes jelenet ez. Azért hasonlóság mellett eltérések is vannak. Szerintem nagyon hatásos jelenet ez, fontos jelenetsor, ami 100%-os produkció volt.
Júdás földi pályafutása már véget ért, bár színpadra még visszatér a Szupersztár dallal.
Amit még fontos elmondani Júdásról, hogy van benne valami kettősség, egyrészt a feszültség és az indulat munkál benne, másrészt a jóság is benne van. Illetve a vérdíj jelenet különösen érdekes, az a helyzet, amikor Júdás földön térdel, és ledobják neki a pénzt, nagyban mutatja a tehetetlenségét, és hogy nem maradt más választása. Mindenképpen egy érdekes karaktert formált meg Péter, és nagyon jól.
Mária Magdolna, akit Kertész Marcella alakított. Ő mindenképpen egy érdekes karaktere a darabnak, hisz ő egy női karakter, még egy fontos karaktere a darabnak, ezért az ő személye, alakítása nem mindegy, hogy milyen.
De ahogy csupa pozitívat olvastam Marcelláról, így mindenképpen pozitívan álltam hozzá és igazuk volt.
Hisz Marcella is nagyon jól formálta meg a karakterét. Az ő szerepében is fontos tehetetlenség érzése, hisz ő szerelmes Jézusba, de ez veszett fejsze nyele, és ezzel ő tisztában is van. Ami külön tetszett, hogy a játéka is nagyon jó volt, egy gondoskodó személyt hozott, aki sokszor a háttérben van, és segíti próbál a maga módján. Már pedig ez kitűnő ábrázolása a karakternek, ez a helyes ábrázolás, hisz nem a múlt fontos, hogy ő milyen személy volt, milyen vétkei voltak, hanem hogy milyené lett.
Minden nagyon jól van dal szépen szólt, de problémám van vele. Nem igazán értem, hogy lehet, hogy tanítványok nem voltak teljes számban jelen, de ez kisebb gond. A nagy gond, hogy minden tanítványra jutott szinte egy-egy nő, amely igen ellentétes azzal amit képviseltek, de ha egy szóval akarnám kifejezni, azt mondanám botrányos ez a jelenetsor. De a dal tényleg gyönyörűen szólt.
A szólójánál ez a reménytelenség, tehetetlenség ott van a szemeiben. Ez az érzés több síkú. Első síkja a múltjából fakad, hogy nála nem az érzések, a szerelem, hanem testi kéj dominált, vagyis ez számára teljesen új helyzet. A második sík pedig nem más, mint az, hogy Jézusról van szó, a Messiásról, aki ugyebár nem egy egyszerű halandó.
De a kérdései költőinek mondható, hisz nincs válasz rá, pontosabban van, csak az nem amire egy ilyen érzelmi állapotban levő nő vágyik. De nagyon fontos, hogy ezen érzések őszinték, hisz Mária nem próbálkozik be Jézusnál, nem dobja be nőiességét, sokkal inkább egy normális nő, akiben törődés érzete munkálkodik leginkább.
Péterrel való duettje egy másik komoly csúcspontnak nevezhető. Ez a dal az alázat dala, a dal maga az alázat.
Hisz nagyon fontos, hogy viszonyulunk egy adott helyzethez az életben, indulattal avagy alázattal.
Az indulat számon kéri a másikat, itt szó nincs számon kérésről. Arról szól hogy lesz új kezdet, folytatás?
A jelenet maga roppant érdekes, mert nem csak Péter és Mária Magdolna vannak a színpadon, hanem Jézus és Júdás is megjelenik. Jézushoz odamegy Mária Magdolna, na ez a rövid kontaktus ahogy hozzáér a Megváltóhoz, na ez ahol leginkább tetten érthető az alázat. Persze a dal nem csak magáról az alázatról szól, tehetetlenség itt is tetten érhető.
De ami nagyon fontos, hogy a dal alatt Júdás is megjelenik, ami már előre vetíti a következő jelenetet /öngyilkosságát/. Mindenesetre beszédes jelenetről van szó.
De a legszebb persze Péter és Mária Magdolna kettőse. Ezt leírni nem is igazán lehet beszéljen helyettem itt is egy kép.
És akkor eljutottunk Jézushoz, akit egyik nagy kedvencem Dolhai Attila alakított.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy az alakítása milyen lehet, drusszája alakítása nagyon tetszett, rendkívüli volt az alakítása meg kell hagyni. Dolhai szereplése viszont más milyen volt, szintén nagyon jó volt.
Komolyan át lehetett érezni a szenvedést, azt amin keresztül ment. Életének utolsó napjait látjuk ugyebár.
Ez rendkívül fontos dolog a darab szempontjából, hogy ez nem ad egy Görbe tükröt, arról a 3 évről amit ő szolgálattal töltött el, pusztán az utolsó napokat veszi górcső alá a Jeruzsálembe vonulástól a keresztre feszítésig. Itt el kell mondanom, hogy amikor kijöttem az előadásról vegyes érzések kavarogtak bennem, és még sem tudtam amikor elkezdtem beszámolót írni, hogy mit is kéne írnom, mert a darab megnézése után csak úgy "pislogtam", nem igazán esett le, ezzel hasonlóan voltam Madách előadása után is.
De erőt vettem magamon és most az ünnep előtt még leírom ezzel kapcsolatos érzéseimet.
Amit fontos elmondom, az nem igazán pozitív dolog lesz, de Jézus részéről több indulatos tett is volt, ami nem az ő karakteréhez tartozik, bár a templom jelenet még érthető, az utolsó vacsorán történtek már kevésbé.
Illetve még az első felvonásban is volt olyan jelenetsor amit túlzásnak ítéltem meg.
Ezt két dolog miatt mondom el, fontosnak tartom a részleteket is kielemezni, másrészt ez így korrekt, hogy nem hallgatok el semmit.
De ezen túltekintetve nagyon komoly előadást láthattunk, nekem ne szokásom sírni, bár voltak olyan jelenetek amit nem is külsőleg, de belülről megkönnyeztem. Már csak azért is volt, mert úgy vélem, hogy volt bennem némi elfojtás, ezt abból is gondolom,hogy ami után kiléptem színházból és elindultam a vonat felé,aközben pár könnycsepp lehullott az arcomra, és ezt így kell elképzelni, nem egy komoly, fájdalmas zokogás volt, pusztán egy bizonyos érzésnek, a látottaknak a folyománya.
Ez a második alkalom, hogy élőben csodálhattam meg Attilát, bár mindenképpen ez a fontosabb alkalom.Chris szerepe ugyanis teljesen más, azzal a szereplővel, én magam nem tudtam azonosulni. Leírtam, hogy miért nem. Ez banális dolog ugyan, de számomra nagyon fontos. Viszont itt olyan szereplőt alakított, akivel tudtam azonosulni, mivel ez az ember alakított, az én életem része is, egy darabka az életemből.
Jézus Krisztus amellett, hogy a hit egyik alapköve, egy igazi példakép is számomra, ahogy sokak számára.
Ahogy ő élt, ahogy hozzáállt az emberekhez, ahogy felvállalta ezt az egész küldetést. Ezért is fontos amit kiemeltem az indulatukról.
De rátérve Attilára nagyon szépen szólt a hangja ezen az estén, gyönyörű volt, olyan amilyet az ember szívesen hallgat, amikor kellett finom, lágy volt, amikor egy picit keményebb, akkor az volt.
De úgy vélem, hogy a nagyon finom, nagyon lágy énektónus az ami igen nehéz egy ember számára.
De Attila ezeken részeken is nagyon szép szólt. Persze ennél szerepben nem kérdés, mi a csúcspont dal szempontjából, a Gethsemane egyértelműen. Ez a Madáchban is félelmetes volt, itt is az volt.
Egyszerűen döbbenetes. Ez a dal is tehetetlenség dala, bár talán nem ez az idő való szó, de talán még is.
Mivel ez az érzés munkálkodik amellett, hogy nem érti, hogy miért kell neki meghozni ezt az áldozatot.
De ez a dal nagyon nem egy síkú és van benne egy szünet /taps járt ekkor/, az ezután való rész az egyik kedvencem a dalból ez ugyanis már beletörődésről szól, vagyis hogy Jézus elfogadja a sorsát.
Amit kevésbé értek, hogy dal elején Jézus még közel van a hallgatósághoz, majd utána eltávolodik, ezt a dolgot, valahogy nem tartom valami jó ötletnek, mert fontos lenne, hogy a dal alatt Jézus végig ott legyen az emberek előtt, hisz ez tényleg A kulcsmomentum.
És innentől kezdve nagyon is tudatos amit tesz. Kedvenc részem amikor visszakerül Pilátus elé és a korbácsolás után kialakul egy rövid párbeszéd Pilátus és Jézus között. Pilátus próbálja megmenteni Jézust, de ő visszaválaszol neki, és ez válasz önmagáért beszél "Semmi sincs kezedben... Minden elrendeltetett."
Ezután Pilátus belátja, hogy nem tudja megmenteni Jézust, és engedve a nép akaratának a kereszt halálba küldi, és mossa kezeit.
Érdekes meglátás Webber meglátása, hogy Pilátus megakarta menteni Jézust, de tehetetlen volt, ezért mondott le erről végről, más ábrazolásokban viszont Pilátus azért enged a népnek, mert fél attól, hogy lázadás törne ki.
Ugyanis ebben a korban voltak a rendszer ellen lázadók, a zelóták, ők úgy vélték, hogy csakis emberi erővel fegyverrel lehet visszaszerezni az országot a rómaiaktól. Érdekes kérdés, hogy Barabás akinek a szabadon engedését kérte a nép, az vajon ki lehetett. Mert azt nehéz elképzelni, hogy főpapok elérték volna azt, hogy Jézus ellen legyen a tömeg alapból, az sokkal valószínűbb, hogy mindez arra vezethető vissza, hogy Barabás maga is zelóta volt, vagyis a zsidó nép egy titkos reménye. A darab erről témáról nem ejt szót.
De igen fontos Pilátus személye szempontjából, mindenki eldöntheti, hogy mit gondol erről az emberről, segítőkész vagy egy szimpla gyáva kukac volt.
Darab zárása mindenképpen érdekes, és elgondolkoztam vajon jó ez a sorrend amit láthat közönség, vagyis miután megtörtént az ítélet Júdás lép színpadra, és énekli szupersztárt, és az csak ezután jön a keresztre feszítés. Összességében ez a helyes út, bár tény, hogy megszakítja a folyamatos cselekményt ez a jelenetsor, de ad az embernek egy kis időt fellélegzésre, itt szusszanhat egy kicsit, de a java még csak ezután jön. Keresztre feszítés után Jézus szenved de nem sokáig, ugyanis elhangzik egy kulcsmondat. "Kezedbe ajánlom lelkemet." és abban a pillanatban meghal. Fontos tényező, hogy ez mindössze pár órával megfeszítés után történt, ez már maga egy csoda, ugyanis nem véletlenül feszítették keresztre az embereket a rómaiak, ez egy roppant fájdalmas halál, amely több napig eltart, de nem Jézusnál. És még nincs vége, hisz nem ez zárókép, ezután van János 19:41 című dal. Az idézett vers pontosan így szól:
"Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyheztetett vala."
Tanítványuk maguk veszik le a keresztről Jézust, de ott van Mária /Lugosi Claudia/, a Megváltó anyja is aki kezébe veszi Jézust, és ezzel ér véget a darab.
Képek forrása: infokarcag.hu
Ami fontos még, hogy több Biblia is kép is megjelenik az előadásokon, pl. kisgyerekek, akikről azt mondta Jézus, hogy "engedjétek őket hozzám jönni", ott van még bevonulás Jeruzsálembe.
Illetve ami biblikus nagyon, hogy Jézuson nem volt lábbeli, mezítláb mászkált, hogy a Madáchban is így van e azt nem tudom, mivel ott jóval távolabb ültem a színpadtól az erkélyen.
A darab természetesen megkapta méltó elismerését, ez azt jelenti, hogy állótaps és ováció volt a legnagyobb természetesen Attilának jutott, de azért többieknek is kijutott belőle. Volt ráadás éneklés is. Attila szemlátomást boldog volt, ami nem csoda, ilyen fogadtatást kapcsán viccelődött is azzal, hogy beugrik a zene kari árokba. De ha már szóba került az árok, megemlíteném, hogy karmester fejét lehetett látni az egész előadás alatt, illetve a szünetben benéztem az árokba, hát a színház méretéhez passzoló nagyságú volt, szóval nem zenészek garmadáját kell elképzelni.
Színpad sem volt nagy, a díszletelemeket úgy mozgatták jelenetek előtt-után, illetve két jelenet között a passzív fél a színpadon maradt.
Persze a kis térnek is meg van a szépsége, és kifejező ereje, de ezt az előadást nagyobb színpadon megnéztem volna, mondjuk nem győri nagyságún, mert az hatalmas.
De azért így is előfordult, hogy az ember kapkodhatta a fejét, hogy épp mit nézzen a színpadon, bár én nem vagyok ez a fajta ember, én egy adott jelenetben egy adott pontot nézek amennyiben az változatlan, persze ha közben mozog az illető, vele mozdul szemem is. Az ember szeme is ki volt szolgálva, még az igazán komoly látványelemek a templom jelenetre összpontosultak, mint az már említettem. de persze ez nem feltétlenül baj, hisz ebben a darabban az egyéni érzések amiknek igazán dominálniuk kell, az hogy szereplő milyen lehet belül, mit gondol, mit érez, mit és miért tesz.
Összességében ez egy nagyon jó, pozitív élmény volt, le a kalappal vidéki társulat előtt, és a vendégművészek előtt is, egy csapatot alkottak, és bár nem volt tökéletes az előadás elérte a hatását. Köszönöm az élményt.Az előadás utána amúgy kimondottan úgy éreztem, hogy nekem ezt az előadást látnom kellene még egyszer, hogy igazán feltudjam dolgozni. De most csak ennyi tellett tőlem. A Bibliai dolgokra is kitértem ahol fontosnak tartottam, remélem ezt mindenki megérti. Köszönöm, hogy elolvastad az írásom. Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése