Anna Karenina - Madách Színház - 2011.03.10

Az Anna Kareninán jártam ma este. Ez az a musical volt, amit már rég óta meg akartam nézni, több okból is. Egy részt a CD nagy hatással volt rám. Másfelől, már a musical ismerte előtt is érdekelt maga a mű, de magát a művet sosem olvastam el, sőt filmben sem néztem meg. De ami miatt érdekelt ez a darab, az egy mondat volt, amit az irodalom tanárom mondott, és sosem felejtem el. Ez mondat az volt, hogy ez egy olyan mű amiből a legtöbbet lehet megtudni a női lélekről. És nem is tévedett a tanárom, mivel tényleg nagy sok úgymond titokra világít rá ez a mű.
Mielőtt belekezdenék a darab elemezésébe el kell mondjam, hogy életem nem volt még ilyen színházi élményem, ugyanis több darabot is láttam már élőben, más darabokat DVD-n.
De ez a darab amit a leginkább kiemelnék mind közül, bár hozzá teszem, azért volt már hasonló élményem, de otthon a monitor előtt, és nem színházban ülve.
Ezt a darabot kizárólag felnőtteknek ajánlom, mivel nagyon komoly kérdéseket feszeget.

A darabnak több szereplője van, akik vmilyen módon kapcsolódnak egymáshoz.
A címszereplő Anna Karenina egy férjes asszony, aki egy bálon megismerkedik Vronszkijjal, és innentől kezdve az addigi élete fenekestül felfordul. Ugyanis Vronszkij mindent megváltoztat, ő ugyanis a hiányzó láncszem az életéből, ugyanis Anna boldogtalan, ugyanis kényszerházasságban él.
És akkor itt már van egy olyan dolog, ami sok-sok titok közül egy. Még pedig az, hogy mi az amitől Anna boldogtalan? Egy olyan dolog van az életében van, amitől nem boldog, már pedig az a házassága, hiába rendes férje, hiába van egy fia, mindez kevés boldogsághoz, hisz az igazság, hogy nem szereti a férjét. És ez már rávilágít egy igazán fontos problémára, ami XIX. században jellemező volt, és ezt be is mutatja a darab. Még pedig az, hogy nem nők választják meg a sorsukat, a nők kapnak egy fajta neveltetést, megtanítják őket az illemre és arra, hogy mi a kötelességük, de mit sem törődnek azzal amit valójában éreznek.
Vagyis én úgy látom, hogy Anna nem bűnös, sőt Anna egy tiszteletre méltó nő, aki felvállal egy bizonyos életet. És akkor itt rátérnék az áldozat kérdésére. Hogy kit itt az igazi áldozat.
Vronszkij, Anna, Karenin? Erre a kérdésre nem egyszerű a válasz, de szerintem a legnagyobb áldozat Anna mindenképpen. Hisz ki hibáztathatja őt azért, hogy elege lett a sivár életéből?
Szerintem senki. Én sem teszem meg. Mivel az embere élete nem szenvedésre lett ítélve.
Nem állhat abból az élete senki sem, hogy mindent el kell tűrnie, ami nem tetszik.
Úgy hogy azt hiszem Anna ebből a szempontból nézve nagyon is jó példakép lehet még ma is. Viszont ez csak egy része, egy szelete a személyiségének.
Ugyanis Anna nem csak nő, hanem anya is, és az anyai érzések nem vesznek ki belőle. Még Velencében is, távol az Oroszföldtől is a fiára gondol, szeretné újból látni őt.
Ezért vissza is utazik a szülőhazájába, de ekkor már Karenin életébe belép egy másik nő, Lydia Ivanova, aki irányítja a férfit, és szerintem itt választ is kapunk arra a kérdésre, hogy Anna rosszul döntött e amikor Vronszkijt választotta, mivel Karenin ezzel bizonyította, hogy teljesen méltatlan Annara, mivel nem több mint egy bábú, akit úgy lehet mozgatni, ahogy akarja a másik fél.
De ez így is van rendjén, hisz a darab végülis Annaról, és az ő személyén keresztül mutat be sok mindent.
De azért Anna élete azután sem lesz felhőtlen, hogy Vronszkijjal össze köti az életét.
Ugyanis folyamatosan vívódik csak, és nem csak a fia miatt. Hanem azért is amit gondolnak róla az emberek, összesúgnak a háta mögött, és Karenin is teljesen közönyös lesz bele szemben, többszöri kérésére sem megy bele a válásba, amivel végképp bizonyítja, hogy nem érdemli meg őt. Hisz ha valaki valakit igazán szeret, azzal szemben önzetlen, vagyis képes lemondani róla, de Karenin erre nem képes, bár ezért nem csak az ő hibás.
És itt még lenne egy fontos megállapításom, még pedig az hogy Annat nem csak azért vetik meg az emberek, mert a viselkedése ellentmond a XIX. századi elit társadalmi normáknak, hanem azért is mert szívük mélyén irigyek rá, ő ugyanis megmerte azt tenni, amit sok nő abban korban, vagyis választott magának egy másik utat, amivel megálljt parancsolt az alárendeltségnek.
És akkor nézzük Vronszkij-t közelebbről. Vronszkij egy fiatal arisztokrata, aki először Kittynek udvarol, és a lány egyből bele is szeret, ezért Levint ki is kosarazza, aki teljesen bele szeretett a lányba. Csak hogy ezután jön a bizonyos bál, amiről már írtam, itt ismerkedik Anna és Vronszkij, ezt az eseményt Kitty emlékei által láthatjuk a darabban.
És amiután Kitty is pofára esik, azután depresszióba zuhan, úgy érzi, hogy nincs értelme az életének mert Vronszkij nem szereti, és mivel úgy gondolja, hogy senki nem értheti meg, ezért nem is beszél arról, hogy mi bántja. De a nővére Dolly megkérdezi tőle, és akkor mindent elmond. Bár ebben a darabban nincs benne, de az eredeti műben szerepel, az hogy Sztyivanak, Dolly férjének szeretője van, de ez a kapcsolat nem marad titokban Dolly ugyanis megtudja, hogy megcsalták. Sztyiva végső elkeseredésében hívja meg húgát Anna-t, hogy beszéljen Dollyval. Anna ebbe beleegyezik, és ezzel hozzájárul hogy a fivére és felesége kibéküljenek. Mindezt azért mondom el, mert nagyon fontos szerepe van annak megértésében, amit Kitty mond, "Szegény Dolly, te sírsz!
Ó, hányszor érezted, amit most én!", illetve magyarázat ad arra amit előtte Dolly mond
"Felejtsd el, ahogy más
megpróbál feledni minden csapást!
Aki ábrándoknak hitt,
végül csalódik mind,
s van, kit ez fölemészt! "
Szóval jól látható a dolgok összefognak Dolly nagyon is átérzi azt a helyzetet amibe a húga került, és megpróbálja megóvni őt. Kitty végül elfelejti Vronszkij-t, és összeházasodik Levin-el, akibe ő is bele szeret. De Kitty-t ez a dolog meg változtatja:
"Kit megcsaltak már, bárhogy kíván, sosem lel feledést!.."
Ugyanis egy nagyon féltékeny nő lesz belőle, ez magában is darabban is előjön, amikor Levin beszámol, arról, hogy találkozott Annaval, akkor Kitty már is azt mondja a férjének, hogy biztos elcsábította őt is Anna, akit magának az ördögnek titulál. De végülis rendeződik a házasságuk.
Kis kitérő után visszatérnék Vronszkijra, az ő személyét csak a darab alapján tudom megítélni, és amit ott láttam. Az alapján nem tudom hibáztatni Vronszkijt, mivel a darabban az látható, hogy ő végig szereti Annat, nekem ez jött le. De mindezek ellenére, nincs meg benne az elhivatottság Anna felé, ahogy jönnek a problémák, akkor nem áll ki mellette.
Akár a színházban, vagy akkor amikor Karenin végleg elutasítja Annat a válás ügyében.
Vagyis előtte van a boldogság és szép élet lehetőség, de nem ragadja azt meg.
Bár ide tartozik, hogy Vronszkij egyszer meg akarta ölni magát, de nem halt bele a lövésbe, ill. egy lóversenyen leesett a lóról. Szóval úgy érzem Vronszkij esete már önmagából hordozza a tanulságot, hogy ha bármi jó ér az életben azt ragadd meg, és állj ki mellette, mert ha nem teszed, akkor azt egész életedben bánni fogod.
Lassan a végére is érik a jellemzésnek, és láthatjuk, hogy itt teljesen különböző karakterek vannak. Van egy igazán komoly erős nő, egy fiatal férfi aki maga sem tudja mit akar az élettől, egy rendes ám manipulálható férj, és akkor még ott van társadalom, ami jelen esetben az arisztokrácia. Hisz a szereplők arisztokraták, sőt hercegi családból származnak.
Így még nagyobbak az elvárások különösen a nők felé, ezért is annyira megbotránkoztató az emberek számára amit Anna tett, bár a darab elején van erről egy dal "Az asszony és árnyéka", amely arról szól, hogy a nőknek szükségük van egy "árnyékra".
És most már azt is tudjuk, hogy miért. Mivel az arisztokrácia világában az érdekek diktálnak, és nem pedig az érzelmek. Az érzelmek ebben a világban semmit sem jelentenek,
ezt pedig ki így, ki úgy dolgozza fel. Én úgy érzem, hogy a már idézett tizenhét év című vége Annaról is szól: "Aki ábrándoknak hitt, végül csalódik mind, s van, kit ez fölemészt!"
Jelen esetben minden nő álmodozik arról, hogy egyszer férjhez megy és az majd milyen szép lesz, de egy szerelem nélküli világban ez nem így van. És ki így, ki úgy dolgozza fel a történteket, Annat ez a dolog teljesen felemésztette, nem véletlen, hogy Vronszkij ekkora hatással volt rá, hisz az élete romokban hevert.
A tragikus végkifejlethez végülis az járul hozzá, hogy Anna számára nem maradt már semmi az életben azok akik igazán számítottak neki, azokat elvesztette a fiát és Vronszkij-t.
És amit már mondtam. Vronszkij mindezt magának köszönheti, mivel neki ki kell volna állni mellette. Bár hibaztathatnánk Annat is, hogy neki is ki kellett volna állni a szerelme mellett végig, nem utat engedve a komoly veszekedéseknek. De abban a korban, és abban a társadalomban ahol Anna élt, egy nő nem állt ki önmagáért teljes vállszélességgel. Ahogy elmondtam Vronszkij volt az akinek támogatnia kellett volna a szerelmét, de ehelyett ő eldobta magát a boldogságot, ezzel helyt adva a ridegségnek ami végül is Anna halálához vezetett.
De egy fontos dolgot kihagytam. Karenin először megbocsájt Anna-nak, amikor ő haldoklik a szülése után. Ez az amit Vronszkij nem bír elviselni, és ezért kísérli meg az öngyilkosságot. Hisz elvette Annat Karenintől, de ő még sem ellenséges vele, ráadásul még Anna is őt szólítja.
És itt visszatérnék a darab kezdetére, ami a történet, vagyis Anna halála után van már.
Ekkor Vronszkij-t behívják katonának, de ő teljesen megváltozott "az ember aki voltam, már csak rom", nem tudta túltenni magát azon, hogy Anna öngyilkos lett, és ezért saját magát okolja, ez tisztán érezhető a szavaiból: "Tévedsz, tévedtek mind!
Anna itt van, és velem lesz már halálomig". És ez a vége.
Hogy ki itt az áldozat, ki a bűnös, ki a rossz, és ki a gonosz, ezekre kérdésekre nehéz választ adni. Ugyanis valamilyen szinten minden érintett áldozat, de ahogy kifejtettem, az nem mindegy hogy miképp, és miképpen reagálnak erre a szerepre. Karenint pont ezért nem tartom igazi áldozatnak, ő kimondottan a személy a darabban aki nem szimpatikus karakter, még akkor is ha alapból ő egy rendes ember. De nem több, egy tipikus hivatalnoknál, vagyis nem csak rendes, de egyszerű, lapos, és manipulatív.
És ezért gondolom, hogy ő az aki nem szimpatikus. Vronszkijról nem tudnám ezt elmondani a darab alapján, mert ő belátja, hogy hibázott, és ezt hibát nem tudja eltörölni sosem, és ezért lesz mindig vele Anna.
Többi karakter áldozati szerepéről már írtam, így azt nem ismételném meg.

Ezen érzéseim nekem a darab alapján keletkezett, illetve egy kicsit utána jártam a történetnek a neten, a regényt magát nem ismerem, de ahogy már tapasztaltam több fontos kérdésre is választ ad, ezt abból tudom, amit olvastam.

És akkor most magáról az előadásról írnék.
Merőben új élmény volt, mivel ezt megelőzően nem ültem még a földszinten a nézőtéren /most a 8. sorban/ a Madáchban, ill. esetleg középiskolai színházi látogatáskor ülhettem ott esetleg.
A CD-t jó néhányszor meghallgattam, és mint már az nagyon meggyőző volt, hogy ezt látnom kell. Nagyon jól megkomponált zenéről van szó, minden szituáció és érzelem olyan dal társul, ami illik az adott dologhoz
De ez mind semmi, ugyanis a színházban ez még nagyobbat szólt.
Nem csak azért mert mások adták elő, vagy mert az eredeti előadók rosszak lennének.
Egyszerűen sokkal nagyobb élmény volt. Mivel itt teljesen életre kelt az előadás.
És ezt nyugodtan lehet szó szerint érinteni. Különösen tetszett a bál vagy az esküvő, ezek nagyon jól kidolgozott jelenetek, az embernek ténylege az az érzése, hogy részese ezen eseményeknek.
A szereplőkben én nem találtam hibát, mindegyik tökéletesen a saját karakterét. Lilla is tökéletes volt, ez a szerepet, tényleg mintha ráírták volna, pedig amikor ez a darab készült, akkor még Lilla nagyon fiatal volt, még középiskolába járt, hisz még nem volt 18 amikor bemutatták az Operettszínházban 1994.01.21-én, egyébként a Rockszínház előadása volt eredendően a darab.
Annyira együtt él ezzel a figurával Lillával, hogy az embernek egy percig nincs kételye afelől, hogy ő most kicsoda, hanem kétséget kizáróan alakítja Annat, és nem csak főrészekben és fődalokban, hanem mindig amikor a színpadon van. Engem teljesen lenyűgözött a játéka és ahogyan alakította a szereplőt, és ehhez tökéletes énekhang párosult.
Vronszkij-t alakító Posta Victor is nagyon jó volt, a Józsefben már volt szerencsém látni, de az ottani szerepe, a Fáraó, nem rejt magában annyi kihívást, mint Vronszkij személye, már csak azért nem, mert az csupán egy mellékszerep, itt meg ő az egyik főszereplő.
Engem ő is teljesen meggyőzött mind játékban, mind pedig hangban tökéletesen a játszotta a szeretőt.
Karenint alakító Sasvári Sándorra sincs semmi panasz, még sosem láttam élőben őt, csak felvételen, ill. CD-n, de mindig is tetszett a hangja, és emellé van még egy igen komoly megnyerő fellépése is, végül is 1994-ben ő játszotta még Vronszkij-t, ami szerintem nem is csoda, hisz pont ebből tulajdonságokból adódóan ő egy vonzó személyiség a nők számára.
De mint férfi, engem jobban érdekel a női karakterek, különösen kíváncsi voltam Kitty-re, akit ezen az estén Haffner Anikó alakít kitűnően, az elejétől a végéig. Ugyanis ahogy elmondtam Kittynek több arculatát is láthatjuk a darabban a szerelmest, a csalódott, és féltékeny arca is megmutatkozik, és leginkább azért illeti dicséret mert 37 évesen is tökéletesen játszotta a 17 évest. Mondjuk a korának most nézte utána és meg is döbbentem, azért nem gondoltam volna, hogy már a negyvenhez közelít. Az ő hangját, amúgy már ismertem, hisz ő szinkronszínész is. De visszatérve nagyon tetszett ez a szereplő, mert teljes mértékben éreztem nála azt a kislányos bájt, ami ehhez a szerephez elengedhetetlen.
Gallusz Niki az egyik kedvencem is szerepelt a darabban /vele láttam a Józsefet tavaly/, ő is szereplője volt a darabnak, ő Betsyt alakította, ez aztán tényleg csak mellékszerep, de ebben a szerepében is tetszett nekem Aminek külön örültem, hogy Laklóth Aladárt is láthattam színpadon, őt ugyanis még nem láttam eddig színházban, csak rally versenyen navigátorként.
Ill. a maestro maga a zeneszerző Kocsák Tibor volt.
Végezetül ajánlom ezt a csatornát, itt részletek lehet megnézni a darabból Lillával: http://www.youtube.com/user/kaveautomata