Corvintető - Bëlga

Ahogy arra számítottam Corvin Tetőn egész jó koncert volt, maga hely elég szűkös pontosabban színpad nem volt akkora mint az ezt megelőző koncerteken.
Corvintetőre 3/4 9-re értem oda, jó fáradtan. /A koncert alatt ez a fáradság már teljesen tova szállt./
Ekkor már hozták fel a különböző technikai segédeszközöket, míg Tokyoék színpad mögött jól elvoltak, miközben közönség akinek a soraiban én is ott voltam várakozott. Erre a koncertre is egyedül mentem, ez már zsinórban 3. ilyen koncert volt. Ami egy fajta rekordnak számít nálam. Mondjuk az egyedüllétet azért kompenzálta, hogy jó pár megszokott arcot lehetett látni a koncerten.
Koncertre sokat kellett várni, nem volt nálam óra, de az biztos, hogy volt már 10 óra amikor elkezdtek, sőt inkább már fél 11 fele hajlott az idő.
A várakozás közben az un. B közép, neki kezdett különféle Bëlga dalokat énekelni, így elütve az időt. Ebben az úgy nevezett B középnek megtalálható volt a közönség még5lövéve, és bauxitja, legalábbis megjelenésükből nekem ez jött le teljesen.
És akkor most jön az a rész, hogy amire számítottam bejött.
Először is Fáká!-val kezdődött a koncert, majd sörben jöttek a számok.
Míg nem jött egy olyan szám amit már nagyon régen nem hallottam ez pedig a Gyere kislány, gyere volt.
Természetesen ez jócskán megadta hangulatot, úgy kezdődhettek a közös ugrálások, lökdösődések, és egyéb élvezetes tevékenységek.
Én mondjuk szélen van Még5lövésnél, szóval ebből azért kimaradtam szerencsére.
És pont erre számítottam, már mint nem a duhajkodásra, hanem arra, hogy vmi extrát is hoznak a koncertre, és nem csalódtam, a Fáká! is jóformán extra volt, hisz alig halottam ezt megelőzően, de a Gyere kislány, Gyere, az roppant nagy kedvenc.
Ez után egy nótázós-lagzis rész jött Nem imádlak-al, és a Felveszem Nyújork Jenkis kabátommal.
De a napfény pontja nem ez volt, hanem az a szám, amit Kobuciban is vártam már, de végül nem volt, ez a szám pedig az Artisjus, kegyetlen nagy az dal. Pár szerintem az alap ami koncerten volt alatta az nem az igazi, de legyen a legkisebb a baj.
A lényeg, hogy "hétköznap reggel, amint felébredek." Farost rockos számai sem hiányozhattak a koncertről: a közönség kedvenc Mariann vagy a Mocskos Kurva Városi Galambok sem, illetve az Unió sem maradt el.
Ezen felül voltak az elmaradhatatlan számok, mint a Gyaloglás vége, 1-2-3, Boros, illetve a Nemzeti Hip-Hop. Zárószám pedig Piki-Lapika volt.
Illetve volt egy olyan dal is ami számomra teljesen felismerhetetlen, füleltem, de nem sokat értettem belőle.
Összegezve egy nagyon jó koncert elég komoly plusszal, a hangulat is tökéletes.
Ha tökéletes koncertet akarnám leírni akkor azt mondanám a Kobuci, a Pecsa, és Corvintető elegye.
Kobuciból leginkább koncert utáni beszélgetések, közös képeket emelném ki. Pecsaból hogy két olyan szám előkerült amire szerintem senki sem számított. Corvintetőből pedig a hangulatot, hisz idén talán itt volt a legnagyobb hangulat.
Végezetül óriási köszönet a fiúknak a koncertért, Respekt és Tisztelet.