Már a Margitszigeten is voltak momentumai, de ott a szakadó eső miatt nem annyira tudtam élvezni az előadást. Győri előadások nagyon tartalmasak voltak.
Az előadás előtt hamar elég érzékeny lettem, talán az előtte látott két Nyomorultak miatt, vagy tudat alatt bennem volt, hogy ez tényleg egy búcsú. De alapvetően erre nem gondoltam az előadás alatt.
Nem csak maga az előadás egy nagy felfedezés számomra, hanem a főszereplő leányt (Lara) alakító Kisfaludy Zsófi (aki Hűvösvölgyi Ildikó lánya), valami eszméletlen hogy mire képes ő, engem teljesen levett a lábamról már a Margitszigeten is. Leginkább Miller Zoli miatt érdekelt ez az előadás, aki jó is volt, de ez a lány végig csillogott, és olyanokat énekelt, hogy lestem, Marie Antoinetteben már láttam őt igen kis szerepben, abból nem tudtam kiindulni, de amit Zsivágóban csinál az bámulatos, sőt különleges, mert én azt látom akármelyik színházban, hogy nagyon magas fokon ezt a műfajt a színészek, de rajta látszik az hogy ezt mennyire élvezi, és ez ritka kincs. Érdekes, amúgy nagyjából 2017-re tehető egy másik fiatal reménység, illetve ma már több is annál megismerése nálam, ő Békefi Viki, aki valami hasonló jelenség számomra. Nagyon jó látni, hogy nem csak múlt van, hanem jelen, sőt jövő is.
Zsófi ebben az előadásban minden téren jó, legyen próza vagy legyen dal
De az hogy Zsófi mennyire szerette az előadást, az előadás végén kijött a tapsrendnél már vissza kellett, és a végső búcsúnál már nem igazán tudta, és nekem ez nagyon szimpatikus, hogy valaki ennyire őszinte, egyben ezt egy aranyos dolognak is tartom. Bravo Zsófi..
Zolit már régen láttam színpadon, és azért bánom, hogy mondjuk nem 10 éve kezdtem őt színházban nézni, mára picit megváltozott, bár pont ebben az előadásban azért előjött Miller Zoli akit én nagyon is szeretek. Bár mondjuk eredetileg úgy volt, hogy még Zsivágó előtt Nyomorultakban látom, de megváltozott szereposztás, szerencsére azóta láttam már, úgy hogy ez is kipipálva.
Amúgy érdekes Zsivágóként és Valjanként is látni, két külön karakter, és egyik sem egyszerű.
Zsivágónak mindene meg van az életben, de aztán megismeri az igazi szerelmet, és ez alapjaiban megváltoztatja, és ez abszolút fel is kavarja az életét, hisz ő még is nagy tiszteletnek örvendő orvos, akinek felesége és családja van, és szereti is őket. Ez látszik rajta, az orvosi hivatása miatt is komoly kötelesség tudata van, de emellett nem tudja elkerülni az igazi lángolást, hisz az élet folyamatosan Lara felé tereli őt. Akivel mint fentebb is írtam nagyon szimpatizálok, bár Tonja (felesége) is szimpatikus abszolút, ő teljesen más karakter.
Ha már Tonja, őt most Kecskés Timi alakította, ő teljesen más, mint Wégner Judit.
Juditban van valami szívmelengető, ő olyan nagyon gondoskodó erről árulkodik minden megmozdulása a hangja is ehhez idomul, Timinek más hangja van, máshogy is énekel, de alapvetően ő is jó volt, lehetett szeretni, bár nekem Jucus nagyon bejött ebben a szerepben, de a Laraval való duettje az egész elképesztő volt, az a duett amúgy is elképesztő, teljes libabőrt hozott, és ez mutatja, hogy Timi is nagyon jó Tonja, olyan jól szoktak ők ketten együtt. Ez a darab egyik fénypontja számomra, amúgy is ez a ritkább dolog, hogy két nő duettjét hallhatja az ember, ráadásul úgy hogy ők egy helyen vannak, zseniális abszolút.
És a Zolival való Hold duettje is az volt, sőt legvégén is tetszett alapvetően, bár ez a rész megint olyan jó amiben Judit nagyon ott volt tényleg.
Nagy Balázs, mint forradalmár abszolút zseniális, bár a darabban ő is eléggé háttérbe szorul, és ez némileg elgondolkodtatja az embert, hogy egy ilyen monumentális művet fel lehet e dolgozni, de végülis ez alapvetően jól sikerült Még a komoly kihagyások mellett is.
Ami amúgy karakter nagy előnye, hogy alapvetően őszinte, bár ő tényleg szereti Larat, valójában nem tud megbocsájtani neki, ami örök szakadékot képez majd köztük, bár legfőképpen az, hogy neki a forradalom az igazi szerelem, és más nem is számít neki, bár azért nem tagadhatja le, hogy Larat is szereti, hisz lépéseket tesz Zsivágó ellen, ami abszolút a féltékenységét mutatja meg.
Mondjuk van egy nagyon jó szóló jelenete. ami abszolút oroszos az "Áldás" itt abszolút szimpatikus, sőt a nászéjszakánál is abszolút az, de aztán eltűnik és 2. felvonásban látjuk viszont, amikor már teljesen új ember Nagyon jó hangja van Balázsnak, láttam már Poligamyban is, és az Anna Kareninában is megnézem majd, ahol megint egy oroszt alakít majd, szerintem az is jól majd áll neki.
3 előadást láttam és mindegyik más volt. Margitszigeten egy új élmény, és az eső azért rátette a bélyegét, Győri nagyon mélyen érintett, és akkor az előadás után egy magam voltam így nagyon átjöttek az érzések, az egy igen könnyes emlék, de hasonló volt ez is, de ahogy mondtam, itt az intenzitás már darab alatt is meg volt, és amikor hazajöttem akkor is bennem élt még a fájdalom.
És bár ez nem a Nyomorultak, de a szereplői hasonlóan szerencsétlenek, Zsivágónak tényleg hiába van meg mindene, végül is nem az az élet jut neki, ami számára a legjobb volna, Lara gyerekkora nagyon sanyarú, apa nélkül nő fel, és pont ezért is vonzódik Komarovjszkijhez, aki egy elég visszataszító jelenség, mondjuk ebben Forgács Péter nagy mester, Robin Hoodban Nottingham szerepében még nagyobb parazitát alakít, de aztán rá kell döbbennie, hogy Viktor nem az az ember, akit neki szánt az ég, ahogy énekli is ő csupán "tárgya egy vágynak", de eltalál az igaz szerelemhez, de ez nem tart örökké, Tonja pedig élete nagy részében Jurij mellett áll, de még is elveszti őt.
És ha már Larat említettem a darab vége különösen érdekes, hogy Lara és lánya együtt emlékeznek meg Zsivágóról. De az egyik legfontosabb dolgot kihagytam, hogy a forradalom végül győz, és ezt Jurij is támogatta, de az új rendszer, a kommunizmus, hatalmas csalódás lesz a számára, ami hozzájárul a megtöréséhez, hisz pont nem tud normális orvosként ténykedni, meghamisított jelentések, vagy a sérült katona esete is olyan ami összeegyezhetetlen az ő hivatásával. És bár mindkét eset után feltűnik Lara, de végül még sem mellette dönt. És ez is kérdéseket vet fel, bár alapvetően óvni akarja őt, legalábbis ezt mondja, de azért ez nem ilyen egyszerű, szereti őt nyilván és azt szeretné, hogy éljen, ráadásul azt is megtudja, hogy gyereke lesz tőle, és ahelyett, hogy futna utána ő még is a korábbi döntéséhez ragaszkodik, és én úgy gondolom, hogy ő úgy érzi, hogy nem érdemli meg boldogságot azok után, hogy a családját magára hagyta, igaz erről nem ő tehet, hisz elszakították a családjától. És ő inkább a magányt választja.
És ugyebár Paszternak magáról írt ebben a regényben, bár az ő sorsa nem ilyen tragikus, sőt bonyolultabb is, hisz többször is nősült, és házas volt amikor megismerte 2. feleséget, de nem ő adta az ihletett számára, hanem későbbi szerelme, aki által megszületett Lara, és a feleségéhez és hazájához is hűséges maradt, hisz Nobel díjat kapott a regényéért, de azt nem vehette át, hisz ha átvette volna, akkor kitoloncolták volna az országból. És ekkor már Sztálin rémuralma a múlté volt.
Ezért is juthatott el Zsivágó külföldre is pl. És ez által ismertük meg mi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése