Sakk - Magyar Színház

Ez is azon darabok között volt, amiket megszerettem nézni, és most sor került rá. Amit igazából bánok az az, hogy eddig kétszer mutatták be nálunk, de mindkét esetben West End előadást vettük át, de nem ugyanazt, mivel Tháliában anno még színházi darab ment, addig ez egy musical koncert, ez egy 2008-as találmány. Ebben az a hiba, hogy bár Angliában népszerűbb volt az előadás, de Broadway darabnak komoly magyar vonatkozásai vannak, magyar dalokkal, ez sokkal inkább való lenne magyar színpadra szerintem. Talán egyszer ezt is megéljük, jó lenne.
A darab maga nagyon jó, több olyan dal is van benne, amit ismerhet az ember, de azok is jók amik viszont nem ide tartoznak, pl. szovjeteknek van egy dala, Molokov dala, ami nagyon tetszett, az ilyen úgynevezett mozgalmi dalokban tényleg tudott az egykori SZÚ. Nem is tudnék gyenge dalt mondani a darabból, sőt hát inkább másik oldalra billen, de akkor nézzük szereplőként.
Nehéz volna megoldani, hogy ki az előadás legjobbja, nagyon jó művészek játsszák a szerepeket, elég ha arra gondolunk, hogy mondjuk egy Török Anna a mellékszereplők között van.
Akire kíváncsi voltam, és már rég hallottam énekelni, akkor is csak a neten, az Szemenyei János, aki az amerikai világbajnokot, Frederick-et alakította nagyon jól, bár az éneklése volt számomra, de azt nem mondanám, hogy rossz volt, mert tényleg lubickolt ebben a szerepben, és a szólója Szegény kissrác panasza, kiváló volt, olyan átélés volt ebben dalban, hogy azt leírni nem lehet, ezért is volt kissé fura bizonyos részein dal, de tényleg itt átjönnek szereplők érzései, és ez fontos, mert elénekelni bármit lead, az más amikor érzelmeket ad bele az ember, ezért szeretik sokan Lara Fabiant is pl. De prózában is nagyon jó volt, illetve neki van egy ilyen gúnyos, szókimondó természete ami ezért alapvetően tetszett, még hát elég szemét módon is viselkedett bizonyos helyzetekben, de pl. riporter szerep pont ezért állt jól neki, hisz oda pont ez kell.
És akkor az ellenlábasa Anatoly, aki érdekes helyzetben van, és méltán megmutatja, a korszak k-európai sportolóját, a győzelmen kívül más nem fogadható el. Ezt a szerepet Egyházi Géza alakította kíváncsi voltam rá, mert fellépéseken már láttam, de színházban még nem hiszem, hogy láttam, bár Macskákban lehet, hogy igen, de az az előadás annyira nem jött be, hogy beszámolót sem írtam le.
Forog a kerék nagyon jó volt, bár igazából a Himnuszt vártam, és az nem feltétlen az volt amit vártam, ez a dal nagyon megmaradt bennem, mert évekkel ezelőtt Kamarás Mátétől hallottam egy Musicalpluszon, ettől független jó volt a dal és szépen énekelte Géza, csak tényleg nálam ez így jött le.
Aztán Florence, ő az aki magyar lány a darabban, de még 56-ban elhagyta az országot és Angliába ment. Neki van alapvetően legszomorúbb sorsa, bár ha jól megnézzük igazából négy főszereplő egyikével sem cserélne az ember. Őt Sári Évi alakította igen jól, alapvetően tetszett az alakítása, mondjuk ő szinte végig színpadon van, úgy hogy nincs is könnyű dolga. De viszont szép dalai vannak, azt mindenképpen el lehet mondani.

Viszont Anatoly felesége, Svetlana csak 2. felvonásban jelenik meg, őt Kecskés Tímea alakította ő elképesztő volt viszont, nála teljesen kijött az a plusz amit az ember hallani szeretne. Igazából első dala nagyot szólt, de az abszolút hidegrázás, az Forog a kerék repríz volt, amit ő kezdett el. Nagyon érdekes egy karakter, mert nagyon odatette magát, így kell kiállni és harcolni a szeretett férfiért, de azért is érezhető, hogy szenved belül.
Mellékszereplők is jók voltak már Bíró (Kiss Ernő Zsolt) az elején megadta az alaphangot pl., ő tetszett és Molokov (Molnár Erik) is, akinek említettem a szólóját ami tényleg nagyon jó, és az ilyen dalokban kijönnek az egyéni kvalitások.
Amúgy amit nem lehet igazán érteni a darabban az Anatoly és az ő döntése, hisz Florence-al egymásba szeretnek, és le is lépnek egymással, de hát eléggé egyértelmű, Anatoly helyzetéből kiindulva, hogy ez csak idáig-odáig lehet így. Bár az is igaz, hogy megint az van, hogy szinte hajszálon múlik a dolog. Kettőjük szerelme azért ér véget, mert Anatoly áldozata, Florence számára tett jó cselekedet. És ez azért mutatja, hogy realista a darab, vagyis, hogy a rendszernek megvoltak az eszközei, amivel az embereket tudta kezelni. És érdekes vége van, mert nem happy end a vége, bár nehezen nevezhető szomorú végnek, hisz senki nem hal meg, csak változik a helyzet, de igazából szenvedés az továbbra is ott van, mert pl. Anatoly csókja Svetlanaval na abból érezhető volt, hogy az a kötelesség miatt van, és nyilván a feleség is érzi, hogy a férje nem az övé, legalábbis lélekben nem. Miss Saigon vége hasonló, ott azért más helyzet, de Chris és Ellen bár együtt van és maradnak, de hogy nem lesznek boldogok a jövőben az nyilvánvaló, de megy ez a legdurvább tragédia nélkül is.
Darab kapcsán kivetítőt azért jobban is kilehetett volna használni, de mondjuk 56-os felvételek az jók voltak. Viszont ami jó volt, hogy ez egy koncert, háttér az nem volt, díszlet az gyakorlatilag egy baromi nagy sakktáblából állt, viszont ezzel kapcsolatban volt egy szép dolog, emberi sakk bábuk, még egy balett része is volt az előadásoknak, nem igazán a szívem csücske, de hát ez csekély része a darabnak csupán.
És akkor egy fontos dologra kitérnék talán az előadás negatívuma, hogy ez tényleg egy koncert volt, bizonyos helyzetekben azért jó lett volna csak az adott szereplő áll a színpadon, sőt engem volt, hogy zavart bizonyos helyeken a kórus, de összességében ez nem akkora probléma, igazából, ezzel csak azt akarom, hogy azért van potenciál darabban, ráadásul magyarok lerövidítették az előadást, dalokat is kihúztak belőle, ezt azért nem árt tudni, különösen 2. felvonás volt rövid, 1 óra nem volt.
És ha már itt tartunk ez azért érezhető, hisz nekem ez időben kevés volt, azért volt próza is a darabban ahogy említettem, de még sem tűnt, úgy hogy ez elég volna, brit koncert verziót nem láttam még, úgy hogy nem tudok nyilatkozni róla. Azért összességében ez tényleg egy darab, amit egy musical rajongónak egyszer látnia kell mindenképpen. Csak javasolni tudom azoknak akik még nem látták.

Szép Nyári Nap - 2015.10.26 matiné

Végül a Szép Nyári Napra is eljutottam egy időben nem éreztem, hogy nekem erre nagyon el kell menni. De már jó ideje nem voltam színházba, és szeptemberre már csak ez a darab maradt, így végül ezt választottam, és egy nagyon jó élményt kaptam, egy igazán lenyűgöző eladást.
Bár jó lett volna az eredeti gárdával látni annak jó része most is itt volt. És itt leginkább Ria-ra gondolok, jó lett volna Dettivel látni, Muri Enikő játszotta ezt a szerepet, aki továbbra sem győzött, bár meg kell mondjam színészileg semmi probléma nincs vele, sőt nagyon is jól játssza a karaktert, mondjuk azért nem ő főszereplő, sokkal inkább Juli, így ez kevésbé bajos.
Párja Sanya sem az eredeti felállásból van (Szerényi Laci játszotta eredetileg ezt a szerepet), de Kocsis Dénesre aligha lehet panasz, bár a darab elején úgy éreztem, hogy ez nem igazán az ő szerepe, és ezt az éneklése kapcsán gondoltam így, de végül is nem volt gond, sőt ezt leszámítva panaszom nem volt rá, és már nem először látom őt, már a Tavaszébredésben meggyőzött, ott komolyat alakított, és az teljesen más darab, ott azért színészi képességei jobban kijöttek, nyilván Sanya egy kevésbé bonyolult karakter, és a helyzet sem olyan drámai.
Vágó Zsuzsi és Peller Ancsa nagyon üdítő volt, de Szabó Dávidot is kiemelném, igen jót alakított. Péter és Juli szerelme elképesztő, teljesen magával ragadott, nagyon tetszett az ő kettősük.
És felfedeztem újra egy dalt amit ők énekelnek, és szól legalább akkorát, mint a Latin Szerenád ez az I Love me, You Love Me sajnos a CD-re ez sem került fel. De ez az Operettszínháztól nem meglepő, és egyben nagyon idegesítő, pedig itt még arra sem hivatkozhatnak, hogy külföldi darab és drágák a dalok, ez a musical az Operettszínháznak készült.És Dávidról pár gondolat. Elképesztő volt, úgy emlékszek hozzá még nem volt szerencsém semmilyen előadásban sem, bár fellépésen már láttam, de elképesztő, ahogy ezt a szerepet játszotta, ha már említettem Tavaszébredést Péter sorsát Melchiorhoz tudnám hasonlítani, ez párhuzam nagyon is áll, hisz szerencsétlen sorsú kitűnő tanulókról van szó, akiknek az életében ott a szerelem, bár pont ezen a ponton van eltérés, és Tavasz pont ezért is olyan durva amilyen durva darab.

Ancsára rátérve alapvetően miatta is döntöttem a darab mellett, mert már régóta megakartam őt nézni egy előadásban, ő azok tartozik, akinek már beszédhangja lenyűgözött, vele kapcsolatos élményem a Nana című anime, ahol a főszereplőnek Osaki Nananak adta a hangját, valami rendkívüli módon csinálta ezt, persze halottam énekelni is felvételeken is, és élőben is volt szerencsém hozzá már a múlt heti Színházak Éjszakáján, nem semmi azt meg kell hagyni.
Bár játszott ő komoly szerepet is Rudolfban pl., nem csak bohóckodni, nyilván ezen oldalát is megnézném.
Megjegyezném, hogy alapvetően nem kedvelem de Kerényi Miklós Máté is nagyot alakít a darabban Öcsiként, de az egész gárda alapvetően tényleg egyben van, stúdiósok előtt is le a kalappal. Illetve ha már itt tartunk Szulák Andreáról nem tudom mit gondoljak, mert nem tartozik a kedvenceim közé alapvetően, hangban sem az esetem, de Panni néni szerepében is nagyot nyújtott, és ez azért elég összetett szerep, hisz egy részt tanár másrészt anya, ráadásul nem éppen boldog élete, hisz elvált nő, de azért a darab folyamán érik jó dolgok is. Lányával duettje különösen jó volt, a darab egyik legjobbja tényleg. A vége zseniális volt, bár felvételen láttam régen a darabot, de nem maradt meg, hogy végén milyen a Holnap Hajnalig, érdekes verzió ez így, nagyon belassított, de eltalálták, és persze aztán beáll egy változás a dal közben. 
Ami problémás volt a darab kapcsán, hogy én rossznak éreztem hangosítást több dalnál is, mondjuk meg vagyok fázva az is igaz, de nem sokszor van ilyen érzésem és mindez úgy hogy az 5. sorban ültem. Onnan nagy élmény volt, hisz volt hogy szereplők szinte ott álltak az ember előtt, bár picit pechem volt, mert pont egy magas férfi ült előttem, de szerencsére ez nagyban nem befolyásolta az élményt. 
Amúgy a végére maradt a legaranyosabb momentum, Dávid a hátán hozta ki Zsuzsit, az tény nagyon ott volt a szeren. Amúgy a Mamma Mia-val összehasonlítva ez komolyabb darab, és nagyon durva dolgok is vannak benne, a kommunizmus árnyoldala, amikor szinte senkiben sem bízhattál, de a diktatúra ilyen, az ötödik pecsét című filmet tudom ajánlani, ami egy másik diktatúrában játszódik, az azért még durvább. De persze voltak vicces pillanatok, kicsit sajnálom, hogy nem Náray Erika szerepel már ebben a darabban, de Marika is jó alapvetően, de Erika nekem nagy kedvencem volt. 
És azért mondom, mert Pago Pago volt a legnagyobb. Ezt nehéz megfogalmazni, de amit négyen leműveltek a színpadon, és be is társult hozzájuk a pincér és pincérnő is, nekik is volt egy nagy pillanatuk, ez hatalmas volt. Ehhez hozzátartozik, hogy Topit (Faragó András) ki nem lehet lőni Tóth Antal szerepéből, Szulákkal nagy párost alkot, Dézsy is nagyot alakít, az ilyen karakterszerepeket nagyon magáévá tudja tenni, és hát alapvetően általában rossz oldalon áll, és azt mesterien hozzá, nagyon lehet utálni őt.
Mamma mia-hoz hasonlóan a darab maga közelebb van a nézőkhöz, próbálják bevonni az embereket a darabba, mondjuk érdekes, hogy azért darab közben kevésbé sikerült, különösen tényleg amikor a koncert rész volt, ott alapvetően komolyabb reakcióra számítottam a közönségtől, de ez nem baj végül is. 
Amúgy alapvetően nem annyira vonzott engem az, hogy x együttes dalaiból musicalt csinálnak, hisz vannak a dalok amiket mondjuk az ember szeret önmagukban nehéz elképzelni egy más környezetben vagyis a színházban, de mindkét musical telitalálat. Az sokat mondó, hogy nem sok állótapsos előadáson voltam még, de ez az volt, és nem csak a földszinten álltak az emberek.
Az emberek szeretik ez a darabot annyi év után is, és ezt jó látni. Mostanában olyan darabokon voltam amiket mindenképpen újra néznék, Abigél és Mamma Mia is ilyen volt, ez is mindenképpen ide tartozik.

Abigél - Magyar Színház - 2015-03-08 este

Vasárnap este Abigélen jártam. És felejthetetlen élmény volt. Ez a darab legmagasabb szinten van. És magyar darab, nem csak a történet magyar (Szabó Magda regénye alapján készült), de maga musical is. Kocsák Tibor és Miklós Tibor a szerzői, előbbi a zeneszerző, utóbbi a dalszövegíró. Ez a páros Magyarország Webber-Rice párosa. És bár nincs köztünk már sajnos, de Miklós Tibornak is nagy köszönet és persze
Kocsák Tibornak is eme remek művért.
Nagyon nehéz megmondanom, hogy  mikor volt ilyen színházi élményem. Ez egyszerűen félelmetes volt több szinten. Nem is tudom hol kezdjem. Múltkor is írtam, hogy agyalós típus vagy, de ebben a darabban teljesen kitudtam kapcsolni, leszámítva pár percet, és ez megdöbbentő még számomra is.
Maga a darab teljesen lenyűgözött, egyszerűen még kiemelni sem tudnék nagyon részt ebből. Persze vannak részek amik tetszenek, és amiket nagyon jó volt élőben látni, pl. ilyen rész amikor Gina és az osztály kibékül, az a dal engem már a CD-t hallgatva, és felvételt nézve is megfogott, ez amúgy az első felvonás zárójelenete, az 1. felvonás után ezt dúdoltam magamban. És ha már megemlítettem a felvételt, ez az élmény azt messze felülmúlta, mondjuk évekkel ezelőtt láttam, tetszett is a darab már akkor is. De most jutottam el csak odáig, hogy megnézzem élőben is az előadást. És ez tényleg nagyon jó döntést volt. Újabb bizonyítéka annak, hogy sosem késő.
 De előreszaladtam darab eleje is nagyon jó. Már Mozartban láthattam apa-lány kapcsolatban Földes Tamás és Vágó Bernadett, avagy Vitay tábornok és Vitay Georgina, de az azért más volt, bár ott is tetszett az ő kapcsolatuk, különösen a karácsonyi rész. Ez viszont nagyon jó volt, bár őszintén megmondva, a dal után érdekesen éreztem magam, mindenképpen jó élmény volt, de egy erősebb kezdésre számítottam, bár ez inkább pillanatnyi érzés volt, ez egy hosszú darab, különösen Ginának, így azért megérthető, nem az első szám szólja a legnagyobbat, bár inkább az volt bennem, és ez nem egyszer előjött, hogy szívesen újra át élném a jelenetet, mert nagyon tetszett, ráadásul sajnos ez az egyetlen közös duettjük, még van egy közös jelenetük, de az egy szóló, ahol Gina megtudja az igazat, az ország helyzetéről.
Az is nagyon szép volt, Dzsonira nincsenek a szavak, ahogy lehozza a szerepeit, bár volt olyan rész, ami nekem kissé tűnt énekben, de ez abszolút nem volt meghatározó, sokkal inkább a jó részeket égettek belém.
Visszatérve az újranézésre, már a darab után úgy gondoltam, hogy ezt nekem látnom kell, sőt azon gondolkoztam, hogy egy délutáni és egy esti előadást is megnéznék így egymás után, akkor rövid időn belül áttudnám élni ugyanazokat a jeleneteket, erre még korábban nem gondoltam színházi előadás kapcsán.
És ha már belekezdtem akkor Ginaval folytatom. Dettire nem tudom mi a jó szó, talán az angyal. Egyszerűen elképesztő, hogy mit nyújt. Amúgy is csodálom musical színművészeket, hogy szinte minden este fellépnek és hogy milyen szinten teszik ezt, ráadásul ő most Sopronban is játszik, egy most bemutatott darabban (Zene, New York, Szerelem; ezt a darabot Édeskettes hármasban címmel korábban a Madách is játszotta). De ez még hagyján az Abigélben nem sok olyan jelenet van, amiben ő nincs benne. Még is végig ugyanolyan szépen játszott és énekelt. Nagyon tetszett ahogy hozzányújt a szerephez, teljesen az övé. Az elején ugyebár egy elkényeztetett lányt alakít, és ezt fenn is tartja jó darabig, gyakorlatilag addig, amíg meg nem tudja az igazságot az országa helyzetéről. De meg lehetett érteni, nem volt az az abszolút nagyképű lány, aki ezért megharagudott volna az édesapjára, persze bántotta ez a dolog, de továbbra is szerette az édesapját.
És azért ha ezt oldalát nézzük lehet tőle tanulni, mert sajnos a mai Gina korabeli lányok, jóval kevesebbért is halálos ellenségként tekintenek a szüleikre, akik alapvetően jót akarnak nekik.
De aztán felnyílik a szeme, és ez nagyon megható jelenet, ezt én is nagyon átéreztem, ahogy Gina is átérezte az apja szavait és meg is könnyezte. Korábban nem reagált így. Nincsenek csodákban is az indulat érezhető, az egy nagy érdekes helyzet, amit a tehetetlenség szül. Az a dal is nagyon szép volt, még sem emelném ki, mert annyira tetszett végig a darab. Másik fordulópont, a már korábban említett gyakorlat, ahol kibékül az osztállyal, az nagyon fontos része az egésznek.Meg az egész felvezetése is tetszik, hogy belátja, hogy mit tett rosszul, de tovább akar lépni, és arra vágyik, hogy ő is az egész része legyen.
Második felvonásban már ő az aki segít a szerencsétlenül járt osztálytársának, Bánki Annanak, ez a rész amúgy egy kényes témát boncolgat, elég drámai is. Egy zsidó lányról van szó, aki emiatt bajba kerülhetett volna, de nem kerül, és ebben Georginának nagy érdeme van, ez a jelenet nagyon meg maradt bennem, ahogy Bánki ott van egyedül és sír, a többiek elmentek, de Gina visszajön és megvigasztalja, ez telitalálat.
Amúgy ami döbbenetes volt számomra az a közelség, ez már Saigonnál is így volt, de most is volt olyan érzésem Detti kapcsán, hogy jó formán megérinthettem őt, olyan közelinek éreztem őt (4. sorban ültem).
És le is zárnám lassan ezt a dolgot. Egy dolgot egy kicsit furcsálltam, bár nem mondanám, hogy annyira új lenne, hogy voltak olyan ének részek, amiket Detti prózával helyettesített, bár ilyen nem csak nála volt, csak nála több ilyen tűnt fel nekem, illetve korábbról is rémlik ilyen dolog vele kapcsolatban. Ez végül is nem baj, mert az élmény így is mesés volt, csak ez maradt bennem, úgy hogy köszönöm Detti!
És akkor most Kalmár tanár úrról (osztályfőnök) beszélnénk, idén már terveztem eljönni a darabra, de korábban azért nem jöttem el, mert Hommonay Zsolttal akartam megnézni a darabot, de februárban nem játszott a darabban. Most a délutáni előadásban játszott, de még is hosszabb gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ma elmegyek erre az előadásra, még volt jó helyre jegy, bár szinte végminutumban csaptam le rá, és az előadásra sem sokkal 7 óra előtt értem oda, kb. majd kiköptem tüdőm, de ahogy elkezdődött a darab minden ilyen fájó dolog, köddé vált, és ez nagyon jó. Na de rátérve Kalmár tanár úrra, őt Barkóczi Sándor játszotta akiről nem rég írtam, mert Johnként láttam, abban a szerepben nem fogott meg, de ez a szerep nagyon az övé volt, az ő markáns karakteréhez nagyon illett ez a szerep, és hangban is tetszett, sőt voltak olyan részek nála, ahol Zsolt ugrott be, itt az énekre gondolok leginkább. Úgy hogy le a kalappal előtte, pár előadás után így játszani a szerepet, ez nem semmi. De ez nem csak róla mondható el.
Torma Gedeon igazgató úr szerepében is új szereplő volt, méghozzá Hirtling István, hozzá még nem volt szerencsém, de ő is ledöbbentett, és talán ő volt a legnagyobb pozitív meglepetés, ha lehet ezt mondani. Egy nagyon szigorú igazgatót hozott, aki komoly tartással rendelkezett, de az ő karakterének azért meg volt komikuma is, vicces jelenetek is fűzödtek a nevéhez, és ezeket is nagyon jól lehozta, szépen is énekelt, bár ebben a szerepben sokat nem kell énekelni, a 2. felvonás végén Kuncz Ferivel duettezik ugyebár, az nagyon tetszett. És ha már
Kuncz Ferenc, akkor itt is egy új beugró szereplő volt, Angler Balázs, őt láttam a Tavaszébredésben anno, majd a Mozartban, előbbiben nagyon tetszett, nagyon komoly szerepe volt az előadásban, viszont a Mozart az már kihívás, egy Bereczki v. egy Forgách után eljátszani Schikaneder-t nem egyszerű feladat, de neki ez jól állt, és erre a szerepre is elmondható ez. Duettje Ginanak az elképesztő volt, az nagyon tetszett, abban talán az eleje volt nekem furcsa, valahogy máshogy kép él bennem a "Zsini, tündér kislány" részről, jobban ütött az a jelenet ami fejemben volt ezzel kapcsolatban, de ennyi baj legyen, duett maga nagyon szép volt.
Aztán az első jelenet Gedeon igazgató úrral, na itt gondolkoztam el Balázson, mert szép fiút azt jól hozta, kíváncsi voltam, hogy az érem másik oldalát, hogy hozza, Tavaszébredésnél a szemétládát is nagyon alakította, és alapvetően itt is jó volt, bár azért nem mondanám olyan erősnek, de az is igaz 1-2 előadással a háta mögött azért kell még idő neki, hogy teljesen benne legyen a szerepben, de ugyanazt tudom mondani amit Mozartnál is, már csak azért is, mert ott is hasonló volt a helyzet (bár ott nem beugró volt), hogy szerintem sokra fogja vinni. És kapjon csak még szerepeket, mert megérdemli abszolút.
És most beszélnék a Matulásokról, nekem nagyon tetszettek. Ha ki kéne emelnem valamit, akkor Kis Mari volt a kedvencem. Őt Ábrahám Gabriella játszotta, és már játssza jó ideje.Ő nagyon tetszett nekem, nagyon illik a szerepre, szép hangja is van hozzá. És azért neki van egy dala is, ami egy duett Ginával, az "Add vissza a levelem" című szám, ez is eszméletlen volt, kegyetlen volt, és annak is kellett lennie, Detti viszont itt már igen alázatos volt, nem csak mondta, hogy mint mondta, hogy megtenni, hanem a tettei is ezt mutatták.
De tetszett nekem az is amikor megenyhült már Kis Mari.
Ami miatt kicsit bánnom, hogy sokáig halogattam a darabot, hogy Peller Annát nem láthattam élőben, bár Szegeden visszatér Torma Piroska szerepébe, de nem hiszem, hogy amúgy visszafog térni, pedig nem bánnám. Láttam már felvételen, szinkronhangként jó párszor, és nekem ezekben dolgokban nagyon tetszett.
De aki most játszotta Tormát, Prescsák Zita, ő is jó volt, alapvetően tetszett az alakítása.
Amúgy érdekes, hogy ő még Báni Annaként mutatkozott be az Operettszínháznál.
És ha már Bánki Anna, őt Farsang Emese alakította, őt már megemlítettem, hisz fontosnak tartom ezt a dolgot. Egy népből milliók haltak meg, voltak akik 100 családtagjukat vesztették el pl., Bánki még is menekült.
És ez nagyon jó.Azért az egy dolog, hogy református gimnáziumban játszódik történt javarészt, de a másik dolog, hogy ezek a jelenetek, pont ezt mutatják, hogy igen is van Isten, és ő munkálkodik, és felhasznál bizonyos embereket arra, hogy másokkal jót tegyen. Amúgy Bánkit amúgy sem egy felejtős karakter, hisz vannak jelenetei a darabban, valamikor nevetni lehet rajta, máskor vele együtt örülni, és ezek jó dolgok. Én ezzel is tudtam azonosulni, amúgy ő is hozta abszolút a színvonalat.
Akit még kiemelnék az a szemüveges Szabó, engem az Első csók Anettjere emlékeztetett amúgy fullra, kinézetre mindenképpen, de tetszett amúgy ez a karakter, bár őt nem tudom kialakította, de az biztos, hogy emlékezetes, pedig ez aztán tényleg kis szerep, de azért ebben lehetett lubickolni, a közönség nagy örömére.
És akkor Horn Mici, őt Udvaros Dorottya alakította, nekem már a felvételen is nagyon tetszett, nagyon érzi ezt a szerepet, énekelni is tud, és nehezemre is esik mást elképzelni ebben a szerepben, no nem mintha más nem tudná eljátszani, csak olyan meghatározó élvényt adott már a felvételen, de most is. Amit kiemelnék vele kapcsolatban, az a rész amikor fiát siratja, akkor libabőrös voltam, egyszerűen elképesztő. Bár tény, hogy a nagy jelenetei azok a darab végén vannak Gedeon-nap, és az utána történtek. Az is meg ér egy misét. "Zsuzsanna testvér, maga ivott?" :D Ez a rész, teljesen kifekvős volt, de kellettek is az ilyen részek. Negatív hozzászólásokat is olvastam az alakításáról korábban, de ez akkor sem volt hatással rám, most pedig végképp nem. Alapból ő is benne volt, abban, hogy úgy döntöttem, hogy megnézem a darabot, mert ez így jó szórakozást ígért, és ez így is lett.
König tanár úr. Eddig úgy voltam, hogy bár alapvetően nem szeretem Picit, de ez az ő szerepe, amit nagyon jól hoz, még ha nála alapvetően a hang az ami hiányzik nála.. És ezért kicsit tartottam, hogy vajon Szabó P. Szilveszter hogyan birkózik meg a szereppel, amit azért már játszik egy ideje, és már tv-ben is énekelte a "Tiszta jellemet". Ott nem igazán tetszett, mivel egy kicsit erősnek tűnt nekem. Az előadásnál. más volt helyzet viszont. De még mielőtt ebbe belemegyek, visszatérve Szilveszterrel kapcsolatos fenntartásomra, abban biztos voltam, hogy eltudja játszani a szerepet. Viszont az ének már más tészta, ez a dal egy külön kihívás, itt is voltak részek, ahol erősnek ítéltem az éneklését, de összességében nagyon is jó volt a szólója. Bár azért félelmem nem véletlen volt, hisz őt ehhez szerepnek erősnek tartom alapvetően.
Volt prózában is olyan rész amit erősnek éreztem vele kapcsolatban, de ez is elhanyagolható végül is, kulcspillanatokat úgy hozta, ahogy azokat kell.
Zsuzsanna testvér, őt Nádasi Veronika alakította, ő szerepelt a felvételen és a CD-n is, szóval ismerős volt számomra, bár korábban úgy voltam vele, hogy jó lenne Füredi Nikivel megnézni, nagyon kíváncsi lennék az ő Zsuzsannájára, talán pici csalódás is volt bennem, hogy nem úgy alakultak a dolgok (azért is pici, mert Zsolt-Nikis előadást néztem ki magamnak először), de aztán hallottam Veronikát énekelni, az egyszerű döbbenet, nagyon szépen énekel, ezek után végképp sajnálom, hogy Isten Pénzét nem vele láttam. Az első dala már elképesztő volt, bár több hangszínben énekelt, nekem azt tetszett leginkább, amikor szépen lágyan énekelt, az teljesen letisztult és szép volt.

Összegezve ez egy Darab, egy komplett egység. Amiben vannak drámai részek, azok nagyon adták magukat, de humoros részek is ültek nagyon, így semmi hiányérzetem nincs a a darab kapcsán. Köszönet az összes művésznek, aki részt vett ebben, mert ez így volt jó ahogy! Ami fontos még, hogy az előadás nagyon érzékenyen érintett engem, megérintett szó szerint, talán túlzás ezt mondani de jó pár katarzist átéltem az előadás alatt, pontosan azok a drámai részek nagyon adták magukat és ezeket teljesen áttudtam érezni, és az előadás vége után, ahogy elindultam hazafelé, egy idő után könnycseppek folytok le az arcomon, ehhez hasonló élményem volt 4 éve, Jézus Krisztus Szupersztáron Szolnokon, az előadás alatt, ugyan nem, de ahogy mentem a vonathoz eltört a mécses nálam, mondjuk a mostani élményem azért nem volt ilyen erős, de így is nagyon megérintett.
Végezetül egy információ, bár ez a képen is rajta van, ez az Operettszínház előadása, csak a Magyar Színház ad ennek otthon. 

Miss Saigon - Operettszínház - 2015-03-06 du

Tegnap délután Saigonban jártam. Immáron másodszor.
Ráadásul nagyon jó helyről volt szerencsém látni a darabot, a 6. sor közepéről. Ilyen még nem volt nálam, bár volt hogy 4. sor szélén voltam, illetve 7-8. sorban, de nem középen, bár ez már jó pár évvel ezelőtt volt, így nem tudom felidézni a pontos helyet, csak azt, hogy lekéstem az előadást egy kicsit, ezért nem ülhettem be a helyemre, hanem oldalról néztem végig az első felvonást. Jó tanulság volt, azóta inkább időben odamegyek. De nem volt rossz úgy sem, Szépség és a Szörnyeteget néztem.
Érdekes érzés volt számomra, komplexen látni a darabot, mintha teljesen előttem történtek dolgok, ez ismerős érzés koncertekről, bár az első sorban szoktam lenni, de más az amikor színpad méterekre van az embertől, és más ha teljesen közel van hozzá, az tud adni némi zavartságot az embernek, legalábbis nekem. Ráadásul ez úgy csapódott le nálam nagyjából, hogy inkább negatívumokat jegyeztem meg, pedig én nem vagyok egy hibakereső típus. Ezt az is mutatja, hogy most konkrétan így egy dolog nem ugrik be, ami a helyszínen kissé nem tetszett, ezek részletkérdések voltak mindenesetre. És észre is vettem magamon, így próbáltam ezt a dolgot elhessegetni, és sikerült is, a 2. felvonásnál már nem is rémlik ilyesmi nekem.
Viszont egy érdekes dolgot hallottam az első v. második felvonás kezdete, hogy innen abszolút jó nézni az előadást, mert jó rálátást biztosít, és ezt abszolút megerősíteni. Nyilván az első sornál ott van közelség jó, de egy komplett színpadképnél, ami ennél az előadásnál igen fontos, jó egy kis távolság, persze csak bizonyos mértékig. De mondjuk én mozi kapcsán tudom ezt megerősíteni, ültem elől és ültem középen is már, utóbbit emelném ki, mert hatás sokkal jobb volt. Még a Godzilla volt az első ilyen élményem, és azt néztem, hogy nem-e ott van az ajtóban a szörny. Szép emlékek.
Mondjuk agyalós típus vagyok, és ez most is így volt, bizonyos szereplőket átgondoltam az előadás alatt, hogy milyenek is ők, mi az amiben mondjuk mások attól amit elvártam, illetve voltak részek amik nem tetszettek, mások meg igen, viszont ez az amit nem kell magyarázni, és ki is fog derülni a beszámolómból. Amit most is elkezdek.
Ez az előadás teljesen eltért attól, amit 3 éve láttam, más szereplők teljesen másképp hozták a darabot, és másképp is csapódott le. Írtam erről az előadásról már korábban és utalni is fogok rá az alábbiakban majd, mert ez megkerülhetetlen számomra.
Chris, őt Veréb Tamás alakította. És az ő Chrisjét sokkal inkább szerettem, mint Dolhaiét.
Számomra kulcs rész volt az első felvonásban az a rész, ami "Most már hogy láttam" utáni jelenet, ahol Chris visszatér a szállodába, és ott van egy közös jelenete Ellennel és Johnnal, ott már jelenet elején éreztem rajta a bizonytalanságot. Megvédi a feleséget, mert meg kell védeni, tudja mit köszönhet neki, de még is szereti még mindig Kimet. Nem akarja megbántani a nejét, ezért is írja alá amit mond, és mentegetőzése másképp csapódik le és ez az igazi különbség Dolhai és az ő Chrisje között, Dolhai az abszolút áldozat szerepét játszotta, egyszerűen dühös volt, hogy tehette ezt Kim vele, végén pedig inkább lelkifurdalás jött ki nála. Tominál viszont pont ez a makacsság hiányzott, az ő szavai is hiteltelenek voltak, de még is nála érződött, hogy ő megérti Kim helyzetét, de az is tudja, hogy milyen az amikor teljesen tönkre megy valaki, ezért állt ki Ellen mellett.
Viszont az is érdekes, amikor hős amerikai katonát mondja, az az ami nem egyértelmű, ha Tomi Chrisjét nézzük akkor itt mindkettőjükről szó van igazából, hisz Ellen is megmentette őt, és ennek át is érzi a súlyát.
Van egy jelenet ami belém égett, egy visszaemlékezés formájában látjuk a második felvonásban azt, hogy mi történt az utolsó napon Saigonban, hogy szakadt el Kim és Chris egymástól. Amikor leereszkedik a helikopter az félelmetes élmény volt már elsőre is távol a színpadtól, és most is, de nem ez ragadta meg figyelmemet, hanem Chris, ahogy teljes kétségbe van esve, jóformán kiugrana a helikopterből ha tehetné, az a fájdalom, amit ott érzett, az brutális volt.
Nem pont ilyenben, de hasonlóban nekem is volt részem, így megértettem őt.
Vége az döbbenetes volt számomra, ahogy Chris Kim nevét kiállítja, és ahogy látja őt ott a "porban", ott döbben rá, hogy az élete még is Kimhez van kötve, és lélekben is ő meghalt vele együtt, ezt mi sem példázza jobban, mint az, ahogy az utolsó pillanatban vérbe fagyva ott ült mellette egy szó nélkül, az az arc, többet mondott minden szónál. Ráadásul ez nekem azért is tetszett, mert én is olyan ember vagyok, aki bizonyos dolgokat nem fog elsőre, nem arról van szó, hogy nem értem a dolgot, csak nem akarom elhinni, hogy ez megtörtént, pedig megtörtént. Pontosan ilyen volt Chris is itt.
Összegezve az alakítását az ő Chrisje szerintem nem csak számomra jobb, ha szerintem ilyen az igazi Chris, sok oldalúbb személy jelenik meg az alakításában.
Érdekes élmény volt ez Tomitól, bár szerepet tekintve nem, de amúgy abszolút fiatal Dolhaira emlékeztet, neki is voltak bizonyos dolgai mozdulatai, amik rendre visszaköszöntek nála, ebben lehet fejlődni, és ez meg is fog történni, hangilag érdekes élmény volt, még mindig szép hangja van Tominak, de igazán a Szóló Szaxofonnál éreztem, hogy ilyennek kell lennie, a többi dal nem volt olyan letisztult számomra, de szerintem ez sem nagy baj, mert ez még így is jó. Istenem, miért című dal Chris szólója alapvetően nagyon tetszett, illetve Napfény, holdfény is szép volt, bár jó lett volna, ha ott is meg van az ami Szaxofonnál is meg volt, mert nekem kimondottan kedvencem ez a dal. De így is jó élmény volt számomra.
Szép volt Tomi, köszönöm, és csak így tovább!
Ellen, őt Kisfaludy Zsófia alakította aki Hüvösvölgyi Ildikó lánya. Őt nem igazán ismertem, de rákerestem, és akkor találtam ezt az információt róla. Alapvetően pozitív élményem volt vele kapcsolatban, az alakítása, a színházi játéka kifogástalan, és két helyen is ledöbbentett.
De teljes más volt, mint Vágó Detti által eljátszott Ellen, bár nem is inkább az Ellenje, hanem a férjével való kapcsolata. Ugyanis itt tudtam azonosulni Ellennel teljes mértékben, de a Dolhai-Detti páros kapcsán korábban leírtam, hogy ők a mai kor párját képviselik. Ott Chris azért vette Ellent, mert ő kirángatta a bajból, és ez így kényelmes volt neki, és mondhatni Ellen ebbe bele is törődött, mert ő szerethette a férjét, ám de a másik oldalról ez nem volt meg.
És visszautalva inkább csak férfi büszkeségből állt ki felesége, semmint azért, mert szerette volna őt.
És ez a fajta felállás sokkal jobban tetszik, amikor valaki elveszti a szerelmét, de még is talál egy másik lányt később, aki már nem olyan, mint az első, még is tudja szeretni az ember.
Kim és Ellen találkozása az egyik kulcs jelenet, hogyan viselkedik ebben a jelenetben, többféle előadást láttam, valamit csak felvételről, De Zsófia Ellenje egyféle tehetetlenséget mutat (szimpla lemondás helyett, hisz ebben benne a küzdés), pont azért mert neki közelebbi kapcsolata férjével, jobban átérzi Kim helyzetét, ezért is van az, hogy megtörik. Az első törés már nem is tudom pontosan mikor volt, Most már hogy láttam után talán.

És ha Most már hogy láttam, Ellen szólója, ezzel kapcsolatban felemás érzéseim ahogy mondtam Zsófi alakítása hibátlan volt, az éneklése volt számomra érdekes, különösen dalrészek elején nem tetszett nekem, de ahogy ment bele a dalba, már jobb érzéseim voltak, refrén pedig szép volt. És itt értettem meg Ellen helyzetét végleg, az első katarzist, itt értem át a darabban, könnybe is lábadt a szemem, bár nem sírtam az előadás alatt és után sem. De itt konkrétan megszakadt a szívem.
És akkor jöjjön a másik törés. Chris "haláláról" írtam, és itt ennél a résznél nem a legvégén, de közben volt egy olyan jelenet, amikor Ellennek leesett, hogy Chris és Kim összetartoznak, és akkor ott teljesen összeomlott, ez egyszerűen brutális volt. Ezek voltak az pillanatok pl., amik nem szorulnak magyarázatra. Kicsit bántam még az előadás előtt, hogy nem Dettivel láthatom, de eleget láttam őt mostanában, és már ebben a darabban is volt hozzá szerencsém, de végül is egy pozitív élményben volt részem, még ha itt is felemás érzéseim voltak. Köszönöm Zsófi!
Kim, őt Vágó Zsuzsi alakította. A művésznőt most láttam először főszerepben, és valami eszméletlen volt. Döbbenetes, hogy mit produkált Zsuzsi. Olvastam olyan véleményt anno, hogy Kim mennyire egyszerű karakter, pedig nagyon nem, ezt már Annamari is bizonyította számára, de Zsuzsi is, döbbenetes, hogy mennyi arcát megmutatja Kim, van egy teljes íve az ő karakterének. És érdekes, nekem úgy tűnt, mintha az első felvonás vége fele elment volna a hangja, vagy legalábbis egy megtorpanást vettem ki az éneklésből, ez Thuyal való közös jelenetben volt, ez megragadt bennem, és kicsit megijedtem, de nem voltam semmi, ugyanolyan szépen énekelt tovább, mint ahogy előtte. És jó volt látni most már élőben is Zsuzsi fejlődését, hogy végig tud csinálni egy ilyen darabot végig letisztultan, hol vannak már azok az idők, amikor azzal vádolták őt, hogy csak végig tudják kiabálni az előadásokat (ezek a vádak nekem sosem tetszettek), ugyanúgy meg van nála nyugalom is, és teljesen letisztult, élmény volt minden perc amikor őt hallhattam. Eszembe jutott egy negatívum amire így darab közben felfigyeltem, hogy Kim alapvetően abszolút hiteles a szerepében, ami a külsőt illeti, de Saigonban a többi lányról ez már nem mondható el, ők alapvetően európai kinézettel bírnak ugyan is, végül is ez nem akkora probléma, csak amikor az ember látja teljes színpadot, és a szereplőket, akkor Kim eléggé kilógott a sorból.
De visszatérve Zsuzsi alakítására örülök, hogy vele és Annamarival is láttam az előadást, mindketten illenek a szerepbe és más okból, Annamarira a hányattatott sors miatt illik ez, erdélyi magyarok helyzete nem könnyű, és ő onnan származik ugyebár, és csak pár éve játszik Budapesten az Operettszínházban. Meg láttam vele interjúkat, azok alapján is kialakult egy kép. Zsuzsi pedig egy zseniális musical színésznő, aki megannyi szerepet eljátszott már ebben a műfajban, persze ez nem azt jelenti, hogy ez feltétlen sikert jelent, ha azt nézzük, hogy Detti még Kim is volt, de csak pár előadás erejéig, szóval nem lehet biztosra menni. Nehéz erről beszélni. Viszont ez a különbség ki is jön, Zsuzsi például az Ellen való jelenetben határozottabb volt, mint amit Annamaritól láttam.
Érdekes különbség ez, hogy mindkét szereplőnél fordult a kocka, és pont ezért alkottak ők jó párost.
Persze amíg Dettiék beletörődtek a sorsukba, addig Zsuzsiék inkább harcoltak, még ha tehetetlenek is voltak, hisz pontosan megértették egymás helyzetét.
És ez nagy különbség, hisz az első esetben az illető elfogadja a sorsát, ez egyfajta védőburok is, ezért sem érintik meg őt a tragikus helyzeteket. Ő csak férjét látja és csak vele akar törődni.
Illetve Kim szempontjából nézve ez nem ilyen egyszerű, egyrészt Chrisre vár, másrészről ott van a gyereke. De nincsenek illúzió, beletörődött, hogy elvesztette Christ, ezért a gyerekére támaszkodik, de igazából neki Chris a fontosabb, és őt látja csak a gyerekében.
A másik esetben viszont, nem fogadja el a helyzetét, hanem küzd.
Kim szempontjából nézve ez annyi tesz, hogy tényleg hisz benne, hogy Chris visszajön, és elviszi őt, ezt lehetett is látni, érezni a darab során. Hogy Zsuzsi Kimjének meg volt a bizodalma.
A gyerek ugyanúgy fontos számára, sőt fontosabb számára, és épp ezért más a jövőképe, neki nem csak egy kapaszkodási pont, ami Christ jelenti, hanem ő tényleg fia is. Érdekes amikor eltörik a jövőképe, akkor is más az alakítása, hisz a beletörődő Kim, azért végez önmagával, mert elfogadja a helyzetét, nem is lát más utat, ez a kétségbeesés műve, pont azért, mert igazából neki Chris volt a mindene, a gyerekében is őt látta, de ahogy elveszti Christ ez az egész értelmét veszti.
Viszont a küzdő Kimnek ez is a harc része, ha már Chris ezt tette vele, akkor vállalja is a felelősséget, ez érezhető Zsuzsi alakításában, talán bosszúnak is mondhatjuk, bár nem is tudom... Az biztos, hogy átgondolta Kim, és bár áldozat még sem áldozatként viselkedik, ez maga a harc. Nem fogadja el a sorsát, nem fogadja el, hogy ez rendeltetett neki és fia számára, és ezért lesz ő áldozat, de nem azért mert neki ez a sorsa, és mert nincs más út, ez ugyanis tényleg egy választás eredménye. És ez lényeges különbség a két alakítás között, hiába látják a gyerekükben viszont Christ, más a személyiségük. De ez megint az erősségekből fakad szerintem, Zsuzsi nagyon jól alakítja az anyját, míg Annamari az magára hagyott szerelmest, és összességében nincs is nagy különbség, de ez épp elég, hogy mérleg nyelve ne egyenes legyen az ő esetükben. Ez amúgy pont abból is meglátszódik, hogy Kim rákiabál Ellenre, és Zsuzsinál a gyerekének szól alapvetően, addig Annamarinál ez saját maga miatt szól, gyerekbe csak kapaszkodik még akkor is, de ez csak egy pillanat és utána ugyebár elengedi őt.És pont ezért mindenki eldöntheti, hogy melyik Kimet szereti, vagy hogy egyáltalán kell e választani közülük. Én kimondottan díjazom a sokszínűséget, és a monotonitást a  legkevésbé.
Döbbenetes, hogy nem az első darab, és nem is az utolsó, az ember azt látja, hogy két egyenrangú szereposztás is van, bár azért változtak dolgok, kicserélődtök szereplők, erről még lentebb írok majd. És Kim halála okozta a másik katarzist nálam, félelmetes, hogy milyen érzés volt, ez pedig tudtam, hogy milyen, de akkor sem lehet erre felkészülni, és ez nem baj. És azért is érintett meg úgy, mert ez most nem egy ember tragédiája volt. Pedig ez a személy mindent megtett, amit csak lehet. Köszönöm Zsuzsinak ezt a fantasztikus alakítást.
Professzort Szabó P. Szilveszter alakította, és nehéz lenne róla bármit is írni, ez az ő szerepe, ez nem azt jelenti, hogy nem játszhatja el más, akár nagyon jól, de nagyon passzol hozzá. És döbbenetes, hogy mekkora tere van a játékra, ahogy játszik bizonyos szavakkal, mondatokkal, az megér egy misét. Sajnálom, hogy Kaszás Attilát nem láthattam élőben, hallgatni a CD-t azért hallgattam, és azért némileg bennem van Kaszás féle Prof, az olyan alakítás volt, mint amit Enjolrasként, vagy Rádiósként alakított Attila. És az sem igazán megfogható, bár MÁZS is meglepett ebben szerepben. Ha különbséget kellene tennem közülük, mármint Árpi és Szilveszter között, akkor Szilveszter inkább passzív, aki úgy beletörődik a dolgokba, persze ő is ki akar törni, de MÁZS alapvetően inkább  a lehetőségekre jobban lecsapóbb, bár sokkal számítóbb az ő Professzorja, szóval neki van egy fajta tartása is, és ő mondjuk nagyképű, ezzel szemben Szilveszterre nem azt mondanám ő inkább a küzdő, másképp tekint a világra, és az emberekre, persze ő is kihasználja őket, de nem úgy ahogy Árpi tette. De Árpi alakítása is igazán tetszett, akinél úgymond ketté vált Prof, Szilveszternél ezt nem mondanám, ő egy személyt hoz, de nagyon összetett személyt. Mondjuk ha személyiségüket nézzük a Ho após rész a meghatározó szám, ahogy itt viszonyulnak a helyzethez, és Szilveszternél, hogy magát személyét védi, hisz ő is egy ember, akinek vannak vágyai. MÁZSnál meg más volt ez a rész ahogy mondtam ő egyféle Nagy Fiúnak érzi magát, de nem is biztos, hogy ez a jó szó, egyfajta Királynak mondjuk, és ezt vette el tőle "Ho apó", és ő ezért lázad. De másik jelenetben amikor Szilveszter Thuynak nyalizik, még akkor sem vetkőzi le önmagát pl., MÁZS viszont igen, ő tudja, hogy mikor mit kell csinálni, és azt megcsinálja, ezért ő inkább kétszínű ember. Kimhez való viszonyuk másmilyen Szilveszter és Zsuzsi közelebb áll egymáshoz, sőt már szinte fordulnak a szerepek, hisz Kim bír erősebb személyiséggel. De ez darab nem lenne a Professzor karaktere nélkül, hisz ő csempész a darabba némi vidámságot, hisz ez nem egy komédia, ezért fontos az markáns karaktere, és szerencsések vagyunk hogy ilyen nagyszerű művészek játszották el a szerepet kis hazánkban. Végezetül,
le a kalappal Szilveszter! És meg is érdemli az alakítása, éneklése is a legmagasabb szintű volt.
John, őt Barkóczi Sándor alakította láttam már felvételen korábban, és másra számítottam, alapvetően a játéka neki is rendben volt, de éneklésben őt igen erősnek éreztem, ha valamelyik szerepet nagyon jónak tartottam 3 éve Kim mellett az ez volt, hisz György Rózsa Sándor, egy szerethető John-t, egy barátot hozott, aki megérti Chris helyzetét, és próbál segíteni neki, és ez hangja is passzolt, kellően lágy volt, Bui-Doi nagyon szépen szólt tőle pl. Viszont a druszája nekem túl erős volt, és az éneklése nekem nem igazán jött be. Bui-Doi dal végül is egész jó volt, de a kórus más hogy szólalt meg, lágyabban, és az pedig tetszett, igazából ez az eltérés volt itt a probléma számomra. Nem is akarom ezt ragozni, mert vélhetően Palival sem lett volna jobb, neki alapvetően nem tetszik a hangja. Bár azt sajnálom, hogy Dzsonival nem láttam, na ő rá tökéletesen illik ez a szerep, játszotta is amikor Magyarországra jött először ez a darab. De ez van, azért erre felkészültem, így nem ért váratlanul azért.
Gigi, őt Gubik Petra alakította. Ennél szerepnél volt is változás, Csengeri Ottíliát váltotta ugyanis Petra, aki pedig elképesztő, ahhoz képest hány mit alakított, 3 éve sem volt sokkal fiatalabb, de döbbenetes, hogy mennyire megfogott az alakítása, és én sajnálom is hogy már nem játssza ezt a szerepet.
Viszont vártam Petrát, mert hallgattam őt korábban még Monte Cristo CD-n pl., de nem ezt vártam tőle, mélyebb hangja volt, én legalábbis úgy hallottam. És a szólója sem olyan volt, amit reméltem, amennyire szólt ez a dal 3 éve Gigiről, annyira most inkább Kimről szólt, hisz ő fejezi be ezt a dalt, de ott nem volt ilyen hatása, ott egy erőteljes duett alakult ki ebből a végére, és ez szerintem nem abból fakad, hogy két Kim különbözik egymástól, bár érdekes, hogy a különbség hogy az elején is kijön, de egy picit később. És Chris-el szemben is határozott Kim, ahogy előadja, hogy mi történt vele és a családjával, az nem azért, hogy na most sajnálja őt Chris ezért, hanem ez is a dacos harcosságából fakad.
Thuy, őt Farkas Tamás alakította. kiskerot megint sikerült előkerülnöm ez jó. Thuy engem alapvetően nem érdekel, nem is látok benne fantáziát, csak egy őrültet, aki féltékeny. Nem véletlen hasonlítottam 3 éve a Fantomhoz, ez a dolog most is megállja a helyét. Tamás erre szerepre szerintem tökéletesen alkalmas volt, lehetett utálni nagyon, ő aztán tényleg az a személy volt aki még Professzort is lesöpörte színről, nem véletlenül mondta róla a Prof, hogy még ő még Ho Chi Minhnál is nagyobb úr, mint népbiztos. Énekben nem is vártam tőle sokat, nem is csalódtam, úgy hogy ez az alakítás nekem megfelelő volt.
Bár azért hozzáteszem, hogy amikor a darab először Magyarországra jött, Hommonay Zsolt is alakította ezt a szerepet, vagyis volt nívója ennek a szerepnek, egy erre méltó személy most is jó volna Thuy szerepére, és akkor valószínű jobban is érdekelne a sorsa.
Tam, őt Mayer Marcell alakította, ezt csak a teljesség miatt említem, hisz ő is egy nagyon fontos szereplő. Vele kapcsolatban az maradt meg a legjobban, amikor a végén belerohan megnézni mi történt az édesanyjával, akkor utána pár pillanat már fut be az asztal alá, persze kiáltozások okán. Tetszett, amúgy ezeknél a szerepeknél nem igazán lehet mellé nyúlni, pedig az Isten pénzében a gyerek még énekel is pl., de az is aranyos alapvetően. Persze a Saigonban idősebb szereplők vannak, hisz Tam egy 3 éves kisgyerek, de érthető, hogy miért nem egy korabeli játszik a darabban, hisz ahhoz szerintem nem tud alkalmazkodni idős gyermek.
Az előadás végén is jó volt látni Marcell-t Zsuzsival, jó látni, hogy ők tényleg egy csapatot képeznek úgy mond. És ha már előadás vége, állótaps volt,  a részemről is, és meg is érdemelt. Újabb remek példa arra, hogy az Operettszínházban igazi színművészek játszanak, legyenek régi motorosok, vagy úgymond zöldfülűek, jól kiegészítik egymást. És ez egy fontos dolog, ezen gondolkoztam is, hogy mit jelent a szereposztás, és hogy ez jelenthet e különbséget, erre alapvetően egyértelműen igen a válasz, bár én nem teljesen találtam meg a válaszom, mármint hogy a kettősök jobb egysége miatt más a véleményem most. Ez azért marad nyitott kérdés, mert nem látom a komplex képet szereplők kapcsán, és ez azért fontos, mert a szereplők alapvetően alkalmazkodnak egymáshoz, ha az egyik olyan alakítást, másik alakítása és ahhoz idomul, és ezek az apró dolgok határozzák meg az egészet szerintem.
Úgy hogy köszönöm a művészeknek az élményt, és csak remélem, hogy hasonló, sőt jobb élmények is részese lehetek a jövőben.
És akkor a végére értem. Maga a darab igen látványos, ezt most sokkal inkább megtapasztaltam, a fent leírt helyem miatt okán pl., amihez hozzátartozik, hogy három éve nagy távolról néztem a darabot az emeletről. De maga a darab úgy is átjött szerencsére. Illetve a látvány kapcsán korábban a RAM-ban volt egy közeli élményem, de ott sem középen ültem, csak nagyon elől, ott van egy szám, amikor lángol a színpad, lángokat éreztem is az arcomon. Ilyen rész a Saigonban is volt, amikor lement színpadról a sárkány, az tűzet hányt, de mondjuk ez baloldalra ment, és nyilván az első sorokban érezhették ennek hatását. Vetítéseket is kiemelném, illetve különösen darab elején tényleg erős hanghatások voltak, ezeknél meg is ijedtem, bár én alapvetően ijedős típus vagyok, ebben a tekintetben, nem mondanám félősnek magam, ez nálam egy reflexszerűen működő dolog. De amúgy legdöbbenetesebb látvány az a színpad nagyságú Ho Chi Minh szobor volt, az nagyon megragadott.
Amikor először láttam, a darabot, akkor úgy voltam vele, hogy ezt újra kell nézni, erre jó darabig nem került sor, mert egy idővel lekerült a darab a műsorról, de aztán visszatért megújult szereposztásra, és mindenképpen meg kellett néznem Veréb Tomival ezt az előadást. És jól tettem, hogy így döntöttem, és szomorúan olvasom, hogy valószínű lekerül az előadás a műsorról, ez érthetetlen is számomra, ha már felújítanak egy darabot, akkor az futhatna több ideig is.
De azért talán még lehet reménykedni, bár Rebeccanál is hasonló volt a helyzet, igaz az nem visszatérő darab volt. Ez pont egy kiváló darab, így nagyon hiányozna a repertoárból
Illetve a Vágó lányokkal megnézném a darabot, az ő kettősükre nagyon kíváncsi vagyok ugyanis, hogy vajon milyen. Biztos, vagyok benne, hogy nem ilyen, de ahogy elmondtam pont ez a jó az egészben.  Ezt a darabot viszont nagy ajánlom mások figyelmébe, látvány, szerelem, dráma és némi jókedv ezek mind megtalálhatóak darabban, és még a zene is szép.

Isten pénze - Operettszínház

Isten pénze előadáson jártam. Darabról annyit kell tudni, hogy Charles Dickens Karácsony ének című regényéből készült. Aminek rengeteg feldolgozása van, filmben készült már musical is belőle, de az Isten Pénze még annál is régebbi musical feldolgozás az előadásnak 1995-ben volt a premierje Madáchban, és azóta több vidéki színházat is megjárt, majd visszatért Budapestre immáron az Operettszínházba.
27-én délutáni előadáson voltam, bár eredetileg karácsony másnapi esti előadásra akartam menni, de arra nem akadt már jegy. De így hely szempontból jól is jártam, mert földszinten baloldalt 4. sor szélén ültem, igazából nem láttam ennek kárát, kevésszer volt olyan, hogy nem láttam a szereplőket, a végén volt a legzavaróbb, mert ott egy kört formáltak szereplők, amibe Scrooge és Timmy lépett be, őket nem is láttam (képeken viszont láttam, hogy a gyerek és ifjú Scrooge is ott van ebben a jelenetben, az öreg Ebenezer jobb és bal oldalán).
Na, de akkor már magáról előadásról írok. A kezdete érdekes volt, meg volt az előnye annak a helynek ahol ültem, mert az öreg Ebenezer mellettem ment fel a színpadra az elején pl., meg a darab közben is volt mozgás a bal és jobb oldali nézetérről is mentek fel emberek a embere. A darab elején az elhunyt Marley meséli el a történetet,. Aki egyrészt a színpadon van, másrészt kivetítőn is őt látni szellemként, ami érdekes kettősség, de a színpadon levő színész nem szólal meg, ezt direkt figyeltem. Ez a rész nem tetszett nekem, bár lehet én értettem félre a történteket.
Illetve még az előadás elején történt bár ez később is előjött, az nem tetszett, hogy kicsit belenyúltak a szövegbe, pl. "a Karácsony humbuk" nekem hiányzott pl., mondjuk ez részlet kérdés, de több volt még ilyen darabban később is, de a többit nem tudom felidézni most így hirtelen. Meg ez az egész üdvözlés nincs annyira kiélezve, mint más feldolgozásokban.
Na de ezzel kb. ki is fújt a negatívum.
Az (öreg) Scrooge-t Földes Tamás (Dzsoni) alakította. A múltkor ugyebár a Mozart-ban láttam, és azt mondtam Leopold az ő szerepe, akkor ide ez talán még inkább igaz. Valójában egy olyan ének volt, ahol felemás érzéseim voltak vele kapcsolatban, nem azért mert rossz lett volna, csak valahogy ott nem éreztem az összhangot, de összességében elképesztő volt, nagyon tetszik amúgy is Dzsoni hangja, minden benne van és gyönyörűen szól, egyszerűen olyan érzésem van, hogy ha az éjszaka közepén álmából felkeltenék, akkor is ugyanezen a színvonalon énekelne. Ez a szerep abszolút illik hozzá, mivel ő egy igazi színész.
És igazi színészek játszották a múltban is ezt a szerepet, Huszti Péter és Dunai Tamás pl., és ez egyfajta teher is lehet, de inkább kihívás, bár ahogy elmondtam már jó pár éve voltak ezek az előadások. Ezekről amúgy Youtube-on felvétel is elérhető, aki szeretné megnézni őket megteheti.
Hisz ez nem egy egyszerű szerep, ahol nagyjából egy szinten van a szereplő, itt íve van a szereplőnek, hisz mogorva úrként kezd, akiből a szeretet szikrája is hiányzik, uzsorás a szakmája ugyebár, de aztán jönnek a változások, a múlt, a jelen, és jövő, és végén egy csupaszív emberré válik. És az út során megfogalmazódnak be kérdések, kételyek, ezek nagyon jól átjöttek

De már korábban megemlítettem Marley-t, a Szellemet, aki elkíséri Scrooge-t az utazásán, mondjuk itt kitérnék arra, hogy eredetileg Jacob-nak nincs ekkora szerepe. Konkrétan miután megjelenik először Ebenezernek utána el is tűnik, hisz csak figyelmeztetni jött őt, és más-más szellemek látogatják meg az öreget, ellenben az Isten pénzeben ő az egyedüli szellem csak 3 különböző alakban, persze a szellemek tulajdonságát átveszi, de ebbe nem mennék bele. Musicaleknél az ilyesfajta rövidítések megszokottak amúgy.
Ezért is volt nagyon fontos, hogy Marley és Scrooge jó kettőst alkosson, és ez meg is történt.
A szellemet Szabó P. Szilveszter alakította, hozzá is Mozartban volt szerencsém, nála is hasonlóak az érzéseim, hogy ebben a szerepben még talán jobb is,  isz Colloredo egy utálatos ember, míg Marley-val könnyebb azonosulnom, ez azért nem mindegy. De tényleg elképesztő amit Szilveszter csinált, ez inkább prózai szerep amúgy is, ezért is illik a művész úrhoz. A legjobban az tetszett, amúgy amikor hajba kaptak, az a jelent amúgy is jó, de Szilveszterrel és Dzsonival olyan élmény volt, hogy most belegondolva is mosolygok rajta. Amúgy ha már Scrooge-nál megemlítettem, akkor itt is megteszem ezt, korábban Dunai Tamás és Szerednyei Béla játszották ezt a szerepet pl.
Ha már beszéltem az utazásról akkor jöjjön Fred, aki Ebenezer unokaöccse, 
őt Gömöri András Máté alakította, aki Szabó Dávidra emlékeztet engem, már Rómeó és Júliában láttam, és azon a véleményem voltam, hogy tehetség fiú, és ezt csak megerősíteni tudom most is. Kár hogy ilyen rövid a szerepe.
De nagyon él vele, jól hozza laza, carpe diem mottójú fiatal embert. Ő az a karakter akinek a bőrében leginkább lenne az ember a darabban, legalábbis nekem abszolút ez az érzésem.
És ide kívánkozik a darab számomra legnagyobb negatívuma, hogy a jelenkori karácsonyi utazásnál nem látható Fred, pedig jelenbeli utazásnál és végén is szerepet kap, itt különösen az tetszett amikor játszottak, karácsonyi légkört ez adta igazán vissza, és adott egy kontrasztot is a másik megmutatott karácsonyhoz képest.
És ha már másik karácsony akkor jöjjön a darab 3. legfontosabb szereplője Bob Crachit, akit Pálfalvy Attila alakított, róla is elmondható, hogy ezt a szerepet rászabták. Crachit egy írnok, aki mindent eltűr, és nem haragszik Scrooge-ra, mondhatnánk a tökéletes balek. De azért a dolog nem ilyen egyszerű. XIX. század közepe táján járunk már, de ekkor is komoly problémák voltak, így akinek volt munkája az megbecsülte, de általában az egész család dolgozott ha tudott, pontosan azért mert nem lehetett megélni egy ember fizetéséből, mondjuk ez a kép ismerős lehet a mai világból is, de akkor jócskán súlyosabb volt a helyzet.
De ennek ellenére Bob megbecsüli azt amije van, hogy van családja pl., és elfogadja azokat a fájdalmakat amik érték az életben, még a kis Timmy halálát sem úgy fogja fel, mint ahogy felesége. És a kettő összekapcsolódik a jelen karácsonyából ahol eladja az értékes örökölt óráját, hogy legyen pulyka a karácsonyi vacsoránál.
Crachit karaktere nagyon találó. És egy igen komoly dilemmára ad választ. Vagyis, hogy érdemes e jónak lenni mindenáron. Ez a ma emberének is komoly problémája, hisz ez egy komoly törekvés, nem lehet valaki csak úgy jó, arra törekedni kell,  viszont a gonoszság az jön magától. És az ő ön feláldozása nagyban hozzájárult Scrooge megváltozásához. De válaszon az ember bármely utat, józannak kell maradni, mert ha túlzottan enged a jóságnak, annak rossz vége lesz általában, mivel vannak akik ezt kihasználják. És nyilvánvalóan ez a dilemma alapja. De a karakter megmutatja, hogy még is van remény, és hogy végtére is érdemes jónak lenni. Ezért is érdekes egy karakter szerintem.
Viszont Pálfalvy alakításról nem nagyon tudok mit mondani, Rebeccaban szívesen megnéztem volna, itt is örültem neki, de összességében számomra eltörpült számomra Dzsoni és Szilveszter mellett, de alapvetően nagyon jónak tartom őt, most is az volt, de kb. ennyit tudok elmondani róla. Mondjuk némileg az is közre játszik a dologban, hogy más szereposztásnak jobban örültem volna, hisz ebben szereposztásban több operettes is szerepelt, köztük Crachitné akit Kalocsai Zsuzsa alakított, mondjuk énekelni nem nagyon énekelt, és nem is mondom, hogy csalódtam volna benne, csak mondjuk Veronika biztos hozta volna a pluszt, amit pl. Rebeccaban is hozott.Vagyis  amennyire fontos Marley-nak Scrooge, annyira fontos itt férj és feleség. Család többi tagja teljesen mellékszereplő volt, de jók voltak abszolúte.
De ha már operettes szereplőkről van szó, akkor most sorba veszem őket.
Mr. Fezziwig-t Peller Károly alakította, sajnáltam hogy nem Serbivel láthattam, de legkellemesebb csalódást Karcsi okozta nekem ezen a matinén, mert nem éreztem az alakításán, hogy nem a saját műfajában játszik, szépen is énekelt, és abszolút hozzáidomult a szerephez.Az is eszembe jutott, hogy Schikaneder-t is eljátszthatná, látva amit csinált, az is elég hasonló szerep.
A smink és maszkmester jelen esetben nagyon jó munkat végzett, hisz Fezziwig egy jó nagy pocakú ember, míg Karcsinak közel sem az ilyen alakja, de ebből semmit nem lehetett látni a színpadon, úgy hogy minden téren profi volt az előadás.
A következő karakter Fanny, őt Kékkovács Mara alakította, megnéztem volna nagy Zsuzsival, de ott láttam már egyszer-kétszer, és nem tartozik a kedvencem közé, ezért nem volt olyan nagy gond, de nagyon elismerem őt. Marától egy picit féltem, de rosszul tettem. Ott kezdődik, hogy szerintem Fanny szerepében fiatal lányoknak is adhattak volna szerepet, mondjuk Kittinek pl. De épp ez, az hogy Mara nagyon fiatalos volt, és ez meglepett, bár ez az Abigél kapcsán is elmondható volt (abból csak felvételt láttam eddig, és az már kb. 5 éves) Neki alapvetően nem tetszik a hangja, nekem túl operettes, de itt szépen szólt.
Végezetül Dilberné Lehoczky Zsuzsa, ez abszolút kis szerep, párszor feltűnik előadás közben, de csak prózai szerepe van. De ettől függetlenül tetszett a művésznő alakítása.
És akkor már csak múlt karácsonyának főszereplői maradtak hátra nagyjából. Az ifjú Scrooge és Belle.
Előbbit Veréb Tamás, utóbbit Vágó Bernadett alakította. Ma sem csalódtam bennük. És ehhez részhez köthető a darab pozitívuma, ugyanis itt történt egy változás, régen egy daluk volt, és igazából elénekeltek egymás mellett, egyfajta kontrasztot adott az érzéseikről ez a rész, most egész más helyzet, két daluk lett, ezáltalá Ebbie (Ebenezer becézéve) kapott egy szólót ez a 2. dal, az első az ami inkább duett a kettő közül,, de végül a szóló is azzá válik, de ott a végén van ez, és a legvégére az öreg Scrooge is beszáll a dalba.
Tetszett, hogy ki lett bontva a kapcsolat, és többet voltak színen. Mivel két nagy kedvencemről van szó ez aligha meglepő. Tomi alakítása kapcsán azt kell mondanom, hogy így a feladata talán nehezebb is lett, de nehezebb megmondani, mert így egy picit elnyújtottabb lett a dolog, másrészről így jobban íve van a dolognak. Hisz ha korábbi darabot nézzük volt egy bevezetés, volt egy középső rész és egy lezárás, de a középső rész az kiemelkedett nagyon. Ezzel szemben az Operettszínházban három nagyjából azonos részről beszélünk, és ez szerintem jó változtatás mindenképpen. Alapból szeretem azt, hogy egy karakter több szerepet kap. Francia Rómeó és Júlia felújításában pl. ez több szereplőre elmondható.
Ami még kiemelendő, hogy az ív végére válik kegyetlenné Ebenezer. Végül is érthető a dolog, hisz nem volt könnyű gyerekkora, szerette volna hogy ha az életben mindene meg lesz, és ezt is megadhatja annak akit szeret, de nem vette észre azt, hogy mi az ami igazán fontos. Az öreg Scrooge persze rohant volna Belle után. És ha már a vén ember, nagyon tetszett amikor fiatalkori énjével állt szemben, abban minden benne volt. De ami nagyon belevésődött az elmébe, hogy az egész jelenet végén Ebbie jön előre a színpadon, és az arca mindent elárult. Nagyon komoly tekintete volt, mintha teljesen üres lett volna, hiába vett fel egy szerepet, szíve ennek ellenére megtört, azt ugyanis nem lehet átverni, de nem vett tudomást erről. Ez egy nagy érdekes jelenet, és ez a reakció ledöbbentett engem teljesen. És úgy vélem ez a szerep kulcs fontosságú is lehet Tomi színházi pályafutásban, pont azért mert ez új számára, ez nagy segítség lehet a fejlődésében.
Detti alakítása kapcsán csak annyit tudok mondani, hogy ez a nő egy tünemény, de tényleg, az ilyen szereplőek nagyon az övéi, van egy fajta játékosság benne, jól hozzá a fiatal aranyos lányokat pont ezért, és itt is elég fiatal lányról van szó. Persze a kor ebben az időszakban még másképp alakult, de erről korábban beszéltem most kitérnék erre, hogy az ő élete nem egyszerű, hisz cseléd ugyebár és 5 éves kora óta dolgozik! Ez ma már döbbenetes, de ebben a korban még ez sajnos mindennapos volt. És itt szerintem álljon meg mindenki és gondolkodj el ezen, mert sokan panaszkodnak, hogy milyen a mai világ, de ez egy komoly példa arra, hogy bizony sokkal rosszabb is volt a helyzet. Érdekes ez a szerep is amúgy, és tényleg tetszik ahogy Detti hozzányúlt jó volt látni megint szerelmesen, már elsőre jó érzéseim voltak amikor megláttam őket együtt, és Rómeó és Júlia óta vártam erre pillanatra és nem kellett csalódnom, de ahogy Belle beleszeretett Ebbie-be, úgy ki is ábrándult belőle, mondhatni ő tette asszonnyá, hisz leckét adott neki, hogy milyen kegyetlen is a világ, Érdekes amúgy idén minden általam látott darabban volt hozzá szerencsém, igaz, csak három előadáson jártam, és ez Dzsonira is elmondható, igaz őt idén láttam először élőben amúgy
De a kegyetlen múltból térjünk át kegyetlen jövőbe, összességében ez a legdurvább rész talán, mert itt jön ki, hogy Scrooge jelenlegi életének mi lesz a vége. És ez darab nagyon komoly problémákat ecsetel, és itt előkerül egy újabb probléma, még pedig a család problémája, ugyanis felmerülhet az emberben, hogy foszthatják ki a vén uzsorást, ha ott van neki az unokaöccse, csak hát nyilvánvalóan magányosan halt meg, és végrendeletet sem hagyott. És ez egy olyan probléma ami egyre aktuálisabb. A mai világban az emberek elszigetelődnek egymástól, de a családjuktól is sokan, és ennek egy ilyen vége is lehet, és ehhez ma már nem kell harácsolónak lenni. És ezért is lett volna fontos, megmutatni Fred karácsonyát, hogy kijöjjön a teljes kontraszt, hisz pont ez az érték alapvetően hiányzik a musicalből, és szerintem baj.
Illetve kifosztás sem meglepő azt hiszem, de ez a része elég egyértelmű, pont ezért nem mentem bele.
Amúgy itt Dézsy Szabó Gábornak van szerepe, akinek jól állnak a mellékszerepek, ez erre is elmondható. Ráadásul itt két szerepe is van, mondjuk két kis szerep, egy-egy jelenettel.
Viszont érdekes, hogy változás történt, hisz ő Joe Bácsi és az Iskolamester szerepét játssza, míg korábban az Iskolamester a Kapitánnyal volt párban, így viszont lett egy dala ugyebár. Nem nagy változtatás mondjuk. A dal maga amúgy érdekes mivel alapvetően egy rockos dal, de van egy rapes része, mondjuk más, mint Rómeó és Júliában, itt egész jól összehangban van kettő, igaz ez jócskán modernebb korban játszódik, de akkor is ez jobban tetszett nekem.
És a végen visszakerülünk a jelenbe. Ahol összeállt már a kép. Scrooge rájött, hogy mit hibázott el az életben, és ez belátva jó útra tért. És itt kap kulcsszerepet Timmy megint és nyer értelmet a mű eredeti címe Karácsonyi ének, hisz dalra fakad a vén, mogorva uzsorás, aki immáron Ebbie bácsivá vált.
Ezt megelőzően elmegy Fredhez vacsorára, de ez nem került be a darabba sajnos.
De még ezelőtt csendül fel az Isten pénze, ami egy szép kis dal, mondhatni záró dal, még ha ezután következik Timmy jelenete. Róla nem igazán írtam, de nem is tudok mit mondani, ez egy hálás szerep, és nagyon is elégedett vagyok, egy gyereket mindig öröm látni, de legfőképpen énekelni hallani, olyan ez mint ha egy angyalt hallana az ember.
Viszont érdekes dolog, a darab címe és ezen gondolkodtam is, hogy miért Isten pénze, és miért nem Karácsonyi ének. Erre nagyjából azért meg kaptam választ. Mivel ez egy üzenet a mai világ számára, hogy mik is az igazi értékek, és hogy mi a valódi karácsony üzenete, mi Jézus Krisztus eljövetelének az értelme. Pontosan ez hogy, hogy minden egy ember megválthatja a saját sorsát, amíg élünk sosem késő megváltozni. De halálunk után már kénytelen vagyunk szembe nézni az igazsággal, ami komoly láncokat jelenhet a túlvilágra nézve, erre ott van Marley példaképp, és ha már láncok, szerintem nem ártott volna ha nem csak a felsőruházatra kerültek volna ezek a láncok, de ugyebár ez színház, és nem egy film, csak így ez kevésbé hatásos volt számomra, még ha színészi játék csillagos ötös is volt. De azért amikor kellett, akkor a kézre is rákerült a lánc, csak más lett volna hogy ha végig rajta van. Viszont fontos, ahogy Jacob mondta láncszemeket az ember az élete során kovácsolja magának, és ezek jelentkeznek is az emberek életében, ott volt a Belle-s szakítás pl., az volt talán a legláthatóbb ilyen láncszem. Másrészről pedig ott van az isten szó is a címben, vagyis lehet kibe kapaszkodni, csak hinni kell. És ez megmenti az embert. De ezeket a dolgokat mindenkinek magának kell megélnie, hisz ez nem lehet erőszak kérdése, abból ugyanis sok jó nem sülne ki. Szóval a szemszög más, a musical címe sokkal inkább szól a ma emberéhez szvsz, mint a Karácsonyi ének, amire jó páran legyintenek mondjuk. De az látható, hogy a két cím nagyon is kapcsolódik egymáshoz.
Amúgy ha már Mozart-ot említettem már, abban van egy díszletelem, ami itt szerepet kap, ami egy nagy csészealjnak látszódik erre vetítették ki Big Bent (idő), illetve a Szellemet is. Amúgy technikai megoldásokkal szépen éltek, és jók is voltak, de ez ma már elvárható egy ilyen előadásnál. És kosztümökre sem lehet panasz.
Amik azért lényeges dolgok, hisz fontos eleme az illúziónak, amit egy előadással kreálnak.
A darab végén volt egy kis ráadás éneklés a tapsrendnél, ami feltette az i-re a pontot.
Tanulság az hogy sokat tanulhatunk a darabból, csak oda kell, figyelni a részletekbe, amik nem csak ebben a darabban hanem való életben is igen is fontosak. Másfelől pedig közeleg az újév, ez a számadás ideje, amikor az ember átgondolja, hogy mi történt az elmúlt évben, ez is egy üzenet, hogy  ne hagyjuk az új évre a problémáinkat, hanem még az előtt nézzünk szembe velük. És a másik fontos dolog, hogy a Karácsony nem egy-két nap az évben, a karácsony egy csoda, ami egész évben ott van az ember orra előtt. csak hogy sokan nem veszik ezt észre.
De másrészről az ünnep ettől szép, hogy el vannak egymással ilyenkor az emberek, legyenek akár ellenségek is, erre jó példa Csendes éj című 2002-es karácsonyi film is, amely igaz történetén alapul 2. világháborúban egymás mellett kerül 3-3 amerikai és német katona, akik a végére mondhatni barátként válnak el egymástól. Ez az ünnep csodája
Darab ajánló: https://www.youtube.com/watch?v=-DZ_XsquGkA
Így készült az előadás: https://www.youtube.com/watch?v=ScJs3ZU3kVw
Tapsrend adása a darabról: https://www.youtube.com/watch?v=Al_VAyviXrs

Miss Saigon - Operettszínház - 2011.11.26.este

Ma este Saigonban jártam, második látogatásom az Operettszínházban,aminek örülök, hogy szereposztásban semmi változás nem történt, így azt kaptam, amit kinéztem.
Ez egy igen komoly élmény volt, jártam már musicaleken, de közülök is ez volt a leglátványosabb. De még mielőtt kitérnék a darabra, az előtt egy igen fontos dolgot kell leírnom. Olvastam pár rosszabb véleményt darabról, volt aki odáig is elment, hogy gúnynevet gyártott a darabhoz, ezeknek az embernek üzeném, hogy KOMOLYAN SZÉGYELLJÉK magukat, ugyanis egy roppant komoly darabhoz volt ma szerencsém, ráadásul kétszeresen, hisz délelőtt a győri előadást néztem meg dvd-ről. Az sem volt semmi, oly annyira, hogy voltak dolgok amit abból a darabból átültetnék az Opis  /Operettszínházas/ előadásba. 

Ez a darab egy igen komoly dráma, minden meg van benne ami egy jó darabhoz szükséges, és ez a fontos szó, egy jó darabhoz, ugyanis azt el kell ismerni, hogy ez a darab nem attól olyan jó, hogy dalok többsége az ember fülébe mászik, vagyis nem slágerek viszik a hátukon a darabot, hanem a történet maga, na meg persze az említett látvány, hisz a darab története miatt sem elhanyagolható tényező a látvány.
De ha már itt tartok akkor ezt ki is fejteném a látvány egy részt komoly effektusok okozzák, a darab elején helikopterzaj teljesen élethű és már indul is darab. A katonai részek nagyon látványosak, persze a leglátványosabb dolog az amikor távoznak a helikopteren át Chrisék. Az amerikai álom különösen látványos.
Az egész színpadot betöltik a táncosok, a darab egyik csúcspontja mindenképpen, tényleg olyan milyen egy álom, mint egy igazi revü, a legnagyobb talán az, amikor egy autó jelenik meg színpadon, és annak tetején táncol a Professzor. Látványos és egyben egy komoly feladat is, de hibát nem láttam benne.
És akkor most vetném össze először győri és az opis előadást. A győri előadás látvány szempontjából sokkal pimaszabb volt, értem ez alatt azt is, hogy a darabból nem hiányzott meztelenkedés sem.
Bár nem is utóbbi amivel egy kis problémám van, hanem hogy például amikor a győri előadás elején megjelenik Kim, akkor a Prof lekapja róla a ruháját, ezzel is érzékeltetve, hogy mi a feladata, ezzel szemben az opis előadásban marad ugyanabban a göncben. Ebben a helyzetben mindenképpen győri megoldást részesítem előnyben, hisz végülis itt arról van szó, hogy egy fiatal lánynak nincs más választása,mint felvállalni egy sanyarú sorsot Mondjuk azt hozzátenném, hogy győri előadásban nem lesz meztelen Kim ennél a jelentnél, erről természetesen szó nincs. Meztelenkedésbe nem mellék bele, hisz az teljesen érthető, miért hiányzik ebből a darabból. Bizonyos szempontból túlzás /hatásvadászat/ lenne, más szempontból nézve, azért az Opis művésznők közül aligha lenne aki bevállalná ezt.
Pisztoly lővések is nagyon hatásosak voltak, legalábbis nálam beváltak, bár én mondhatni ijedős típus vagyok.
Látvány után essen szó díszletről. Na ez amit színtén csak dicsérni lehet. Az előadás során folyamatosan mozgott a díszlet, és szinte mindent díszletelemekkel oldottak meg, a kivetítő leginkább két felvonás elején volt használatban, illetve az Amerikai álom alatt is, bár az önmagában is elég látványos volt, mint ahogy leírtam. Díszletek csillagos ötöst érdemelnek, minden aprólékosan ki volt dolgozva, a báron át a szállódi szobán át, Ho Si Minh /alias Ho apó :D/ szobortól Kim menedékéig. Tényleg pazar a darab innen nézve nézve is. Prof szobájába is önmagért beszél szerintem, még egy Ho apó kép is található a szobájában.
De ha már itt tartunk, egy fontos dolgot itt megosztanék, a győri darab nem csak külsöségekben adta magát, hanem szövegben is, de ezt itt ugyanígy visszaköszönt, volt pár nyomdafestéket nem tűrö kifejezés, amit most inkább nem részleteznék.
És azért volt haszna abszolute, hogy megnéztem a győri előadást, hisz ugyebár szóló szaxofon után van egy időugrás 3 év egész pontosan,és ez Ho Chi Minh transzperensekből látszik igazán, de mivel én magam nem ültem valami közel a színpadhoz,így nem igazán láttam,hogy mi szerepel rajtuk, de győri előadás hasonló megoldást mutatott be,bár ott nem volt Hó apó szobor, viszont a plakátok megvoltak, és azokból derült ki, hogy na most 3 évet ugrott a történet. Illetve egy papír sárkány volt, eleinte csak egy rövidebb, majd a dal végére, már egy igen hosszú sárkány alakul ki. Ez egy nagyon kildolgozott jelenetsor, nagyon precíz, nagyon jó a koreográfiája.
De ha már a történet, akkor most ezt veszem gorcső alá a kezdtektől.
Mint már említett Kim érkezésével kezdődik a darab, Saigonban egy helyi bárban ahol Professzor az atyaúristen, és egész kis vagyonra tesz szert, hisz rengeteg amerikai /jenki/ katona tölti itt az idejét. Sok jenki nem csak, hogy iszik mint a gödény,de a szebbik nem társaságát sem vetik meg. De mint mindenütt, itt is van kívétel, még hozzá a főhős Chris, aki teljesen maga alatt van attól, amit átélt a háborúban, és undorodik, ettől a fertőtől, de hirtelen megpillanat egy lányt Kim-et, aki elsőre látásra megtetszik neki. John meg is veszi neki ajándék gyanánt, hogy kilábaljon végre a gödörből, ez sikerül is neki /még ha csak időlegesen is/. Egyszerűen csak úgy szárnyal a boldogságtól, és itt hangzik az a dal, ami nekem a legjobban tetszett, már győri előadásban is ez fogott meg a legjobban, de itt még inkább elmondható, ez pedig Napfény, holdfény. Egyszerűen gyönyörű ez dal, ami Kim és Chris duettje. Amit így kiemelnék, hogy dal alatt, van egy Titanic szerű jelenet , amikor a két szerelmes mondhatni szárnyal, igaz itt nem egy hajón vannak, de nekem egyből ez jutott. De némi hiányérzetem maradt a jelenet kapcsán.
A dal témája természetesen az egymásra találás.
Bár hozzám ez a téma roppant közel áll, ez a legszebb érzés, ezt nyugodtan mondhatom.
A kedvenc duettjeim is erről szólnak a Fantomból a Csak ennyit kérek én, illetve magyar musicalek között a Nézz rám. Ezen dalok ugyanis kezdetet jelentik, a legfantasztikusabb dolog kezdetét.
De ahogy az életben sajnos lenni szokott semmi sem tart örökké. Saigon a végnapjait élte, az USA kiszállt ebből a háborúból.
De még idáig eljutnák az előtt, még lezajlik Kim és Chris "esküvője", ami inkább eljegyzésre hasonlít, bár nem ismerem vietnami szokásokat.
Ezután teszi tisztelét Thuy /Kim unokatestvére/ először a színpadon, aki szintén egy szerelmes férfiú
méghozzá Kim-t szereti.
Ez azér darab alatt nyilvánvalóvá válik, bár azért az ő szerelme elég önző is, erre mindjárt visszatérek.
Majd ezután következik a szóló szaxofon, majd az időugrás.
Ezután megint Thuy a főszereplő, illetve az új világ katonái, akik ecsetelik helyzetet, amit Prof is megtesz majd. Ugyanis Kim-et még most sem bírta elfelejteni, és mivel három év után sem találja, ezért előkeríti a professzort, ami könnyen ment neki, hisz időközben népbiztos lett belőle.
És alkut ajánl neki, vagyis hogy végre szabad lehet /átnevelő táborokban töltötte ugyanis az elmúlt 3 évet/, amennyiben megtalálja Kim-t neki. Ez természetesen sikerül is neki.
De még előtte egy igen komoly jelenet veszi kezdetetét, a Még mindig hiszem cím Kim-Ellen duett.
Itt látható először Ellen, Chris felesége, aki aggódik a férjéért akit rémálmok gyötörnek, miközben Kim még mindig bízik benne, hogy Chris egyszer visszatér hozzá,mit sem sejtve arról, hogy neki már van egy "boldog" élete az USA-ban.
És itt egy nagyon komoly jelenetsor kezdődik Kim és Thuy jelenete, amiben azért a Prof ill. katonák is részt vesznek. De ez leginkább Kim és Thuyról szól. Thuy győzködi, hogy jöjjön hozzá, mellette minden meglehet, illetve a visszatérő /Thuy ugyanis elküldi érkzése után/ Prof ugyanezt teszi, de Kim hajthatatlan, ugyanis az élete gyökeresen megváltozott, nem csak a szerelem miatt, hanem azért is mert az életben maradt egy komoly fény, ez pedig nem más, mint Chris és az ő közös fia, Tam. Ez ugyanis komoly nővé formálta őt, aki semmitől sem riad vissza, egy anyatigris ereje van benne, ami ki is ütközik. Ugyanis Thuy képtelen elengedni Kim-et, ezért megfenyegeti hogy megöli a fiát, ha nem hallgat rá, de Kim hajthatatlan és pisztolyt ránt, hogy védje a fiát, csak hogy Thuy sem hátrál meg, így lelövi őt. Persze felmerül a kérdés, hogy honnan van Kimnek pisztolya, a kérdésre meg van a magyarázat, de ez csak második felvonásban derül ki, ugyanis ott van egy visszaemlékezés. De én ezt most leírnám. A lényeg, hogy Chris elintézi hogy Kim vele jöhessen megszerzi neki a vízumot, de már késő. Ugyanis  az amerikai katonáknak távozniuk kell, Chris persze mindent megprobál, de hiába, ahogy a Kim is hiába probálkozik, hogy engedjék be, nem jár sikerrel. Így szakad ketté két boldog ember, egy pár.
John ezt nagyon nehezen viseli, úgy kell két embernek vinnie, mert nem akarja ott hagyni Saigont,roppant drámai jelent sor, de legdrámáibb az az összhatás amit tömegáradat a rácsok mögött,illetve a helikopter kelt, az egyszerűen brutális. Chris elment, de Kimnél maradt a pisztolya, ez az amit Thuy megölésére használ.
Amúgy ezt a kérdést lehetne elemezni, de ez bár gyilkosság, inkább az önvédelem kategória, hisz Kim-et teljesen sarokba szorította Thuy, aki képtelen volt lemondásra. Vagyis ezért aligha hibáztatható Kim, már csak azért sem,mert fiát védte, és ez a pillanat, ahol Kim már más ember. És most ellent fogok mondani sokaknak, itt végleg megszűnik naívának lenni. Ugyanis egy naiva erre nem képes.
Kim menekülni kényszerül, de mivel nem ismer mást, így professzorhoz menekül aki nagyban nosztalgiázik, miközben arról énekel, hogy az élet megalkuvásról szól, ha élni akar, akkor hallgat, és bólogat, ennek a gondolkodásnak szól a Ho Si Mih kép is. Ő azért is énekel erről, mert mondhatni már feladta, hogy kijut innen, de ekkor jön hozzá Kim a gyerekével, és amikor megtudja, hogy ő Chris fia akkor egyből a menekülése kulcsát látja benne, így bújtatja Kimet, majd utána Bangkokba szöknek, miután megkente az őrszemet a Professzor, itt az első felvonás vége.
A második felvonás kezdete elég szomorú, ugyanis Bui-Doi-król szól, vagyis azokról a gyerekekről, aki vietnami anyától és amerikai apától születtek, ennek a szónak jelentése "élő szemét". De mindezekelőtt még volt bejátszás szomorú történelmi tényekről. Ez a jelenetsor amúgy atlantai konferencián játszódik,ahol John szólal fel ez ügyben, majd ezután közli John-al a hírt, hogy Kim nem csak hogy életben van, de van egy fia is. Végülis ebben a felvonásban sok történés nincsen. De azért megy tovább a cselekmény.Miután Chris megtudja mi a helyzet, úgy dönt, mindent elmond Ellennek, és elutazik John-al Bangkokba.
És a következő kép már Bangkok, Thaiföld fővárosa.Erről az országról annyit érdemes, tudni, hogy akkoriban katona diktátorok uralkodtak jobbára,bár hivatalosan alkotmányos monarchia volt az ország, de ez csak névleges volt. De mindezek ellenére, Bangkok kiemelt turistaparadicsom volt, mint ez ebből jelenetből is kiderül, pl. japánokat lehet találni a tömegben. Prof az egyiknek felfújható gésát ajánl, az egy elég vicces jelenet. Amúgy itt már egy másik Professzort láthatunk, ez a Prof ugyanis nagyon frusztrált, hisz ő Saigonban stiricik királya volt, míg itt egy ezredik senki, aki kuncsaftokat szerez egy helyi lokálnak.
Amúgy ennek az oka igen prózai. Bangkok nem csak,hogy turista paradicsom, de egyben prostituóció melegágya volt már akkoriban, így ami mondjuk egy háború sújtotta Vietnamban egyedi volt, az Bangkokban már nem az. John megjelenik a jelenetben aki Kim-et keresi, de a Profba botlik bele, aki elvezeti Kimhez.Prof akar beszélni John-al, de ő Kim-el akar beszélni, ugyanis ő azért jött előre, hogy közölje a hírt Kim-el, hogy Chris megházasodott, de ezt végül nem tudja megtenni. Így hát elmegy Chrisért, közben a Prof visszatér és számon kéri Kim-et, hogy engedhette el John-t,ő elmondja neki mi a helyzet, bár ez ő Profnak nem kóser, ezért új tervet agyal ki,még pedig, hogy megszerzi Chris címét, de mindeközben Napfény, holdfény repríze lezajlik,és fenn említett visszaemlékezés.
Érdekesség, hogy míg itt az ajtón tért vissza és utána kezdett elbeszélni, addig a győri előadásban benézett az ablakon és ott kezdte a mondandóját, ez egy roppant érdekes megoldás, meglehetősen vicces.
És közelítünk a darab végéhez  már igen erősen. Prof terve itt is sikerül megszerezi a címet. Kim el is megy a címre, ahol találkozik Ellen-el, akit John hitvesének hisz,de ő Chris felesége, amit közül is vele, ekkor Kim szíve teljesen megszakad, de újabb bizonyságot ad arról, hogy nem egy naív fiatal lány, hisz ahelyett, hogy a nő ellen harcolna, csupán annyit kér, hogy a fiát vigyék magukkal, de Ellen ezt visszautasítja mondván, hogy ők inkább saját gyereket szeretnének. Kim azt nem akarja elfogadni ezt a helyzetet. A legdurvább ebben jelenetben az a kép ami fentebb található az írásomban, ahogy Kim egyszerűen rárivall Ellenre, ez az a jelenet, amit talán legjobb Kimtől.
Ellen persze rádöbben, hogy Kim nem egy egyszerű kaland volt Chris számára. Erről énekel, a Most, már hogy láttam című dalban. Ezután John és Chris visszatér, akik nem találták meg Kim-et.
És most lehet megint megfognak kövezni, de aligha érdekel. Chris itt írja le magát nálam. Az ami előad nálam a szánalmas kategória, ahogy megmagyarázza, hogy nem is szerette Kim-et igazából, csak tisztasága az ami nagy mocsokban lenyűgözte, ez az önámítás magasfokon. Ugyanis annak hogy Chris igazán szeretné Ellent semmi tanújelét nem adja. Amikor Ellen sarokba szorítja mellette dönt ugyan, de ez gyávaság következménye. De elég életszagú helyzet ez. Nagyon sok úgy élik le az életüket, hogy a nagy szerelmüket szem elől vesztik, majd egy olyan ember mellett élik le az életük, akit igazából nem is szeretnek.
Nekem teljesen ez jött le Chris és Ellen házasságából. Bár teszem hozzá ez John szemszögéből van így, Ellen szeretheti Chris-t, bár megjegyzem, a győri és opis előadás között nagy különbség van. Ugyanis Balogh Anna nekem teljesen unszimpatikus, eléggé egy rideg nőnek tűnt, sem mint egy olyan nőnek akinek a férje lenne a fontos, ehhez képest Detti aki ma este ellent alakította, sokkal inkább volt egy jó szerető feleség, aki aggódik a férjért, nem önmagáért aggódik, hogy vele mi lesz. Mondjuk el lehet dönteni, ki melyik alakítással szimpatizál, mindegyikben van ráció. Balogh Anna által megformált Ellen igen sok mai nőre hasonlít, akik biztos párkapcsolathoz, házassághoz ragaszkodnak foggal-körömmel, még akkor is ha az a végső romlás felé tart, vagy már ott van. Ebből gondolatsorból is kiviláglik, hogy milyen komoly darab a Miss Saigon.
Persze fennáll az esélye, hogy Chris és Ellen boldogok, bár szerintem ez lehetetlen, abból amit látni, nekem nem ez csapódik le, és bár most előre szaladok, de soha nem is lesznek azok. Mondjuk Detti Ellenje nagyon is szerethető, de más az amikor szerethető egy ember, és más az amikor valamikor szerelmes valakibe.
Ugyanis van még egy ok, ami az álláspontom mellett szól, még pedig, hogy Ellen hozta ki a gödörből Christ, vagyis nélküle még valószínű most is nagyon mélyen lenne. És ez a dolog sincs távol a való élettől, amikor a hála köt az egyik embert a másikhoz. Mondjuk szerintem ez nem helyes. Én sok dologban konzervatív vagyok, és hiszem, hogy a szerelem az ami kizárólag egyesíthet két embert, ugyanis minden ember félember a hozzátartozó párja nélkül, és csak akkor lesz egész, ha megtalálja ezt a párt. Csak hogy Chris és Ellen puzzle darabja nem illik egymásba.
Még kiemelendő a jelenetkapcsán, hogy Chris egyre inkább elsüllyed a mocsárba jelenet kapcsán, ugyanis olyan ötletek jutnak az eszébe mi lenne ha csak pénzelné Kim-et, itt is eltudnának jól élni, de ez az ötlet Ellen-nek sem tetszik.
Ezután jön az Amerikai Álom, amihez aligha tudnék valamit hozzátenni leírtakon kívül, roppant látványos jelentsor, tényleg elképesztő. Ahogy maga a darab is, az ember minden érzékszervére, és testrészeire is kihat.
Amúgy amikor Prof elkezdi a dalt, még a valóságban van Bangkokban, de aztán megjelenik az álomképe, majd a végén visszakerül a keserű valóságba, amit abból vesz észre, hogy felkap egy pénzdarabot a földről, és akkor megszólal "ez még nem Amerika". Mondjuk győri előadásban autó nem volt, helyette volt szabadságszobor, amely egy nő formájában jelent meg, és természetesen szintén nagyon látványos volt ez a jelenet, ami elengedhetetlen, ugyanis Győri színpadnak eszméletlen méretei vannak, 1. v. 2. legnagyobb kőszínház Magyarországon emlékezetem szerintem, szóval egy ilyen helyet mindenképpen be kell táncolni.
Amúgy olyan nagy színpad, hogy színpad hogy két szélen az ember, akkor nem igazán hallják egymást.
Ezután már tényleg végkifejlet van hátra, amely roppant drámai. És ezt többféleképpen lehet értelmezni,olvastam már erről korábban, de én másképp látom itt is dolgokat.
Kim felkeszíti a gyerekét arra, hogy az apja elvigye, és megnyugtatja, hogy minden rendben lesz.
Ezután útjára bocsájtja Tam-et, egy Goodbye-al /Tam egyetlen mondata/ , egy puszival, egy öleléssel.
Amiután Tam elmegy pisztoly ránt, és meglövi magát. Tam azonnal berohan, /ahogy az eredeti Rockszínházas előadásban is tette ezt/ , egyből utána jön Chris, koreográfiája jelenetnek nagyon hasonló. Chris odarohan átöleli, így Kim boldogon hal meg, de Chris csak ezután csókolja meg. Közben John tartja vissza ellent. 
Győriben kicsit más a képlet,ott csak később rohan be a gyerek, először Chris rohan be, majd jön vele Ellen, mondjuk ebben jelenetben nyújtja ellen a legjobb formáját, ha azt nézzük, bár ez csak nézőpont kérdése, ugyanis felkapja gyereket, hogy ne lássa így az anyát,bár ez csak pillanatnyi állapot. Viszont itt a jelenet is más, mondhatni apró változás, de igen is fontos. Ugyanis Chris amikor karjába fogja Kim-et akkor egyből gyengéd hozzá majd megcsókolja amikor még él /ahogy ez broadway darabban is van/. Chris szerelme megint kiütközik, nem véletlen,hogy az Opis verzióban Ellent vissza kellett tartani /ez azért komoly bizonyítéka annak, hogy szereti Christ/, hisz Chris érzései itt jönnek felszínre. Bár itt van egy komoly probléma az a szenvedély,amely a győri előadásban meg volt, az itt egyértelműen hiányzott, az valami döbbenet, hogy csók alig csattant a darab alatt, már pedig ez elvárás lenne, és itt is csak akkor amikor Kimnek vége, amúgy győri előadásban Chris feje mindent elmond szerintem, a helyzetről, úgy gondolom, hogy Chris és Ellen együtélésének ebben a pillanatban befelegzett, mivel Chris aligha tud majd ennek tudatában boldog lenni,bár már megelezőleg sem volt az.
Viszont szenvedély helyet a komoly és mély érzelmek amik diktálnak inkább,bár abba most nem mennék bele, hogy szerelemnél aligha lehet komolyabb és mélyebb érzelem bármi. Tény, hogy sok féle ilyen érzés található darabban, és sokféle lelkiállapot, hasonló szituációknál más-más reakciókat tapasztalhatunk.
Gondolok itt Thuyra., aki nem tud lemondani Kimről, Kim viszont Chrisről, és fiáról is lemond.
Igazi tragédiai befejezése van, ugyanis a tragédiákban a vétkesek elnyerik a büntetésüket, Christ vétkesnek vélem, az alább felvázoltak alapján, és azzal a tudattal kell élnie, hogy élete szerelme nincs többé.
De akkor most rátérnék az okra. Ugyanis Kim öngyilkossága szerintem nem önfeláldozás, vagy ha az is csak részben az. Kim szerintem nem tudott azzal tudattal tovább élni, hogy minden jó eltűnt az életéből, hisz Chrisről lemondott 317-es szobában, és ezzel együtt a fiáról is, vagyis nem maradt már mi miatt érni, nem hiszem, hogy pusztán azért lett öngyilkos, hogy Chrisnek ne legyen más lehetősége, már csak azért sem, mert nem beszélt Chris-el, így nem tudta, hogy mi a válasza erre. Bár felfoghatjuk úgy is, hogy ezért tette,ebben az esetben Chris már későn érkezett. Bár az én értelmezésem szerint ez nem áll fenn.
Hogy mire alapozom a nézetemet? Arra, hogy Kimnek milyen fontos volt Chris, majd hogy beszélt a fiáról Thuynak, hogy a fia az egyedüli fénysugár az életében, csak hogy ez a reménysugár kihunyt. Ezt abból is gondolom, hogy nem tétovázott, egyszerűen nem akart tovább élni fia és szerelme nélkül.
Kim újabb tragikus hős, és újabb olyan karakter, akit nem tudok elitélni a tettéért. Teljesen megértem azt, amin keresztül ment, egyszerűen borzalmas lehetetett neki, és ezek ugyebár pluszba rakodtak a vállára, hisz nem tudott normális életét élni. Amúgy már utaltam Rómeó és Júliára, most újból megtenném. Legfőképpen azért,hogy megértsük miért tette amit Kim tett, ahogy a két szerelmest egyáltalán nem tudom elitélni, úgy Kim-et sem, ugyanis teljes üresség vezetett az öngyilkosságukhoz, képtelenek volt tovább így élni.
Olyan színtű fájdalomról beszélünk, amihez hasonlót már én is megtapasztaltam, még ha az én életem merőben más, mint ezeké a karaktereké, de áttudom érezni milyen az ember amikor az ember teljesen kiürül.
Lehetne ez még boncolgatni, de ezt most abba hagyom.

Akkor a szereplőkről pár szót.
Először is nézzük Kim-et. Dancs Annamari alakította meglehetősen jól. Ő azért valljuk be ebben a szakmában még gyerekcipőben jár, de az látható, hogy gyorsan tanul. Ráadásul nagyon fontos, hogy ez az első musical szerepe, igaz, hogy operettekben már pár év szerepel, bár először csak Bukaresten, majd tavaly kapott az Opiban lehetőséget a Csárdáskirálynőben. Amúgy érdekesség, hogy én megnéztem vele egy interjút, amiben mesélt a Miss Saigonról, és arról, hogy neki tanácsoltak, hogy induljon a meghallgatásom, mert önmagától ezt nem tette volna meg,ami érthető. Ugyanis Annamarinak gyönyörű hangja van, de musical számára újdonság, de szépen helyt áll. Bár hozzátenném az előadás alatt azért többször látszódott, hogy ő klasszikus vonalon edződött úgy mond, ugyanis sok helyen nem tipikusan musicalesen énekelt, bár szerencsére nem is operettesen. Nem szeretek hibákról beszélni, bár azt kell mondjam, hogy az s,c,cs hangjai nem igazán voltak a helyükön, amennyire én ezt laikusként megtudom itélni, túlzásba vitte néhol a hangsúlyozást, de gyönyörűen énekelt. Napfény, holdfény (+repríz), Még mindig hiszem nagyon tetszett.
Amúgy a Miss Saigon kapcsán nyilatkozot Kimről, hogy milyennek gondolja őt, amire emlékszek ebből hogy azt emelte ki, hogy milyen komplex ez a szerep, az egyik legkomplexebb karakter Kim szerinte, amit én is osztok, hisz a szűzleány szereptől eljut odáig, hogy lemond még a saját gyerekéről is az ő boldogságát szem előtt tartva, viszont azt kell mondjam ha innen nézzük a dolgokat, akkor még is csak részben az önfeláldozás a halála, csak nem azért öli meg magát, mert hogy fiának biztos jobb sora legyen, hanem egyszerűen azért, mert döntésének ez a következménye, a már ecsetelt teljes üresség. Akárhonnan nézem, nálam Kim a nyerő ebben a daraban, olyan erő van ebben NŐben, ami bőven nincs meg minden nőben, és ez nem feltétlen a szenvedés, sanyarú sors következménye, ugyanis minden ember máskép reagál egy helyzetre, valaki erősebben, valaki gyengébben jön ki belőle, Kim egyértelműen megerősödött az évek során.
Ami fontos hogy Annamari megdöbbentően kicsi, ezért nagyon is hiteles ebben a szerepben, hisz az ázsiai lányok nagyságrendileg átlagban 5 cm-el alacsonyabbak, mint az európai lányok.
Összeségében Annamari nagyon is jól alakította Kim-et, döbbenetes, hogy pár hónap alatt hova fejlődött, és szerintem még van benne tartalék jócskán. Le a kalappal.
Christ Dolhai Attila alakította, ő az egyik kedvencem, most volt hozzá szerencsém először élőben felemás érzéseim vannak. Bár ez nem feltétlen az ő hibája. Ugyanis beszélt a komoly szenvedély hiányáról, ez szerintem komolyan rányomta a bélyegét az egész előadásra, bár meg kell nézzek mást is, hogy ebben a témában komolyabban tudjak véleményt formálni, Dénesre kíváncsi lennék mindenképpen. Na de vissza Attilához hangban úgy szólt ahogy reméltem, még ha amúgy másra számítottam, bár ez tudjuk be a koncepció hibájának mint ahogy írtam.
Most nem egy főszereplőről ejtenék szót, de igen fontos. Nem titkolt célom volt elkerülni kiskerot, személyes ellenszenvem okán, ez sikerült, és sokkal jobban,mint reméltem. Ugyanis egy fiatal tehetséges művész, Ambruzs Ádám játszott ma Thuy-t,engem megnyert teljesen. Hangilag nagyon rendben volt, és játéka is tetszett, olyan kegyetlen figurát hozott, hogy az eszméletlen, bár ennek a figurának, van egy szerelmes oldala is, ami miatt képtelen lemondani Kimről, és soha nem adja fel, másfelől felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet szerelmes az az ember aki képtelen lemondásra, ugyanis aki igazán szerelmes, az képes lemondásra, ahogy pl. Fantom is megtette, és hagyta elmenni Christine-t, Thuy erre képtelen, mint ahogy azt fejtegettem már. Rémálom egy külön szám még, ez a második felvonásban van, amikor megjelenik újból Thuy a színpadon, ez a jelenet is tetszett. Thuy még itt is kegyetlen, fenyegetőzik most is, Kim meg menekül.
Ez nagyon durva jelenetsor, az a rémület ami Annamari arcán látható, az még távolról is látható volt.
Professzor roppant érdekes karakter, akit Mészáros Árpád Zsolt /MÁZS/ alakított, akit szintén most először láttam élőben, és semmiképen sem bántom, mivel jó Profot hozott Árpi.
A darab igazi negatív karaktere nem ő szerintem, sőt ő is inkább egy áldozat.
Ezért szerethető is, másfelől, ez a darab igen sok komolyságot hordoz magában, igen sok kegyetlen dolgot, de Professzor az aki még is mosolyt tud csalni az emberek arcára. Roppant élés eszű alak, aki mindenre tudja a megoldást, vagyis vág az agya, mint a borotva, ezért is nevezik Professzornak, vagy "Mérnök" /Engineeer/-nek. És neki is ugyanaz a célja, ami minden vietnaminak célja volt, hogy eljusson Amerikába, már a kezdetektől ez a célja. Próbál is vízumot szerezni, de senki nem segít neki, pedig egy csomó pénzt felkinál. Érdekes, hogy amikor Kim elmegy Chrishez, akkor Professzor vigyáz Tamre, és elég jól elvannak, amennyit látni ebből. Ennek is prózai oka lehet, gyanis Prof is félvér, félig vietnámi, félig francia.
Ugyebár franciák felségterülete volt Vietnam, és ő közték a harcot a kommunista ország rész ellen, de elbuktak és ezért szállt be az USA. De visszatérve Professzor az esze mellett, a showt csinálja egyértelműen, és azt igen jól. E a szerepel szerintem jól MÁZSnak, élete egyik legnagyobb szerepe azt meg kell hagyni.
És azért ez olyan szerep ahol van út kiteljesedésre, hisz roppant összetett a karaktere.
Persze lehetne boncolgatni még, de jelenleg semmi más nem jut eszembe. Bár el kell ismerni, hogy óriási szerep, nem véletlen, ezért Jonathan Pryce /aki már elmúlt 40 amikor elkezdte játszani ezt a szerepet/ Laurence Olivier , Drama Desk, Tony díjat, ugyanezen díjakat elnyerte Kim is természetesen vagyis Lea Salonga, aki egy élő musical legenda, a  Nyomorultakban is szerepelt ő Éponine és Fantine szerepében is , illetve több Disney rajzfilm eredeti hangja pl Jázmin, vagy Mulan hangja. Illetve az eredeti Broadway előadás Johnja, Hinton Battle is Tony díjat nyert a szerepéért.
És ha már John, akkor következzen ő. György-Rózsa Sándor alakította Chris barátját, igen jól.
Ahogy reméltem, ő róla ugyanis láttam már youtube videót, szóval valamelyest képbe voltam mire számíthatok
Most megint őszinte leszek, Feke Pál a második olyan személy akit probáltam elkerülni, még pedig azért mert nekem nem jön be hangja, hangszíne, amúgy nincs vele problémám, mint a másik delikvenssel.
Sanyi nagyon jól alakította Chris barátját, aki tényleg igazi barát, ha bajban volt ő segített, ez amúgy egy mellékszerepnek minősül, ebben a kategóriában kapta meg a Tony díjat Hinton Battle. De amúgy tényleg az, hisz nincs annyit színpadon, de igen fontos karakter, hisz ő falaz Chrisnek Saigonban amikor együtt van Kimmel, majd később ő szól Chrisnek, hogy van egy fia, ő indul közölni Kimmel azt a hírt, hogy Chris megnősült, bár erre képtelen. És ugyebár ő foglalkozik a buo-doi gyerekekkel. Ez ugyebár John fődala, ez nagyon tetszett Sanyitól, szépen énekelte, teljesen átadta azokat az érzelmeket, amiket ez a dal hordoz, hisz már az alaptémája is szomorú a dalnak. Ez volt az előadás alatt az egyik olyan nagy pillanat amikor teljesen ledöbbentem. De az a dal is tetszik, amiben Kim-mel probálja közölni a helyzetet, az is szép volt.
Ellen, őt mint már mondtam Vágó Bernadett alakította, őt is most láttam először élőben és nem csalódtam.
Tökéletesen azt hozta amit elvártam. Egyrészt hangja, olyan mint egy álom. Alig énekel de amikor megszólal, akkor eláll az ember lélegzete kb, mert olyan gyönyörűen énekel, másrészt ahogy írtam Detti egy szerethető Ellent hoz, aki szerelmes a férjébe, legalábbis erre lehet következtetni, gondoskodó egyén, akinek a férje nagyon fontos, nem érződik rajta az önzés, és ez fontos,nagyon fontos, hisz ez az amikor igazán szereti az egyik ember másikat, és nem csak alibi kapcsolatról beszélünk. Amúgy ez a féltés, már Még mindig hiszem alatt már meg van Ellenben.
Ezek után alig várom, hogy Kimként is megnézhessem Dettit.
Már csak kisszereplők maradtak. Gigi egészen jó volt, bár az ő szerepe igen kicsi, de ő kezdi el A lelkem moziján című dalt. Ez olyan kis szerep, hogy megítélni igazából nem tudom, hisz egy prostiról van szó.
De a dal részét szépen énekelte.
Többi szereplőt a rend kedveéért mondom el csak, hisz róluk nem igazán tudok mit írni.
Tam: Visnyei Máté, Tulajdonos: Csuha Lajos, Schultz: Petridisz Hrisztosz
Tammal kapcsolatban annyit, hogy nem hiszem, hogy valaha találnak tökéletes gyereket erre a szerepre Máté 5 éves, ez azért meg is látszódott, de ez végülis nem probléma. Minden nem lehet tökéletes egy darabban, mert az életben sem minden az. Ami még fontos, hogy csak úgy lubickolt a sikerben a kis Máté, ő is komoly tapsot kapott, ami szerintem érthető, hisz egy komoly kulcsfigura a darabban ezt ne felejtsük el.
Összeségében egy kiváló darabhoz volt szerencsém, mindenkinek ajánlani tudom, 3 szereposztásos, szóval mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét. És azért a mai szereposztásból látszik, hogy szereposztások is keveredhetnek, bár ez nagy részt másodszereposztás volt, egyedül Dolhai volt az elsőből, ettől függetlenül ez is pazar volt, és szerintem szó nincs arról, hogy az első ami mindent visz, a másodszereposztást, meg le lehet írni, mert nem lehet leírni, és ehhez kellettek a nagyszerű művészek, a legnagyobb ovációt talán MÁZS kapta, aki még egy kicsit bohóckodot is tapsrend alatt. De mindenki komoly tapsot kapott. Ja és ami döbbenetes volt, hogy totál teltház volt, üres széket nem láttam.
Az előadás tényleg minden igényt kielégített, még úgyis hogy voltak olyan dolgok amiket hiányoltam. El kell ismernem, hogy Kero ezzel a darabbal most nagyot alkotott, ezért megérdemli a gratulációt és a kalap emelést. Ezt a darabot 18 éves kortól mindenkinek ajánlom, azalatt a sok szörnyűség miatt nem. Ugyanis szerintem fontos, az hogy egy ember értsen egy darabot, és ehhez kell legalább 18 év szerintem. Most megint visszautalnék a Rómeó és Júliára 15 évesen mindenki elolvasta vélhetően a darabot, de igazából roppant kevesen vannak,akik meg is értették, sőt alig ha van olyan, bár semmit szabad kizárni, de a nagy többségnek később esik le a darab igazi súlya, ezzel amúgy én is így voltam, bár engem 15 évesen magával ragadott a történet, de ma már ugyanezt a történetet több aspektusból is ismerem, és ez fontos.
Ill. úgy gondolom, világ jelenleg nagyon szörnyű, ezért sem ajánlom 18 év alatt senkinek a darabot, hisz sajnos nem kell ahhoz színházba menni, hogy tragédiákba botoljunk.
De most már tényleg befejezem. Köszönöm mindazoknak, akik elnézik nekem, hogy ennyit írtam, és végig is olvassák az írásomat, és csak azt remélem, hogy aki így tett, az talál benne legalább egy értékes gondolatot,  meglátást, és ha nem is tetszik az illetőnek az összkép, de azért az egy gondolatért, egy emberért már megérte megírni a beszámolót.