Ráadásul nagyon jó helyről volt szerencsém látni a darabot, a 6. sor közepéről. Ilyen még nem volt nálam, bár volt hogy 4. sor szélén voltam, illetve 7-8. sorban, de nem középen, bár ez már jó pár évvel ezelőtt volt, így nem tudom felidézni a pontos helyet, csak azt, hogy lekéstem az előadást egy kicsit, ezért nem ülhettem be a helyemre, hanem oldalról néztem végig az első felvonást. Jó tanulság volt, azóta inkább időben odamegyek. De nem volt rossz úgy sem, Szépség és a Szörnyeteget néztem.
Érdekes érzés volt számomra, komplexen látni a darabot, mintha teljesen előttem történtek dolgok, ez ismerős érzés koncertekről, bár az első sorban szoktam lenni, de más az amikor színpad méterekre van az embertől, és más ha teljesen közel van hozzá, az tud adni némi zavartságot az embernek, legalábbis nekem. Ráadásul ez úgy csapódott le nálam nagyjából, hogy inkább negatívumokat jegyeztem meg, pedig én nem vagyok egy hibakereső típus. Ezt az is mutatja, hogy most konkrétan így egy dolog nem ugrik be, ami a helyszínen kissé nem tetszett, ezek részletkérdések voltak mindenesetre. És észre is vettem magamon, így próbáltam ezt a dolgot elhessegetni, és sikerült is, a 2. felvonásnál már nem is rémlik ilyesmi nekem.
Viszont egy érdekes dolgot hallottam az első v. második felvonás kezdete, hogy innen abszolút jó nézni az előadást, mert jó rálátást biztosít, és ezt abszolút megerősíteni. Nyilván az első sornál ott van közelség jó, de egy komplett színpadképnél, ami ennél az előadásnál igen fontos, jó egy kis távolság, persze csak bizonyos mértékig. De mondjuk én mozi kapcsán tudom ezt megerősíteni, ültem elől és ültem középen is már, utóbbit emelném ki, mert hatás sokkal jobb volt. Még a Godzilla volt az első ilyen élményem, és azt néztem, hogy nem-e ott van az ajtóban a szörny. Szép emlékek.
Mondjuk agyalós típus vagyok, és ez most is így volt, bizonyos szereplőket átgondoltam az előadás alatt, hogy milyenek is ők, mi az amiben mondjuk mások attól amit elvártam, illetve voltak részek amik nem tetszettek, mások meg igen, viszont ez az amit nem kell magyarázni, és ki is fog derülni a beszámolómból. Amit most is elkezdek.
Ez az előadás teljesen eltért attól, amit 3 éve láttam, más szereplők teljesen másképp hozták a darabot, és másképp is csapódott le. Írtam erről az előadásról már korábban és utalni is fogok rá az alábbiakban majd, mert ez megkerülhetetlen számomra.
Chris, őt Veréb Tamás alakította. És az ő Chrisjét sokkal inkább szerettem, mint Dolhaiét.
Számomra kulcs rész volt az első felvonásban az a rész, ami "Most már hogy láttam" utáni jelenet, ahol Chris visszatér a szállodába, és ott van egy közös jelenete Ellennel és Johnnal, ott már jelenet elején éreztem rajta a bizonytalanságot. Megvédi a feleséget, mert meg kell védeni, tudja mit köszönhet neki, de még is szereti még mindig Kimet. Nem akarja megbántani a nejét, ezért is írja alá amit mond, és mentegetőzése másképp csapódik le és ez az igazi különbség Dolhai és az ő Chrisje között, Dolhai az abszolút áldozat szerepét játszotta, egyszerűen dühös volt, hogy tehette ezt Kim vele, végén pedig inkább lelkifurdalás jött ki nála. Tominál viszont pont ez a makacsság hiányzott, az ő szavai is hiteltelenek voltak, de még is nála érződött, hogy ő megérti Kim helyzetét, de az is tudja, hogy milyen az amikor teljesen tönkre megy valaki, ezért állt ki Ellen mellett.
Viszont az is érdekes, amikor hős amerikai katonát mondja, az az ami nem egyértelmű, ha Tomi Chrisjét nézzük akkor itt mindkettőjükről szó van igazából, hisz Ellen is megmentette őt, és ennek át is érzi a súlyát.
Van egy jelenet ami belém égett, egy visszaemlékezés formájában látjuk a második felvonásban azt, hogy mi történt az utolsó napon Saigonban, hogy szakadt el Kim és Chris egymástól. Amikor leereszkedik a helikopter az félelmetes élmény volt már elsőre is távol a színpadtól, és most is, de nem ez ragadta meg figyelmemet, hanem Chris, ahogy teljes kétségbe van esve, jóformán kiugrana a helikopterből ha tehetné, az a fájdalom, amit ott érzett, az brutális volt.
Nem pont ilyenben, de hasonlóban nekem is volt részem, így megértettem őt.
Vége az döbbenetes volt számomra, ahogy Chris Kim nevét kiállítja, és ahogy látja őt ott a "porban", ott döbben rá, hogy az élete még is Kimhez van kötve, és lélekben is ő meghalt vele együtt, ezt mi sem példázza jobban, mint az, ahogy az utolsó pillanatban vérbe fagyva ott ült mellette egy szó nélkül, az az arc, többet mondott minden szónál. Ráadásul ez nekem azért is tetszett, mert én is olyan ember vagyok, aki bizonyos dolgokat nem fog elsőre, nem arról van szó, hogy nem értem a dolgot, csak nem akarom elhinni, hogy ez megtörtént, pedig megtörtént. Pontosan ilyen volt Chris is itt.
Összegezve az alakítását az ő Chrisje szerintem nem csak számomra jobb, ha szerintem ilyen az igazi Chris, sok oldalúbb személy jelenik meg az alakításában.
Érdekes élmény volt ez Tomitól, bár szerepet tekintve nem, de amúgy abszolút fiatal Dolhaira emlékeztet, neki is voltak bizonyos dolgai mozdulatai, amik rendre visszaköszöntek nála, ebben lehet fejlődni, és ez meg is fog történni, hangilag érdekes élmény volt, még mindig szép hangja van Tominak, de igazán a Szóló Szaxofonnál éreztem, hogy ilyennek kell lennie, a többi dal nem volt olyan letisztult számomra, de szerintem ez sem nagy baj, mert ez még így is jó. Istenem, miért című dal Chris szólója alapvetően nagyon tetszett, illetve Napfény, holdfény is szép volt, bár jó lett volna, ha ott is meg van az ami Szaxofonnál is meg volt, mert nekem kimondottan kedvencem ez a dal. De így is jó élmény volt számomra.
Szép volt Tomi, köszönöm, és csak így tovább!
Ellen, őt Kisfaludy Zsófia alakította aki Hüvösvölgyi Ildikó lánya. Őt nem igazán ismertem, de rákerestem, és akkor találtam ezt az információt róla. Alapvetően pozitív élményem volt vele kapcsolatban, az alakítása, a színházi játéka kifogástalan, és két helyen is ledöbbentett.
De teljes más volt, mint Vágó Detti által eljátszott Ellen, bár nem is inkább az Ellenje, hanem a férjével való kapcsolata. Ugyanis itt tudtam azonosulni Ellennel teljes mértékben, de a Dolhai-Detti páros kapcsán korábban leírtam, hogy ők a mai kor párját képviselik. Ott Chris azért vette Ellent, mert ő kirángatta a bajból, és ez így kényelmes volt neki, és mondhatni Ellen ebbe bele is törődött, mert ő szerethette a férjét, ám de a másik oldalról ez nem volt meg.
És visszautalva inkább csak férfi büszkeségből állt ki felesége, semmint azért, mert szerette volna őt.
És ez a fajta felállás sokkal jobban tetszik, amikor valaki elveszti a szerelmét, de még is talál egy másik lányt később, aki már nem olyan, mint az első, még is tudja szeretni az ember.
Kim és Ellen találkozása az egyik kulcs jelenet, hogyan viselkedik ebben a jelenetben, többféle előadást láttam, valamit csak felvételről, De Zsófia Ellenje egyféle tehetetlenséget mutat (szimpla lemondás helyett, hisz ebben benne a küzdés), pont azért mert neki közelebbi kapcsolata férjével, jobban átérzi Kim helyzetét, ezért is van az, hogy megtörik. Az első törés már nem is tudom pontosan mikor volt, Most már hogy láttam után talán.
És ha Most már hogy láttam, Ellen szólója, ezzel kapcsolatban felemás érzéseim ahogy mondtam Zsófi alakítása hibátlan volt, az éneklése volt számomra érdekes, különösen dalrészek elején nem tetszett nekem, de ahogy ment bele a dalba, már jobb érzéseim voltak, refrén pedig szép volt. És itt értettem meg Ellen helyzetét végleg, az első katarzist, itt értem át a darabban, könnybe is lábadt a szemem, bár nem sírtam az előadás alatt és után sem. De itt konkrétan megszakadt a szívem.
És akkor jöjjön a másik törés. Chris "haláláról" írtam, és itt ennél a résznél nem a legvégén, de közben volt egy olyan jelenet, amikor Ellennek leesett, hogy Chris és Kim összetartoznak, és akkor ott teljesen összeomlott, ez egyszerűen brutális volt. Ezek voltak az pillanatok pl., amik nem szorulnak magyarázatra. Kicsit bántam még az előadás előtt, hogy nem Dettivel láthatom, de eleget láttam őt mostanában, és már ebben a darabban is volt hozzá szerencsém, de végül is egy pozitív élményben volt részem, még ha itt is felemás érzéseim voltak. Köszönöm Zsófi!
Kim, őt Vágó Zsuzsi alakította. A művésznőt most láttam először főszerepben, és valami eszméletlen volt. Döbbenetes, hogy mit produkált Zsuzsi. Olvastam olyan véleményt anno, hogy Kim mennyire egyszerű karakter, pedig nagyon nem, ezt már Annamari is bizonyította számára, de Zsuzsi is, döbbenetes, hogy mennyi arcát megmutatja Kim, van egy teljes íve az ő karakterének. És érdekes, nekem úgy tűnt, mintha az első felvonás vége fele elment volna a hangja, vagy legalábbis egy megtorpanást vettem ki az éneklésből, ez Thuyal való közös jelenetben volt, ez megragadt bennem, és kicsit megijedtem, de nem voltam semmi, ugyanolyan szépen énekelt tovább, mint ahogy előtte. És jó volt látni most már élőben is Zsuzsi fejlődését, hogy végig tud csinálni egy ilyen darabot végig letisztultan, hol vannak már azok az idők, amikor azzal vádolták őt, hogy csak végig tudják kiabálni az előadásokat (ezek a vádak nekem sosem tetszettek), ugyanúgy meg van nála nyugalom is, és teljesen letisztult, élmény volt minden perc amikor őt hallhattam. Eszembe jutott egy negatívum amire így darab közben felfigyeltem, hogy Kim alapvetően abszolút hiteles a szerepében, ami a külsőt illeti, de Saigonban a többi lányról ez már nem mondható el, ők alapvetően európai kinézettel bírnak ugyan is, végül is ez nem akkora probléma, csak amikor az ember látja teljes színpadot, és a szereplőket, akkor Kim eléggé kilógott a sorból.
De visszatérve Zsuzsi alakítására örülök, hogy vele és Annamarival is láttam az előadást, mindketten illenek a szerepbe és más okból, Annamarira a hányattatott sors miatt illik ez, erdélyi magyarok helyzete nem könnyű, és ő onnan származik ugyebár, és csak pár éve játszik Budapesten az Operettszínházban. Meg láttam vele interjúkat, azok alapján is kialakult egy kép. Zsuzsi pedig egy zseniális musical színésznő, aki megannyi szerepet eljátszott már ebben a műfajban, persze ez nem azt jelenti, hogy ez feltétlen sikert jelent, ha azt nézzük, hogy Detti még Kim is volt, de csak pár előadás erejéig, szóval nem lehet biztosra menni. Nehéz erről beszélni. Viszont ez a különbség ki is jön, Zsuzsi például az Ellen való jelenetben határozottabb volt, mint amit Annamaritól láttam.
Érdekes különbség ez, hogy mindkét szereplőnél fordult a kocka, és pont ezért alkottak ők jó párost.
Persze amíg Dettiék beletörődtek a sorsukba, addig Zsuzsiék inkább harcoltak, még ha tehetetlenek is voltak, hisz pontosan megértették egymás helyzetét.
És ez nagy különbség, hisz az első esetben az illető elfogadja a sorsát, ez egyfajta védőburok is, ezért sem érintik meg őt a tragikus helyzeteket. Ő csak férjét látja és csak vele akar törődni.
Illetve Kim szempontjából nézve ez nem ilyen egyszerű, egyrészt Chrisre vár, másrészről ott van a gyereke. De nincsenek illúzió, beletörődött, hogy elvesztette Christ, ezért a gyerekére támaszkodik, de igazából neki Chris a fontosabb, és őt látja csak a gyerekében.
A másik esetben viszont, nem fogadja el a helyzetét, hanem küzd.
Kim szempontjából nézve ez annyi tesz, hogy tényleg hisz benne, hogy Chris visszajön, és elviszi őt, ezt lehetett is látni, érezni a darab során. Hogy Zsuzsi Kimjének meg volt a bizodalma.
A gyerek ugyanúgy fontos számára, sőt fontosabb számára, és épp ezért más a jövőképe, neki nem csak egy kapaszkodási pont, ami Christ jelenti, hanem ő tényleg fia is. Érdekes amikor eltörik a jövőképe, akkor is más az alakítása, hisz a beletörődő Kim, azért végez önmagával, mert elfogadja a helyzetét, nem is lát más utat, ez a kétségbeesés műve, pont azért, mert igazából neki Chris volt a mindene, a gyerekében is őt látta, de ahogy elveszti Christ ez az egész értelmét veszti.
Viszont a küzdő Kimnek ez is a harc része, ha már Chris ezt tette vele, akkor vállalja is a felelősséget, ez érezhető Zsuzsi alakításában, talán bosszúnak is mondhatjuk, bár nem is tudom... Az biztos, hogy átgondolta Kim, és bár áldozat még sem áldozatként viselkedik, ez maga a harc. Nem fogadja el a sorsát, nem fogadja el, hogy ez rendeltetett neki és fia számára, és ezért lesz ő áldozat, de nem azért mert neki ez a sorsa, és mert nincs más út, ez ugyanis tényleg egy választás eredménye. És ez lényeges különbség a két alakítás között, hiába látják a gyerekükben viszont Christ, más a személyiségük. De ez megint az erősségekből fakad szerintem, Zsuzsi nagyon jól alakítja az anyját, míg Annamari az magára hagyott szerelmest, és összességében nincs is nagy különbség, de ez épp elég, hogy mérleg nyelve ne egyenes legyen az ő esetükben. Ez amúgy pont abból is meglátszódik, hogy Kim rákiabál Ellenre, és Zsuzsinál a gyerekének szól alapvetően, addig Annamarinál ez saját maga miatt szól, gyerekbe csak kapaszkodik még akkor is, de ez csak egy pillanat és utána ugyebár elengedi őt.És pont ezért mindenki eldöntheti, hogy melyik Kimet szereti, vagy hogy egyáltalán kell e választani közülük. Én kimondottan díjazom a sokszínűséget, és a monotonitást a legkevésbé.
Döbbenetes, hogy nem az első darab, és nem is az utolsó, az ember azt látja, hogy két egyenrangú szereposztás is van, bár azért változtak dolgok, kicserélődtök szereplők, erről még lentebb írok majd. És Kim halála okozta a másik katarzist nálam, félelmetes, hogy milyen érzés volt, ez pedig tudtam, hogy milyen, de akkor sem lehet erre felkészülni, és ez nem baj. És azért is érintett meg úgy, mert ez most nem egy ember tragédiája volt. Pedig ez a személy mindent megtett, amit csak lehet. Köszönöm Zsuzsinak ezt a fantasztikus alakítást.
Professzort Szabó P. Szilveszter alakította, és nehéz lenne róla bármit is írni, ez az ő szerepe, ez nem azt jelenti, hogy nem játszhatja el más, akár nagyon jól, de nagyon passzol hozzá. És döbbenetes, hogy mekkora tere van a játékra, ahogy játszik bizonyos szavakkal, mondatokkal, az megér egy misét. Sajnálom, hogy Kaszás Attilát nem láthattam élőben, hallgatni a CD-t azért hallgattam, és azért némileg bennem van Kaszás féle Prof, az olyan alakítás volt, mint amit Enjolrasként, vagy Rádiósként alakított Attila. És az sem igazán megfogható, bár MÁZS is meglepett ebben szerepben. Ha különbséget kellene tennem közülük, mármint Árpi és Szilveszter között, akkor Szilveszter inkább passzív, aki úgy beletörődik a dolgokba, persze ő is ki akar törni, de MÁZS alapvetően inkább a lehetőségekre jobban lecsapóbb, bár sokkal számítóbb az ő Professzorja, szóval neki van egy fajta tartása is, és ő mondjuk nagyképű, ezzel szemben Szilveszterre nem azt mondanám ő inkább a küzdő, másképp tekint a világra, és az emberekre, persze ő is kihasználja őket, de nem úgy ahogy Árpi tette. De Árpi alakítása is igazán tetszett, akinél úgymond ketté vált Prof, Szilveszternél ezt nem mondanám, ő egy személyt hoz, de nagyon összetett személyt. Mondjuk ha személyiségüket nézzük a Ho após rész a meghatározó szám, ahogy itt viszonyulnak a helyzethez, és Szilveszternél, hogy magát személyét védi, hisz ő is egy ember, akinek vannak vágyai. MÁZSnál meg más volt ez a rész ahogy mondtam ő egyféle Nagy Fiúnak érzi magát, de nem is biztos, hogy ez a jó szó, egyfajta Királynak mondjuk, és ezt vette el tőle "Ho apó", és ő ezért lázad. De másik jelenetben amikor Szilveszter Thuynak nyalizik, még akkor sem vetkőzi le önmagát pl., MÁZS viszont igen, ő tudja, hogy mikor mit kell csinálni, és azt megcsinálja, ezért ő inkább kétszínű ember. Kimhez való viszonyuk másmilyen Szilveszter és Zsuzsi közelebb áll egymáshoz, sőt már szinte fordulnak a szerepek, hisz Kim bír erősebb személyiséggel. De ez darab nem lenne a Professzor karaktere nélkül, hisz ő csempész a darabba némi vidámságot, hisz ez nem egy komédia, ezért fontos az markáns karaktere, és szerencsések vagyunk hogy ilyen nagyszerű művészek játszották el a szerepet kis hazánkban. Végezetül,
le a kalappal Szilveszter! És meg is érdemli az alakítása, éneklése is a legmagasabb szintű volt.
John, őt Barkóczi Sándor alakította láttam már felvételen korábban, és másra számítottam, alapvetően a játéka neki is rendben volt, de éneklésben őt igen erősnek éreztem, ha valamelyik szerepet nagyon jónak tartottam 3 éve Kim mellett az ez volt, hisz György Rózsa Sándor, egy szerethető John-t, egy barátot hozott, aki megérti Chris helyzetét, és próbál segíteni neki, és ez hangja is passzolt, kellően lágy volt, Bui-Doi nagyon szépen szólt tőle pl. Viszont a druszája nekem túl erős volt, és az éneklése nekem nem igazán jött be. Bui-Doi dal végül is egész jó volt, de a kórus más hogy szólalt meg, lágyabban, és az pedig tetszett, igazából ez az eltérés volt itt a probléma számomra. Nem is akarom ezt ragozni, mert vélhetően Palival sem lett volna jobb, neki alapvetően nem tetszik a hangja. Bár azt sajnálom, hogy Dzsonival nem láttam, na ő rá tökéletesen illik ez a szerep, játszotta is amikor Magyarországra jött először ez a darab. De ez van, azért erre felkészültem, így nem ért váratlanul azért.
Gigi, őt Gubik Petra alakította. Ennél szerepnél volt is változás, Csengeri Ottíliát váltotta ugyanis Petra, aki pedig elképesztő, ahhoz képest hány mit alakított, 3 éve sem volt sokkal fiatalabb, de döbbenetes, hogy mennyire megfogott az alakítása, és én sajnálom is hogy már nem játssza ezt a szerepet.
Viszont vártam Petrát, mert hallgattam őt korábban még Monte Cristo CD-n pl., de nem ezt vártam tőle, mélyebb hangja volt, én legalábbis úgy hallottam. És a szólója sem olyan volt, amit reméltem, amennyire szólt ez a dal 3 éve Gigiről, annyira most inkább Kimről szólt, hisz ő fejezi be ezt a dalt, de ott nem volt ilyen hatása, ott egy erőteljes duett alakult ki ebből a végére, és ez szerintem nem abból fakad, hogy két Kim különbözik egymástól, bár érdekes, hogy a különbség hogy az elején is kijön, de egy picit később. És Chris-el szemben is határozott Kim, ahogy előadja, hogy mi történt vele és a családjával, az nem azért, hogy na most sajnálja őt Chris ezért, hanem ez is a dacos harcosságából fakad.
Thuy, őt Farkas Tamás alakította. kiskerot megint sikerült előkerülnöm ez jó. Thuy engem alapvetően nem érdekel, nem is látok benne fantáziát, csak egy őrültet, aki féltékeny. Nem véletlen hasonlítottam 3 éve a Fantomhoz, ez a dolog most is megállja a helyét. Tamás erre szerepre szerintem tökéletesen alkalmas volt, lehetett utálni nagyon, ő aztán tényleg az a személy volt aki még Professzort is lesöpörte színről, nem véletlenül mondta róla a Prof, hogy még ő még Ho Chi Minhnál is nagyobb úr, mint népbiztos. Énekben nem is vártam tőle sokat, nem is csalódtam, úgy hogy ez az alakítás nekem megfelelő volt.
Bár azért hozzáteszem, hogy amikor a darab először Magyarországra jött, Hommonay Zsolt is alakította ezt a szerepet, vagyis volt nívója ennek a szerepnek, egy erre méltó személy most is jó volna Thuy szerepére, és akkor valószínű jobban is érdekelne a sorsa.
Tam, őt Mayer Marcell alakította, ezt csak a teljesség miatt említem, hisz ő is egy nagyon fontos szereplő. Vele kapcsolatban az maradt meg a legjobban, amikor a végén belerohan megnézni mi történt az édesanyjával, akkor utána pár pillanat már fut be az asztal alá, persze kiáltozások okán. Tetszett, amúgy ezeknél a szerepeknél nem igazán lehet mellé nyúlni, pedig az Isten pénzében a gyerek még énekel is pl., de az is aranyos alapvetően. Persze a Saigonban idősebb szereplők vannak, hisz Tam egy 3 éves kisgyerek, de érthető, hogy miért nem egy korabeli játszik a darabban, hisz ahhoz szerintem nem tud alkalmazkodni idős gyermek.
Az előadás végén is jó volt látni Marcell-t Zsuzsival, jó látni, hogy ők tényleg egy csapatot képeznek úgy mond. És ha már előadás vége, állótaps volt, a részemről is, és meg is érdemelt. Újabb remek példa arra, hogy az Operettszínházban igazi színművészek játszanak, legyenek régi motorosok, vagy úgymond zöldfülűek, jól kiegészítik egymást. És ez egy fontos dolog, ezen gondolkoztam is, hogy mit jelent a szereposztás, és hogy ez jelenthet e különbséget, erre alapvetően egyértelműen igen a válasz, bár én nem teljesen találtam meg a válaszom, mármint hogy a kettősök jobb egysége miatt más a véleményem most. Ez azért marad nyitott kérdés, mert nem látom a komplex képet szereplők kapcsán, és ez azért fontos, mert a szereplők alapvetően alkalmazkodnak egymáshoz, ha az egyik olyan alakítást, másik alakítása és ahhoz idomul, és ezek az apró dolgok határozzák meg az egészet szerintem.
Úgy hogy köszönöm a művészeknek az élményt, és csak remélem, hogy hasonló, sőt jobb élmények is részese lehetek a jövőben.
És akkor a végére értem. Maga a darab igen látványos, ezt most sokkal inkább megtapasztaltam, a fent leírt helyem miatt okán pl., amihez hozzátartozik, hogy három éve nagy távolról néztem a darabot az emeletről. De maga a darab úgy is átjött szerencsére. Illetve a látvány kapcsán korábban a RAM-ban volt egy közeli élményem, de ott sem középen ültem, csak nagyon elől, ott van egy szám, amikor lángol a színpad, lángokat éreztem is az arcomon. Ilyen rész a Saigonban is volt, amikor lement színpadról a sárkány, az tűzet hányt, de mondjuk ez baloldalra ment, és nyilván az első sorokban érezhették ennek hatását. Vetítéseket is kiemelném, illetve különösen darab elején tényleg erős hanghatások voltak, ezeknél meg is ijedtem, bár én alapvetően ijedős típus vagyok, ebben a tekintetben, nem mondanám félősnek magam, ez nálam egy reflexszerűen működő dolog. De amúgy legdöbbenetesebb látvány az a színpad nagyságú Ho Chi Minh szobor volt, az nagyon megragadott.
Amikor először láttam, a darabot, akkor úgy voltam vele, hogy ezt újra kell nézni, erre jó darabig nem került sor, mert egy idővel lekerült a darab a műsorról, de aztán visszatért megújult szereposztásra, és mindenképpen meg kellett néznem Veréb Tomival ezt az előadást. És jól tettem, hogy így döntöttem, és szomorúan olvasom, hogy valószínű lekerül az előadás a műsorról, ez érthetetlen is számomra, ha már felújítanak egy darabot, akkor az futhatna több ideig is.
De azért talán még lehet reménykedni, bár Rebeccanál is hasonló volt a helyzet, igaz az nem visszatérő darab volt. Ez pont egy kiváló darab, így nagyon hiányozna a repertoárból
Illetve a Vágó lányokkal megnézném a darabot, az ő kettősükre nagyon kíváncsi vagyok ugyanis, hogy vajon milyen. Biztos, vagyok benne, hogy nem ilyen, de ahogy elmondtam pont ez a jó az egészben. Ezt a darabot viszont nagy ajánlom mások figyelmébe, látvány, szerelem, dráma és némi jókedv ezek mind megtalálhatóak darabban, és még a zene is szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése