2014. november 14., péntek

Mozart! - Operettszínház

Mozart!-on jártam tegnap. Rebecca az idén nagy élmény volt, és megmutatta, hogy kár volt kihagynom eddig Lévay mester műveit. A Mozart! is egy remekmű, bár teljesen más élmény volt mint a felvételeken.
És már régen is láttam, és bizonyos dolgok nem is rémlettek már, bár lehet új dal is van benne, ezt nem tudom.
Van amit hiányoltam, de két Mozart musicalt is láttam így némileg összefolyik a kettő.
Amikor megláttam a szereposztást megörültem nagyon, hisz mindenképpen megakartam nézni Veréb Tamással a darabat, de hogy a többi szereplő is így összeálljon, ez elképesztően jó.
Ott kezdeném, hogy láttam egy pár hónappal korábbi nyilatkozatot, amiben Tomi beszélt Mozart-ról és erről a szerepről. Ott nagyon igaza volt, hisz zseniként igazi művész volt, de emberileg voltak problémái.
Ezért bennem erősen kettős érzések vannak, mert nem igazán tudtam azonosulni Wolfganggal összességében voltak persze voltak pontok ahol nagyon is, az Árnyékdal még mindig az a dal ami nagyon közel áll hozzám pl.
Gondolkoztam azon, hogy mi okozhatta a problémát, esetleg a korban keresendő, hogy Tomi fiatal volna a szerephez, és itt nem a hangra gondolok, hanem szó szerint az életkorra, de igazából nem az a baj.
Dolhai Attilával láttam felvételről anno, ő is hasonló volt emlékezetem szerint. MÁZS-ról sok jó véleményt olvastam, de vele még nem láttam az előadást, de van felvételem róla, azt majd megnézem, meg lehet egyszer élőben is, bár ő nem áll közel hozzám, de Professzorként abszolút tetszett.
Így végül is arra gondoltam, hogy Wolfgang tényleg ilyen volt.És ez nekem nem tetszik, de ez összességében nem baj, hisz az éremnek két oldala, van egy szép és egy csúnya is, ez utóbbi is fontos, és elgondolkoztatja az embert, engem komolyan elgondolkoztatott bizonyos kérdésekben.
Az alakításról: Meg kell mondjam, hogy vannak akik nem nézik jó szemmel Veréb Tamás sikerét kis hazánkban, aminek az oka az irigység, mert hogy neki összejött az ami más korabeli művésznek nem. Emellett nincsenek ehhez szokva az emberek, hogy 20 éves korára már befut valaki az Operettszínházban.
De ennek semmi alapja nincsen. Rómeóként is elvarázsolt, de Mozart egy jóval összetettebb karakter, mint mondjuk Rómeó, az más kérdés, hogy Rómeó pl. sokkal közelebb áll hozzám.
Hiba nélkül hozta le előadást, a hangja még mindig gyönyörű, nagyon odatette magát, bár volt olyan helyzet, ahol úgy éreztem kissé túlzásba esett, de lehet ezt csak én látom így, és igazából nem számít, hisz nem rég debütált a darab, így alig van előadás mögötte. Bizonyos pillanatok nagyon tetszettek tőle, az látszódik ő saját magát hozza még úgy is ha bizonyos helyzetekben a nagy elődök ott létét éreztem nála, de ő tényleg egy külön ember.
Nyald ki amúgy nagyon illik hozzá az a dal, meg van benne a pimaszság, ami kell ehhez a részhez.
Viszont drámai részekben is első osztályú, én őt elsősorban ezért szeretem, mert ilyen alkatnak ismertem meg, William dala pl., azt ahogy előtudta adni, amúgy is legszomorúbb musical dala. Elképesztő.
Illetve van egy rész amikor épp nővel van és az apja épp megjelenik. Az nagy jelenet volt. Biztos van aki magára ismert, mondjuk én nem jártam így szerencsére, de ismerek olyat aki sajnos igen.
És akkor jöjjön az aki számomra összességében legpozitívabb karakter volt, az  nem mást mint

Leopold Mozart, akit Földes Tamás alakított, azt mondtam, hogy Rebeccaban kissé csalódott voltam, hogy nem Pálfalvyval láttam, mert az nagyon ő szerepe, bár Földes is tetszett élőben, viszont Leopold az Dzsoni szerepe, hihetetlen, hogy mit alakít ebben a szerepben, és hogy mit énekel, egyszerűen egy csoda ez az ember. De a legfontosabb, hogy teljesen együtt tudok érezni vele. És azért is emelkedett ki nálam, mert a darabban azt látni, hogy az őt körülvevő emberek hatással vannak Wolfgangra, valaki jó, valaki rossz hatással van rá, de szerintem az apja volt az aki igazán jót akart neki, és ezt ő félreértette. Nekem legalábbis teljesen így jött le a dolog, és ez tettei is bizonyítják. Vasba zárd a szíved kapcsán vegyes érzéseim vannak, mert a dal jó, csak a mondanivalójával nem értek igazán egyet, de a darab látása közelebb vitt megértéséhez, és ami legjobban tetszett az Nannerl-el való duett, amikor karácsonyfánál állnak, az zseniális.
És ha Nannerl, na ő egy csoda, ilyen testvért szeretnék magamnak esküszöm. Bár már korábban kitértem a szereposztásra de itt még kitérnék rá. Olvastam olyat is, hogy manapság a szereposztásoknál nem számít, hogy ki mennyire illik a szerepre, na Mozart! az élő ellenpélda erre, zseniális, hogy a színészek mennyire illenek az adott karakterhez. Vágó Dettit imádom ez nem kérdés, láttam már több szerepben, Júliaként is, de ez talán meg azt is felülmúlja, amikor ő színen volt, akkor mintha egy más világ lett volna. Látni ahogy aggódik a testvéért, ahogy vágyakozik, hogy mellette legyen... majd a saját élete is kisiklik szegénynek, ráadásul az apját is elveszti. Talán azt elmondhatom, hogy francia Mozart előadásban tetszett az hogy volt egy dal, amiben az egész család együtt énekelt, illetve Nannerl-nek van egy halotti dala, az is zseniális, őt is szerettem őt és az őt alakította színésznőt. neki is szép hangja van. De Detti egy tünemény egyszerűen, volt olyan amikor Wolfganggal együtt beszélgetett Nannerl, na az rész is kimondottan tetszett.
 

Constanze-t Vágó Zsuzsi alakította. Hozzá még nem nagyon volt szerencsém Tavaszébredésben láttam őt Ilseként akkor tetszett, és ez most is elmondható vele kapcsolatban, és ő is nagyon illik ebbe a szerepbe, és ez nekem fontos, hisz eredetileg nagy kedvencem Szinetár Dóra alakította Constanze-t, de olyan egyszer jutott ez eszembe a darab alatt kb. Bámulatos látni, hogy mennyit fejlődött Zsuzsi, az egyértelmű, hogy amikor debütált is nagy tehetség volt, de sokan kritizálták őt, hogy nem olyan jó, és csak üvölteni tud, én igazából nem értettem velük egyet, bár némi igazság volt a mondandójukban, viszont ma már teljesen letisztult Zsuzsi, bár Tavasznál is nagy élmény volt őt hallani, de ebben a szerepben tényleg lenyűgöző, ez nagyon más darab, mint a Rebecca és más kapcsolat van a házastársak között, de a szerelmes részek itt is tetszettek. Bár ezt nem gondoltam volna, de Rebecca szerelem terén nagyon komoly szintet üt meg, gondolkodóba ejt, hogy Rómeó és Júlia musical jobb e nála, bár ha nem a magyar verziót nézem aligha, na de ez nem is erről szól, hisz zseniális musicalekről van szó.
Bár Wolfgang A. Mozart kapcsán összességében nem pozitív a véleményem, de azért a darab igazi negatív alakja az Hieronymus Colloredo, akit természetesen Szabó P. Szilveszter formált meg. Érdekes, hogy négy Mozart! felvételem van, mindegyiken ő láthatóan, miközben 3 különböző Schikaneder van rajtuk. Most láttam először előadásban Szilvesztert.
Szilveszter egy külön szám az ilyen szerepek nagyon neki valók, zseniális volt a szólója, egy éppen az Egyszerű út, ott látni, hogy mennyire kétségbe van esve, és hogy az mit szült. Ez a karakter abszolút az amit korábban sem szerettem, bár nem is hiszem hogy kellene. Azért megnéznék egy másik Colloredot is, mondjuk Szerényi Lacit, már csak azért is mert érdekes választásnak tartom, Feke-t nem igazán, mivel szerintem az ő hangja nem a musicalek világába való, túl rockos, bár van olyan musical ahova ez kell mondjuk, de azért alapvetően nem ez a trend.
Schikaneder következik, hogy is mondjam. Nagyon kétkedő voltam, mert ha ezt nézzük, hogy korábban Forgách Péter, Szolnoki Tibor, Bereczki Zoltán (ő többszörösen aláhúzva) alakították a szerepet, akkor most van egy Bálint Ádám, kiskero és Angler Balázs, mondjuk én szerencsére legutóbbit kaptam ki.
Akihez már Tavaszébredésben volt szerencsém, de az elég rendhagyó darab, Mozart! egész más világ, és ez a szerep nagy felelősséggel bíró alakítással jár alapvetően. Ha valamihez hasonlítanom kéne az a Professzor a Miss Saigonból, bár mondjuk összetettebb szerep, és főszerep is, de a Csippetnyi ész és az Amerikai Álom között én érzek hasonlóságot. Ez olyan táncos komikus szerep, és a Saigonnak ez a része is az.
Ezért jutott eszembe. És azért nem véletlen, hogy ezt a szerepet abszolúte Zoli szerepének tartom a mai napig, magam részéről Serbán Attilának odaadnám a szerepet, ebben tudna lubickolni.
De Balázsban van fantázia, ő is új darabban ahogy Tomi is, és abszolút azt mondom, hogy idővel ebből még bármi lehet. Én drukkolok neki, most több komoly szerepet is kapott szóval megmutathatja mire képes.
Vele kapcsolatban amúgy tanácstalan vagyok, mert az ő hangjáról nem tudok igazából mit mondani, de szépnek vagy éppen csúnyának sem mondanám, talán megfelelő a legjobb szó, bár lehet csak nem az én világom, vagy szokatlan ő még számomra, de nincs semmi problémám vele. Sőt örülök tényleg, hogy vele láttam, bár Ádám sem lehet rossz ebben a szerepben, de a Rebeccanal leírtam a véleményemet róla korábban.
Waldstätten bárónő az első szerep ahol hiányérzetem volt, ha azt veszem, hogy korábban Náray Erika és Füredi Niki játszotta ezt a szerepet, nekem Polyák Lilla ezek után nem az igazi, pedig alapvetően kedvelem őt, emberként abszolút szimpatikus a nyilatkozatai alapján, és több szerepben is láttam már, viszont nekem a Csillagok aranya nem ütött úgy, mintha mondjuk Erikával láttam volna. De ezek saját érzéseim.
Amúgy Lillára nem lehet panasz, hozta azt a szintet amit tőle megszokott az ember.
Mondjuk a karakter kapcsán nekem az az érzésem, hogy Mozartra nem éppen jó hatással volt, véleményem szerint ő meglátta Wolfgang tehetségét, és szerette ha ezt kiaknázza, de én úgy érzem, hogy ő nem gondolt arra, hogy ő is ember, és nem biztos, hogy ez a legjobb számára. Korábban más hogy láttam a dolgokat, ahogy a Csillagok aranyát is, de most át kellett gondolnom a dolgokat, hogy vajon hol van az igazság, abban a dalban avagy sem, de lehetséges, hogy a kettő között valahol. Amúgy én örülnék, hogy Niki visszakapná ezt szerepet, nem tudom mennyi esély van erre, de megérdemelné az biztos.
Mellékszereplőkről röviden. Arco gróf a régi-új Dézsy-Szabó Gábor, az ilyen szolga szerepek illenek rá abszolute Rudolfban pl. Willigut-ot alakította anno. Amúgy erre mondják, hogy nincs kis szerep, csak kis színész. De hogy másképp fogalmazzak, a mellékszerepeket sem lehet lazán venni, ezekhez is kellett egy alkat, egy Arco szerepében nem tudnék mindenkit elképzelni, ez hasonlít Lefou esetéhez pl.
Amúgy anno Lucheni is volt, de Julyan ezredes is Rebeccaban, szóval más Lévay darabokból is jól ismerhető.
Cäcilia kapcsán Szulák Andrea-hoz illenek az ilyen szerepek, amúgy a Weber család kapcsán nagy de javu-m van, majd hogy nem egy az egyben Thenardier család ugyanis, vannak eltérések, de nagyban hasonlít. És Szulák alakította is Thenardierné-t még Győrben régebben, ez sem véletlen az ilyen szerepek illenek hozzá, mondjuk ezt a szerepet most kapta, korábban mások játszották. Neki mondjuk alapvetően nem tetszik az énekhangja, ez sosem volt titok, bár az egyik CD-je meg van, az egész jó. Viszont azt el kell ismernem, hogy jó színésznő, Mrs. Van Hopper nagyobb szerepe ugyan érthető okokból. Párja Csuha Lajos, illenek egymáshoz. Mondjuk ha már Csuha Weber család dala kapcsán némileg a Rokonok is beugrott a Rebeccaból, bár az egy más tipusú dal, az az összetartásról szól, míg ez tipikusan arról szólt, hogy milyen cseleket is használnak, amiből megélnek.A dal közben összehozzák Aloysiaval Wolfgangot, aminek egy "egészséges" kufirc lesz a vége, ezen jut nevettem.
Amúgy vicces, Thenardier családot említettem ugyebár, nahát Cäcilia amikor előállt mindig, hogy milyen szegények vagyunk, na erről ez jut eszembe, bár csak most hogy belegondolok, darabnál nem igazán gondolkoztam ezen, bár volt, hogy elkalandoztak a gondolataim, de más kapcsán. Jantyikra kíváncsi vagyok ebben a szerepben amúgy. Julyan nagyon az ő szerepe, ez más szerep , mint amiket amit eddig láttam tőle, de ő megtudja csinálni, ebben biztos vagyok.
Akiről még beszélni kell, bár nincs nagy szerepe az Salieri, az ő viszonya Mozart-al érdekes, Wolfgang halála a mai napig nem tiszta, Salieri a halálos ágyán állította, hogy megmérgezte őt pl. Az ő kapcsolatukkal a francia musical jobban foglalkozik, mondjuk vannak hasonlóságok, pl. ebben is van egy olyan dal amiben lejáratja Mozart-ot, egy tömegdal. Az őt alakító Kovács Tamás illett a szerepre, érződött rajta, hogy majd megöli a féltékenység, hisz Salieri tipikusan az az ember aki korában kiemelkedő lett volna ha nincs Mozart, de ő volt, és ezt neki nehézre esett elfogadni. Érdekes a francia darab úgy záródik, hogy Salieri és Mozart kibékül végül is, szép húzás azt meg kell hagyni, mivel nem tudjuk mi történt így nincs is ezzel baj.
És akkor egy kicsit általános dolgokról  bár  erről nem írtam, a darab maga mesés, kosztümök szépek, piacos jelenet szép. De amit igazán ki emelnék az a látvány, ebben a darabban is igen extrém dolgok vannak. Van egy kupola pl. ami  eléggé UFO-nak látszódik az leereszkedik az Árnyékdal reprízénél és arra megy fel Mozart ugyebár, illetve az egyik dalnál kijön teljesen színpad elé Wolfgang és az több métert emelkedik, bámulatos.  Én nem bírnék olyan magasban lenni az biztos.
Most is az erkélyen bal oldalülésen voltam, de bejebb, mint a Rómeón, így nem nagyon kellett hajagatnom, és apróbb szakaszokat leszámítva mindent láttam, talán az volt a legzavaróbb, hogy az Árnyékdalt nagyon bentről kezdte, amúgy érdekes volt, mert van egy korlát is, van amikor alábújtam hogy lássam az adott szereplőt, így visszatekintve mókás volt. Összegzés a régi és az új szereplők remekül kiegészítették egymást. Mintha már nem is most kezdték volna a darabot játszani együtt, pedig a premier kevesebb, mint 2 hónapja volt.
De ez van. Ezek az emberek vérprofik, ha lehetőséget kapnak azt kihasználják, és ezt már korában a Rebecca kapcsán megtapasztaltam, hisz Detti-Zsolt páros beugró volt, akiknek összességében olyan sok előadás nem jutott sajnos, de remélhetőleg még a közel jövőben visszatér a darab, velük ugyanis szívesen megnézném még többször is.
Végezetül köszönöm Lévay Szilveszternek ezt a zseniális darabot, és művészeknek is az élményt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése